Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 9 találat lapozás: 1-9

Helymutató: Erzsébetbánya

1994. március 30.

Mártír lelkipásztorok címen Tófalvi Zoltán megszólaltatta a barátokat, akik Pálfi Géza székelyudvarhelyi esperes plébánosra emlékeztek. Pálfi Géza mindig keményen szembefordult a kommunista diktatúrával, nem tudta megtörni a szekuritaté, a titkosrendőrség. Olyan legenda is keringett, hogy ő volt Márton Áron püspök kiszemelt utóda. Beszédeibe, tanításába mindig belevette az egyetemes magyar történelmet és irodalmat. Negyvenhárom évesen halt meg. Elterjedt, hogy a szekuritátén agyonverték. Erre nincs bizonyíték. Az viszont tény, hogy több katolikus papot megöltek. Egyikük Bokor Sándor, aki Erzsébetbányán volt plébános. Bevitték a nagybányai szekuritatéra, onnan "ismeretlen körülmények között" eltűnt. Később a Dunából halászták ki holttestét. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 30./

2000. november 5.

Bokor Sándor plébános 1972 júniusának elején erzsébetbányai plébániájáról Nagybányára indult, majd eltűnt. Dr. Jakubinyi György A szentek nyomában Erdélyben című hézagpótló kis könyvében emlékezett meg róla. Bokor Sándor /sz. Kolozsvár, 1915. július 15./ 1947-től eltűnéséig erzsébetbányai plébános volt. A hatóságok mindenben akadályozták Bokor Sándor plébános bement Nagybányára, a hívek úgy tudják, hogy beidézték a rendőrségre. Azóta nem látták. Holttestét a Dunából halászták ki, a rendőrség csak novemberben értesítette a plébániát, miután Márton Áron püspök jelentést követelt. Márton Áron magyarázatot kért a belügyminisztériumtól, de azok elutasítottak minden felvilágosítást. /Vízi Zakariás plébános: Főhajtás Bokor Sándor emléke előtt. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 5./

2001. augusztus 21.

A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó kör és Alapítvány aug. 13-18-a között első ízben szervezett táborozást a máramarosi színjátszók és kulturális programszervező részére Koltón, a református gyülekezeti otthonban, Varga Károly helyi református tiszteletes jóvoltából. A szórványban élő kis magyar közösségek összetartásáért munkálkodó színjátszók jöttek össze. A lendvaysok, a szinérváraljiak, a hosszúmezeiek, a kapnikbányaiak, ott volt Bodnacsuk Magdolna Rónaszékről, Melencsuk Rozália Magyarláposról, és máramarosszigeti Zahoránszky Ibolya is. Résztvevők érkeztek még Nagybányáról, Domokosról, Erzsébetbányáról és Felsőbányáról. Az előadók között volt Bessenyei István színművész, a Harag György Társulat /Szatmárnémeti/ tagja, továbbá Kiss Kornél és Méhes Béla, a Lendvay alapító tagjai. Sajnos a pedagógusok nem jöttek el. Máramaros megyében még mindig sok helyütt attól is félnek, hogy magyarul megszólaljanak. /Dancs Artúr: I. Színjátszó Tábor - Koltó 2001. Színjátszásról a szórvány szórványában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2003. március 22.

A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye segélyszervezete a Caritas. Ennek részei a Désen, Tordán, Besztercén, Szamosújváron, Erzsébetbányán, Óradnán, Marosludason, Kolozsváron, Kisbácsban évek óta működő kirendeltségek. A dési szervezet feltérképezi a rászorulókat, és a lehetőségekhez mérten segítséget nyújt nekik. 2002-ben a dési Caritas-kirendeltség több mint ezer emberen segített. Tavaly a Gólyahír akció keretében 64 iskola 689 tanulója iskolai felszerelést kapott. A magyarországi gyermekek csomagocskáikkal nagy örömet szereztek itteni kortársaiknak, sok tartós kapcsolat épült ki közöttük. A tordai Caritas-kirendeltségnek sikerült 3000 tankönyvet szerezni a Duna Televízió jóvoltából. Az időseket gyógyszerekkel segítik. /Erdély-szerte több ezer embert segített a Caritas. Segítő kéz a nemzetiségi és anyagi ellehetetlenülésben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

2003. november 22.

Nov. 19-én, Erzsébet napon került sor Erzsébetbányán a helyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők és az RMDSZ-elnök tevékenységi beszámolójára. Vaum Kálmán, RMDSZ-elnök elmondta: hosszas harc után beindulhatott Erzsébetbányán is a magyar nyelvű óvoda és fakultatív elemi nyelvoktatás. Kb. 110 I-VIII. osztályos korú diáknak adatik meg újból a lehetőség, hogy anyanyelven tanulhasson. Több évtizede csak államnyelven tanultak Erzsébetbányán a magyar gyermekek, lassan kialakult egy sajátságos nyelvkeverék, erősen román nyelvi dominanciával átitatott erzsébetbányai tájszólás. Több, mint 20 szülő aláírásával, a helyi intézmény egyes vezetőinek kemény ellenállása ellenére, beindulhatott a magyar nyelvű. Sajnálatos, hogy 11 szülő, megunva az indulás körüli huzavonát, román óvodába íratta (át) gyermekét. /(Farkas E. Zoltán): Erzsébetbányán beindult a magyar óvoda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

2003. december 12.

A közelmúltban újra ünnepelt a nagybányai magyar könyvszerető közönség: bemutatták Kis Kornél rendező, műkedvelő színjátszó, tollfogató újabb, második kötetét. Címe: Elvinni a szót, tartalmát a helyi magyar amatőr színjátszó mozgalom története adja. Megközelítőleg egy évszázaddal ezelőtt olyan kiadványok kerültek ki a jó hírnevű nagybányai és misztótfalusi nyomdákból, mint például a Woditska-féle bányászati monográfia, Palmer Kálmán turista-kalauza, Révai Károly költő és műfordító verseskötetei, Schönherr Gyula helytörténeti kiadványai, Teleki Sándor emlékiratai vagy Révész János evangélikus lelkész egyházi jellegű eszmefuttatásai. Az 1989-es fordulatot követően megnőtt a helyi jellegű kiadványok száma. Metz József, Oszóczky Kálmán, Balogh Béla, Dávid Lajos és még sokan mások asztalunkra tették az EMKE-füzetek most már több mint tucatnyi kötetet meghaladó sorozatát. Értékes helytörténeti munkák jelentek meg Máramarosszigetről, Felsőbányáról, Kapnikbányáról, Szinérváraljáról, Szamosardóról, Erzsébetbányáról és más magyarlakta helységekről. Kis Kornél évtizedeken át a nagybányai műkedvelő színjátszás szíve-lelke volt. Idősebb korában, matematikatanári pályafutása végén döbbent rá, hogy a tollforgatáshoz is ért. Első könyve, a Riportok a Kereszthegy tövéből. Most megjelent könyvében legértékesebbek azok a fejezetek, amelyek saját műkedvelői tevékenységéből, élményeiből táplálkoznak. A kötetből megismerhetők azok a műkedvelők, akik több mint fél évszázadon át, hivatásos színház hiányában vállalták az amatőrködés cseppet sem könnyű szerepét. /Klacsmányi Sándor: Elvinni a szót. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./

2005. április 8.

Sok a megoldásra váró probléma a településeken, ahhoz azonban, hogy a minisztériumok segíteni tudjanak, konkrét elképzelésekkel kell előrukkolni, derült ki az érintettek és Bónis István parlamenti képviselő találkozóján. Az eseményen a Gutinon-inneni területek magyarlakta településeinek (Magyarlápos, Erzsébetbánya, Szamosardó, Monó, Koltó, Felsőbánya, Kapnikbánya, Szinérváralja, Sárosmagyarberkesz és Misztótfalu) önkormányzati tisztviselői voltak jelen. Erzsébetbányán a munkahelyteremtést és a turisztikai lehetőségek bővítését tartják a legfontosabbnak. Szinérváralján csökken a gyereklétszám; még egy-két év és nem indul első osztály, mert nem lesz elegendő gyermek. Megoldás lenne, ha a közeli Apáról „importálnának” a váraljaiak gyermekeket, ehhez azonban egy kisbuszra lenne szükség. Segítség lenne, ha az RMDSZ-en belül működne egy olyan 2-3 fős munkacsoport, amely feltérképezné az egyes magyarok lakta településeken felmerülő gondokat. /Dávid Lajos: Önkormányzati „sóhajok” a képviselő asztalán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 8./

2005. június 26.

Erzsébetbánya bányásztelepülés, első írásos említése 1315-ből való. Jenei János plébános elmondta, hogy 1787-ben telepedett ide néhány bányászcsalád, és kezdődött el igazán a bányászat. Ekkor alapították a plébániát és az iskolát is. A plébános tudomása szerint Erdélyben ez az egyetlen helység, amelynek lakói (római katolikusok és görög katolikusok, majd 1948 után görög keletiek) 1769 óta közösen, felváltva használják a templomot. Itt szolgált a gyulafehérvári főegyházmegye elhalálozási sorrendben utolsó vértanú papja, Bokor Sándor, aki 1972-ben pár nappal a bérmálás előtt tűnt el titokzatos módon, s lett az erőszak áldozata. Szeretnének saját templomot építeni a nemzeti és a vallási öntudat megtartása érdekében. Megindult ugyanis egy sorvadási folyamat mind nyelvben, mind a vallási és nemzeti hovatartozás tudatában. Ez a közösség még egy kis magyar sziget, a falu 80 százaléka még magyarul beszél, de a gyerekek már szívesebben használják a román nyelvet, és könnyebben fejezik ki magukat románul. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a két helyen, Erzsébetbányán és Kohóvölgyön 1027 római katolikus volt. Ebből 824-en Erzsébetbányán élnek. A templomépítéshez az alapozási összeg közel fele hiányzik. /Erzsébetbányai helyzetkép.= Vasárnap (Kolozsvár), jún. 26./

2005. június 26.

lapozás: 1-9