udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 41 találat lapozás: 1-30 | 31-41

Helymutató: Belényes

1992. május 25.

Máj. 24-én avatták fel Belényesen az RMDSZ székházát, másnap, 25-én a gondnoknő, Tóthné tartózkodott az épületben, amikor két fiatalember érkezett és az RMDSZ helyi elnökét keresték. A választ meg sem várva összeverték a védtelen asszonyt, azt kiabálva, hogy ezután az elnökre kerül sor, aki nem ússza meg élve. Az RMDSZ feljelentést tett az ismeretlen támadók ellen. /Transinfo: Halálos fenyegetés Belényesen. = Új Magyarország, máj. 29./

1992. június 11.

A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete jún. 11-én ülésezett Nagyváradon. Románia vezetőihez, a Vatikánhoz, az ENSZ-hez, az Európa Tanácshoz, az EBEÉ-hez intézett felhívásukban megállapították, hogy a tanügyi törvénytervezet kisebbség- és egyházellenes. Az utóbbi időben megszaporodtak a visszaélések, törvénytelenségek és bűncselekmények, melyeknek nyilvánvaló célja nyomást gyakorolni a kisebbségekre. 1992. márc. 19-én etnikai-vallási célzatú házkutatásokat tartottak Tordaszentlászlón és Magyarlétán, majd Szatmárnémeti központi református templomát és a római katolikus püspöki palotát több rendben ismeretlenek megrongálták. Brutális terror-támadás érte a belényesi RMDSZ-székház egyik alkalmazottját. A kolozsvári és nagybányai szélsőséges nacionalista polgármesterek alkotmányellenesen betiltották a kétnyelvű táblákat, Temesváron egy fasiszta hátterű kiadóvállalat kisajátította a volt Magyar Házat. Nagyváradon nacionalista-kommunista bírói kollektíva megfosztotta a református püspökséget saját székházától. Kolozsváron saját üzlethelyiségek rendelkezési jogának gyakorlásában akadályozza a polgármester a magyar, illetve egyházi intézményeket. 1990. márc. 25-én a bélbori katolikus kápolnát ismeretlenek felgyújtották és porig égették, a zabolai templom szintén gyújtogatás tárgya volt. Pál Sándor gyergyóhodosi katolikus papot helybéli románok súlyosan megverték és halálosan megfenyegették. Az egyházak felemelik szavukat a bemutatott jogtipró gyakorlat ellen és a nemzetközi közvéleményhez fordulnak. Tiltakoznak az ellen, hogy a zsidók százezreit halálba küldő Ion Antonescuról utcát neveztek el Nagyváradon. A román parlamentben nyíltan elhangzott olyan indítvány, hogy a magyarok deportálására internáló táborokat kell nyitni. /Egyházaink felemelik szavukat = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./ Kiadott Állásfoglalásukban felemelik szavukat a vajdasági magyarság érdekében, akiket végveszély fenyeget: diszkrimináció, erőszak, pusztulás vagy szülőföldjükről való elűzés az osztályrészük. /Állásfoglalás./

1999. június 1.

A Fekete-Körös-völgyi magyarság 1996-ban határozta el egy belényesi szórványközpont építését. Május 29-én ünnepélyes keretek között avatták fel Belényesen a Megmaradás Házát. Az ünnepségen részt vettek Kőröstárkány, Magyarremete, Belényesújlak, Tenke, Várasfenes, Belényessonkolyos, Diófás, Kisnyégerfalva, Jánosfalva, Magyarcséke képviselői is. A házépítő Zsisku János belényesi lelkész köszöntötte a vendégeket, és beszámolót tartott a szórványközpont építési költségeiről, megköszönve minden segítséget, amellyel hozzájárultak mind a református hívek, mind a holland testvérgyülekezet. Az ünnepségen Kun József helybéli születésű miskolci író, irodalomtanár bemutatta legújabb könyvét, A tárkányi sudártorony címűt, amely az ő gyűjtésében a Fekete-Körös-völgyi specifikus folklórból nyújt ízelítőt. A Belényes, te drága című könyvéért a ma már nagy többségben románok lakta városka díszpolgárává fogják avatni. Végül pedig szórványkonferenciát tartottak pedagógusok, értelmiségiek részvételével, ahol megbeszélték a régió magyarságának legfontosabb problémáit. /Szakács Árpád: A Megmaradás Háza. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./

1999. szeptember 8.

A jóváhagyást megkapták, már csak megfelelő teremre volt szükség ahhoz, hogy megkezdje működését Belényesen a magyar óvodás csoport, ahol eddig csak román nyelvű óvodai csoportok működtek. Végül a helyi RMDSZ belényesi irodahelyiségéből lett óvodai csoportterem. Zsiskú János református lelkész elmondta, hogy a csoport ökumenikus szeretne lenni. /Kulcsár Andrea: Belényes. Magyar óvoda a barátság jegyében. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 8./

2000. február 7.

Belényesben megalakult a Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség helyi szervezete. Korábban nem volt MIDESZ-csoport a településen. Az ifjúsági szervezet vezetői sokat köszönhetnek Zsiskú János református lelkésznek, mert a Megmaradás Háza ad otthont a találkozóknak. A helyi MIDESZ elnök Toma Lóránt lett. A belényesi RMDSZ-elnök, Pop György terveikről számolt be. Szeretnének magyarországi testvérvárosi kapcsolatot kiépíteni, Békéscsabára fognak ellátogatni. Felmerült az lehetőség, hogy a magyarországiak tejfeldolgozó üzemet telepítenek a városba. /Belényes: kiteljesítenék a testvérvárosi kapcsolatokat. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 7./

2000. május 19.

Máj. 18-án nyílt Nagyváradon, a Kőrösvidéki Múzeumban az 1998-ban és 1999-ben végzett értékmentő feltárások során napfényre került leletek, kerámiák, pénzérmék kiállítása. Az ásatásokat Nagyváradon a várban, a Szálka-dombon és az üvegházaknál végezték, míg a megyében Érábrányban, Jákóhodoson, Alsókocsubán, Szalárdon és a belényesi katolikus temetőben. /Péter I. Zoltán: Értékmentő régészeti kiállítás a Kőrösvidéki Múzeumban. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 19./

2000. június 27.

Nemrég jelent meg - feltehetően a szerző kiadásában - a belényesi Zsiskú János Szórvány Breviárium című esszékötete, Miklós János grafikáival. A kötet végén ott a megjegyzés: "Minden jobb magyar nyelvű újságunk szerkesztőségét megjárta. Fenenagy sajtószabadságunk bizonyítéka: válaszra sem méltatták." /Zsiskú János: Szórvány Breviárium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

2000. szeptember 5.

Belényesen tartották szept. 1-3-a között a VI. Partiumi Honismereti Konferenciát, melyet Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédelmi Bizottság elnöke nyitott meg. Szatmári Elemér Kőröstárkányról, Máthé László lelkész Várasfenesről, Szigeti József Magyarremetéről, Boros István pedig Belényesújlakról és környékéről beszélt. Földessy Mária Belényessonkolyost és Kőrösjánosfalvát mutatta be, Egyed Teréz a várasfenesi népszokásokat. Szatmári Ildikó, a Babes-Bolyai Egyetem utolsó éves magyar-néprajzszakos hallgatója faluja, Kőröstárkány és a belényesi medence demográfiai problémáit taglalta a kőröstárkányi református egyházközség anyakönyvei alapján. Dánielisz Endre a Fekete-Körös-völgyi magyarság néprajzának különböző aspektusairól értekezett. A jelenleg Miskolcon élő Kún József tanár beszélt Belényeshez való kötődéséről. Hosszú éveket töltött a szekuritáté börtöneiben. Gyakran jár haza, összegyűjtötte szülőföldje még megmaradt népművészeti, népzenei hagyományait, és egész életművével örök emléket állított szűkebb pátriája embereinek. Bemutatták Zsisku János Belényes monográfiája c. könyvét. Az Árpád-kori települések ismertetése jegyében a nagyváradi Kordics Imre Asszonyvásárt, Kiss Kálmán Túrterebes helyneveit, Tövissi József kolozsvári professzor Vargyas községet mutatta be. Kovács Rozália Érmihályfalva temetőjének csónak alakú fejfáiról beszélt. - Balogh Ferenc műépítész, a Kelemen Lajos Társaság elnöke arról tájékoztatott, hogyan készült az a CD, amely az erdélyi műemlékek térinformatikai rendszerezéséhez járult hozzá. Érdekes volt Major Miklósnak a szilágynagyfalui besenyő település feltárásáról szóló munkája, de Antal Béla Biharpüspökiről valló dolgozata is, nemkülönben Nagy Mária munkája az Őssi nevű településről. Karacs Zsigmond a Belényesi Főgimnázium 1896/97-es anyakönyvét mutatta be. Dukrét Géza Szentjobb nevének és eredetének történelmét, Bara Eszter Ákos, Görbe István pedig Dabolc történetét ismertette. György Irén szalacsi történelemtanárnő községének 1772-es urbáriumát elemezte. A konferencián bemutatták a Partiumi Füzetek 13., A szabadságharc zászlaja alatt című kötetét. /Pávai Gyula: VI. Partiumi Honismereti Konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

2000. szeptember 12.

A belényesi Habitat for Humanity újabb gyorsépítkezést szervezett szept. 9-15. között, "Építkezés a hitben - 2000" elnevezéssel. Belényesben 1997 óta húsz házat emeltek, Jánosfalván egy házat javítottak ki és adtak át egy roma családnak. A mostanival 25-re emelkedik azoknak a családoknak a száma, amelyek elmondhatják, hogy biztos fedél van a fejük felett. Ez csak egy állomása a Habitat International világszerte folyó munkájának. /Kovács S. Zoltán: Belényes. Építkezés a hitben - 2000. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 12./

2001. január 12.

Négyezer dollárral támogatja a Kárpátok Eurorégió a nagyváradi Zöld Csoport Alapítványnak a népi fafaragás hagyományának megőrzését célzó vállalkozását. Ferkő Jenő, az alapítvány elnöke szerint a belényesi Gyermekek Klubjának népművészeti szakkörét látogató harminc tanuló Miklós János igazgató vezetésével bejárja a környék több települését. A vállalkozás elsősorban a vallási jellegű tárgyakra összpontosít: temetői és útszéli keresztekre, templomi díszítőelemekre. A projekt eredményeit egy színes, háromnyelvű, magyar-román-angol kiadványban összegzik. /Pengő Zoltán: Népi faragványokat fotóznak. A Kárpátok Eurorégió támogatja a vállalkozást. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

2001. február 26.

Belényesen a farsangi táncesten Toma Lóránt belényesi MIDESZ-elnök beszámolt a helybeli ifjúsági szervezet tavalyi tevékenységéről. A településen tavaly februárban alakult meg a MIDESZ. Jelentős esemény volt az új székház felavatása. A belényesi ifjak szeretnének mihamarabb létesíteni egy ifjúsági kulturális központot. Azt is tervezik, hogy a környékbeli falvakban élő fiatalokat bevonják a MIDESZ tevékenységébe. /Kulturális központot szeretnének a belényesi fiatalok. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 22./

2001. június 29.

Június 17-19-én a budapesti Magyar Művelődési Intézet a szórvány közművelődésről szervezett meghívásos tanácskozást. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Őrvidék és Kárpátalja szórványképviselete elméleti, tanulmányi és helyi beszámolók alapján e korszakos problémákról alkotott képet, fogalmazhatott meg stratégiát. Gereben Ferenc, művelődésszociológus a felmérés alapján kifejtette, hogy Erdélyben legmagasabb az olvasási kultúra, legbővebb az elolvasási ízlésképlet. Gazda József nyugalmazott magyartanára megmaradási stratégiákat összegezte. Az oktatási, politikai, egyházi, művelődési, társadalmi stratégiák kellenek a fennmaradás érdekében. A szórványok beszámolói szerint a településben, nemzetben gondolkodók körében az értékek, a szimbólumok felértékelődnek. Alkotó értelmiségre, polgári életformát teremtő vezetőkre, megmaradást vállaló rimaszombati, lendvai, becskereki, belényesi, ipolyi, burgenlandi és aradi kulturális vállalkozókra, lelkészekre, múzeumigazgatókra, tanárokra, tanítókra, orvosokra, írókra, a szórvány problémáira érzékeny emberekre van szükség. /Kárpát-medencei tanácskozás. Szórványban, a megmaradásért. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./

2001. november 5.

Belényesen a református templom mellett a vidéken szórványban élő magyarok Megmaradás Háza áll. 1998-ban nyílt meg néhány jószándékú holland, egy áldozatra és kétkezi munkára kész református gyülekezet és annak lelkipásztora, Zsiskú János, illetve a segíteni akaró városvezetés jóvoltából. Az épületben tágas konferenciaterem, az emeleten pedig vendégszobák találhatók, ahol a környéket bebarangolók akár szállást is kérhetnek. A Megmaradás Háza mostanában 1470 kötetes könyvtárral gazdagodott Kun József, Belényesből elszármazott, Miskolcon élő irodalomtanár jóvoltából. Négy év börtön után kényszerült Magyarországra Kun József, aki fölszámolásra ítélt könyvtárakat leltározott fel. Ezekből a klasszikus magyar irodalom nagyjainak műveit, lexikonokat, szakkönyveket válogatott és adományozott a belényesi szórványközpont számára. Október 31-én járt le a beküldési ideje annak pályázatnak, melyet a Megmaradás Háza írt ki a belényesi szórványmagyar ifjú tehetségek felkutatására, illetve a még meglévő népi értékek mentésére. A határidő meghosszabbítását kérték, így márciusig lehet elküldeni a pályamunkákat. A régi református iskolában, amelyet nemrég a belényesi polgármesteri hivatal segítségével nyertek vissza, ifjúsági központot és a Bölcsőhely Anyanyelv Alapítvány számára székházat hoznak létre. /Balla Tünde: Megmaradás Háza a Belényesi medencében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

2002. augusztus 12.

Boros Ernő Mindennap eljött a halál /Szent-Györgyi Albert Társaság és az EMKE kiadása, Szatmárnémeti, Otthonom, Szatmár megye sorozat 15. kötete/ című új könyvében a Brassó melletti Földváron létesített haláltáborról írt, ahova sok ezer magyart és több száz németet hurcoltak el a románok 1944 végén, 1945 elején. A könyvben több túlélő emlékezését közölte. A kötetben közölt dokumentumok egy része előzőleg megjelent a Szatmári Friss Újságban, másik része a Romániai Magyar Szóban. Boros Ernő etnikai tisztogatásról beszélt, amit a kötetben bebizonyított. A háború utáni békeszerződések határrendezése miatt volt szüksége a román hatalomnak arra, hogy Észak-Erdélyben, különösen a Partiumban a románság javára módosítsa a lakosság etnikai összetételét. A németeket, mint "háborús bűnös" nemzetet nyíltan lehetett internálni, a magyar lakossággal burkoltabb megoldásokat kellett keresni. A könyv idézte a román miniszterelnökség utasítását a vármegyék első tisztségviselőihez (Nat.I./197/450-VIII keltezéssel) a magyar lakosság kitelepítéséről. "Indok: szabotázs stb., fasiszta magatartás, rémhírterjesztés, izgatás, oroszokkal való összeférhetetlenség. Végrehajtás: minden kiutasítás a D1/ 6. utasítás szerint hajtandó végre, csupán a kiutasított személyekkel, szóbelileg közölhető, nyilvánosságra nem hozható, erről írásbeli végzés ki nem adható. Ingatlanok el nem adhatók, ingó dolgok túlsúlyban nem vihetők (hivatkozni a CFR nehéz helyzetére), mivel azokat román területen szerezték. Újságokban publikálandó a magyar nemzetiségiek soviniszta magatartása, amellyel lehetetlenné teszik az itt élő népek békés fejlődését és megélhetését". Boros a hozzáférhető dokumentumok alapján legkevesebb 40.000-re teszi a Földvárra hurcoltak számát. Közülük legalább ötezren meghaltak a táborban. De nem csak Földvár volt, hanem Hidvég, Lugos, Borosjenő, Temesvár, Belényes, Radna, Pitesti, Gyulafehérvár és még annyi más tábor. Egyetlen menekvés volt a haláltáborokból. Azok megmenekülhettek, akik írásba adták, hogy ezentúl románok lesznek. - Mintha az indokoltnál is félénkebbek lettünk volna a feltárásban, különösen abban, hogy a nagyobb, akár az EU nyilvánossága elé vigyük azokat, jegyezte meg a könyvet ismertető Sike Lajos. Ezt a könyvet le kellene fordítani románra is. Tananyagba kellene beépíteni a könyv mondanivalóját. Ismerje meg az ifjúság, miként bántak el nagyszüleikkel. /Sike Lajos: Tananyagba kívánkozik Boros Ernő Földvárról írt könyve! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

2002. október 27.

Október elején ünnepelték a temesvári ferences nővérek rendjük erdélyi letelepedésének 100. évfordulóját. Temesvári házukban négy nemzetiség leányai élnek szeretetben, békében együtt, segítve a temesvári betegeket. A nővérek a temesvári Caritas háziápoló programja keretében dolgoznak, néhány vidéki, Temesváron tanuló lánynak otthont adnak, imacsoportot vezetnek. A kolostoraikból elűzött nővérek a kommunista uralom alatt civilben dolgoztak tovább temesvári, aradi, belényesi, lugosi, lippai, nagyszentmiklósi, szászvárosi kórházakban. A közösségi élet újrakezdésére 1992-ben nyílt lehetőség. A még életben lévő kilenc nővér Temesvárra költözött, ahol 1994-ben létrejött a provincia székhelye. Jelenleg 11 örök- és egy ideiglenes fogadalmas van a zárdában. Három nővér 24 órai állandó gondozást vállalt az idős papok otthonában, ahol a 92 éves Boros Béla c. érsek és a nyugalmazott Kräuter Sebestyén püspök tartózkodik. /Assisi Szent Ferenc leányai. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./

2002. november 25.

Zsiskú János tiszteletes csökkenő számú református híveit pásztorolja Belényesben. Híveivel létrehozták a Megmaradás Házát. Zsiskú János harmadik verseskötetét /Beszélgetőkön önmagammal/ a napokban bemutatták Belényesben. /Dánielisz Endre: Lírai kiáltás a szórványból. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 25./

2002. december 18.

Napvilágot látott Zsiskú János belényesi református-pap-költő Beszélgetőkön önmagammal című válogatott verskötetete, melyet jellemez a nyugati-szigethegységbeli magyar érzés- és gondolatvilága, kemény konok embersége, ahogyan például pöröl az elmenővel, és üzen Juliánus levelével: "azokhoz kéne odamennünk / akik mindenről lemaradtak, / akik mindenkor ittmaradtak, / magyarnak itt is megmaradtak." /Balla Tünde: Beszélgetőkön önmagammal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2002. december 28.

Magyarremete kilencszáz lakosából mintegy ötszázan magyarok. Magyarremete történelmi múltja mintegy ezer évre tekint vissza, hisz templomának egy része még Árpád-kori. A 17. századi összeírásokban elpusztult faluként szerepelt. Egy 1886-os népszámlálás adatai szerint ekkor a településnek 905 lakosa volt, közülük 559 magyar, 309 román. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a településnek ekkor 892 lakosa volt: 542 magyar, 350 román. Az idei népszámlálás adatai még nem ismertek, rendelkezésre áll viszont a felekezeti megoszlás: református 396, ortodox 367, baptista 137. A templom falképei átalakítási munkálatok alkalmával kerültek elő a vakolat alól: Szent István, Szent Imre és Szent László képe. Lenyűgözőek a képek, melyek több mint nyolcszáz évvel ezelőtt készültek. A magyarremetei református egyházközség és templom története című kiadvány szerint fontos forrás az 1787-ben megkezdett anyakönyvek vezetése. A temetőben van az 1944. szept. 27-én kivégzett negyvenkét magyar ártatlan áldozat közös síremléke. Gergely Károly akkor nyolcéves volt. Ma így emlékszik arra, ami akkor történt. Elmondta: az egész tragédia azért következett be, mert meglőttek egy román katonát, aki belehalt sérülésébe, azt mondták, hogy a magyarok tették. Ha mindez néhány faluval odébb, mondjuk Biharrósán történt volna, senkit nem végeztek volna ki, mert ott már csak román nemzetiségűek élnek. Egyébként a lelőtt román katonát helybeli magyarok vitték a belényesi kórházba, csak sajnos az úton a kórház felé belehalt sérüléseibe. A remetei RMDSZ ma 263 tagot számlál, mindannyian fizetik a tagsági díjat, újságolta Smeták Csaba RMDSZ-elnök. A remetei gyerekek karácsonykor kántálni járnak csillagokkal. Szilveszter éjszakáján, pontban éjfélkor egy jó erős hangú férfi felmászik a templomtoronyba, elmondja az újévköszöntő verset. A falu lakosainak nagy része vagy a templom köré gyűlve hallgatja, ez most is így van. Utána egymásnak boldog új évet kívánnak. /Dérer Ferenc: A biharrósai és a mézgedi patak partján. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 28./

1998. október 20.

Közel kilencesztendős tevékenységét mutatta be az 1989-es fordulat után Nagyváradon megalakult Caritas Catolica, a segítőszolgálat. Jelenlegi legnagyobb beruházásuk a Nagyváradon levő, jelenleg 30 férőhelyes Szent Márton Öregotthon. Martos Ferenc plébános, a Caritas Catolica igazgatója elmondta, hogy naponta 215 személy kap ebédet, ebből a Caritas Catolica közel 55 mozgássérült számára házhoz szállítja a meleg ételt. Havonta ezer család kap élelmiszercsomagot. Tizenkét szakorvos látja el a betegeket a Caritas Catolica 1993-ban megnyílt orvosi rendelőjében. Sokszor adományoznak ingyen gyógyszert, több nagyváradi kórházat pedig műszerekkel, ágyakkal, röntgengépekkel láttak el. A segélyszervezet Bihar megye hat településén - Nagyváradon, Nagyszalontán, Margittán, Belényesen, Élesden és Érmihályfalván - folytat házi betegápolást. Ezt a tevékenységét 1997 márciusában PHARE-program segítségével indította el. Martos Ferenc keserűen állapította meg, hogy az állam passzívan, sokszor ellenségesen figyeli a Caritas Catolica tevékenységét. A Caritas Catolica nyugati intézményektől nem kap segítséget azzal az indoklással, hogy Romániában hamarosan ugyanolyan állami finaszírozást élveznek a nonprofit szervezetek, mint külföldön. Valójában azonban az állam nemhogy segítene, inkább hajlandó elvenni, ezt mutatják a kivetett adók. /Rostás Szabolcs: Nagyváradi Caritas Catolica. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 20./

2003. január 23.

Jan. 22-én, a magyar kultúra napján Nagyváradon a Bihar megyei képzőművészek, énekesek, zenészek, költők és írók a Tibor Ernő Galériában Művészek Találkozója rendezvényt tartottak, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) rendezésében. A közönséget Jámbor Ferenc, a galéria nemrégiben megválasztott elnöke köszöntötte, majd több művész fellépett, ezután megnyitották a Tibor Ernő Galéria művészeinek közös tárlatát. Végül bemutatták Zsiskú János belényesi református lelkész Beszélgetőkön önmagammal című verseskötetét. /Tököli Magdolna: Művészek Találkozója a Galériában. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 23./

2003. április 5.

A belényesi magyar óvoda, Pető Csilla és Puskás Károly hathatós támogatásával az Apáczai Közalapítvány pályázatot nyert didaktikai segédeszközöket /színes televízió, videolejátszó, magnó, könyvek és játékok/. Belényesen a magyar óvoda a Magyar Közösségi Ház épületében fejti ki tevékenységét, az épület felújítása most folyik. Az egyetlenegy magyar csoportba tizenöt óvodás korú gyerek jár. Egyébként a belényesi I-IV. osztályban mindössze 35 magyar anyanyelvű diák tanul, felsőbbfokú oktatásra nincs is lehetőség. Magyar anyanyelvű diákok lennének, hiszen Belényes város lakosainak több mint tíz százaléka magyar, azonban nagy részük román iskolába jár. /Biró Ildikó: Magyar nyelvű oktatás Belényesben. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 5./

2003. április 11.

Ápr. 8-án megnyílt a belényesi Miklós János képzőművész tárlata Nagyváradon, a Kőrösvidéki Múzeumban. Zsiskú János belényesi református lelkész is köszöntötte a megjelenteket, méltatva olajfestményeit. /Dérer Ferenc: Belényesi művész tárlata Váradon Fogadalomtétel a velencei plébániatemplomban. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 11./

2003. április 15.

Ápr. 11-én ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. A találkozón jelen volt Szép Gyula a szaktestület elnöke, Dáné Tibor Kálmán, Márton Árpád, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla szaktestületi tagok. Az ülésen a Szaktestület elbírálta a beérkezett 697 pályázatot, ebből 236 kulturális programnak, rendezvénynek ítélték meg pozitívan a kérelmét. A nyertes pályázók listája: "Agape" Koltó-Katalini falusi szociális Alapítvány; "Amicitia" Román-Magyar Baráti Társaság; "Hit és Fény" Alapítvány - Nagyváradi fiókszervezet; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Kós Károly" Kulturális Egyesület; "Megmaradás háza" Belényes/Ref. Egyház; "Pro Juventutis" Alapítvány; A "Varságért" Egyesület; A Romániai Magyar Dalosszövetség Fúvóstagozata Pro Musica Zenei Alapítvány; A.N.O Kulturális Alapítvány; Ady Endre Kulturális Egyesület; Általános Műveltség Alapítvány; Amaryllis Társaság; András Alapítvány; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége; Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület; Apáthy István Egyesület; Appendix Művelődési egyesület; Aradi Magyar Színház Alapítvány; Arany János Művelődési Egyesület; Arató Andor Alapítvány; Archívum Kulturális Alapítvány; ARTeast Alapítvány; Artera Alapítvány; Asociatia Horváth János Társaság;B.E.Z. Humanitas Ifjúsági és Kulturális Egyesület; Bándi Mária Kulturális Alapítvány; Barabás Miklós Céh; Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány; Bartók Béla Művelődési Ház Érmihályfalva-Bihar; Báthory István Alapítvány; Berde Mózes Alapítvány; Berekenye Ifjúsági Társaság; Besztercei MADISZ; Bethlen Egyesület; Bihar Megyei Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség; Bihardiószeg Község Polgármesteri Hivatala; Bincisz; Bod Péter Alapítvány; Bogáncs - Zurboló Táncegyüttes; Borosjenői EMKE fiókszervezete; Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány; Botorka Művelődési Egyesület; Brassai Sámuel Elméleti Líceum Diáktanácsa; Brassói Magyar Diákszövetség; Brassói Magyar Diákszövetség - Erdészeti-vadászati Szakosztály; Búzavirág Egyesület; Buziásfürdői Református Egyházközösség;Csángó Ifjak Középloki Közössége; Cserey Farkas Társaság; Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület; Csernátoni Népfőiskola; Csíkdánfalvi Ifjúsági Szervezet; Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület; Csíkszereda Polgármesteri Hivatala; Csiporkázó Játszóház Egyesület; Csorgó Fiatalok Szervezete; Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány;EMKE - Szilágysomlyói Magyar Ház; EMKE Aradi Szervezete; EMKE Besztercei Szervezete; EMKE Maros megyei szervezete; EMKE Partiumi Alelnöksége; EMT Marosvásárhelyi fiókszervezete; Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány; Erdélyi Disputa Egyesület; Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány; Erdélyi Magyar Írók Ligája; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetsége; Erdélyi Múzeum - Egyesület ; Erdélyi Múzeum - Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya; Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyószentmiklósi fiókszervezete; Erdővidék Egyesület; Érmellék Non Profit Egyesület; Érmihályfalva Városi Tanácsa; Ethnika Kulturális Alapítvány; Eufónia Kulturális Egyesület;Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány; Figura Társaság; Folk Koncert Alapítvány; Fotóművészetet Pártoló "Gyulai Ferenc" Egyesület; G. Egyesület; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület; Genézius Társaság; Gericon Alapítvány Györgyfalva; Geszthy Ferenc Társaság; Guzsalyas Alapítvány; Gyermekfilharmónia Alapítvány; Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal;Hargita Megyei Alkotóközpont; Hargita Megyei Kulturális Központ; Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ; Hargita Visual Art; Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület; Háromszéki Táncegyüttes; Hébe Alapítvány; Helikon-Kemény János Alapítvány; Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány; Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság; Hollósy Simon Művelődési Egylet; Homo Ludens Alapítvány; Horváth István Alapítvány; Human Reform Alapítvány - Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete;Identitás Alapítvány; Ipp Art Társaság; Irkater Alapítvány; Kallós Zoltán Alapítvány; Kaplonyi Crescendo Egyesület; Kékiringó Alapítvány; Kis Küküllő Alapítvány; Kisperegi Református Egyházközség; Kolozsvári Unitárius Kollégium; Kós Károly Kulturális Egyesület; Kőhalmi Református Egyházközösség; Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület; Kriza János Néprajzi Társaság;Lajtha László Alapítvány; Lupényi Katolikus Egyházközösség - Lupényi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; MADISZ Bethlen; Magardici Bodurian Alapítvány; Magyarörmények Romániai Szövetsége; Makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet; Manóház Egyesület; Maros - Mezőségi Református Egyházmegye; Maros Megyei Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség; Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség; Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem; Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközösség; Medgyesi Unitárius Egyházközösség; Mérai Hagyományőrzők Egyesülete; Mikes Kelemen Líceum Alapítvány; Millenium Alapítvány; Minimum Party Társaság; Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete; Moebius Egyesület; Monográfia Alapítvány; Mustármag Kairosz Egyesület; Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület; Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület; Nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány; Nagyváradi Ady Társaság; Nagyváradi Magyar Diákszövetség; Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal,Pentaton Művelődési Alapítvány; Percseni Általános Iskola; Petőfi Sándor Művelődési Egyesület; Pipacsok Néptáncegyüttes; Pro Juventute Szocio-Kulturális Egyesület; Pro Musica Zenei Alapítvány; Pro Régio Egyesület; Pro Sal Parajdi Soegyes-let; Pro Urbe Szék Alapítvány; Pro Zilah Egyesület, TERBETE néptánccsoport; Pro-Kisbács Egyesület;Rekettye Kulturális Egyesület; Reményik Sándor Kulturális Egyesület Felsővisó; Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány; Rika Kistérségi Egyesület; RMPSz Beszterce-Naszód megyei szervezete;Római Katolikus Plébánia ; Római Katolikus Plébánia Türkös; Romániai Magyar Dalosszövetség; Romániai Magyar Könyves Céh; Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete; Romániai Magyar Népművészeti Szövetség; Romániai Magyar Zenetársaság; Sapientia Varadiensis Alapítvány; Segesvári Miklós Pál Egylet; Spectator Alapítvány; Studium Academicum Alapítvány; Szászrégeni Református Egyház; Szászvárosi Református Egyházközség;Szatmárnémeti Kölcsei Kör; Szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet; Székelyudvarhelyi Művelődési Ház; Szent-Györgyi Albert Társaság; Szigligeti Jótékonysági és Kulturális Alapítvány; Szilágy Társaság - Zilah; Szilágyerkedi Református Egyházközösség; Szovátai városi múzeum; Szucsági Református Egyházközösség; Tacsi Református Egyházközösség; Tamási Áron Színház; Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Szervezet; Téka Művelődési Alapítvány; Temesvári Állami Csiky Gergely Színház; Temesvári Magyar Diákszervezet; Temesvári Magyar Nőszövetség; Tilos Alapítvány; Tonic Média Alapítvány; Tordaszentlászlói Református Egyházközség; Tövishát Kulturális Társaság; Tranzit Alapítvány; Udvarhelyi Fiatal Fórum; Udvarhelyszék Jövőéért Egyesület; Varadinum Kulturális Alapítvány; Végvárért Alapítvány; Venczel József Vallásszociológiai Intézet; Zichy-Horváth Egyesület, Vajdaszentivány; Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia; Zurboló Táncegyüttes;A Communitas Alapítvány Titkársága a pályázókat levélben értesíti a Szaktestület döntéséről és az elszámolási kritériumokról./Ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. = RMDSZ Tájékoztató. 2003. ápr. 15., 2439. sz./A lista ízelítőt nyújt a 2003-ban élő és működő alapítványok és egyesületek címjegyzékéből.

2003. április 18.

Érsemjénből 1971-ben pár hónapos kiállításra vitték el a református gyülekezettől az 1699-ben készült ezüstkelyhet a bukaresti Történelmi Múzeumba. Így lett a C19-es kiállítási tárgy belőle, közben harminckét esztendő eltelt. A semjéni reformátusoknak az országban elsőként sikerült visszakapniuk kegytárgyukat, igaz, most még csak félévre kölcsönbe, de számítanak arra, hogy amint törölhető lesz a múzeum leltárából, végleg a gyülekezeté lehet. Eddig Bihar megyében csak Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspöknek sikerült hazahoznia egyháza ereklyetartóját. A református egyháznak még nem adtak vissza egyetlen elkobzott műtárgyat sem, bár Bihar megyéből még két régi úrasztali kelyhet lehet találni a Történelmi Múzeumban, az egyik a hodosi, a másik a belényesi szórványból való. Az érsemlyéniek 2002. decemberében kötötték meg a múzeum vezetőségével a kölcsönvételi szerződést. Előtte 1992 óta keresték kegytárgyukat, és azt hitték, nincs is meg. "Az érsemlyényi Ecclesiához conferálta Püspöki Sámuel uram, anno 1699" - olvasható a kelyhen, majd így folytatódik a felirat: "Megnagyobbíttatott azont Szent Ecclesia költségével 1765-ik esztendőben ezen formára." A református parókián hatalmas papiros paksaméta kerül elő, a kehely elvitele óta ez a hazahozatali kísérletek dokumentációja. 1998-ig nem volt olyan törvény, ami lehetővé tette volna a hazahozatalt, az illetékes hatóságok most is gondolkodtak, adják-e vagy sem. /Balla Tünde: Otthon Érsemjénben. Hazatért a fogva tartott úrvacsorai kehely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

2003. április 22.

Nagypénteken, ápr. 18-án Kőröstárkány és a Fekete-Körös völgyi magyarság képviselői, lelkészei az 1919-es vérengzés áldozataira emlékeztek. Az Erdély megszállására induló román csapatok berkeiből származó félkatonai martalóccsapatok több mint száz ártatlan civilt mészároltak le Tárkányba és Nyégerfalvára betörve. A pusztán nemzetiségük miatt mártíromságot szenvedett helybéli magyarokra 1989 után is csak félve mertek s mernek ma is emlékezni az utódok, hiszen a román nacionalista ellenpropaganda mind a mai napig a történelemhamisításra esküszik. Nyolcvan évvel az 1919-es nagyszombati kőröstárkányi vérengzés után Gábor Ferenc akkori helyi RMDSZ-elnök és néhány társa kitartásának eredményeképpen, Csapó I. József szenátor és a Magyarok Világszövetsége támogatásával sikerült emlékművet állítani a falu központjában az áldozatoknak. A kőröstárkányi Pro Tharkan Egyesület (elnök Gábor Ferenc) szervezésében lezajlott méltóságteljes megemlékezés során a Fekete-Körös völgye 10 településének magyar közösségei átvették - képviselőik révén - a Magyarok Világszövetsége Kossuth-emlékzászlaját. A többnyire reformátusok lakta Kőröstárkány, Magyarremete, Kisnyégerfalva, Várasfenes, Belényes, Belényessonkolyos, Kőrösjánosfalva, Belényesújlak, Tenke és Gyanta lelkipásztorai, gondnokai, küldöttei köszönték meg Patrubány Miklós MVSZ-elnöknek az ajándékot. Az emlékműnél Patrubány Miklós és Csapó I. József mondott beszédet. /Kőröstárkányi emlékezés és találkozó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 22./

2003. május 17.

Nagyvárad zajlik a Varadinum, igényes előadások követik egymást. Osztatlan siker koronázta és állvatapsolás jutalmazta a budapesti Honvéd Táncegyüttes előadását. Zalder András nagyváradi képzőművésznek Nagyvárad legszebb épületeiről készített fényképeit a Foto Art Galériában és az Ady Középiskolában tekinthetik meg a betérők, Miklós János belényesi képzőművész munkái pedig a Bihar megyei RMDSZ székházában láthatók. /(Balla Tünde): XII. Festum Varadinum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

2003. június 28.

Nyugdíjba vonulása alkalmából a vasárnapi istentiszteleten búcsúztatják Zsiskú János belényesi református költő-lelkipásztort, aki 1965 óta szolgálja az ottani szórványmagyarságot. Zsiskú János /sz. Tasnádszántó, 1936. jún. 29./ 1958-1965 között Szilágyzovány lelkésze, majd 65-től nyugdíjba vonulásáig Belényesben. Írásai jelentek meg a Romániai Magyar Szóban, az Igaz Szóban, az Utunkban, az Előrében, a Bihari Naplóban, a Harangszóban, a Magyar Naplóban és az Erdélyi Magyarságban. Első verseskötete, a Halálos hűség 1995-ben látott napvilágot, társszerzője az Őrtornyaink a Körös völgyén című helytörténeti munkának, Szórvány breviárium címmel próza kötete jelent meg 2000-ben, majd a Beszélgetőkön önmagammal verseskötete. Számos díjban és kitüntetésben részesült. A legnagyobb elismerés gyülekezetének tisztelete és szeretete. Belényesben 528 híve van a gyülekezetnek, 40 taggal vegyes énekkara és 1996-98 között felépült a Megmaradás Háza, a belényesi szórvány kis magyar otthona. Az egyházközség emléklapot jelentetett meg a jeles alkalomból, így fejezve ki tiszteletét és háláját a lelkipásztornak 38 évi áldozatos munkájáért. /(Balla Tünde): Zsiskú János: 38 évi szolgálat nem ér véget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

2003. augusztus 9.

A Nagyváradi Caritas Catolica égisze alatt már legalább tíz éve működik házi beteggondozói szolgálat, melynek keretében tavaly közel 550 rászorulót láttak el a váradi egyházmegyében. Nagyváradon kívül Nagyszalontán, Belényesben, Élesden, Margittán, Érmihályfalván és Tasnádon működtet gondozói szolgálatot a Cartias, s most újabb filiát avattak Fugyivásárhelyen. A Caritas házi beteggondozói szolgálata vállalja a gyógyszerek, injekciók beadása mellett a család felkészítését is, a mozgásképtelen személy etetését, gondozását, a Caritas ápolói vércukor- és vérnyomásszintet is mérnek, orvost hívnak, ha szükséges. Az új házigondozói központot Fugyivásárhelyen aug. 5-én avatták fel a holland főtámogatók részvételével. A fugyivásárhelyi házigondozói szolgálatnak most még egy asszisztense van, ám amint fokozatosan kiépül a gondozottak köre, bővülni fog az alkalmazottak száma is. /Balla Tünde: Elsőként egy faluközösségben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

2003. augusztus 20.

Tizenkilencre jött a negyvennégy, / jelentve ártatlanok vesztét, / Kupacba halomba lövette / Egyformán aggastyán és gyermek." - olvasható Zsiskú János versében. Az 1996-os Őrtornyaink című kiadványban írtak arról, hogy 1919-ban és 1944-ben Belényes vidékén többszáz magyar férfi esett a nemzeti gyűlölet áldozatául, a felbőszült románság lemészárolta őket. Eleinte csak suttogva emlékeztek a falvak, ma már nyíltan kimondják: Magyarremetén 43, Kisnyégerfalván 17, Kőröstárkányban 87, Gyantán pedig 40 magyar embert végeztek ki. Aug. 17-én erre emlékeztek Belényesben, a régió központjában, három kopjafát állítottak a református templom udvarán a Communitas Alapítvány, a belényesi RMDSZ és a református egyház közös támogatásával. Boros István református lelkész a kopjafák felavatását megelőző ünnepségen arra kérte az egybegyűlteket: megbékélve tekintsenek vissza 19-es és 44-es eseményekre. Az emlékjelhagyást kezdeményező Miklós János belényesi képzőművész kifejtette, hogy az 1830-as években iparművészek tették hagyománnyá a kopjafaállítást. A képzőművész elmondta, hogy Zsiskú János lelkész-költővel már 1996-ban, közös könyvük, az Őrtornyaink megjelenésekor szövögetni kezdték a most megvalósult tervet. A kötegyáni Ungvári Mihály, Szőke Sándor, ifj. Ungvári Mihály, Belényesből pedig Miklós János és Antal András fafaragó művészek egy hetes alkotótáborban láttak munkához, hogy kifaragják az emlékjeleket. Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-elnök véleménye szerint a Belényes-vidéki vérengzésben nem csak azok voltak a hibásak, akik meghúzták a ravaszt, hanem azok a politikai vezetők is, akik cinkos magatartással és hangulatkeltéssel előidézték, s büntetlenül hagyták ezt. "Marosvásárhely fekete márciusa intő jel azoknak, akik úgy gondolják, hogy megengedhetjük magunknak érdekvédelmi szervezetünk szétdarabolását"- fejtette ki az elnök. Az ünnepségen elszavalták Zsiskú János alkalmi versét: "...Belényes úgy, mint vidékközpont / kopjafák alól igent mond / sürgetve azt a régi elképzelt / nagy, történelmi jóvátételt, hogy legyen egyszer ez a két nép / kopjafák alatt összebékélt." /(Balla Tünde): Kopjafaállítás emlékjelhagyással. Tisztelgés a Belényes-vidéki vérengzés áldozatai előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

2003. augusztus 30.

Miklós János belényesi grafikusművész húsz évi munkájának gyűjteményét, 100 ex libris-ét tartalmazó albumát vehette kézbe nemrég Nagyvárad művészetpártoló közönsége a Müllerájban. RMDSZ. Bemutatkozott Derzsi Ákos könyvkiadó is, az album elkészítője, aki a közös munka élményét osztotta meg hallgatóságával. /Képi metafora: ex libris. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./


lapozás: 1-30 | 31-41




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék