udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Helymutató: Őrvidék

1998. február 7.

Gazda József nagyszabású, 1200 oldalas vállalkozása /Jaj, mik is történtek, Püski Kiadó, Budapest, 1997/ népi emlékezéseket, vallomásokat tartalmaz. A szerző korábbi könyveihez hasonlóan magnóval járta a határon túlra szorult magyar tájegységeket, népcsoportokat, bekopogtatott a házakba Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján, Õrvidéken, sőt az anyaországban is. A népi emlékezet rögzítéséről van szó. Beszédes a könyv alcíme: A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete. Sombori Sándor így összegezi véleményét Gazda József könyvéről: "Megindító volt olvasni, hogy az egész magyar nyelvterületen élő magyarok sorsa mennyire hasonló volt az utódállamokban, s hogy a különféle tájegységeken élő magyarok véleménye is mennyire hasonló. Hiába szaggattak széjjel, gondolkozásban, érzésben, szemléletben nagy általánosságban egyek vagyunk." /Sombori Sándor: Jaj, mik is történtek... = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

2001. június 29.

Június 17-19-én a budapesti Magyar Művelődési Intézet a szórvány közművelődésről szervezett meghívásos tanácskozást. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Őrvidék és Kárpátalja szórványképviselete elméleti, tanulmányi és helyi beszámolók alapján e korszakos problémákról alkotott képet, fogalmazhatott meg stratégiát. Gereben Ferenc, művelődésszociológus a felmérés alapján kifejtette, hogy Erdélyben legmagasabb az olvasási kultúra, legbővebb az elolvasási ízlésképlet. Gazda József nyugalmazott magyartanára megmaradási stratégiákat összegezte. Az oktatási, politikai, egyházi, művelődési, társadalmi stratégiák kellenek a fennmaradás érdekében. A szórványok beszámolói szerint a településben, nemzetben gondolkodók körében az értékek, a szimbólumok felértékelődnek. Alkotó értelmiségre, polgári életformát teremtő vezetőkre, megmaradást vállaló rimaszombati, lendvai, becskereki, belényesi, ipolyi, burgenlandi és aradi kulturális vállalkozókra, lelkészekre, múzeumigazgatókra, tanárokra, tanítókra, orvosokra, írókra, a szórvány problémáira érzékeny emberekre van szükség. /Kárpát-medencei tanácskozás. Szórványban, a megmaradásért. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./

2004. január 6.

2004 az anyaország és a nemzet zöme számára az Európai Unióba való belépés éve lesz. Egyesek szerint ezt gátlástalan ultraliberális, nemzetek feletti erők irányítják, amelyek keveset törődnek a kis népekre ható negatív következményekkel. A Nyugat már nem a teljesítményt díjazza, hanem a multinacionális óriásvállalatok piacának kiterjesztését. Ma már önámítás, mi több, káros 15 millió magyarról beszélni a régióban. Hivatalos statisztikai adatok szerint 2002 közepén valamivel több mint tizenkét millióan voltunk. A magyar nemzettest minden részében fogyásnak indult, de ebben az anyaország jár az élen, ahol huszonöt esztendeje tart a negatív tendencia. Érdemes áttekinteni a különböző határon túli területeken élő magyarság számbeli (ezer főben) és a helyi lakosságban elfoglalt részarányának (%-ban) alakulását: Erdély – 1910-ben 1658 (=31,7%), 1980-ban 1691 (=22,5%), 1991-ben 1604 (=20,8%), 2001-ben 1435 (=19,8%); Felvidék – 1910-ben 881 (=30,2%), 1980-ban 570 (=11,2%); 1991-ben 567 (=10,8%), 2001-ben 520 (=9,9%); Kárpátalja – 1910-ben 185 (=30,6%), 1980-ban 158 (=13,7%), 1991-ben 156 (=12,5%), 2001-ben 151 (=12,1%); Vajdaság – 1910-ben 425 (=25,1%), 1980-ban 585 (=18,9%), 1991-ben 339 (=16,9%), 2001-ben 290 (=14,3%); Horvátország – 1910-ben 119 (=3,5%), 1980-ban 25 (= 0,6%), 1991-ben 22 (=0,5%), 2001-ben 16 (=8,0%); Murvavidék – 1910-ben 21 (=23,0%), 1980-ban 8,7 (=9,5%), 1991-ben 7,6 (=8,5%), 2001-ben 8 (=8,3%); Őrvidék – 1910-ben 26,2 (=9,0%), 1980-ban 4,1 (=1,5%), 1991-ben 6,8 (=2,8%), 2001-ben 7 (=3,0%). Nem lehet véletlen, hogy az utóbbi évtizedben a magyarság számbelileg a legkisebb mértékben a legnagyobb anyagi nélkülözésben élő kárpátaljaiaknál csökkent. /Ördög I. Béla: Uniós felzárkózás – kérdőjelekkel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2004. augusztus 11.

Megrendezik Verőcén a IV. Magyar Szigetet, aug. 11-18-a között. Toroczkai László főszervező kijelentette, azért magyar sziget, mert szigetet képez a nemzetközi, kozmopolita fesztiválok között. A Magyar Szigeten együtt lehetnek a felvidéki, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és őrvidéki fiatalok a csonka-magyarországiakkal. Több mint hetven előadás lesz, s a saját területükön a legkiválóbb szakembereket hívták meg. Köztük van Kiszely István és Bakay Kornél történész, Jankovich Marcell, Ungváry Zsolt író, Fridrich Klára rovásíráskutató, Für Lajos és Raffay Ernő, Drábik János, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, Szentesi Zöldi László, a Magyar Nemzet külpolitikai újságírója, az 56-os Wittner Mária, Varga Tibor és Kocsis István a Szent Korona szakértői, továbbá a csángóföldi Duma András. Idén is lesz Sajtóklub és ifjúsági kerekasztal, ahol a legnagyobb nemzeti ifjúsági szervezetek vezetőit ültetik egymás mellé. Esténként több mint húsz zenekar lép fel. Mindezeken kívül számos egyéb program, haditorna, filmvetítések, solymász-bemutató színesítik a Magyar Szigetet. A Magyar Szigeten hirdetik ki a Kárpát-medencei rajzverseny győzteseit is. „Hazám" címmel közel kétszáz gyermekrajz érkezett a pályázatra, a történelmi Magyarország valamennyi régiójának általános iskoláiból. – Tavaly a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat /HVIM/ elhagyó elnökségi tagok új szervezetet hoztak létre, amely Erdélyben összefogott egy már létező szervezettel. A HVIM-et és a Magyar Szigetet is Toroczkai László alapította. A Magyar Sziget védnöke a kezdetektől fogva Bethlen Farkas verőcei polgármester, a programigazgató pedig Zagyva György Gyula, a HVIM alelnöke. A főszervezők személye tehát változatlan. Idén először egy elszakított területen is meg tudták rendezni a Magyar Szigetet. Májusban a háromnapos, I. Felvidéki Magyar Sziget óriási sikert aratott, több mint háromezer felvidéki magyar fiatal vett részt a fesztiválon. Az első Magyar Szigeten 2001-ben még alig száz-százötven, 2002-ben már mintegy kétezer, 2003-ban pedig már több mint ötezer fiatal kereste fel a Magyar Szigetet. A mostanira 8-10 ezer fiatalt várnak a Kárpát-medence egész területéről. /Fábián Tibor: IV. Magyar Sziget, augusztus 11-18. Nemzetépítő fesztivál a Dunakanyarban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

2006. január 24.

Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

2006. március 29.

A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) idei első ülését március 17–19. között Őrvidéken, az ausztriai Felsőőrön tartotta. A romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) küldöttei az Összhang elnevezésű érdekegyeztető fórumba tömörült Kárpát-medencei magyar hallgatói szervezetek képviselőivel ismételten felhívták a figyelmet a magyar Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) határon túli pályázati kiírásainak hiányosságaira. Olyan támogatási rendszer bevezetését szorgalmazták, ami a pályázati kiírások időbeni átütemezésére vonatkozik, alkalmazkodva a pályázó szervezetek éves rendezvény-naptárának tervezéséhez. A pályázati folyamat egyszerűsítését is kérték, és megelégedésükre a pályázatok szerződéskötéseinek teljesíthetetlen feltételét visszavonták. A küldöttek továbbá kérték, hogy a MIK továbbra is támogassa a különböző határon túli régiók autonómia-törekvéseit, és a konferencia zárónyilatkozatában üdvözölték a március 15-én Székelyudvarhelyen kinyilvánított önrendelkezésre vonatkozó közakaratot is. A nyilatkozatban egyebek között helyeselték az Agora Információs Irodahálózat bővítését (Felsőőr, Kassa, Nagyvárad), és azzal a kéréssel fordultak a Szülőföld Alap Tanácsához, hogy kezelje prioritásként a határon túli ifjúság ügyét (kollégiumok, ifjúsági szálláshelyek felújításának támogatása, a hallgatói szervezetek is részt vehessenek a Szülőföld Alap által meghirdetett pályázatokon), amit a magyarországi választások után alakuló új magyar kormánytól is elvárnak. /A MIK felsőőri ülésén  vett részt a MISZSZ. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

2006. április 25.

Április 21-én tartották Marosvásárhelyen a hatodik Napsugár nemzetközi néptánc- találkozót, nagy sikerrel. A zene, illetve a hozzá tartozó táncok sok tájegységet lefedtek – az ausztriai Őrvidéktől a Székelyföldig. A találkozót a Marosszék Kulturális Egyesület szervezte a Napsugár néptánc-együttessel, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-csoportjával egyetemben. Másnap Erdőcsinádra, a Gyöngykoszorúra utazott a fellépő társaság. /Nagy Botond: Napsugár néptánctalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék