udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5
találat
lapozás: 1-5
Helymutató:
Hajdúság
2004. május 14.
Székelyhídi Ágoston író és művészettörténész, a magyarországi Hajdúsági Nemzetközi Alkotótábor és a Hortobágyi Művésztelep létrehozója az anyaországból utazott Székelyudvarhelyre, hogy a már évtizedes hagyománynak – tíz éve, hogy a Magyarországon rendezett Kusztura Sándor-tárlatokat ő nyitja – eleget téve köszöntőbeszédet mondjon Kusztura tárlatához. Hat éve, hogy a hajdúsági alkotótábor vendégül látja Kusztura Sándor /Székelyudvarhely/ festőművészt. /Barabás Blanka: Kusztura Sándor: a szellemi termék a fontos. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 14./2004. szeptember 9.
Dr. Nyakas Miklós, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatója mondott ünnepi beszédet Kolozsváron azon a koszorúzáson, amelyre Bocskai Istvánnak, Magyar- és Erdélyország fejedelmének szülőházánál, a jelenleg benne székelő Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületénél került sor. A megemlékezések három ország területén zajlanak: Magyarországon, Erdélyben és Felvidéken. Ennek indító eseménye volt a kolozsvári szülőháznál történt koszorúzás. /Csomafáy Ferenc: Kolozsváron kezdődtek a megemlékezések Bocskai Istvánról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./2004. október 16.
Okt. 16-án tudományos ülésszakot rendezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nagyváradon, leszögezték: az erdélyi önkormányzatiság kialakításában példa értékűek lehetnek II. Rákóczi Ferenc fejedelem és Bocskai István szabadságharcának törekvései. Tőkés László megnyitó beszédében a Trianon utáni modern kor és a 17., 18. századi állapotok közti hasonlóságot hangsúlyozta. Most vértelen élet-halál harc folyik, állapította meg. A következő évek, évtizedek döntik el a magyarság sorsát Erdélyben, a megoldás a püspök szerint a három szintű autonómia volna. A hallgatóságot köszöntötte Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke és dr. Kreczinger István /Budapest/, a Bocskai Szövetség vezetője. Dr. R. Várkonyi Ágnes emeritus történész professzor értekezett II. Rákóczi Ferenc konföderációs törekvéseiről. Dr. Magyari András, kolozsvári történész professzor előadásában a rendek összefogásáról, Sárkány Viola történész Bocskai István fejedelem szülőhelyéről, dr. Nyakas Miklós, a Hajdúsági Múzeum igazgatója Bocskai hajdúiról, míg dr. Csorba Csaba a fejedelem csatáiról beszélt. Balassi Bálintról Kupán Árpád történész értekezett. Másnap Bihardiószegen folytatódott a megemlékezés, ahol az Álmosd-Diószegi csata helyén emléksziklát avattak, majd Bocskai hajdúinak 1604. október 15-i győzelmére emlékezve istentiszteletre került sor a helyi református templomban. Délután felavatták Bocskai István mellszobrát és megkoszorúzták a szabadságharc emlékére állított kopjafát. Balla Tünde: II. Rákóczi Ferencre, Bocskai Istvánra és Balassi Bálintra emlékeztek.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./2004. október 19.
A tordai csata hatvanadik évfordulóján már kőfal veszi körül a sírkertet, a hősök nevét márványtáblák és kőkeresztek őrzik, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság munkájának eredményeként. A sírkertben kétszáznegyven katona – 221 magyar, 15 szovjet és 4 német – nyugszik. A kopjafás emlékoszlop a tordai csata több mint 2500 áldozatának emlékét őrzi. Az okt. 17-i ünnepségen Bús János /Budapest/, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának igazgatója kifejtette: „a tordai hősök életüket áldozták a honért." Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke történészként értékelte a tordai csata jelentőségét: „A második világháború egyik legnagyobb fegyvertényének ma már az árát is tudjuk: 10 ezer áldozat, 2500 hősi halott, számtalan sebesült és megnyomorodott, fogságba hurcolt honvéd. Csodával határos bravúrnak tűnik, hogy a második magyar hadsereg a tordai csatában képes volt hadműveleti feladatát teljesíteni, megakadályozni a szemben álló haderő gyors kijutását a közép-erdélyi részekre, ahonnan már egyenes út vezetett a Hajdúságba és a Nyírségbe, illetve Budapestre.” “A leharcolt, kifáradt, romjaiból újjáéledő hadsereg erejét talán a szülőföld adta.” Bálint-Pataki József hangsúlyozta: “Ők a hazáért, társaik visszavonulásának fedezéséért áldozták életüket.” Nem gondolhatták, hogy szerepük csupán a német hadsereg visszavonulásának fedezése volt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke megállapította: „Aki életét is képes feláldozni nemzetéért, hazájáért, családjáért, az a hős. Így nem az a fontos, hogy melyik oldalon harcolt. Igazságos háborúk nincsenek, legfennebb jogosak. De igazság abban, hogy egyeseknek meg kell halniuk, nincs. Az elmúlt nyolcvan esztendőben arra próbáltak megtanítani, hogy az a hős, aki győzött, az a hős, aki a győztesek oldalán állt. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2004-ben mindannyian elfogadjuk: másképpen kell értelmezni a hősiességet, másképpen kell értelmezni a térség történelmét. Nem az számít, kik voltak a győztesek, illetve a vesztesek, hanem az, hogy ki miért áldozta életét." /Rostás-Péter Emese: Megemlékeztek a tordai csata hatvanadik évfordulójáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./2005. május 13.
A gyergyószárhegyi Megyei Alkotóközpont szervezésében Csíkszeredában, a Szakszervezetek Művelődési Házában megnyílt a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep kiállítása. A jelenlévőket üdvözölte Kassay L. Péter, az Alkotóközpont igazgatója, a kiállított munkákat Marczin István, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep vezetője ajánlotta a művészetkedvelők figyelmébe. /Hajdúsági művészek kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./
lapozás: 1-5