Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 24 találat lapozás: 1-24

Helymutató: Magyarlápos

1990. június 14.

A Romániai Magyar Szó sorra bemutatja az RMDSZ megválasztott képviselőit, akik nyilatkoznak a feladatokról. Márton Árpád /sz. Magyarlápos, 1955. márc. 25./ képviselő Sepsiszentgyörgyön színész. Szükség van decentralizálásra, új tanügyi törvényre, agrárreformra, a vétójog alkotmányos biztosítására a kisebbség számára minden rá vonatkozó létfontosságú kérdésben. Hangsúlyozta: Csak az a lesz a miénk, amit magunknak kiharcolunk. /Kik képviselnek minket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

1991. május 14.

Tőkés László csak hatósági védelem mellett tudta megtartani püspöki vizitációját máj. 14-én Magyarláposon. A környékről autókon beszállított népes román csoport és néhányan a helybeliek közül is ellenséges lármával, énekléssel, soviniszta bekiabálásokkal zavarták az istentiszteletet. Gyalázodó szidalmak hangzottak el Tőkés László ellen: "Erdélyt akarod", "Kém vagy!", "Románia árulója" stb. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

1996. augusztus 23.

Szilágyi Domokos Szatmárnémetiben álló szobra, a költő nagysomkúti, magyarláposi és batizi emléktáblája, a sződemeteri és szatmárnémeti Kölcsey-szobrok Kovács Albert Lázáriban élő kőfaragó-mester önzetlen munkája nélkül nem lennének. Ellenszolgáltatás nélkül segítette mindig az alapok öntésével, a betűk metszésével a Kölcsey Kört /Szatmárnémeti/. Aug. 18-án szülőfaluját, Lázárit kereszttel ajándékozta meg Kovács Albert, melyet a település parkjában állítottak föl, talapzatába belevésték a második világháború harcaiban, és a hadifogságban meghalt, távoli, jeltelen sírokban nyugvó lázáriak nevét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

1996. augusztus 23.

1998. június 17.

Egy holland alapítvány tagjai 22 tonnás kamionnal hoztak adományt: Nagybányára az elmúlt évben újraindult magyar iskolának, a Németh László Középiskolának hét számítógépet, Sárosmagyarberkeszre iskolai-óvodai felszerelést, azonkívül a hollandok három heti munkával felújították ebben a faluban az iskolát, beszerelték a vízhálózatot, Magyarláposra tűzoltó autót, Felsőbányára és Nagybányára a kórházba ágyneműt és orvosi szereket hoztak, továbbá Kolozsvárra, egy hallássérült gyermekekkel foglalkozó iskolába felszerelést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

1999. május 12.

Emlékköny jelent meg Nagybánya Festőtábor címmel, az 1996-ban útjára indított magyarláposi nyári képzőművészeti alkotótábor rövid múltjáról. "1996 nyarán, az adottságok szerencsés egybeesése folytán, a bányavidéki Magyarláposon művészeti alkotótábor született" - írta Tőkés László püspök az emlékkönyv előszavában. A tábor célja a nagybányai festészet plein air hagyományainak ápolása és fejlesztése, a nagybányai művésztelep modellként való elismerése, valamint a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű művészeivel való kapcsolattartás. Az emlékkönyv tartalmazza a három eddigi tábor résztvevőinek, meghívott előadóinak névjegyzékét Budapesttől, Szabadkán át Sepsiszentgyörgyig, majd egy-egy oldalt szentelve mindegyik művésznek, bemutatja azok rövid életrajzi adatait, fényképeit és egy-egy, a táborban készült alkotását. A könyv Tiszakécskén jelent meg. /Díszkiadás a Nagybánya Festőtáborról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

1999. július 13.

Második alkalommal szervezett keresztyén gyermektábort július első felében a Nagybánya-újvárosi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) Szamosardón. A hagyományossá vált nyári tábort kezdetben szegény gyermekek számára rendezték: az elsőt 1995-ben Sujoron, a következő hármat pedig Magyarláposon. A tábor sikerén felbuzdulva a vakáció hátralevő részében minden héten nyári vakációs klubbot működtetnek az IKÉ-sek a hittanórás gyermekek számára. Nagybánya körüli kirándulásokra viszik a gyermekeket. Pap Anikó népdalok tanítását is szeretné bevezetni. /Szamosardói táborozás. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 13-29./

1999. október 1.

Negyedszer volt Magyarláposon Nagybánya-alkotótábor. Véső Ágoston festőművész, a telep művészeti vezetője elmondta, hogy a koltói Teleki kastélyban szeptember elejétől állandó tárlat mutat be tizenkettőt a láposi műalkotásokból. Véső Ágoston gyakran veti a művészettörténészek szemére, hogy szinte kizárólag csak Nagybánya múltjával foglalkoznak és nem a jelenével. Nem állunk olyan jól nemzeti kultúrkincseinket illetően, "hogy a nyugati divatok, a mesterséges, romboló célzattal működtetett ultramodern, posztavantgard irányzatok ellenében ne mentsük meg a menthetőt, s mindenekelőtt azt, amit Nagybánya képvisel, ami a magyar képzőművészet egyik legkimagaslóbb teljesítményének minősíthető." - Hamarosan Budapesten is kiállítás nyílik az elmúlt négy esztendő magyarláposi anyagából. - Pozitívum, hogy a tábor összetétele évről évre egyre jelentősebb művészekkel gazdagodik, ezúttal Németországból, Magyarországról, a Vajdaságból, Erdélyből és Hollandiából érkeztek kiváló művészek. /Nagybánya-képtár a Teleki-kastélyban. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 1 - 7. - 649. szám/

1999. október 1.

1999. november 4.

Désen, a Ferenc-rendi katolikus templom felújítása alkalmából október 24-én hálaadó misét celebrált P. Benedek Domokos, az erdélyi Ferenc-rend provinciálisa. A felújítás 1997 tavaszán kezdődött. A ferencesek szobánként kapták vissza a kolostort, amelyben 1974-től a városi múzeum működött. A városban a ferencesek lelki és szociális gondozást végeznek. Van óvodás, hittanos, házas és idős csoportjuk. Az ifjúsági csoport elkezdte találkozásait a szórvány katolikus ifjúsággal, például Magyarláposon. A ferenceseknek könyvtáruk is van, melyet a magyartanár vezet. Börtönpasztorációt végeznek a szamosújvári elítéltek között. /Lukács Éva: "Akarom, fontos ne legyek magamnak" Teljesen felújították a dési Ferenc-rendi templomot és kolostort. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2000. április 25.

A Nagybányai Református Egyházmegye megtartotta közgyűlését, Tőkés László püspök hirdetett igét. A közgyűlésen megállapították, hogy az egyházmegyében csökkent a kivándorlók és nőtt a templomlátogatók száma. Sipos István esperes ismertette az adatokat: az egyházmegyében 1996-ban 23,5 ezer református lelket számláltak, ez a szám három éve alatt közel háromezerrel lett kevesebb. Mindössze négy gyülekezetben /Koltókatalin, Magyarlápos, Sülelmed, Vámfalu/ lehet szaporulatról beszélni. A legtöbb gyülekezet felekezeti szempontból is kisebbségben él, emelkedik a vegyes házasságok száma. Máramarosszigeten nemrég befejezték a műemléktemplom felújítását, a koltóiak kopjafát avattak a világháborús áldozatok emlékére. /Dávid Lajos: Egyre többen járnak templomba Máramarosban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./

2001. május 29.

Május 11-én Máramarosban tartották Véső Ágoston nagybányai festőművész, a város díszpolgára tárlatának megnyitóját, amely a művész életművének gerincét tárta a látogatók elé. A retrospektív kiállítás darabjai portrékat, tájképeket, csendéletet, utcarészleteket ábrázoltak, de teret kaptak az absztrakt munkák is ugyanúgy, mint a vallásos témájú korpuszokat (Krisztus-keresztek) ábrázoló képek. A 70 éves mester munkáit a nagybányaiság szelleme hatja át, lévén a város szülötte. Véső Ágoston - alkotói tehetsége mellett - igen jó szervező is: az utóbbi időkben az ő hathatós segítségével kerülhetett megrendezésre évről évre Magyarláposon a Nemzetközi Alkotótábor, amelynek most már Felsőbánya ad otthont. /Sz. L. Z.: Egy művész-pálya kincsei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 29./

2001. augusztus 21.

A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó kör és Alapítvány aug. 13-18-a között első ízben szervezett táborozást a máramarosi színjátszók és kulturális programszervező részére Koltón, a református gyülekezeti otthonban, Varga Károly helyi református tiszteletes jóvoltából. A szórványban élő kis magyar közösségek összetartásáért munkálkodó színjátszók jöttek össze. A lendvaysok, a szinérváraljiak, a hosszúmezeiek, a kapnikbányaiak, ott volt Bodnacsuk Magdolna Rónaszékről, Melencsuk Rozália Magyarláposról, és máramarosszigeti Zahoránszky Ibolya is. Résztvevők érkeztek még Nagybányáról, Domokosról, Erzsébetbányáról és Felsőbányáról. Az előadók között volt Bessenyei István színművész, a Harag György Társulat /Szatmárnémeti/ tagja, továbbá Kiss Kornél és Méhes Béla, a Lendvay alapító tagjai. Sajnos a pedagógusok nem jöttek el. Máramaros megyében még mindig sok helyütt attól is félnek, hogy magyarul megszólaljanak. /Dancs Artúr: I. Színjátszó Tábor - Koltó 2001. Színjátszásról a szórvány szórványában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2002. augusztus 21.

Aug. 12-17. között zajlott Szinérváralján a II. Amatőr Színjátszó Tábor. Simori Sándor, a nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány elnöke, a rendezvény fő kivitelezője beszámolt arról, hogy az utolsó percben futott be egy nagyobb pénzösszeg Nagybánya város önkormányzata jóvoltából, és így megtarthatták a megyei amatőr színjátszók rendezvényét. Az Illyés Alapítványban történt személyi változások miatt egyelőre a megnyert pályázatokra sem érkezett pénz. A táborba a résztvevők hét településről (Nagybánya, Koltó Magyarlápos, Domokos, Kapnikbánya, Rónaszék és Szinérváralja) érkeztek. Elméleti képzés is volt, bemutatták a "Jádzó Társaság"-ot. /(Farkas E. Zoltán): Műkedvelő színjátszó tábor Szinérváralján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2003. január 24.

Jan. 19-én, vasárnap mintegy ezerkétszázan jelentek meg a Nagybánya-óvárosi református templomban. A szatmári rendkívüli egyházkerületi közgyűlést előkészítő egyházmegyei ökumenikus imahét-nyitó istentiszteleten Tőkés László nagyváradi püspök hirdetett igét. Az egyes magyar felekezetek lelkipásztorai is megjelentek. Szilágyi A. Béla egyházmegyei főgondnok kifejtette: "Az önálló kolozsvári magyar egyetem megszüntetése utolsó éves hallgatóként akkora lelki megrázkodtatást jelentett számomra, hogy csak 40 év múltán tudtam kiheverni, amikor 1999. szeptember 11-én, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem megalapítói között lehettem" - hangsúlyozta, hozzátéve: az elszórványosodás felgyorsult. Misztótfaluban, Láposbányán, Misztbányán, Nagysomkúton, Magyarláposon 40 évvel ezelőtt még volt magyar nyelvű oktatás, ma már alig, vagy egyáltalán nem létezik. Ezekről a településekről a magyar gyermekeket kollégiumba kell juttatni. Nagybányán működik a Magyar Ház, ahol nyáron többek között játszóházat működtettek közel nyolcvan óvodáskorú kisgyerek számára - közülük nem kevesen román tagozatról kerültek ki. Megalakult a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága, újraindult a hajdani Erdélyi Féniks Szabadegyetem. Nagybánya, Koltó, Felsőbánya, Domokos, Máramarossziget, Szamosardó, Hosszúmező településeket évszázadok múlva is lakják majd magyarok, s az itt élőknek kötelességük az akkorra talán már megszűnő magyar szigetek tárgyi-szellemi örökségét, emlékeit is begyűjteni, megőrizni. /Vásárhelyi D. Miklós: Maradni és megmaradni. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 24./

2004. január 23.

Immár hagyományossá vált a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által rendezett újévi fogadás, amely a köszöntés és köszönetnyilvánítás alkalma is egyben. Január 11-én az egyházkerületi székház dísztermében, mintegy százötven meghívott előtt került sor a Nagybánya-Festőtelep alkotóinak és szervezőinek a „Közjó szolgálatában" elismerő oklevél átadására. A díszokleveleket Tőkés László püspök nyújtotta át. A laudációban elhangzott, hogy köszönet illeti mindenekelőtt Véső Ágostont, aki főszervezője, irányítója és művészeti vezetője lett az új alkotótábornak. A tábor nem jöhetett volna létre, ha a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nem áll a nemes ügy mellé. Elismerés illeti azt a közel ötven képzőművészt, aki a kezdetektől, 1996-tól Magyarláposon, majd 2000-től Felsőbányán meghívott alkotóként dolgozott. A nagybányai festőtelep bebizonyította, hogy Nagybánya ma már nemcsak hagyomány, újból képes a megújulásra. /(Varga Imre): Festőtábor a közjó szolgálatában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 23./

2004. június 25.

A Glasul Maramuresului című újság jún. 17-i számában megjelent közlemény szerint „A PNL, PD, PRM és UDMR (RMDSZ) közt létrejött megegyezés szellemében, kérjük ezeknek a pártoknak a szimpatizánsait Sülelmedről és Magyarláposról, hogy a PD jelöltjeire szavazzanak." Ez hihetetlen, az RMDSZ a Nagy-Románia Párttal kötött helyi megállapodást! – Az RMDSZ vezérei már nemcsak a Kempinskyben koccintgatnak, hanem itthon is, jegyezte meg dr. Sasi Nagy Béla. V. C. Tudor pártjával szövetkezni, aki azt mondta, hogy „az a disznóól, amit Magyarországnak neveznek" – szégyenletes. /Dr. Sasi Nagy Béla: Végre nyílt kártyákkal. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 25./

2004. november 16.

A nagybányai, november 10-i kampánynyitó nagygyűlés után – amelyen Markó Béla államelnök-jelölt és az országos kampánystáb is részt vett – dr. Bónis István, a Máramaros megyei parlamenti képviselőjelölt és a helyi kampánystáb egy része folytatta a vidéki magyarlakta települések választóival való találkozást. Szinérváralján, a kultúrházban beszélgetett el dr. Bónis István és a máramarosszigeti Váradi László szenátorjelölt a helyi választókkal, Nov. 13-án szombaton Magyarlápos szórványvidéken folytatódott a kampány. /Farkas E. Zoltán: RMDSZ-kampány Máramaros megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

2005. április 8.

Sok a megoldásra váró probléma a településeken, ahhoz azonban, hogy a minisztériumok segíteni tudjanak, konkrét elképzelésekkel kell előrukkolni, derült ki az érintettek és Bónis István parlamenti képviselő találkozóján. Az eseményen a Gutinon-inneni területek magyarlakta településeinek (Magyarlápos, Erzsébetbánya, Szamosardó, Monó, Koltó, Felsőbánya, Kapnikbánya, Szinérváralja, Sárosmagyarberkesz és Misztótfalu) önkormányzati tisztviselői voltak jelen. Erzsébetbányán a munkahelyteremtést és a turisztikai lehetőségek bővítését tartják a legfontosabbnak. Szinérváralján csökken a gyereklétszám; még egy-két év és nem indul első osztály, mert nem lesz elegendő gyermek. Megoldás lenne, ha a közeli Apáról „importálnának” a váraljaiak gyermekeket, ehhez azonban egy kisbuszra lenne szükség. Segítség lenne, ha az RMDSZ-en belül működne egy olyan 2-3 fős munkacsoport, amely feltérképezné az egyes magyarok lakta településeken felmerülő gondokat. /Dávid Lajos: Önkormányzati „sóhajok” a képviselő asztalán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 8./

2005. május 17.

Temesváron kollégák, ismerősök, színházbarátok körében ünnepelte május 13-án 79. születésnapját Ferenczy Annamária (Maya), a Csiky Gergely Állami Színház idén Hűség-díjjal kitüntetett tagja. A ma is töretlen lendülettel dolgozó magyarláposi születésű művésznő zene- és színiakadémiát végzett. Játszott a Kolozsvári Magyar Operában, a Nagyváradi Állami Színházban, az 1960-as évek második felében szerződött a temesvári magyar társulathoz. Több mint fél évszázados pályafutása során több mint 250 szerepben lépett fel. /P. L. Zs.: Mayát ünnepelték a színházban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./

2006. január 20.

Nagybánya képzőművészei igyekszenek az egykori festőtelep hagyományait a jelenbe, jövőbe átmenteni. Véső Ágoston a református egyház segítségével évek óta szervezi a magyarláposi, felsőbányai táborozásokat, a Nagybányai Képzőművészek Társasága pedig a Teleki Magyar Házban rendezi közös tárlatait. Nagybánya képzőművészete él. Ezt bizonyítja a máramarosi képzőművészek 2005. évi közös tárlata, s a múlt héten a fiatal képzőművész, Strébeli Róbert által szervezett tanácskozás is, amely a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága ez évi terveit vitatta meg. Nagybányán a Music-CafeArt bár termeiben állította ki Craciun Judit / sz. Nagybánya, 1946/ pasztelljeit. Craciun Judit eredeti kivitelezésű kerámiatárgyai mindig külön színt képviseltek a máramarosi képzőművészek évi tárlatain. /Klacsmányi Sándor: Nagybányai művésztervek. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 20./

2006. február 17.

Magyarláposon Melencsuk Rozália, a helybéli magyarság mindenese, önkormányzati képviselője, RMDSZ-elnöke, pénztárosa, a közösségi élet egyik mozgatója elhatározta, hogy újraindítják az amatőr színjátszó mozgalmat. Rozália asszony és férje, nyugdíjas erdészmérnök még tagjai voltak a magyarláposi valamikori színjátszó csoportnak. /Simori Sándor: Új kezdet Magyarláposon. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 17./

2006. május 9.

Ferenczy Annamária /sz. Magyarlápos, 1926. máj. 13./ színésznő a napokban betölti nyolcvanadik életévét. A rivaldák fényében töltött közel hatvan évet. Maját (ez a “civil” neve) szeretik és tisztelik. Még mindig jelen van a színpadon. Pályája kezdete óta vezeti szerepei lajstromát; jelenleg a 177. bejegyzésnél tart. Szerencsés színészalkat, a tragikai és a vígjátéki szerepekre egyformán alkalmas. Volt királynő és koldusasszony, finom úri nő és utcalány. Operaénekesnek készült Kolozsváron, de hangszálai megbetegedése miatt módosítania kellett elképzelését, átiratkozott a színművészeti karra. Az énekléshez azonban sohasem lett hűtlen. 1951-ben Erdély fővárosát, Nagyváradra cserélte. Az ottani társulatnál aratta első visszhangos sikereit. A váradi évekből szívesen emlékezik vissza a Hubay-Vas-Ránki zenés darabjában, az Egy szerelem három éjszakájában aratott sikerére, s az elsőrangú prózai szerepekre is. Több mint négy évtizede Temesvár magyar társulatához szerződött. Az utóbbi évadokban is fellépett. Ferenczy Annamária a Csiky Gergely Színház örökös tagja, a kisvárdai fesztiválon életmű-díjat kapott, a Temes megyei önkormányzattól Pro Cultura Timisiensis érdemérmet, a Magyar Játékszíni Társaságtól Hűség díjat, legutóbb pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti-díjjal jutalmazták Budapesten. /(Szekernyés Irén): Nyolcvan virágszál Ferenczy Annamáriának. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

2006. november 6.

Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójára emlékeztek a hét végén Szatmárnémetiben. A Hozzon egy szál virágot című megemlékezést az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezte a költő Ravensburg sétányon álló emlékszobránál. „Egy nemzedék nevelkedett Szilágyi Domokos versein, prózáin, műfordításain, s ez arra kötelez minket, szatmárnémetieket, hogy fejet hajtsunk életműve előtt” – mondta Muzsnay Árpád. Az EMKE alelnöke szerint nem kellett volna Szilágyi Domokos szekusmúltját nyilvánosságra hozni mindaddig, amíg az ügyet szakemberek nem vizsgálják ki, és bizonyítékok birtokában nem döntenek arról, hogy a költő jelentései valóban ártottak-e valakinek. Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójáról korábban a nagysomkúti szülői háznál, valamint a későbbi lakhelyeiként ismert Magyarláposon és Batizon is megemlékeztek. /Szilágyi Domokosra emlékeztek Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

lapozás: 1-24