udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 5 találat lapozás: 1-5

Helymutató: Mezőörményes

1999. november 3.

Nov. 6-án adják át Kolozsváron a Diaszpóra Alapítvány idei Czedler Márton és Földes Károly szórványdíjait. Az ünnepségen Vetési László elnök bemutatja a díjazottakat. A Czedler Márton-díjat ifj. Kun Árpád lelkésznek, a Földes Károly-díjat Pásztor Lajos mezőörményesi presbiternek dr. Bustya Dezső egyházkerületi főjegyző nyújtja át. /A Diaszpóra Alapítvány díjai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2001. január 31.

Jan. 18-án kísérték utolsó útjára a besztercei református templomból Sárkány Ferencet, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnökét, a Besztercei Református Egyházközség főgondnokát. Sárkány Ferenc /Mezőörményes, 1915. jan. 31. - Beszterce, 2001. jan. 15./ 1936-ban lett a Besztercei Református Felekezeti Iskola tanítója. Besztercén bekapcsolódott a város magyarságának társadalmi és kulturális életébe, többek közt az iparosegylet, valamint az Erdélyi Magyar Párt titkára. A bécsi döntés után a városi és vármegyei tanácsok tagja, a Besztercei Híradó szerkesztője. 1940-44 között a Nagysajói Református Egyházmegye tanügyi előadója, valamint állami körzeti iskolafelügyelő a román és német nyelvű Beszterce-Naszód megyei iskolákban. 1944-ben szovjet hadifogságba esett. 1948 júliusában tért haza Szibériából, ősszel kinevezték a Besztercei Egységes Magyar Nyelvű Iskola igazgatójává. 1949-től politikai okok miatt leváltották, majd kezdődtek a zaklatások... 1950-ben elhurcolták kényszermunkára a Duna-csatornához. Nyugdíjasként a Dési Református Egyházmegye és a Besztercei Református Egyházközség gondnokává választották, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnöke 1992 óta, valamint az általa újra életre hozott Besztercei Magyar Iparosok Közművelődési Egyesületének az elnöke, majd 1997-től alelnöke. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány 1994-ben a Földes Károly-díjjal tüntette ki szórványmunkában végzett tevékenységéért. /Tóthpál Tamás: Sárkány Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

2003. szeptember 25.

A Maros Megyei Tanfelügyelőség tizenkét iskolabuszt igényelt a Közoktatási, Kutatásügyi és Ifjúsági Minisztériumtól. A tanév megkezdődött azonban az iskolabuszokból csupán kettő érkezett a megyébe. A tanfelügyelőség gazdasági igazgatója közölte, belátható időn belül nem fog megérkezni a fennmaradó tíz jármű. Iskolabusz nélkül maradt Alsóbölkény, ahová a soropházi és szentmihályi gyerekeket, Gernyeszeg, ahová a teleki és a magyarpéterlaki gyerekeket, továbbá Marossárpatak, ahová a pókai, mezőmajosi és pusztaalmási gyerekeket kellett volna beszállítani iskolába. Nem indulhatott iskolabusz Balavásár és Szentdemeter, Zágor és Küküllősolymos, Nagysármás és Kissármás, Küküllőszéplak valamint Nagylászló és Örményes, továbbá Nyárádmagyarós és Nyárádselye között sem. Két párhuzamos programról van szó: a kisiskolák megszüntetéséről, vagy ezeknek az iskolaközpontokkal való összevonásáról és az iskolabusz-szolgálat beindításáról. Ott ahol nem tudtak iskolabuszt biztosítani, a kis létszámú iskolák megmaradtak, a tanerőket kihelyezték, nincs fennakadás az oktatásban. /Mezey Sarolta: Tizenkettőből két iskolabusz érkezett. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

2003. november 1.

A Szászrégenhez közel fekvő Magyarfülpösön tizenöt év kényszerszünet után az idén újraindult a magyar anyanyelvű elemi oktatás. Az egyház az alapítvány épületében, a Szivárvány Házban ad helyet az intézménynek. A holland testvérgyülekezet által korszerűen felszerelt tanteremben Sükösd Angéla hat gyereket oktat. Közülük négyen fülpösiek, ketten, a Pásztor testvérek mezőörményesiek. A testvérek eddig román iskolába jártak. A számukra eddig teljesen ismeretlen magyar helyesírással megbirkózni nem egyszerű feladat. /Szucher Ervin: Bezár az alig megnyílt iskola? = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

2004. április 30.

Pusztakamaráson és vidékén már régóta elhalt, az iskola helyett a templomok falai közé szorult a magyar oktatás. Uzdiszentpéteren és Tusonban, Mezőméhesen és Mezőzáhon, Kissármáson és Nagycégen, Mezőörményesen és Nagyölyvesen nincs magyar oktatás. Ezért nem részesülhetnek a magyar kormány támogatásában. Az itteni magyar gyermekek a templomban, a parókia nagyszobájában tanulnak írni és olvasni magyarul. Szeretnék, ha ők is kaphatnának oktatási-nevelési támogatást. /Kulcsár János Levente, református lelkész: Pusztakamarási levél az illetékesekhez. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék