udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
26
találat
lapozás: 1-26
Helymutató:
Kőszegremete
1993. október 29.
A Duna TV Kapcsok című műsorában havonta bemutatnak egy-egy tájegységet. Jártak Erdővidéken /júniusban láthatták a nézők/, Ipolyságban, a Felső-Tisza-mentén, az Avas következett, a forgatócsoport járt Misztótfaluban, Szinérváralján, Kőszegremetén, Avasfelsőfaluban, Erdődön és Szatmárnémetiben. /Sike Lajos: Előtérben a szórványmagyarság értékei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./1999. július 20.
Júl. 17-én tartották a véndiáktalálkozót Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Kollégiumban. Három-négyezer öregdiák sereglett össze. A Grebur Miklós tanár vezette Kölcsey Véndiákszövetség változatos programot állított össze. Az ismert szatmári grafikus, Muhi Sándor Szatmári arcképek sorozatának harmadik részét mutatta be, a Széchenyi-díjas Bánhidi Antal, a szobrász Csapó Sándor, a költő Gellért Sándor, a helytörténész-tanár, Janitzky Pál, s persze Kölcsey Ferenc és sok jeles szatmári portréját. Ezután a Nyíregyházára települt dr. Csomai Miklós ügyvéd Porszemek könyvét ismertették. A szatmári, Szamos menti, kőszegremetei és más anekdoták nagy sikert arattak. Dr. Csomai Miklósnak 11 Nyíregyházára átszármazott véndiák társával együtt egy korszerű (Pentium) számítógépet ajándékozott volt iskolájának. /Öreg diák nem vén diák! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./2000. szeptember 18.
Az államalapítás ezeréves évfordulóját ünnepelték szept. 17-én Kőszegremetén, kopjafát avattak és leleplezték az egykori politikai üldözött Dohi Árpád emléktábláját. A rendezvényen jelen volt Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet, Szentpéteri István követségi tanácsos, Szabó István megyei tanácselnök, Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, Ilyés Gyula, a megyei RMDSZ elnöke, valamint a községi elöljárók. Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör /Szatmárnémeti/ elnöke az államalapításról tartott előadást. Íjgyártó István magyar nagykövet felszólalásában reményét fejezte ki, hogy a huszadik századdal ellentétben a huszonegyedik a magyarság egymásra találásának az évszázada lesz. Dohi Árpád egyike volt azoknak, akik részt vettek egyetemistaként a Babes és Bolyai egyetemek egyesítése ellen szervezett tiltakozó megmozduláson. Dohi Árpádot 11 év Duna-csatornai munkaszolgálatra ítélték, melyből öt és felet töltött le. Az ünneplők a református parókia udvarán leleplezték a millenniumi kopjafát, amelyet Bú József népi faragó készített. A rajta szereplő szöveg: "A Magyar Millennium tiszteletére állította Kőszegremete lakossága. 2000. szeptember 17." A Dohi Árpád szülőháza helyén álló épület falára elhelyezett emléktábla leleplezése és megkoszorúzása következett: "Itt született Dohi Árpád - 1940-1980 -, az 1956-os forradalom kőszegremetei áldozata". Bemutatták a település kismonográfiáját, Sike Lajos "Kóstolja meg Kőszegremetét" címmel összeállított kiadványát. Végül a kultúrotthonban fellépett a Szatmár Megyei Nemzetiségek Népi Együttese és a koltói énekkar. /Fodor István: Kopjafa- és emléktábla-avatás Kőszegremetén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 18./2001. március 7.
Közel száz települést érintett eddig az árvíz Románia északi és északnyugati részén. A legsúlyosabb helyzet Máramaros megyében van, ahol a károk nagysága már meghaladja a százmilliárd lejt. Bihar, Beszterce-Naszód, Máramaros és Suceava megyékben több mint 1500 hektár mezőgazdasági terület, közel 1100 gazdaság került víz alá. Több száz embert kellett eddig kitelepíteni otthonából. Máramaros megyében az áradás több mint 400 lakóépületet rongált meg. Aurel Constantin Ilie vízügyi és környezetvédelmi miniszter közölte, hogy Románia semmilyen tájékoztatást nem kapott az ukrán féltől, holott a két ország közötti határvizi megállapodás előírja árvizek esetén a kölcsönös vízügyi és meteorológiai adatszolgáltatást. - Kárpátalján súlyosbodott a helyzet, immár 192 településen 8 ezer épület került víz alá, 7136 személyt kellett kitelepíteni, 74 településen megszűnt az áramszolgáltatás. Magyarországon a Felső-Tisza térségében rendeltek el árvízvédelmi készültséget. Márc. 6-án Orbán Viktor miniszterelnök is jelen volt Nyíregyházán és tájékozódott az aktuális helyzetről. Hangsúlyozta: az anyagi és emberi erőforrások megvannak ahhoz, hogy elhárítsák a veszélyt. /Árvízkárok határon innen és túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./ Szatmár megyében Nagytarnán 35 gazdaságot elöntött a víz. Mindenütt tapasztalható, hogy a vízelvezető árkokat, csatornákat legalább évtizede nem takarította senki, a hegyekből lezúduló áradat arra folyik, amerre könnyebben utat talál. Turcon kisebb földcsuszamlás okozott kárt. Az avasi medence valóságos tengernek tűnt: Kisgérce, Kányaháza, Bujánháza, Kőszegremete, Tartolc, Avasújváros sík területeinek jó része vízben állt. /(Sike Lajos): Árok helyett az úton hömpölyög a víz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7 Szamosgalgón 18 ház került víz alá, embereket, állatokat költöztettek ki. /(Fejér László): A Szamos ma tetőz Szilágyban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./ / A hatóságok ellenőrzésük alatt tartják a Máramaros, Szatmár és Kolozs megyei településeket fenyegető árvizet, és közbeléptek a károk megelőzésére, illetve csökkentésére - jelentette ki kolozsvári sajtótájékoztatóján Aurel Constantin Ilie környezetvédelmi és vízügyi miniszter. Ilie elmondta, az áradás fenyegette körzetekben katasztrófa-megelőző bizottságok alakultak, melyeket az 4. Erdélyi Hadtest mellett a belügyminisztériumi csapatok és a tűzoltóság is segít. Az anyagi kár eléri a 120 milliárd lejt. Máramaros megyében a Tisza vízszintje történelmi, soha nem tapasztalt magasságot ért el - mondta a miniszter. /Több száz milliárd lejes árvízkár. A környezetvédelmi miniszter szerint már a héten elkezdődik a kártérítések kifizetése . = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./2001. június 11.
Mindössze tízen vannak Bikszádon a református templomban, ez a megszokott közönségnek számít. Nyolc-tízezer román közt él egy maroknyi magyar, egy részük református, a másik római katolikus. Előbbieknek a kőszegremetei lelkész, Sziszik József hirdet igét, utóbbiakhoz a józsefházi plébános jár ki. Sziszik József havonta egyszer tart istentiszteletet Bikszádon. Reggel Avasfelsőfaluban tart istentiszteletet, ahol többbb, mintegy hétszáz magyar él, a reformátusok is népesebb közösséget alkotnak. Tizenegy órakor az anyagyülekezetben, Kőszegremetén szolgált, majd indult Bikszádra. Nem sietnek haza az istentisztelet után a hívek. Egy kicsit még elbeszélgetnek lelkipásztorukkal. Kiderült, hogy 13 református család él Bikszádon, s a gyülekezet létszáma az elöregedés miatt 25 fő alatt van. A templom 1952-ben épült. 1989 után többször is betörték ablakait, mostanában már nem bántják. /Sike Lajos: Tízen énekeltünk a bikszádi reformátusok templomában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./2001. június 29.
Kőszegremetén a "legnagyobb magyar" születésének 210. évfordulója alkalmából a helyi Széchenyi Baráti Kör nagyszabású ünnepséget rendez szeptember elsején, mely egyben falunap is lesz. Erre készülve felújítják Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi emlékművét. Kőszegremete bejáratánál kitették a román és magyar nyelvű táblát, mely az emlékoszlopot jelöli az arra járóknak, külön feltüntetve állítási évét: 1861. /(sike): Kétnyelvű tábla jelzi a kőszegremetei Széchenyi emlékművet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2001. augusztus 9.
Fennállásának talán legsikeresebb előadását tartotta a Kulissza Színpad /Szatmárnémeti/ júl. 29-én Szilágypéren. A kabaré közönsége együtt énekelte a dalokat az előadókkal, kommentálta a jeleneteket. A csapat tiszteletére az újdonsült kultúrigazgató, Bódizs Levente ígérte, a következő előadásra alaposan rendbeteszi az a művelődési otthont. A fellépés bevételét az augusztusi szamoskrassói Ifjúsági Tábor szervezésére ajánlották fel. A Kulissza ebben a hónapban fellép még Adorjánon, Kaplonyban, Kőszegremetén és Szatmárhegyen. /(Dancs Artur): Kulissza-est Szilágypérben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./2001. augusztus 27.
Sikerrel pályázott ingázó falusi diákok költségtámogatásáért az Illyés Közalapítványnál a szatmárnémeti Identitas Alapítvány. A most kezdődő tanévben három település: Szamoskrassó, Szárazberek és Kőszegremete V-VIII.osztályos tanulói (valamennyien az adott községközpontba járnak be) részesülnek a kedvezményben. A háromszázezer forintnak megfelelő mintegy harmincmillió lej több hónapra fedezi az ingázás költségét.A következőkben más falvakat is szeretnének bekapcsolni a pályázatba, mert iskolák összevonása révén számos településről ingázni kénytelenek az V-VIII.osztályosok. /(Sike Lajos): Jó hír három falu ingázó diákjainak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./2001. szeptember 4.
Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi emlékműve egy kis avasi magyar faluban, Kőszegremetén található, melyet 1861-ben emeltek. A hatméteres kőobeliszk 140 esztendő után is ott őrködik a falu legmagasabb pontján. Néhány napja immár nem csak az eseményt (és egy későbbi ledöntési kísérletet) megörökítő márványtáblával, de gróf Széchenyi István bronzarcával, egy szatmári származású nyíregyházi szobrászművész, Zagyva László ihletett alkotásával kiegészítve a dombormű felavatása nagy ünnep volt a román falvak közé ékelt kis Szatmár megyei településen. A falunapnak is nyilvánított ünnepségre megkétszereződött az ötszáz és valamennyire tehető helyiek száma. /(Sike Lajos): Széchenyi Istvánt ünnepelték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./2002. szeptember 17.
Az avasi Kőszegremetén áll Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi emlékműve. Az utóbbi időben valóságos Széchenyi-kultusz alakult ki a faluban, Széchenyi István születésnapjához kapcsolva rendezték meg Kőszegremete Napját. A múlt hét végén megtartott ünnepségnek Ábrám Tibor, Püspökladány város református lelkipásztora volt a díszvendége Ábrám 1963 és 1971 között Remetén szolgált. Igazi néplelkész volt, aki saját kocsijával számtalanszor orvost hozott a betegekhez, s ha kellett, kórházba szállította őket, a megyeszékhelyre utazva több ügyes-bajos dolgát elintézte az embereknek. /Sike Lajos: Remete napja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./ 2003. július 30.
Avasújvároson a falunapon Avasfelsőfaluból és Ráksáról jött fiatalok leparancsolták a színpadról a magyar zenét játszó együttest, jóllehet korábban több román számot is játszottak, s a magukkal hozott bandát tolták a helyükre. Egyik tábor sem hagyta magát. Az újvárosiak joggal hangoztatták, hogy ez mégis az ő falujuk napja, mindent ők állnak, mindent ők szerveztek. A szervezők a rendőrség segítségével véget vetettek a bulinak, berekesztették az ünnepet. A többségiek agresszivitása még mindig eléggé gyakori. Alig két hónapja a Szatmárnémeti városnapon fellépő híres pesti zenekart, a Republic-ot űzte el a színpadról a többségiek füttykoncertje és erőszakossága. A múlt év őszén a kőszegremetei falunapon esett meg pontosan az, ami most Avasújvárosban. Más hasonló esetek is voltak. Olyan nem volt, hogy magyar fiatalok megzavarták volna egy román település ünnepét. /Sike Lajos: A tolerancia mindenkire kötelező. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./2003. augusztus 8.
A szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület tagjai nemrégiben fejezték be a Kőszegremetei Általános Iskola használaton kívüli és rossz állapotban levő épületszárnyának felújítását. Az épületrész felújítása 50 millió lejbe került - ez az összeg pályázati pénzekből származott -, a civil szervezet pedig a felújítás fejében több évig használhatja az épületet. A civil szervezet tagjai táborközpontot létesítenének a felújított részben, ahol bármilyen szervezett csoportot fogadhatnának majd. A felújított épületben elsőként román, magyar és roma nemzetiségű kisiskolások számára megrendezett multietnikus környezeti nevelési táborra került sor, mely a napokban ér véget. A Lázári Általános Iskola tanulói és az Erdődi Caritas napközisei táboroztak itt együtt, a szervezők pedig minden napra gondoskodtak valamiféle elfoglaltságról, melyeknek a keretein belül a gyerekek a természettel ismerkedhettek meg. /(cl): Táborozók Kőszegremetén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 8./2003. szeptember 8.
Az eddigieknél szerényebb körülmények között zajlott le szept. 7-én a hagyományos Széchenyi-megemlékezés Kőszegremetén. A Széchenyi-emlékoszlopnál Varga Attila parlamenti képviselő szólt Széchenyi örökségéről. Széchenyi örökségét ápolni kell, legalább úgy, ahogyan azt a kőszegremeteiek teszik, akik Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi-emlékművét mondhatják magukénak - emelte ki Varga. Sike Lajos újságíró ezt követően bemutatta Kocsis István "Széchenyi - a magyarságtudat regénye " című könyvét. A Kossuth-, illetve József Attila-díjas író a múltban tanított Kőszegremetén is. Az idén is volt kulturális műsor. /Fodor István: Kőszegremete. Széchenyi-emlékünnepség, szerényebb módon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 8./ 2003. december 5.
Sziszik István református lelkész négy éve szolgál az Avasújvároshoz tartozó Kőszegremetén, de ő foglalkozik a bikszádi reformátusokkal is. Bikszádon tizenöt református magyar él. Kőszegremetén is megcsappant a lakosok száma, nagyon sok fiatal hagyta ott szülőfaluját. Kőszegremetének alig több mint ötszáz lakosa van. A településen működik az iskola, már csak az alsó tagozaton van két összevont osztály. Összesen 34 gyermek van a két összevont osztályban, az óvodába pedig 20 gyermek jár. A településre nem jár buszjárat. Míg a környező román falvak férfilakosságának szinte száz százaléka Nyugat-Európában dolgozik, addig a kőszegremeteieknek csak jelentéktelen része választja ezt az utat. /Simon Levente: Még tizenöt református magyar él Bikszádon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 5./2002. február 5.
Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi emlékműve az avasi Kőszegremetén áll. Először 1938-ban rongálták meg, amikor Gracescu kapitány abbeli dühében, hogy három pár lóval sem tudta ledönteni (elvontatni), betörte feliratozott márványtábláját. Másodszor az elmúlt napokban, amikor eddig ismeretlen tettesek leverték és elvitték a négy méter magas kőobeliszket körülvevő mintegy húszméternyi lánckerítést. A helyi református egyház, melynek területén az emlékmű áll, feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A remeteiek eltökélték, hogy március 15-ére mindenképpen helyreállítják a lánckerítést./(Sike Lajos): Megrongálták a kőszegremetei Széchenyi-emlékművet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./2002. május 7.
Megalakulása óta első alkalommal történik meg, hogy az anyaország határain kívül tartja évi ülését az Országos Széchenyi Kör elnöksége. Az egyesület székhelye Nagycenk, gróf Széchenyi István szülőfaluja. Az idei elnökségi ülést Kőszegremetén rendezik meg máj. 18–án, a rendezvényen jelen lesz Szentkuthy Károly, az Országos Széchenyi Kör elnöke és számos, Széchenyi életművével, korával foglalkozó történész is. A szervezők ebben az évben azért választották Kőszegremetét a tanácskozás színhelyéül, mert világviszonylatban Nagycenk után Kőszegremetén állítottak elsőként emlékművet Széchenyinek, mégpedig halála után egy évvel, 1861–ben. /E. Gy.: Első alkalommal az anyaország határain kívül Kőszegremetén ülésezik az Országos Széchenyi Kör elnöksége. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 7./2002. május 20.
Máj. 18-án Kőszegremetén tartotta meg elnökségi ülését a budapesti Széchenyi Kör. A szeptemberben megalakulásának huszadik évfordulóját ünneplő civil szervezet első alkalommal tartott vezetőségi gyűlést Magyarország határain kívül. A kőszegremetei Széchenyi–emlékműnél Sike Lajos ismertette az emlékmű történetét, bemutatta az arra elhelyezett új márványtáblát, melyre a 2002. máj. 18–i elnökségi ülés dátuma van felírva. A körnek csupán Magyarországon több mint ötven, egymástól független csoportja van. /E. Gy.: Kőszegremetén ülésezett a Széchenyi Kör elnöksége. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 20./2004. június 29.
Másodszori próbálkozásra sem alakult meg Avasújváros helyi tanácsa. Korábban egyezség született, de Toma Betea SZDP-s polgármester ennek ellenére nem egyezett bele, hogy az alpolgármester Majláth Gábor, az RMDSZ képviselője legyen. A nagyközség lakosságának több mint 40 százaléka magyar, s ráadásul a polgármesteri hivatal is a csaknem 100 százalékos magyar lakosságú Avasújvárosban működik. Az Avasság egykori központja, a ma kétezer lakosú Avasújváros és a hozzá tartozó ugyancsak magyar lakosságú Kőszegremete, már rég külön közigazgatási egység szeretne lenni, de eddig minden próbálkozásuk eredménytelen volt. /Sike Lajos: Csau bácsi öröksége tovább él. Másodszor sem alakult meg az avasújvárosi tanács. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./ Annak ellenére, hogy az RMDSZ és a PSD megyei vezetősége is próbálta "rábeszélni" Toma Beteát és a helyi tanácsosokat, hogy RMDSZ–es alpolgármestert válasszanak, egy román lett Avasújváros község alpolgármestere. . /(simon): Nincs magyar az avasújvárosi vezetésben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 1./2004. augusztus 30.
Aug. 28-án Széchenyi–emlékünnepséget rendeztek Kőszegremetén. A falunappal egybekötött rendezvény keretében felavatták az újra cserélt millenniumi kopjafát, megnyitották Bú József amatőr fafaragó kiállítását, a legnagyobb magyar emlékoszlopánál sorra kerülő hagyományos megemlékezést gyermekműsorok követték. Az ünnepségen jelen voltak a budapesti Országos Széchényi Kör és a nyíregyházi csoport képviselői. Bú József a magyarság történelméhez kapcsolódó faragványaiból nyílt kiállítás. Erdélyi fejedelmek, a Szent Korona országainak és 72 vármegyéjének címerei, a hunok–magyarok rokon népeinek harci kultúráját idéző képek, az első magyar felelős minisztérium alakjai, honalapító atyáink, a Szent Korona és a koronázási jelképek – mind–mind szerepelnek az egyedülálló kollekcióban. /Fodor István: Falunap és Széchenyi–emlékünnepség Kőszegremetén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./2004. december 16.
A rendszerváltás idején a Romániai Magyar Szó a napi 170 ezer példányával magasan uralta a hazai magyar újság-piacot, 15 év múlva pedig már egy félezer lakosú kis településnek is lehet saját lapja. Napvilágot látott a Kőszegremetei Kisújság első száma. Az avasi falu elsősorban szabadtéri Széchenyi-emlékművének és a Széchenyi- ünnepeknek köszönhetően került be a köztudatba. Az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezetének köszönhető, hogy most már negyedévenként megjelenő újságja is van. Az EKE a Kárpátok Alapítvány (Nagyvárad) Élő örökség programja keretében egy pályázatot nyert Kőszegremete tárgyi és kulturális örökségének feltérképezésére. /(Sike Lajos): Itt a Kőszegremetei Kisújság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./2005. január 5.
Miközben Szatmárnémeti egyik legnagyobb általános iskolájának, a 10-es számmal jelölt tanintézete három évi próbálkozás után sem vehette fel Szilágyi Domokos nevét, a kis avasi magyar falu, Kőszegremete iskolájának homlokzatára felkerülhet gróf Széchenyi István neve. A községi tanács még a múlt év elején jóváhagyta a helybeliek kérését, az óév utolsó napjaiban a tanfelügyelőség is aláírta. /Gróf Széchenyi István nevét viselheti a kőszegremetei iskola! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./2005. február 9.
A rendszerváltás előtti években sokat vendégeskedett Kőszegremetén Panek Zoltán kolozsvári író, aki élete utolsó esztendeit Pesten töltötte. Négy évvel halála után kőszegremetei barátai és tisztelői úgy döntöttek, hogy emléktáblát állítanak tiszteletére. A márványtábla felavatását tavasszal vagy halálának évfordulóján (július elsején) tartják. /Emléktáblát állítanak Panek Zoltánnak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./2005. március 15.
A román falvakkal körülzárt kis avasi magyar faluban, Kőszegremetén alig egy esztendővel halála után, 1861-ban emlékművet állítottak Széchenyi Istvánnak, a történelmi Magyarország viszonylatában is ez az egyik első Széchenyi emlékmű. A hat méter magas gránit oszlop (s pár éve immár Széchenyi bronz-arcképével is ékesítve) ma is ott áll a falu fölötti Domokos-dombon, ma ez Erdély egyedüli szabadtéri Széchenyi emlékműve. A kőszegremetei iskola harcolta ki és vette fel elsőnek Erdélyben Széchenyi István nevét. A név és táblaavató ünnepséget március 13-án tartották. Eljött Varga Attila és Erdei D. István parlamenti képviselő, Kónya László tanár, főtanfelügyelő-helyettes, Hargitai István tanár, a nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója is, szép számmal hazalátogattak azok a remeteiek, akik az utóbbi évtizedekben elszármaztak innen. Varga Attila képviselő tartott ünnepi beszédet. Az iskolai névadás alkalmából Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes kiemelte, mennyire fontos üzenete van annak, különösen a szórványban, hogy az iskola ilyen neveket kap, mint Kőszegremetén. A nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója átadta az iskolának azt a 300 könyvet, amelyeket a nyíregyházi iskola diákjai gyűjtöttek és adományoztak remetei testvéreiknek, s bejelentette, hogy tanintézetük még ezen a tavaszon öt korszerű számítógépet ajándékoz a kőszegremetei Széchenyi Iskolának. /Március 15-re emlékezve, Erdélyben elsőnek: Gróf Széchenyi István nevét vette fel a kőszegremetei iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./2005. július 6.
Szatmárnémeti, Kolozsvár, Budapest – e városok voltak Panek Zoltán életének főbb állomásai. A néhány éve elhunyt írónak mégis egy kis avasi falu állított először emléktáblát. Panek Zoltán nagyon szerette Kőszegremetét, sokat járt a színmagyar református faluban, több nyarát itt töltötte. Erről írt az 1977-ben Pezsgő-díjjal (az év legjobb erdélyi magyar könyvének járó díjjal) kitüntetett, A földig már lépésben című, önéletrajzi vonatkozású regényében. Kőszegremetén a napokban emléktáblát állítottak Panek Zoltán tiszteletére. Az avatóünnepségre eljött lánya, Panek Kati színművésznő, s az író több barátja. /(Sike Lajos): Emléktábla Panek Zoltánnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./2006. január 21.
Panek Kati színésznő emlékezett édesapjára, Panek Zoltán íróra, aki súlyos cukorbetegsége miatt 1987-ben Budapesten kórházba került. Betegsége nem javult, ezért Budapesten kellett maradnia. Nem állt szándékában elhagyni Erdélyt, idegennek érezte az ottani világot, választott szülőfaluja: Kőszegremete hegyeit, Kolozsvárt vágyta vissza. Ahogy teltek az évek, egyre magányosabbá vált, már–már vakon is írt. Elhatározta, most már mindenképpen hazatér. Hazahozatala előtt egy nappal végzett vele a szívinfarktus. Akarata szerint otthon temették el. Most lenne 78 éves. /Panek Kati: Január – La vita nuova. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./ Panek Zoltán /Terep, 1928. jan. 22.–Budapest, 2001. júl. 1./2006. augusztus 8.
1956-nak számos névtelen katonája van Erdélyben. Közéjük tartozik az avasi Kőszegremetéről származó Dohi György is, aki azokban az években az egyik nagybányai fémipari üzemben dolgozott. Ott került kapcsolatba az ellenállókkal, s hosszabb előzetes letartóztatást követően tucatnyi társával onnan hurcolták el a Duna-deltába. A ma 64 éves nyugdíjas géplakatos megrokkant egészséggel, visszavonultan él szülőfalujában. Alig 19 évesen került kapcsolatba Dudás Lajos csoportjával, amelynek az ő tapasztalata szerint akkor tíz-tizenkét tagja volt. Megbeszélték a tennivalókat, döntöttek a végrehajtandó akcióról. Felvették a kapcsolatot az Avasfelsőfaluban működő, Nagy István vezette csoporttal, és megpróbálták összehangolni tevékenységüket. „Hogy őszinte legyek, nem értettem mindent abból, ami körülöttünk zajlott, mert nem volt meg hozzá még a kellő élettapasztalatom, de azt tudtam, hogy cselekedni kell, mert a hatalom teljesen megnyomorít bennünket, s a Bolyai Egyetem után rendre felszámolja a többi magyar oktatási intézményt is. S ha a pesti srácoknak volt bátorságuk szembeszállni az orosz tankokkal, akkor mi is csinálhatunk egy-két akciót, hogy figyelmeztessük a hatóságot: ez így nem mehet tovább! Sajnos, nem voltunk eléggé elővigyázatosak, és lefüleltek bennünket, idejekorán lebuktunk, még mielőtt valami érdemlegeset cselekedhettünk volna.” Már az előzetes letartóztatásban töltött 11 hónap, a kivizsgálási fogság maga volt a pokol. A Szekuritáté pincéjében meggyötörték a fiatalokat. Betonfal, betonasztal, betonágy, de erre is csak az esti takarodó után lehetett ledőlni, addig állni kellett. Mindenkinek átfagyott a csontja, mindenki reumát és egyéb ízületi betegséget kapott. A vallatással járó napi verések elviseléséhez már nem mindenki volt elég erős. Volt, amikor úgy elverték őket, hogy napokig nem tudtak lábra állni. Dohi Gyurkát öt évre ítélték, jóllehet a szervezkedésen és a találkozásokon kívül semmit sem tudtak rábizonyítani. „Mindenkinek nagyon nehéz volt ott, de leginkább az időseknek. Ki-ki a napi túlélésre összpontosított, de azért működött a szolidaritás. Fagyban, vízben, télen is málét szedtünk, s amennyiben erőnkből telt, igyekeztünk segíteni a cipelésben az öregeknek, vagy átvállaltuk tőlük a sor egy részét. Néha akadt egy-egy finom falat, amit megosztottunk velük. Például egy-két sündisznó, amit csutkatűzön megsütöttünk, vagy egy végelgyengülésben kimúlt gebe, amiből olykor kedvünkre lakmározhattunk. Mármint a lábából, mert a javát felzabálták a tisztek.”. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./
lapozás: 1-26