udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 44 találat lapozás: 1-30 | 31-44

Helymutató: Dálnok

2004. április 26.

Ápr. 25-én Sepsiszentgyörgy a Szent György-napok alkalmával átadták át az idei három Pro Urbe-díjat, valamint egy díszpolgári címet.  Vidor Alice nyugalmazott szerkesztő, műfordító a Talita Kumi gyermekvédő társaság mindenese, a Kincs nevű, gyermekeiket egyedül nevelő asszonyoknak menedéket nyújtó otthon megalapítója, Sztolyka Gábor, a Textil futballcsapat egykori játékosa kapott Pro Urbe-díjat és dr. István Tibort több mint hatvanéves orvosi tevékenységéért.   Sepsiszentgyörgy díszpolgára címet adományozta az önkormányzat a Budapesten élő, de háromszéki származású, életének 85. évét taposó dr. Kicsi Sándornak, a Magyar Tudományos Akadémia Lexikonszerkesztősége egykori igazgatójának. /(s): Átadták a Pro Urbe-díjakat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./ Kicsi Sándor /sz. Dálnok, 1919. márc. 4./ a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végzett 1938-ban. 1945-47 között a Székely Mikó Kollégium tanára volt, majd Magyarországra távozott. 1958–80 között a Magyar Tudományos Akadémia Lexikonszerkesztőségének igazgatójaként irányította a magyar enciklopédikus sorozatok megjelentetését (Magyar irodalmi lexikon, Atomfizikai lexikon, Magyar életrajzi lexikon, Magyar néprajzi lexikon stb.).  Az 1980-as években közreműködött a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1929. évi emlékkönyvének újra megjelentetésében, egyben megírta a múzeum történetét. Ugyanabban az évtizedben készült el Erdély leírásával, amely a szintén háromszéki származású Szacsvay Imre fotóival az Erdélyi Utakon című monumentális három kötetben jelent meg.  /Kónya Ádám: : Dr. Kicsi Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

2004. július 22.

   Júl. 21-én Sepsiszentgyörgyön és Dálnokon is megemlékezést tartottak Dózsa Györgyről, kivégzésének 490. évfordulója alkalmából. Az 1958-ban állított sepsiszentgyörgyi Dózsa-mellszobornál Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató beszédében cáfolta, miszerint Dózsa lett volna a mohácsi csatavesztés okozója. Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter elmondta, Dózsa nem egyszerűen rendszerváltozást akart, hanem a székely szabadság kiterjesztését, ezért indokolt levert szabadságharcainkra gondolni Dózsa kapcsán. /(vop): Dózsa György üzenete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./

2004. július 24.

Júl. 24-én Dálnok völgyében rendhagyó szoboravatás lesz, a műút mentén lévő vendéglő előterében állítják fel Dózsa György mellszobrát, alkotója Miholcsa József, marosvásárhelyi szobrászművész, aki a panzió tulajdonos, Daragus Attila megrendelésére készítette el a művet. – A falunapok lesznek Sepsiillyefalván, Ozsdón és Egerpatakon. /(Flóra Gábor): Eseménydús hétvége Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

2004. július 26.

Júl. 24-én Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos alelnök, Torja, Dálnok és Maksa polgármestere, Németh Csaba szenátor és a sajtó képviselői jelenlétében került sor a Dálnok-völgyi Dózsa panzió előtt a Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász által készített Dózsa-portrészobor avatóünnepségére. A műkőből készített szobrot 1999-ben állították fel. Daragus azért várt az avatással eddig, hogy a Dózsa panzió környezete is méltó legyen a nagy férfi emlékéhez. Az ünnepséget házigazdaként Daragus Attila magánvállalkozó, a szobor megrendelője, Torja község alpolgármestere nyitotta meg. Ünnepi beszédet Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa mondott, előbb a magánkezdeményezésre készült szobor mecénásának tettét méltatta, majd Dálnok legnagyobb fiának életét és az általa vezetett parasztháborút elevenítette fel. /Iochom István: Dózsa ismét hazatért szülőfalujába. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

2004. augusztus 6.

A kézdivásárhelyi Incitato fogathajtó sportklub, a bálványosi Daragus Kft. és a szörcsei Agroinvest Rt. idén Bálványoson szervezte meg a „lóravaló” képzőművészek táborát. Az 1990-ben Magyarországról visszatelepített ún. Incitato vérvonal és a felszámolt Agromixt Rt. dálnoki lipicai ménesének (törzsménjének) nevét öröklő művésztábor 30 meghívottja közül 22 alkotó jelentkezett, köztük anyaországiak is. A tábor fő szervezői továbbra is Tóth Ferenc és lelkes családja, a táborvezető Vetró B. Sebestyén András brassói képzőművész, házigazda és fő támogató Daragus Attila vállalkozó. Kirándultak a szörcsei, illetve az alsószombatfalvi ménesekhez. Ez utóbbi Kelet-Európa legnagyobb ménese. A táborban született munkákat kiállították Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban, júl. 18-án Sylvester Lajos nyitotta meg a kiállítást. /Csutak Levente grafikus: XII. Incitato művésztelep – 2004. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

2004. szeptember 17.

Közintézménnyé válásának 125. évfordulóját ünnepelte szept. 16-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A háromszéki fővárosban találkozott az erdélyi és a magyarországi muzeológusszakma színe-java. Régi, vitathatatlan adósságát rótta le ma az intézmény: végre méltóképpen, szoborral is tiszteleg a múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília előtt, akit a székelység nagyasszonyának is neveztek – hangsúlyozta Kató Zoltán múzeumigazgató. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) nevében üdvözölte az ünnepelt intézményt. Dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója együttműködési ajánlatában a szellemi régiókban rekonstruálható történelmi Magyarország újrateremtését célozta meg. Az ünnepi beszédek után a múzeumkertben leleplezték Csereyné Zathureczky Emília bronz mellszobrát, amelyet Vargha Mihály szobrászművész készített. A veszprémi múzeummal kötött tavalyi testvérszerződés folytatásaként együttműködési megállapodást írtak alá a komáromi (Szlovákia) Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeummal. Bemutatták az ez alkalomra kiadott Rákóczi Emlékkönyvet. /Farkas Réka: Leleplezték Csereyné mellszobrát. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./ A szakemberek számára is nehezen hozzáférhető forrásanyag közreadását vállalta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A Kónya Ádám által szerkesztett Rákóczi-emlékkönyv /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ az egykori múzeumőr Csutak Vilmos – a Rákóczi-szabadságharc legismertebb háromszéki kutatója – két tanulmányát tartalmazza; helyet kapott a könyvben a Rákóczi és Bercsényi aláírásával ellátott, brezáni pátensként ismert kiáltvány és a barcasági hadak 1704. március 14-i kiáltványa; a Kuruc krónika (Dálnoki Veres Gerzson, 1722)és báró Vargyasi Dániel István önéletrajzi részlete.    /(fekete): 125 éves a Székely Nemzeti Múzeum: Rákóczi-emlékkönyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./    

2005. február 9.

A Fotóművészetet Pártoló Gyulai Ferenc Egyesület keretében működő sepsiszentgyörgyi KépVidék alkotócsoport 2001-ben kezdte meg Zágonban a megye falvait képekben megörökítő programját. Zágon után 2002-ben Bodokon, egy évvel később Illyefalván, Kisbaconban és Gelencén, 2004-ben pedig Erdőfülén, Kézdikőváron és Dálnokon jártak a fiatal fotográfusok. „Génjenkben hordozzuk a vonzódást a vidéki életformához” – mondta kiállítás-megnyitó beszédében Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Csigalépcső ifjúsági lap főszerkesztője. /Domokos Péter: A KépVidék a falvakat járja. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 9./

2005. július 4.

Falunapoktól hangos a vidék. A falunapok első üzenete: az emberek keresik a közösségi együttlétet, a közösségi élményt, állapította meg Sylvester Lajos. Dálnok népe például július 16-án és 17-én elsősorban annak örvendezik, hogy 36 év után visszanyerte községi státusát. A falu telve gonddal-bajjal, nyomorúsággal, de vannak olyan értékek, amelyeket tudatosítani kell a helyiek körében, meg a nagyvilág előtt is. Erre az alkalomra rendbe rakják, szépítik, csinosítják a falut, árkot ásnak, kátyúkat tömnek. A falunapok az önmagunk keresése mellett nagy kitárulkozás is. A közösségi rendezvényeket a nagyvilágba szétszóródott falusfelek hazakívánkozása indokolja, színezi. A falunapok a nemzeti együvé tartozás és a megmaradás egyik eleme, pillére és alkalma. /Sylvester Lajos: Falunapok egymás hátán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

2005. július 16.

A Dálnoki Napokat július 16–17-én szervezik, a meghívó mottója: ,,A gyökér erőt ad az élethez.” Dálnok 36 év után újra nagyközség lett. Itt született Dózsa György, ennek ellenére a község megbecsülés helyett csak bántást kapott. A jobb módú gazdákat elhurcolták, kényszerlakhelyeiken emberi méltóságukban is próbálták megalázni őket, itthon pedig a maradék dálnokiakra ráhozták a kollektivizálást. Manapság Dálnok és közössége magára talál, építkezve kísérli meg visszahódítani régi rangját és szerepét. A mostani jeles napokon a közelmúlt egyik példaadó személyiségére, dr. Kicsi Sándorra emlékeznek leszármazottai, a község díszpolgára címet adományozzák Beczásy Istvánnak, a legendás hírű ,,Lencsekirálynak”. A dálnoki lovaskultúráról sem feledkeztek meg, sportpályát is avatnak. Hazavárják a falu szülötteit, elszármazottait, a testvértelepülések küldötteit. /Sylvester Lajos: Egy falu feltápászkodik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

2005. július 28.

A Dálnoki Napok keretében bemutatták néhai Kicsi Sándor Szülőfalum, Dálnok című, Zsigmond Győző összeállításában és Dálnok Önkormányzatának kiadásában megjelent rangos kiadványt. Dr. Kicsi Sándor történész, lexikonszerkesztő íróember (1919–2004) Dálnoki történetek című elbeszélésfüzére irodalmi értékű, megkapó olvasmány. /Sylvester Lajos: Szülőfalum, Dálnok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

2005. november 12.

Az idén júniusban Budapesten a Kapu Kiadó és Magyar a Magyarért Alapítvány gondozásában megjelent 728 oldalas A székely gesta után a kilencvenhárom éves Orbán Dezső újabb kötete: a szerző kiadásában, Kocsis Károly szerkesztésében Kézdivásárhelyen látott nyomdafestéket a Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében című regényes családtörténet. A szerző, akárcsak első könyvében, a Samel úrban is anekdotázó, az ízes székely tréfák hangvételét sem mellőzve mutatja be a márkosfalvi Orbán család életét a huszadik század történelmi eseményeibe ágyazva, oly módon, hogy az olvasó korhű betekintést nyerhet Márkosfalva, Csernáton, Albis, Dálnok, Torja, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely akkori hétköznapjaiba. A könyvet Orbán Dezső az időközben elhunyt Zoltán bátyjával közösen írta. /Iochom István: Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

2006. május 26.

Temesvár szobrokban szegény – fejtette ki Szekernyés János helytörténész, műkritikus, a Képzőművészek Szövetsége helyi szervezetének elnöke. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben viszonylag sok köztéri emlékművet állítottak, a város nagyságához képest ez még mindig kevés. Temesvár abban különbözik a vidéki városok döntő többségétől, hogy nem egy főterű, hanem minden történelmi városrésznek megvolt a főtere, nem beszélve arról, hogy a központnak három nagy tere van. A józsefvárosi római katolikus templom kertjében álló Nepomuki Szent János-emlékmű Temesvár első köztéri szobra. Már az 1720-as évek elején állt, az egykori katonai dísztéren. Onnan a Gyárvárosba vitték, majd a Virágkertészet egykori udvarába, és 1932-ben került a mai helyére. Ezt a korszakot jelképezik az úgynevezett “pestis-szobrok” is: a Szentháromság-szobor a Dóm téren és a Szabadság téri, több alakos kompozíció. Valamivel később állították a Gyárvárosi park kerítésébe beékelve a Krisztus-feszületet, amit sokan Fadrusz János munkájának tulajdonítanak, de erre nincs bizonyíték. A két világháború között állított szobrok többsége román politikusokat, tudósokat, mérnököket ábrázol. A szocializmus éveiben sem állítottak túl sok szobrot. Ezen közül a legjelentősebb a márványból faragott román katona szobra, amit 1962-ben lepleztek le (Ion Vlad alkotása). A 1970-es években állították fel Dózsa György szobrát. Vita kerekedett, hogy a szülőhelyén, Dálnokon vagy Temesváron legyen az emlékmű, végül mindkét helyen lett egy-egy: ott lendületes vezért formázott meg Szobotka András Bukarestben élő temesvári képzőművész, itt meg egy magába szállott, a bukást tudomásul vevő katonai vezért. Közben a politikai széljárás megváltozott, és a néhány év múlva elkészült szobrot már valósággal oda kellett lopni: egy éjszaka felállították, nem rendeztek avatóünnepséget. Ráadásul csak románul írták a nevét, hogy Gheorghe Doja. Az 1989-es rendszerváltás után a különböző forradalmár szervezetek az áldozatok emlékére rendeltek emlékműveket, összesen 12-őt. Ezeket az alkotásokat elsőrangú bukaresti és temesvári művészek alkották, többek között Szakáts Béla, Stefan Calarasanu, Jecza Péter vagy Kelemen István. A gyerekkórház előtti Sailer Antal-szobor eddig szép virággruppok között állt, most már közvetlenül mellette halad el a villamos. Országos hírű esemény volt tavaly a város első főépítésze, Székely László mellszobrának leleplezése (Szakáts Béla munkája), mely a Bánsági Magyar Napoknak akkor főrendezvénye volt. A trianoni határmódosítás után ez az első köztéri szobor Temesváron, amely magyar kulturális-közéleti személyiségnek állít emléket. Az engedélyek kijárásban nagy szerepe volt az RMDSZ két akkori városi tanácsosának, Fórika Évának és Halász Ferencnek. Az időközben Székely László parkra átnevezett ligetben szeretne Szász Enikő egy emlékművet állíttatni az 1956-os kommunistaellenes megmozdulás áldozatainak tiszteletére. A román politikai foglyokat tömörítő szervezet elutasította az együttműködést. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. “Helyük lenne az alkotott szépségeknek”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

2006. július 12.

Sylvester Lajos jegyezte meg tavaly: Dálnok annyi jelességet és értéket küldött a nagyvilágba, hogy ha egyet-egyet közülük minden esztendőben felmutatnának, húsz évig is lenne egy-egy példa. Ennek kapcsán Márton László polgármester kezdeményezésére a községi tanács megszavazta, hogy a Dálnoki Napokon minden esztendőben egy dálnoki személyiséget emelnek ki a népes panteonból, hogy a rendezvény szellemi védnöke legyen. A sort idén dr. Kicsi Sándorral kezdik. Erre az alkalomra kiadják dr. Kicsi Sándor Dálnoki történetek címmel a szerző negyven elbeszélésből, anekdotákból, színes, olvasmányos karcolatból álló kötetét. Dr. Kicsi Sándor hagyatékát dr. Zsigmond Győző gondozza, a könyvet Nagy Balázs lektorálta, s a sepsiszentgyörgyi Cova-Print Nyomdában készült. Sylvester Lajos emlékeztetett, hogy a Dálnoki Veress család három írót is adott a világnak – két Gerzsont és egy Dánielt –, de adott tábornokot, honvédelmi minisztert és emlékiratírót is. /Sylvester Lajos: Dálnoki pártolópéldányok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

2006. július 17.

Az idei Dálnoki Napokon bemutatták dr. Kicsi Sándor, a jeles személyiség életművét a református műemlék templomban és megnyílt Gy. Szabó Béla grafikusművész vándorkiállítása. A Dálnoki Napok kiemelkedő eseménye volt Kicsi Sándor szülőfalujához, illetve Székelyföldhöz, Erdélyhez kötődő, saját emlékeit elevenítő írásainak igényes nyomdai kivitelezésű, Dálnoki történetek című könyvének kiadása. A könyv kiadója Dálnok önkormányzata. /Sylvester Lajos: A Dálnoki Napok sztárvendége, a könyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 17./


lapozás: 1-30 | 31-44




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék