Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 39 találat lapozás: 1-30 | 31-39

Helymutató: Marosújvár

1996. szeptember 9.

A szept. 9-i szenátusi ülésen Incze Tibor interpellált a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ügyében: az épület állaga leromlott, szükség lenne 1 milliárd lej a tatarozáshoz, de csak 260 millió áll rendelkezésre. Hasonlóképpen írásbeli választ kért a kormánytól arra, hogy az 1997. évi állami költségvetésben biztosítanak-e megfelelő összeget Marosújvár városközpontjának a sókitermelés következtében üregessé vált altalaja feltöltéséhez szükséges munkálatokra. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 12., 864. sz./

1996. október 13.

Frunda György szenátor, az RMDSZ államelnök-jelöltje okt. 13-án Kolozs és Fehér megyében járt kampánykörúton. Tordán, Marosújváron, Nagyenyeden vett részt lakossági fórumon, Gyulafehérváron látogatást tett dr. Jakubinyi György érseknél, majd sajtóértekezletet tartott a gyulafehérvári RMDSZ-székházban. Szóba kerültek az uszító röplapok, amelyeket postaládáikban találtak a helybeli magyar lakosok. Frunda György bejelentette, hogy az RMDSZ helyi szervezete közvetítésével "sovén propaganda és nemzeti gyűlölködés szítása" címén megkereséssel kíván az ügyészséghez fordulni, kérvén a nyomozás sürgősséggel történő lefolytatását. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 14., 886. sz./

1998. június 19.

A hatalmas esőzések következtében több erdélyi folyó szinte teljes hosszában kilépett medréből. Kiöntött a Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllő, árvíz van a Körösök felső szakaszán, a Szamos, a Maros és az Olt is árad. Különösen veszélyes a Nyárád, a Maros és az Olt erdélyi szakasza. Vízakna az áradás miatt ivóvíz nélkül maradt, víz alatt áll az országút Nagyszeben, Medgyes és Segesvár között, járhatatlan a Hétúr és Segesvár közötti országút. Válságosra fordult a helyzet jún. 18-ra virradóan a Szilágyságban és Kolozs megyében is. Kolozsváron ivóvízszolgáltatási korlátozásokat kellett bevezetni. Gyulafehérvár, Balázsfalva és Marosújvár környékén is árvíz van. Észak-Moldvában is áradnak a folyók. /Országos helyzet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

1999. június 24.

Antal Béla, Fehér megye kisebbségi tanfelügyelője számszerűsítette a megye magyar tanügyi helyzetét: iskolák és tagozatok száma 46, osztályok száma 140, a diákoké 2400, kiknek oktatásával-nevelésével 150 magyar tanerő foglalkozik naponta. Idén magyar óvodáscsoport indult Felsőújváron, valamint Kötő József államtitkár közbenjárására Csombordon is. Marosnagylakon viszont a szülők - engedve a helyi nyomásnak - a román tagozatra íratták be csemetéiket. Küküllőváron, a kevés magyar gyerek miatt heti négy órában zajlik a magyar nyelv és irodalom tanítása. Türben megszűnt az elemi osztályokban a magyar oktatás. Egy másik nehézség a szakképzett pedagógusok faluszerte tapasztalható hiánya. Az elemi iskolák hálózata a következőképpen fest: Marosújvár, Felsőújvár, Székelykocsárd, Felvinc, Marosdécse, Miriszló, Felenyed, Csombord, Marosgombás, Tövis, Magyarlapád, Magyarbece, Torockó, Torockószentgyörgy, Balázsfalva, Búzásbocsárd, Magyarpéterfalva, Bethlenszentmiklós, Küküllővár, Boldogfalva, Gyulafehérvár és Vajasd. V?VIII. osztályos magyar iskolák, illetve tagozatok működnek Marosújváron, Székelykocsárdon, Felvincen, Magyarlapádon, Magyarbecében, Torockón, Balázsfalván, Bethlenszentmiklóson, Gyulafehérváron és, természetesen, az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, mely a gimnázium mellett elemi, valamint líceumi osztályokat is működtet. Ugyanitt ősztől felsőfokú tanítóképző tagozattal bővül a magyar oktatás. /Fehér megye: magyar tanügy . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

2000. június 6.

Fehér megyében az RMDSZ-nek eddig két RMDSZ-es polgármestere volt, Torockóban és Magyarlapádon. Torockón most az első fordulóban Szőcs Ferenc nyert, a szavazatok 80 százalékával. A torockói helyi tanácsba ugyanakkor az eddigi hét helyett kilenc RMDSZ-tanácsos jutott be. Magyarlapádon Szabó László, Miriszlón Horváth Piroska egyaránt a Szövetség Romániáért Párt polgármester-jelöltjeivel méretkeznek meg a második fordulóban. Nagyenyeden az RMDSZ polgármester-jelöltje, Köble Csaba a negyedik helyre került. Nagyenyeden az RMDSZ négy tanácsosi helyet szerzett. Az RMDSZ-es tanácsosok száma a megye településein általában az eddigi szinten maradt, kivételt képez Buzásbocsárd, ahol egy helyett két tanácsos lesz, hasonlóképpen Marosújváron is. Viszont Gyulafehérváron és Tövisen a részeredmények alapján az eddigi egy-egy tanácsosát is elvesztette az RMDSZ. /Két tanácsost nyertek a nagyenyedi magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

2001. április 9.

Ápr. 5-én szavalóversenyt rendeztek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai, magyar költők verseiből szavaltak. A döntőn 5-8. osztályos diákok léptek fel Marosújvárról, Felvincről, Magyarlapádról, Torockóról; a Bethlen Kollégiumot 9-12-es diákok képviselték. A rendezvény anyagi támogatója Horváth Vilmos, Magyarországról elszármazott, jelenleg Belgiumban élő nyugdíjas volt. Horváth Vilmos elveszítette látását, nyugdíjából támogatásban részesíti a határon kívül élő, magyar anyanyelvű diákokat. /(mezei): Lélektől lélekig Nagyenyeden. Szavalóverseny a kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

2001. augusztus 12.

A gyulafehérvári egyházmegyében minden nyáron megszervezik a hittanárok lelkigyakorlatos továbbképzőjét Székelyudvarhelyen. A katekétikai bizottság titkára, Daniel Ernő és a főegyházmegyei tanfelügyelő, Horváth István marosújvári plébános hónapokkal ezelőtt megkezdte a szervezést. Az idei továbbképző júl. 10-14-e között volt. Daniel Ernő kifejtette, hogy a továbbképzőnek kettős célja van: egyrészt lelki és szellemi gazdagodás a résztvevők számára, ugyanakkor a szórványban élő hitoktatók öntudatának megerősítése. Mintegy 140-en gyűltek össze, szinte hiánytalanul. A meghívott előadó Rédly Elemér professzor, a magyarországi katekétikai bizottság titkára volt, hittankönyveket írt és a legmodernebb tanterv összeállításában is részt vett. Jelenleg a győri teológiai főiskola katekétikai tanszékének vezetője, ugyanakkor aktív plébános és hitoktató. A tanfolyam után Rédly Elemér megállapította, hogy Erdélyben a helyzet bizonyos szempontból kedvezőbb. A magyarországi légkör sokkal ridegebb és liberálisabb. /Bereczki Silvia: Vélemények a katekétikai továbbképzőről. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 12./

2002. július 16.

Július elején a Maros völgyében, Felvinc és Marosújvár környékén a református egyházak és a Diaszpóra Alapítvány missziói, ifjúsági és közművelődési hetet szervezett a Maros- és Szárazvám völgyének magyar közösségeiben. Ennek keretében júl. 14-én az RMDSZ, EMKE és az egyházak országos vezetőségének jelenlétében értelmiségi találkozóra is sor került a felvinci református templomban, ahol a jelen levő pedagógusok, RMDSZ képviselők és lelkészek elemezték a régió helyzetét, kiértékelték a gondjaikat és kijelölték a cselekvési feladatokat. Részt vettek: Szép Gyula alelnök, Kötő József EMKE elnök és Vetési László, a Szórványtanács társelnöke. A jelenlevő értelmiségiek úgy értékelték, hogy ezen a vidéken /Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd környékén/ egyre nagyobbak az oktatási, közművelődési, nyelvi gondok, növekvőben van a fogyás, erősödik az asszimiláció. Sok a helyi mulasztás, a ki nem használt lehetőség. A megjelentek felhívással fordulnak a romániai szórványvidékek magyar pedagógusaihoz és lelkészeihez: mérjék fel a gyermekek számát és készítsék el vidékük oktatási térképét. A jelenlevők felhívással fordulnak minden romániai magyarhoz, hogy a közügyek és közös teherhordozás érdekében minden romániai magyar évente áldozzon egy fém 5000 lejest, és az így begyűlt összegből pedig létre hozni az Egymásért Alapot. /Felvinci felhívás. = RMDSZ Tájékoztató, júl. 16. - 2246. sz./

2002. november 21.

Okt. 26-án tartotta közgyűlését a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöki tanácsa Kolozsváron. Erdély minden részéről több mint ötven karvezető jött el. A dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Guttman Mihály nyitotta meg a közgyűlést. A Hajnal akar lenni szakosztály gazdag tevékenységéről dr. Almási István beszámolója hangzott el, ami magában foglalta a népdalosok képzését, tánctáborok szervezését és a népdalgyűjtést. A gregorián szakosztály tevékenységéről Jakabffy Tamás adott számot. Kelemen Attila a fúvószenekarok tevékenységét ismertette. 47 zenekarral tartja fenn a kapcsolatot. Az egyházzenei szakosztály tevékenységéről Sógorné Rigó Magda beszélt. Megválasztották az új vezetőséget. A Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke Guttman Mihály, elnöke Tóth Guttman Emese (Kolozsvár), elnökségi tagok: Péter Csabáné Sógor Éva (Kolozsvár), Kállai Tünde (Kolozsvár), Fórrika Éva (Marosújvár), Szabó Zsombor (Aranyosgyéres). A szakosztályok vezetői: iskolai szakosztály: Székely Árpád (Kolozsvár), gregorián zenei szakosztály: Jakabffy Tamás (Kolozsvár), egyházzenei szakosztály: Sógor Magda (Kolozsvár), fúvós szakosztály: Kelemen Attila (Réty). Ezután a Romániai Magyar Dalosszövetség-díjak ünnepélyes átadására és kórushangversenyre került sor. Gergely János (Székelyudvarhely), az agyagfalvi fúvószenekar vezetője a Rónai Antal-díjat kapta, Csórja Ferenc (Kovászna város) a református kórus 110 éves hagyományát ápoló munkásságáért Seprődi János- díjat, Péterné Sógor Éva, a kisbácsi református egyház vegyes karának vezetője Jagamas János-díjat, Lakatos Imre (Székelyudvarhely) zenetanár, karnagy, zeneszerző Márkos Albert-díjat, Sógor Gyula néhai református lelkész post mortem Zsizsmann Rezső-díjat kapott. /Murár Mária: Tisztújítás a Romániai Magyar Dalosszövetségben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

2002. december 3.

A Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron rendezett karvezetői találkozó-továbbképzést a Kolozs és Fehér megyei kántor-karnagyok részére. A tíz előadást díjmentesen tartották a meghívott tanárok: Péterné Sógor Éva egyetemi tanársegéd (a továbbképzés vezetője), Tóth Guttman Emese tanárnő (a magyarfenesi énekkar karnagya), Guttman Mihály ny. tanár-karmester (a tordaszentlászlói énekkar karnagya), továbbá dr. Szenik Ilona, dr. Angi István és dr. Dávid István (Magyarország) egyetemi tanárok. Az ünnepélyes záróhangverseny október 26-án volt, ekkor történt a Romániai Magyar Dalosszövetség díjkiosztása is. A díjazottak: néhai Sógor Gyula (volt aranyosgyéresi esperes) Zsizsmann Rezső díjban, Lakatos Imre nyugalmazott székelyudvarhelyi zenetanár Márkos Albert díjban, Csorja Ferenc nyugalmazott kovásznai zenetanár Seprődi János díjban, Gergely János, a székelykeresztúri fúvósok karmestere Rónai Antal díjban és Sógor Éva Jagamas János díjban részesült. A négy évre megválasztott új elnökség tagjai: Tóth Guttman Emese tanárnő, Fórika Éva marosújvári tanárnő, Kállay Tünde tanárnő, Sógor Éva egyetemi tanársegéd és Szabó Zsombor aranyosgyéresi tanár. /Guttman Mihály: Tíz hónap - tíz hétfő délutánja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2003. március 29.

Napvilágot látott a szegedi néprajzi tanszék kétnyelvű kiadványa: "Mária megsegített" Fogadalmi tárgyak Máriaradnán - "Maria hat geholfen" Votivgegenstände in Maria-Radna. A tudományos munka első kötete tíz szerző tanulmányával, Barna Gábor szerkesztésében jelent meg. A második kötet fényképtár a Máriaradnán föllelhető fogadalmi képekről és fogadalmi tárgyakról, illetve ezeknek a katalógusa. 272 oldalon 2249 tárgy és kép sorakozik. A képek eredetéről földrajzi, ikonográfiai mutató is van. A fogadalmi tárgyak között vannak láncok, szenteket, emberfigurákat, imádkozókat, csecsemőket, szívet, keresztet, végtagokat, emberi szerveket ábrázoló medalionok, amelyek fémből, fából, nemesfémekből, üvegből vagy csontból készültek. Akad közöttük rózsafüzér és gyöngysor is. A kegytárgyak származási helye igazolja azt, hogy a máriaradnai fogadalmi templomot csaknem ötven helyről keresték föl a bajban lévők könyörgési, illetve hálaadási céllal. Kolozsvár, Déva, Szentjobb, Marosújvár, Vajdahunyad és Kaplony is képviselteti magát. /Makay Botond: "Mária megsegített". Fogadalmi tárgyak Máriaradnán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

2003. április 14.

Ápr. 11-13-a között az ország tizenkét megyéjéből közel száz versenyző vett részt A Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat keretében szervezett Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő és mesemondó verseny országos döntőjén Szatmárnémetiben. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) által évről évre változó helyszínen megrendezett ünnepségnek először adott otthont Szatmárnémeti. A vetélkedőn a kisdiákok Brassó, Dés, Felsőmarosújvár, Gyergyóditró, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagybánya, Nyárádszereda, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely és Zabola magyar tagozatos iskoláit képviselték. A vetélkedő végén a gyermekeket Szilágyi Regina interaktív bábozással szórakoztatta, az V-VIII. osztályos diákoknak pedig Kiss Zsuzsa mutatta be a város nevezetességeit. Ezzel párhuzamosan zajlott a szakmai konferencia, melyen többek között dr. Nyirkos István debreceni egyetemi tanár, dr. Bura László főiskolai tanár, dr. Péntek János egyetemi tanár és dr. Zsemlyei János egyetemi tanár tartott előadást. Délután volt a mesemondó verseny, melyen külön kategóriában indultak az I-IV. osztályosok, és külön az V-VIII. osztályos diákok. A háromnapos rendezvény záróünnepségét az Északi Színházban tartották. /Elek Anikó: A Magyar Nyelv Napjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 14./

2003. június 30.

A XIV. Szent László-napi kórustalálkozóra került sor jún. 28-én Tordaszentlászlón. Idén huszonöt kórus jött el az eseményre, nem csupán Erdélyből, de az anyaországból és a Vajdaságból is. Tordaszentlászló, Kolozsvár, Budakeszi, Magyarfenes, Bálványosváralja, Balassagyarmat, Nagybecskerek, Szentmihály, Szeghalom, Marosvásárhely, Nagyenyed, Inaktelke, Mákófalva, Nádasdaróc és Bogártelke, Marosújvár, Sepsiszentgyörgy, Kajántó, Aranyosgyéres, Mohács, Gödöllő, Magyarlóna, Szentendre női-, férfi- vagy vegyeskarai léptek fel. Pap Géza, az Erdélyi Református egyházkerület püspöke hirdetett igét. A templomkertben az összéneklésre kijelölt kórusok a Himnuszt, a Székely Himnuszt, illetve Rákóczi Ferenc imáját énekelték el Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökének vezénylésével. Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke kitért a kórustalálkozó tizennégy éves történetére, és hangsúlyozta a zenei anyanyelvünk rendkívüli fontosságát nemzeti kultúránk megőrzéséért folytatott harcban. /Valkai Krisztina: Kórustalálkozó Tordaszentlászlón. Huszonöt kórus lépett fel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

1997. december 3.

Erdélyi tárlat címmel nyílik csoportos kiállítás dec. 3-án Budapesten, a Vármegye Galériában. A tárlaton tíz - közöttük székelyudvarhelyi, marosújvári, csíkszeredai, kolozsvári, szovátai, marosvásárhelyi, korondi, valamint nagybányai - alkotó munkáját tekinthetik meg az érdeklődők. A bemutatóra Bíró Gábor festő; Botár Edit díszlettervező, textilművész, festő; Botár László festő; Kádár T. Tibor festő-szobrász, Kusztos Endre festő-grafikus; Orbán Sándor festő; Páll Lajos festő-keramikus és költő; Pócsai András festő; Szilágyi Géza festő, valamint Tőrös Gábor szobrász hozta el műveit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./ Az erdélyi művészek fővárosi galériája több mint hat esztendővel ezelőtt nyitotta meg kapuját, az V. kerületi Vármegye utca 11. szám alatt.

2002. január 23.

A tájékozatlan gyulafehérvári román lapok szerint az információs irodákat a Fehér megyei RMDSZ hozza létre s ezek Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Balázsfalván és Marosújváron fognak működni. Ugyanakkor hangoztatták, hogy a prefektus szerint a megye területén szóba sem jöhet az infóirodák megnyitása. Az ügy tisztázása végett jan. 17-én az RMDSZ megyei, valamint helyi szervezeteinek vezetőivel találkozott a megyefőnök a prefektúrán. A találkozóról a prefektus így nyilatkozott: "A megbeszélésről tájékoztatni fogom a kormányt, és a Bukarestből érkező válasz értelmében fogunk eljárni Fehér megyében. Nem tudjuk elképzelni, hogy Romániának Magyarországgal való kapcsolatai egy etnikai párt közvetítése által bonyolódjanak le. Mindezekhez kétoldali kormányszintű, valamint helyhatósági beleegyezés szükséges. Az lenne a normális, ha a magyar igazolványt igénylő állampolgárok a magyar konzulátusokhoz, és Magyarország nagykövetségéhez fordulnának kérelmükkel. Az RMDSZ esetleg konzultációs szerepet vállalhatna a Memorandum előírásának ismertetése végett." Octav Cosmanca közigazgatási miniszter szintén törvénytelennek minősítette az irodák megnyitását. Köble Csaba enyedi irodavezető másképp látja a dolgokat. Szerinte hasznos, tájékoztató jellegű találkozó zajlott a prefektúrán. A prefektus nem tiltakozott, azonban a konzulátusok és nagykövetség szerepét igyekezett előtérbe hozni. Köble hangsúlyozta: igenis működni fog a nagyenyedi és a gyulafehérvári iroda – mindkettő a helyi RMDSZ-székházban. A rajtolás pedig pozitív volt: már az első napon szépszámmal jelentkeztek az enyedi irodában. /(Györfi Dénes): Prefektus és irodavezető-találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

2002. március 13.

Az egyre durvább fordulatokat vevő marosújvári felekezeti vita során a napokban a gyulafehérvári ortodox érsek, Andrei sajtóközleményben fejtette ki véleményét. Ebben durva kifejezésekkel illette a görög katolikus egyházat: véleménye szerint a görög katolikusok a világháborúk közti idillikus időszakot leszámítva, 300 éven át csak megosztottságot, keserűséget hoztak az erdélyiek életébe. Szerinte a görög katolikus egyház egyáltalán nem törődik híveinek lelki üdvösségével, csupán a különböző kedvezmények elérését vadássza. Az érsek szerint megengedhetetlen, hogy a görög katolikusok csak úgy kitoloncolják a Szent Mihály templomból a többségi ortodoxokat. A gyulafehérvári táblabíróság márc. 14-én mondja ki döntését a marosújvári templom ügyében. A balázsfalvi görög katolikus érsek nem nyilatkozott semmit az ügyben. /Fekete: A gyulafehérvári ortodox érsek sajtóközleménye. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

2002. március 14.

Miközben Frunda György Strasbourgban kormánypárti partnereivel karöltve azon munkálkodik, hogy végleg lezáruljon Románia Európa tanácsi monitorozásának utolsó szakasza is, a marosújvári ortodoxok meglehetősen különös értelmezéseket fogalmaznak meg az egykoron görög katolikus tulajdonban levő templomok sorsára vonatkozóan. Úgy vélik, a templom nem azé az egyházé és hitközségé, amely azt felépítette, és a polgári jogelveknek megfelelően a kommunista rendszer berendezkedéséig birtokolta, hanem azoké, akik a negyvenes évek végén "elhagyták" az erőszakkal felszámolt egyházat, s "visszatértek" az ortodoxia kebelére. Hogy ez jog- és tulajdonfosztással történt – az nem foglalkoztatja az ortodox egyház mai szóvivőit. Az Európa Tanács részéről a megfigyelési folyamat lezárásának egyik alapfeltétele az, hogy Románia rendezze az egyházi ingatlanok helyzetét, s adja vissza azokat egykori jogos tulajdonosaiknak. A román kormánypárt még mindig úgy gondolja, egyszerre tehet engedményeket az ortodoxia államegyházi törekvéseinek és a tulajdonlás biztonságán alapuló, hitek és felekezetek jog előtti egyenlőségét szavatoló polgári berendezkedés kívánalmainak. /Bakk Miklós: Jogállam Marosújváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./ Eldurvult a marosújvári (Fehér megye) templom körüli vita: az egykori birtokot jogi úton visszafoglaló görög katolikusok kénytelenek voltak elbarikádozni magukat a templomban, és homokkal dobálták meg a kívül rekedt ortodoxokat. A görög katolikusok egy hete kapták vissza – végleges törvényszéki ítélet és a bírósági végrehajtó segítségével – egykori templomukat. "Nem egyezhetünk bele, hogy egy kisebbségben levő hitközösség jogtalanul elfoglalja templomunkat" – magyarázta Remus Oprisan lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség szóvivője. Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érsek-metropolita kifejtette: "A görög katolikus egyház párbeszéd útján szeretné megoldani a templomkérdést, csak éppen az a baj, hogy nem találunk megértésre ortodox testvéreinknél." Hasonló egyházközi konfliktus bontakozott ki a szintén Fehér megyei Mihálcfalván is. A balázsfalvi görög katolikus főegyházmegyéhez tartozó templomok közül mindmáig csupán a küküllővárit (Fehér megye) sikerült visszaszerezni. A kolozsvár-szamosújvári főegyházmegye márc. 13-án közleményben tiltakozott amiatt, hogy az ortodoxok nem hajlandók tiszteletben tartani az eddig meghozott bírósági ítéleteket, amelyek a templomok visszaszolgáltatására vonatkoznak. A közlemény a bálványosváraljai, kajántói és pecsétszegi (Kolozs megye), izakonyhai (Máramaros megye), bikszádi (Szatmár megye), óradnai (Beszterce-Naszód megye), sálfalvai (Szeben megye) és mihálcfalvi (Fehér megye) templomok helyzetét hozta fel példaként, amelyeket a kommunista diktatúra az ortodox egyháznak juttatott, s azóta sem kárpótolta értük a görög katolikus egyházat senki./Lukács János: Jogháború és homokbombák. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

2002. március 19.

A marosújvári görög katolikusok feljelentést tettek a Katonai Törvényszéken a helyi rendőrőrs parancsnoka ellen és beperelték Cornel Marcu marosújvári ortodox papot is rombolás, tulajdonháborítás és szabadságtól való megfosztás vádjával, jelentette ki Alexandru Biris marosújvári görög katolikus plébános Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján. Biris azzal vádolta Ioan Petrut kapitányt, a marosújvári rendőrőrs parancsnokát, hogy közreműködött a helybéli görög katolikusok elleni, péntekről szombatra virradó éjszakán történt erőszakos fellépésben. "Azon az éjszakán, amikor gyakorlatilag megostromoltak bennünket a templomban, meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a bennünket eltávolítani igyekvő ortodox hívők mögött a rendfenntartó erők álltak. Mi több, amikor a csendőrök mindannyiunkat kivezettek, a templomot pedig lepecsételték, a rendőrparancsnok megengedte az ortodoxoknak, hogy belépjenek a templomba, ami jogtiprás", mondta Alexandru Biris. A görög katolikus egyház képviselői a hétvégi incidensről tájékoztatták a Vatikánt, jelezve: Erdélyben egyre gyakoribb a vallásszabadság lábbal tiprása. /Ortodox ostrom a görög katolikusok ellen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

2002. június 4.

Máj. 31.–jún. 2. között ünnepelte 380-ik születésnapját a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. Az ünnepség egyik eseménye a második alkalommal megszervezett Szórvány Színjátszó Találkozó volt. Több mint 200 fiatal színjátszó jött el Enyedre az ország több szórványvidékéről, és háromnapos előadássorozat keretén belül mutatták be produkcióikat. Képviselve volt a találkozón Temesvár, Lupény, Vulkán, Gyulafehérvár, Bethlenszentmiklós, Igazfalva, Magyarlapád, Felvinc, Marosújvár, Magyarbece és Nagyenyed. Dr. Kötő József rámutatott: egyáltalán nem véletlen az, hogy Nagyenyeden került sor a színjátszó találkozóra, a történelmi múltú város ugyanis már a XVII-ik században látott magyar nyelvű színjátszást. Szintén a Bethlen Napok keretén belül rendezte meg a kollégium a Nemzedékek találkozóját, melynek fő célkitűzése: első ízben összehívni a városban élő nyugdíjas pedagógusokat. /Balog István: Bethlen-napok Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./ A megszüntetésre ítélt becei iskola színjátszói mellett a lupényiek is sikeresek voltak. A szakmai megbeszélés tisztázta mindazokat a kérdéseket, amelyek a játékkal, vagy az anyanyelv szórványbeli védelmével kapcsolatosak. /Bakó Botond: Bethlen-napok és szórványszínjátszók második fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

2002. április 27.

A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete közleményt adott ki a romániai magyar történelmi egyházak küldöttségének Strasbourgban az Európa Tanácsnál tett ápr. 22-i látogatásáról. A négy erdélyi egyház képviseletében dr. Jakobinyi György római katolikus érsek, valamint Tőkés László református, Mózes Árpád evangélikus és dr. Szabó Árpád unitárius püspökök vettek részt , hozzájuk csatlakozott még Nicolae Anusca, a Román Görög Katolikus Egyház balázsfalvi érsekségének tanácsosa. A romániai kisebbségi egyházak vezetői mindenekelőtt a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok és egyéb javak visszaszolgáltatása tárgyában tartották szükségesnek az Európa Tanácshoz fordulni. Reprezentatív dokumentációt tartalmazó füzetet nyújtottak át az illetékeseknek. A Jussunkat követeljük (Demanding our property) című — angol nyelvű — kiadvány egyebek mellett magába foglalja az egyházak által rendezett, 2002. nov. 29–30–án Kolozsváron megtartott nemzetközi értekezlet közös nyilatkozatát, amelyben a résztvevők kilátásba helyezik Románia Európa Tanács általi monitorizálása újrafelvételének kérelmezését, abban az esetben, amennyiben a román kormány az egyházakkal kapcsolatban vállalt nemzetközi kötelezettségeit továbbra sem teljesíti. A dokumentumgyűjtemény tartalmazza továbbá a magyar kisebbségi egyházaktól elkobzott javak teljességre törekvő kimutatását. Az egyházi küldöttséget fogadta Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. A magyar egyházi vezetők ez alkalommal az egyházi ingatlanokra és magyar egyház, valamint kisebbségi magyarság helyzetére vonatkozó beadványt nyújtották át a főtitkárnak. Nicolae Anusca tanácsos a román görög katolikus egyház jogfosztottságát bemutató dokumentumot adott Walter Schwimmernek. A magyar egyházfők közös folyamodványukban — az ingatlanok ügye mellett — a következő egyházi és kisebbségi sérelmeket tárták az Európa Tanács elé: magyarellenes politikai propaganda és időről időre előálló diszkriminatív kisebbségellenes állami intézkedések, politikai gyakorlat; a kisebbségi egyházakat sújtó diszkrimináció, a privilegizált román ortodox "nemzeti" egyházzal szemben; a közigazgatási törvénynek megfelelő kétnyelvűség bevezetésének a részleges elmaradása, illetve halogatása; a kisebbségi nyelvek — így a magyar nyelv - teljes kizárása az igazságszolgáltatásból; a tanügyi törvényben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés a kisebbségekkel szemben; a vallásszabadságra vonatkozó törvény tizenkét év óta tartó elszabotálása; a kisebbségi törvény elfogadásának elodázása; a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által benyújtott egyes törvénytervezetek semmibevétele (pl. törvénytervezet, melyet 500 ezer polgár aláírásával terjesztettek elő; a magyar állami egyetem helyreállítására vonatkozó törvénytervezet; az ingatlanok restitúciójára vonatkozó törvénytervezet); az önerőből létrehozott magyar tannyelvű magánegyetem akadályoztatása; a moldvai "csángó" magyarok erőszakos elrománosítása; a magyar nemzetiségű politikai foglyok elítéltetése, illetve fogva tartása; a magyar kisebbségek által — is — lakott területek és a magyar népesség gazdasági megkülönböztetése; a magyar többségű vidékek etnikai összetételének erőszakos megváltoztatására irányuló törekvések (pl. Székelyföld); botrányossá fajult kisebbségi esetek (pl. Székelyudvarhely). Ugyanakkor felhívták a főtitkár figyelmét arra, hogy a kisebbségi kérdések vonatkozásában — az európai integráció előmozdítása, illetve a kedvező arculatépítés céljából Románia továbbra is a rá jellemző, hagyományos kirakatpolitikát folytatja. Ennek tulajdoníthatóan terjedt el országunkról az a hamis kép, mint hogyha kisebbségpolitikája — európai szinten is, "modell–értékű" volna. A magyar egyházi vezetők óvatos bizakodással szóltak az állítólagosan rövidesen elkészülő ingatlanügyi törvénytervezetről. Felvetések rendjén a küldöttség tagjai rámutattak a román kormány egyházakat egymás között megosztó törekvéseire, valamint a kisebbségi egyházakat sújtó botrányos megkülönböztetésre, illetve a Román Ortodox Egyház privilegizált helyzetére. Továbbá aggodalmukat fejezték ki a készülőfélben lévő törvénytervezet esetleges megszorító intézkedéseinek veszélyére. Külön is kitértek a marosújvári görög katolikus templom erőszakos elfoglalásának esetére, a marosvásárhelyi iskolabotrányra és a gyulafehérvári Batthyáneum, valamint a nagyváradi római katolikus püspöki palota sorsára. Egyházaink küldöttségét fogadták továbbá: Paul R. Gallagher, a Szentszék különleges megbízottja az ET–nél, Bársony András, az ET Monitoring Bizottságának elnöke, valamint Bruno Haller, az ET Parlamenti Közgyűlésének főtitkára. Valamennyi találkozón és megbeszélésen kiemelt figyelmet nyert az erőszakos asszimilációnak alávetett moldvai csángók, valamint a hátrányos megkülönböztetést szenvedő egyházi–felekezeti oktatás ügye. /A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete: Közlemény.= Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 27./

2002. április 27.

2004. január 12.

1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román sereg megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és lemészárolta a védtelen magyar lakosságot. A martalócok nemcsak Nagyenyeden, hanem szerte a megyében meggyilkoltak magyarokat, öregeket, gyerekeket és nőket. A vérengzés január 11-ig tartott. A vérfürdő áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található. Az első megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke előtt. Eddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. /N. T.: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./ Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekről Nagyenyeden. Egyelőre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. /Sz. Cs.: Nagyenyed fekete vízkeresztje – 1849. január 8. Főhajtás a mártírok előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Rácz Levente beszédében felidézte a történteket. Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyűlésen a románság képviselői – miután a császár megengedte fegyverkezésüket – külön nemzetőrség állítása mellett voksoltak. Ezt követően sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkező számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Marosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt ezen települések nagy részében a magyar közösségeket majdnem teljesen kiirtották. A nagyenyediek jelentős része ekkor nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentős része a honvédségnél szolgált, a nők egy része elmenekült Kolozsvárra , a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nők és gyermekek. A magyar lakosság egy része túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, képesek legyenek őket lemészárolni és kirabolni. 1849. január 8-án Axente Sever feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. Prodan biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra. Ezt követően indultak el a románok. Felgyújtották a házakat, nőket, gyerekeket és öregeket is öltek. A város magyarságának egy része a minorita rendházba és a katolikus templomba menekült, de hiába, őket is megölték. Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. /Részletek Rácz Levente ünnepi beszédéből. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2004. február 14.

A Marosújvárhoz tartozó Felsőújvár elemi iskolájában Joó Orbán Katalin öt gyermeket tanít az összevont osztályban. Az elemi egy kis terem a román iskolában. A tanárnőnek nincsenek magyar kollégái, akik biztatnák őt. Megpróbálja a tanulókat bevonni a felsőújvári magyar közösségbe. Támogatja őket a református egyház. Felsőújváron a magyar osztály 1952-ben létesült, abban az időben 28-an is voltak. 2002-ben volt egy rendezvényük, amelyre a tanárnő a 22 évvel ezelőtt itt végzett tanítványokat és tanítónőket hívta meg. Nagyon szép rendezvény volt, de kevesen voltak. Féltek, többen nem mertek eljönni. /Szórványok szórványa. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

2004. május 14.

Elöregedtek és fogyatkoznak a marosújvári magyar gyülekezetek. A település lakosságának a felét valaha a történelmi magyar egyházak hívei tették ki. Öt keresztelés, huszonöt temetés; a párválasztás több mint fele vegyes házassággal végződik. Vagy: egyetlen keresztelés sem, hét temetés és mindössze egy olyan házasságkötés, melynek során az asszonyka Magyarországra házasodik. Ez a két adat jellemzi a marosújvári református, illetve római katolikus közösség 2003-as statisztikáját. Marosújváron a magyarság aránya fokozatosan nő, 7 százalékról 9-re, de csak azért, mert a románság sorában nagyobb az elvándorlás. A református hívek száma 800 alatt van, közölte Bartha Sándor lelkész. A gyülekezet egytizede számít templomba járónak. Az idősek egyedül vannak ezért komoly diakóniai munkába kezdtek. A város egyetlen korszerűen felszerelt játszóterét a hollandok támogatását élvező reformátusok építették, az óvodákat is a protestáns egyház rendezte be. A római katolikus templomot mindössze harmincan-negyvenen látogatják, de sok idős emberhez maga Horváth István plébános látogat el. „A kétszázhúsz lelket számláló egyházközségből alig akad öt-hat olyan család, ahol az átlagéletkor 50 éven aluli” – tájékoztatott a plébános. /Szucher Ervin: Ahol az egyház megy a hívekhez. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

2004. augusztus 16.

Kanadai magyarok ajándékait vitte el egy áttelepült az erdélyi gyermekotthonokba. Szamosújváron Kabai Ferenc református lelkész és felesége létrehozta az Emmaus otthont, majd a Zakariás-házat vásárolták meg, hogy az árva, rászoruló gyerekek emberi körülmények között élhessenek, tanulhassanak. A Téka Alapítvány segítségével már több szobában laknak gyerekek. Balázs Bécsi Attila tanár és fiatal csapata hozta létre ezt a mozgalmat. Munkájukat segíti a 13 ezer kötetes könyvtár. Hetente 400 gyermekkel foglalkoznak. Kabai Ferenc lelkész vezeti a csoportokat. Külföldről kapott ruházati cikkeket értékesítenek, feldolgoznak, kötnek, varrnak, szőnek a nőszövetség tagjai. Szeptemberben fogtak hozzá a Tékánál kollégiumot építeni pályázaton nyert összegből, ahol 75 gyerek lakása lesz biztosítva. Szászrégenben Pakó Benedek plébános segítségével támogatják az árvaházban a 40 gyermeket, meg a környékről a többieket, akik fiú- és leánybentlakásban laknak. Általános meg középiskola és szaklíceum biztosítja a tanulást anyanyelven. Asztalosműhelyben tanulhatnak a nagyobbak mesterséget, meg a több hektárt kitevő területen a gazdálkodásban is gyakorlatot szerezhetnek. Demeter József pedig működteti a Dióházat 50 gyerekkel. Déván Böjthe Csaba ferences szerzetes létesített több mint 400 gyereknek otthont és emberi körülményeket. Szerzetesek és világiak lelkes csapata végzi ezt az áldozatos munkát. Óvodától I–VIII. osztályig, majd középiskola, mesterség tanulása alakítja a gyermekeket. Családokban vannak megszervezve, így személyesen követik a gyerekek minden lépését. Böjthe Csaba munkássága nyomán Déva mellett Szászvároson, Marosújváron és Szovátán is tanulnak árva gyerekek. Kőhalom városban Szegedi László református lelkész 75 gyermeknek biztosít szállást. Vicén negyedik éve tábort szerveznek nyaranta és tavasztól a Szent István Gyerekotthon is működik. Kulcsár István iskolaigazgató és felesége, Emőke meg Szabó Gyöngyi vállalta ezt a nem kis áldozatot megkövetelő munkát. Kallós Zoltán tanár, néprajzos, népzenekutató hozta létre a Kallós Alapítványt, aminek célja népművészeti ismeretek, hagyományok megőrzése. Válaszúton a szórványdiákotthon mellett Mezőségi Művelődési Központ van, ahol tanfolyamok, konferenciák, hétvégi iskolák mellett nyaranta oktató-alkotó táborokat szerveznek. A gyerekek az I–IV. osztály elvégzése után a szamosújvári otthonban folytathatják tanulmányaikat. Zsobokon árvaház és szórványközpont alakult. Az elmúlt iskolai évben összesen 104 gyerek, közülük 58 árva lakott és tanult az otthonban. Óvodások, kisiskolások, valamint V–VIII. osztályosok tanulhatnak anyanyelvükön. Idejárnak a környékről is azok, akik falujukban nem kapják meg az anyanyelvi oktatást. A Molnár házaspár irányításával épül Farnason, a szomszéd faluban az új, modern öregek otthona a Szentiványi család birtokán, amit erre a célra ajánlottak fel, miután sikerült a családnak visszakapnia a házat. Holtmaroson az árvagyermekek otthonában 13 pici gyereket és két nagyobbat nevelnek. Bartha József református lelkész és felesége jóvoltából ezek az árvák is otthonra találtak. Marosvásárhelyen Ötvös József református esperes arról tájékoztatott, hogy működik a Lydia, a Dorkas meg a Piciház otthon a református egyház lelki irányítása alatt. Fülöp Dénes lelkész feleségével kéthetente meglátogat 144 sokgyermekes magyar családot Erdélyben. Mikrobusszal mennek, élelmet, ruhát, segítséget visznek nekik. Az alapítványon keresztül vásároltak három faluban házat a sokgyerekes, városban lakó családoknak, amelyek vállalták a kiköltözést, a falusi életet. Van még gyerekotthon Csíksomlyón, ahol Gergely István atya vezeti a Csibész Alapítványt, Marosbogáton Molnár Károly lelkész támogatja az árvákat, Szatmárnémetiben Vizi Zsolt utcagyerekotthona is ismert, továbbá az élesdi református gyerekotthon, Nagyváradon a Júlia-otthon. Azután ott van Illyefalva, Kató Béla református tiszteletes példaértékű munkássága. Brassó és Alsófehér megyében 16 kollégium működik, ahol gyermekeket gondoznak. /Szépkenyerűszentmártoni Kiss Ildikó, Toronto: Összefogás az erdélyi magyar árvákért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

2004. augusztus 25.

Fehér megyében aug. 20-án, Szent István ünnepén a megfogyatkozott lélekszámú településeken lévő templomokban tartanak ökumenikus istentiszteletet. Tavaly Marosszentimrén, idén Magyarigenben ünnepeltek, ahol Gudor Botond református lelkész teljesít, mondhatni, misszionárius szolgálatot. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke Deák Ferenc szavait idézte: “Amit elvesznek tőlünk, visszaszerezhetjük, csak az vész el, amit magunk adunk oda. Gudor Botond röviden ismertette a magyarigeni erődtemplom történetét és beszámolt a felújítási munkálatokról. Az ünnepségre Nagyenyed, Torockó, Felenyed, Marosújvár, Felvinc, Székelykocsárd és Marosdécse helységekből mintegy öt autóbusz szállította a különböző felekezetekhez tartozó híveket. /N. T.: “Csak az vész el, amit magunk adunk oda”. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./

2004. szeptember 23.

A 2004-es parlamenti választások alkalmával meghirdetett jelölési időszakban Szilágy megyében két szenátorjelölt – Fekete Szabó András Levente jelenlegi alprefektus és Széman Péter orvos, valamint egy képviselőjelölt, Seres Dénes RMDSZ-szenátor nyújtották be a jelölésükhöz szükséges dokumentációt. Az elmúlt négy évben a Szilágy megyei RMDSZ-nek egy képviselője és egy szenátora volt, Vida Gyula, illetve a most képviselőjelöltként induló Seres Dénes személyében. A visszavonuló Vida Gyula 72 éves korára hivatkozott. Az elmúlt négy évben tovább fogyott a magyarság, ezért egyre kisebb az esélye annak, hogy a szövetségnek lesz egy szenátora Szilágy megyében. Fehér megyében négy pályázat érkezett Köble Csaba, Komáromi Attila SZKT-tagok, Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök és Tóth Csaba a gyulafehérvári RMDSZ-szervezet vezetője részéről. A Fehér megyei RMDSZ-nek 1990–1992 között volt egy parlamenti képviselője Brendus Gyula személyében, 1992-től 1996-ig pedig egy szenátora, a marosújvári Incze Tibor. Az idei bejutási esélyek minimálisak. Beszterce-Naszód megyében egy szenátor (Koszorús Zoltán) és három képviselőjelölt (Szilágyi János megyei elnök, dr. Kocsis András megyei tanácsos, és Tók Katalin) jelentkezett, rangsorolásukra október 2-án kerül sor. Noha a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ az elmúlt 15 évben egyszer nyert képviselői mandátumot 1992–1996 között, az ügyvezető elnök optimista. /Sz. K.: Csökkenhet az RMDSZ képviselete? Lezárultak a jelölések. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

2005. június 18.

Marosújvár közelében van Marosnagylak, a XIII. századi, Árpád kori templomával. Évekig nem volt a faluban lelkész, csak istentiszteleteket tartottak. Most már van, Ladányi Sándor lelkész tenni akar a faluért. Több mint kétszáz magyar lakja a falut, de nincs magyar iskola. A régi magyar iskola épülete üresen áll. A fiatal lelkész kitartóan harcol ezért az épületért, mert kellene magyar óvoda és rendes vasárnapi iskola, ahol a gyerekek magyarul is tanulnak. A templomot is restauráltatni kellene. /Borovszky Júlia: Marosnagylak. Restaurálni kellene a XIII. századi templomot. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

2005. augusztus 23.

Augusztus 20-án a Fehér megyei magyarok már harmadízben ünnepelték Szent Istvánt a szórványok szórványában is legelhagyatottabbnak számító települések templomaiban. Marosszentimre és Magyarigen után az idén Verespatakra zarándokolt a mintegy 150–200 fős csoport. Az ünneplő csoportban Marosújvárról, Nagyenyedtől Torockóig, Székelykocsárdtól Küküllővárig képviseltették magukat Fehér megye magyarlakta települései. Verespatakon az unitárius templomban tartották az ökumenikus istentiszteletet. Verespatakon ma már csupán 22 lelket számlál az unitárius közösség. A megemlékezést színesebbé tették a közbeiktatott kórusszámok, szavalatok. Ezután a megjelentek átvonultak a közeli római katolikus templomba, melynek plébánosa ismertette annak történetét. A megfogyatkozott számú, de hűséges híveinek két nyelven hirdeti Isten igéjét. A továbbiakban Székely Emma, nyugalmazott verespataki tanítónő beszélt a két személyre apadt református „gyülekezetről”, majd bemutatta a magára hagyott kis templomot. A zalatnai református templom meglátogatását követően (melynek évtizedekig Gruzda János festőművész volt a lelkésze) tovább indultak, hogy az ompolygyepüi tömegsír közelében mementóként álló PAX feliratú emlékműnél elhelyezzék az emlékezés koszorúját. /Józsa Miklós: Verespatakon ünnepelt Fehér megye magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

2005. szeptember 3.

Idén augusztus 25–28-a között először szervezték meg Marosújváron a vakációs bibliahetet a református egyház, illetve magyar értelmiségiek támogatásával. A tábor színvonalát növelte a nagyenyedi, illetve magyarlapádi zenészek gitárkísérete. /Pálosy Zsuzsanna: Kicsiny kis fényemmel világítani fogok... = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

lapozás: 1-30 | 31-39