Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 28 találat lapozás: 1-28

Helymutató: Felvinc

1991. február 19.

Romulus Vulpescu szenátor a felsőházban heves magyarellenes kirohanásában követelte az ötven évvel ezelőtti, Észak-Erdélyben, 1940-ben elkövetett magyar kegyetlenkedések, "barbár gyilkosságok" miatt eljárás megindítását a bűnösök ellen, akár haláluk után is. Király Károly szenátor, a szenátus alelnöke kifejtette, hogy a magyar kisebbséget érő támadások sorozata nem szolgálja a két nép közeledését. Szárazajtán és Csíkszentdomokoson, Felvincen és még jónéhány helyen ártatlan magyarokat mészároltak le románok. Király Károly kérte, hogy a kisebbségeket rágalmazókat, így Vulpescut is, állítsák a parlament fegyelmi bizottsága elé. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

1999. június 24.

Antal Béla, Fehér megye kisebbségi tanfelügyelője számszerűsítette a megye magyar tanügyi helyzetét: iskolák és tagozatok száma 46, osztályok száma 140, a diákoké 2400, kiknek oktatásával-nevelésével 150 magyar tanerő foglalkozik naponta. Idén magyar óvodáscsoport indult Felsőújváron, valamint Kötő József államtitkár közbenjárására Csombordon is. Marosnagylakon viszont a szülők - engedve a helyi nyomásnak - a román tagozatra íratták be csemetéiket. Küküllőváron, a kevés magyar gyerek miatt heti négy órában zajlik a magyar nyelv és irodalom tanítása. Türben megszűnt az elemi osztályokban a magyar oktatás. Egy másik nehézség a szakképzett pedagógusok faluszerte tapasztalható hiánya. Az elemi iskolák hálózata a következőképpen fest: Marosújvár, Felsőújvár, Székelykocsárd, Felvinc, Marosdécse, Miriszló, Felenyed, Csombord, Marosgombás, Tövis, Magyarlapád, Magyarbece, Torockó, Torockószentgyörgy, Balázsfalva, Búzásbocsárd, Magyarpéterfalva, Bethlenszentmiklós, Küküllővár, Boldogfalva, Gyulafehérvár és Vajasd. V?VIII. osztályos magyar iskolák, illetve tagozatok működnek Marosújváron, Székelykocsárdon, Felvincen, Magyarlapádon, Magyarbecében, Torockón, Balázsfalván, Bethlenszentmiklóson, Gyulafehérváron és, természetesen, az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, mely a gimnázium mellett elemi, valamint líceumi osztályokat is működtet. Ugyanitt ősztől felsőfokú tanítóképző tagozattal bővül a magyar oktatás. /Fehér megye: magyar tanügy . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

1999. július 28.

Júl. 26-án életének 91. évében elhunyt Kolozsváron Ferenczy Júlia (1909-1999). Ahhoz a művészcsoporthoz tartozott, amelynek az 1939. decemberi jelentkezése mérföldkőnek számított. Õk voltak az 1929-ben Marosvécsen életre keltett Barabás Miklós Céh fiataljai, csoportjuk a Tizenötök név alatt maradt meg az erdélyi művészeti köztudatban. Ferenczy Júlia Farkas utcai lakását, ahol a pályakezdő csoport tagjai sűrűn megfordultak, Kis-Helikonnak nevezték. A negyvenes évek sikerei után sötét évek jöttek azok számára, akik nem hódoltak be feltétel nélkül a szocialista realizmusnak. Ferenczy Júliát 1958-ban kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből, s attól fogva munkái csak a legritkábban jutottak be a hivatalos kiállításokra. Művészi teljesítménye számottevő. Munkái hazai és külföldi magánlakások és gyűjtemények díszeivé váltak. Még 1990 után sem vették vissza a romániai szakszövetség tagjai közé, s a kolozsvári múzeumban mind a mai napig egyetlen képe sincs. Az 1990 után újjáalakult Barabás Miklós Céh sem ajánlott fel neki legalább egy tiszteletbeli tagságot. Viszont művészi munkásságáért 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Valamennyi méltatója kiemelte Ferenczy Júlia kiváló forma- és színérzékét. Műtermében gyakori vendég volt Kelemen Lajos, Erdély tudós történésze, Szabó T. Attila, a nagy hírű nyelvészprofesszor, de megfordultak ott Entz Géza, Felvinczi Takács Zoltán, Lyka Károly, Bíró Béla, Maksay Albert és László Gyula művészettörténész, Kós Károly, az erdélyi kultúra "nagy öregje", Keöpeczi Sebestyén József, a heraldikus, Nagy Imre, Nagy Albert és Fülöp Antal Andor festőművészek, Szervátiusz Jenő, Balaskó Nándor és Kósa-Huba Ferenc szobrászok, illetve neves irodalmárok Kiss Jenőtől Szabó Gyuláig, és Szabédi Lászlótól Pomogáts Béláig. Az erdélyi művészet egyik legegyénibb alkotóját veszítette el. /Ferenczy Júlia (1909?1999) = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ Ferenczy Júlia /Nyárádszentbenedek, 1909. ápr. 3. - Kolozsvár, 1999. júl. 26./

1995. október 3.

A román sajtóban több támadó cikk jelent meg a Vasvári Pál-emlékmű felállítása miatt. Eugen Goia szohodoli ortodox pópa a gyulafehérvári Unirea lapban "A Mócföldön, Kőrösön a magyar politikusok által felállított emlékművet nem tűri el a föld" címmel égig magasztalta a mócok vezéreinek tetteit, Horea. Closca, Crisan, Avram Iancu érdemeit, majd Vasvári Pált és hadseregét ócsárolta. Szerinte az emlékmű merénylet a román nép valódi történelme ellen. Valójában 1848-ban ezen a vidéken Abrudbánya, Zalatna, Magyarigen, Boroskrakkó, Verespatak, Sárd nagyszámú magyarságát halomra gyilkolták - nem Vasvári csapatai. Egyetlen éjszakán, 1849 januárjában Nagyenyed 700 védtelen magyar lakosát ölte meg Axente Sever csapatával, Avram Inacu katonái a védtelen Felvincet felperzselték, magyar lakossága földönfutó lett. Axente Severről városnegyedet, iskolát neveztek el, majd 1993-ban szobrot emeltek Nagyenyeden, gaztettei színhelyén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./ A Vasvári Pál-emlékművet júl. 9-én állították fel Kőrösfőn: 1412. sz. jegyzet.

2000. március 3.

Márkodi Siklódi Sándor megírta Felvinc község monográfiáját, amely 1999-ben a bukaresti MAIKO Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A szerző /sz. Székelyföldvár, 1918. jan. 14./ 1949-ben tanítói oklevelet szerzett. Felvincen 1957-ig igazgatóként, 1979-ig aligazgatóként tevékenykedett. /Győrfi Dénes: Felvinc monográfiája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

2001. április 9.

Ápr. 5-én szavalóversenyt rendeztek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai, magyar költők verseiből szavaltak. A döntőn 5-8. osztályos diákok léptek fel Marosújvárról, Felvincről, Magyarlapádról, Torockóról; a Bethlen Kollégiumot 9-12-es diákok képviselték. A rendezvény anyagi támogatója Horváth Vilmos, Magyarországról elszármazott, jelenleg Belgiumban élő nyugdíjas volt. Horváth Vilmos elveszítette látását, nyugdíjából támogatásban részesíti a határon kívül élő, magyar anyanyelvű diákokat. /(mezei): Lélektől lélekig Nagyenyeden. Szavalóverseny a kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

2001. április 16.

A kézdivásárhelyi múzeum egy nem mindennapi tárlatmegnyitónak adott helyet. Felvinczy Kálmán ötvösművész 80. születésnapja alkalmával a múzeum és a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete közösen hívták meg a művészt, akinek közel 100 munkáját csodálhatták meg az érdeklődők. A Sepsiszentgyörgyön élő, kolozsvári születésű Felvinczy Kálmán első alkalommal 1981-ben állította ki alkotásainak egy részét a Vigadóban. /80 éves Felvinczy Kálmán ötvösművész. Retrospektív tárlat a Múzeumban. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), ápr. 16./

2001. június 6.

A Bethlen Gábor Kollégium /Nagyenyed/ igazgatósága, magyar tanári munkaközössége, az V-VIII. osztályosok diákönkormányzata jún. 1-2-án az EMKE égisze alatt Szórványszínjátszó Találkozót szervezett. A rendezvényen kb. 200 kisdiák vett részt Bethlenszentmiklósról, Becéből, Balázsfalváról, Gyulafehérvárról, Magyarlapádról, Felvincről, Torockóról és Nagyenyedről. Az ünnepélyes megnyitón Simon János igazgató és Demény Piroska szervező tanár köszöntötte a megjelenteket, majd megkezdődtek a színpadi előadások. Az előadások után a kisiskolások közös történelmi sétára indulhattak. A szórványszínjátszó találkozó célja a szórványban élő gyerekek anyanyelvi kultúrájának fejlesztése, önazonosságtudatuk erősítése. /Demény Piroska, szervező tanár: Tini-buli, táncház, kabaré és szalonnasütés. Szórványszínjátszó Találkozó a Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

2002. július 16.

Július elején a Maros völgyében, Felvinc és Marosújvár környékén a református egyházak és a Diaszpóra Alapítvány missziói, ifjúsági és közművelődési hetet szervezett a Maros- és Szárazvám völgyének magyar közösségeiben. Ennek keretében júl. 14-én az RMDSZ, EMKE és az egyházak országos vezetőségének jelenlétében értelmiségi találkozóra is sor került a felvinci református templomban, ahol a jelen levő pedagógusok, RMDSZ képviselők és lelkészek elemezték a régió helyzetét, kiértékelték a gondjaikat és kijelölték a cselekvési feladatokat. Részt vettek: Szép Gyula alelnök, Kötő József EMKE elnök és Vetési László, a Szórványtanács társelnöke. A jelenlevő értelmiségiek úgy értékelték, hogy ezen a vidéken /Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd környékén/ egyre nagyobbak az oktatási, közművelődési, nyelvi gondok, növekvőben van a fogyás, erősödik az asszimiláció. Sok a helyi mulasztás, a ki nem használt lehetőség. A megjelentek felhívással fordulnak a romániai szórványvidékek magyar pedagógusaihoz és lelkészeihez: mérjék fel a gyermekek számát és készítsék el vidékük oktatási térképét. A jelenlevők felhívással fordulnak minden romániai magyarhoz, hogy a közügyek és közös teherhordozás érdekében minden romániai magyar évente áldozzon egy fém 5000 lejest, és az így begyűlt összegből pedig létre hozni az Egymásért Alapot. /Felvinci felhívás. = RMDSZ Tájékoztató, júl. 16. - 2246. sz./

2003. június 5.

Május 30. és június 1. között került sor Nagyenyeden a szórványszínjátszó találkozóra, részeként a Bethlen Gábor Kollégium kezdeményezte rendezvénysorozatnak. A megnyitón Demény Piroska szervező és Simon János, a Kollégium igazgatója köszöntötte a tizenkét színjátszó csoport tagjait Arad, Fehér, Hunyad és Temes megyéből. A harmadik alkalommal megrendezett találkozón Arad /két iskola/, Mikelaka, Déva, Felvinc, Temesvár, Bethlenszentmiklós, Magyarlapád, Nagyenyed, Torockó, Igazfalva és Szamosújvár színjátszói léptek fel. /Komádi Sándor: Szórványszínjátszók Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jún.5./

2003. június 30.

Jún. 27-én zarándokoltak a Szent László patronálásának szentelt felvinci római katolikus templomhoz a környék lakói. Felvincen az elmúlt 15 évben a katolikusok lélekszáma 100-zal csökkent; jelenleg 86 hívő van, az utóbbi években nem volt keresztelő. Ha ez így menne tovább, újabb 15 év múlva nem maradna más, mint a templom és a plébános. A helybeliek hiszik, hogy másként alakul számunkra a jövendő. /N. T.: Szent László-napi búcsú Felvincen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

2002. február 23.

Felvinc, az egykori virágzó járási székhely és fontos magyar kulturális központ szinte holtpontra jutott az utóbbi időszakban. Az anyakönyvi hivatal adatai szerint eddig 16 halálesetet jegyeztek, ellenben egyetlen újszülött sem jött a világra. A fiatalok zöme tömegesen távozik a faluból. Javarészük Spanyolországban keresi szerencséjét. Idén is 40 fiatal indult Spanyolországba boldogulni. Többségüknek már több családtagja vált spanyolhonossá. Lassacskán az egész község Spanyolországba költözik – állapította meg Cristinel Metea polgármester. /Felvinc lassacskán Spanyolországba költözik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

2002. június 4.

Máj. 31.–jún. 2. között ünnepelte 380-ik születésnapját a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. Az ünnepség egyik eseménye a második alkalommal megszervezett Szórvány Színjátszó Találkozó volt. Több mint 200 fiatal színjátszó jött el Enyedre az ország több szórványvidékéről, és háromnapos előadássorozat keretén belül mutatták be produkcióikat. Képviselve volt a találkozón Temesvár, Lupény, Vulkán, Gyulafehérvár, Bethlenszentmiklós, Igazfalva, Magyarlapád, Felvinc, Marosújvár, Magyarbece és Nagyenyed. Dr. Kötő József rámutatott: egyáltalán nem véletlen az, hogy Nagyenyeden került sor a színjátszó találkozóra, a történelmi múltú város ugyanis már a XVII-ik században látott magyar nyelvű színjátszást. Szintén a Bethlen Napok keretén belül rendezte meg a kollégium a Nemzedékek találkozóját, melynek fő célkitűzése: első ízben összehívni a városban élő nyugdíjas pedagógusokat. /Balog István: Bethlen-napok Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./ A megszüntetésre ítélt becei iskola színjátszói mellett a lupényiek is sikeresek voltak. A szakmai megbeszélés tisztázta mindazokat a kérdéseket, amelyek a játékkal, vagy az anyanyelv szórványbeli védelmével kapcsolatosak. /Bakó Botond: Bethlen-napok és szórványszínjátszók második fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

2004. január 12.

1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román sereg megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és lemészárolta a védtelen magyar lakosságot. A martalócok nemcsak Nagyenyeden, hanem szerte a megyében meggyilkoltak magyarokat, öregeket, gyerekeket és nőket. A vérengzés január 11-ig tartott. A vérfürdő áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található. Az első megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke előtt. Eddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. /N. T.: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./ Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekről Nagyenyeden. Egyelőre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. /Sz. Cs.: Nagyenyed fekete vízkeresztje – 1849. január 8. Főhajtás a mártírok előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Rácz Levente beszédében felidézte a történteket. Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyűlésen a románság képviselői – miután a császár megengedte fegyverkezésüket – külön nemzetőrség állítása mellett voksoltak. Ezt követően sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkező számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Marosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt ezen települések nagy részében a magyar közösségeket majdnem teljesen kiirtották. A nagyenyediek jelentős része ekkor nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentős része a honvédségnél szolgált, a nők egy része elmenekült Kolozsvárra , a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nők és gyermekek. A magyar lakosság egy része túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, képesek legyenek őket lemészárolni és kirabolni. 1849. január 8-án Axente Sever feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. Prodan biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra. Ezt követően indultak el a románok. Felgyújtották a házakat, nőket, gyerekeket és öregeket is öltek. A város magyarságának egy része a minorita rendházba és a katolikus templomba menekült, de hiába, őket is megölték. Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. /Részletek Rácz Levente ünnepi beszédéből. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2004. január 17.

Felvinc Torda és Tövis között elhelyezkedő kis Fehér megyei település. Valamikor teljes egészében magyarok lakták, akárcsak a hozzátartozó öt falut. Ezek a települések mára szinte egészen elvesztették magyar jellegüket. Felvincen a magyarok arányszáma húsz százalék körül van. Az Avram Iancu Iskolában a több mint 200 tanulóból kevesebb mint két tucat jár a magyar tagozatra: az összevont I–IV. osztályban tizenhárman, ötödikben öten, hatodikban négyen vannak míg a hetedik osztályban mindössze egyetlen gyermek van. Magyar nyolcadik osztály most nincs. Jelenleg összesen 11 felvinci magyar gyermek ingázik naponta Nagyenyedre. /Ladányi Emese Kinga: Az eltűnt felvinci nyolcadik. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

2004. április 19.

Ápr. 17-én Felvincen a helybeli színjátszó társulat jelentkezett Szirmai Albert Mágnás Miska c. operettjével. Két éves szünet után tartottak előadást. /N. T.: Mágnás Miska. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

2004. augusztus 25.

Fehér megyében aug. 20-án, Szent István ünnepén a megfogyatkozott lélekszámú településeken lévő templomokban tartanak ökumenikus istentiszteletet. Tavaly Marosszentimrén, idén Magyarigenben ünnepeltek, ahol Gudor Botond református lelkész teljesít, mondhatni, misszionárius szolgálatot. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke Deák Ferenc szavait idézte: “Amit elvesznek tőlünk, visszaszerezhetjük, csak az vész el, amit magunk adunk oda. Gudor Botond röviden ismertette a magyarigeni erődtemplom történetét és beszámolt a felújítási munkálatokról. Az ünnepségre Nagyenyed, Torockó, Felenyed, Marosújvár, Felvinc, Székelykocsárd és Marosdécse helységekből mintegy öt autóbusz szállította a különböző felekezetekhez tartozó híveket. /N. T.: “Csak az vész el, amit magunk adunk oda”. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./

2005. augusztus 8.

Több Kolozs megyei településen ismét házakat öntött el az ár az esőzések miatt. Dezméren, Szamosszentmiklóson és Hurubákon több házat, kertet és csűrt öntött el a víz, Fehér megyében több mint száz házat és kertet. Az árvíz a legnagyobb károkat Felvincen okozta, ahol több mint 50 házat és kertet mosott el. Károkat regisztráltak több megyében. /Ismét árvizet okoztak az esőzések. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

2005. november 11.

November 3–7-e között Felvincen fogadták Borzavár és Porva anyaországi “testvértelepülések” küldöttségét. Habár az önkormányzat meghívására érkeztek, hivatalos megegyezés ez alkalommal sem születhetett, mert a román polgármester nem szakított időt a tárgyalásokra. Durva sértésnek is lehet nevezni, mert a 9 tagú küldöttségnek két polgármester, alpolgármester, a körjegyző és az igazgatási főelőadó voltak a tagjai. A falu magyar alpolgármestere, két RMDSZ-tanácsosa és RMDSZ-elnöke próbálta a csorbát kiköszörülni. A vendégek értékes könyvcsomagot hoztak az itteni közösségi könyvtárnak. /Takács Ildikó: Felvincen összeálltak a magyarok. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

2005. november 22.

Július óta jogilag bejegyzett társaság a Felvinc Egyesület. Az eredetileg kért Felvinc Polgári Kör nevet nem hagyták jóvá. Deák Alpár egyesületi elnök szerint az ötlet az amatőr színjátszó csoport próbáin született. Az egyesület célja a hagyományőrzés és értékteremtés. Felvincen mindig működött dalárda, olvasókör, színjátszó csoport, tánccsoport, nőszövetség. Híresek voltak a batyubálok. /Takács Ildikó: Jöhetnek a rendezvények. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

2005. december 14.

Bardócz Csaba református segédlelkész kezdeményezésére első alkalommal szerveztek ifjúsági találkozót a hét végén Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A rendezvényre az egész egyházmegye területéről érkeztek fiatalok. A találkozó célja a tanítás és szórakozás egyaránt. A Vajasdról érkezett fiatalok elmondta, hogy falujukban az ifjúság számára nem szerveznek ilyen rendezvényeket, ezért örültek a meghívásnak. Sorban érkeztek a bethlenszentmiklósi, felvinci, csombordi, felenyedi, magyarlapádi, székelykocsárdi fiatalok, később pedig a gombásiak. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor nemzeti értékeinket az épített és a szellemi örökségben látja, de leginkább az emberben. Fellépett a vendéglátó kollégium tánccsoportja, majd táncmulatság következett. /Bakó Botond: Élj szíved vágya szerint – ifjúsági találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

2006. január 3.

Gyulafehérváron a II. Rákóczi Ferenc közösségi házban Gudor András tiszteletes gyűjtötte egybe a város és a környék magyar lakosait szilveszteri mulatságra. A 60 személyt befogadó terem megtelt. Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban meghirdetett szilveszter a jelentkezők kis száma miatt elmaradt. A városban inkább szűk körű, magán jellegű mulatságok voltak. A Svájci Házat a csombordi “rózsások” és a lőrincrévei “káposztások” bérelték ki, lőrincrévei zenészek húzták a talpalávalót. Marosújváron az RMDSZ székhelyén rendeztek szilvesztert. Torockón a kultúrotthon termében volt a mulatságo, de folyt a muri a Forrás mulatóban és a falu valamennyi télen üzemelő panziójában is. Magyarlapádon a “pirospántlikások” otthon ünnepeltek, nem szerződtek el sehova. Felvincen a református egyház gyülekezeti termét is az ifjak foglalták le. A házasok a falu két cukrászdájában rendezett mulatságokon vettek részt. /Évbúcsúztató Fehér megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 3./

2006. január 25.

Manapság már annak is hírértéke van, hogy valahol egy településen, egy közösségben, egy gyülekezetben ifjúsági tevékenység van. A Fehér megyei Felvincen a református egyházközség keretében működő Ifinek 24 tagja van, közülük átlagosan tízen mindig jelen vannak. A tevékenység változatos: heti rendszerességgel tartanak bibliaórát, alkalmanként kirándulni mennek, műsorokat állítanak össze. /Bardócz Csaba egyházmegyei segédlelkész: “Áron is megvegyétek az alkalmakat” = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

2006. február 1.

Fehér megyében Felvinc az “Európai falu” címet elnyert vegyes lakosságú település, ahol a román értelmiségiek minden felszólalásukat így kezdik: nekem személy szerint semmi gondom a magyarokkal, sőt. De... nem tudják elviselni a Felvinc feliratot a falu két végén. Négy éve folyik a kétnyelvű helységnévtábla körüli harc. 2002-ben a Hivatalos Közlöny szerint ki kellett volna tenni a táblát, mivel Felvincen a magyar lakosság aránya 22%, de ez csak arra adott alkalmat, hogy tudassák a 22%-kal a két falu, Felvinc és Veresmart egyesítését, és ezzel a magyarság arányának 16%-ra való csökkenését. 2004-ben választási protokoll keretében az RMDSZ kierőszakolta a kétnyelvű táblát, év végére nagy nehezen ki is tették, a magyar lakosság örömére. Azonban 2005 nyarán a tábla eltűnt. Az RMDSZ továbbra is igényelt a táblát, az ügy a parlament elé került, s az a megtiszteltetés érte az “Európai falut”, hogy személyesen Gheorghe Funar interpellált a románságot ért jogtalanság ellen. A felvinciek kérésüket ez év január 30-án ismét a helyi tanács elé terjesztették Nagy Lehel röviden ismertette a falu történelmét, nem tért ki Avram Iancu pusztítására, tolmácsolta a magyar közösség kérését: engedjék kitenni a kétnyelvű helységnévtáblát. Végül Felvincen a tanácsosok háromnyelvű táblát szavaztak meg. Kimondták, a határidő 30 nap, a felelős személy Vincze András alpolgármester. /Takács Ildikó: A tolerancia netovábbja: Oberwinch. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

2006. augusztus 8.

Három napig ünnepelt Aranyosszék főhelye, Felvinc. A település magyar közössége elérkezettnek látta az időt, hogy ismét megmutassa önmagát, hazahívja ünnepelni fiait. “Hagyományőrző és ugyanakkor hagyományteremtő ünnepség kezdődik Felvincen ma, 2006. augusztus 4-én” – mondta megnyitó beszédében Stáb Ildikó tanárnő. A “Felvinc napok” szervezését a Felvinc Egyesület, a Mészáros Bornemissza Alapítvány és a felvinci református egyházközség vállalta fel. A református templomban dr. Keszeg Vilmos néprajzkutató Aranyosszék felfedezése című előadását hangzott el. Szabó László orgonajátéka után a falu szülötte, dr. Wagner István beszámolt életútjáról. A neves professzor 35 rózsafajtát nemesített. Megnyílt a falu művészeinek tárlata. Felvincen első alkalommal állították ki az évtizedek óta itt élő Sipos László festőművész munkáit, s a mester mellett helyet kaptak tanítványainak – Deák Alpár, Henning Imola, Herchi Pál, Nagy Attila – alkotásai is. A templom falát díszítik továbbá Nagy Ilona tájképei, Hudicska József és Sallak Magdolna fafaragásai, valamint Korom Mária fotói is. Sikeres volt a Ki mit tud Felvincről? verseny. Népes közönség hallgatta Horvát Arany Kulturális és művészeti múlt című előadását. Augusztus 6-án, vasárnap került sor a gyülekezeti ház alapkő letételére. A palackba zárt alapítási dokumentum tartalmazza annak az 506 református egyháztagnak a névsorát, akikkel az építkezést elkezdik. /Takács Ildikó: Felvinc ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

2006. november 11.

Fehér megyei oktatási tanácskozást tartottak Erdei Itala oktatáskutató munkaanyaga alapján Nagyenyeden. A megbeszélésre a megyében működő magyar tannyelvű iskolák egy részének bizonytalan helyzete szolgáltatott okot. A problémára iskolaközpontok létrehozása jelentené a megoldást. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium már lépett egyben az ügyben, hiszen bentlakásában már 15 vidéki kisiskolás lakik. A tanácskozáson megjelent Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője, dr. Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója, Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szeminárium igazgatója, Bárócz Huba református esperes, Tóth Gabriella kisebbségi tanfelügyelő és Stáb Ildikó megyei RMPSZ-elnök. Általános vélemény szerint az I–IV. osztályok hosszabb távon is fenntarthatók, de az általános iskolák V–VIII. osztályos tagozatainak egy része nehéz helyzetbe került. Bár az utóbbi időben javult a szaktanári ellátottság, a felvinci, a balázsfalvi, a marosújvári, a gyulafehérvári tagozatok komoly létszámgondokkal, osztályösszevonásokkal küzdenek. Szilárdabb a helyzete a bethlenszentmiklósi, magyarlapádi, torockói, és természetesen a nagyenyedi kollégiumi osztályoknak. Kötő József volt oktatási államtitkár néhány éve oktatási mikrorégiók kialakítását kezdeményezte. A tanulmány két megyei iskolaközpont működtetését feltételezi Nagyenyeden és Gyulafehérváron. Új lehetőség a gyulafehérvári és a környékbeli gyermekek számára az, hogy a katolikus érsekség tulajdonában található ún. Fogarasi-féle épületcsoport felújítását tervezik. Decemberben megérkeznek a mikrobuszok (iskolabuszok) is, amelyekkel jövőtől több mint 400 román és magyar tanuló fog ingázni különböző iskolaközpontokba. A tervek szerint Magyarlapádra szállítják a megszűnt becei iskola V–VIII. osztályos diákjait és a Bethlenszentmiklós környéki tanulókat. /Bakó Botond: Válsághelyzetben a magyar tannyelvű iskolák= Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2006. november 24.

In memoriam Bartók Béla címmel szervezett kétnapos rendezvénysorozatot az Amaryllis Társaság és az unitárius egyházközség Kolozsváron. László Bakk Anikó, az Amaryllis tiszteletbeli elnöke szerint a rendezvény célja minél több emberrel megismertetni Gaál István Gyökerek című dokumentumfilmjét. Kallós Zoltánnak a kilencven éves Ambrus Kata néniről készült rövidfilmjét is bemutatták az érdeklődőknek, amelyben Kata néni elmeséli, hogyan találkozott az 1933-as Nemzetközi Vásár alkalmával Bartókkal Budapesten. A kétnapos rendezvényt Sipos László felvinci festőművész kiállítása színesítette, valamint a kolozsvári zeneiskolák diákjai és tanárai által előadott Bartók-művek. /D. I.: Amaryllis – unitárius Bartók-emlékműsor. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

2006. december 16.

A Fehér megyei Felvinc község lakosságának tíz százaléka magyar, ilyen az iskolában tanuló diákok számaránya is. Szokatlan módon mégis magyar igazgatónő, Péter Tünde vezeti a tanintézményt néhány hónapja. Az épületet folyamatosan korszerűsítik. A magyar felső tagozat megszűnik, mert csak két gyerek maradna, és ennyivel nem lehet osztályt indítani. A felvinci osztály megszűnésében nagy szerepet játszik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban elszívó hatása. A felvinci iskolában fél kilenckor kezdődnek az órák, mert oda járnak még további öt falu iskolásai is. Van iskolabusz, amivel biztosítják a diákok utazását. Állandóan szerveznek iskolán kívüli tevékenységeket az Együtt Egyesülettel közösen, amelyet az iskola egyik tanárnője vezet. /D. I.: Jövőtől megszűnik az V–VIII. osztályos magyar tagozat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

lapozás: 1-28