udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6
találat
lapozás: 1-6
Helymutató:
Lele
1999. augusztus 24.
Idén is sikerült az IKE-tábor megszervezése Lelében: a 135 fiatal és 15 Kolozsváron és Sárospatakon tanuló teológus jól érezte magát. /IKE-tábor volt Lelében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 24./2001. március 14.
A Hadad községhez tartozó Lelében hollandok segítik a Lele Barátai Alapítvány gazdaságfejlesztési programját: húszezer német márkás, közepes lejáratú, kamatmentes kölcsönt folyósítottak a hozzájuk ilyen jellegű pályázatot benyújtott első tizennégy kisvállalkozónak. A közeljövőben már 5-10 ezer márkás, három-öt éves megtérülési időre nyújtott hiteleket kívánnak folyósítani a környék gazdáinak. Feltételeik: a pályázónak legyenek pontos elképzelései az anyagi befektetést igénylő tevékenységről, az általa készített számításokból pedig derüljön ki tervének életképes, jövedelmező volta. Ha minden terv szerint alakul, a kezdeményezés lassan átfogja az egész Tövishátat, a kiadott kölcsönök értéke pedig év végére eléri az egymillió német márkát. A későbbiekben Kolozsvár irányába akarnak terjeszkedni, majd egy holland-román együttműködési terv részeként átfogni az egész országot. A kért összegek kiutalása egy várakozási lista alapján történik: a visszatérített pénz azonnal tovább kerül a következő vállalkozóhoz. Nagy Sándor lelkész elmondta, hogy az aktív korosztály legnagyobb része városon keresi a boldogulást, vagy külföldön vállalt munkát. Amennyiben a szülőföldjükön létesített új munkahelyeket, vagy a saját földjén való vállalkozás lehetőségét kínáljuk fel számukra, hátha megáll a fiatalok elvándorlása. /Holland hitelek - lelei gazdálkodóknak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 14./2003. július 31.
Lelében járt az a küldöttség, amely a települést segítő hollandiai szervezet képviseletében látogatott el a tövisháti faluba. A szóban forgó szervezet több éve támogatja a vidéket a legkülönfélébb módokon, például úgy, hogy kedvezményes kölcsönt nyújt azoknak, akik a környéken kívánnak munkalehetőséget biztosító vállalkozásokat létrehozni. Két alapítványt is bejegyeztek Hollandiában: a hadadi szegénykonyhát és a lelei fóliasátrak fenntartását segítő SLB-t, illetve az említett hitelt biztosító RPD-t, amelyeknek 150-180 tagja van. A holland csoport vezetője, Otten Jan Willem, hogy jobban szót értsen az itteni emberekkel, megtanult magyarul. Minden áldott reggel azzal kezdi a napot, hogy az interneten elolvassa a Szatmári Friss Újság aznapi számát, hogy lássa, mi történik az általuk támogatott falvakban, Otten Jan Willem 1994 óta jár Lelébe, de máshol is vannak kapcsolatai, például Kolozsváron. A "Lele Barátai Alapítvány"-t azért csinálták, hogy segítsenek a szegényeken: nem csak Lelében, hanem az egész Hadad községben. A hadadi szegénykonyha költségeit ők fizetik. Lelében az egyház a hollandok támogatásával fóliasátrakat állított fel, ahol zöldséget termesztenek. A hollandok vállalkozókat, mezőgazdasággal foglalkozókat támogattak. Eddig körülbelül százhúsz személy volt részese ennek a lehetőségnek. A holland alapítvány tagjai semmiféle anyagi juttatást nem kapnak tevékenységükért. /Fodor István: Hollandok Lelében: Vannak negatív tapasztalatok, de több a pozitívum. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 31./2003. július 31.
Lelében járt az a küldöttség, amely a települést segítő hollandiai szervezet képviseletében látogatott el a tövisháti faluba. A szóban forgó szervezet több éve támogatja a vidéket a legkülönfélébb módokon, például úgy, hogy kedvezményes kölcsönt nyújt azoknak, akik a környéken kívánnak munkalehetőséget biztosító vállalkozásokat létrehozni. Két alapítványt is bejegyeztek Hollandiában: a hadadi szegénykonyhát és a lelei fóliasátrak fenntartását segítő SLB-t, illetve az említett hitelt biztosító RPD-t, amelyeknek 150-180 tagja van. A holland csoport vezetője, Otten Jan Willem, hogy jobban szót értsen az itteni emberekkel, megtanult magyarul. Minden áldott reggel azzal kezdi a napot, hogy az interneten elolvassa a Szatmári Friss Újság aznapi számát, hogy lássa, mi történik az általuk támogatott falvakban, Otten Jan Willem 1994 óta jár Lelébe, de máshol is vannak kapcsolatai, például Kolozsváron. A "Lele Barátai Alapítvány"-t azért csinálták, hogy segítsenek a szegényeken: nem csak Lelében, hanem az egész Hadad községben. A hadadi szegénykonyha költségeit ők fizetik. Lelében az egyház a hollandok támogatásával fóliasátrakat állított fel, ahol zöldséget termesztenek. A hollandok vállalkozókat, mezőgazdasággal foglalkozókat támogattak. Eddig körülbelül százhúsz személy volt részese ennek a lehetőségnek. A holland alapítvány tagjai semmiféle anyagi juttatást nem kapnak tevékenységükért. /Fodor István: Hollandok Lelében: Vannak negatív tapasztalatok, de több a pozitívum. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 31./2003. november 6.
Szatmár megyéből kb. 5000 német etnikumú román állampolgárt 1945 januárjában a volt Szovjetunióba deportáltak, ez már ismert történelmi eseménynek számít. Az ott elhunytak emlékére mostanáig az érintett szatmári települések szinte mindegyikében állítottak már emlékművet. Egészen más a helyzet egy másik tragikus deportálás áldozataival. Szatmár megyéből - akárcsak Észak-Erdély más részeiről - 1945 januárja előtt, 1944 novemberében is deportáltak embereket. Ezt a deportálást a román (és nem a szovjet!) közigazgatás képviselői hajtották végre. 1944 októberében Szatmár megye községeibe visszaérkezett azoknak a román csendőröknek a nagy része, akik 1940-ben, a bécsi döntés után hagyták el Észak-Erdélyt. Elsősorban ezek a csendőrök megyénkből több száz magyar, illetve sváb férfit gyűjtöttek össze Szatmár megyéből, és vittek a hírhedt földvári haláltáborba. Ezeknek a deportáltaknak a sorsa a történészek előtt is alig ismert. Az RMDSZ által 1995-ben megjelentetett Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról című kiadvány Szilágy és Szatmár vármegye című, nyúlfarknyi fejezete a következő mondattal kezdődik: "Észak-Erdély eddig nem említett megyéire szórványos adataink miatt nem térhetünk ki." Boros Ernő, az emlékező cikk írója sorra járta valamennyi olyan Szatmár megyei települést - Bere, Börvely, Csanálos, Csomaköz, Domahida, Érkőrös, Gencs, Kaplony, Kálmánd, Kismajtény, Lele, Nagymajtény, Krasznaszentmiklós, Mezőpetri, Mezőterem, Nagyszokond, Szaniszló, Tasnád, Túrterebes, Szatmárudvari -, ahonnan a román csendőrök embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből válogatott. A román csendőrök a katonaviselt férfiakat Csanálosra vitték. A Csanálosra érkezőkről kísérőiratot fogalmaztak, miszerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Ezt követően fegyveres kísérettel vitték őket Földvárra vagy Focsaniba. Útjuk során ennivalót legfeljebb csak jószívű civilektől kaptak. Ha egy fogoly valamilyen gyümölcsöt fedezett fel a közelben, és éhségében kilépett érte a sorból, azt lelőtték. A katonák azokra az asszonyokra is rálőttek, akik ennivalót hoztak, közülük, kettő meg is halt. A láger egy szögesdrót kerítéssel körülvett marhalegelőn volt. A román csendőrök az orosz tisztnek elmondták, hogy ezek partizánok. Az oroszok ugyanis a partizánokra haragudtak a legjobban. A magyarok közül a fiatalabbakat, erősebbeket kiválogatták és továbbvitték Oroszországba, kényszermunkára. Azért fogdosták össze őket, hogy Erdélyből kipucolják a magyarokat. Az egész földvári tábor is azért volt, hogy minél több magyar elpusztuljon. És Földváron nagyon sokan meghaltak. A táborban a földön aludtak, takarójuk sem volt. A székelyföldiekkel együtt eredetileg 32 ezer magyart gyűjtöttek össze, de 1945 januárjában a többieket elvitték Oroszországba, 8500-an maradtak Földváron, olyanok, akik munkára már nem voltak alkalmasak. A Földváron maradottaknak legalább a fele sohasem tért haza. Földváron éheztették, ütötték-verték, megalázták az embereket. /Boros Ernő: 1944 novembere: indulás Földvárra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./2004. augusztus 31.
Aug. 27-én került sor a Szatmár megye földrajzi területén működő két református egyházmegye tisztújító közgyűlésére. A Szatmári Egyházmegye esperese Sipos Miklós, a főjegyző Fodor Lajos, az egyházmegyei főgondnok Bara Csaba maradt. A Nagykárolyi Egyházmegyében az esperesi székben Barcza Dánielt Nagy Sándor lelei lelkipásztor váltotta fel, Fóris Károly szaniszlói lelkipásztor lett a főjegyző és Geréb Miklós, Ákos község polgármestere az egyházmegyei főgondnok. /E. Gy.: Tisztújító közgyűlés Szatmár megye két református egyházmegyéjében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 31./
lapozás: 1-6