Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 16 találat lapozás: 1-16

Helymutató: Temerin

2002. október 15.

A vajdasági Temerin mellett található Csurogon (Curug) sírkövet állítottak a titói partizánosztagok által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emlékére. Délvidéken ez az első síremlék, amelyet a magyar áldozatok emlékére állítottak. A márványlapra egyetlen mondat került: Akikért nem szólt a harang. A csurogi vesztőhely színhelyén jelenleg szeméttelep van. Az áldozatok tetemét annak idején sintérgödörbe dobálták, illetve a szeméttelepen szórták szanaszét. Az elmúlt években a kivégzettek hozzátartozói a szeméttelepen fakeresztet állítottak, amelyet a rákövetkező napokban ismeretlenek eltüntettek. A sírkövet, mely Teleki Júlia csurogi önkormányzati képviselő kezdeményezésére került a vesztőhelyre, halottak napján szentelik fel. Teleki Júlia évek óta állhatatosan küzd azért, hogy fény derüljön az 1944-ben és 1945-ben elkövetett gazságokra, s mentsék fel a magyarokat a kollektív bűnösség terhe alól. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel jött a titói partizánok megtorlása. Mindmáig nem tudni pontosan, hogy hány áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Matuska Márton vajdasági történelemkutató szerint Délvidéken az elesettek száma elérheti a 40 ezret. Csurog és Temerin környékén közel háromezren vesztették életüket. Csurogon a falu magyar férfi lakosságát majdnem teljesen kiirtották, s aki megmaradt, azt a tiszaistvánfalvai (Backi Jarak) haláltáborba vitték. Ugyanez történt a magyar lakossággal a közelben fekvő Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin). A titói partizánosztagok házról-házra járva szedték össze az embereket, megkínozták, majd nyilvánosan kivégezték őket. Az 1944-45-ös titói megtorlásról 1990-ig egy szót sem lehetett kiejteni Jugoszláviában. A hatvan évvel ezelőtt történt vérengzéseket csak az elmúlt években kezdték feltárni. /Első emlék a délvidéki vérengzések magyar áldozatainak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ A délvidéki vérengzésről több könyv látott napvilágot, például Matuska Márton: A megtorlás napjai /Forum Kiadó és a Magyar Szó közös kiadása, Újvidék, 1991/, Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában /Magvető, Budapest, 1991/, Teleki Júlia: Visszatekintés a múltba (Napló, Szabadka, 1996), Dr. Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva /Hatodik Síp, Budapest, 1995/, Szloboda János: Zentán történt '44-ben (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság , Újvidék, 1997/, Matuska Márton: Temerini razzia /2001/

2002. október 24.

A vajdasági Temerin mellett található Csurogon ismeretlenek ledöntötték a titói partizánosztagok által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emlékére állított sírkövet. Délvidéken ez volt az első síremlék, amelyet a magyar áldozatoknak emeltek. A sírkövet másfél héttel ezelőtt állították fel a csurogi szeméttelep egyik dombján, a vesztőhely színhelyén. A márványtömbre egyetlen mondat került: Akikért nem szólt a harang. Az újvidéki Magyar Szó szerint a sírkövet okt. 19-re virradóra ismeretlen tettesek ledöntötték. A helyi magyarság a vérengzés 50. évfordulója, 1994 óta minden évben fakereszteket állított az áldozatok emlékére, de ismeretlenek minden évben eltüntették a kereszteket. A nemrég felállított sírkövet nem vitték el, csak ledöntötték. A márványlapot halottak napján szentelték volna fel. A történtek ellenére megtartják a megemlékezést a ledöntött síremléknél. /Kidöntötték a magyar áldozatok sírkövét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

1998. október 4.

Temerinben júliusban, majd augusztusban és szeptemberben szerb fiatalok rendszeresen megvertek magyar fiatalokat. Ezeknek a leszámolásoknak kifejezetten nemzeti jellegük volt, hangsúlyozta Csorba Béla, temerini önkormányzati tanácsos, a VMDP /Vajdasági Magyar Demokrata Párt/ körzeti elnöke. Ezért a nyilvánossághoz fordultak, az emberjogi szervezethez és az ENSZ albizottságához. /Magyar Szó (Újvidék), okt. 4./

2003. június 10.

A gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola 46 tagú gyermekkórusa Trucza Árpád zenetanár vezetésével Újvidékre utazott, hogy részt vegyen a Temerinben jún. 6-9-e között megrendezett Kárpát medencei Bárdos Lajos Zenei Fesztiválon. A többször díjazott gyergyóremetei kórus önálló műsora mellett a vendéglátó Kókai Imre Általános Iskola énekkarával közösen is fellépett a rendezvényen. /Remetei gyermekkórus a Bárdos Fesztiválon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

2004. április 10.

Életveszélyesen megfenyegették Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) alelnökét: a politikus ápr. 9-én, nagypénteken temerini háza kapujánál konyhakéssel átszúrt papírlapot talált, amelyen "Legyilkolunk benneteket" üzenet állt. Csorba emlékeztetett arra, hogy immár 15 éve alelnöke a VMDP-nek, zajlottak körülötte a politikai események, ő mindig el szokta mondani véleményét. – Az elmúlt hónapok, évek során elég sok magyarellenes kilengés volt, amelyek ellen szót emeltem – közölte Csorba. Csorba Béla védelmet kért a rendőrségtől, egyelőre azonban nem kapott választ. A történtek miatt Ágoston András, a VMDP elnöke levéllel fordul a belgrádi illetékesekhez és a magyar politikai élet vezetőihez. A szerb radikálisok győzelmét hozó szerbiai parlamenti választások óta megszaporodtak a Vajdaságban a kisebbségellenes kilengések. /Életveszélyesen megfenyegették a VMDP alelnökét. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

2004. augusztus 3.

A hét végén ismét magyarokat vertek meg a Vajdaságban. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke nehezményezte, hogy még nem jöttek létre a Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök által július közepén megígért szakbizottságok a vajdasági magyarellenes atrocitások körülményeinek kivizsgálására. Most ismét magyar fiatalokat vert meg egy szerb banda Szabadkán, Temerinben pedig ismeretlen tettesek benzinespalackokkal felgyújtottak egy magyar tulajdonban lévő üzlethelyiséget. Kasza József Kucsera Géza szabadkai polgármester társaságában felkereste a város rendőrfőnökét, a találkozó után kijelentette: kedvező jeleket, jóindulatot lát arra, hogy az esetet felderítsék. A VMSZ elnöke felszólította a lakosságot, hogy nem szabad félni, nem szabad elhallgatni ezeket az ügyeket, nyilvánosságra kell hozni minden részletet. Az újabb magyarellenes atrocitásokról a Magyar Szó számolt be aug. 2-i számában. Véres születésnap Szabadkán című cikke szerint egy helyi étteremben tartott zártkörű magyar születésnapi ünnepség résztvevőire 20–30 fős szerb banda tört rá, és sörösüvegekkel bántalmazta a szórakozó fiatalokat. Négy-öt magyar gyereket szállítottak kórházba, az egyikük arcát a felismerhetetlenségig összerugdosták. /Kasza: ne féljünk. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

2004. szeptember 10.

Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök kormánya tagjainak kíséretében szept. 8-án látogatást tett Temerinben, Szabadkán és Újvidéken, hogy személyesen tájékozódjon a magyarokat érintő, a közelmúltban történt incidensekről. Kostunica arra figyelmeztetett, hogy a vajdasági magyarok elleni incidensek nemzetközi színtérre vitele Szerbia-Montenegró belügyeibe való beavatkozás jellegét viseli. Kostunica találkozott a Magyar Nemzeti Tanács képviselőivel, egyházi és rendőrségi vezetőkkel. Megbeszélései után hangsúlyozta, hogy a magyarok elleni kilengések egyedi esetek, s nem lehet jelenségről beszélni. Kostunica elismerte, hogy történtek a Vajdaságban incidensek, de ezek sajátos, újfajta bűntények. /Kostunica szerint nem kell internacionalizálni a magyarellenes kilengéseket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

2004. október 6.

Részeredmények szerint a Demokrata Párt (DS) nyerte a vajdasági parlamenti választást, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tíz képviselői helyet szerzett a vajdasági parlamentben, míg a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) egyet. Intő jel, hogy a szerbiai helyhatósági választáson Újvidéken kívül számos más vajdasági magyarlakta városban, így Temerinben, Kikindán, Verbászon, Kúlán és Szenttamáson győzött a Seselj-párt jelöltje. A VMSZ-nek eddig hét polgármestere volt, s a választás után marad négy: Szabadkán, Zentán, Topolyán és Kishegyesen. Kasza József szerint pártja, a VMSZ "szolid és elfogadható" eredményt ért el. Ágoston András, a VMDP elnöke szerint viszont a VMSZ nagyon rosszul szerepelt. /A DS győzött a vajdasági parlamenti választásokon, a VMSZ "szolid és elfogadható" eredményt ért el. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 6./

2005. május 26.

Megdöbbentő hírek: román tinédzserek bandákba verődve megvernek magyar tizenéveseket. Hogy miért? Mert Székelyföldön pár évtizede néhány százalék híján még színmagyar városukban magyarul, azaz anyanyelvükön beszélnek. Értetlenül fogadta mindenki a vajdasági magyarverések szörnyűségeit. És ha magyarok megvertek némely szerb fiatalt, akkor öt temerini magyar verekedőt együttvéve 61 évi börtönbüntetéssel sújtottak, amíg más esetekben a szerb elkövetőknek haja szála sem görbült. A budapesti és általában a magyarhoni verekedéses garázdaságokat, mint például a mostani cigány-cigány ,,kardvívásokat” ugyancsak távolinak tartották, írta Sylvester Lajos, „amelyek némelyeknek ismételten alkalmat szolgáltatnak arra, hogy magyargyűlölő indulataiknak szocialista párttársaikkal együtt szabad teret engedjenek.” Közben erdélyi hídfőállásaikat is építgetik bizonyos lapok, bértollnokok, megélhetési politikusok révén. Derült égből villámcsapásként jött a sepsiszentgyörgyi magyarverősdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása. A bandák ellen a hatóságoknak kell határozottan fellépniük. /Sylvester Lajos: Háromszéki magyarverősdi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

2005. június 15.

Szabadon engedték azt a két szerb fiatalembert, akiket azért tartottak őrizetben, mert magyar fiatalokra támadtak Temerinben. A helyi rendőrség – most először – hivatalosan is elismerte: a szerbek azért bántalmazták a magyar fiatalokat, mert anyanyelvükön beszéltek. Azt, hogy a tárgyalás mikor folytatódik, egyelőre nem lehet tudni, közölte Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke, aki Ágoston András pártelnökkel a helyi rendőrfőnöknél tájékozódott. A magyar politikusok elképesztőnek tartják, hogy a verekedést kiprovokáló egyik szerb férfi ellen eddig 14 bűnvádi följelentést tettek, ám csak egyetlen egyszer ítélték el, most pedig a szabálysértési bíró az eljárás befejezése előtt társával együtt szabadon engedte őket. A VMDP álláspontja az, hogy a magyarveréseket a vajdasági magyar pártok nem tudják megakadályozni. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök eközben felkérte a külügyminisztert, hogy hivatalosan tájékozódjon szerb partnerénél a temerini incidensről. Közben Szabadkán újabb nemzetgyűlölő falfirkák jelentek meg: ezúttal horvátokat gyalázó feliratot festett valaki egy iskola falára. /Vajdaság: szabadlábon a magyarok támadói. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

2005. június 21.

A Kárpát-medencében lassan mindennapossá válnak a magyarverések. E jelenség mintegy előrevetíti a magyarságnak szánt sorsot. Szlovákiában milliónál több lelket embertelenül kitoloncoltak nemzeti alapon a Benes-dekrétummal. Eme kegyetlenséget még ma is helyesnek tekinti Szlovákia, az Európai Unió szó nélkül hagyja mindezt. Szerbiában naponta verik a magyarokat. Temerinben viszont a visszaütni merő magyarokat emberéletnyi börtönbüntetésre ítélték, a kettős mérce iskolapéldáját valósítva meg. Az erdélyi magyar politizálás érthetetlenebb. Székelyföld kizsákmányolása az itt élő fiatalokat kivándorlásra kényszeríti. A területi autonómia kérdése érdemben fel sem tevődött, máris elhallgatni, lezárni szeretnék. Ahányszor igazságot szeretnének, megmutatni a sebeket (pl. Trianont), meghurcolás következik. /Zsigmond László, Sepsiszentgyörgy: Elcsépelt magyarverések. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 21./

2005. július 7.

A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

2005. október 20.

A szerbiai legfelsőbb bíróság megerősítette az ítéletet azon öt temerini magyar fiatal ellen, akik tavaly összevertek és megaláztak egy szerb férfit. A 37 éves áldozat életveszélyes sérüléseket szenvedett, többször megműtötték. Az újvidéki kerületi bíróság elsőfokú ítéletében gyilkossági kísérletnek minősítette a bűncselekményt és súlyos, tíztől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a tetteseket. A vajdasági magyar közvéleményben hatalmas felháborodást váltott ki a példátlanul szigorú elsőfokú ítélet. Délvidéki magyar pártok és közéleti személyiségek elfogultsággal vádolták a bíróságot, mondván: háborús bűnösök ellen is enyhébb ítéletet hoznak. /Megerősített ítélet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

2005. november 1.

Vajdaságban több településen megemlékeztek a hét végén a titói katonai hatalom által 1944-45-ben elkövetett tömegmészárlások magyar áldozatairól. Újvidéken, a Futaki úti temetőben elhelyezett Turul emlékműnél emlékeztek az 1944-es megtorlások áldozataira vajdasági magyar pártok képviselőinek jelenlétébe. A második világháború egyik legkegyetlenebb mészárlásának színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a település szeméttelepén található vesztőhelyen volt a megemlékezés. A vasárnapi gyászrendezvény főszervezője, Teleki Júlia közölte az MTI-vel, hogy az idén már harmadszor fordult azzal a kéréssel a helyi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az emléktábla felállítását az áldozatoknak, s kifejezték hajlandóságukat arra is, hogy meg is veszik a dögtemető felett lévő „senki földjét”, de nem kaptak rá választ. /A Vajdaságban megemlékeztek az 1944-45-ös vérengzések áldozatairól. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

2006. március 1.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tiltakozott amiatt, hogy a szerbiai igazságszolgáltatás etnikai alapon kettős mércét alkalmaz, amikor magyar és szerb nemzetiségű bűnelkövetők felett ítélkezik. Tavaly júniusban Temerinben öt magyar fiatalember súlyosan és kegyetlenül bántalmazott egy szerb férfit, amiért a vádlottak összesen 61 év börtönbüntetést kaptak. A másik eset 2004 szeptemberében történt: Újvidéken hat szerb nemzetiségű fiatalember elrabolt egy magyar fiatalembert, akit súlyosan és kegyetlenül bántalmaztak, vasrúddal vertek. Az áldozatot a Duna-partjára hurcolták, meztelenre vetkőztették, levizelték, a Dunába kényszerítették, egy csónakból fojtogatták. A vérző, mezítelen fiatalembert ezután magára hagyták. Az újvidéki bíróság pénteken zsarolás, emberrablás és engedély nélküli fegyvertartás bűncselekménye miatt első fokon összesen 14 év börtönre ítélte a szerb nemzetiségű bűnelkövetőket. A magyar fiatalok letartóztatás alatt voltak gyakorlatilag a bűntény elkövetése óta egészen addig, amíg a jogerős ítélet után a börtönbe vonultak, míg az újvidéki szerb fiatalok szabadlábon védekeztek, és az első fokú, „kirívóan enyhe ítélet csak most született meg”. /Etnikai alapú kettős mérce a szerb igazságügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

2006. július 18.

Megrendezték az első délvidéki nemzeti tábort Palicson, ahová az Egyesült Magyar Ifjúság hívta a fiatalokat. Palicson, a Szabadka melletti fürdővároskában történt talán a legtöbb magyarellenes támadás, itt ugyanis nagyon sok idegen szerb bevándorló telepedett le a délszláv háború után. Az aracsi pusztatemplom, a tatárjárás előtt épült bencés kolostor maradványa mára Délvidék szimbóluma lett. A topolyai Sarlós Boldogasszony templom Délvidék legnagyobb katolikus temploma, Törökbecse temetőjében pedig áll az 1848–49-es forradalomra emlékeztető Hungária-szobor. Az Egyesült Magyar Ifjúság rendezvényén kizárólag Délvidékről esett szó, a Vajdaságról nem. A Vajdaság kifejezés a terület szerb közigazgatási nevének (Vojvodina) magyar visszafordítása. Sajnálatos, hogy a délvidéki négy magyar párt közül három – kivétel a Magyar Polgári Szövetség – vajdaságinak nevezi magát. A táborban, melynek védnöke Becsey Zsolt fideszes európai parlamenti képviselő volt, az előadók között volt Wittner Mária halálraítélt szabadságharcos, parlamenti képviselő, aki ötvenhatos élményeiről és a megtorlásról mesélt. A fiatalok a rovásírással is megismerkedhettek Friedrich Klára és a Demokrata munkatársa, Szakács Gábor irányításával. Matuska Márton újvidéki író, újságíró és egy fiatal történész, Forró Lajos előadást tartott az 1944–45-ös délvidéki vérengzésekről, melyekben negyven-ötvenezer magyart mészároltak le a szerb partizánok. Matuska Márton leszögezte, a szerbekkel ellentétben a délvidéki magyarság számára 1941 húsvétja volt a felszabadulás, 1944-et pedig újbóli megszállásként élték meg. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szaktudós, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja és újvidéki kollégája, dr. Bozóki Antal a magyarság jogvédelmének lehetőségeit vitatták meg. Szó esett a magyar élet legalapvetőbb kérdéséről, a népesedési helyzetről, Vincze Gábor történész pedig a történelem egyik ismeretlen epizódjáról, a ma is Magyarországhoz tartozó Deszken helyi szerb partizánok által elkövetett gyilkosságokról emlékezett. Az Egyesült Magyar Ifjúság is bemutatkozott a táborlakóknak. Maurer Oszkár elnök, Strahl Zoltán alelnök és a testvérszervezet Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, Soós Sándor beszámoltak tevékenységükről és hitvallásukról. Andrási Attila, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke és Rácz-Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke kemény szavakkal ostorozták a legnagyobb délvidéki magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget. A hallgatóság megismerhette annak a temerini verekedés részleteit, melynek következményeként öt magyar fiatalt összesen hatvanegy év fegyházzal sújtott a szerb bíróság. Két évvel ezelőtt egy részeg szerb férfi öt magyar fiatallal is összetűzésbe került, s ezek alaposan helybenhagyták. A fiatalokat gyilkossági kísérlettel vádolták, noha nem is mind ismerték egymást előtte, s az eljárás során számos törvénytelenség történt, az anyanyelvű beszélők megtiltásától kezdve bizonyítékok meghamisításáig. A magyar fiúk végül súlyosabb büntetéseket kaptak, mint a Hágában tömeggyilkosságokért elítélt szerb háborús bűnösök némelyike. A példátlan ítéletet a semmítőszék is helybenhagyta. A szerb jogrendre jellemző, hogy a temerini fiatalokat elítélő bíró azóta maga is börtönbe került korrupció miatt, de rács mögött van az a szerb férfi is, akit a magyar fiatalok megvertek. Őt fegyveres rablásért ítélték el. Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állandó bizottságának jegyzője az erdélyi és a délvidéki autonómiatörekvéseket hasonlította össze, megemlítve, hogy Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja még csak föl sem vetette az önrendelkezést. Fellépett a székelyföldi TransylMania, ők először játszottak Délvidéken. /I. Gy.: Nemzeti tábor Palicson. Éledő Délvidék. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 18./

lapozás: 1-16