Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 19 találat lapozás: 1-19

Helymutató: Héderfája

1999. augusztus 16.

Megjelent Péterfy László Kibéd és egyháza /Infopress, Székelyudvarhely/ című nagymonográfiája. A Nagykenden élő szerzőhöz benézett Bálint Mózes, amikor éppen hazaérkezett a moldvai Klézséről vagy Szabófalváról, Pusztináról, ahol akkoriban talán tízezredszer járt. Péterfy László a nyolcvankilencedik esztendejét tapossa, és negyven éven át református lelkészként szolgált. Péterfy László már több település monográfiáját elkészítette. így Siklód (1957), Balavásár, Gyulakuta (1960), Héderfája (1975), Bonyha (1976), Nagy- és Kiskend (1978), végül pedig szülőfaluja, Nyárádselye monográfiáját. /Oláh István: Kibédi krónika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

1999. szeptember 16.

A magyar társulat, a Dicsőszentmártoni Népszínház 2000-ben lesz harmincéves. - 1970. április 13-án mutatták be első darabjukat, emlékezett Vitális Ferenc EMKE-díjas rendező. Azóta ötszázötven körül jár előadásaik száma. Főleg 1990 óta dolgozhatnak szabadon, kis társulatuk több tagja részesült különböző díjakban. Mára a dicsői Népszínház hivatalosan bejegyzett intézményként működik, és mindössze 18 személy alkotja a társulatot. Támogatást kaptak az anyaországtól. A történelmi egyházak rendelkezésükre bocsátották a főtéri ökumenikus épület /Magyar Ház/ földszinti részét. Rendszeresen tájolnak, legközelebb Szászcsáváson és Héderfáján lépnek fel. Szept. 24-én kezdődik a műkedvelő színjátszók háromnapos gyergyószentmiklósi találkozója, a MÜSZIT, oda is elmennek. Októberben Hármasfaluba, Magyarózdra, Marosugrára készülnek, azután Kalotaszentkirályra és Zsobokra, Marosvásárhelyre és Székelyudvarhelyre. Október 25-29. között ismét megtartják a Concordia Napokat Sepsiszentgyörgyön, onnan sem maradnak el. /Bölöni Domokos: Harminc éve szolgálják Tháliát. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

2001. augusztus 14.

A magyar államiság ezeréves fennállását köszöntő-ünneplő rendezvényeket az aug. 15-i esztergomi ünnepség zárja. A magyarság, Magyarország mellett, a környező államokhoz tartozva, nemzetrészként élte meg az eseménysorozatot. E nemzetrésznek további életképessége függ attól is, hogy képesek vagyunk-e e helyzetnek megfelelő nemzettudatot kialakítani. A rendezvények végén Dr. Szabó Miklós kitért a falutörténet-írás időszerű kérdéseire. 1992-ben Pál-Antal Sándor kiadta Backamadaras 600 éve c. kötetet, illetve Nagy Géza, akkori sáromberki lelkipásztor, Berekméri D. István, Tonk Sándor és dr. Szabó Miklós megírták a Sáromberke 1319-1994 c. kötetet, más helységekben is elindult az érdeklődés az erdélyi falu, a szülőfalu történeti múltja iránt. Kiemelkedő szellemi alkotóműhely Péterfy László lelkipásztoré, aki egyház- és falutörténet sajátos ötvözetében mutatta be sikeresen, vagy fogja bemutatni Balavásár, Bonyha, Gyulakuta, Héderfája, Kend, Kibéd és Siklód történeti múltját. - A néhány oldalas kiadványoktól kezdve a több száz oldalasig, az alábbi falvakról jelentek meg "falumonográfiák" vagy valami egyebek: Abosfalva, Ákosfalva, Bólya, Csittszentiván, Disznajó, Kibéd (nem a Péterfy László írása), Mezőkölpény, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádszereda, Póka, Rava, Szederjes, Székelycsóka, Tancs. A nem szakember, vagyis műkedvelő falutörténet-kutatói gárda ma már igen nagyszámú mind Maros megyében, mind más vidékeken. A műkedvelő történészek nem rendelkeznek kellő tudományos felkészültséggel, gyakorlattal, tapasztalattal, akik gyakran azt sem tudják, mi a falumonográfia és mi a falutörténet. Szabó Miklós azt tanácsolta, hogy kutassák a szülőfalu történeti múltját, de nagyobb gonddal, alapossággal. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténetről a millenniumi év végén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2002. augusztus 20.

Örvendetesen szaporodnak Erdélyben a falu-, egyház-, iskolamonográfiák. Talán kissé megkésve, de nem végleg lekésve ölelik magukhoz az erdélyi magyar falut és mentik az utánuk jövőknek annak történetét az összefoglaló könyveiket szerzőik. Nagyszerű a monográfiát írók hangyaszorgalma, sziszifuszi munkája. Anyagi gond a könyv előállítása, kiadó keresése, pénzügyi támogatók felkutatása. Mindezekért tiszteleg a cikkíró a máréfalvi Kovács Piroska, a barátosi Kelemen József, az árapataki Lőrincz Etelka, a szentkatolnai Bakk Pál, a nyárádgálfalvi Sebe Ákos, a nyárádselyei, 92 esztendős Péter László református tiszteletes, aki nyolc falu - Kibéd, Héderfája, Bonyha, Kend(ek), Nyárádselye, Gyulakuta, Balavásár és Siklód - egyház- és falutörténeteit írta meg, továbbá a máramarosszigeti Mazalik Alfréd, a szinérváraljai orvos-publicista-riporter Ábrám Zoltán, Oroszhegy élő lelkiismerete, Mihály Tibor előtt. /Ferenczy L. Tibor: Monográfiák és íróik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 20./

2003. február 4.

A 2300 lelket számláló Küküllőszéplak községet öt falu alkotja: Vajdakuta, Héderfája, Nagylászló, Kislászló és a községközpont. A község lakóinak 40 százaléka magyarnak, ugyanannyian románnak, míg 20 százaléka romának vallotta magát. A lakosság több mint fele mezőgazdasággal foglalkozik. A múlt évben tíz házasságkötést jegyeztek, 15 gyerek született, 47-en hunytak el. Vajdakuta falu ma mindössze 15 lelket számlál, a lakosok városra, nagyrészt Brassóba költöztek. Héderfája művelődési otthonának beszakadt a fedele, ezért volt szükség a javításra. Községszinten 90 százalékban osztották ki a birtokleveleket. A gondot az okozta, hogy az 1991. évi 18-as törvény megjelenésekor a gazdák nem kérték vissza a teljes földterületüket, hogy minél kevesebb adót fizessenek. Viszont földjeiket a mai napig megművelik. A törvény értelmében azonban ezekre a területekre nem állítható ki birtoklevél. Héderfáján a tanulólétszám gyarapodása tette szükségessé az iskola bővítését. Az I-VIII. osztályban magyar anyanyelvű oktatás folyik, s a falubeliek mellett tanulnak itt mikefalvi, abosfalvi, felsőkápolnai, vámosudvarhelyi és kóródszentmártoni gyermekek is. Bordi Zsuzsanna igazgató beszámolt arról, hogy az elemi osztályokba 36-an, V-VIII.-ba 30-an járnak, az óvodások száma 32. Széplakon 95 gyermek jár az I-VIII. osztályba, tájékoztatott Bartha István igazgató. A tavaly végzett nyolcadikosok közül senki nem iratkozott középiskolába, inkább szakiskolában és szaklíceumban tanulnak tovább. Csepán Levente református lelkész Széplakra való áthelyezése után első teendői közé tartozott a templom tatarozása. A gyülekezet lélekszáma 435, kiöregedő, kihaló gyülekezetről van szó. A lelkész tervezi az ifjúsági csoport újraélesztését. Két éve nincs helyi orvosa a községnek. /Gondokkal teli mandátum. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

2003. augusztus 2.

Szórványtábort rendezett Ádámoson az ALKISZ (Alsó-Kis-Küküllő Menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége), melyen 2001-ben 40, tavaly 50, míg idén 152 gyerek és fiatal vett részt. Az ádámosi, vámosgálfalvi, désfalvi, szászcsávási, sárosi, héderfájai, küküllő-széplaki gyerekekhez dicsőszentmártoni, marosvásárhelyi és Németországba kitelepedett, többnyire IV-VIII. osztályos gyerekek is társultak, számolt be Gagyi Zoltán szervező. /Simon Virág: Szórványtábor Ádámoson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

2002. január 15.

Megjelent Mátyus András székelyudvarhelyi orvos Hittel, tollal, szívvel című könyve, a Kis-Küküllő völgye sorozat újabb kötete. A könyv a 92 éves pap-tanár, monográfus Péterfy Lászlóról szól, akiről Egyed Ákos azt írta, hogy "egyház-, falutörténet sajátos ötvözetében mutatja be sikeresen Balavásár, Bonyha, Héderfája, Gyulakuta, Kend, Kibéd, Nyárádselye, Siklód történeti múltját." Péterfy László élete tartalmas és gazdag, életútja a nyárádselyei parókiától Nagyenyed, Marosvásárhely kollégiumai és a kolozsvári református teológia, az egyetem bölcsészkara után falvak és gyülekezetek során át vezet a mai kiskendi házig, íróasztaláig, amely mellett 1974-es nyugdíjaztatásától is még oly sok munkás órát töltött - munkáinak megjelenése, kiadása legcsekélyebb reménye nélkül. Ugyanis csak 1989 után nyílt lehetőség monográfiáinak kinyomtatására. Péterfy László egyik fia, László jó nevű szobrász Budapesten. A szobrász Péterfy László Jékely-lányt vett feleségül. Jékely Zoltán Áprily Lajos fia volt. Az ő felesége (özvegye) nem más, mint Jancsó Adrienne szavalóművész. /B.D. [Bölöni Domokos]: Jékely Zoltán apatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

2002. április 9.

Péterfy László /sz. Nyárádselye, 1910/ református lelkész történelem?földrajz szakos tanári képesítést szerzett. 1942-től nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig Nagykenden szolgált. A második világháború alatt és után pedagógusi feladatokat is vállalt. Egyház- és falutörténeti kutatásait már a harmincas években elkezdte, de a ?89-es politikai változások előtt nem jelenhettek meg munkái. 2000-ben és 2001-ben a millennium tiszteletére sorozatban láttak napvilágot falumonográfiái, szám szerint nyolc. Péterfy László, most is dolgozik, Makfalva monográfiáját állítja össze. Negyvenöt esztendeje Siklóddal kezdte a falumonográfia írását, majd párhuzamosan gyűjtötte az anyagot a Balavásárról és Gyulakutáról és Kibédről. Megírta szülőfaluja Nyárádselye monográfiáját, aztán jött a Kend(ek)-ről szóló kötet. Végül szintén párhuzamosan végzett gyűjtő- és kutatómunka eredményeként megszületett Bonyha és Héderfája monográfiája is. 1994-ben Mátyus András, Mátyus Mihály és Bálint Mózes felkérésére nekilátott az anyagok aktualizálásához. A kötetek kiadása az ő közreműködésük és támogatásuk nélkül nem történhetett volna meg. /Szentgyörgyi László: Nem csak hittel, tollal is. Beszélgetés Péterfy László nyugalmazott lelkésszel, falumonográfia-íróval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

2004. április 14.

Több száz hektárnyi termőföldet öntött el a Maros ápr. 11-én, Maroscsapó és Radnót közelében. A Kis-Küküllő áradása miatt leomlott a Bonyha és Héderfája közötti híd egyik hídfője. Több hektár legelő került víz alá a hétfőre virradó éjszakán Hargita megyében is, ahol kiöntött a Maros. /Kiléptek medrükből az erdélyi folyók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

2004. július 23.

Az Alsó Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (ALKISZ) idén negyedik alkalommal szervezett Ádámoson szórványtábort. Míg első évben csupán 40 helyi gyereknek biztosítottak vakációt, idén már 180 IV-VIII. osztályost fogadtak. Az egyetemistákból, fiatal tanárokból álló ALKISZ elődleges célja: a többnyire szórványban élő magyar diákok közötti kapcsolatok kialakítása. Július végétől a vámosgálfalviak, désfalviak, szászcsávásiak, magyarsárosiak, héderfájiak, küküllőszéplakiak, bonyhaiak és bethlenszentmiklósiak táboroznak. A gyerekek a népművészetről, a hagyományokról és a magyar helyesírásról hallgathatnak előadásokat. /(simon): Folyamatosan bővül az ádámosi szórványtábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

2004. július 28.

Júl. 26-tól a vámosgálfalvi, désfalvi, szászcsávási, magyarsárosi, héderfáji, küküllőszéplaki, bonyhai és bethlenszentmiklósi IV-VIII. osztályos gyerekeket fogadja Ádámoson a szórványtábor, melyre az Alsó Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (ALKISZ) szervezésében idén negyedik alkalommal kerül sor. A gyerekek a népművészetről, hagyományainkról, az egészséges táplálkozásról, a magyar helyesírásról hallgathatnak előadásokat, majd kézműves-tevékenységek, helyesírási vetélkedők során életbe is ültethetik a tanultakat. /Szórványtábor Ádámoson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

2005. április 5.

Jelenleg Sándor Mihály Küküllőszéplak község polgármestere, azelőtt alpolgármester volt. Az idei tanév kezdete előtt javították meg a héderfáji iskola tetőzetét, tavaly ősszel kezdődtek el Héderfája művelődési otthonának bővítési munkálatai. A legrosszabb állapotban a kislászlói kultúrház van, nyáron kisebb felújítást fognak végezni. Küküllőszéplakon 804-en élnek, 52 százalékuk magyar. Ennek ellenére 1990-ig az általános iskolában csak román nyelven folyt oktatás, s 1919-től 1999-ig román igazgatók vezették a tanintézetet. Bartha István az első magyar igazgató. /Nagy Annamária: Küküllőszéplak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

2005. június 1.

Napvilágot látott Gálfalvi Artúr Béla munkája: Makfalva. Rendhagyó monográfia /Kiadja a makfalvi református egyházközség, 2005./ A szerző Erdély felvázolt történetébe építette be Makfalva történetét, mindazt, amit egy évtizedes kutatómunka alatt sikerült megtalálnia. A könyv szerzője a 498 éves Makfalvának 17 évig volt lakosa, de a falu életét azóta is figyelemmel kísérte. Gálfalvi Artúr Béla Marosvásárhely ismert személyisége, köztiszteletben álló tanárember, a vártemplomi gyülekezet presbitere és jegyzője, december 19-én tölti a nyolcvanat. Lemondott az orvosi pályáról és a versenysportról, inkább a tanítást, az oktatást választotta, testnevelő tanári oklevelet szerzett. Tanított, kántorizált és iskolát épített Héderfáján, szervezte a sportéletet. Munkája egy székely falu olvasókönyve, benne a régmúlt történetének szemelvényei, a magyar királyok, az erdélyi fejedelmek, Erdély gubernátorainak, guberniumi elnökeinek és polgári kormányzóinak névtára, jellemzése. Székely önkormányzat, törvénykezés, faluigazgatás. Ez a munka „egyben magyarságunk, erdélyiségünk történelemkönyve”, olvasható a recenzióban. /B. D. [Bölöni Domokos]: Új könyv. Makfalva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./ A település történetén kívül a monográfia ismerteti a makfalvi dűlők neveit, egyéb földrajzi megnevezéseit és a Makfalváról elszármazottak életét is. /Máthé Éva: Megjelent Makfalva monográfiája.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2005. június 4.

Száz éve született Bordi András festőművész, aki érdemes lenne Marosvásárhely post mortem díszpolgári címére. A Kultúrpalota gondnoka és a nagybecsű műgyűjtemény, a képtár őre, igazgatója volt, aki a legnehezebb időkben műkincsek sokaságát mentette meg a háborús pusztulástól. Az általa újjáélesztett és közel egy évtizedig működtetett városi festőiskolában ifjú tehetségek százait nevelte. Meghatározó szerepe volt a marosvásárhelyi képzőművészeti mozgalom országos jelentőségűvé növelésében. A szülőfalu, Héderfája nem feledkezett róla. A nevét viselő iskolában rendezett kiállításon méltatták művészetét. Bordi András Budapestről, Párizsból is hazajött, jelentős állásajánlatok dacára előbb faluját, majd Marosvásárhelyt választotta élete, festészete helyszínéül. /N. M. K.: Száz éve született Bordi András (Héderfája, 1905. jún. 2. – Marosvásárhely, 1989. aug. 11.). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

2005. június 8.

Héderfáján a helyi RMDSZ és a Gazdakör közös szervezésében Bordi András festőművész születésének századik évfordulójára emlékeztek. A művész életművéből 45 munkát állítottak ki. Nagy Miklós Kund, a Népújság újságírója méltatta a művész munkásságát. /Bordi András évforduló.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2005. augusztus 31.

A kilencvenedik évén túl levő Péterffy László nyugdíjas református lelkész Kend elismert személyisége, kilenc monográfia szerzője. A teológiával párhuzamosan történelem-földrajz szakot is végzett az egyetemen. Kutatásainak forrása az egyházi iratok voltak, minden egyházközség megőrzi régi iratait, sokszor évszázadokra visszamenőleg, így „csak” föl kell azokat kutatni. Kutatómunkát végzett a levéltárakban. Megírta Nyárádselye történetét. 1942-ben hívták Nagykendre, ahol folytatta a kutatómunkát. A monográfiaírást nyugdíjazása után kezdte teljes el lendülettel. Nyolc-tíz év munkájával készült el Kend, Bonyha, Nyárádselye, Siklód, Makfalva, Gyulakuta, Héderfája, Kibéd és Balavásár monográfiája, Mátyus András pedig könyvet írt róla Hittel, tollal, szívvel – Péterffy László életútja címmel. /Nagy Botond: Kilenc monográfia a nyugdíjas évek alatt (!). = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

2005. október 29.

Elhunyt Péterfy László /Nyárádselye, 1910. febr. 2. – Kiskend, 2005. okt. 26./ lelkész, helytörténész. A református teológiát és az egyetem történelem- földrajz szakát párhuzamosan látogatva igen jó eredménnyel, ösztöndíjjal diplomázott Kolozsváron. 1942–1974 között Nagykend lelkipásztora, közben ’44-ig tanár Makfalván. Nyugdíjba vonulásakor költözött a közeli Kiskendre, öregkori munkássága színhelyére. Szolgálta gyülekezetét, gyűjtötte szorgalmasan népe szellemi termésének gyümölcseit,. Elsősorban azoknak a településeknek és egyházaiknak a történetét jelentette meg, amelyekkel hosszú és termékeny munkás élete folyamán kapcsolatba került. Így látott napvilágot Kibédről, az ősföldről, Nyárádselyéről, a szülőfaluról, aztán Kendről, majd Bonyháról, Héderfájáról, Siklódról szóló könyveinek sorozata. Kendi Kalendáriumot is írt, szerkesztett. Könyvei nélkül nem lehet megírni a jelzett települések teljes monográfiáit. Pennás pap volt, kitűnő érzékkel ismerte és istápolta a tehetségeket, tisztelte kor- és eszmetársait. Halálával Erdély 1940 utáni magyar művelődés- és egyháztörténetének emblematikus személyisége távozott körünkből. /Bölöni Domokos: Elment a pennás lelkész. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

2005. december 29.

Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában megnyílt a 16 évvel ezelőtt elhuny Bordi András festőművész (Héderfája, 1905. jún. 2. – Marosvásárhely, 1989. aug. 11.) tárlata. A művész születésének centenáriumról még a nyáron emlékeztek szülőfalujában, Héderfáján. A Bordi-életműről színes katalógust is megjelentettek. Markó Enikő megyei kultúrtanácsos, a rendezvény fő szervezője kérésére sorra szólaltak meg az emlékezők. Banner Zoltán művészettörténész és műkritikus, aki közel három évtizede kismonográfiát írt Bordi Andrásról, a jelenlevők elé idézte az alkotó egyéniségét. A szülőföldjéhez, népéhez példásan ragaszkodó festő egy igen fontos művészettörténeti csoport, a székely festőiskola egyik kiváló képviselője. Ioan Virág György korábbi megyei tanácselnök kiemelte, hogy Bordi a szó szoros értelmében gondnoka volt a Bernády létrehozta Kultúrpalotának. /N.M.K.: Centenáriumi Bordi-kiállítás a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

2006. január 7.

Bordi András festőművész /Héderfája, 1905. – Marosvásárhely, 1989/ a kórházi betegágyán fekve, halála (1989. aug. 11.) előtt terveiről beszélt, a következő év tavaszára képzelte a 85. életévéhez kötődő egyéni kiállítását. Erre a kiállításra már nem kerülhetett sor. Azonban most, 16 év elteltével valósulhatott meg a festő álma, ismét Bordi-festményeket láthat egybegyűjtve Marosvásárhely művészetkedvelő közönsége. A megnyitón Banner Zoltán méltatta a művész munkásságát. Bordi András életművének pontos számbavétele még várat magára. A majdan megszülető munkához értékes alapként szolgálhatnak Banner Zoltán, M. Kiss Pál, Murádin Jenő, Nagy Miklós Kund és mások könyvei, tanulmányai. Bordi András köztisztviselőként, képtárigazgatóként is elsősorban „művészember” volt és maradt. A most kiállított 140 festmény az életmű töredéke lehet. Marosvásárhelyen még legalább ennyi festmény található magángyűjteményekben és Szovátától Szatmárnémetiig sok városban őriznek még Bordi-képeket. Ezeknél is többet vittek magukkal az Erdélyből más országokba áttelepülők. /Bordi Géza: Bordi András centenáriumi kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

lapozás: 1-19