udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
9
találat
lapozás: 1-9
Helymutató:
Sárvásár
2000. május 8.
Máj. 6-án megrendezték az évtizedes hagyománnyal rendelkező ríszegtetői ifjúsági találkozót. A majálist a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, a Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet és a Kós Károly Kulturális Egyesület szervezte. Fekete Károly tanító egyike azoknak, akik 1989 előtt is oroszlánrészt vállaltak a ríszegtetői majálisok megszervezésében. Elmondta, hogy 1956 májusában szervezték meg először a kőrösfői, sárvásári, magyarbikali, nyárszói, zsoboki, bánffyhunyadi iskolások találkozóját. Sajnos, néhány évig politikai okokból szünet következett. 1990 után újból megrendezhették a májusi találkozókat. A majális egyik fénypontja a népdalvetélkedő, díjazták a kalotaszentkirályi, a zsoboki és a kolozsvári népdalcsoportokat is. /Majális a kőrösfői Ríszeg alatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./2000. augusztus 29.
Az iskolával kapcsolatos gondokat vitatta meg a kőrösfői helyi tanács. Sárvásáron, a nyárszói kisdiákokkal együtt kitelt az I-IV. osztály beindításához szükséges létszám. Hat diákkal van gond, akik Sárvásáron fejezték be a negyedik osztályt, és akiket szüleik Bánffyhunyadra, illetve Zsobokra íratnának ötödik osztályba, ahelyett, hogy a kőrösfői iskolát részesítenék előnyben. Kőrösfőn minden tantárgyat szakképzett pedagógus oktat, míg Bánffyhunyadon csupán ötven százalékban tevékenykedik szakképzett tanerő. - Mindenkinek joga van abba az iskolába íratni gyermekét, amelyikbe akarja, akkor viszont nem lehet csodálkozni azon, hogy a falvakban sorra szűnnek meg a magyar iskolák - mondta a polgármester. /Kőrösfő. Nem mennek a községi iskolába a sárvásári diákok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./1998. szeptember 2.
Az Országos Közútigazgatóság alkalmazottai eltávolították Kőrösfő és Sárvásár kétnyelvű helységnévtábláit, miközben a Kolozsvár-Nagyvárad közötti útszakasz átadásának ünnepsége zajlott. Alexandru Farcas, Kolozs megye prefektusa pedig felszólította Antal Jánost, Kőrösfő polgármesterét, hogy azonnal távolítassa el a három évvel ezelőtt Vasvári Pál emlékére Kőrösfőn felállított kopjafát. Erről értesítették Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét, Tokay György kisebbségügyi minisztert és Demeter János kormányfőtitkár-helyettest. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./1998. szeptember 3.
Traian Basescu miniszter, tudomást szerezve arról, hogy emberei leszerelték és el is vitték Kőrösfőről és a hozzá tartozó Sárvásárról a falu nevét magyarul jelző táblákat, azonnal utasítást adott, hogy szereljék vissza a helységnévtáblákat. /Csomafáy Ferenc: Le-leszerelgetünk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./2004. június 22.
Ötödik alkalommal szervezték meg Kalotaszegen a Régiók Találkozója nevet viselő rendezvényt, amelynek során Erdély népművészeti alkotói állították ki munkáikat. Voltak szakelőadások, ismerkedés kalotaszegi falvakkal, életmű díjak átadása, tájház látogatás, népzene- és néptánc előadások, táncházi mulatság. Az esemény szervezője a Bokréta Kulturális Egyesület volt, társszervező pedig az Inaktelki Református Egyházközség. Jún. 19-én átadták az életmű díjakat Nyárszón, majd Sárvásáron. Az egyiket Viskán László népi bútorfestőnek (post mortem), a másikat pedig Péntek Erzsébetnek, a pártakészítés mesterének. Délután volt a népművészeti kiállítás megnyitója az inaktelki művelődési házban. Neves néprajzkutatók tartottak előadást. Jún. 20-án, vasárnap istentisztelet után a helyi kórus egyházi énekeket adott előt. A tájházban beszédet mondott Tifán Irénke, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke, valamint Kudor István. A találkozót a Kalotaszeg Hagyományőrző csoport szervezte, amelyet 2003 áprilisában Bokréta Kulturális Egyesület néven jegyeztettek be mákófalvi székhellyel. Az egyesület elnöke Kovács Pali Ferenc, mákófalvi bútorfestő, alelnöke pedig Kudor István bánffyhunyadi fafaragó művész. /Valkai Krisztina: Régiók Találkozója Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./2004. augusztus 27.
Lakatos István /Sárvásár, 1904. szeptember 14. –Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa volt. 1950. febr. 17-én letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. A demokráciáról, a nemzetiségi jogok maradéktalan megvalósításáról – bár tettek neki ajánlatokat – a legsúlyosabb börtönkörülmények között sem alkudozott. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Az volt a bűnük, hogy védelmezték a romániai magyarság saját gazdasági alapjait jelentő szövetkezeti hálózatot, a közbirtokossági javakat, az egyházi iskolákat és egyházi javakat, teljes magyar állami egyetemi és főiskolai hálózatot követeltek. Lakatos István, Márton Áron, Venczel József professzor és mások az 1946 évi párizsi béketárgyalások előtt alapos dokumentációt készítettek a romániai magyarság demográfiai, iskoláztatási, vallási és gazdasági állapotáról és intézményeiről, és ennek megfelelő javaslatokat tettek a határok méltányos megállapításáért. Lakatos István a kolozsvári Lepage nyomdába szegődött nyomdásztanulónak, és elvégezte a nyomdaipari szakiskolát. 1933-ban megírta a nyomdász szakszervezet történetét. 1934-től az Előre című hetilap főszerkesztője és ugyancsak főszerkesztője a három nyelven (románul, magyarul és németül) megjelenő Tipograph című hetilapnak. A Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke. 1938-tól a gróf Bánffy Miklós vezetésével létrehozott Magyar Népközösség alelnöke. A bécsi döntés után – 1940 őszén – Bukarestből hazaköltözött Kolozsvárra, a Minerva nyomda mestere lett és a budapesti Népszava munkatársa. Később a református egyházi részvénytöbbségű Minerva nyomda igazgatója. 1946-tól országgyűlési képviselő. A romániai magyar szövetkezeti mozgalom vezetője közel egy évtizeden át. Alapítója és irányítója a Kolozsváron szerkesztett Erdély című szociáldemokrata országos napilapnak és elnöke a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának. Következetes ellenzője a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesítésének. Börtönéveinek megrázó történetét egy hatalmas, több száz oldalas emlékiratban, a Szekuritáté elől rejtegetve megírta és sikerrel külföldre juttatta. Az emlékirat nyomdakész állapotban van. /Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Lakatos István (Sárvásár 1904. szeptember 14–Kolozsvár 1993. szeptember 3.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./2004. szeptember 18.
Szept. 18-án az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kopjafát és emléktáblát avat Sárvásáron, a templomkertben Lakatos István politikus és közíró /Sárvásár, 1904 – Kolozsvár, 1993/ emlékére. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. 1950-ben Lakatos Istvánt 25 év kényszermunkára ítélték, ahonnan tizenöt év után, 1964-ben szabadult. 1934-től az Előre és a háromnyelvű (román, magyar és német) Tipograph című lap főszerkesztője, a Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke, Emlékirata rövidesen megjelenik. /Bánhegyesi József: Egy igazi demokrata emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./2004. szeptember 20.
A falu jeles szülötte, Lakatos István emlékére avattak kopjafát szept. 18-án Sárvásáron. Lakatos István a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa és közírója volt, akit 1950-ben letartóztattak és 25 év kényszermunkára ítéltek. Tizenöt év múlva szabadult a börtönből, az 1964-es általános amnesztiának köszönhetően. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Ferencz László esperese kegyelettel emlékezett a falu nagy szülöttére. Vekov Károly parlamenti képviselő, a Nemzetépítő Platform elnöke kiemelte, Lakatos István nemcsak szociáldemokrata, hanem elsősorban igaz magyar volt. /P. L.: Kopjafát szenteltek Sárvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./2006. február 13.
Az alig kétszáz lelkes faluban a Szentimrei Alapítvány és a sztánai református egyházközség által hatodik alkalommal szervezett farsangolás sikeres volt. A sztánai farsangolást 2001-ben újraélesztő Papp Hunor református lelkész üdvözölte az idesereglő magyarországi és helyi vendégeket. A Sztánai Műhely kezdeményezésére kistérségi megbeszélésen zsoboki, sárvásári, nyárszói, kalotaszentkirályi és helyi részvevők elhatározták: terveik megvalósulása érdekében egyesületet alapítanak. Bemutatták Janitsek Jenő Sztána története és névanyaga című tanulmányát és a Rókaszemű menyecske című kalotaszegi mesegyűjteményt, amelyet H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ajánlott az olvasóknak. Emellett kiállítás nyílt sztánai és kolozsvári, Kós Károly által tervezett házakról, a helybéli gyermekek pedig Tamási Áron A búbos vitéz című mesejátékát adták elő. Fellépett a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes és az inaktelki fiatalokkal kiegészülő, budapesti Kertész Táncegylet. /Benkő Levente: Határtalan mulatozás Kalotaszegen. Kós Károly nyomán Sztánán. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
lapozás: 1-9