Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 28 találat lapozás: 1-28

Helymutató: Nagyernye

1990. április 9.

A marosvásárhelyi pogrom halottai magyarok: Gémes István sáromberki lakos, Csipor József ernyei, Kiss Zoltán teremiújfalusi lakos. /Puskás Attila: Marosvásárhely halottai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

1990. május 4.

A Cuvintul Liber marosvásárhelyi lapban Petru Mera és Gheorghe Puni Ernyén a magyarok vasvillával és furkósbottal "dialogizáltak" a románokkal című cikk szerint Nagyernyén a magyarok verték a román utasokat. A román lappal szemben a valóságot két ember, Balázs Kercsó Dezső és Nemes Zoltán mondta el. Mindketten a marosvásárhelyi kórház idegsebészetén fekszenek. Elmondták, hogy megállították a részeg hodákiakat, akik vasdorongokkal indultak Marosvásárhelyre. Egy teherautó nem állt meg, hanem elsodorta négyüket, ketten itt vannak a kórházban, Nemes Zoltán fia is megsérült, ő már hazamehetett a kórházból, a negyedik elgázolt ember Csipor Antal, aki belehalt sérüléseibe. /Máthé Éva: Sokarcú igazság ? egynyelvű vádlottak. = Valóság (Bukarest), máj. 4./

1991. január 22.

Jan. 22-én a nagybányai törvényszéken újabb tárgyalásra kerül sor az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes porom ügyében perbefogott magyar és cigány vádlottak ügyében. A tárgyalást febr. 19-én folytatják. A nagyernyei Csipor Antalt elgázoló régeni Covaci Ioan ügyében az ügyészség nem foglalt állást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26-27./

1992. január folyamán

Nagyernye is lapot adott ki, januárban megjelent az Ernyei Híradó első száma.

1992. március 3.

Márc. 3-án Lengyel Lázár, Vajda András, Tofán Mihály, Vass Sándor iklandi lakosok pere kezdődött el Marosvásárhelyen, a bíróságon. A vád: 1990. márc. 20-án részt vettek az ernyei út elbarikádozásában, valamint egyes személyek bántalmazásában. A bírónő felelősségre vonta a sajtó képviselőit, hogy mit keresnek a teremben. /(b): Újra elővettek egy dossziét... = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

1992. július 18.

Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/ összefoglalta a Cseresznyés per fejleményeit. Cseresznyés Pált 1991. jan. 17-én tartóztatták le és 1992, júl. 7-én az időközben Magyarországra menekült Barabás Ernővel együtt tíz évre ítélték. Tófalvi visszatekintett a kezdethez. 1990. márc. 20-án a marosvásárhelyi magyarok békés tüntetést szerveztek. Az előző napon, 19-én felfegyverzett görgényvölgyiek súlyosan bántalmazták az RMDSZ székházába menekült 72 személyt, kiverték Sütő András félszemét. 20-án újból behozták Marosvásárhelyre a görgényvölgyieket. A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Gémes Istvánt, Nagyernyén Csipor Antalt, Marosvásárhely főterén pedig Kiss Zoltánt. A támadók között volt a libánfalvi Mihaila Cofariu is. Az összecsapás során Cofariu súlyos sérülést szenvedett. Miközben a Sütő András elleni gyilkossági kísérlet, továbbá a három halálra gázol egyetlen tettesét sem ítélték el, keresték Cofariu támadóit. Egyetlen orvosi látlelet sem bizonyította, hogy Cseresznyés Pál rúgása életveszélyes sérülést okozott volna. Végül meggyőző bizonyítékok hiányában, hamis tanúvallomások alapján ítélték el Cseresznyés Pált, akit előzőleg a börtönben megvertek. Ezzel a marosvásárhelyi események magyar és cigány elítéltjeinek száma 47-re emelkedett. Közben a bíróság a védelem egyik koronatanúját, a Cofariut bekötöző Seres Máriát, aki azt állította, hogy a földön fekvő féri nem Cofariu volt, egy év börtönbüntetésre ítélték. /Elvált a férjétől és a megítélt gyermektartási díjat nem fizette ki, ezért börtönözték be./ A tárgyalás során levetítették az ír tévé felvételét, melyet a marosvásárhelyi eseményekről készített. Azonban a filmet a vádnak megfelelően átalakították: kivágták belőle azt a részt, amikor a botokkal, fejszékkel felfegyverzett román tüntetők áttörik a rendőrkordont és megtámadják a békésen tüntető magyarokat. Ehelyett csak azok a képsorok láthatók, ahol a magyarok ellentámadásba lendülnek. Az ellenséges légkört mutatta, hogy Luca Ioan ügyész így kezdte vádbeszédét: "Gyilkosság megbocsátani annak, aki embert ölt!" Hiába mutatott be az RMDSZ egy filmet a valóságban történtekről, azt nem vették figyelembe. Borz Grigore, a vád képviselője odáig ment a magyarság kollektív elítélésében, hogy 1990. márc. 20-át az RMDSZ által szervezett katonai akciónak minősítette. Végül kijelentette: egyetlen románnál sem volt ütő-, vágó-, szúrófegyvert. Mihály Sándor, Jung Ildikó és Veres Gyula védőbeszédei mindezek miatt valóságos vádbeszéddé vált. Mihály Sándor hivatkozott arra, hogy a hírhedtté vált Judea ezredes bevallotta, a Népújság is leközölte, hogy a görgényvölgyiek felfegyverkezve jöttek Marosvásárhelyre. A nagy távolságból készült videofelvételről nem lehet pontosan megállapítani, hogy a földön fekvő alak Cofariu. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi per. = Népszabadság, júl. 18./

1992. december folyamán

Az 1992. évben is több új magyar nyelvű lap, időszaki kiadvány jelent meg. Ezek között vannak a következők. Egy újabb csoportosulás lapja, a Csík-Platform /Csíkszereda/. Nagyváradon a Peceparti Párizs kulturális magazint a Kelet-Nyugat Társaság adta ki. Taekwon-Do címen sportlapot akartak indítani Marosvásárhelyen, de csak egyetlen szám látott napvilágot. A Tinivár Kiadó indította el a Diákabrak /Kolozsvár/ című folyóiratot. Az Apáczai Csere János Baráti Társaság tagsága tájékoztatására indította Remény (Kolozsvár) címmel a közlönyét. A Rhododentron Eco Club Rhododentron Hírek (Marosvásárhely) címmel közlönyt adott ki. Megjelentek tudományos közlönyök is. Az Erdélyi Múzem-Egyesület újraindította a Természettudományi és Matematikai Szakosztályának Közleményei (Kolozsvár) című kiadványát, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományi Szakosztálya ebben az évben elindította Műszaki Tudományos Füzetek (Kolozsvár) címen tanulmánysorozatát, az EME Orvostudományi Szakosztálya pedig az Orvostudományi Értesítőt (Kolozsvár). Székelyudvarhelyen a Matrica Rt. Műszaki Osztálya kiadta a Műszaki Tájékoztatót. Ugyancsak 1992-ben látott napvilágot a Műemlékvédő Hírek (Szatmárnémeti), a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasághelyi csoportjának hírlevele. Az év során négy hírlevél jelent meg. Egyházi lapok is indultak ebben az évben. Megindult az Értesítő, az Erdélyi Református Egyházkerület hivatalos lapja /Kolozsvár/. Szeráf /Szatmárnémeti/ a címe a Ferences Világi Rend szatmárnémeti helyi közössége értesítőjének. Helyi lapok is születtek, például a Nagyernyei Híradó. A Szentegyházi Hírlap címen indított tájékoztatót a Gyermekfilharmónia Alapítvány Szentegyházán. Szórakoztató lapok indultak, például: Corvina Útitárs /Kéthetente megjelenő rejtvénymagazin, Kolozsvár/, Horoszkóp Füzetek /Csíkszereda/, Tromfmagazin /Csíkszereda/, a Tromf melléklapja Újabb diáklapok is születtek az év folyamán, például: Hétforrás /Zajzoni Rab István Középiskola, Hétfalu/, 2X2 Néha Több /Ady Endre Ált. Iskola VII. A. osztály diáklapja, Csíkszereda/, Kópé /12. sz. Ált. Iskola VII. A. osztály diáklapja, Arad/, Murokfőzelék /Mezőgazdasági Szakközépiskola lapja, Székelyudvarhely/, Suli Lapi /Baróti Szabó Dávid Középiskola, Barót/, Vándortarisznya /7. sz. Ált. Iskola VIII. o., Marosvásárhely/, Vidám Képek /Ady Endre Líceum, Bukarest/, Zizi /Unitárius hallgatók teológiai önképző köre, Kolozsvár/

1993. január 28.

Makkai János főszerkesztő ismertette lapját, a 27 ezres példányszámú marosvásárhelyi Népújság napilapot. A lap önálló, nem függ az államtól, az általuk létrehozott Impressz Kft működteti. Az óriási infláció ellenére a Népújság nyereségesen zárta az 1992-es évet. Más kiadványok szerkesztését is segítik, így a Kis-Küküllő /Dicsőszentmárton/ folyóiratot és a Nagyernyei Híradó című kiadványt. A Népújság az év elején indította el az Árgus /Marosvásárhely/ című, szórakoztató jellegű, színes időszaki mellékletet. - A posta sok gondot okoz megbízhatatlan terjesztési tevékenységével. /Média (Nagyvárad), jan. 28./

1994. március 19.

Az RMDSZ Maros megyei vezetősége nyilatkozatában 1990. márc. 19-re és 20-ra emlékezett. A "kommunista diktatúrák összeomlása után itt, Marosvásárhelyen provokálták ki a legelső etnikai konfliktust Kelet-Európában." Márc. 19-én "a felbujtó provokátorok szervezte csapatok megostromolták az RMDSZ Maros megyei székházát, brutálisan bántalmazta azokat, akikhez hozzáfértek." Sütő András írót életveszélyesen megsebesítették. Márc. 20-a már halált is követelt, amikor "a terror elleni tüntetőkre vezényelték a fölheccelt falusiakat." Magyar halottak: Csipor Antal nagyernyei, Gémesi István sáromberki és Kiss Zoltán teremeújfalusi lakos. "A felbujtókat és tetteseket soha nem vonták felelősségre. Ellenben 45 magyart és cigányt meghurcoltak, elítéltek. Volt, aki belehalt kálváriájába. Cseresznyés Pál most is börtönben ül. " /Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./

1995. július 5.

Gyergyócsomafalván ünnepélyesen átadták azt a traktort, amelyet a helyi Kisgazda Mezőgazdasági Társulás pályázat útján nyert el a Székely Faluért Alapítványtól. Megjelent az alapítvány elnöke, Király Károly, továbbá Székely Árpád, a Floridai Magyar Erdélyi Kör alapító tagja, a Gróf Wass Albert Alapítvány képviselője, aki Gyergyóalfaluból származik. Az amerikai magyarság segítségével eddig nyolc falu kapott traktort, következik majd Maros megyéből Kövesd és Nagyernye, után Udvarhelyszék falvai kerülnek sorra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2001. január 13.

A napokban volt nyolcvanéves Nagy Olga, félszáz regény, meséskönyv néprajzi, szociográfiai, társadalomlélektani és művészeti tárgyú könyv szerzője. Írásai kitörést jelentettek egy új folklorisztikai szemlélet irányában. Nagy Olga szemléletmódjával ugyanis lehetett vitatkozni, de munkája dokumentáris hátterével nem. /(németh): Félszáz kötet szerzője. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./ Nagy Olga /sz. Nagyernye, 1921. jan. 2./ Kolozsváron él.

2001. augusztus 14.

A magyar államiság ezeréves fennállását köszöntő-ünneplő rendezvényeket az aug. 15-i esztergomi ünnepség zárja. A magyarság, Magyarország mellett, a környező államokhoz tartozva, nemzetrészként élte meg az eseménysorozatot. E nemzetrésznek további életképessége függ attól is, hogy képesek vagyunk-e e helyzetnek megfelelő nemzettudatot kialakítani. A rendezvények végén Dr. Szabó Miklós kitért a falutörténet-írás időszerű kérdéseire. 1992-ben Pál-Antal Sándor kiadta Backamadaras 600 éve c. kötetet, illetve Nagy Géza, akkori sáromberki lelkipásztor, Berekméri D. István, Tonk Sándor és dr. Szabó Miklós megírták a Sáromberke 1319-1994 c. kötetet, más helységekben is elindult az érdeklődés az erdélyi falu, a szülőfalu történeti múltja iránt. Kiemelkedő szellemi alkotóműhely Péterfy László lelkipásztoré, aki egyház- és falutörténet sajátos ötvözetében mutatta be sikeresen, vagy fogja bemutatni Balavásár, Bonyha, Gyulakuta, Héderfája, Kend, Kibéd és Siklód történeti múltját. - A néhány oldalas kiadványoktól kezdve a több száz oldalasig, az alábbi falvakról jelentek meg "falumonográfiák" vagy valami egyebek: Abosfalva, Ákosfalva, Bólya, Csittszentiván, Disznajó, Kibéd (nem a Péterfy László írása), Mezőkölpény, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádszereda, Póka, Rava, Szederjes, Székelycsóka, Tancs. A nem szakember, vagyis műkedvelő falutörténet-kutatói gárda ma már igen nagyszámú mind Maros megyében, mind más vidékeken. A műkedvelő történészek nem rendelkeznek kellő tudományos felkészültséggel, gyakorlattal, tapasztalattal, akik gyakran azt sem tudják, mi a falumonográfia és mi a falutörténet. Szabó Miklós azt tanácsolta, hogy kutassák a szülőfalu történeti múltját, de nagyobb gonddal, alapossággal. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténetről a millenniumi év végén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2001. szeptember 4.

Többen kérték, hogy a mozgássérült Héjja Dezső mellett figyeljen oda az RMDSZ a letartóztatott Reiner Antal sorsára is. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője szerint a kézdivásárhelyieket "valamennyiünk megalázására és a román-magyar közeledés akadályozásának nyilvánvaló szándékával ítéltek el Bukarestben." Kiszabadításuk érdekében az általa vezetett Emberséget! Alapítvány levelet intézett Markó Béla szövetségi elnökhöz és Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkárhoz. Alapítványa igyekszik anyagilag is segíteni az elmúlt évtized magyar áldozatait, az 1990. márciusi pogromban életüket vesztett nagyernyei, sáromberkei, mezőújfalui férfiak családjait. A lap megjegyezte, Frunda György szenátor, a kézdivásárhelyiek védőügyvédje világosan leszögezte: mind a hat elítélt, tehát Reiner Antal ügyében is a legfelső ügyészhez, illetve később a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. /Figyeljünk Reiner sorsára is! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

2001. október 24.

Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. febr. 20-án hozta létre az apolitikus, humánus eszméket valló emberbaráti Emberséget!-Alapítványt. Az Emberséget!-Alapítvány több mint 10 esztendeje többtucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló sorsát igyekezett megkönnyíteni önkéntes adományok gyűjtése és célba juttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresnyés Pál Marosvásárhelyről. Az új évezredben megint kopogtat, megint jelentkezik az Emberséget!-Alapítvány, hogy támogassa egy magyarellenes koncepciós per áldozatait: HÉJJA DEZSŐT, akit az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi rendőrlincselés ürügyén 4 évi raboskodásra ítéltek, és aki néhány hete a csíkszeredai börtönben raboskodik, illetve a 3 évi börtönbüntetéssel sújtott REINER ANTALT, akit augusztus 4-én tartóztattak le. Ugyanakkor ideje elindítani azon oroszhegyi meg zetelaki magyarok teljes rehabilitálási folyamatát, akik a romániai magyar nemzeti közösség, illetve anyaországunk és a nyugati világ magyarsága példás szolidaritása eredményeként többévi szenvedés után Ion Iliescu elnöki kegyelmével szabadultak ki börtöneikből. /Újra kopogtat, újra jelentkezik az Emberséget!-Alapítvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

2002. július 5.

Az Emberséget! Alapítvány kéri, hogy támogassák az igazságtalanul elítélt és súlyosan beteg Reiner Antalt, aki a csíkszeredai börtönben raboskodik, meg az ortopédiai műtétek előtt álló Héjja Dezsőt. Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. február 20-án hozta létre, a helyi bíróság az év március 21-én pedig bejegyezte az apolitikus, Emberséget! Alapítványt. Az Emberséget! Alapítvány több mint tíz esztendeje több tucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló ember sorsát igyekezett megkönnyíteni önkéntes adományok gyűjtése és célba juttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresznyés Pál Marosvásárhelyről. Reiner Antal és Héjja Dezső helyzetéről, egészségi állapotukról részletesebb beszámolót ad a www.nexus.hu/erdelyimagyarkezdemenyezes honlapon. /Az Emberséget! Alapítvány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 5./

2003. január 27.

Jan. 25-én huszonegy Maros megyei polgári kör vett részt Kiskenden az alakuló ülésen, ezzel hivatalosan is megalakult a Polgári Mozgalom. A jelenlévők leszögezték, tevékenységüket az RMDSZ-en belül kívánják folytatni. A frissen végzett egyetemi hallgatóktól a kisnyugdíjasokig, kétkezi munkásoktól az egyetemi előadó tanárokig szinte minden társadalmi és korosztály képviseltette magát. Testületileg beiratkozott a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Egyesület és a Református Kollégium - Bolyai Farkas Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre. "Tizenhárom évi reménykedés után rájöttünk, hogy nem szabad tovább szótlanul tűrnünk mindazt, amit egyes vezetőink véghezvisznek. Lényegében nem is minket, hanem egyes érdekcsoportokat képviselnek" - mondta el a marosvásárhelyi Deák Árpád, aki egy csaknem harminc éve működő, tizennégy fős kört képviselt. A találkozón bírálatok áradata érte az RMDSZ csúcsvezetőségét. A jelenlévők többsége viszont úgy vélte, hogy az erdélyi magyarságnak nincs szüksége más pártra. Egyhangúlag visszautasították az utóbbi napokban az RMDSZ több képviselője által megfogalmazott vádakat, és kitértek a Makkai Gergely által írt cikkre. A parlamenti képviselő a Népújság január 23-i számában Az Erdélyi Polgári Mozgalom kereszténydemokrata szemmel című írásában heves támadást intézett a kiskendi kezdeményezők ellen. Fülöp G. Dénes, a Vártemplom nyugalmazott lelkésze a polgári szerveződés hagyományairól és fontosságáról beszélt, majd Kós Károly mondásának aktualitására hívta fel a figyelmet: "Üljünk le, és diskuráljunk" - idézte a polihisztort. Az egyik kör vezetője és a mozgalom felkarolója, Fodor Imre szerint a hatékonyság és az eredményesség kulcsa a keresztény életszemlélettel végzett bizakodó, ha kell, önfeláldozó, közösségi munkában rejlik. Marosvásárhely alpolgármesterének kijelentését a fórumon megszületett szándéknyilatkozat is tartalmazza. Tőkés András elmondta, hogy a valós demokráciákban a civil társadalom irányítja a politikumot, nem pedig fordítva. A Polgári Mozgalom következő ülését februárban Marosvásárhelyen, egy hónap múlva pedig Nagyernyében tartják. A kezdeményezők tervezik a mozgalom hivatalos bejegyeztetését is. /Szucher Ervin: Megalakult a Polgári Mozgalom. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./ Kolcsár Sándor ny. unitárius esperes, az RMDSZ megyei szervezetének volt elnöke kiemelte: jót akarunk, mindannyiunk számára. Megjelentek új és régebbi csoportok. A Borsos Tamás Kör (Czellecz Jenő és Kiss István), a Semper Reformanda Kör (Márton János), a Becsület Polgári Kör (Gál Márton), a MA- Tíz Kör (Kincses Mária), és a sort folytatni lehet. Köztük van falusi vezető, mint Adorjáni Dezső Gyulakutáról, van nagycsaládos-egyesületi vezető (Csiki Sándor Nyárádszeredából), van Bizakodó Kör (Fodor Imre), és van pedagógus kör (Erdőcsinádról), több egyházi alapon szerveződő kör (Nagyernye, Kiskend), van szakmai vonalon szerveződő kör (Jobb jövőt! - dr. Ráduly Levente. A megjelentek között volt Zolcsák Sándor, dr. Jakab Sámuel, Nagy László, Kovács Júlia, dr. Kisgyörgy Árpád, Magos Méta Mária, Kilyén Ilka és Pál-Antal Sándor. A MA-TÍZ Kör elindította a Szólalj meg először magyarul! Mozgalmat: Amikor bemész egy üzletbe, köszönj és kérj magyarul. - Aztán: készítsenek sérelmi listát. Magyar tulajdonosok nem tesznek kétnyelvű tájékoztató szövegeket boltjaikba. Akórházból a román orvosnő kiutasított egy református papot, aki lelki gondozásban kívánta részesíteni egyik hívét. /Bölöni Domokos: Az erdélyi magyar polgári körök első fórumáról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

2003. április 1.

A Rákóczi Szövetség marosvásárhelyi tagszervezetének kezdeményezésére márc. 23-án Csipor Antalra, a 13 évvel ezelőtti magyarellenes pogrom egyik áldozatára emlékeztek Nagyernyén a megboldogult falutársai. A szövetség Kincses Előd három évvel ezelőtti kezdeményezését kívánta életre kelteni: az áldozatokról való megemlékezést és koszorúzást. Komáromi István református lelkipásztor elmondta: "Az eltelt tizenhárom esztendő nem hozta magával az igazságot Csipor Antal halálra gázolásáról. Nem segít az idő sem, az igazságszolgáltatás sem, de mindig vannak olyanok, akik emlékeznek, hogy az igazságtalanság ne ismétlődjön meg." Ráduly Levente, a Rákóczi Szövetség vásárhelyi szervezetének elnöke az 1990-es Fekete Márciusra emlékezett. /Csipor Antalra emlékeztek.= Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 1./

2003. április 11.

Maros megyében számos település törekszik a községgé válásra önállóan, illetve szomszédos faluval társulva. Virág György Maros megyei önkormányzati elnök kifejtette, összesen tizenegy új község alakulhat meg. A törvény előírásai között szerepel a legkevesebb 1500-as lélekszám, az önkormányzati hivatalnak megfelelő épület, iskola és művelődési otthon megléte. A közeljövőben Maros megyében Fehéregyházától Nagybún válna le, Bátostól Dedrád, Mezőcsávástól Mezőszabad Galamboddal, Nagyernyétől Sáromberke, Görgényhodáktól Toka, Jeddtől Koronka és Székelybós, Mezőbándtól Mezőmadaras, Görgényszentimrétől Görgényüvegcsűr, Nyárádmagyaróstól Márkod, Szovátától Sóvárad. /Antal Erika: Új községek. Népszavazást írnak ki az önállósodásért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

2002. június 18.

Lassan három hónapja, hogy kitudódott: az ortodox egyház folyamatos székelyföldi terjeszkedésének legújabb célpontjául a Marosvásárhelytől 17 km-re fekvő, színmagyar lakosságú Székelykált szemelte ki. Egy kormányhatározat nyomán a prefektus átiratban utasította a nagyernyei önkormányzatot – közigazgatásilag idetartozik Székelykál –, hogy a 90 hektárnyi káli gyümölcsösből mérjen ki a 40-et az ortodox egyház részére, amely állítólag öregotthont szeretne ott építeni. A nagyernyei polgármester akkor megtagadta az utasítás végrehajtását, ugyanakkor – nyilván a segítség reményében – a kialakult helyzetről tájékoztatta az RMDSZ Maros megyei elnökét, Kelemen Atillát, Virág György megyei tanácselnököt és Burkhárdt Árpád alprefektust, aki a megyei földosztó bizottságnak is tagja. A megszólítottak reagálása, határozott állásfoglalása azóta is késik. A bizonytalanság hátterében egyesek újabb, a színfalak mögött megkötött SZDP–RMDSZ-megegyezést sejtenek. Ezek szerint az RMDSZ a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosításáért cserébe elvi beleegyezését adta az ortodox egyház székelykáli honfoglalásához. Ezt látszik alátámasztani a nemrég kinevezett prefektus minapi nyilatkozata is, miszerint a káli ügy megoldottnak tekinthető; az összesen 90 hektárnyi területből előbb kimérik a volt tulajdonosoknak járó részt, majd a helyi egyházközségekét, a maradékból pedig bőven jut az ortodoxoknak is. /Sz. L.: Székelykált az isteni gondviselésre bízták. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 18./

2004. február 10.

Nagyernye a két iskolája közül az egyik több mint száz éves, óvodának és elemi iskolának ad otthont, s évente javítgatják. Szomszédságában épült az 1970-es években az L alakú iskola, ám csak az egyik szárnya készült el. Idén felépítik az elmaradt szárnyat. Jánosi Ferenc polgármester elmondta, a tízosztályos oktatás kötelezővé tételével vált szükségessé a bővítés. Nagyernyén négy évig zárva volt a községi könyvtár. Közel tíz hónapja újra megnyílt, Válé Zoltán várja a szép- és szakirodalom iránt érdeklődőket. A 7500 kötetes könyvtárból közel 6500 példány magyar nyelvű, száz nyilvántartott olvasójuk van. – 196 gyermek jár Sáromberke általános iskolájába, közülük negyvenen a román tagozaton tanulnak. Az idei tanév 29 első osztályossal indult, s az óvoda magyar nyelvű csoportjába jelenleg 50-en járnak, újságolta Székely Endre iskolaigazgató. Az általános iskolát elvégzők többsége a helybeli mezőgazdasági szakiskolába iratkozik, azzal a meggondolással, hogy ne ingázzanak a közeli városokba. Az sem mellékes, hogy Sáromberkéről jelenleg többen járnak egyetemre. /Ötmilliárd lej új iskolára. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

2004. április 9.

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) marosvásárhelyi szervezete továbbra is kitart amellett, hogy az RMDSZ-szel közösen kell szervezni előválasztást a magyarság által leginkább támogatott polgármesterjelölt indítására. A két szervezet közötti közvetítést Fodor Imre alpolgármesterre bízták. Az MPSZ-t a megye 30 községében szándékozzák megalakítani – jelentették ki a szervezet képviselői. Tőkés András, az MPSZ marosvásárhelyi elnöke reméli, hogy végül csak sikerül az MPSZ és az RMDSZ vezetésének tárgyalóasztalhoz ülnie a közös marosvásárhelyi előválasztások megszervezése érdekében. A marosvásárhelyi RMDSZ 1-es körzete kéréssel fordult a városi választmányhoz, hogy kezdeményezzen egyeztető tárgyalásokat az MPSZ-szel. Maros megyében több mint 4000 támogató aláírást gyűjtött az MPSZ, ennek felét Marosvásárhelyről. Az MPSZ több községben megalakította a helyi szervezeteit, néhányban teljes jelöltlistákat állítottak össze, például Nagyernyén, Gernyeszegen, Dózsa György községben, Backamadarason és Nyárádszeredán. A sajtótájékoztatón utaltak még az RMDSZ és a Communitas Alapítvány által elosztott pénzbeli támogatásokra, ami Tőkés András szerint "gyakorlatilag a politikai klientúra finanszírozását jelentette". /(antalfi): Szerveződnek az MPSZ községi szervezetei. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 9./

2004. június 4.

Jún. 2-án ülésezett Marosvásárhelyen a matematikatanárok Vályi Gyula Társasága. A rendezvényen díjazták a matematikakör legjobb eredményt elért diákjait. Ezt követően a Vályi Gyula Társaság tízéves tevékenységét vették számba és a neves matematikus születése 150. évfordulójának méltó előkészítéséről és megünnepléséről folytattak megbeszélést. Simon János tanfelügyelő, majd Komáromi István nagyernyei lelkész méltatta a hivatásból végzett tehetséggondozás fontosságát. Az idei tanév során 108 gyerek iratkozott be a matematikakörbe. Ennek eredményei nem maradtak el, 56 díjat és dicséretet gyűjtöttek össze, jelezte Sebestyén Júlia, a társaság elnöke. A Vályi Gyula emlékversenyen 226 tanuló vett részt. A társaság tagjai úgy döntöttek, hogy a születési évfordulóra egykori iskoláján emléktáblát helyeznek el, termet, könyvtárat neveznek el Vályi Gyuláról, és megvan a bronz, valamint egy szobrász ígérete, hogy a szobor is elkészül, amelyet úgy illene, hogy szülővárosában állítsanak föl a nemzetközi hírű tudós akadémikus, a matematikatudományok doktorának tiszteletére. /(bodolai): Ülésezett a Vályi Gyula Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

2004. június 7.

Marosvásárhelyen a magát Magyar Ellenállás Ifjúsági Mozgalomnak nevező szervezet „Együtt, szabadon átverünk” felkiáltással támadta az RMDSZ-t, Markó Béla képét Medgyessy Péter és Adrian Nastase közé helyezve. Marosvásárhelyen több körzetben is érvényesítő pecsét nélküli szavazócédulákat osztottak ki. A 17-es iskolában a liberális képviselő mintegy ezer ilyen cédulát fedezett fel. Vidéken szintén folyt a manipuláció. A Pro Europa Liga megfigyelője Szabédon és Mezőménesen észlelte, hogy bizonyos jelöltek kocsmában itatják a falubelieket. Ratosnyán egy bélyegző tűnt el, míg Nyárádkarácsonyban a szavazócédulák közlekedtek egyik fülkéből a másikba. Nagyernyében Győrfi József független jelölt az előző napon talált egy lepecsételt szavazólapot, melyen a bélyegző RMDSZ-es ellenjelöltje nevén volt. /Szucher Ervin: Vásárhelyen szoros az állás. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

2004. június 8.

Maros megyében 29 megválasztott polgármestere van az RMDSZ-nek az első forduló után, 17 jelöltje pedig a második fordulót várja. Ez növekvő tendenciát mutat 2000-hez képest, akkor 24 jelölt szerzett mandátumot az első fordulóban, öt pedig a másodikban. Sipos József Ádámoson, Osváth Csaba Ákosfalván, Balogh István Csíkfalván, Tar András Erdőszentgyörgyön, Veres Gergely Domokos Havadon, Simon István Kerelőszentpálon, Dósa Sándor Kibéden, Nagy Márton Koronkán, Ballai György Magyarbükkösön, Kocsis Albert Magyarón, Zsigmond Vencel Makfalván, Ercsei György Marossárpatakon, Vízi József Marosszentgyörgyön, Ördög Ferenc Marosvécsen, Varró Levente Mezőbodonban, Dávid Gyula Mezőmadarason, Bartha Mihály Mezőpaniton, Jánosi Ferenc Nagyernyén, Ferenczi György Nyárádkarácsonfalván, Kacsó Antal Nyárádmagyaróson, Gál Lajos Nyárádremetén, Dászkel László Nyárádszeredában, Madaras Árpád Sóváradon, Majlát Károly Székelyberén, Orbán Sándor Székelyhodoson, Szőcs Lajos Székelyvéckén, Péter Ferenc Szovátán, Vígh József Vámosgálfalván nyert az RMDSZ színeiben. /Még 17 RMDSZ-es polgármesterjelölt versenyben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

2005. április 11.

A roma származású Tóth Árpádnak, a „fekete március” egyik hősének a sírkövén ez áll Marosszentgyörgyön: „Itt nyugszik Tóth Árpád, a márciusi hős. / Neve ismeretlen, tette ismerős. /Szembeszállt a hordahaddal, / Halálba ment diadallal”. Az emléket a 37 évesen elhunyt férfi családja és a plébánia állította. Minden év tavaszán Baricz Lajos plébános és hívei elzarándokolnak a sírhoz, és virágokkal lepik el. A híveket és az emlékezni érkezett marosvásárhelyi vendégeket április 10-én Zolcsák Sándor marosvásárhelyi festőművész Emlékezzünk, ne feledjünk című, Tóth Árpád temetéséről készített fénykép-összeállítása fogadta. Tóth Árpád egyike volt azoknak a magyar cigányoknak, akik ellen Marosvásárhely véres márciusa után a román államhatalom kirakatpert indított. Állítólagos bűne az volt, hogy 1990-ben a szentgyörgyi tetőn sokadmagával együtt megpróbálta megállítani a Görgény és a Maros völgyéből kamionokon Vásárhely felé szállított fegyveres hordákat. A félrevezetett és leitatott román parasztok egy részét sikerült is megfékezni a város határában. Tóth Árpád nem sokkal szabadlábra helyezése után, 1991. április 6-án, máig tisztázatlan körülmények között, elhunyt. „A kórlapon szívinfarktust ír, de az orvosok azt mondták anyámnak, hogy minden belső szerve szét volt zúzva. Nekünk, gyerekeknek soha nem beszélt a börtönben töltött több mint fél évről, de anyámnak sokat panaszkodott. Román rabtársai csúfolták és verték. Aztán miután ’90 karácsonya előtt kijött, elment dolgozni, de nem bírta sokáig” – idézte fel a másfél évtizeddel ezelőttieket Tóth Árpád lánya, Erzsike, aki úgy tudja, hogy apja lényegében nem is vett részt a szentgyörgyi verekedésben. A letartóztatásról és a börtönkálváriáról egy másik marosszentgyörgyi, az időközben elhunyt Puczi Béla így számolt be emlékirataiban: „Nálam 1990. március 28-án hajnalban csengettek a rendőrök. Hatunk közül engem vittek be utoljára. A legtöbb magyar rendőr ki volt vezényelve az udvarra, a román rendőrök hallgattak ki minket. Mindenfélét összevissza ígértek, csak valljuk be, hogy a magyarok a hibásak, ők tették tönkre az autókat, buszokat. Meg hogy mondjuk meg, ki verte meg Mihai Cofariut. A nevét sem hallottuk soha. Az is igaz, hogyha ismerjük, akkor se mondtuk volna meg. Mindent bevetettek. Volt olyan éjszaka, hogy nem engedtek aludni, egész éjjel ordítoztak nekünk, hogy gyilkosok. Hét napig nem volt más, csak verés meg vallatás. Nyolc hónapot voltunk a vásárhelyi börtönben. (...) Két hét után megjelent egy delegáció Svájcból, Franciaországból és Németországból, interjút készítettek velünk. Tóth Árpád kipakolt, elmondott nekik mindent, hogy mi történt, hogy ártatlanok vagyunk. Nem tudtuk, hogy a mosdókagylóba mikrofon van szerelve, és a másik szobában mindent lehallgattak. Amikor a külföldiek elmentek, visszajátszották neki, miket beszélt. És minden nap annyit verték Tóth Árpádot, hogy kiszabadulásunk után egy hónappal belehalt.” Tóth és a többi szentgyörgyi magyar és roma megaláztatását Jung Ildikó, a férfi védőügyvédje is jól ismeri. „Letartóztatásuk után a rendőrök kivitték őket a mezőre, egy traktor alá fektették, majd beindították a motort. Közben fegyverrel álltak mellettük, és azt mondták, ha nem vallanak, elindítják a gépet” – emlékszik vissza Jung Ildikó, aki a 90-es évek elején számos, bűnbaknak kikiáltott cigány és magyar – köztük Cseresznyés Pál – jogi védelmét látta el. A hatalom nemcsak az igazságtalanul elítéltek életét keserítette meg, hanem neki is mindegyre betartottak, meséli. „Éjszakánként ismeretlen telefonálók fenyegettek, sokszor fegyveres rendőrök követtek az utcán. Miután sikerült a pert áthelyeztetnünk Nagybányára, a kedélyek lecsillapodtak, ott sokkal korrektebb eljárásban volt részünk” – mondta az ügyvédnő. „Ha Marosszentgyörgy, Nagyernye és Sáromberke magyarsága és magyar cigánysága 1990. március 20-án nem állítja meg a leitatott és felfegyverkezett román parasztok egy részét, akkor sokkal több román támadott volna a főtéri tüntetőkre. Ilyen esetben nem biztos, hogy a magyarság vissza tudta volna verni a túlerőt, elképzelni is szörnyű, mi történhetett volna, jegyezte meg Kincses Előd, akit egy nappal korábban ugyanazon hordák nyomására váltottak le a megyét irányító Nemzeti Megmentési Front alelnöki tisztségéből. – Be kell ismernünk: a vidékiek meg a környékbeli magyar cigányok mentették meg ’90 márciusában a vásárhelyi magyarokat. Az egyik roma vezér az ütközet másnapján azt mondta: Kincses úr, mi ne jönnénk segíteni a magyaroknak? Hiszen mi magyar cigányok vagyunk, nekünk fáj, ha ütik a magyart! S aztán, ma maguk, holnap mi...” A véres események után a rendőrség több mint félszáz személyt tartóztatott le – kizárólag magyarokat és magyar cigányokat. Szabadulásuk után sokan a száműzetést választották, többen tisztázatlan körülmények között hunytak el, egyesek öngyilkosságba menekültek. „Tudjuk, hogy nem támadás, hanem védekezés volt a bűnük. Azt viszont nem tudjuk, hogy kik és mikor indítják a marosvásárhelyi és környező községekre zúdult támadók megbízóinak kivizsgálását. Mi szeretnénk megbékélni, de az igazság feltárása nélkül ez nem lehetséges” – szögezte le Zolcsák Sándor, az RMDSZ akkori vásárhelyi elnöke. /Szucher Ervin: Életével fizetett a magyarokért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

2005. szeptember 15.

A Marosvásárhelyi Rádió munkatársai szeptember 14-én immár ötödször indultak útnak, hogy közel 400 km-t megtéve közvetlen kapcsolatot teremtsen az adáskörzetbeli hallgatókkal. A szerkesztők tájékozódnak az érintett településeken lakók gondjairól, megvalósításairól, a turizmusban rejlő lehetőségekről stb. Az útvonalról pedig minden alkalommal a Marosvásárhelyi Rádióban élő tudósításokban számoltak be kollégáink. A rádiósok kerékpárral járják be a Nagyernye – Nyárádremete – Szováta – Bucsin-tető – Gyergyószentmiklós – Csíkszereda – Csíkszentkirály – Hargitafürdő útvonalat, majd Székelyudvarhely – Korondra – Szováta – Nyárádszereda útvonalon érkeznek vissza Marosvásárhelyre. /-vagy -: Gurul a Rádió, ötödször. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

2006. november 6.

Krizsovánszkyné Nagy Olga néprajzkutató, író 85 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése november 6-án lesz a sepsiszentgyörgyi új ravatalozóban. Nagy Olga folklorista, író /Nagyernye, 1921. jan. 2.- Sepsiszentgyörgy, 2002. nov. 2./ a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen magyar–néprajz szakon szerzett oklevelet 1950-ben. Tanító volt Kisiklódon 1940-től, majd Széken 1945-től. Később tanár volt Széken, 1952-től szerkesztőként dolgozott, majd a Kolozsvári Folklór Intézet tudományos munkatársaként (1958–1974). Szűkebb szakterülete a népmesekutatás volt, e témakörből cikkei jelentek meg a szakfolyóiratokban. Szépírói munkásságot is folytatott. Számos népmesegyűjteményt jelentetett meg. /Elhunyt Nagy Olga. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./ Legfontosabb kötetei: Lüdércsógor. Erdélyi magyar népmesék; Széki népmesék; Hősök, csalókák, ördögök. Esszé a népmeséről; A táltos törvénye. Népmese és esztétikum; Táltos és pegazus; Asszonyok könyve. Népi elbeszélések; A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák.

2006. november 25.

Jön a tél, megszaporodnak a könyvbemutatók, író-olvasó és szerkesztőségi találkozók is. Dr. Nagy Lajos a napokban a kovásznai szabadegyetem vendége volt. A körorvos szerzővel Réty impozáns, albumméretű, gazdagon illusztrált monográfiájáról beszélgettek, amelyet példaként lehetne állítani a településtörténettel foglalkozók elé. Dr. Nagy Lajos most szülőfaluja, Nagyernye monográfiáján dolgozik, kiadásra vár Rétyi Péter XVII. századi, több erdélyi fejedelem ,,gazdasági számadójáról” írt kézirata. Czegő Zoltán Budapestről érkezett otthonról haza, legújabb köteteivel. A Csíkszeredában kiadott Székelyföld szerkesztőgárdája tulajdonképpen hazajött Sepsiszentgyörgyre, hisz a Kárpát-medencében a legnagyobb példányszámban megjelenő és Nyugaton is terjesztett folyóiratnak főmunkatársai és külső munkatársai élnek errefelé. A magyarság súlyos erkölcsi válságba került, írta Sylvester Lajos. Ebbe vezetőik, politikusaik és az őket kiszolgáló érdekcsoportosulások, a médiaszolgák vitték bele. Egyre sűrűbben emlegetik az értelmiség felelősségét, amely a szekértoló behódolásban, a cinkosságban nyilvánul meg. Vannak, akik képesek közösséget vállalni a balatonőszödi hazugságokkal, a huszonhárommilliózó politikai imposztorokkal, a nemzetrészek kitagadásával, s akik képesek az állampolgárokat kardlapozó, gumibotozó, szétverő társasággal egy húron pendülni? Sylvester tehetséges budapesti újságíró leveléből idézett: ,,Budapesten egyre nehezebb az »életben maradás«. Mindenütt liberális vezetés áll a lapok élén, sok helyütt még a nemzeti oldalon is. Illetve a legnagyobb lapokhoz nem lehet bejutni.” /Sylvester Lajos: Írók meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

lapozás: 1-28