udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 34 találat lapozás: 1-30 | 31-34

Helymutató: Koszovó

2004. április 29.

A Ziua bukaresti lap szó szerint újraközli Adrian Nastase kormányfő – akkor ellenzéki vezér – 1999. okt. 5-én a Dimineatában megjelent cikkét, melyben a Szabadság-szoborról akkor ilyen címen írt: A magyar irredentizmus álma: A Magyar Szabadság emlékművének újrafelállítása Aradon. A cikk szerint a magyar revizionizmus és irredentizmus szeretné visszaállítani a szoborcsoportot. Nastase ebben az írásában leszögezte: a magyarok, ha fel akarják állítani a szobrot, ám tegyék, de saját területükön és saját költségen. A Ziua megkérdezte: mikor volt őszinte Nastase, akkor, amikor az aradi szoborcsoport ellen hadakozott, vagy most, amikor európai zakót öltött? A román lap emlékeztetett: Nastase 1999. júl. 13-án Kolozsváron hangoztatta, hogy biztos értesülései vannak: az erdélyi magyarok, az RMDSZ a koszovói zavargások mintájára ősszel nagyszabású feszültségeket készülnek gerjeszteni az országban, hogy Erdély önállóságát, majd a Nagy-Magyarország visszaállítását elérjék. /Cseke Gábor: A szeg, amely kibújt a zsákból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./

2004. június 19.

„Folytatódik a Hargita–Kovászna megyei románok drámája; bármely pillanatban etnikai konfliktus robbanhat ki; Ráduly Róbert románellenes nyilatkozataitól már csak egy lépés van az etnikai tisztogatásig" – írta a Flacara lui Adrian Paunescu című bukaresti hetilap 23-as és 24-es száma. A Flacara két, egymást követő számában Claudiu Sere, a csíkszeredai ex-Jurnalul de Transilvania exfőszerkesztője, volt belügyes tiszt írásában a Hargita Népe napilap románellenes veszélyforrásként szerepel. Sere azzal vádolta a lapot, hogy a megyéből Fidesz-sugallatra el akarja űzni a románokat. Az éber szerző szerint a román titkosszolgálatoknak drasztikusan intézkedniük kellene ezen agitátorok ellen.. „Nagyon veszélyes, amit a Hargita Népe és a Krónika művel, mert etnikai konfliktust robbanthat ki.” Hargita és Kovászna megyében a magyar radikálisok az autonómia ürügyén államot akarnak teremteni az államban, ahol a románoknak nincs mit keresniük. E törekvésben Claudiu Sere szerint élen jár Ráduly Róbert, Szondy Zoltán, Albert Álmos, Kurkó János, Salamon Attila, miközben azokat a becsületes embereket, akik védelmezik az itteni románság érdekeit, bezárják, vizsgálatot indítanak ellenük. Ezek közé tartozik Csibi István, aki rendszeresen támogatta a székelyföldi román közösséget, ezért van most őrizetben. A Flacara 24-es számában Sere fájlalta, hogy Ráduly Csíkszereda polgármestere lett, hiszen „úgy egy évvel ezelőtt" robbanásveszélyes nyilatkozatot tett: ha a Székelyföld nem vívhatja ki az autonómiát, nem lesz baj, ha itt is az történik majd, ami Koszovóban történt. Szondy Zoltán pedig „egy alkalommal" azt nyilatkozta, hogy az ortodox egyháznak és a titkosszolgálatnak /SRI-nek/ nincs mit keresnie Csíkszeredában. Claudiu Sere tehát légből kapott „nyilatkozatok" alapján állítja, hogy Ráduly Róbert, Szondy Zoltán, valamint a Hargita Népe államellenes tevékenységet folytat. /Barabás István: Dilettáns riadó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

2004. július 19.

Mircea Geoana külügyminiszter Belgrádban tárgyalt. Mielőbbi megbékélést sürgetett Szerbia-Montenegró és Koszovó között. Koszovó jövője egyike az európai értékeknek, amelyek között van a kisebbségi jogok tiszteletben tartása – mondta Geoana szerb kollégájának, Vuk Draskovicsnak. Draskovics köszönetet mondott Geoanának erőfeszítéseiért. Létfontosságúnak nevezte, hogy a szerb menekültek visszatérhessenek otthonaikba, és újjáépítsék a márciusi zavargások idején felgyújtott szerb ortodox templomokat és kolostorokat. Koszovó hivatalosan továbbra is része Szerbia-Montenegrónak, de a tartomány végső státusáról még nem született döntés. /Geoana Belgrád és Koszovó megbékélését sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

2005. január 26.

A héten tartja Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése januári ülésszakát. Frunda György RMDSZ-szenátort, Románia ET- küldöttségének tagját január 24-én a monitoring bizottság elnökévé választották. Január 25-én tárgyaltak a koszovói helyzetről, ahol a szerbek kisebbségben élnek. Frunda György elmondta, hogy találkozott a koszovói szerb küldöttség elnökével, Zoran Samival, akivel feltérképezték a szerbiai helyzetet. Frunda György szerint a legjobb példa a szerb példa, hogy ők hogyan védik meg Szerbiában és Montenegróban a kisebbségeket. A vajdasági magyarok elleni, illetve a román-szerb határon élő románokat ért fenyegetésekről Sami elismerte, hogy ott problémák vannak, és ezeket orvosolni kell. Frunda György elmondta: „Bekerültem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állandó bizottságába, ahol a politikai döntések születnek. Azt hiszem, ebből a pozícióból nagyon sokat lehet tenni a kisebbségi jogok védelmében, annál inkább, hogy párhuzamosan a jogi bizottságnak is tagja vagyok, ahol rövidesen bemutatom a nemzetről szóló jelentésemet”. /Mózes Edith: „Sokat tehetek a kisebbségi jogok védelmében”. Frunda György az Európa Tanács monitoring bizottságának elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

2005. március 21.

1990 „fekete márciusáról” emlékeztek meg március 19-én Marosvásárhelyen: a Bernády Házban az RMDSZ találkozott az akkori események áldozataival, este a Kultúrpalotában pedig Kincses Előd meghívottai idézték fel a véres napokat. Az RMDSZ meghívta azokat, akik 1990. március 19-én a Bolyaiak terén a szövetség akkori székházának padlásán rekedtek. A találkozón jelen volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. E rendezvényre várták az akkori események áldozatainak – Gémes István, Csipor Antal, Kis Zoltán – leszármazottait, illetve a börtönt megjárt Cseresznyés Pált és Juhász Ilonát, valamint Sütő András írót. Ugyancsak Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében Kincses Elődnek, a márciusi események egyik főszereplőjének a meghívására Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu, a bukaresti Emberi Jogok folyóirat igazgatója tartott előadást. A megemlékezésen részt vett Tőkés László püspök és Király Károly, az RMDSZ volt elnöke. Tizenöt évvel ezelőtt, Marosvásárhelyen, egy gyógyszertár bejáratán feltüntetett magyar felirat felbőszítette a román tömeget, amely március 16-án randalírozott a városban. Az események 19–20-án tetőztek, amikor a Görgény völgyéből behozott parasztok a város főterén Bolyai és Sütő András életét követelték. Az RMDSZ-székház padlásán rekedt akkor 78 személy. Annak ellenére, hogy a hatóságok biztonságos elvonulást ígértek számukra, fizikai bántalmazás árán hagyhatták el csak az épületet, Sütő András író elvesztette fél szemét. Március 20-án a város magyarságának békés tüntetését a főtéren román falvakból újból behozott, gyűlöletre buzdított csoportok zavarták meg, botokkal felfegyverkezve estek neki az atrocitások ellen tiltakozóknak. Markó Béla beszédében úgy vélte, 15 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel akarja jogait kivívni, ugyanakkor nem engedi magát erőszakkal elhallgattatni. 1990-ben ez volt a szándék: a román–magyar konfrontációt, egy a boszniai vagy koszovói példához hasonló útra terelni, amelyen a magyarság jogköveteléseit véres erőszakkal akarták eltiporni. A magyarságot nem lehetett olyan útra vinni, amelyet nem akart: ehelyett példás összefogással saját kezébe vette a sorsát, felemelte a fejét és szembe fordult az erőszakkal. /Marosvásárhelyi mementó a „fekete márciusról”. Külön megemlékezést szervezett az RMDSZ és Kincses. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

2005. március 30.

A marosvásárhelyi eseményekről való megemlékezés kapcsán nyilatkozott a napokban Petre Roman. A volt miniszterelnök ecsetelte kormánya intézkedéseit a kisebbségek jogainak kiszélesítése terén. Arról viszont megfeledkezett, kormányfőként egyik első külföldi útján Párizsban nyilatkozott arról, hogy a magyaroknak túlzottan sok joguk van Romániában. A volt kormányfő ismét Koszovóval hasonlítja össze Székelyföldet. A marosvásárhelyi 1990-es gyertyás felvonulás kapcsán megállapította, hogy Koszovóban is a kisebbség jogharca váltotta ki az etnikai konfliktust. Minden konfliktus kirobbantó oka a többségi nemzet türelmetlensége, a lakosság jogfosztása volt, írta Gazda László, cáfolva Petre Romant. Sohasem robbant volna Koszovó, ha a szerbek nem szüntetik meg autonómiáját, nem számolják fel anyanyelvi iskolahálózatának jó részét, nem tiltják anyanyelvhasználatukat stb. Kísértetiesen hasonlít mindez a kormányzása alatti Har–Kov-jelentésekre, amelyekben a székelyföldi lakosságot vádolták a románok ,,elüldözésével”, hogy magyarellenes pszichózist alakítsanak ki. Hasonló volt a helyzet, amikor a Székelyföldre kiszálló kormányküldöttségek, ellenőrző szervek a Vatra Romaneasca panaszáradatával szembesültek, mely a magyar feliratok, a magyar nyelv használata és más demokratikus jogaink ellen emelte fel szavát. /Gazda László: Petre Roman kurta emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./ Petre Roman 1991. szept. 26-ig volt miniszterelnök

2005. június 3.

Annak idején a budapesti Magyar Hírek 1990/4-es száma idézte az újszülött RMDSZ 1989. december 25-én közétett kiáltványából: „Az állam garantálni fogja és alkotmányba foglalja a kisebbségi jogokat, hat hónapon belül elfogadja a kisebbségi törvényt, és nemzetiségi minisztériumot hoz létre.” Erre a kisebbségi törvényre azonban tizenöt évet kellett várni, az RMDSZ kezdeményezésére született meg. A kormány egyetértéssel véleményezte a végleges szöveget (RMSZ, 2005. április 2.), és továbbadta a szenátusnak. Várható volt a román oldalról az ellenkezés. Elsőnek Kovászna megye tíz román érdekvédelmi testülete tiltakozott azzal az érvvel, hogy a törvény etnikai elkülönüléshez vezet. Sepsiszentgyörgyi román suhancok megvertek magyar gyermekeket, hogy elmenjen kedvük a szeparatizmustól. Mona Musca művelődési miniszter közölte, hogy a törvénytervezet ellen szavaz, mert túl sok kedvezményt biztosít a magyarságnak. Május 26-án megszólalt Tőkés László püspök is: a kisebbségi törvénytervezeten túl kevés jogot irányoz elő nemzeti közösségnek. Adrian Nastase, volt miniszterelnök, jelenleg a Szociáldemokrata Párt ügyvezető elnöke, a képviselőház elnöke levélben figyelmeztette Tariceanu kormányfőt, milyen veszélyeket rejt magában a törvénytervezet: szeparatizmus, alkotmányellenesség, autonómia. Május 30-án Adrian Paunescu még harcosabban ítélte el a törvénytervezetet. A Magyar Polgári Szövetség szerint a törvénytervezet nem jó, mert túl kevés jogot biztosít. Nastasével kapcsolatban Barabás István újságíró emlékeztetett: a Vacaroiu-kormány, illetve Adrian Nastase a Gheorghe Funar vezette Román Nemzeti Egységpárttal (a Vatra Romaneasca politikai formációjával) együttműködve gyakorolta a hatalmat. Csak 1996 októberének végén következett be a szakítás, mikor Nastase az okok közé sorolta, hogy Funar egyre gyakrabban intéz útszéli támadásokat Ion Iliecu elnök ellen. Funar jelenleg Iliescu ellenzéki társa a szenátusban, várhatóan egyformán fognak szavazni a kisebbségi törvény ügyében. 1996 novemberében Adrian Nastase nyilatkozott: ha az RMDSZ bekerül az akkori választásokon győzelmet aratott Demokrata Konvenció kormányába, mindazt, ami ott elhangzik, „meghallja Budapest is”. Azi című lap, 1997. október 16.: Adrian Nastase, a PSDR első alelnöke sajtóértekezleten közölte: a hargitai és kovásznai magyarok olyan hatalomra tettek szert, hogy e két megyét az állam már nem uralja, amit többek között az is bizonyít, hogy ottani iskolák magyar gyermekei Cluj-Napoca helyett a Kolozsvár nevet használják. A helyszínen tett látogatása alkalmával Nastase azt is tapasztalta, hogy a román lakosság és ortodox egyháza mellőzve van a közügyekben. A veszély abban tetőzik – folytatta Nastase –, hogy az RMDSZ ki akarja vívni az autonómiát, ezért parlamenti kivizsgálás szükséges. Egy munkacsoport hamarosan meg is érkezett Csíkszeredába. Jurnalul National című lap, 1997. október 28.: hargitai és kovásznai tapasztalatai alapján Nastase javasolja a román hatóságoknak, hogy tartsák állandó megfigyelés alatt a két megyét, az ortodox egyház indítson be román felekezeti iskolákat, hozzanak munkaerőt Moldvából, létesítsenek román egyetemet. – 1997. június 23-án a központi román napilapok nagyméretű fényképéről Ion Iliescu, Adrian Nastase és Corneliu Vadim Tudor boldog egyetértésben mosolyog az olvasókra. Ziua, 1999. június 16.: Adrian Nastase levelet intézett Costin Georgescuhoz, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójához: a magyar revizionizmus stratégiát dolgozott ki Erdély elcsatolására. Előzőleg, június 13-án a kolozsvári repülőtéren szervezett sajtóértekezletén emlegette az országot fenyegető magyar forgatókönyvet, felsorolt több nevet is az „összeesküvők” közül, akik a revizionista akciót irányítják. A SRI megalapozatlannak találta Nastase riadóját. National, 1999. október 12.: Andrian Nastase a Kárpát-medence geopolitikájának szentelt bukaresti nemzetközi szemináriumon kijelentette: Románia azért nem került be a NATO-ba mert a nagyhatalmak egy Koszovóhoz hasonló etnikai konfliktust akarnak kirobbantani azzal a végső céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz, a legújabb NATO-tagállamhoz csatolják. Nastase súlyos állításáról a Cronica Romana október 13-án visszhangokat közölt honatyáktól. Ionut Gherasim (Nemzeti Parasztpárt): Ostobaság. Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ): Felelőtlen kijelentés, Paul Ghitiu (Jobboldali Erők Szövetsége): Mikor valaki konfliktusról beszél, bizonyítékokkal kell szolgálnia, Ioan Mircea Pascu (PSDR): Tudok róla, hogy létezik egy magyar terv Erdély elcsatolására. Gandul, 2005. május 26.: Adrian Nastase, a képviselőház elnöke levelet intézett a Tariceanu-kabinethez, figyelmeztetve a kisebbségi törvény következményeire: kulturális autonómia, szeparatizmus, egyszóval alkotmányellenesség. Romániai Magyar Szó, 2005. május 30.: Markó Béla, az RMDSZ elnöke a levél kapcsán kijelentette: nem a kisebbségi törvénytervezet alkotmányellenes, hanem Nastase álláspontja. /Barabás István: A levél íróját önnön múltja ihlette. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

2005. július 26.

A legtekintélyesebb belgrádi politikai napilap, a Politika olyan kicsengésű összeállítást közölt július 24-én, vasárnap, amely szerint Orbán Viktor, a Fidesz elnöke kívánatosnak tartaná békefenntartók vezénylését a Vajdaságba. A lap idézi a Nemzetközi Demokrata Unió washingtoni pártelnöki értekezletén elhangzott Orbán-nyilatkozatot, amely szerint „a vajdasági magyarok nemzetközi védelemre szorulnak, mert etnikai jellegű támadásoknak vannak kitéve”. A lap Orbán nyilatkozata nyomán idézte Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Páll Sándort, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét, Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökét és Korhecz Tamást, a kisebbségekért felelős, VMSZ-szel rokonszenvező vajdasági kormányalelnököt. A Politika azt sugallja, hogy Kasza támogatja a békefenntartók küldését, mivel a rendőrség még mindig hanyag munkát végez, nem áll feladata magaslatán az igazságszolgáltatás sem, és a vajdasági magyarok egyre több munkahelyet veszítenek el. A lap szerint Korhecz is egyetért a „kéksisakosok” jelenlétével. Páll Sándor szerint „fölöttébb értelmetlen” lenne kéksisakosok kivezénylése, Ágoston Andrást pedig azt mondja, hogy a békefenntartók kivezénylése azért lett időszerű, mert a vajdasági magyarokban él a félelem attól, hogy esetleg nem Belgrád tetszésére rendeződik Koszovó kérdése. /Orbán Viktor „kéksisakosokat” küldene a Vajdaságba? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

2005. november 25.

Koszovó kapcsán Traian Basescu reményteljes kijelentéseket tett az autonómiáról franciaországi látogatásán – vélekedik az MPSZ. Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ elnöke kijelentette: „A román államfő nem a szerbiai határok átrajzolásával rendezné a konfliktust Koszovóban, hanem teljes autonómiát biztosítana ennek a térségnek. Az elnök szerint Koszovóban garantálni kellene a szerb kisebbség védelmét, de különleges védelmet kell biztosítani a térség többi lakója számára”, mondta Gazda. Kifejtette, az MPSZ kezdettől fogva a Székelyföld területi autonómiájáért szállt síkra, nem veszítve szem elől a térségben számbeli kisebbségben élő románok védelmét sem. Az elnöki válasz nem késett, Adriana Saftoiu szóvivő jelezte, Traian Basescu szerint Koszovó példája nem alkalmazható Romániában, hiszen itt nagyon világos alkotmányos előírások léteznek ezekben a kérdésekben. /MPSZ: Basescu felélesztette az autonómia reményét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

2005. november 28.

A Magyar Polgári Szövetség vezetősége megdöbbenéssel értesült Traian Basescu elnök válaszáról Székelyföld autonómiája kapcsán, és kérte az államfőt, hogy Koszovó helyett az ország problémáira figyeljen. Az államelnök magyarázatából “az derül ki, hogy az államelnök véleménye szerint csak háború útján lehet kivívni Székelyföld területi autonómiáját” – áll az MPSZ-közleményben. Az MPSZ szerint a koszovói alaphelyzet hasonló volt a székelyföldihez: a régióban számbeli többségben élők autonómiát, anyanyelvű oktatást és közigazgatást akartak, olyat, amilyet Európa számos népe élvez, Dél-Tiroltól Aland szigetekig. “A két régió között a különbség az, hogy míg a koszovói albánok jogaik érvényesítéséért fegyveres harcot kezdtek, addig a székelyek a jogállam eszközeit választották” – áll a közleményben. Az MPSZ vezetősége szerint az elnöki hivatal szóvivőjének nyilatkozatai azt sugallják, hogy Basescu elnök csak akkor fogadja el az autonómia biztosítását, ha azt fegyveres harc előzi meg. Az MPSZ hangsúlyozza: a székelység nem mond le a területi autonómia iránti igényéről. Adriana Saftoiu elnöki szóvivő kifejtette: “Az államelnök tudomásul vette az MPSZ álláspontját, de úgy gondolja, hogy a koszovói megoldás nem alkalmazható Románia esetében, mivel országunk alkotmánya egyértelműen rendelkezik ebből a szempontból”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

2005. november 29.

November 26-án Marosvásárhelyen ülésezett Marosszék Székely Tanácsa (MSZT). Az MSZT egyetért Basescu elnöknek a koszovói helyzet rendezésére Párizsban tett nyilatkozatával, amely szerint meg kell adni a tartománynak a területi autonómiát, azzal a feltétellel, hogy ez ne veszélyeztesse Szerbia területi integritását, jelentette ki Fodor Imre, az MSZT elnöke. Kincses Előd szerint a területi autonómia három úton valósítható meg, a belső jog alapján (pl. Grönland, Korzika, Spanyolország), a külső, avagy nemzetközi jogrend alapján (Dél-Tirol, Aland-szigetek), vagy pedig vegyes módszerrel, azaz a belső szabályok és a nemzetközi jog alapján. Az autonómia- törekvések időszerűségéről Fodor Imre, az autonómiára vonatkozó igénylések jogi helyzetéről és esélyéről Kincses Előd, az önrendelkezés pozitív hatásairól Bod Aladár beszélt. Andrássy Árpád az MSZT teendőit vázolta. Fodor Imre kifejtette, Székelyföld területi autonómiája közel hét évszázados múltra tekint vissza. Székelyföld területe 10.000 négyzetkilométer, lakossága 809 ezer, amelyből 612 ezer, vagyis 75,6% magyar nemzetiségű és őshonos. Marosszék őslakossága 281 ezer, ebből 168 ezer, azaz 59,8% magyar. Ezért jogosult a területi autonómiára, mert csak így lehet megállítani az etnikai összetétel megváltoztatását, további romlását. Az autonómia nem cél, hanem eszköz. Az az eszköz, amelynek segítségével szülőföldön magyarként megmaradhatnak, gyarapodhatnak, jelentette ki Kincses Előd. A tanácskozáson határozattervezetet fogadtak el a Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozására vonatkozó helyi népszavazások további kezdeményezéséről, a Székely Nemzeti Tanács önálló és egységes közképviseletéről. Az MSZT nyilatkozattervezetet fogadott el az autonómia-igénylések egységes megjelenítéséről, a megvalósításban szükséges együttműködésről, valamint az azzal összefüggő tevékenységek támogatásáról. /Mózes Edith: „Az autonómia nem cél, hanem eszköz”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2005. december 3.

„Politikai túlkapásnak” nevezte Traian Basescu államelnök azt, hogy a Koszovó helyzetének megoldására tett javaslata kapcsán „spekulálnak”. Így reagált az államelnök Csapó Józsefnek, a Székely Nemzeti Tanács elnökének hozzá intézett nyílt levelére, amelyben Székelyföld autonómiájáért küzdő szervezet vezetője azt kérte: nemzetközi részvétellel indulhassanak tárgyalások Székelyföld közigazgatási-területi autonóm eurorégió törvény általi létrehozataláról. Csapó a levelében arra kérte az államfőt, tekintse „felelős magatartásnak” azt, hogy a székelyföldi magyarság a közvetlen demokrácia és a parlamentáris demokrácia eszközeit használja a területi autonómiáért folyó harcban. Az SZNT szerint Traian Basescu részvétele Koszovó helyzetének rendezésében előfeltétele a székelység teljes és valós egyenlőségének garantálásához, Székelyföld autonómia-statútumának elfogadásához. Basescu szerint Csapó összekeveri Romániát a Dnyeszteren-Túli Köztársasággal. Kijelentette: másodszor is felkéri Csapót, olvassa el figyelmesen Románia alkotmányát, és az erre vonatkozó romániai törvénykezést. Az államelnök november végi franciaországi látogatása alkalmából tett javaslatot Koszovó helyzetének rendezésére, saját rendfenntartói erőt, saját pénznemet és kétoldalú politikai-gazdasági kapcsolatot kérve. A Magyar Polgári Szövetség vezetőinek nyilatkozatára akkor Adriana Saftoiu elnöki tanácsos úgy válaszolt, hogy a koszovói megoldást nem lehet Romániában alkalmazni. /Basescu elküldte Csapót törvényt böngészni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2005. december 12.

Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szub­szi­diaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyer­gyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

2006. február 28.

Branko Crvenkovski, Macedónia elnöke Romániába látogatott, február 27-én tárgyalt Traian Basescu államfővel. Basescu szerint Koszovónak autonómiát kell biztosítani, az európai normákkal összhangban. Jelezte, Bukarest hajlandó hozzájárulni a macedóniai román nyelvű oktatás finanszírozásához. Hozzátette, a vlah–román kisebbséget a macedón alkotmány elismeri, ezért köszönetet mondott Macedónia elnökének, kormányának és népének. /Basescu: Autonómiát! (Koszovónak). = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

2006. március 16.

Autonómiát a Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek! – zengte március 15-én a Székelyudvarhelyre összehívott Székely Nagygyűlésen résztvevő közel húszezres gyülekezet azt követően, hogy Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke felolvasta kiáltványát. A jelenlévők közfelkiáltással erősítették meg a román államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez intézett dokumentumot. Traian Basescu államfő nem jelent meg az ünnepségen. Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren már a délelőtti órákban népes gyülekezet gyűlt össze, Székelyföld minden részéről érkeztek az emberek, de jöttek gyimesiek és kolozsváriak is. A kezdési időpontig a baróti Transylmania etno-rock együttes szórakoztatta a közönséget, miközben a felvonulók zászlókat, magyar és angol nyelvű transzparenseket lobogtatattak, ilyen feliratokkal, mint „Őshonos népként jogunk az önrendelkezés”, „Szép szabad Erdélyországot”, „Területi autonómiát a székelyeknek”, „Justice for Transylvania”. A rendőrök többször is megállították a Székelyudvarhely felé tartó autóbuszokat, de a névsor ellenőrzésén túl nem akadékoskodtak. Az ünnepség a huszárok látványos lovas felvonulásával kezdődött, majd elsőként Szász Jenő, a város polgármestere szólt az egybegyűltekhez. A romániai magyarok sem többet, sem kevesebbet nem akarnak, mint ami a kisebbségben élő európai sorstársaikat megilleti, illetve amit a román nép ünnepélyesen megígért 1918. december 1-jén, jelentette ki, majd hozzáfűzte: „Hiszünk abban, hogy ami jó Európának, az jó Romániának is, ezért olyan autonómiát akarunk az erdélyi magyarságnak, mint például Dél-Tirolban és Katalóniában.” Hangsúlyozta: Székelyföld területi autonómiájának demokratikus igényéről akarnak hitet tenni békés módon a közvetlen demokrácia lehetőségeivel élve. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke magyarul és románul köszöntötte a jelenlévőket. Szégyenletesnek tartja az RMDSZ legfelső vezetésének vádját, hogy az SZNT-t és Székelyudvarhely önkormányzata önös politikai célokra használja fel március 15-ét. Ezért a székely nagygyűlés követeli: az RMDSZ vezetői kérjenek bocsánatot e durva sértegetésért, továbbá javasolják: az RMDSZ vizsgálja felül elhibázott álláspontját, és a nemzeti közösség érdekében vállaljon párbeszédet a kistársadalom többi közszereplőivel, támogassa az SZNT és EMNT autonómiára irányuló törvénykezdeményezéseit, és közös összefogással harcolják ki az önrendelkezési jogot. A püspök kifejtette, álláspontja egybeesik Traian Basescu államfőével, aki Koszovónak autonómiát kívánna adni, hasonlóképpen biztosítsanak autonómiát Székelyföldnek is. Fontosnak tartja, hogy alakuljon ki magyar–magyar párbeszéd. Szerinte példát kellene venni Traian Basescutól, aki Szász Jenővel szóba állt, míg az RMDSZ vezetői elutasították a párbeszédet. Ugyanilyen lényeges a magyar–román párbeszéd is, de nem RMDSZ–román párbeszéd. „Az RMDSZ nem sajátíthatja ki magának a magyarság közképviseletét, ebbe a román–magyar politikába be kell vonni a magyar polgári és egyházi élet képviselőit is”, fogalmazott. Ugyanakkor kiemelte, hogy a mindenkori magyar kormánynak is támogatnia kellene küzdelmüket, szakítani kellene a kádári nemtörödőmséggel és a grósz károlyi politikai diskurzussal. Magyarországról Raffay Ernő történész szólalt fel, aki az autonómia különböző formáinak történetét tekintette át, hangsúlyozva, hogy most éles fordulópont elé érkezett az erdélyi magyarság. Ezután Csapó I. József felolvasta a székely nagygyűlés kiáltványát, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással elfogadtak. Ebben hangsúlyozzák, hogy a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói követelik: Autonómiát a Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek, tartsák tiszteletben az 1918. december 1-i gyulafehérvári határozatban tett ígéreteket, Románia parlamentje és kormánya tartsa tiszteletben a vállalt nemzetközi kötelezettségeket és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes s tényleges egyenlőséget. Románia parlamentje hagyja jóvá Székelyföld autonómia statútumát, töröljék az alkotmányból a nemzetállam kifejezést, az Európai Unió tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását, az ENSZ gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett. Az ünnepség áldással, a himnusz, székely himnusz eléneklésével fejeződött be. /Több mint húszezer ember tett hitet az autonómia mellett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

2006. március 17.

A március 15-i ünnepségekről közölt román beszámolók megállapították: a fenyegetés ellenére, Székelyudvarhelyen incidensek nélkül zajlott le az esemény. Egyesek arra fektették a hangsúlyt: március 15-e alkalmából magyar magyart fütyülte ki, utalva nem csak a Székelyudvarhelyen lévő Tőkés László RMDSZ-bírálatára, illetve a Kézdivásárhelyen ünneplő Markó Bélának az „autonomistákhoz” intézett üzeneteire, hanem a Gyurcsány-beszéd kifütyülésére Erdély-szerte. Más román lapok szerint Markó néhol radikálisabbnak bizonyult Tőkéséknél. Az Evenimentul Zilei Tőkés László beszédéből a következőt emelte ki: „Ha Basescu egyet értett Koszovó autonómiájával, akkor miért ne értene egyet a Székelyföld autonómiájával?”. Markó szónoklatát meglepőnek tartják egyes román lapok, és kétszínűnek nevezik a politikust, aki vitriolos beszédet mondott, és kétségbeesetten próbál ellenőrzést gyakorolni minden magyar szavazatára, attól félve, hogy különben az RMDSZ nem kerül be a parlamentbe. /Ki a radikálisabb, az SZNT vagy Markó? Román lapvisszhangok a március 15-i ünnepségekről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

2006. március 17.

Az MTI által megkérdezett szakértők szerint sem a leginkább hangoztatott erdélyi–székelyföldi, sem a vajdasági autonómia nem valósulhat meg a következő 10–15 évben. A Kárpát-medencében jelenleg Horvátországban és Szlovéniában működik egyfajta területi autonómia, ami az ott élő magyarokat is érinti, Ukrajnában és Szlovákiában azonban egyre inkább lekerül a napirendről ez a kérdés – értékelte az aktuális helyzetet Vizi Balázs, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. A nemzetközi jogász hangsúlyozza, hogy a Romániában, valamint a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség autonómiatörekvéseiről ugyan egyre több szó esik, de itt is hosszú évekre lesz szükség, hogy a társadalmi és politikai többség is igent mondjon a kisebbségi törekvésekre. „A gond az inkább az, hogy nincs egységes politikai stratégia a határon túli magyar közösségekben, amely következetesen felépítené, hogy milyen feltételeket próbálnak szabni a többségi politikai elitnek, illetve, hogy milyen lépéseket tennének, ha a politikai elit nem teljesíti ezeket a követeléseiket. Igazából az tűnik elő, hogy belső rivalizálások áldozata az, hogy ilyen stratégia kialakuljon ezekben a határon túli közösségekben” – mondta Vizi Balázs. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője is azt emelte ki, hogy Romániában, valamint Szerbia és Montenegróban belpolitikai játszmák és a magyar közösségeken belüli rivalizálások hátráltatják az autonómia elérését. „Sajnos a magyar közösségek soha nem voltak elég erősek ahhoz, hogy létrehozzák a maguk autonóm intézményeit alulról, akárcsak egy alapítványt, vagy civil társadalmi intézményt. Ahogy létrehozzák, azonnal az államhoz fordulnak, hogy finanszírozza ezeket, és ők attól kezdve jó redisztribútorokként az államtól megkapott forrásokkal majd működtetik az adott intézményt. Ez nem autonómia” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Erdélyben szinte csak abban értenek egyet a döntéshozók, hogy szükség van autonómiára, az oda vezető utat azonban mindenki másként képzeli el – hangsúlyozta Kolumbán Gábor, az erdélyi Sapientia Egyetem oktatója. Hasonló tapasztalatai vannak Vajdaságban Gábrity Molnár Irénnek, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökének. Szerinte a vajdasági magyarság az alapvető kérdésekben sem egységes, arra pedig rendkívül kevés esélyt lát, hogy a belgrádi kormány a jelenlegi helyzetben autonómiát adjon a területnek. A határon túli magyar szakértők szerint a magyar autonómiatörekvések jelentős támogatást sem az anyaországtól, sem az Európai Uniótól nem kapnak. Szerintük Magyarországról mindössze szólamok szintjén támogatják az elképzeléseket. „Sajnos, a koppenhágai kritériumok nem határozzák meg, hogy pontosan mit is kell a kisebbségi jogok alatt érteni” – jelentette ki az Európai Parlamentben Tabajdi Csaba (MSZP). „Az EU sokszor kettős, sőt hármas mércét alkalmaz, amikor teljesen mást ír elő, mást vár el két tagjelölt államtól, miközben saját tagállamaitól szinte semmit nem kér számon: a Macedóniában élő albánok egy fegyveres felkelést követően a legszélesebb körű közigazgatási, sőt területi autonómiát kaptak, míg Románia esetében a Székelyföldön élő közel egymillió magyar esetében az Unió nem szorgalmazza a területi autonómiát, Koszovónak függetlenséget ígér, de a Vajdaságnak még a Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfő által elvett autonómiát sem javasolja”. Tabajdi arra kérte a képviselőket, hogy „támogassák azokat a magyar módosító indítványokat, amelyek Vajdaság multietnikus jellegének megőrzését, a kisebbségek védelmét, a tartományi autonómia szélesítését célozzák. /Középtávon sincs esély a magyar autonómiák létrejöttére a Kárpát-medencében? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

2006. március 27.

Traian Basescu államfő vett azon ünnepségen Kolozsváron, amelyen Bartolomeu Anania érseket beiktatták a metropolita tisztségbe, az új, nyolc megyét magába foglaló Kolozs és Fehér megyei körösvidéki, bihari és máramarosi egyháztartomány élére. Szükséges, hogy a görögkeletiségnek újabb támpontjai legyenek Erdélyben – nyilatkozta az elnök. Székfoglaló beszédében az új metropolita Erdély ortodox gyökereit méltatta, amelyeket a nyolcadik századig vezetett vissza, ugyanakkor, tekintettel arra, hogy Kolozsvár multikulturális környezet, ökumenikus törekvésekre tett felszólítást. A ceremónián részt vett a képviselőház friss elnöke, Bogdan Olteanu, több szenátor és képviselő, a megyei és a helyi hatóságok, valamint a többi keresztény egyház képviselői. Elkészült a májusra esedékes országjelentés előzetes változata, és annak kitételei igencsak kedvezőek Romániára nézve – újságolta sajtóértekezletén az államfő. Az elnök kijelentette: nem teszi magáévá azokat az érveket, amelyek szerint Erdélyben hasonló helyzet alakulhat ki, mint Koszovóban. Hozzátette: a román kül- és belpolitika egyik hagyományos célkitűzése továbbra is ugyanaz: az egységes nemzetállam összetartása. Az Adevarul című bukaresti napilap közölte Bartolomeu Anania, az új metropolita életrajzát. Ebből kiderült, hogy tagja volt a legionárius mozgalomnak, ezért a kommunisták bebörtönözték. Szabadulásának áraként az új hatalmat kiszolgálta, így kerülhetett az Egyesült Államokba. A román titkosszolgálat volt főnöke, Ion Mihai Pacepa könyvében azt írta róla: Ceausescu megbecsülte besúgói tevékenységéért, aminek célja a bukaresti vezetésű ortodox egyháznak behódolni nem akaró amerikai román közösség bomlasztása volt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Basescu: az új egyháztartomány a nemzetállamot erősíti. Az államfő szerint az erdélyi helyzet nem olyan, mint Koszovóban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

2006. április 7.

Április 6-án a kormányfők közös szándéknyilatkozatával zárult a délkelet-európai miniszterelnökök csúcstalálkozója Bukarestben. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (Central European Free Trade Agreement, CEFTA) soros elnökségét betöltő Románia által kezdeményezett rendezvény a CEFTA bővítésére vonatkozó tárgyalásokat célozta. Az Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Moldávia, Szerbia-Montenegró, Koszovó, Románia, illetve a különböző uniós intézmények által aláírt nyilatkozat az első közös politikai jelzés a délkelet-európai szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére vonatkozóan. Olli Rehn bővítési biztos szerint az EB mindenben támogatja a kezdeményezést. /Gujdár Gabriella: Megadták a startot a CEFTA bővítésére. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

2006. április 19.

Ott, ahol a szélsőséges nacionalizmus konfliktusokat szít, nincs helye az európai megoldásoknak – jelentette ki április 18-án Szerbia-Montenegróban folytatott látogatása során Traian Basescu államfő. A román államfő találkozott szerb-montenegrói kollégájával, Szvetozár Maroviccsal is. Megbeszéléseik egyik központi témája a koszovói helyzet volt, de szót ejtettek a szerbiai román ortodox egyház legalizálásának lehetőségéről és a két ország viszonyában bevezetendő ingyenes vízumok kérdéséről is. Szerbia-Montenegró elnöke megköszönte Traian Basescunak a Koszovó jövőjével kapcsolatos állásfoglalását. Marovics megígérte, hogy a készülő kultusztörvényben megpróbálják törvényesíteni a szerbiai román ortodox egyház létét, de hozzátette, hogy ez csak „impulzus lesz”, a többi pedig „a román és szerb ortodox egyházak dolga”. A román elnök ezúttal gondosan elkerülte azt, hogy Koszovó számára szó szerint „széles autonómiát” sürgessen. Ami – tekintettel arra, hogy legutóbbi ilyen kijelentését Székelyföldön ráolvasták – teljes mértékben „érthető”. Azt azonban elmondta, hogy „Koszovó esetében Románia kompromisszumos megoldást tartana helyesnek, a külpolitikai alapelvek sérülése nélkül”. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy Bukarest nem támogatja Koszovó önállósodását. Basescu Belgrádban kifejtette, hogy a két szerbiai oláh-román szervezetet a bukaresti vezetés továbbra is támogatja. – Próbáljuk rávenni őket arra, hogy egy szólamon beszéljenek, de továbbra is mindkettőt támogatni fogjuk – mondta. /Basescu Belgrádban elkerülte az autonómia szót. Bukarest nem támogatja Koszovó önállósodását. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

2006. május 29.

Folytatódik a trianoni határok átrajzolásának, illetve az ott mesterségesen létrehozott államok szétesésének folyamata: Montenegró népszavazással döntötte el, hogy független országgá váljék, ezzel Nagy-Szerbia álma végképp szertefoszlik. Előzőleg Horvátország (4,8 millió lakos), Bosznia-Hercegovina 4,4 millió), Macedónia (2,2 millió) és Szlovénia (2 millió) élt a lehetőséggel, hogy lemondjon Belgrád gyámkodásáról, és folyamatban van a koszovói albánok sorsának rendezése. A Szovjetunió és Csehszlovákia után tehát megszűnt Jugoszlávia is. Miközben Montenegró ünnepelt, Moldávia Köztársaság kormánya visszautasította a parlamenti ellenzék egy frakciójának kérését, hogy az ország váljon ki a Független Államok Közösségéből, szakítson Moszkvával. A Mi Moldovánk nevű ellenzéki tömörülés reménységének 1990 óta a romániai ultranacionalizmus hangadói, elsősorban Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu szenátorok adnak szárnyakat. Moldávia exportjának jelentős része Oroszországba irányul, cserében a nélkülözhetetlen energiahordozókért. Az első világháborút követően, az 1812 óta Oroszországhoz tartozó Besszarábia 1917 őszén bejelentette autonómiáját, 1918 januárjában függetlenné válását, hogy végül március 27-én az Ország Tanácsa „örökre és az idők végezetéig” hatóan elrendelje az egyesülést Romániával. Ez azonban csak 1940-ig tartott, amikor Moldávia visszatért Moszkva kebelébe. Huszonkét év című könyvében Mikó Imre így írt erről: „A több mint ötvenezer négyzetkilométernyi terület elvesztésénél még nagyobb erkölcsi vereség érte a román hadsereget. Huszonkét éven át egyebet sem hallottak, mint azt, hogy egyetlen barázdát sem fognak vér nélkül másnak átengedni... A Nagy-Románia illúziójában élő románság elvesztette lelki egyensúlyát.” Az egyensúlyt a Nagy-Románia Párt igyekszik helyreállítani azzal, hogy követeli az újraegyesülést, és erre biztatja a moldáviai ellenzéket is. Angela Buciu NRP-képviselő idén március 28-i politikai nyilatkozatában elismeréssel adózott a hős elődöknek, akik Nagy-Románia ősi álmát valóra váltották. Előzőleg, január 13-án a Romania Mare című lap felrótta Moszkvának: az idők folyamán 3 millió idegent telepített be Moldáviába, hogy a lakosság nemzetiségi megoszlására hivatkozva igazolja területi követeléseit (a 4,5 millió lakosú ország 65 százaléka román, a többi ukrán, orosz, gagauz, bolgár és zsidó). Ugyancsak a Romania Mare az egyesülés 88. évfordulója alkalmából cikksorozat közlését kezdte el a történelmi igazság bizonyítására: Besszarábia Romániát illeti meg. /Barabás István: Trianon ördöge nem alszik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

2006. június 5.

A trianoni békediktátum megkötésének 86. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést a magyar lakta vidékeken. Zebegényben a történelmi egyházak képviselői ökumenikus imát tartottak a határon innen és túlról érkezett jelenlévőkért. Sepsiszentgyörgyön több mint kétszázan vettek részt az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Polgári Szövetség által szervezett trianoni megemlékezésen a belvárosi park egykori országzászlótartójának közelében. A rendezvény a történelmi magyar egyházak templomainak harangzúgásával kezdődött. A rendezvényen beszédet mondó Gazda Zoltán, MPSZ sepsiszéki elnök kiemelte: a közelmúltban összeomlott a szovjet birodalom, megszűnt Csehszlovákia, Jugoszlávia, s nemrég tartottak népszavazást Montenegróban. „Ott a Székelyfölddel azonos nagyságú tartomány függetlenségéről döntöttek” – mondta Gazda. Hozzátette: Koszovó is előbb-utóbb rendezni fogja jogi státuszát, és Romániában is megnyugtatóan kell megoldani a kisebbségi kérdést. A trianoni békeszerződést 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztes nagyhatalmai és Magyarország képviselői. A békeszerződés értelmében Magyarország területe a csaknem 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18 millióról 7,6 millióra csökkent. /Trianon – megoldásra váró kérdések. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Székelyudvarhelyen június 4-én javarészt magyarországi zarándokok-turisták és látogatók társaságában emlékezett az igazságtalan trianoni békediktátumra az MPSZ udvarhelyszéki szervezete, illetve a Rákóczi Szövetség a központi szoborparkban. Hegyi Sándor református lelkész a „mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten“ jelmondat elmélyítésére kérte az egybegyűlteket, majd dr. Szakács István Péter, az MPSZ udvarhelyszéki elnöke emlékezett. /mlf: Trianon-megemlékezés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

2006. június 14.

Montenegró lakossága feladta a leckét Európának. Amikor a május 21-én megtartott népszavazáson arra szavaztak, hogy Montenegró az 1918 óta fennálló nemzetközi jogi helyzetét rúgja fel, lépjen ki a Szerbiával alkotott államközösségből, és váljon függetlenné, még nem tudták, hogy ez milyen hatást gyakorol majd a kontinens keleti része és a kaukázusi térség szeparatista törekvésű térségeinek lakóira. Vlagyimir Putyin orosz elnök arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a montenegrói függetlenségi népszavazás eredménye, valamint Koszovó esetleges függetlenségének elfogadása rendkívül veszélyes precedenst teremt. Őt „a volt Szovjetunió szeparatista enklávéinak”, Abháziának, Dél-Oszétiának és Transznisztriának a sorsa foglalkoztatja, de ezúttal tovább ment. Felhívta a figyelmet, hogy a crnagorecek önállóságának nemzetközi elismerése az európai földrész nyugati részét is destabilizálhatja, hiszen a montenegrói referendum „katasztrofális következményekkel járhat olyan országokra nézve is, mint Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország”. A montenegrói népszavazás utáni napokban az ún. Transznisztriai Moldovai Köztársaság vezetői hasonló referendum kiírását helyezték kilátásba. Igor Szmirnov, a szakadár Dnyeszter-vidéki térség elnöke bejelentette: legkésőbb szeptemberben feltétlenül népszavazást rendeznek a Moldovától való függetlenségről. Ezzel egyidejűleg Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter leszögezte: az orosz katonai jelenlétet a szakadár térségben Moszkva továbbra is fent kívánja tartani. A szeparatista akció miatt Moldova és Transznisztria között 1992-ben kisebb háborús konfliktusra is sor került. A Dnyeszteren túliak az „ott felejtett” 14. szovjet hadsereg pártfogásával győztek, az orosz haderő azóta is a térségben maradt, „vigyázni a szovjet fegyverraktárakra”, amelyek elszállításához több mint kétszáz tehervonatra lenne szükség. Tyiraszpol külön parlamentet és külön kormányt hozott létre, s bár függetlenségét senki nem ismerte el, ma is önálló pénze van. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is azt szeretné, ha az oroszok Transznisztriából kivonulnának, s ha a Dnyeszter-melléki térség ugyanolyan széles autonómiát kapna Kisinyovtól, amilyent a moldovai törvényhozás a kilencvenes évek közepén a szintén kiszakadással fenyegető dél-moldovai gagaúzoknak biztosított. /Tibori Szabó Zoltán: A függetlenedés szelleme kísérti Európát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13., folyt. 14./

2006. július 26.

Románia konzulátust nyitna a szerbiai Timok-völgyben – jelentette be Traian Basescu államfő Borisz Tadics szerb államelnök romániai hivatalos látogatása alkalmából. A román államfő továbbá sürgette Tadicsot, hogy a kölcsönösség jegyében Szerbiában hivatalosan ismerjék el a román ortodox egyházat. Basescu emlékeztetett, Romániában a szerb ortodox egyház hivatalos elismertségnek örvend. Tadics arról biztosította tárgyalópartnerét, hogy Szerbiában intézményes szinten védik az ott élő román kisebbség jogait, ugyanakkor hasonló magatartást várnak el Bukarest részéről is. A tárgyalások során a román elnök kitért Koszovó helyzetére. Basescu úgy vélte, a terület státusát kizárólag a Belgrád-Pristina egyezmény keretében kellene megvitatni, és elutasította Koszovó függetlenedésének kérdését. /Barta Zoltán: Román konzulátust nyitnának a szerbiai Timok-völgyben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

2006. július 29.

Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ képviselő és Dan Manolescu helyi román újságíró, a Közösségért Egyesület elnöke európai autonómia körútra indulnak. Ellátogatnak Koszovóba, Montenegróba, Dél-Tirolba, Katalóniába, valamint a baszk földre. „Mint politikus és mint szociológus veszek részt ezen körúton, amelynek tapasztalatait tanulmányba foglalom majd”, mondotta Antal, aki elsősorban azt szeretné látni, hogyan élnek az emberek az említett autonóm tartományokban, milyen áldozatokat hoztak ennek érdekében. Antal szerint abban a formában ahogyan az RMDSZ szeretné, minimális az esélye, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvény átmenjen a parlamenten. /Autonómia körúton egy RMDSZ-es honatya és egy román újságíró. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

2006. július 31.

Autonómia-körútra indul Antal Árpád képviselő. Mától három héten át az európai autonóm vagy függetlenedő régiókat járja be, a helyszínen tájékozódik arról, mit hozott az illető térségnek az autonóm státus. Politikusként és szociológusként, egyetemi tanárként vág neki az útnak, Koszovó, Montenegró, Dél-Tirol, Katalónia, Baszkföld lesznek állomásai. Háromhetes útjára elkíséri Dan Manolachescu újságíró, a Közösségért Egyesület elnöke is, akinek tapasztalatai segítenek abban, hogy a székelyföldi románság is nyitottabbá váljék, és elfogadja az autonómiát. /(-kas): Autonómia-körútra indul Antal Árpád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

2006. augusztus 2.

Két speciális katonai alakulat is létezik Romániában, melyeknek létéről nem tudhat a közvélemény. Buzauban képezik ki a Humint hadtest katonáit, egy részük a külföldi békefenntartó seregekben szolgál Afganisztánban, Irakban, Koszovóban és Boszniában. A másik speciális hadtest, a Sasok nevű zászlóalj székhelye Marosvásárhely. Mindkét kommandós egységet a Pentagon specialistái, illetve az izraeli, török és nagy-britanniai hadseregek munkatársai képezték ki, bevetésükre csak szélsőséges esetekben kerülhet sor, az államfő parancsára. A két kommandós egységet több éve alapították, eddig hivatalosan senki nem ismerte el létüket, írta a Ziua című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

2006. augusztus 12.

Göncz Kinga magyar külügyminiszter szerint rendkívül rossz lenne, ha a Szlovákiában egy párt részéről megfogalmazódott magyarellenes kijelentések miatt a magyar–szlovák kapcsolatok megromlanának, hiszen a kétoldalú együttműködés kedvezően alakult az elmúlt időszakban. Magyarország és Szlovákia is EU-taggá vált, és az Uniónak fontos normakikényszerítő szerepe van – jelentette ki Göncz Kinga a Sziget Fesztiválon. Megjegyezte: a vajdasági magyarok számára létfontosságú, hogy Szerbiában ne radikalizálódjon a belpolitikai élet, ezen a téren pedig a koszovói szerbek jogainak garantálása kulcskérdés. Románia vonatkozásában, az ott élő magyarság helyzete kapcsán a miniszter fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ továbbra is kormányzati tényező, hogy az ország néhány hónapon belül jó eséllyel EU-taggá válik. /Göncz Kinga a magyar külpolitikáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

2006. augusztus 14.

Kiszely István professzor Szabadtéri kaszinónak nevezte az EMI-tábort, ahová azért ülnek össze a fiatalok, hogy a haza ügyeit megvitassák. S mert a Kárpát-medencei magyarság szülőföldje több országba is szakadt, a haza és a nemzet elválaszthatatlan ügyének megvitatása még inkább ilyen fórumok képzeletbeli falai közé költözik. Az Erdélyi Magyar Ifjak a nemzeti gondolkodásúak számára hirdették meg az összesereglést Gyergyószentmiklóson. A legtöbb előadás párbeszéddé alakult, a nemzeti sorskérdésekről beszélgettek. A második EMI-tábor mottóját olvasva ,,Aki magyar, velünk tart” bizonyára akadtak, akik finnyásan legyintettek: magyarkodó dilettánsok gyülekezete. /Ferencz Csaba: Szabadtéri kaszinó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./ Nagy sikert aratott Eva Maria Barki nemzetközi jogász a dél-tiroli autonómia megteremtésének folyamatáról tartott előadása a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Ők és az ügyük mellett kiálló anyaországuk a teljes önrendelkezést tűzték ki célul. Új nemzeti politikára van szükség érvelt az előadó -, aki szerint az eddigi kudarcokért a legnagyobb felelősség a magyar kormány(oka)t terheli. Az előadások és beszélgetések témái a csángókérdés, az önálló állami magyar egyetemért folytatott küzdelem, a délvidéki magyarság mindennapjai, emellett lélekbe maró volt Witner Mária halálra ítélt 1956-os szabadságharcos vallomása, amely a forradalom megtorlásának emberi dimenzióit tárta a hallgatóság elé. Az autonómia-kerekasztal résztvevői, Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Gazda Zoltán és Ferencz Csaba átfogó képet adtak az autonómiatörekvések sikereiről és kudarcairól. A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy a hazai magyar közélet válságban van, politikai képviselete kudarcot vallott. A továbblépést egy olyan új közmegegyezésben látják, amely elhozza az ,,egypártrendszer” felszámolását, megteremti az önrendelkezési jog érvényesítésért a cselekvési együttműködést. A vasárnap áhítat Böjte Csaba atya gondolataival indult, és olyan neves személyiségek tartottak előadást, mint Kiszely István antropológus. Kiszely szerint a ,,hivatalos” történettudomány még ma is tévesen azt állítja, hogy gyűjtögető pogány hordaként jöttek a magyar törzsek a Kárpát-medencébe, holott immár írott ázsiai források is igazolják, hogy a honfoglalók és elődeik rendkívül gazdag kultúrával, hitvilággal rendelkeztek. Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a két évvel ezelőtt életre hívott Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője a jogi eszközök lehetőségeit vázolta. Szerinte minden magyarellenes cselekedet miatt jogi úton is elégtételt kell szerezni, ennek érdekében hozták létre és bővítik a szakmai hátteret biztosító intézményes keretet. A tábor vendége volt Rácz Sándor ’56-os hős. Nemzetpolitikai kerekasztalra került sor, amelyen Borbély Imre, Lezsák Sándor, Mikola István, Molnár Tamás, Gergely István a radikális fellépés fontosságát hangsúlyozták. A tábor szervezői zárónyilatkozatot is megfogalmaztak. ,,1990 óta folyamatosan azt kell látnunk, hogy egyik nép a másik után kapta meg a követelt önrendelkezési jogot: a németek, észtek, litvánok, lettek, horvátok, szlovákok, szlovének, montenegróiak, és a közeljövőben Koszovó is függetlenné válik. A magyarságnak autonómiát sem akarnak adni.” Ezért az EMI szerint az egész Kárpát-medencében ,,meg kell kérdezni a népet mint az önrendelkezési jog birtokosát, hogy döntse el, milyen politikai és jogi formában akar élni”. ,,Ennek érdekében aláírásgyűjtést, illetve ott, ahol kívánatos, népszavazást kell kezdeményezni” – áll a zárónyilatkozatban, amely egyben felhívás ,,minden magyar érdekképviselethez, minden magyar párthoz, az egyházakhoz, a civil szervezetekhez, a közéleti személyiségekhez, de elsősorban a magyar kormányhoz, hogy támogassák és segítsék ezt a kezdeményezést, amelynek eredményét a Vox Hungarica nevű központ szervezésében minden illetékes országos és nemzetközi fórum és szervezet elé fogjuk terjeszteni”. /(Ferencz): Önrendelkezés mint alapvető jog (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./

2006. augusztus 21.

Európai autonómia-körúton vett részt Antal Árpád RMDSZ-képviselő, aki egy székelyföldi román értelmiségivel együtt tanulmányozta az Európában honos önrendelkezési modelleket. Koszovó, Montenegró, Dél-Tirol, Katalónia és Baszkföld közösségeit látogatták meg, és helyi vezetőkkel találkoztak. Az utat a székelyföldi fiatal román értelmiségieket tömörítő egyik szervezet vezetőjével együtt tette meg. Az RMDSZ vezetői korábban kifogásolták, hogy Basescu elnöknek nincs kisebbségi tanácsosa. Antal Árpád képviselő szerint Románia alkotmányát Spanyolország alkotmányához kellene igazítani, mert szerinte a Székelyföld esetében is a katalán autonómiamodell lenne a legkedvezőbb. /Hazatért autonómia-körútjáról Antal Árpád. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./


lapozás: 1-30 | 31-34




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék