udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Helymutató: Jakabfalva

1993. március 23.

Két értékes könyv jelent meg a budapesti Európa és a bukaresti Kriterion gondozásában, Imreh István-Pataki József: Kászonszéki krónika /1650-1750/ és Antal Imre: Gyimesi krónika. Ahol a kászoni krónika végetér, valójában ott kezdődik a gyimesiek története /1764/. A kászoni öt település /Feltíz, Altíz, Impér, Jakabfalva, Újfalu/ katonáskodó székelysége igyekezett megtartani kialkult rendjét. Katonákból, bujdosókból, menekülőkből verbuválódott a Gyimes vidékének népe. Innen szóródtak tovább ki vissza Csíkba, vagy miként a hétfalusiak, Brassó mellé. Az erdélyi magyarság számára ma is ugyanaz a kihívás, mint sokszor a múltban. A kászoni székelyek önmegőrzése avagy a gyimesiek választotta vándorlás, csángó sors. /M. Á.: Maradó székelyek, elmenő csángók. Krónika Kászonból, Gyimesből. = Pesti Hírlap, márc. 23./

1993. november 26.

Pataki József /Jakabfalva, 1908. dec. 6.-Kolozsvár, 1993. szept. 17./ történész, nyugalmazott egyetemi tanár munkássága előtt tisztelgett Demény Lajos. Pataki József a Bolyai Tudományegyetem tanára volt, részt vett a Román Tudományos Akadémia Erdély középkori oklevéltárát szerkesztő munkabizottságában, Imreh Istvánnal együtt feldolgozta az 1614-es székely katonai összeírás adatait és kiadta /ugyancsak Imreh Istvánnal együtt/ Kászonszék krónikáját: Kászonszéki krónika 1650-1750, Budapest-Bukarest, 1992/. A Székely Oklevéltár köteteit Demény Lajossal együtt készítette: 1971-ben kezdték a munkát, a Székely Oklevéltár I. kötete 1983-ban, a II. 1985-ben látott napvilágot. Hatalmas munkabírással, szinte éjt nappallá téve dolgozott. Pataki József válogatásában látott napvilágot a Kolozsvári emlékírók 1603-1720 /Kriterion, Bukarest, 1990/ című kötet. Ebbe olyan forrásokat közölt, melyet eddig még senki sem dolgozott fel. Pataki József fiatal munkatársai, tanítványai pályafutását készséggel egyengette. Haláláig dolgozott. /Demény Lajos: A történész Pataki József emlékére. = A Hét (Bukarest), nov. 26./

2000. október 27.

Romániában 1990 óta csökken a lakosság lélekszáma. 1990-ben és 1991-ben a születések száma még nagyobb volt, mint a halálozásoké, de a kitelepedési hullám következtében már ekkor csökkent a lakosságszám. 1992-től a halálozások száma is meghaladta a születések számát. A folyamatok eredményeképpen 2000. január elsején, becsült adatok szerint az országnak 22.445.500 lakosa volt, ez 345.500-al kevesebb, mint amit az 1992-es népszámlálás mutatott. Ez az ország lakosságának 1,6 %-os fogyását jelenti. A legnagyobb a román népesség csökkenése: 240.300 fő. A magyarok száma 97.300-zal, a németeké 34.500- zal csökkent; a romáké 25.100-zal nőtt (becsült adatok szerint). A teljes nemzetiségszámhoz viszonyítva, százalékban kifejezve, míg a románok esetében ez 1,2 %, a magyaroknál ez 6 %. Gagyi József a jelenlegi helyzetet a Kászoni-medence bemutatásával érzékeltette. Öt településről van szó /Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva, Kászonújfalu/. A huszadik század közepétől egyre csökkent a születések száma is. 1956-1966 között 11,92 %-kal, 1966-1977 között (19,10 %-kal, 1977-1992 között 16,20 %-kal, majd 1992-1998 között 0,96%-kal csökkent a község lakossága; 1996-ban 3120 lélek élt az öt településen. Sok fiatal is elment a Kászonokból a kilencvenes években: Magyarországra, de Svájcba, Franciaországba is. A község testvérkapcsolatai, más településekhez viszonyítva, jól működtek, és láthatóan hasznára vannak a közösségnek. Saját telefonközpontot vásárolt a község, svájci támogatással. Kászonaltízen a katolikus egyház működteti a kultúrházat. Szociális problémákat kezelő civil szervezet működik szintén Kászonaltízen. Az öt települést magába foglaló kisrégiót alakítottak, ennek már saját menedzsere, költségvetése, számítógépe és adatbázisa, távlati tervei vannak. A Kászonokban most már megállt a népesség- és a képességcsökkenés. Gagyi végkövetkeztetése: ahhoz, hogy ne csökkenjen a népesség, a képesség-fenntartást kell megcélozni. A vita itt kezdődhet: ki végezze ezt, milyen eszközökkel, és milyen módszertannal. /Gagyi József: Népességcsökkenés - képességcsökkenés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27., folytatás: okt. 28./

2000. augusztus 3.

Idén júl. 29-e és aug. 5-e között ötödik alkalommal rendezi meg a Kászonokban a kolozsvári Minimum Party Társaság az összművészeti alkotótábort. Az előző években a jakabfalvi Salutaris-borvíz környéke adott otthont, jelenleg a Kászonfeltíztől 5 km-re eső Tiszásfőn táborozik a népes társaság: 120 egyetemista, köztük budapesti zenészek, győri filmesek, bukaresti fotóművészek, képzőművészek, építészek, színészek vesznek részt a műhelytevékenységekben, melyeket közismert művészek vezetnek - tájékoztatott a tábor főszervezője, Korodi Szabolcs. Gáspárik Attila színész és Szabó Attila rendező a színházi műhelyeket, Starmüller Géza, a képzőművészeket, Radu Igazság a fotósokat, Hartyándi Jenő a filmeseket irányítja- Tábori újság és rádió tudósítanak a nap eseményeiről. /Kristó Tibor: Minimum Party a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

2002. július 8.

Júl. 7-én, vasárnap került sor a Kászonokban a sokadalmi ünnepségre, amely régi hagyományokat elevenített fel. A kirakóvásár, a népi mesterségek mellett Kászonjakabfalva iskolája névadó ünnepségét tartották meg: az iskolát a kászonjakabfalvi származású Pataki József történészről nevezték el, az óvoda Kovács Irén szerzetes nővér nevét vette fel, aki a falu szülöttjeként került később Amerikába. /Kászoni sokadalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

2002. július 21.

Kászonjakabfalván júl. 7-i vasárnap az iskola Pataki József (1908-1993) történészprofesszor, akadémikus nevét vette fel, aki ebben a faluban született. A kászonjakabfalvi óvoda névadója teljesen ismeretlen. Kovács Irén (1919-1987) szintén e faluból indult el. A bécsi döntés után Budapestre ment, ahol szociális testvérként dolgozott. Később Amerikába ment. Sokáig Buffalóban tanult, majd szociológiából doktorátust szerezve különböző egyetemeken tanított. Kilenc nyelven beszélt. A későbbiekben az ENSZ, illetve az UNESCO keretén belül látott el felelősségteljes feladatokat rendje megbízásából. Élete utolsó éveiben Puerto Ricó-ban dolgozott. 1987 tavaszán hunyt el a szigeten, Ponce városában, sírja is ott van. A Puerto Rico-i Szent János Egyetem könyvtára az ő nevét viseli. Élete utolsó két évtizedében csak néhány alkalommal járt szülőföldjén, de mindig igyekezettel segítette az itthoni szegény családokat, gyermekeket, plébániákat. Az avatóünnepségen Kovács Irén életéről Balázs György újtusnádi esperes, a nővér jó ismerője beszélt. /Sztojka Tamás, Nagykászon: Névadó ünnepség a kászoni sokadalmi napokon. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 21./

2002. november 7.

Orbán Menyhért plébános 19 éve szolgálja Kászonaltíz községet, jó szervezőkészségével, a falu javán munkálkodik. Beállt az Agrocaritas-mozgalomba. Megalakították a gépkört, fiatalokat küldött nyugati gyakorlatra. A gépkörön keresztül mezőgazdasági gépeket hoz be nyugatról. A medence lakossága az öt faluban /Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva és Kászonújfalu/ a kivándorlás miatt 3000 körül van. Hiányzik a középkorosztály. A születésnek csaknem kétszerese az elhalálozás. A nyolcosztályos általános iskolába 150 gyermek jár, a felső tagozaton ide járnak a jakabfalviak is. Hét éve működik a cigányiskola, ahol 60 gyermek van. A plébános a hívek segítségével korszerűsítette a kultúrotthont. /Gál Éva Emese: Hogy az egyház segítsen az embereken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék