udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
20
találat
lapozás: 1-20
Helymutató:
Balatonőszöd
2004. október 14.
Okt. 14-től három napig Budapest és Balatonőszöd az európai ,,baloldali gondolkodás hőközpontjává” válik – ahogyan Szanyi Tibor a Haladó kormányzás címen futtatott, baloldali-szociáldemokrata állam- és kormányfők sajátos együttműködési konferenciáját felvezette (Népszabadság, október 13.). A magas szintű összejövetelen a résztvevők a szociáldemokrácia térvesztésének megállításából adódó feladatokkal és a globalizáció problémáival foglalkoznak. Az együttműködés elindítása Bill Clinton és Tony Blair nevéhez fűződik, akik 1999-ben határozták el, hogy rendszeres tanácskozásokon keresnek megoldást a közös bajok orvoslására. A budapesti összejövetelen megnyitóbeszédet Medgyessy Péter volt kormányfő tartott, akinek a magyar kormány utazó nagyköveteként ez az első feladata. Kovács László, néhány napig még külügyminiszter, és az energetika leendő európai uniós biztosa lesz. /Sylvester Lajos: A baloldali gondolkodás hőközpontja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./2004. december 7.
Ingerülten utasította el Fazakas Károly cikkében a jelenlegi magyarországi baloldali kormányt. „Az egyik tönkretette az országot félig, a másik meg jött, hogy befejezze az elkezdett nagy művet, azaz minden úton-módon arra törekedik, hogy azt a részt is kiárusítsa, ami még megmaradt a nemzeti vagyonkából.” A magyar állampolgárságért kellene esedezni a D 209-esnél, vagy a balatonöszödi villa ravasz vásárlójánál – célzott a cikkíró Medgyessy Péterre és Gyurcsány Ferencre. Meg kell kérdezni Kulcsár Attilát, a volt brókert, hogy kit takar a noteszében szereplő Gyurcsányi? Az ATV-ben lehetett hallani Gyurcsány Ferencet, minden józanságot nélkülöző kinyilatkoztatását. Megállapíthatjuk, írta Fazakas Károly, hogy „egy új nemzetvesztővel: Kun Béla mai, kissé gyűröttebb változatával állunk szemben.” /Fazakas Károly: Nemzetvesztő nemzetpolgártársak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 7./2005. január 22.
Okos Márton a csúsztatások miatt hozzászólt Tibori Szabó Zoltán cikkéhez /Nagy hallgatások, Szabadság, jan. 20./. Az MVSZ jövedelmei az „ajándékba adott hatalmas ingatlanok bérleti díjából származnak”. A „magyarországi választóknak erről többek között Balatonőszödi meg az Oktatási Minisztérium ügye jut eszébe, ahol bizonyos Gyurcsány Ferenchez közeli cégekhez vándorolnak a „garasok”„. Az MVSZ tulajdonában Budapesten két ingatlan van. A Semmelweis utcai Magyarok Háza számtalan civil szervezetnek ad otthont, és működteti a főváros egyik leglátogatottabb kulturális intézményét. Ez a ház önfenntartó, de az MVSZ-nek belőle haszna nem származik. Az MVSZ másik székházát bérlik. Az ebből származó bevétel nem volt elegendő ahhoz, hogy az MVSZ megvont költségvetési támogatása nyomán keletkezett sok tízmilliós adósságot törlessze. Az MVSZ-ben egyetlen tisztségviselő sem kap tiszteletdíjat, és az irodai munka 90%-át önkéntesek végzik. Tibori Szabó Zoltán szerint az MVSZ „még arra is rákényszerítette a magyar hatóságokat, hogy újabb kidobott hatalmas összegekért sok száz szavazókörzetben a szavazatokat újraszámolják.” Valójában az MVSZ élt alkotmányos jogával, és megfellebbezte az OVB döntését. A jogorvoslathoz való jog Magyarországon és Európa civilizált részében alkotmányos alapjog. Okos Márton kérte, hogy Tibori Szabó Zoltán ne azokat vegye tollhegyre Patrubány Miklóstól Orbán Viktorig, akik a nemzetegyesítésre buzdítottak, „hanem azokat, akik KISZ-titkárból lett multimilliárdosként ezt a „nemzeti katasztrófát” okozták”. /Okos Márton: Észrevételek egy tudósító írásához. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./2006. szeptember 18.
Gyurcsány Ferenc kormányfő egy májusi szocialista frakcióülésen elismerte, hogy négy évig nem csinált semmit a kormányzat, és „nyilvánvalóan végighazudták” az utolsó másfél-két évet – olvasható szeptember 17-én nyilvánosságra került hangfelvétel szövegében. A felvétel Balatonőszödön készült május 26-án, és a miniszterelnök azt mondta: „Nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni... Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Ugyancsak szeptember 17-én egy, az ATV kereskedelmi televízió által sugárzott műsorban Gyurcsány Ferenc kijelentette: Igen, nagyjából ezt mondtam. A politika alaphazugságairól beszéltem – tette hozzá Magyarország miniszterelnöke. /Gyurcsány: Másfél évig hazudtunk... = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./2006. szeptember 19.
Politikai vihart kavart Magyarországon Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek szeptember 17-én, vasárnap nyilvánosságra került május végi, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) balatonőszödi frakcióülésén elhangzott beszéde. A beszéd következményei egyelőre kiszámíthatatlanok. A vasárnap estétől a Parlament előtt zajló tüntetésen megjelentek felkérték Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyen igénybe „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Sólyom László köztársasági elnök a felkérések ellenére nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. Erről maga az államfő beszélt szeptember 18-án. Mint mondotta, a miniszterelnök és a kormány nem a köztársasági elnöknek tartozik felelősséggel, hanem az Országgyűlésnek, csak az országgyűlési képviselők többsége vonhatja meg a bizalmat a miniszterelnöktől és egyúttal kormánytól. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./2006. szeptember 19.
Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusban, Balatonőszödön az MSZP frakcióülésen mondott beszédet, amely szeptember 17-én nyilvánosságra került. Részletek a nagy vihart kavart beszédből: • Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. • Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p…ba ezzel. Gyerünk előre. • Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. • Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. • Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700–800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. • Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. • Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. • És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. • Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. • Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. • De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. • És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. • Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. • Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib...ott jó könyveket a modern magyar baloldalról. /Gyurcsány: hazudtunk reggel, éjjel meg este. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./2006. szeptember 19.
Felrázta Magyarországot az elmúlt hétvégén a hangfelvétel: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elismerte, hazudik, hazudnak, s mellékesen rámutatott arra az apróságra is, hogy Magyarország nagy bajban van nekik köszönhetően. S a „leleplezés” után már órákkal valószínűleg azért kezdtek provokációt emlegetni sokak, mert a reakciók sablonosak voltak: az anyaország úgynevezett „jobboldali” szerveződései tüntetéseket kezdtek, a politikai ellenzék tiltakozott, a zömében kormánypárti magyar sajtó pedig hűvösen, tárgyilagosan magyarázza e sorok írásakor is, hogy Gyurcsány Ferencnek igaza van. Magyarország vezetője hazudott, ezt elismerte, büszke is rá, s a következmény? Kiment tüntetni maroknyi ember, megjelenik néhány újságcikk. Ha ez a történet is ennyiben marad, akkor a kérdésre a válasz csak igen lehet majd: hazudni szabad, hazudni kell, mert a nép (nem véletlen, hogy nem használom a „nemzet” szót) lenyeli a hazugságot, sőt, szereti azokat, akik hazudnak. És ebben 1918 óta a szocialisták a legjobbak – nemcsak Magyarországon. Ám ez a szánalmasan kicsiny ország az, ahol a legjobban felmérhető, mennyire ártalmassá formálták ezt az eszmét, és Kun Béla, Rákosi, Kádár, Grósz után a szocialista milliárdos Gyurcsány vagányul vághatta oda elvtársainak Balatonőszödön: „Magyarország le van írva”. Sajnos, ebben sem hazugság, sem tévedés nincs. /Szondy Zoltán: Mindenki hazudik? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./2006. szeptember 20.
Politikai tüntetésnek indult és bűnözéssé fajult a budapesti elégedetlenségi hullám, írta Simon Judit, a lap munkatársa. Szerinte akik megostromolták az MTV épületét, azok nem polgárok, azokat nem a Gyurcsány balatonöszödi beszéde háborította fel. Őket az érdekli, hogy felbomoljon a rend. /Simon Judit: Nincsenek ott polgárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./2006. szeptember 21.
Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője dühös a hírtévés riporterre, aki szerinte legszívesebben eldobná a mikrofont, hogy maga is husángot ragadva nekirontson az eltorlaszolt kapunak. Dühös az ellenzéki vezérekre, akik fiatalokat trójai falóként taszítják maguk előtt. Végül dühös a kormányra is, az ügyetlen válságkezelésért, meg azért, hogy Gyurcsány Ferenc májusi balatonőszödi üzenetének lényegét miért nem mondta el az embereknek. „De jó, hogy nem ott élek” – zárta gondolatai a cikkíró. /Szűcs László: Idegen emberek rohama. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), szept. 21./2006. szeptember 21.
Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc nem nagyon lepődött meg azon, hogy balatonőszödi beszéde nyilvánosságra került. Ő vállalja, hogy májusban arról győzködte a szocialistákat, hogy a reformokat végre kell hajtani. A beszédet felkapta a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék. Simon Judit, a lap munkatársa mentgette Gyurcsányt: Azt nem hangoztatta a média, hogy a miniszterelnök az önkormányzati választások eredményét, a párt győzelmét, saját karrierjét is hajlandó kockáztatni az ország helyzetén javító változtatások érdekében. Nem kis teljesítmény Gyurcsány részéről, hogy majdnem egységet teremtett a pártban. A garázda tömeg megtámadta a közszolgálati televízió székházát. Az ellenzék azt mondja, Gyurcsány hazudott a kampányban. „Csak azt felejtették elmondani, hogy ők is hazudtak, és hazudnak” – olvasható a cikkben. A televíziót szétverők támogatói elkúrták, de nagyon, fejezte be cikkét Simon Judit. /Simon Judit: Elkúrták, de nagyon. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), szept. 21./2006. szeptember 26.
Másképpen látszanak a magyarországi történések a külső és a belső szemlélők számára. A nemzetközi sajtóban szinte nincs olyan magyarországi tudósítás, amelyik ne idézné fel, hogy a budapesti tüntetések Gyurcsány Ferenc botrányos lelepleződése és a lemondás elutasítása után kezdődtek. Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön arra is kitért, hogy föl kell készíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistákat. Meg kell tanítani őket, hogy ne szisszenjenek föl minden pillanatban. Úgy tűnik sikerült. /Gazda Árpád: Mikkamakka távollétében. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./2006. szeptember 26.
Szeptember 17-én valami megváltozott Magyarországon. A cinikus és nyílt beismerés hatására néhány óra alatt több ezres indulatos tömeg gyűlt össze az Országháznál. „Mondjon le!”, „Gyurcsány, takarodj!”- zúgott a tömeg. A hazudozás nyílt beismerése által kiváltott budapesti megmozduláshoz több vidéki városban is csatlakoztak. Gyurcsány Ferenc azonban nem ijedt meg a következményektől, sőt, internetes köznaplójában büszkén vállalta balatonőszödi mondatait. A cinikus és trágár szöveg példa nélkül való a magyar politikatörténetben. Szeptember 19-én az Európai Néppárt lemondásra szólította fel a Gyurcsány-kormányt. Egyre több vidéki városban volt tüntetés, szimpátiatüntetés volt ezen kívül Szabadkán, később Zentán, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, de tüntettek New Yorkban és Londonban is az ott élő magyarok. A Kossuth téren fölolvasták az Erdélyi Magyar Ifjak üzenetét. Ugyancsak támogató nyilatkozatot adott ki az erdélyi és a délvidéki Magyar Polgári Szövetség. Petrétei József rendvédelmi miniszter bejelentette, hogy „az elmúlt napokban a fegyverhasználat is jogos lett volna”. A rendőrök számos ártatlan járókelőt is brutálisan megvertek és letartóztattak. Elhurcolt a rendőrség például egy tizennégy év körüli gyereket a saját házuk kapujából. Édesanyja hiába szaladt utána sírva, hogy a fiú ott lakik, és semmi köze az eseményekhez. Számos újságírót bántalmaztak munkavégzés közben. A Gyurcsány-beszéd a közszolgálati Magyar Rádióban hangzott el először. Ennek az intézménynek az SZDSZ-es kötődéséről ismert Such György az elnöke. Valószínű, hogy az Gyurcsány Ferenc beleegyezésével, netán kezdeményezésére történt a beszéd közlése. /Ágoston Balázs: Forradalom van a mi utcánkban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./2006. szeptember 28.
Várhatóan a közterület-tulajdonos fővárosi önkormányzat engedélye nélkül zajlik majd a választási kampánycsend idején az a hét végi rendezvény Budapesten, a Kossuth téren, ahol napok óta tüntetnek a kormány ellen. A szervezők kulturális rendezvényt akarnak tartani a téren a kampánycsend alatt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közzétette blogjában első balatonőszödi beszédét, amely a szocialista frakció ülésének elején hangzott el. Szeptember 17-én a második, 25 perces balatonőszödi beszéd került nyilvánosságra. Szili Katalin az Országgyűlés elnöke a Kossuth tér előtt tüntetők egy csoportjának átadott követeléséről mondta, a követelés nemhogy tárgyalásra, még szándékaik megismertetésére sem igazán alkalmas. Az alkotmány módosítására, illetve új alkotmány elfogadására kizárólag az Országgyűlés jogosult – hangsúlyozza Szili Katalin. /(SINKA): A magyarországi válság eseményei. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./2006. szeptember 30.
Alaposan felborította a pártok előzetesen kidolgozott kampányterveit a miniszterelnök balatonőszödi beszédének közzététele után kirobbant belpolitikai vihar. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az utolsó két hétben csak két vidéki eseményen vett részt. A Fidesz elnöke, Orbán Viktor a belpolitikai események miatt lemondta vidéki kampánykörútját, elhalasztotta a szeptember 23-ára tervezett nagygyűlését. A demonstrációk hatására az Szabad Demokraták Szövetsége több vidéki városban lemondta a Liberális Hét elnevezésű programját. /Felborította az előzetes kampányterveket a belpolitikai vihar. Kiszámíthatatlan, hogy ki húz hasznot a botrányból. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./2006. október 3.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette: bizalmi szavazást kér a kormány programjáról. A szavazást október 6-án tartják a parlamentben. Ez egyfajta válaszlépés Sólyom László köztársasági elnök október 1-jén mondott, nagy visszhangot kiváltó beszédére, amelyben élesen bírálta Gyurcsányt a botrányt kiváltó őszödi beszéde miatt. Az elnök jelezte, a megoldás kulcsa a parlament kezében van. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke hazug, ócska trükknek nevezte a bizalmi szavazást. Közölte: azt várják a koalíciótól, hogy bizalmi szavazás helyett konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be. Amennyiben azonban csütörtökön 13 óráig nem történik meg az első döntő lépés a miniszterelnök menesztése érdekében, akkor a Fidesz október 6-ára, péntek délutánra a Kossuth térre hívja az embereket. Hozzátette: nem csak egy gyűlésről van szó, hanem egy folyamat veheti kezdetét, ami addig tart, amíg Gyurcsány nem távozik. Az MSZP szerint Orbán Viktor a parlamenti demokráciának adott ultimátumot. – Orbán Viktor téved, ha azt hiszi, hogy a parlamentet ultimátumokkal lehet befolyásolni és irányítani – közölte Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakcióvezetője. Demszky Gábortól budapesti főpolgármester alig 1,7 százalék előnnyel nyert a független, de ellenzéki támogatásnak örvendő Tarlós Istvánnal szemben. Magyarországon mindegyik megyében az ellenzék győzött a helyhatósági választáson /egy megyében döntetlen/, egyedül Budapest kivételt képez. Míg 2002-ben a szociálliberális koalíció a 23 megyei jogú város közül 17-nek volt képes polgármestert adni, most mindössze 7 megyei jogú diadalmaskodott. Budapesten a kormányoldal jelentős pozíciókat veszített: Pesten az V., a XVI. és a XVII. kerületet, Budán pedig a XI. kivételével minden kerületnek ellenzéki polgármestere lett. A fővárosi közgyűlésben gyakorlatilag „holtverseny” alakult ki, mivel Demszky Gábor megőrizte főpolgármesteri posztját, a közgyűlésben egyfős többsége lesz a koalíciónak. /Gyurcsány bizalmi szavazást kér maga ellen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./2006. október 7.
Bizalmat kapott a Gyurcsány-kormány. A szavazás eredménye: 207 igen és 165 nem. Korábbi döntését felülbírálva a Fidesz mégis részt vett az ülésen. Gyurcsány Ferenc bocsánatot kért az Országgyűlésben, többek között azért, mert tévhitben tartották a választókat. A kormányfő visszautasította, hogy az első Gyurcsány-kormány adatokat hamisított volna, hogy tudatosan félrevezette vagy becsapta volna az embereket. Külön bocsánatot kért balatonőszödi beszédének stílusa miatt. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a beszéd lehetőséget teremtett az alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője arra kérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy gyakorolja a hatalomról való lemondás emberi erényét. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke kijelentette: sem felmenteni, sem elítélni nem akarják Gyurcsány Ferencet az őszödi beszéd miatt. Kuncze szerint Orbán Viktornak, ha nem tetszik a parlament, mondjon le a mandátumáról. Méltatlan dolgokról folyik ma a vita a Parlamentben és a Kossuth-téren egyaránt – emelte ki Dávid Ibolya MDF elnöke. Az MDF szerint Gyurcsány Ferencnek le kell mondani, mert elvesztette hitelét, megsértette nemzetét. /Bizalmat kapott a Gyurcsány-kormány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./2006. október 10.
Kelet-Európa népei menetrendszerűen visszaválasztják a kommunista állampártok utódjait, tőlük várva a demokráciát, a jólétet. Ez jelzi azt a szellemi és erkölcsi rombolást, amelyet a félévszázados diktatúra végzett. Az újraválasztásban Magyarország élenjár, ott ugyanis el sem engedték a hajdani MSZMP utódját, hanem újra bizalmat szavaztak a balliberális koalíciónak. Mély erkölcsi válságban van a magyar társadalom nagy része. A hazudozó miniszterelnököt és csapatát továbbra is szimpátia kíséri, legalábbis az ország egyik felének részéről. Ma már nincs közszolgálati televízió, az MTV párttelevízióvá silányodott, ahol csak liberális vagy baloldali szerkesztők készíthetik a műsort. A magukat nagyra tartó értelmiségiek magyarázzák, dicsérik a hírhedt balatonőszödi beszédet. Aggasztó az a tömeges Orbán-fóbia, amely áthatja az egész balliberális oldalt. Most sem Gyurcsány arcátlansága a téma, hanem az ellenzék vezére. /Gábor Attila: Quo vadis, Magyarország? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./2006. október 10.
A balatonőszödi Gyurcsány-beszéd az utolsó csepp volt a pohárban – nem sokkal ezután a Kossuth téren megjelentek a kormányfő és a kormány lemondását követelő első tüntetők. A néhány napig tartó heves megmozdulásokat követően a tüntetések ugyan békés mederbe terelődtek, de a kormányfő hányaveti kijelentése ellenére – „két-három napig ott lesznek, aztán megunják és hazamennek” – azóta is nap mint nap folytatódnak. A köztársasági elnök kétszer intette a miniszterelnököt, ideje lenne félreállni. Az MSZP, és vele együtt az SZDSZ azonban kiállt mellette. A Le Figaro írta: „a sztálinista képzésű aparátcsikok mint mindenkor, most is megvetik saját népüket”. Az október 1-i önkormányzati választásokon elért ellenzéki siker jelentőségét igyekeztek alábecsülni. A kormányoldal mellett Dávid Ibolya is minden alkalmat megragad arra, hogy hazugsággal vádolja Orbán Viktort. Konrád György, a Kádár-rendszer egyik jeles ellenzékije, a közszolgálati tévében az Árpád-sávos zászlót, a Kossuth téri tüntetőket fasisztának, nyilasnak nevezte. /Asztalos Lajos: Bizalmat szavazott önmagának! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./2006. október 24.
A rendőrség hajnalban kiszorította a Kossuth térről az ott demonstrálókat. Figyelmeztető lövéseket adtak le a rendőrök október 23-án Budapesten, az Andrássy út és a Bajzsy-Zsilinszky út sarkán összegyűlt tüntetők felé, zöldre és kékre színezett vízzel locsolták vízágyúból a tüntetőket a rendőrök, hogy megjelöljék azokat, akik részt vettek az összecsapásban. A demonstrálók szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emeltek barikádokat. Elbontották a Károly körúton felállított Budapest – a szabadság városa felirat mintegy kétméteres kőbetűit, amelyeket szintén összetörtek és barikádként, illetve lövedéknek használtak a rendőrökkel szemben. Lapzártakor az összecsapások még tartottak a tüntetők és a rendőrök között, több könnyű sérültje is volt a „sajnálatos eseményeknek”. Több vérző, megsebesült tüntetőt és rendőrt ápolnak a környező kórházakban. A tüntetők skandálták: „Gyurcsány takarodj!, Hazaáruló, 56–56!”. Az MTI tájékoztatása szerint több mint kétezer, védőpajzzsal és rohamsisakkal felszerelt rendőr kiszorította a tüntetőket, több embert megbilincseltek és előállítottak. A lezárt Kossuth tér környéki utcák mindegyikét nagyszámú rohamsisakos rendőr biztosította, a teret megközelíteni semmilyen járművel nem lehetett. A belváros fölött helikopterek köröztek. A külföldi vendégek tiszteletére megjelentek a meghívottak államainak lobogói is. A külföldi államfők és miniszterelnökök jelenlétében került sor a Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat elfogadására. A forradalom bölcsőjének tekintett Műegyetemen felavatták az októberi szabadságharc emlékművét. A megtorlás áldozatainak nyughelyén, a Rákoskeresztúri sírkert 301-es parcellájánál délután helyezték el a külföldi vendégek a tisztelet virágait. Az esti műsor fáklyás megemlékezéssel vette kezdetét. Felidézték október 23-a történelmi pillanatait. Az 1956-os központi emlékmű avatási ünnepségére a Felvonulás téren került sor jelképes időpontban, „19.56”-kor, a „szabadság percében”. /Ünnepségek és zavargások Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Akárcsak öt héttel ezelőtt, Gyurcsány Ferenc kormányfő balatonőszödi beszédének kiszivárgása után, október 23-án is összecsaptak a miniszterelnök ellen tüntetők a rendőrökkel Budapesten. A zavargások azután kezdődtek, hogy hajnalban a rendőrök kiürítették a Kossuth Lajos teret, miután az ott demonstrálók nem tették lehetővé a lezárt terület biztonsági átvizsgálását. Az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződése közelében, illetve az Arany János utcában sokan leültek az úttestre. A több száz rohamsisakos és védőpajzzsal felszerelt rendőr elől a tüntetők elindultak a Nyugati tér irányába. A rendőri sorfal mögött a rendőrségi vízágyú haladt. Délután már csatatérré változott a budapesti Bajcsy-Zsilinszky út Erzsébet tér felőli oldala, ahol a rendőrök könnygázgránátokat és gumilövedékeket lőttek kik a tüntetőkre. A rendőrök a Deák téri evangélikus templomig szorították a tüntetőket. A templomnál a tüntetők barikádokat próbáltak építeni. /Csatatérré vált terek a fővárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./2006. november 9.
Normális körülmények között nagy megtiszteltetést jelent bárki számára az, ha számon tartják s elismerik a forradalomban játszott szerepét, illetve az események feltárásában, azok ismertté tételében vállalt munkáját. Idén azonban nagy dilemma elé kerültek azok az anyaországi és határon túli személyek, akiknek az ’56-os események ötvenedik évfordulóján a magyar állam kitüntetést adományozott: fogadják-e el vagy sem a különben megtisztelő elismerést olyan körülmények között, hogy jelenleg az a Gyurcsány Ferenc a magyar kormányfő, akinek a személye sokak szemében teljesen hiteltelenné vált. Mindenekelőtt a 2004. december 5-i népszavazás előtti, határon túli magyarokat megtagadó kampánya, majd az idén májusban Balatonőszödön zárt frakcióülésen elhangzott, és később ismertté vált, egyebek mellett a maga és kormánya sorozatos hazugságait beismerő, Magyarországot pedig egyszerűen lekurvázó beszéde miatt, újabban pedig azért, mert nevéhez és kormányához kötik az idei, október 23-i tüntetések rendőrségi brutalitással való szétveretését. Az anyaországi kitüntetettek közül többen úgy fejezték ki a magyar miniszterelnökkel szembeni tiltakozásukat, hogy az elismerések átvételekor nem fogtak kezet a kormányfővel. De voltak olyanok is, akik még Szili Katalin házelnököt sem tisztelték meg ezzel az emberi gesztussal, és csak Sólyom Lászlót, a Magyar Köztársaság elnökét tartották méltónak a kézfogásra. Az elismerések átadása-átvétele körüli botrány a határon túlra is átcsapott, hiszen az ’56-os magyar forradalmat követő romániai megtorlás több erdélyi túlélőjét is magas állami kitüntetésben részesítettek, az eseményeket kutatóknak pedig az évforduló alkalmából alapított Szabadság Hőse-emlékérmet adományozták. Magyarország és a magyar nemzet nem csak gyurcsányokból áll, hiba lenne tehát mindenkit velük egy kalap alá venni. Márpedig a kitüntetések olyan szimbólumok, amelyek az egész nemzet háláját fejezik ki azok iránt, akiknek azokat odaítélték. /Papp Annamária: Ötvenhat kitüntetettjei. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./
lapozás: 1-20