udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 1 találat lapozás: 1-1

Helymutató: Ószentanna

2000. október 5.

Fey László elutasította Cs. Kovács Katalin vitairatát (A misztérium nem misztifikáció, RMSZ, 2000. IX. 22.), fenntartva Mítosz és ráció c. írásának (RMSZ, VIII. 25.) megállapítását. Nem látja értelmét, hogy a Szent Korona tanról, mítoszról, misztériumról vitatkozzon. "Bár azonos nyelven beszélünk, eltérő fogalomrendszerben, más paradigmában gondolkozunk, a fogalmak egyikünk számára mást jelentenek, mint a másik számára." Fey szerint a mitikus, misztikus gondolkodás bizonyítatlan és bizonyíthatatlan állításokat, tételeket is elfogad, hisz bennük. Hisz például a csodákban is." /Fey László: Egy hibaigazítás és két megjegyzés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./ Szabó Rozália vitatta Fey László Mítosz és ráció című cikkét. Nem ért egyet Fey megállapításával: "Az 1848-as szabadságharc azért bukott el, mert a magyar vezető réteg nem vette figyelembe a demográfiai valóságot, süket maradt a nemzeti tudatra ébredő kisebbségek követeléseivel szemben, nem oldotta meg a nemzetiségi kérdést. A kiegyezés utáni kormányzatok sem okultak a történtekből, továbbra is abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a nemzetiségek boldogan akarnak magyarrá válni, a kevés renitenst pedig erővel lehet kordában tartani. "A mindent vissza" a szomszédokkal való megegyezés helyett a konfrontáció élesedéséhez vezetett, ez hajszolta bele Magyarországot a Hitlerrel való szövetségbe." Szabó Rozália Ion Slavici-ra hivatkozott, aki annak ellenére, hogy egyik legtevékenyebb híve volt Erdély Magyarországtól való elszakításának, így írt A világ, amelyben éltem című könyvében: "Aki ennek az országnak polgára, az mind itthon van". Ion Slavici állítását igazolja az a tény is, hogy a román iskolákban nem tanították a magyar nyelvet. Ugyancsak Slavici a szabadságharcról ezt írta: "Azok a magyar vezetők, akik értettek a politikához, mindent elkövettek, hogy elhitessék az emberekkel: Ausztria egyformán elnyom mindnyájunkat, s azon igyekeztek, hogy Magyarország népei egyesüljenek és vállvetve válasszák el Ausztriától a "közös hazát", melyet aztán mindnyájunk közös boldogságára szervezzenek meg". Ószentannáról így beszél: "Ebben a faluban az ügykezelési nyelv a román volt, így egész levelezésünk románul folyt. Románul írtam a hivatalos írásokat, a szerződéseket, a végrendeleteket, a telekkönyvi kivonatokat és más effélét, amire a magánszemélyeknek szükségük volt. Magyarul csak azokat az átiratokat készítettem, melyeket a magyar ügykezelési falvakhoz intéztünk". - A szabadságharc nem a nemzetiségi kérdés miatt bukott el, hanem a túlerő miatt. - A "mindent vissza" jelszó csak a tájékozatlan kisembereket lelkesítette egy ideig, aztán ráébredtek ők is a valóságra. Teleki Pál miniszterelnök titokzatos halála éppen azért következett be, mert nem akart Hitler engedelmes követője lenni. - "Magyarország tragédiáját nem jelszavak okozták, hanem földrajzi helyzete. Zsákmányra éhes ellenség leste minden mozdulatát, határon kívül és belül egyaránt. Nem kellene beállnunk a valótlanságot terjesztők sorába, elegen vannak nélkülünk is!" /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Mítosz és ráció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./


lapozás: 1-1




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék