Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 75 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-75

Helymutató: Szászváros

1992. szeptember 16.

Júliusban és augusztusban több csoportban működött tábor Székelyudvarhely mellett, a város ifjúsági lelkészének, Dobai Lászlónak szervezésében. Szórványterületre látogattak augusztus elején a Kolozsvár-felsővárosi gyülekezet fiataljai, a Sajó mente egyik elnéptelenedő gyülekezetében, Sajóudvarhelyen vertek tábort egy héten át, innen járták be a vidéket. Az Erdélyi Református Egyházkerület anyagi támogatásával két és fél hónapig sátoroztak fiatalok a Szászváros melletti hívek nélkül maradt algyógyi lelkészotthonban. Az utolsó csoportban kolozsvári fiatalok voltak együtt 19 luizikalagori csángó, továbbá 20 fogarasi és környéki, valamint 20 bürkösi és szentágotai ifjúval. A reformátusokkal a jelen levő lelkészek foglalkoztak, a katolikusokkal pedig Keresztes Albin szászvárosi ferences atya. Augusztusban a Margitta melletti Apátkeresztúron üdülhettek fiatalok. - Elgondolkodtatóak az egyik kisfiú romlott nyelvű, ám mintha nyelvemléket idéző sorai: "Nodon sepen cosonun hod mii Ormenesi és Cotonai dermecheh it tonulhatunc Opad ceresturon enechelni is imadchozni modorul..." /Vetési László? Enechelni is imadchozni modorul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

1993. szeptember 8.

Szept. 4-5-én tartották Marosvásárhelyen a Kollégiumi Öregdiákok Baráti Köre szervezésében az egykori Református Kollégium - ma Bolyai Farkas Líceum - volt diákjainak világtalálkozóját. Amerikából, Ausztráliából, Svédországból, Németországból, Magyarországról és más országokból érkeztek az öregdiákok. Az istentiszteleten Gálfy Zoltán teológiai professzor szolgált. Beszédet mondott Klementisz János igazgató és Sipos Lajos, a kollégium legidősebb tanára. A Teleki Tékában megnyílt kiállításon a kollégium egykori nyomdájában készült művek voltak láthatók. Az iskolába pedig 81 író-költő, 9 szobrász és 20 festőművész - a kollégium volt diákjai - alkotásai sorakoztak. A megjelentek kopjafát állítottak a református temetőben az elhunyt tanárok és diákok emlékére. A kollégiumban beszédet mondott Nagy Győző, Marosvásárhely polgármestere, M. Kiss Pál művészettörténész, egykori kollégiumi tanár, Weszely Tibor tanár és Szőcs István író. Felolvasták a résztvevők által elfogadott Ősi magyar iskolánkért című levelet. /Bögözi Attila: Világtalálkozó Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./ A levélben összegezték a közel félezer éves kollégium jelentőségét. Ez a kollégium - akárcsak a nagyenyedi, a kolozsvári, a zilahi, a sepsiszentgyörgyi, a szászvárosi, a máramarosszigeti testvérintézmény a tudomány, műveltség erős vára volt. A kollégium az erdélyi református gyülekezetek adományaiból épült. 1990. febr. 9-én döntés született, melynek értelmében a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum - más erdélyi középiskolákhoz hasonlóan - visszanyeri magyar jellegét. Nem így történt. Marosvásárhely lakossága 1977-ben 60 százaléknál nagyobb arányban magyar nemzetiségű volt és ma, az erőszakos betelepítések után is több mint 50 százalékban magyar, ennek ellenére nincs egyetlen magyar középiskolája. Az öregdiák-találkozó résztvevői kérik az ország elnökét, az illetékes kormányszerveket, hogy tegyék lehetővé az 1990. febr. 9-én döntés érvényesítését. /Ősi magyar iskolánkért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

1999. december 10.

A kommunista diktatúra, az egyházüldözés idején több ferences szerzetest is bebörtönöztek /Boros Fortunátot, aki börtönben is halt meg, további elítéltek: Gurzó Anaklét, Écsi János, Angi Csaba, Benedek Fidél, Fodor László, Fülöp Tamás, Pöhacker Balázs, Bálint Szalvátor, Fodor Pelbárt, György Hugó, Krizogon fráter, Hajdú Leánder, Szentmártoni Odorik, Szőcs Izidor és Ferencz Ervin/. - 1991-ben az állam újra elismerte a Ferenc-rend létezését. A ferencesek Benedek Domokost megválasztották tartományfőnöknek. 1991-ben 28 rendtag volt, azóta sok fiatal jelentkezett a rendbe, jelenleg 68-an vannak. A ferencesek noviciátusa Magyarországon, Szécsényben van, a teológia pedig Szegeden. Erdélyben a ferences kolostorok nagy része még mindig állami kézben van. Egyelőre Csíksomlyó, Dés, Déva, Gyergyószárhegy és Esztelnek rendháza van osztatlanul a birtokukban, a többi helyzete rendezésre vár. Marosvásárhelyen a ferencesek szegénykonyhát tartanak fenn, Pál atya pedig cigánypasztorációt végez, Déván Bőjte Csaba három ferences társával 160 árvagyerekről gondoskodik, további húsz gyermekkel az üresen álló szászvárosi kolostort népesítették be. /Balázs János: A ferencesek Erdélyben. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 10./

1999. december 24.

Böjte Csaba ferences testvér 1992 óta él Déván, a kolostorban. 1992-ben elhagyatott, romos volt a ferences kolostor, amely az 1970-es árvíz után 22 évig lakatlan volt. Böjte Csaba maga is árva volt, elkezdte az árvagyermekek összeszedését. A dévai és szászvárosi kolostor ma már több mint 200 gyermeknek jelent állandó otthont. A gyermekeink az ország különböző városaiból, plébániáiról, egyházközségeiről jönnek, a legkisebb egy és fél éves, a legnagyobb már egyetemista. Az intézeten belül van egy-egy hatosztályos iskola, jövőre szeretnék beindítani a hetedik osztályt is. "A hét év meggyőzött arról, amit mindig is hittem, hogy mindeniket gyermeket Isten teremtett és minden gyermeket jó anyagból." - vallja Böjte Csaba. Az ország minden részéről jön időnként adomány. "Minden hónap pénzügyi mérlege egy csoda, hét év után sem értem igazán, hogy kerül ki mindenre a pénz." A Szent Ferenc Alapítványnak több mint 50 fizetett munkatársa van és több mint 50 segítő önkéntese. Ez az egyetlen erdélyi kollégium, amely árvaházként is működik, ezért sok gyermeket irányítanak hozzájuk. /Szőcs Andrea Enikő: Dévai árvák egyházi gondozásban. Az emberi összefogás gyönyörű példája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

2000. március 25.

Higyed István lugosi református tiszteletes, a magyar református egyháztörténet doktora hosszú szolgálat után nyugdíjba vonul. Lugoson tett ökumenikus szolgálataiért tavaly, 70. születésnapján a város díszpolgárává választották. Higyed István elmondta, hogy Lugoson volt román reformáció. Fogarasi István prédikátor romául és magyarul hirdette az igét Lugoson. Fogarasi a Szászvárosi Bibliának egyik magyarról románra fordítója volt 1582-ben. Ugyancsak ő fordította románra legelőször a Heidelbergi Kátét Catechismul Kalvinesc címmel. Lugoson szolgált 1921-34 között Szombati-Szabó István költő. - Lugos nem könnyű szolgálati hely, mert rendszeresen három nyelven kell hirdetni az igét a vegyes házasságok miatt. Amióta itt tevékenykedik, rendbehozták a templomot. Higyed István mindent megpróbált, de nem sikerült kiadnia Szombati-Szabó István összes műveit. /Balta János: 33 évet szolgálni egy közösséget, isteni ajándék. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

2000. június 7.

Megjelent a Szent Ferenc Alapítvány évkönyve, 2000 - Déva. Tartalmazza az 1993 decemberétől jogi személyként működő Szent Ferenc Alapítvány által létrehozott és fenntartott intézmények történetét, a munkatársak, a gyermekotthonok és kollégium diákjainak névsorát. Déván a korszerűsített ferences kolostor lett 1993-tól az új magániskola otthona. Hét év alatt gyermekmentő és -védő intézmények jöttek létre az alapítvány égisze alatt: a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, a Szórványkollégium, 1995-től a Magyarok Nagyasszonya Iskola, a marosnémeti cigányóvoda, a dévai óvoda. Az Erdélyi Ferences Rendtartomány felajánlotta a szászvárosi ferences kolostort a rászorult gyermekek megsegítésére, így 1999 januárjában beindult a Szent Erzsébet Gyermekvédelmi Intézet, amely jelenleg 24 gyermeknek ad otthont. Gyermekmentés folyik a ferences kolostorokban. Itt is, akárcsak Déván, szociális családokat alakítottak ki, amelyekben a családanyát pótló nevelők 8-10 gyerekről gondoskodnak. A fenti intézményekben 204 gyermeket, fiatalt nevel 52 fiatal és idősebb munkatárs, akik, akárcsak gondozottjaik, az ország minden részéről verbuválódtak. /Deák Piroska: Évkönyv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

2000. július 16.

A dévai Szent Ferenc Alapítvány évkönyve dokumentum-értékű. Böjte Csaba ferences szerzetespap érdeme, hogy megszületett 1993-ban a Szent Ferenc Alapítvány. Először szórványtáborba gyűjtötték a bányász- és munkástelepek gyermekeit, majd "állandósították" a tábort: a gyermekeket beköltöztették az alapítványok támogatásával renovált dévai kolostorba. A Szent Ferenc Alapítvány jelenleg 204 gyermeket (háromévestől 22 évesig) a következő intézményekben lát el: Déván van a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon (3-7 éves gyermekek), a Magyarok Nagyasszonya Szórványkollégium (nyolcadik osztályt végzett fiatalok számára), a Magyarok Nagyasszonya Iskola (négy elemi osztállyal, folyamatosan kialakul a közép- majd felső tagozat is), az óvoda, Marosnémetiben pedig a cigányóvoda, Szászvárosban 1999 januárjától a ferences kolostorban működik a Szent Erzsébet Gyermekotthon. /A "védnök" Szent Ferenc. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 16./

2001. január 12.

Az USA bukaresti nagykövete, James Rosapepe bejelentette: újabb tizennégy romániai települést jelöltek ki arra, hogy új munkahelyek teremtésében amerikai segélyben részesüljenek. Eddig huszonegy ilyen település volt, amelyekben sok, a privatizáció és a ráfizetéses állami vállalatok bezárása nyomán munkanélküliekké vált személyt juttattak munkalehetőséghez. A 14 település közül erdélyi a következő: Petrilla (Hunyad), Karánsebes (Krassó-Szörény), Óradna (Beszterce-Naszód), Borsabánya (Máramaros), Kézdivásárhely (Kovászna), Kudzsír (Szeben). A DEL-program keretében előzőleg támogatásban részesült települések közül erdélyiek: Brad (Hunyad), Nagydisznód (Szeben), Alsóvisó (Máramaros), Marzsina (Temes), Nagyenyed (Fehér), Szászváros (Hunyad), Székelyudvarhely (Hargita) és Egeres (Kolozs). /DEL-program: Újabb 14 település kap USA-segélyt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2001. március 13.

Márc. 13-án Déván, a Művelődési Házban tartják a magyar diákok gáladélutánját. Márc. 15-én a piski katolikus temetőben megkoszorúzzák a szabadságharc hőseinek emlékére állított obeliszket. Márc. 15-én Vajdahunyadon, a Siderklub kistermében A költő visszatér címmel tartanak verses, zenés irodalmi megemlékezést, amelyen a dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium énekkara és a vajdahunyadi MADISZ tagjai lépnek fel. Petrozsényban, a római katolikus templomban lesz az ünnepi megemlékezés. Az elmúlt hétvégén Csernakeresztúron a Tájházban és Szászvároson emlékeztek meg ünnepélyes keretek között az 1848-49-es forradalom Hunyad megyei eseményeiről. Szászvároson a református imateremben megkoszorúzták gróf Kún Kocsárd mellszobrát. /Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

2001. április 19.

Megjelent a Hunyad megyei magyarok nemrégiben indult folyóiratának, a Hunyad Megyei Hírmondónak a harmadik száma. A kiadvány a Hunyad és Krassó Szörény megyei magyarok életébe enged betekintést, olyan települések eseményeit villantva fel, ahol hosszú évekig nem lehetett magyar nyelvű újságot olvasni. Egymás után sorakoznak a kiadványban a végvári magyarság településeinek hírei: csernakeresztúri, szászvárosi, vajdahunyadi rendezvények, dévai, petrozsényi, boksánbányai intermezzók. A Hunyad Megyei Hírmondóban tapasztalt újságírók (Makay Botond), megyei tanácsosok (Hauer Erich), parlamenti képviselők (Winkler Gyula), helytörténészek (Schreiber István) egyaránt közölnek. /Sok sikert, Hunyad megyei hírmondó! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

2001. május 11.

Ápr. 21-én ünnepelték Kolozsváron az Iskola Alapítvány megalakulása ötödik évfordulóját, melyet összekötötték a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozással. Markó Béla, az RMDSZ elnöke emlékeztetett: 1995-ben székelyudvarhelyi tiltakozó gyűlésen meghirdették, hogy tiltakoznak és építeni fognak. A szórvány helyett inkább "irtásról" lehetne beszélni vagy ritkításról. Megritkították körülöttük azt a közeget, melyben éltek. Ma már Erdélyben a magyarságnak legalább a fele szórvány vagy kisebbségi helyzetben él. Kötő József, méltató szavak kíséretében az erdélyi civil társadalom nevében átnyújtotta azt a díszoklevelet Bálint-Pataki Józsefnek /Határon Túli Magyarok Hivatala/, amely arról tesz tanúságot, hogy az utolsó tíz évben az építkezésben mindig jelen volt a vártán. - Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke meghatározta a szórványstratégiát. Minden régióban és területen el kell készíteni a szórványmagyarság lokális, teljes, átfogó, gazdasági, kulturális, etnikai, nyelvi, önértékelési rehabilitációs tervét. Az oktatáshoz pénz kell. A költségeket a magyar államnak kell állnia, mert megjelent a magyar nyelv analfabetizmusa. Oktatássérült gyermeknemzedék nő fel. Ez a nemzedék gyakorlatilag nem férhet hozzá saját anyanyelvi információihoz. Egy közösség először oktatásszórvány lesz, utána bekövetkezik az etnikus szórvány. Kihalóban van az a nemzedék, amely még emlékezik valamilyen pozitív magyar élményre. Az új nemzedék nem érti, mit is jelent a mi és az ők. - Bodó Barna, a Diaszpóra Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás és oktatás problémájáról értekezett. Valamikor működtek a nagy gyárak, melyekbe ingáztak a munkások és velük utaztak az iskolások is, akik ingáztak. Mára ez megszűnt. - Ezután 19 felszólalás hangzott el, egy-egy terület képviselői referáltak helyzetükről. Vízi Imre (Theodidaktos-Kolozsvár) a tehetséggondozó bentlakás fontosságát emelte ki. Farkas Miklós (Szórványkollégium-Segesvár) egy új épület felépítéséről értekezett. Szatmári Ildikó (Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed), könyvtárak létrehozását sürgette. Lakatos András (Kalotaszentkirály) szerint a tanügyi törvény politikai fércmunka. Böjte Csaba (Ferenc-rendi kolostor-Déva) elmondta, 200 gyermekkel Déván, 30 gyermekkel Szászvárosban 1995-ben létrehozták a magyar tannyelvű iskolát. A költségek 1/3-át a román állam állja! Orbán Mária (Dévai líceum) szerint meg kell szervezni a lokális stratégiát. Kun Árpád (Hunyad megyei Bácsi település lelkésze) figyelmeztetett, nagyon kevés a magyar gyermek. Ennek megfelelően kell dolgozni. Pillich László (Heltai Közalapítvány-Kolozsvár) a távképzés, távoktatás, Internet fontosságát érintette. Bauer Madarász Ilona (Óradna) a 850 lelket számláló magyar közösség küzdelmeit, eredményeit sorolta fel. 1965-ben megszüntették a I-VIII. osztályos magyar tagozatot. 37 év után megnyílt a magyar nyelvű óvoda. Sikerült felépíteni a Reményik Sándor magyar házat. Vicsai János (Szamosardó): iskolák zárnak be gyermekhiány miatt. Mezőgazdasági szakoktatást kellene létrehozni. Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő: Székelyudvarhely környékén az iskolák elnéptelenednek. 400 gyermeknek szórványtábort szerveznek. Szegedi László (Kőhalom) szerint, az elszegényedés következtében a gyermekek tanulhatnak. 72 gyermeket "fogadott" a családba. Murvai László, a Tanügyi és Kutatási Minisztérium vezérigazgatója jelezte: az az osztály, melyet ő irányít, a továbbiakban is partnere a szórványoktatási gondokkal küzködőknek. Ríz Ádám, a magyar Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője: Magyarországon nem volt szórványtámogatási koncepció. El kell készíteni a Kárpát-medence szórványtérképét. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója: az Apáczai Közalapítvány a határon túli magyarság támogatására 3 év alatt 2 milliárd forintot közvetített. Ebből az összegből több mint 400 millió forint jut évente az erdélyi magyarságnak. Tibád Zoltán, az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriumi titkára arról a felelősségről beszélt, mely egy ilyen munkával jár. Végül Lászlófy Pál, az RMPSZ országos elnöke, valamint az RMDSZ oktatási alelnöke, Nagy F. István ismertette tevékenységüket. /Csomafáy Ferenc: Tiltakozunk és építeni fogunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

2001. november 21.

A gyulafehérvári Főegyházmegyében kevés szerzetes van, de 15 szerzetesi közösség képviselteti magát: a Mallersdorf-i Szegény Ferences Nővérek Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Déván, Kézdiszentléleken, Csíkszépvízen tevékenykednek. A Szociális Testvérek Társasága Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszerdában, Marosvásárhelyen és Désen működik. A Segítő Nővérek Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen működnek. A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön a szegények szolgálatát tartják feladatuknak. A Klarisszák, monasztikus szerzetesnők monostora, "Csíksomlyó Ágacskája", kánonilag 2000. augusztus 11-én lett alapítva Csíksomlyón, négy nővérrel. A fentieken kívül az egyházmegye területén a következő női szerzetesközösségek működnek néhány taggal: Iskolanővérek (Kolozsvár és Lemhény), Jézus Szíve Társaság (Kolozsvár, Gyulafehérvár), Orsolyanővérek (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben), Szatmári Irgalmas Nővérek (Marosludas, Szováta, Kolozsvár), Szt. József Nővérei (Gyulafehérvár), Kereszt és Szenvedés nővérei (Gyimesközéplok). Jelenleg 41 ferences dolgozik szétszórtan a főegyházmegye területén: Kolozsvár, Kőrösbánya, Déva, Szászváros, Vajdahunyad, Brassó, Esztelnek, Csíksomlyó, Szárhegy, Marosvásárhely, Szamosújvár, Dés. Egyetlen piarista él Kolozsváron, egy konventuális ferences Marosvásárhelyen és egy jezsuita a gyulafehérvári szemináriumban tevékenykedik. /Erdélyben 15 szerzetesrend tevékenykedik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

2002. július 13.

Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ elnöke a vele készült beszélgetésben bemutatta az EME történetét. Kitért gróf Mikó Imre nagyszerű személyiségére, aki először is az iskolák újra megnyitásával foglalkozott, például a nagyenyedi elpusztított kollégium rendbetételével, továbbá a szászvárosi kollégiummal. A kolozsvári Nemzeti Színház újjászervezése és működésének megkezdése ugyancsak az ő nevéhez fűződik. 1854-ben újjászervezte az Erdélyi Gazdasági Egyesületet. Elindította az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításáért a mozgalmat. Bécs semmiképpen nem akart beleegyezni ennek létesítésébe. Mikó többször felutazott Bécsbe, hatalmas levelezésbe kezdett. Több ezer levelet küldött szét, és majdnem ugyanannyit kapott vissza az erdélyi és magyarországi értelmiségtől, a falvak papjaitól kezdve a tisztségviselőktől a tudós emberekig, és városi elöljáróságoktól a földesurakig. Végül 1859-ben sikerült az alapszabályokat jóváhagyatnia Bécsben, így 1859. november 23-tól 26-ig tartó ülésen megalakították Kolozsváron az egyesületet. Mikó egyesítette a nemzeti múzeum és a tudományos akadémia célkitűzéseit, így lett végül Erdélyi Múzeum-Egyesület, amely tulajdonképpeni múzeumot működtet, és feldolgoztat, tehát kettős célt lát el. A megszületésénél a Magyar Tudományos Akadémia bábáskodott, 24 magyar akadémikus lépett be a tagjai sorába. Az EME maga köré gyűjtötte a tudományos elfoglaltságú embereket. Mikó Imre felajánlotta villáját és tízholdas kertjét az egyesület számára. Rendkívül gyorsan gyarapodtak a közgyűjtemények. A levéltár, a könyvtár, a numizmatikai gyűjtemény, később a képtár, az ásványgyűjtemény. 1872-ben megalakult a kolozsvári magyar tudományegyetem. 1950-ben a kommunista hatalom betiltotta az EME-t, az akkori székházát gyűjteményeivel együtt elkobozta. 1989-ig csupán jelentős személyiségek folytatják saját műhelyükben azt a munkát, amelyet már az intézmény nem végezhetett el. /Szabó T. Attila és mások./ 1990-ben újjászervezték az EMÉ-t. Öt szakosztállyal kezdte meg a működését, újraindította az Erdélyi Múzeum folyóiratot és a Természettudományi Közleményeket, valamint az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatot. Ez a struktúra jelentős mértékben vonzotta az erdélyi tudományos élet képviselőit, és a tudományos élet is ugyanolyan alapossággal indult be. 1623 rendes tagja van az Egyesületnek, pártoló tagjainak száma 82, a beiratkozott egyetemi hallgatók száma pedig 2563. A Sapientia - Magyar Tudományegyetemen az EME több tagja állást vállalt. Az EME is megtalálja majd a maga pászmáját, amelyet ezután fog művelni a tudomány területén. Az EME integráló tényező szeretne lenni a különböző magyar tudományos műhelyek között, anélkül hogy monopóliumra törekedne. Az EME kezdeményezte a különböző egyesületek között a könyvtári együttműködést. Feldolgoznák számítógépes rendszerben a különböző könyvtárakat, hogy ezek egymással összeköthetők legyenek, így létrejöhet egy olyan könyvtári hálózat, amely tulajdonképpen létezik, de elszigetelten. Egyed Ákos reméli, hogy majdan egy nagy központi könyvtárat és információs központot is létrehozhatnak. Nemsokára kijön az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötete, nyomdában van a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon IV. kötete. A Székely Oklevéltárat is az EME gondozza, és folyamatosan jelennek meg az Erdélyi Tudományos Füzetek. Az EME másik munkaterülete a kutatás. Folyik a felajánlott családi hagyatékok gyűjtése, bár az elhelyezéssel nagyok a gondok. Az EME tagtársak fizetés nélkül végzik a munkát, a belső munkatársak kivételével, az elnökség ugyancsak társadalmi munkában dolgozik. /Köllő Katalin: Az erdélyi tudományosság múltja, jelene és jövője. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

2002. szeptember 10.

1992-ben kapták vissza Déván a 22 éve lakatlan, több száz éves ferences kolostort. A kolostor épületét azóta teljes egészében kijavították, jelezte Böjte Csaba ferences szerzetes. Ez az egyetlen ingatlan, melyet a gyulafehérvári főegyházmegyében valóban visszaadott az állam. A kolostorépületben beindították Erdély első önálló magyar magániskoláját. Megvásároltak két tömbházat, melyben most 8-10 fős családokban szegény, árva gyerekek laknak az őket befogadó nevelőkkel. Vásároltak két ingatlant, melyet átalakítottak fiú- és lánykollégiummá. Folyik egy ipari mikroközpont megvásárlása, ahol szakképzést, műhelyeket próbálnak beindítani. 1999 januárjában megszületett Szászvároson a Szent Erzsébet Gyermekvédelmi Központ, ahol 70 gyermek és tizenöt felnőtt van. Jelenleg 330 kisebb-nagyobb gyermeknek adnak otthont, összegezte Böjte Csaba. Közel hetvenen segítik őket. Munkatársaik között mind több hajdani növendékük található. A rájuk bízottak közül eddig senki sem veszett el, állapíthatta meg Böjte Csaba. Megvan az óvoda, az I-VIII. osztály, de a IX-XII., a szakképzés még kidolgozásra vár. Az itt felnövő fiatalokat segíteni kell, hogy akár az általános, akár a közép-, akár a főiskola elvégzése után megtalálják helyüket, hivatásukat, megélhetésüket. A fiatalok a becsületes munkával autonóm szigeteket alakíthatnak ki a dél-erdélyi szórványban. Ez az útja a szórványközösségek fennmaradásának. /Böjte Csaba, OFM: A tizedik tanév Déván. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 10./

2002. október 27.

Október elején ünnepelték a temesvári ferences nővérek rendjük erdélyi letelepedésének 100. évfordulóját. Temesvári házukban négy nemzetiség leányai élnek szeretetben, békében együtt, segítve a temesvári betegeket. A nővérek a temesvári Caritas háziápoló programja keretében dolgoznak, néhány vidéki, Temesváron tanuló lánynak otthont adnak, imacsoportot vezetnek. A kolostoraikból elűzött nővérek a kommunista uralom alatt civilben dolgoztak tovább temesvári, aradi, belényesi, lugosi, lippai, nagyszentmiklósi, szászvárosi kórházakban. A közösségi élet újrakezdésére 1992-ben nyílt lehetőség. A még életben lévő kilenc nővér Temesvárra költözött, ahol 1994-ben létrejött a provincia székhelye. Jelenleg 11 örök- és egy ideiglenes fogadalmas van a zárdában. Három nővér 24 órai állandó gondozást vállalt az idős papok otthonában, ahol a 92 éves Boros Béla c. érsek és a nyugalmazott Kräuter Sebestyén püspök tartózkodik. /Assisi Szent Ferenc leányai. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./

2002. november 10.

A november 17-i Caritas-gyűjtés nyomán beérkező összeget a gyulafehérvári főegyházmegyében azon hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére fordítják az idén, akik a főegyházmegyéhez tartozó gyermekotthonokban nevelkednek: Déván, Szászvárosban, Szépvizen, Csicsókeresztúron, Régenben. Böjte Csaba ferences szerzetes elmondta: édesapját az 1956-os események után egy verse miatt hét évet kapott, amiből négy és felet leült. A börtönben bántalmazták, és amikor kijött, rá két hónapra meghalt. Böjte Csaba rájött, hogy a sötétséggel nem kell harcolni, hanem fényt, lángot kell gyújtani. Akkor döntötte el, hogy teológiára megy. Amikor Dévára került, először nyári tábort szervezett az utcagyerekeknek. A tábor után megkereste a gyermekek hozzátartozóit, és aki akarta, írásban kérhette, hogy az alapítvány fogadja be és iskoláztassa gyerekét. Több önkéntes csatlakozott Böjte Csabához, jöttek magyarországiak, jöttek már Amerikából, Németországból is. Böjte Csaba felvázolta, hogy milyen nyomorban élnek az emberek , a barakkokban nincs kályha, kémény, fürdőszoba. Itt nem kötnek házasságot, a beteghez nem hívnak orvost, papot.. Vannak anyák, akik eladják gyermeküket egy televízió áráért. A legszörnyűbb az, hogy itt mindez természetes. Gyermekotthonukban kivirulnak a kicsinyek, akiket Krisztus nevében befogadtak. Romániában az állami árvaházakból ki lehetne venni több száz magyar származású gyereket. Mindenütt zsúfoltság van, szívesen engednék őket. Böjte Csaba öt év tapasztalata után mondja: lehet és kell kollégiumokat és gyermekotthonokat alapítani. Össze kell fogni. Déván most 130 gyermekkel foglalkoznak. Ha lesz kivel és ha lesz mivel, újabb gyermekvárosokat alapítanak Csíkban, Háromszéken. Összeszedik a családi fészekből kihullott gyermekeket. /Böjte Csaba OFM: Akik egyet befogadnak a kicsinyek közül... = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 10./

2002. december 2.

A Kárpát-medencei magyar katolikus közösségek Háló nevű egyesülete Nagyváradon tartott találkozót november 29-én és 30-án. Tempfli József római katolikus megyés püspök beszélt a Háló lényegéről, a közösségek megtartó erejéről. Nagy György Attila, a Háló romániai egyházi elnöke úgy fogalmazott: A lényeg, hogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki. A Hálónak több mint 800 közössége van, ebből mintegy 500 erdélyi. A találkozóra a Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett dévai és szászvárosi gyermekotthonból mintegy 50 gyermek érkezett. /Tóth Hajnal: Háló-találkozót tartottak Váradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 2./

2002. december 24.

Lozsád talán Hunyad megye legrégebbi magyar faluja. A Szászváros melletti, még a középkorból fennmaradt településen a románok közül is sokan jól beszélnek magyarul. A református Lozsád sokkal kisebb, mint a mélyen katolikus Csernakeresztúr, és sajnos, már kiöregedőfélben lévő falu. Lozsádon élnek még a hagyományok. A gyerekek verses előadást tartanak a templomban, karácsonykor szinte mindenki részt vesz az istentiszteleten, úrvacsorát vesznek és eléneklik nemzeti himnuszunkat. Mivel a fiatalok nagy része elköltözött a közeli Szászvárosra, vagy a megye más városaiba, az ünnepi rendezvények szegényesek. Már nincs "betlehemezés", kolindálás se nagyon van, de még a régebben hagyományos karácsonyi bált sem rendezik meg. A január hatodikától kezdődő farsangon jelmezekbe öltözött fiatalok házról házra járnak, jókívánságokat tolmácsolva. /Ch. A.: Téli ünnepek a megye legrégebbi magyar falujában. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./

2002. december 30.

Böjte Csaba atya, illetve az általa vezetett dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégiuma kapták az idén a Magyar Örökség díját. Elmondta, hogy idén átadták az 50 fős leánykollégiumot, a szakiskolás fiúk számára is indítottak kollégiumot. Szászvároson egy ingatlant vásároltak, s ezáltal bővítik a gyermekotthont. 72 gyermekkel többet gondoznak, mint tavaly, továbbá több szociális családot hoztak létre. A leérettségizett fiatalok 100%-os arányban tovább tanulnak egyetemen, főiskolán. Böjte Csaba kérte az olvasókat, ha valaki tud bajba jutott magyar családról, irányítsa hozzájuk, hogy segíthessenek. 2003 legyen a Hunyad megyei magyarok szolidaritásának éve. /C. A.: Sikeres volt 2002. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./

2003. január 14.

Hunyad megyében 2002-ben tovább fogyott a magyarság. A dévai telepi római katolikus egyházközségben tavaly 6 esküvőt, 16 keresztelőt és 44 temetést regisztráltak. A dévai Ferenc-rendi római katolikus egyházközségben 9 esküvőt (mind vegyes), 17 keresztelőt, valamint 32 temetést tartottak. A dévai református gyülekezet 22 hívét búcsúztatta, 5 fiatal pár kötött házasságot, keresztelőre azonban nem került sor. Vajdahunyadon a római katolikusoknál 2002-ben 12 esküvőt, 37 keresztelőt és 47 temetést jegyeztek fel. A vajdahunyadi reformátusoknál 11 esküvő (ebből 3 színmagyar) és 11 keresztelő mellett 30 temetés volt. A vajdahunyadi baptistáknál egyetlen egy gyermekbemutató, 2 menyegző és 3 temetés volt. Petrozsény római katolikus egyházközösségében 19 esküvőt, 34 keresztelőt és 68 temetést regisztráltak a tavalyi év során. A petrozsényi reformátusoknál 4 esküvő és 5 keresztelő mellett 34 temetést tartottak nyilván. A petrozsényi unitárius egyházközségben 1 esküvő és 2 keresztelő mellett 8 temetés volt. Vulkán római katolikus közösségében 8 esküvő (csak 2 vegyes), 31 keresztelő (nem mind magyar) és 16 temetés - közülük 2 HIV-fertőzött gyermek - volt. A vulkáni reformátusoknál 5 esküvőt, 3 keresztelést, 15 konfirmációt és 15 temetést tartanak nyilván 2002-ben. Lupény római katolikus egyházközösségében 8 esküvő, 17 keresztelő és 23 temetés történt tavaly. A lupényi református gyülekezetben 4 esküvőt (1 vegyes), 8 keresztelőt (közülük 1 Urikányban), 12 konfirmációt és 16 temetést regisztráltak. Az egyházközséghez 18 személy csatlakozott, a gyülekezet teljes létszáma 994 fő. Petrilla római katolikus egyházközségében 2 esküvő, 19 keresztelő (ebből 5 Lónyán) és 27 temetés (12 Lónyán) volt. Pusztakalán római katolikus egyházközségében 4 esküvő és 3 keresztelő mellett 20 temetés volt. Bácsi-pusztakalán református gyülekezetében 2 esküvőt, 1 keresztelőt, 3 konfirmációt és 2 temetést regisztráltak. Piskitelep református egyházközségében 2 keresztelőt és 11 temetést (ebből 4 Harón) tartanak nyilván. Esküvő nem volt. A csernakeresztúri-piskitelepi római katolikus egyházközségben 3 esküvőt és 2 keresztelőt regisztráltak. A temetések száma 22 volt, ebből 8 Piskitelepen. Szászvároson a reformátusoknál nem volt esküvő, volt viszont 2 keresztelő és 6 temetés. A szászvárosi római katolikus egyházközösségben sem volt esküvő. A 8 keresztelő mellett 2 temetés volt. A megyei adatokat összegezve, azt lehet mondani, hogy rohamosan csökken a magyarság. Minden keresztelőre nagyjából három temetés jut. Növekedés csak a vulkáni és szászvárosi katolikusoknál tapasztalható. Aránylag kiegyensúlyozott a helyzet a lupényi római katolikusoknál és a bácsi-pusztakaláni reformátusoknál. /(C. A.): Mégsem szabad feladni a reményt! Tovább fogy a Hunyad megyei magyarság. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

2003. január 23.

Romániai árva és nehéz sorsú gyermekek megsegítésére közadakozásból vásárolt egy mikrobuszt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. A járművet jan. 22-én adták át a dévai és szászvárosi gyermekek gondozójának. A mikrobuszt magyarországi magánszemélyek és kisvállalkozások adományaiból vásárolta a szervezet. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 2002-ben jött létre, elsősorban az erdélyi ferencesek által fenntartott gyermekvédelmi intézmények, iskolák, óvodák támogatására. /Mikrobusz romániai árváknak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 23./

2003. február 14.

Az újraszerveződött Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Kör Déván február 12-én megtartotta első találkozóját. Lelkes magyar értelmiségiek ezzel felelevenítik a hajdani Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társaság munkásságát. Az első találkozón Schreiber István megyei EMKE-elnök emlékezett dr. Torma Zsófia szászvárosi régésznő munkásságáról, a világviszonylatban is nagy jelentőséggel bíró tordosi és alsótatárlaki leletekre támaszkodó régészeti megállapításairól. Javaslatok is elhangzottak. Többek között a magyar történelmi egyházak temetőiben nyugvó neves emberek sírjainak a rendbetételét, rendszeres gondozását szorgalmazta Deák Piroska magyartanár. Hasznos ötlet volt a régi folyóiratok, esetleg könyvek, újságok begyűjtése, megőrzése. A régi polgári házak felszámolásakor rengeteg régi könyv, újság kerül a hulladékgyűjtőkbe. A régészeti kör felvállalta, hogy ezeket megpróbálja összegyűjteni, rendszerezni, megőrizni a következő nemzedékeknek. /Schreiber-Gáspár: Helytörténeti kör indult Déván. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

2003. február 28.

Hunyad megye magyarsága két vidéken található, a Maros völgyében levő településeken. Ide tartoznak azok a helységek, ahol magyar nyelvű tanítás folyik: Déva, Vajdahunyad, Szászváros, Csernakeresztúr, Pusztakalán, Marosnémeti és Rákosd. A másik részt a Zsil völgyi települések magyar lakossága alkotja: Lupény, Vulkán, Petrozsény, Petrilla és Urikány. A megye magyarsága szegénységben él, elsősorban a munkanélküliség miatt. A gazdasági válság hatása a Zsil völgyében erősebb. A magyar oktatás szempontjából a két vidék között eltérő tendenciák figyelhetők meg. A Zsil völgyében leépülés történt. Megszűnt a petrozsényi líceum magyar tagozata, s ezzel a Zsil völgyi magyar nyelvű középiskolai oktatás. Erdélyszerte a szórványban megszűnnek a magyar tagozatok. Ezzel szemben Déván növekszik a magyarul tanuló diákok száma. Ez a növekedés a Déván működő Szent Ferenc Alapítvány keretén belül, a Böjte Csaba ferences szerzetes által működtetett Magyarok Nagyasszonya Kollégium és a szórványkollégium. A dévai magyar nyelvű oktatásban fontos szerepet játszik a Traian Elméleti Líceum /itt van Hunyad megye egyetlen magyar tagozata/. Az 1996/97-es tanévben 56 diákja volt a magyar tagozatnak, jelenleg pedig 154. Célszerű lenne önálló magyar középiskolát létrehozni Déván. Ezt a célt tűzte ki a helyi Geszthy Ferenc Társaság. /Kásler Izabella tanárnő: A magyar nyelvű oktatás helyzete Déván és Hunyad megyében. = Heti Új Szó (Temesvár), febr. 28./

2003. március 2.

Az Erdélyi Riport hetilap új száma a dévai és a szászvárosi árvaházat létrehozó ferences szerzetes, Böjte Csaba négyszáz gyermekből álló "nagy családját," munkájuk nehézségeit és mindennapjait mutatta be. Közpénzek zarándokútja Adyfalvától Nagyváradig címmel Stanik István és Szőcs László írása vette számba a 320 millió forintos magyarországi támogatás kapcsán napvilágot látott tényeket és csúsztatásokat. Kulcsár Andrea riportja - Félmilliárdos szórványálom címmel -Erzsébetváros mindennapjainak egy szeletét mutatja be. /Új számmal jelentkezik az Erdélyi Riport hetilap. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 2./

2003. március 10.

Március 9-én 18 kolozsvári református teológiai hallgató indult szórványmisszióba Temes és Hunyad megye gyülekezeteibe. Egy négytagú csapat a Szászváros melletti Lozsádra érkezett, egy másik négytagú pedig Vajdahunyadra és a mellette fekvő Hosdátra. A másik csoport a Bega menti falvakban szállt meg és Igazfalván, Bodófalván és Szapáryfalván, valamint Lugoson szolgáltak. A harmadik csapat Zsombolya missziói egyházközségben és a hozzá tartozó településeken végzett ünnepi szolgálatot. A misszió vezetője Vetési László kolozsvári szórványügyi előadó az ősz óta lelkész nélküli Végváron, valamint a vele szomszédos Ötvösdön látta el szolgálatot. /Kolozsvári teológusok Temes és Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./

2003. április 14.

A dévai Szent Ferenc Alapítványt érintő nevetséges vádat a Hunyad Megyei Tanács fogalmazta meg, és juttatta a helyi román sajtó címoldalára. A dévai és szászvárosi otthonaiba közel 400, nehéz családi helyzetben lévő gyermeket befogadó alapítvány ellen rosszindulatú kampányt indítottak a megyei hatóságok. Böjte Csaba ferences atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke engedélyt kért a szászvárosi magyar ötödik osztály beindítására. A polgármester ezt nem vette jó néven, sőt a városban élő nehéz sorsú gyermekek számára létrehozott napközis otthonban is talált kivetnivalót. Egymás után jönnek az ellenőrző bizottságok. Mindent kifogásolnak, például azt, hogy miért akkora a fazék. Az ellenőrzések rajtaütésszerűen jönnek, bejelentés nélkül, pontosan, mint a szekuritáté. Leginkább az zavarja őket, hogy miért beszélnek magyarul a gyermekekkel, és miért fogadnak be más megyékből is rászorulókat. Nevetséges, hogy azért a 16 millió lejért, amit állami támogatásként kapnak a több mint egymilliárdos havi költségvetésükhöz, számon kérik, hogy kiket segítenek az állam pénzén. A román sajtó idézte a megyei tanácsi jelentést, hogy "a szegény gyermekeket elmagyarosítják. Kizárólag magyarul beszélnek velük, és ez olyan súlyos következményekkel járhat, hogy az innen kinövő fiatalok nem tudnak majd beilleszkedni a román társadalomba." Hogy a hatóságok aggodalma mennyire fölösleges, azt bizonyítja, hogy a kollégiumban nevelkedő tavaly érettségizett öt fiatal mind neves hazai egyetemeken tanul tovább. Gáspár-Barra Réka újságíró tanúja volt a gyermekvédelmi igazgatóság egyik ellenőrzésének. Az ellenőrök három órán keresztül bizonygatták Böjte Csaba atyának, hogy az általa végzett csodálatos munka semmi jóra nem vezet. Állítólag túl sok gyermeket fogad be. A másik ellenőr arról beszélt, hogy az elesettek intézménybe való befogadásával csak nő a társadalmi felelőtlenség. /Gáspár-Barra Réka: Magyarosítás közpénzen?! = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

2003. április 15.

Ápr. 11-én ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. A találkozón jelen volt Szép Gyula a szaktestület elnöke, Dáné Tibor Kálmán, Márton Árpád, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla szaktestületi tagok. Az ülésen a Szaktestület elbírálta a beérkezett 697 pályázatot, ebből 236 kulturális programnak, rendezvénynek ítélték meg pozitívan a kérelmét. A nyertes pályázók listája: "Agape" Koltó-Katalini falusi szociális Alapítvány; "Amicitia" Román-Magyar Baráti Társaság; "Hit és Fény" Alapítvány - Nagyváradi fiókszervezet; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Kós Károly" Kulturális Egyesület; "Megmaradás háza" Belényes/Ref. Egyház; "Pro Juventutis" Alapítvány; A "Varságért" Egyesület; A Romániai Magyar Dalosszövetség Fúvóstagozata Pro Musica Zenei Alapítvány; A.N.O Kulturális Alapítvány; Ady Endre Kulturális Egyesület; Általános Műveltség Alapítvány; Amaryllis Társaság; András Alapítvány; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége; Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület; Apáthy István Egyesület; Appendix Művelődési egyesület; Aradi Magyar Színház Alapítvány; Arany János Művelődési Egyesület; Arató Andor Alapítvány; Archívum Kulturális Alapítvány; ARTeast Alapítvány; Artera Alapítvány; Asociatia Horváth János Társaság;B.E.Z. Humanitas Ifjúsági és Kulturális Egyesület; Bándi Mária Kulturális Alapítvány; Barabás Miklós Céh; Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány; Bartók Béla Művelődési Ház Érmihályfalva-Bihar; Báthory István Alapítvány; Berde Mózes Alapítvány; Berekenye Ifjúsági Társaság; Besztercei MADISZ; Bethlen Egyesület; Bihar Megyei Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség; Bihardiószeg Község Polgármesteri Hivatala; Bincisz; Bod Péter Alapítvány; Bogáncs - Zurboló Táncegyüttes; Borosjenői EMKE fiókszervezete; Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány; Botorka Művelődési Egyesület; Brassai Sámuel Elméleti Líceum Diáktanácsa; Brassói Magyar Diákszövetség; Brassói Magyar Diákszövetség - Erdészeti-vadászati Szakosztály; Búzavirág Egyesület; Buziásfürdői Református Egyházközösség;Csángó Ifjak Középloki Közössége; Cserey Farkas Társaság; Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület; Csernátoni Népfőiskola; Csíkdánfalvi Ifjúsági Szervezet; Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület; Csíkszereda Polgármesteri Hivatala; Csiporkázó Játszóház Egyesület; Csorgó Fiatalok Szervezete; Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány;EMKE - Szilágysomlyói Magyar Ház; EMKE Aradi Szervezete; EMKE Besztercei Szervezete; EMKE Maros megyei szervezete; EMKE Partiumi Alelnöksége; EMT Marosvásárhelyi fiókszervezete; Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány; Erdélyi Disputa Egyesület; Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány; Erdélyi Magyar Írók Ligája; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetsége; Erdélyi Múzeum - Egyesület ; Erdélyi Múzeum - Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya; Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyószentmiklósi fiókszervezete; Erdővidék Egyesület; Érmellék Non Profit Egyesület; Érmihályfalva Városi Tanácsa; Ethnika Kulturális Alapítvány; Eufónia Kulturális Egyesület;Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány; Figura Társaság; Folk Koncert Alapítvány; Fotóművészetet Pártoló "Gyulai Ferenc" Egyesület; G. Egyesület; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület; Genézius Társaság; Gericon Alapítvány Györgyfalva; Geszthy Ferenc Társaság; Guzsalyas Alapítvány; Gyermekfilharmónia Alapítvány; Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal;Hargita Megyei Alkotóközpont; Hargita Megyei Kulturális Központ; Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ; Hargita Visual Art; Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület; Háromszéki Táncegyüttes; Hébe Alapítvány; Helikon-Kemény János Alapítvány; Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány; Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság; Hollósy Simon Művelődési Egylet; Homo Ludens Alapítvány; Horváth István Alapítvány; Human Reform Alapítvány - Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete;Identitás Alapítvány; Ipp Art Társaság; Irkater Alapítvány; Kallós Zoltán Alapítvány; Kaplonyi Crescendo Egyesület; Kékiringó Alapítvány; Kis Küküllő Alapítvány; Kisperegi Református Egyházközség; Kolozsvári Unitárius Kollégium; Kós Károly Kulturális Egyesület; Kőhalmi Református Egyházközösség; Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület; Kriza János Néprajzi Társaság;Lajtha László Alapítvány; Lupényi Katolikus Egyházközösség - Lupényi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; MADISZ Bethlen; Magardici Bodurian Alapítvány; Magyarörmények Romániai Szövetsége; Makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet; Manóház Egyesület; Maros - Mezőségi Református Egyházmegye; Maros Megyei Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség; Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség; Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem; Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközösség; Medgyesi Unitárius Egyházközösség; Mérai Hagyományőrzők Egyesülete; Mikes Kelemen Líceum Alapítvány; Millenium Alapítvány; Minimum Party Társaság; Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete; Moebius Egyesület; Monográfia Alapítvány; Mustármag Kairosz Egyesület; Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület; Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület; Nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány; Nagyváradi Ady Társaság; Nagyváradi Magyar Diákszövetség; Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal,Pentaton Művelődési Alapítvány; Percseni Általános Iskola; Petőfi Sándor Művelődési Egyesület; Pipacsok Néptáncegyüttes; Pro Juventute Szocio-Kulturális Egyesület; Pro Musica Zenei Alapítvány; Pro Régio Egyesület; Pro Sal Parajdi Soegyes-let; Pro Urbe Szék Alapítvány; Pro Zilah Egyesület, TERBETE néptánccsoport; Pro-Kisbács Egyesület;Rekettye Kulturális Egyesület; Reményik Sándor Kulturális Egyesület Felsővisó; Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány; Rika Kistérségi Egyesület; RMPSz Beszterce-Naszód megyei szervezete;Római Katolikus Plébánia ; Római Katolikus Plébánia Türkös; Romániai Magyar Dalosszövetség; Romániai Magyar Könyves Céh; Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete; Romániai Magyar Népművészeti Szövetség; Romániai Magyar Zenetársaság; Sapientia Varadiensis Alapítvány; Segesvári Miklós Pál Egylet; Spectator Alapítvány; Studium Academicum Alapítvány; Szászrégeni Református Egyház; Szászvárosi Református Egyházközség;Szatmárnémeti Kölcsei Kör; Szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet; Székelyudvarhelyi Művelődési Ház; Szent-Györgyi Albert Társaság; Szigligeti Jótékonysági és Kulturális Alapítvány; Szilágy Társaság - Zilah; Szilágyerkedi Református Egyházközösség; Szovátai városi múzeum; Szucsági Református Egyházközösség; Tacsi Református Egyházközösség; Tamási Áron Színház; Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Szervezet; Téka Művelődési Alapítvány; Temesvári Állami Csiky Gergely Színház; Temesvári Magyar Diákszervezet; Temesvári Magyar Nőszövetség; Tilos Alapítvány; Tonic Média Alapítvány; Tordaszentlászlói Református Egyházközség; Tövishát Kulturális Társaság; Tranzit Alapítvány; Udvarhelyi Fiatal Fórum; Udvarhelyszék Jövőéért Egyesület; Varadinum Kulturális Alapítvány; Végvárért Alapítvány; Venczel József Vallásszociológiai Intézet; Zichy-Horváth Egyesület, Vajdaszentivány; Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia; Zurboló Táncegyüttes;A Communitas Alapítvány Titkársága a pályázókat levélben értesíti a Szaktestület döntéséről és az elszámolási kritériumokról./Ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. = RMDSZ Tájékoztató. 2003. ápr. 15., 2439. sz./A lista ízelítőt nyújt a 2003-ban élő és működő alapítványok és egyesületek címjegyzékéből.

2003. április 16.

49 milliót sikerült elnyernie pályázat útján Arad megye magyar közösségének a Communitas Alapítvány művelődési szaktestületétől. A 15 beküldött pályázat közül hetet bírált el pozitívan a kuratórium. A csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet 10 millió lejt kapott az idei bukovinai székely találkozókon való részvételre, hasonló összeget nyert el az EMKE vajdahunyadi szervezete a Hunyadi Kultúrnapok megrendezésére. A Geszthy Ferenc Társaságnak 6 millió lejt ítéltek oda, a Segesvári Miklós Pál Egyletnek pedig 7 millió lejt a Dévai Magyar Napok megrendezésére. A szászvárosi magyar közösség nevében a helyi református egyházközség nyújtott be pályázatot a gróf Kun Kocsárd születésének 200. évfordulója alkalmából rendezendő szoboravatásra és emlékünnepségre. A kuratórium 5 millió lejt ítélt e rendezvény lebonyolítására. A lupényi római katolikus egyházközség szintén 5 millió lejt nyert el egy vetélkedő megszervezésére, a Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia pedig 6 millió lejt kap táncház beindítására./49 millió lej elnyerése a magyar művelődésre. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./

2003. április 20.

Brassóban, a ferences kolostor ifjúsági termében Böjte Csaba ferences szerzetes tartott előadást ápr. 1-jén, Gyermekvédelem a szórványban címmel Az előadáson részt vett a dévai otthon két egykori neveltje, akik jelenleg Szászvároson nevelői, tanítói állást töltenek be. Ápr. 8-án a Brassóban ökumenikus ifjúsági találkozót tartottak. /Az Ifjúsági Lelkészség programjaiból. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 20./

2003. május 6.

Gyermekek tucatjai kerülnek utcára, ha bezárják a dévai Szent Ferenc Alapítvány intézményét Június végéig kapott haladékot a Hunyad Megyei Gyermekjogvédő Igazgatóságtól a dévai Szent Ferenc Alapítvány Szászvárosban működő napközi otthona: ha nem tesz eleget az állami hivatal követelményeinek, a napközit bezárják, az itt gondozott több mint 80 gyermek pedig újra az utcára kerülhet. Decemberben még sátorban laktak -mesélte Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke azoknak a szászvárosi gyermekeknek a történetét, akiknek ma az alapítvány által működtetett Szent Bernadett napközi otthon nyújt meleg szállást, ételt és tanulási lehetőséget. Csupán az elmúlt hónapban nyolc különböző állami hivatal, köztük a megyei gyermekjogvédő igazgatóság, a tisztiorvosi szolgálat, a prefektúra, a tűzoltóság, a tanfelügyelőség tett látogatást a Déván, illetve Szászvároson működő intézményekben. A tanfelügyelőség harmincfős küldöttséggel vizsgálta végig a gyermekek hálószobáit, az ebédlőt, a tantermeket. "Becsületükre legyen mondva, az ellenőrzés végén kiváló minősítést adtak a Magyarok Nagyasszonya Iskolának" - mondta Csaba atya. Ezzel szemben a tisztiorvosi szolgálat nagypénteken ötmillió lejre büntette az alapítványt, mert a kamrában három olyan szalámirudat találtak, amelynek néhány napja lejárt a szavatossága. "Ajándékba hozták, senki nem ellenőrizte a szavatosságot a szalámin" - magyarázta Csaba atya. Az intézmény épületét, egy 14 szobás szász házat norvégiai támogatásból vásárolták meg, a szükséges engedélyek kiváltásának hosszadalmas volta miatt Csaba atya ezek hiányában is beindította működését. "Nem várhattam addig, amíg minden engedélyt megadnak, mert számtalan gyerek megfagyott volna a város szélén felállított sátrakban" - jegyezte meg a szerzetes. Florea Sav, a Hunyad Megyei Gyermekjogvédő Igazgatóság igazgatóhelyettese szerint problémát jelent, hogy az alapítvány olyan gyermekeket is gondoz, akik más megyéből származnak. Az alapítványok által működtetett szociális központokról semmilyen törvény nem rendelkezik. Böjte Csaba keserűen jegyezte meg, hogy számtalan RMDSZ-képviselőnek is szóvá tette a jogi szabályozás hiányosságait, de ők az ígéreteken kívül semmit nem tettek. Az ellenőrzések rohama azután indult meg, hogy a szászvárosi helyi lap azzal vádolta meg a Szent Ferenc Alapítványt: elmagyarosítja az odakerülő kiskorúakat. /Lukács János: Két hónap haladékot kapott a szászvárosi napközi. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-75