udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 9 találat lapozás: 1-9

Helymutató: Kissolymos

1994. október 2.

Dr. Kovács Lajos kolozsvári unitárius püspök életének 85. évében, okt. 2-án elhunyt. 1943-tól teológiai tanár volt, 1972-ben választották meg püspöknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./ Kovács Lajos /Kissolymos, 1909. nov. 13. - Kolozsvár, 1994. okt. 2./

2002. október 1.

A Hargita megye határán lévő Kissolymos település unitárius gyülekezete őszi hálaadásra gyűlt össze szept. 29-én a templomban. Megjelent a falu szülöttének, néhai Simó Istvánnak Visszasütő napsugár /Hargita Kiadó, Csíkszereda/ című könyve. A harminc éve elhunyt szerző könyve a falu életébe enged betekintést. Simó István a huszadik század első felének szokásait, a falu hétköznapjait örökítette meg. /(Daczó Dénes): Kettős ünnepre gyűlt össze Kissolymos lakossága. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

2002. október 22.

Simó István parasztíróként a Székelykeresztúr melletti Kissolymos nevű falucskában jegyezte fel önéletrajzszerűen megírt gondolatait. A szerző három évtizede elhunyt, kéziratából a csíkszeredai Daczó Katalin újságíró kiadványt szerkesztett, ez a munka most jelent meg a Hargita Kiadóvállalatnál. /Kristály Lehel: Könyv, parasztkézből. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 22./

2002. november 22.

A népi önéletírások közül elsőként Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirág című "emlékezése" jelent meg 1970-ben. Tamási Áron testvéröccsének memoárja hatására, annak osztatlan sikere láttán - 1983-ban jelent meg a második kiadása - sorra jelentek meg a népi írásbeliség e termékei. A Művelődés folyóiratban jelent meg sorozatban, majd 1985-ben az Európa Könyvkiadó Femina sorozatában az orotvai Csibi Istvánné Siklódi Márika Pontot, vesszőt nem ismerek... című önéletírása. A Pillich László és Vetési László által szerkesztett Leírtam életem... című kötetbe bekerült a székelyudvarhelyi születésű Bucsy Gábor, az újszékelyi születésű Buzogány Béla önéletírásának egy-egy részlete, a Salamon Anikó által szerkesztett Így teltek hónapok, évek című kötetben pedig Czirják Gergely gyergyócsomafalvi kovácsmester, valamint a szentkeresztbányai szabó, Máthé Mihály visszaemlékezései kaptak helyet. A rendszerváltás után a Hargita Népe által meghirdetett pályázatokra beküldött visszaemlékezések a Kuláksors, illetve Fogságom története sorozatokban jelentek meg, később ezekből egy-egy kötetnyi válogatás látott napvilágot /Történetek a fogságból - Hatvan székely hadifogoly /Státus, Csíkszereda, 1998/ a csíkszeredai Státus Kiadónál. Idén jelent meg a kissolymosi Simó István Visszasütő napsugár /Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda 2002/ című memoárkötete. /Sarány István: Kissolymosi Ajtmatov. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

2003. június 27.

Második alkalommal szervezte meg immár Rezi Erika tanítónő, az alsóboldogfalvi Kultúrotthon igazgatója a gyermekszínjátszó fesztivált. Fellépett a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola Mákvirágok nevű színjátszó együttese, a helyi, Tündérek nevű I-IV. osztályosok színjátszói, a szenterzsébeti Pécsi Simon Iskola színjátszói, a fiatfalvi Benedek Elek Iskola színjátszói, a siménfalvi Havasi Gyopár nevű csoport, az újszékelyi Bem József Iskola Rezi Erika, a székelykeresztúri Napsugár nevű csoport és a kissolymosi iskolások színjátszói. /Gálfalvi Gábor: II. Gyermekszínjátszó Fesztivál Alsóboldogfalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 27./

2002. június 5.

Jún. 1-jén Székelykeresztúron a Tanulók Klubja szervezésében tartották meg a diákoknak szervezett, nemzetközi rangra is emelkedett sóskúti fesztivált. E rendezvényt néhai Gálfalvi Sándor tanár javaslatára 1972 óta minden évben megtartják. A fesztivál célja lehetőséget biztosítani a városi és vidéki iskolák kis műkedvelőinek, hogy amit a helyi folklórból megmentettek, azt egy seregszemlén bemutathassák. Évek óta több magyarországi iskola műkedvelői is jelen vannak a fesztiválon. A székelykeresztúri fúvószenekar által játszott indulókra, kezükben a helységet megnevező táblákkal vonultak fel a csoportok résztvevői, majd a sóskúti szabadtéri színpadon adták elő műsorszámaikat. Színvonalas műsorral jelentkeztek a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és balánbányai tanulók házainak csoportjai. Külön dicséretet érdemel az újszékelyi, gagyi, siménfalvi, kisgalambfalvi és kissolymosi iskolák tantestülete, amiért kis növendékeik megfelelően képviselték intézményüket. Színvonalas műsorral lépett színpadra a keresztúri Tanulók Klubjának zenekara, tánccsoportja és az ifjú Pipacsok táncegyüttes is. /László Miklós: 30. Nemzetközi Sóskút-fesztivál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

2002. június 26.

Június 23-án másodszor szervezett gyermekszínjátszó találkozót Alsóboldogfalván Rezi Erika, aki a találkozóra meghívta a környék összes iskoláját. Megjelentek Kissolymos, Székelyszenterzsébet. /Gálfalvi Gábor tanító, Alsóboldogfalva: Gyermekszínjátszó találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./

2004. augusztus 2.

A hét végén Kissolymoson az unitárius egyházközség falutalálkozót rendezett. Istentiszteletet tartottak, dr. Szabó Árpád püspök beszédében kitért arra, hogy az elszármazott kissolymosiak visszatértek a gyökerekhez. A kissolymosi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet színjátszó csoportja előadta a Körforgalom, valamint a Postán nyert vőlegény című színdarabokat. A programot labdarúgó-mérkőzések és szórakoztató műsorok zárták. /Fekete B. Zoltán: Kissolymosi falutalálkozó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 2./

2005. október 24.

Önerőből éledt újjá a kommunizmusban halálra ítélt Fehér megyei Lőrincréve. A Tompaháza községhez tartozó, kétharmad részt magyarok, egyharmad részt románok lakta 270 lelkes mindenki itthon van. A falut a Ceausescu-diktatúra el akarta tüntetni a térképről. A hírhedt faluromboló program szerint nemcsak Lőrincréve, hanem a községhez tartozó Magyarkapud, Pacalka, Meggykerék és Kissolymos is eltűnt volna a föld színéről. Lakóikat a Tompaházára tervezett tömbházakba költöztették volna. Közvetlenül a rendszerváltozás után Lőrincrévén nem voltak túl fényesek a kilátások. Akkor jött a változás, amikor Bárdi János rövid vendégmunka után hazajött Magyarországról. Ő volt családjával az első nagybani zöldségtermesztő. Lőrincrévén ragadósnak bizonyult a jó példa, s ma már gyakorlatilag az egész falu megélhetése a zöldségtermesztéshez kötődik. Horhát Miklós református lelkészt 1983-ban a teológia padjaiból egyenesen Moldvába küldték missziós lelkésznek. A bákói gyülekezet kilencven százaléka Erdélyből „száműzött” magyar orvosokból állt. A Szekuritáté állandóan arra volt kíváncsi: mikor és hol találkoznak, mivel foglalkoznak. Távollétünkben a szekusok hetente dúlták fel a lakásukat. A hívek névjegyzékét akarták mindenáron megszerezni, de azt ő a kabátzsebében hordta, így soha nem jártak sikerrel. Az eredetileg képzőművésznek indult lelkész ma is festeget. Patakfalván is szolgált, ott eltanulta a székelyektől az asztalosmesterséget, bútorait maga készíti. A lelkész patakfalvi kapcsolatai azóta is élnek: a két, nagyjából egyformán 180-180 lelkes gyülekezet összejár, családi barátságok alakultak ki. Ennek hozadéka, hogy a lőrincréviek a székelyektől tanulgatják a lakberendezést, amazok pedig a zöldségtermesztés titkaiba nyernek betekintést. Lőrincrévén szolgált egykor a kolozsvári protestáns teológia rektora, Juhász Tamás. E kapcsolat alapján alakult ki az a szokás, hogy a faluban rendszeresen gyűjtenek zöldséget a teológushallgatók javára. A lőrincrévi református gyülekezet nemrég visszakapta a felekezeti iskolát. A faluban arra alapoznak, hogy a fiatal házasok otthonmaradásával a közeljövőben megáll a népességfogyás. /Benkő Levente: Ahol mindenki otthon van. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék