Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 57 találat lapozás: 1-30 | 31-57

Helymutató: Zenta

2003. május 13.

A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét két évvel ezelőtt jegyezték be jogi személyként Magyarországon. Benkő Ágota elnök asszony irányításával ennek a szolid szervezetnek sikerült jól összefogni a történelmi Magyarország egész térségében a magyar családszervezeteket és a családmozgalmakat. 1996-ban szervezte meg a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) az első nemzetközi szemináriumát budapesti székházában. 1998-ban az elnök asszony összegyűjtötte a Kárpát-medence magyar családszervezeteit és családmozgalmait. A magyarországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és erdélyi küldöttek 1998-ben a Budapest melletti Dobogókőn találkoztak először, és a szövetség /Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége/ 2001-re összeállt, így aztán be lehetett jegyezni a csongrádi bíróságon. A szövetség anyaországi és határon túli szervezeteinek küldöttei legalább évi két alkalommal szemináriumra gyűlnek össze Magyarországon. A NOE kétévente családkongresszust szervez, amire szintén eljönnek a küldöttek. Tavaly ősszel, szeptemberben megalakult Zentán a Vajdasági Nagycsaládosok Szövetsége. Ezt követte októberben Nyárádszeredában az Erdélyi Magyar Családszervezetek Első Fóruma és egy együttműködési megállapodás, hogy az erdélyi szervezetek is fogjanak össze, és évente fórumot szervezzenek. Hasonló összefogások körvonalazódnak a Felvidéken és Kárpátalján is. Közben a szervezetek tagsága kölcsönösen látogatja egymást. Vannak közös rendezvények is, amelyekre sokszor együtt pályázik egy magyarországi és egy határon túli családszervezet. Az anyaországi szervezet, a NOE szívesen adja át tizenöt éves tapasztalatát "kisebb testvéreinek", bárhol éljenek azok a Kárpát-medencében. Az általa javasolt és az erdélyi családszervezetek közreműködésével kidolgozott családpolitika szinte szóról szóra bekerült Szatmárnémetiben az RMDSZ felújított programjába. /Csíki Sándor, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének alelnöke: Családszövetségünk a politika előtt jár. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

2003. május 31.

Máj. 31-én Zentán felavatták a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet (VMMI), amely a jövőben a délvidéki magyarság kulturális és szellemi központjaként fog működni. Az épület alapkövét tavaly január 22-én, a magyar kultúra napján tette le többedmagával Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori elnöke, s az intézetet most avatta fel Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi elnöke és Juhász Attila zentai polgármester. Az ünnepi megnyitón a HTMH korábbi és mostani elnöke mellett jelen volt Huszár János, Magyarország szabadkai főkonzulja. Juhász Attila az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: az intézet a teljes tárháza lesz a délvidéki magyarság múltjának és jelenének, kultúrájának és szellemi potenciáljának. A VMMI az Orbán-kormány által létrehozott, a délvidéki magyarság művelődését és szellemi életét ápolni hivatott félmilliárd forintos pénzalap költségeiből épült fel. Juhász szerint a VMMI-nek fel kell térképeznie a délvidéki magyarság múltját, jelenét és a jövőjét. Remények szerint a VMMI a délvidéki magyarság "jövőépítő és stratégiai" központjává válik. Az intézményben kap majd helyet az egyházi dokumentációs központ, itt lesz a délvidéki magyarság kulturális "katasztere", amelybe összegyűjtik az információkat és adatokat az összes délvidéki magyar művelődési és civil szervezetről. Multimediális funkciókkal ellátott, előadó- és olvasóteremmel is rendelekező számítógépes központ kap itt helyet, emellett délvidéki digitális magyar könyvtár létrehozását tervezik, illetve az intézet ad majd otthont a délvidéki magyar népzenei archívumnak és képtárnak. /MTI, Zentán felavatták a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet/

2003. május 31.

2003. június 4.

Kötelessége ismerni a határon túli magyarság helyzetét a Magyar Köztársaság miniszterelnökének és lehetőségéhez mérten segíteni is kell rajta - közölte Medgyessy Péter magyar miniszterelnök, miután a vajdasági városházán találkozott a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőivel és választott képviselőivel. Medgyessy kijelentette: a magyar kormány elkötelezett abban, hogy Európa újraegyesítési folyamata folytatódjon, ezért támogat minden olyan törekvést, amely révén ma még az uniótól távolabb álló országok is rövid időn belül taggá válhatnak. Javult a vajdasági magyarság helyzete, létrejött a hét végén a vajdasági magyar művelődési intézet - létrehozását a magyar állam 60 millió forinttal támogatta. Szeptember elején megnyitja kapuit a szabadkai és a zentai magyar tehetséggondozó gimnázium. Magyarország szívesen támogatná a szabadkai egyetem létrehozását is, ha elkészülne a megvalósíthatósági tanulmány. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy a magyar kormány támogatja a kollégium-fejlesztéseket és azokat az intézményeket, amelyek segítik a vajdasági magyarság identitásának megőrzését. 160 millió forinttal hozzájárul a szabadkai Magyar Ház felépítéséhez, illetve anyagi segítséget ad a Szabadkai Népszínház felújításához. /Medgyessy Péter a Vajdaságban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

2003. július 25.

Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta, írjanak az aldunai székelyekről, hogy jobban figyeljenek egymásra. Az újságíró Sebestyén Ádám forrásértékű könyvéből tájékozódott /A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig, Szekszárd, 1972, újra kiadták 1989-ben/, mely igen részletesen taglalta a bukovinai székelység történelmét, külön fejezetben az aldunai székelyekét. Az újságíró áthaladt Zentán, lakosságának többsége magyar. Tizenöt-húsz éve Jugoszláviában jobb volt az élet, simábbak az utak, mint Magyarországon. Az akkori szinthez viszonyítva nagyon lecsúsztak. A kevésbé vegyes lakosságú területeken jobbak az utak. Oda több pénzt juttatnak, ugyanez a helyzet Moldva és Székelyföld viszonylatában. A nacionalizmusok mindenütt egyazon reflex szerint működnek. Ma már francia történészek is elismerik, hogy nem is volt olyan rossz államalakulat az Osztrák-Magyar Monarchia. Az utódállamok gazdaságilag lejjebb csúsztak ahhoz a szinthez képest, ahol a monarchia keretében voltak. A monarchia nem volt a népek börtöne. Soha annyi román nem tanult nyugati egyetemeken, a fogarasi és besztercei román határőrezredek vezénylési nyelve román volt, s a koronán hat nyelven, köztük románul tüntették fel a címletet. Elég azokra a középületekre gondolni, amelyeket akkor emeltek, s amelyek ma is szilárdan és büszkén állnak az utódállamok területén. Pozsonytól Szabadkáig, Szatmárnémetitől Nagybecskerekig, Muraszombathelytől Csernovicig. Nagybecskereket Tito kommunizmusa fejlesztette iparközponttá, s közel százezres nagyvárossá. Ám hiába építette a toronyházakat és üvegcsarnokokat, a város igazi építészeti értéke ma is az eklektikus (kupolás) Déli Palota, a megyeháza, városháza, az igazságügyi és pénzügyi palota, s persze a történelmi egyházak szép templomai. Nagybecskereken jelenleg latin betűs feliratok vannak, holott feljebb a magyar többségű városokban a cirill dominált. Itt a szerb szöveget is latin betűvel jelenítették meg. A szerb nacionalisták cirillírás segítségével akartak "jó szerbet" csinálni a magyarokból, illetve azt a látszatot kelteni, hogy Zenta, Ada, Csóka és a többi tulajdonképpen tősgyökeres szerb város. Becskereken már nincs erre szükségük, hisz itt messze ők alkotják a többséget. Huzsvár László és Pénzes János személyében két magyar püspökük van a vajdasági katolikus magyaroknak. Ilyen szempontból jobban állnak, mint a számbelileg sokkal jelentősebb felvidéki magyarok, ahol mind ez ideig nem sikerült magyar püspököt kineveztetni. A 11 ezer fős szórvánnyal együtt mintegy 83 ezer katolikus él e vidéken, köztük négy-ötezret tesznek ki az aldunai székelyek. A püspökség négy esperessége közül is egy náluk működik, Fiser János székelykevei plébános vezetésével. A plébániák döntő többségében, pontosabban 27 helyen csak magyar nyelven hirdetik az igét, 4 helyen magyarul és horvátul, 3 helyen magyarul és csehül, 3 templomban csak horvátul, kettőben pedig csak németül. Nagybecskerek közigazgatási területén, amelyhez a város és 22 falu tartozik, 133 ezer ember él, ebből 13-14 százalék vallja magát magyarnak. A városban mindössze két-háromezer magyart tartanak nyilván, a környező településeken jóval nagyobb a számuk, Muzslyán például hat-hétezer. Önálló líceuma nincs a helyi magyarságnak, de több középiskolában működnek magyar tagozatok. Nagybecskereken a Petőfi Művelődési Egyesületnek 300 tagja van. Székelykeve a történelmi Magyarország legdélebbre fekvő magyarlakta települése. Az itteniek valahányszor őseik szülőhelyére látogatnak, mindig hoznak magukkal néhány fenyőcsemetét. Ezért van sok fenyő Székelykevén. Székelykevén hetedik esztendeje jelenik meg a Székelykevei Igaz Szó folyóirat. Székelykevének 2600 lakosa van. Legalább ennyien elszármaztak már innen Ausztráliába, leginkább Sydneybe, ahol még a futballcsapatot is pontosan úgy hívják, mint itt, vagyis Kék Dunának. A lakosság többsége a földből él. Híres kubikosok az itteniek, mindenütt szívesen látják őket. Megesik, hogy diplomás fiatalok is inkább kubikolnak. Naponta 1000-1500 dinárt keresnek, magyar pénzben ez 4000-6000 forint. Székelykevén a legnagyobb gond a munkanélküliség. Sokan elvándorolnak, az elmúlt tíz évben 300-400 fővel csökkent a település lakossága. Idén még 31 első áldozót ünnepelhettek a templomban és ugyanennyien végezték a helyi általános iskola VIII. osztályát, de tavaly mindössze 18 keresztelés volt. Az iskolában az oktatás nyelve magyar, a szerbet heti három-négy órában tanítják. Hertelendyfalván van még az Al-Dunánál magyar nyelvű nyolcosztályos iskola. Sándoregyházán már csak az I-IV osztályban tanulhatnak anyanyelven. Ez a két település vegyes lakosságú, a magyarság kisebbségbe jutott, ami döntően hozzájárult az anyanyelv eróziójához. /Sike Lajos: Vendégségben az aldunai székelyeknél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), (folytatásokban) júl. 19.- 25./

2003. július 25.

2003. augusztus 27.

Nyárádszeredában 1993-ban kezdődött a kertészszakember-képzés. Azóta a hét évfolyamon 203 végzős vehette át a mérnöki diplomát, amelyet a román szakminisztérium is elismer. Halász Péterné, a Szent István egyetem Kertészettudományi Karának vezetője a kezdetre emlékezett. Annak idején az RMDSZ és az RMGE tanulmányi felelősei keresték fel őket, arra hivatkozva, hogy Romániában a magyar nyelvű mezőgazdasági szakképzést fokozatosan elsorvasztották. Az egyetem kertészettudományi kara, a felkérés nyomán, 1993-ban elvállalta a kertészmérnöki főiskolai szintű képzést levelező, távoktatás formájában. Az erdélyi képzés példájára 1996-ban a Vajdaságban is megindult a képzés, 1999-ben pedig Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola adott helyet a kertészmérnök-képzésnek. Jelenleg a tagozaton belül három konzultációs központ működik: Erdélyben - Nyárádszeredában, Vajdaságban - Zentán, a Thurzó Lajos Művelődési Központban, Kárpátalján - Beregszászon, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán. A nyárádszeredai művelődési ház, ahol kiépítették az Erdélyi Konzultációs Központot, megfelel a hétvégi foglalkozások számára a jól felszerelt tantermekkel, számítógépteremmel. A kertészmérnök-képzés akkreditált képzés, 4 éves időtartamú, levelező rendszerű, főiskolai szintű. Az oklevelet a Szent István Egyetem kertészettudományi Kara állítja ki, angol és magyar nyelven, amelyet a szomszédos országok elfogadnak és honosítanak. Távlati céljuk egyelőre még álom: egy magyar nyelvű kertészeti főiskola megteremtése Nyárádszeredában. Jelenleg Magyarországon, a jól működő egyéni és vállalati kertészeti gazdaságokban szerveznek gyakorlati foglalkozásokat. A nyárádszeredai kertészmérnöki oktatást a magyar Oktatási Minisztérium Határon Túli Főosztálya támogatja, továbbá a Pro Agricultura Hungariae Alapítvány és a Sapientia Alapítvány. A nyárádszeredai konzultációs központ vezetője, dr. Jakab Sámuel nyugalmazott talajkutató töretlen lelkesedéssel vett részt az oktatás szervezésében. A legjobb erdélyi kertészeti szakembereket, tanárokat nyerte meg a képzés számára. /Kilyén Attila: Tízéves a nyárádszeredai kertészmérnöki oktatás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 27./

2003. szeptember 19.

Szept. 11-13. között erdélyi, vajdasági, illetve anyaországi magyar polgármesterek és alpolgármesterek találkozóját tartották meg a Temes megyei Zsombolyán. A rendezvényen megjelent többek között Szekszárd, Hódmezővásárhely és Veszprém képviselője Magyarországról, Vajdaságból Balla Lajos, Kanizsa polgármestere és Juhász Attila, Zenta polgármestere, Bognár Levente Arad, Boros János Kolozsvár és Ilyés Gyula Szatmárnémeti alpolgármesterei, valamint Nagy Zsolt, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. A találkozó alkalmából Kaba Gábor bemutatta a zsombolyai önkormányzat megvalósításait, majd a vendég polgármesterek ismertették az általuk vezetett települések helyzetét. Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere megállapította, hogy minden elképzelését felülmúlta mindaz amit látott. Kaba Gábor hihetetlenül sok olyan programot indított el, amelyekkel példát mutatott más települések számára is. Láthattak tizenkilenc olyan objektumot, amelynek mindegyike mögött óriási emberi és szellemi teljesítmény van. Juhász Attila, Zenta polgármestere kiemelte, hogy a közvetlen tapasztalatcsere visz előre. - Az Illyés Közalapítvány támogatásával megvalósított magyar polgármester találkozó célja azt volt, - nyilatkozta Kaba Gábor -, hogy egymástól tanuljunk, eredményeinket, de gondjainkat is elmondjuk és ötleteket cseréljünk ezek megoldásáról. /Pataki Zoltán: Magyar polgármester-találkozó Zsombolyán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

2002. május 7.

Máj. 4-én került sor a kőrösfői Ríszegen a 13. Ríszegtetői ifjúsági majálisra. A már hagyománnyá vált ünnepségre évről évre több és több érdeklődő érkezik. A népdalvetélkedőre közel ötven gyermek jelentkezett. Kudor Mária, a Pro Kalotaszeg Művelődési Egyesület egyik vezető tagja elmondta, hogy a Communitas Alapítvány 5 millió lejjel járult hozzá az ünnepség megszervezéséhez. A Magyarok Világszövetsége és a Heltai Alapítvány könyvadományokkal segített. A zentai citera zenekar lépett fel, majd a zsoboki néptánccsoport. A Kós Károly Egyesület elnöke, Szrága Zoltán bánffyhunyadi egyetemista elmondta, hogy társaival idén januárban vették át az egyesület vezetését, amelynek körülbelül hetven tagja van, mind pályakezdők. A sportrendezvényeket ők szervezték meg. /Valkai Krisztina: 13. Ríszegtetői ifjúsági majális. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

2004. április 14.

Április elején a vajdasági Zentáról szakorvosokból álló küldöttség kereste fel a székelyudvarhelyi Városi Kórházat, mely alkalommal a két egészségügyi intézmény vezetői együttműködési szerződést írtak alá. Dr. Venczel László, az udvarhelyi kórház sebészeti osztályának vezető főorvosa elmesélte, hogy tizennégy évvel ezelőtt Magyarországon rendezett orvosi konferencián ismerkedett meg dr. Farkas Emil sebészkollégával, elhatározták, tartani fogják egymással a szakmai és személyes kapcsolatokat. Zenta Udvarhelyhez hasonló nagyságú, csaknem teljesen magyar város, kórháza is sok mindenben hasonló. Dr. Farkas Emil, a zentai kórház sebészeti osztályának vezetője hozzátette, egymásra találtak az udvarhelyiekkel, vagyis az ezeréves határon belüli magyarok. Az azonos szakma mellett összeköti őket a hit és a magyarságtudat. /Komoróczy György: Növelni kell a szociális érzékenységet. Zentai orvosok Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./

2004. április 21.

Az Európai Parlament Információs Hivatala adta ki az Európa ma és holnap című nagy alakú, igényes kivitelű brosúrát – olvasható a www.dominium.hu elektronikus portál március 20-i kiadásában Kenéz Endre Zoltán A hazaárulás minősített esete című jegyzete. Az Európa ma és holnap Magyarországra vonatkozó részének szerzője a magyarság ellensége lehet. A füzet több nyelven 28 mai és jövendő EU-tagország bemutatkozását tartalmazza. Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. A bemutatkozásnál a többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti. Magyarország 1990-ig terjedő 14 megemlítendő történelmi eseményt idézett, a románok ugyanerre az időszakra 34-et. Magyarország ismertetésében a szerző 1000 előtt nem talál semmi említésre méltót. Nem volt honfoglalás, 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi 896 és 1000 között, az Árpád-házi uralkodók nem léteztek, 1000-ben jött Szent István és megalapította a keresztény államot. Ezzel szemben a szlovákok és a románok ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Szlovákia az egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezdett, majd Bratislava első nyomaként említette Árpád csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét. Románia továbbment: Kr. e. VI. sz.: a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. Kr. e. I. sz.: a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. A románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga ismerte el kutatásai hazug voltát. A magyar történelemre visszatérve: nem volt korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet. Nem említik 1456-ot, holott az egész világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére. Mátyás humanista birodalma említésre sem méltó. Hol marad a sok évszázados, a magyarságot őrlő keresztyénség-pajzsa küzdelem? Mohácsot a szlovákok említik csak a saját történelmi eseménysorukban. Nem jelenik meg továbbá a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlés sem (1568). Nem szerepel az összefoglalóban a török kiűzetése (1686, Buda, 1697, Zenta), Thököly, II. Rákóczi Ferenc sem, hiányzik a magyar reformkor, az 1848/49-es szabadságharcról sincs egy árva szó sem. A románok viszont saját forradalmukként szerepeltették. /Sylvester Lajos: A hazaárulás minősített esete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

2004. május 7.

A kisebbségben élő magyarság közművelődési szakmai képzési lehetőségeiről tanácskoztak romániai, szlovákiai, ukrajnai és magyarországi képzési szakemberek máj. 4-én a budapesti Magyar Művelődési Intézetben. A Magyar Művelődési Intézet a székelyudvarhelyi Human Reform Alapítvánnyal közösen elindította 20 résztvevővel az első középfokú, akkreditált – tehát államilag elismert bizonyítványt adó – egyéves intenzív közművelődési- és szolgáltatásszervező felnőttképzést a szovátai Teleki Oktatási Központban. A mostani tanácskozáson e kezdeményezés eddigi tapasztalatait összegezték. A Magyar Művelődési Intézettől Egyed Albert (Kisebbségi Főosztály vezetője) és Romhányi András (Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője), a Human Reform Alapítványtól Balla Zoltán és Sorbán József tartottak beszámolót. Az egyes régiók meghívott szakemberei a képzés lehetőségeit ismertették Romániában – dr. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke (Kolozsvár); Szlovákiában – dr. Tóth Károly, a Fórum Kisebbségi Intézet igazgatója (Somorja) és Kulcsár Mária, a Fórum Információs Központ igazgatója (Kassa), Szerbia és Montenegróban – Hajnal Jenő, a Thurzó Lajos Közművelődési Központ igazgatója (Zenta), illetve Ukrajnában – dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke (Ungvár). A résztvevők zárónyilatkozatukban megállapították: a kisebbségben élő magyarok közművelődési intézményeinek, szervezeteinek és közösségeinek hátrányos helyzetét elsősorban az okozza, hogy körükben nem létezik olyan közművelődési alapképzés, szakképzés, továbbképzés, amely alkalmassá tenné a feladatvállalókat a kulturális élet kellő megszervezésére. Szükségszerűnek tartják a szakmai képzések intézményesülését, akkreditálását. /Guther M. Ilona: Közművelődési szakmai képzés és stratégia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

2004. június 26.

Kolozsváron bemutatta új projektjét a Transindex portál, együttműködésben a Jakabffy Elemér Alapítvánnyal: https://adatbank.ro internetcímen elérhető adatbázis igyekszik magába foglalni az erdélyi magyarságról szóló, ahhoz kapcsolódó összes történelmi, társadalmi, földrajzi, illetve sajtótörténeti adatot. A Jakabffy Elemér Alapítvány a politikatudományok területén biztosít teret a kutatásoknak, részben oktatási keretet is teremtve szakkönyvtára által. Szándékukban állt összegyűjteni, rendszerezni, feldolgozni, és hozzáférhetővé tenni mindazon dokumentumokat, amelyek az 1989 utáni romániai magyar politikáról szólnak, és ezt a papíralakú gyűjteményt a világháló segítségével is megjeleníteni. Az adatbank tudományos irányítója Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa. Bárdi elmondása szerint Magyarországon minden kormányváltás után felmerül az igény, hogy készítsenek katasztert a határon túli magyarságról. Somorján, Zentán és Beregszászon már léteznek ilyen jellegű dokumentációs központok, Erdélyben azonban mindeddig nem sikerült ilyet létesíteni, ezt a szerepet is hivatott tehát pótolni az internetes adatbank. Az adatbázis többek között gazdag térképgyűjteményt, bibliográfiákat, kronológiákat és statisztikákat tartalmaz. A Google keresője máris indexelte a kínálatot, ez a kereső program is használható. A további tervek között szerepel a társadalomtudományi adattár után nyitni a természettudományok felé is. /S. B. Á.: Erdélyi magyar adatbázis a világhálón. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

2004. június 30.

A határon túli magyar írók és irodalmárok számára első alkalommal meghirdetett ösztöndíjpályázat nyerteseinek járó emléklapot jún. 29-én adta át Schneider Márta, a kulturális tárca helyettes államtitkára Budapesten. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az ösztöndíjjal a tehetséges fiatal határon túli magyar íróknak, irodalmároknak kíván támogatást nyújtani a pályakezdéshez, illetve – korosztálytól függetlenül – kedvező feltételeket teremteni a magas színvonalú alkotótevékenységhez – mondta a helyettes államtitkár. A Székely János költészeti és drámaíró ösztöndíjban évente hat személy részesülhet; felét a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket még be nem töltött alkotók kapják. Elnyerte az ösztöndíjat Orbán János Dénes kolozsvári, Csehy Zoltán dunaszerdahelyi, Balla D. Károly ungvári, Danyi Zoltán zentai, Polgár Anikó dunaszerdahelyi és Hatházi András Attila kolozsvári alkotó. A Gion Nándor nevét viselő prózaírói ösztöndíjban évente négyen részesülhetnek. Az ösztöndíjak 50 százaléka a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött írókat illeti meg. A támogatást Lovas Ildikó szabadkai, Láng Zsolt és Nagy Koppány Zsolt marosvásárhelyi, valamint Szakmány György omoravicai (Vajdaság) író kapta. A Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjban az 1990-től kezdődően megjelent határon túli magyar irodalmi művek értékelésére nyerhető el támogatás. Évente négy kritikusi ösztöndíjat ítélnek oda. A Schöpflin Aladár kritikusi ösztöndíjat T. Szabó Levente kolozsvári, Németh Zoltán ipolybalogi (Felvidék), Szerbhorváth György kishegyesi (Vajdaság) és Selyem Zsuzsa kolozsvári pályázó nyerte el. Az ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarabíró Benedek Elek- ösztöndíjat szintén négy személynek ítélik oda. A támogatást Fekete Vince kézdivásárhelyi, Berniczky Éva ungvári, Beszédes István zentai és Z. Németh István csicsói (Felvidék) alkotó kapta. A tíz hónapra szóló ösztöndíj összege havonta bruttó 60 ezer forint. A kuratórium elnöke Ilia Mihály irodalomtörténész, tagjai között van például Kalász Márton (Magyar Írószövetség), C. Tóth János (Határon Túli Magyarok Hivatala), Hodossy Gyula (Szlovákiai Magyar Írók Társasága), Szálinger Balázs (Erdélyi Magyar Írók Ligája), valamint a kulturális tárca képviselői. A Csángó Kultúráért díjat az idén Pozsony Ferenc néprajztudós, egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke vehette át. Pozsony Ferenc 1991-től tanártársaival és diákjaival rendszeres alapkutatásokat végzett a moldvai csángóság körében, ezáltal Kolozsvárott a Kriza János Néprajzi Társaság dokumentációs központjában megteremtette a legnagyobb csángó archívumot. Tavaly hozta létre a zabolai Csángó Múzeumot. A csángók ügyének nemzetközi fórumokon történő képviseletéért tavaly egy finn asszony, Tytti Isohookana-Asunmaa vehette át a Csángó Kultúráért díjat. /Határon túli irodalmi ösztöndíjak átadása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./

2004. július 16.

Júl. 15–18. között a zentai Térzene Irodalom és Művészeti Társaság közös rendezvényeként Zentán tartja idei vándorgyűlését az ITÁSZ (Irodalmi Társaságok Szövetsége). Az idei téma: Tömb a szórványban. Az első napon ITÁSZ-közgyűlést tartottak, a másodikon irodalmi estet, végül a harmadikon előadásokat tartanak. Érdekesebb témák: Hódi Sándor: Végvidéki lelkiállapot; Vajda Gábor: A délvidéki irodalom; Alexa Károly: Csáth Géza és a Bácska, majd Furkó Zoltán: Herczeg Ferenc munkássága című előadása hangzik el. /(Bajna György): Irodalmárok vándorgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

2004. október 6.

Részeredmények szerint a Demokrata Párt (DS) nyerte a vajdasági parlamenti választást, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tíz képviselői helyet szerzett a vajdasági parlamentben, míg a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) egyet. Intő jel, hogy a szerbiai helyhatósági választáson Újvidéken kívül számos más vajdasági magyarlakta városban, így Temerinben, Kikindán, Verbászon, Kúlán és Szenttamáson győzött a Seselj-párt jelöltje. A VMSZ-nek eddig hét polgármestere volt, s a választás után marad négy: Szabadkán, Zentán, Topolyán és Kishegyesen. Kasza József szerint pártja, a VMSZ "szolid és elfogadható" eredményt ért el. Ágoston András, a VMDP elnöke szerint viszont a VMSZ nagyon rosszul szerepelt. /A DS győzött a vajdasági parlamenti választásokon, a VMSZ "szolid és elfogadható" eredményt ért el. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 6./

2004. november 30.

Nov. 27-én Hódmezővásárhelyen Magyarnak maradni címmel konferenciát rendeztek a közelgő magyarországi népszavazás kapcsán, amelyen jelen volt Romániából Tőkés László református és dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Szlovákiából Duray Miklós, Szerbia-Montenegróból Ágoston András. Az összejövetelre meghívták a testvérvárosok magyar tisztségviselőit, a zentai (Vajdaság) polgármesterén kívül Bognár Levente aradi alpolgármestert is. /Magyarnak maradni. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./

2004. december 22.

Hatvanadik születésnapját ünnepli az újvidéki Magyar Szó, az egyetlen magyar nyelven megjelenő napilap Szerbiában. A Magyar Szó első száma a második világháború napjaiban, 1944. december 24-én jelent meg párthatározattal, két hónappal a partizánok bevonulása után. Első száma Szabad Vajdaság néven jelent meg, gyakorlatilag a Slobodna Vojvodina című négyoldalas lapnak volt a magyar nyelvű fordítása. Ma hetente hatszor jelenik meg, átlagos példányszáma 13 ezer körül mozog, amit a vajdasági magyarság 300 ezres lélekszámához kell viszonyítani. A lap központja és székhelye Újvidék, több vajdasági városban van tudósítója, két legfontosabb szerkesztősége pedig Szabadkán és Zentán működik. /60 éves az újvidéki Magyar Szó. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

2005. március 21.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt a házigazdája a Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának, melyen hat anyaországi és három határon túli magyar iskola képviseltette magát. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, a budapesti, a zentai, a mosonmagyaróvári, a kecskeméti, szombathelyi, a salgótarjáni, az ócsai és az aknaszlatinai iskola tanárait és diákjait. Kötő József államtitkár kifejtette, helyt kell állni, talpon kell maradni, versenyképesnek kell lenni, minőséget kell teremteni oktatásban, kultúrában egyaránt. Kötő Németh Lászlónak a minőség forradalmával kapcsolatos eszméjét idézte. A nyolc Bolyai nevét viselő iskola vezetői a tanintézmények közti szoros együttműködés reményében alapszerződést írtak alá. 2002. után újból Marosvásárhelyen talált otthonra a Bolyai-vándordíj. A díjat az az iskola kapja, amely a Bolyai-vetélkedőt megnyeri. /Mészely Réka: A Bolyai nevet viselő iskolák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./

2005. április 19.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Égtájak Irodája április 22–24-e között rendezi meg az idei esztendő első Égtájak Fesztiválját Vendégségben Sepsiszentgyörgyön címmel – tájékoztatott Goldschmied József, az Égtájak – Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda programigazgatója. Az Égtájak Iroda tíz éve dolgozik az anyaországi és határon túli régiók, valamint az egyes régiók kulturális kapcsolattartásának elősegítésén. Öt évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött a Kárpát-medence különböző pontjain megvalósuló Égtájak fesztiválsorozat, majd folytatódott Mezőbándon, Balánbányán, Gyergyószárhegyen, Szamosújvárt (Erdély), Dályhegyen (Horvátország), Eszenyben (Kárpátalja), Zselízen (Felvidék) és Zentán, Péterrévén (Vajdaság). 1996 óta pedig kétévente megrendezik a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozóját. /Guther M. Ilona: Égtájak Fesztivál. Vendégségben Sepsiszentgyörgyön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2005. június 3.

Május 27. és 29. között került sor az Égtájak Fesztivál rendezésében a néptánc találkozóra, Horvátországban. A fesztiválsorozat öt évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött, majd Mezőbándon, Balánbányán, Gyergyószárhegyen, Szamosújváron, Sepsiszentgyörgyön, Eszenyben, Zselízen, Zentán és Péterrévén folytatódott. A Kárpát-medence magyarlakta vidékein a közösségeknek lehetőségük nyílt megismerni az egységes magyar kultúra sokféleségét. Horvátországban négy település, Csúza, Erdőd, Pélmonostor és Várdaróc művészeti együttesei mellett három határon túli régióból érkeztek hagyományőrző csoportok: Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből. Erdélyt a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes képviselte. A tizenhét fős csoport már többször részt vett az Égtájak Fesztiválon. A Vajdaságot a péterrévei Tisza Néptáncegyüttes és a zentai Szélrózsa Leánykórus, Felvidéket pedig a farnadi Nádas Néptáncegyüttes és Soóky Éva, valamint Sotkovszky Lajos verséneklők képviselték. A csúzai Csárdás Néptáncegyüttes, az erdődi Petőfi Sándor Kultúregyesület Hagyományőrző Tánccsoportja, a pélmonostori Magyar Kultúregyesület Néptánccsoportja és a várdaróci Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Tánccsoportja fogadták a messziről érkezőket. /Köntös Imola: Égtájak Fesztivál Horvátországban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

2005. július 7.

A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

2005. szeptember 17.

Pár hónappal ezelőtt a zentai laktanyában súlyosan összevertek egy doroszlói magyar fiatalt, akinek a verés következtében el kellett távolítani a lépét; a zentai polgármester rámutatott arra, hogy az incidenst magyar fiatalok súlyos provokációja előzte meg. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a délvidéki Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) arról tájékoztatott, hogy csak most szerzett tudomást a kaszárnyában történt bűntényről, amelynek tettesei ellen folyamatban van a bírósági eljárás. A két szerb gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezték, de a szerb radikálisokhoz kötődő bíró rögtön kiengedte őket a börtönből. /Újabb magyarverés Szerbiában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 17./

2005. október 12.

A múlt hét végén tartották Marosvásárhelyen a Határon Túli Magyar Szervezetek III. fórumát. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a vele készült interjúban kifejtette, hogy a milosevicsi korszak keményebben törekedett mind az asszimilációra, mind arra, hogy megfélemlítések útján távozásra bírja a délvidéki magyarságot. Ugyanis Milosevics hátsó szándéka egy lakosságcsere volt a horvát-szerb relációban, és ehhez kellett tulajdonképpen neki a terület, ahová beköltözteti a horvátországi és a boszniai szerbeket. Így történhetett meg az, hogy pszichikai nyomással vagy akár fizikai fenyítéssel rábírja a magyarokat a távozásra. Bilincsbe verve vitték el a magyar fiatalokat a harctérre, a szerb-horvát háborúba, ahol semmi keresnivalójuk nem volt a magyar katonaköteles fiataloknak. Erőszakkal kényszerítették őket arra, hogy részt vegyenek a háborúban, holott tudták, hogy testvérháborúvá alakulhat. Ugyanis a horvát hadseregben is szolgáltak magyarok, így magyar küzdött volna a magyar ellen. Ezt sok fiatal nem vállalta, elmenekültek, megszöktek, elköltöztek Magyarországra, és természetesen, ha tehették, a szülők is követték őket, hogy Magyarországon egyesítsék újra a családot. Ez a délvidéki magyarságnak kb. 50-60 ezres lélekszám elvesztését jelentette. 2003 vége felé kezdődött egy újabb incidenssorozat-áradat. A szerb vezetésnek nem tetszik az atrocitás megfogalmazás. A délvidéki magyarság helyzete nem volt rózsás a titói korszakban, de látszólag jobban élt az anyagi körülményeket tekintve, most viszont az anyagi ellehetetlenítést is szorgalmazza az aktuális hatalom, és a fizikai-pszichikai atrocitások tolerálásával nehezíti a délvidéki magyarság helyzetét. A Vajdaságba újonnan beköltözött menekültáradat, és a szélsőjobb politikai szervezet tagjai generálják ezeket a problémákat. Vajdaságban az újvidéki úgynevezett kulturális fellegvár elvesztette jelentőségét, ugyanis a magyarság száma nagymértékben csökkent, ezért ez áthelyeződött Szabadkára, de nemcsak oda, hanem akár Zentára is. És az normális, hogy a lap ott készüljön, ahol a lakosság zöme él, nem pedig egy újvidéki szórványban. A Vajdasági Magyar Szövetség többszörösen anyagilag is tett a lap megmentéséért az elmúlt időszakban, most is ezt kívánja megfelelő módon rendezni: anyagi alapokban stabil helyzetet kialakítani, de nem befolyásolni a szerkesztéspolitikát. Én mindig azt mondom, a lap csak azt írja meg, amit tesz a Vajdasági Magyar Szövetség és úgy írja meg, ahogy azt tesszük. Ha jó, akkor jót, ha nem jó, akkor kritizáljon minket, mert ha nincs, aki kritizáljon, akkor téves útra sodródhatunk. Én a kemény kritikától sem rettentem meg soha, ha az jószándékú volt. De ha valaki akadékoskodik, vagy mondvacsinált problémákat gerjeszt, arra már külön oda kell figyelni. Egyszóval, nem áthelyezni kívánjuk a Magyar Szót Szabadkára, hanem átalakítani a szerkesztőséget, lényegesen lecsökkenteni a létszámot, mert a Magyar Szóban annyi az újságíró, mint a New York Timesnál, csak a két újság közötti különbség óriási. /Mózes Edith: A népek nem utálják egymást. Az ellehetetlenítés változatai. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

2006. április 14.

A Bolyai Farkas Líceum a legjobb magyar tannyelvű középiskola Erdélyben, jelentette ki Bálint István, a líceum igazgatója azon a rendezvényen, amelyen azt a 250 diákot köszöntötték, akik az utóbbi időszakban megyei, országos és nemzetközi versenyeken díjat, dicséretet nyertek. A Debrecenben tartott TUDOK konferencián a 20 bolyais résztvevőből 14-en szereztek elismerést, a nagydíjat és több első díjat (összességében a díjak felét) a líceum tanulói hozták el. Kacsó Ferenc matematikatanár a Zentán megtartott magas színvonalú matematikaversenyen elért helyezés fontosságát méltatta. A Szépen angolul verseny döntőjén az első tíz között az idén két diák képviselte a Bolyait. Az iskola négy diákja jutott a Gordiusz matematikaverseny országos döntőjébe. /(bodolai): A Bolyai a legeredményesebb. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

2006. augusztus 30.

Tizenegyedik alkalommal tartották meg a szlovéniai Alsólendván, augusztus 24–27. között, a Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napokat. A rendezvénysorozatot immár harmadik alkalommal szervezték Magyarországon kívül, régen a Magyar Kultúra Alapítvány égisze alatt Budapesten a Várban, a Szentháromság tér adott otthont e rangos fesztivál jellegű programsorozatnak. Felvidék (Révkomárom, 2004), Vajdaság (Zenta, 2005) után az idén a muravidéki Alsólendva várta a magyar határon kívülről érkezett kulturális csoportokat. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Burgenland, Muravidék és a horvátországi magyar közösség közművelődési ernyőszervezetei vettek részt a program összeállításában. A rendezvény házigazdája a helybéli Magyar Művelődési Intézet volt. Erdély részéről az EMKE volt a társszervező. A rendezvénysorozat keretében a különböző régiókból érkezett művelődési csoportok színházi produkciókkal, zenés irodalmi összeállításokkal, film- és könyvbemutatókkal, népdalok és népi táncok előadásával szórakoztatták a helybéli magyar közönséget. Nagy sikerrel szerepelt a Zurboló néptáncokkal. Hamar a közönség kedvence lett Érsek Csaba Sándor gyimesi és moldvai csángó népdalaival. Megrendezték az Eszmecsere a határon túli magyar kultúráról című tanácskozást, ahol nemcsak a különböző régiók ernyőszervezeteinek a képviselői vettek részt, de a magyarországi új és leköszönő, határon túli ügyekkel foglalkozó, intézmények képviseletei is jelen voltak, mint az Oktatási és Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény közös záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet a különböző magyarországi és határon túli régiók intézményeihez fognak eljuttatni a szervezők. /Dáné Tibor Kálmán: Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napok Alsólendván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Az elfogadott állásfoglalás: Zárónyilatkozat 1. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tekintet nélkül arra, hogy milyen földrajzi-államigazgatási keretek között nyilvánul meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország döntéshozó testületei ennek értelmében döntsenek stratégiai, szervezeti és anyagi kérdésekről. 2. Az illetékes magyar állami szervek a szomszédos államokkal történő bilaterális kapcsolatok keretében fordítsanak külön figyelmet az adott országban élő magyar közösség nemzeti és kulturális jogainak tényleges megvalósulására. 3. A Magyarország határain túl élő magyar közösségek kulturális tevékenységük keretében érvényesíteni kívánják a szakmaiság, a tevékenységek szervezésénél a fontossági sorrend betartásának és a helyi sajátosságok érvényesítésének az elvét. E tekintetben előrelépést kizárólag a magyarországi állami szervekkel és a szakintézményekkel karöltve lehet elérni. 4. Az illetékes magyarországi állami szervek a határon túli magyar kultúra támogatása során legyenek tekintettel a helyi sajátosságokra, amelynek feltétele a régiókban tevékenykedő legitim kulturális szakemberek és képviselők álláspontjának ismerete és figyelembe vétele. Minél rövidebb időn belül el kellene jutni a szubszidiaritás elvének lehető legteljesebb megvalósításához. 5. Létfontosságú követelmény, hogy a határon túli magyar kultúra támogatási kerete ne szűküljön, mi több, reális és stratégiailag indokolt program szerint szükségszerű annak fokozatos növelése. A jövőbeni támogatáspolitika szempontjából nagyon fontos az egyre jobban hozzáférhető európai keretek igénybevétele. Másrészt úgyszintén fontos, hogy a határon túli magyar kultúra segítése, támogatása jól szervezett és szakszerűen működő magyarországi intézmények, alapítványok révén valósuljon meg. 6. Az adott helyzetben rendkívül fontos, hogy a jelenleg legveszélyeztetettebb határon túli magyar közösségek (Vajdaság, Kárpátalja) az illetékes magyar állami szervek és szakintézmények megkülönböztetett figyelmét és támogatását élvezzék. Alsólendva, 2006. augusztus 27. Csemadok – Görföl Jenő, főtitkár; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – Dáné Tibor Kálmán, ügyvezető elnök; Horvátországi Magyarok Szövetsége – Csörgits József; Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége – Dupka György, elnök; Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva – Göncz László, igazgató; Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Dudás Károly, elnök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2006. szeptember 26.

Szeptember 17-én valami megváltozott Magyarországon. A cinikus és nyílt beismerés hatására néhány óra alatt több ezres indulatos tömeg gyűlt össze az Országháznál. „Mondjon le!”, „Gyurcsány, takarodj!”- zúgott a tömeg. A hazudozás nyílt beismerése által kiváltott budapesti megmozduláshoz több vidéki városban is csatlakoztak. Gyurcsány Ferenc azonban nem ijedt meg a következményektől, sőt, internetes köznaplójában büszkén vállalta balatonőszödi mondatait. A cinikus és trágár szöveg példa nélkül való a magyar politikatörténetben. Szeptember 19-én az Európai Néppárt lemondásra szólította fel a Gyurcsány-kormányt. Egyre több vidéki városban volt tüntetés, szimpátiatüntetés volt ezen kívül Szabadkán, később Zentán, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, de tüntettek New Yorkban és Londonban is az ott élő magyarok. A Kossuth téren fölolvasták az Erdélyi Magyar Ifjak üzenetét. Ugyancsak támogató nyilatkozatot adott ki az erdélyi és a délvidéki Magyar Polgári Szövetség. Petrétei József rendvédelmi miniszter bejelentette, hogy „az elmúlt napokban a fegyverhasználat is jogos lett volna”. A rendőrök számos ártatlan járókelőt is brutálisan megvertek és letartóztattak. Elhurcolt a rendőrség például egy tizennégy év körüli gyereket a saját házuk kapujából. Édesanyja hiába szaladt utána sírva, hogy a fiú ott lakik, és semmi köze az eseményekhez. Számos újságírót bántalmaztak munkavégzés közben. A Gyurcsány-beszéd a közszolgálati Magyar Rádióban hangzott el először. Ennek az intézménynek az SZDSZ-es kötődéséről ismert Such György az elnöke. Valószínű, hogy az Gyurcsány Ferenc beleegyezésével, netán kezdeményezésére történt a beszéd közlése. /Ágoston Balázs: Forradalom van a mi utcánkban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./

lapozás: 1-30 | 31-57