Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 31 találat lapozás: 1-30 | 31-31

Helymutató: Tusnádfalu

1996. augusztus 15.

Nagyboldogasszony napján, aug. 15-én a Tusnád és Tusnádfürdő között úton, az országút közelében felavatták a millecentenáriumi emlékművet. Egy magas, tölgyfából készült kereszt áll a középpontban, rajta a felirat: "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére." A keresztet félkörben felállított hét kopjafa veszi körül, emlékeztetve a magyarságot 1100 évvel ezelőtt a Kárpát medencébe bevezető Árpád vezéreire. Az emlékmű körül növekedik tizenegy fenyőfa, a honfoglalástól eltelt tizenegy évszázad jeleként. Az emlékművet Jánosi Csaba vázlatai alapján a Nádas mezőgazdasági társaság mesterei készítették, a faragás Kovács és Szabó Csaba munkája. A község lakói templomi zászlókkal vonultak ki az avatásra, meghallgatták Incze Dénes tusnádfürdői esperes szentbeszédét. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

1996. augusztus 31.

Aug. 31-én Csíkszépvízen ülésezett az RMGE Országos Elnöksége. AZ RMDSZ Mezőgazdasági Osztálya és az RMGE közötti kapcsolat körvonalazásán kívül napirendre került az RMGE gazdasági vállalkozásainak elemzése, a programtervezetek vitája és elfogadása, a Pro Professione-Transilvaniae Alapítvány kuratóriumának megválasztása, a támogatások elszámolása. A találkozó után eszmecserét tartottak Tusnádon, a Nádas magántőkével működő mezőgazdasági társaság vezetőségével. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

1998. január 17.

A televízió beszámolt arról, hogy Ilfov körzetben az ortodox hívek tüntettek a helyi baptista közösség templomépítési szándéka ellen. A felháborodás oka: miért kell templomot építeni kilenc babtistának. A Szabadság munkatársa érdekesnek találta az ortodoxok reakcióját, hiszen Hargita és Kovászna megyében nem vonták kétségbe olyan templomok felújítását, sőt felépítését, ahol alig néhány hívő él: Csíkszentkirályon 27 ortodox hívő, Újtusnádon 3, Tusnádfaluban 18, Szentlaborfalván 20, Szárazajtán 42, Bikfalván 19, Peteken pedig egyetlen ortodox hívő sem él. A múlt év végén a parlament másfél milliárd lejt utalt ki székelyföldi román templomok felújítására. - Értelmetlen, hogy az állam mesterségesen fenntart olyan székelyföldi ortodox templomokat, amelyek nem az ottani románok hitéletének gyakorlása kedvéért kerültek oda, hanem mindenkori román hatalom asszimilációs törekvése miatt. A görög keleti egyház azt követeli, hogy mindegyik székelyföldi román templomot nyilvánítsanak műemléknek, függetlenül felépítésük időpontjától. - A görög keletiek "kiérdemelték Constantinescu elnök megállapítását, hogy az egyház és a katonaság a román állam alapintézményeinek számítanak. /Székely Kriszta: Templom és politika. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

2000. június 20.

A két választási forduló után Hargita megye 59 polgármesteri székéből 34-et szerzett meg az RMDSZ, 17-et független jelöltek. A Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) 3, a Demokrata Párt (PD) 2, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Szövetség Romániáért (APR) 1-1 polgármesteri mandátumot szerzett. Független jelölt nyert az RMDSZ jelöltjével szemben Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Borszéken, Balánbányán, Gyimesközéplokon, Homoródalmáson, Csíkszentsimonban, Tusnád községben és Parajdon. Az RMDSZ jelöltje nyert függetlennel szemben Gyergyószentmiklóson, Gyergyószárhegyen és Csíkszentmihályon. Gyergyóremetén egyedül indult az RMDSZ jelöltje, Zetelakán pedig két független jelölt közül választottak. Csíkszeredában a részvételi arány 27 százalék körüli volt, azonban dr. Csedő Csaba István tisztségben lévő polgármester a leadott érvényes szavazatok 87 százalékát kapta meg, míg ellenfele, az RMDSZ színeiben induló Bíró Albin tisztségben lévő alpolgármester 13 százalékot szerzett. Székelyudvarhelyen szintén a tisztségben lévő polgármester nyert újabb mandátumot, Szász Jenő 10 813 szavazatot, míg ellenjelöltje, az RMDSZ színeiben induló Antal István 9012 szavazatot kapott. A részvételi arány Székelyudvarhelyen kétharmados volt. Gyergyószentmiklóson az RMDSZ színeiben induló Páll Árpád tisztségben lévő polgármestert választották újra. /Vasárnap a függetlenek fordulója volt. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

2000. augusztus 24.

Aug. 25-én megindul Csíkszeredai új rádiójának /Mix Fm/ a sugárzása a 89,3 megahertzen, amely Marosfőtől Tusnádfaluig fogható. Reggel fél héttől délután hat óráig magyar nyelvű műsorok lesz, majd kétórás román nyelvű program után 20 órától 23 óráig ismét magyarul szól a rádió. Napközben a Szabad Európa Rádió román nyelvű, öt-tízperces híradóival szakítják meg, az amúgy kereskedelmi jellegű szórakoztató műsorokat. A rádió csak magyar nyelven fog helyi híradót sugározni - tájékoztatott Dan Manolachescu hálózati igazgató és Ritner-Erdész Béla, a csíkszeredai ügyvezető. /Új rádió indul. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

2000. augusztus 24.

2002. szeptember 21.

Szept. 20-án Gyergyószentmiklóson tudományos rendezvényen emlékeztek az 1902 szeptemberében tartott csíktusnádi Székely Kongresszus 100. évfordulójára. A Székelyföld 2000 Munkacsoport kezdeményezte a tanácskozást. Dr. Garda Dezső képviselő, a rendezvény főszervezője felhívta a figyelmet arra, hogy a száz éve megtartott kongresszus irányelveinek gyakorlatba ültetését két háború és a kommunizmus évei megtörték, lehetetlenné tették, ezért ma ugyanazokkal a gondokkal küzd Székelyföld társadalma, mint akkor. A székelyföldi településtörténeti vizsgálatok egy lehetséges jövőkép kialakítására is alkalmasak, annál is inkább, mivel az előadók (Botár István, Garda Dezső, Kassay János, Köllő Miklós, Mara Gyöngyvér, Rácz Tibor, Sófalvi András, Vofkori László, majd a vitadélutánon a Naturland, az Amőba Ökoközpont és a Viridis természetvédő szervezetek képviselői) az egész Székelyföldet számbavették a településtörténet és annak lehetséges fejlesztése terén. /Bajna György: Székelyföldi településtörténet. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./

2002. október 11.

Ötéves a Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat. Ferenczes István költő, a lap főszerkesztője visszatekintett: a kilencvenes évek elején fölmerült egy székelyföldi regionális lap indításának a gondolata. Még a napilap is jó lett volna azokban az években, nagy szerepe lehetett volna egy egységesebb székelyföldi regionalitás megfogalmazásában. Végül a megoldás Csíkszeredában született meg: 1997 októberében megjelent a Székelyföld első száma. A napokban hagyja el a nyomdát az októberi Székelyföld, a 61. szám. A megyei önkormányzat égisze alatt megszületett a Hargita Kiadóhivatal, amely a folyóirat mellett könyvkiadási feladatokat is vállal. 2000 januárjától pedig Ferenczes Istvánék szerkesztik a Moldvai Magyarságot is, a csángó újságot, miután az 1998-ban Sepsiszentgyörgyön megszűnt. A Székelyföld regionális lap, kevesebb szépirodalmat tesz közzé. Székelyföldön jóval több történész, néprajzos, képzőművész, szociológus, népművész, alkotó újságíró, közíró él, mint szépíró. A munkatársak: Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince a szegedi doktoranduszi évek végeztével Kézdivásárhelyen él, onnan ingázik, Mirk Kata-Szidónia Debrecenben elvégezte a néprajz-antropológiát, illetve a szociológiát, azután jött haza. A folyóirat ezer - októbertől ezerszáz - példányban jelenik meg. - Elsősorban hiánypótló könyveket adtak ki. Többek között a Csíki Székely Krónikát, a Tusnádi Székely Kongresszust, a klézsei csángómagyar költő, Duma István András verseit és Az ember ott a legfájóbb magyar című, a csángómagyarokról szóló versek antológiáját. A Pro-Print Kiadóval közösen minden évben kiadott Erdélyi Szép Szó az erdélyi magyar írók az évi termésének a legjavából válogatott antológia. A Székelyföld folyóirat évfordulós ünnepségén kerül átadásra az Erdélyi Magyar Írók Alkotóház Csíkszeredában. A Székelyföld-díjakat 1998-ban osztották ki először. Azok a szerzők kapják, akik az előbbi évben a legszínvonalasabb közlésekkel jelentkeztek. 1998-ban Benkő Levente, Kovács András Ferenc és Tánczos Vilmos, 1999-ben Bogdán László, Gazda József és Vincze Gábor, 2000-ben Kányádi Sándor és Oláh-Gál Elvira, 2001-ben Király László, Lőrincz György és Máthé Éva kapta a folyóirat nívódíját. Idén Lászlóffy Aladár, Egyed Péter és Tófalvi Zoltán kapja a díjat. /Ferencz Imre: Ötéves a Székelyföld kulturális folyóirat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

2002. október 29.

Okt. 26-án Debrecenben az 1902-es tusnádi székely kongresszus 100. évfordulója tiszteletére rendezett "Erdély száz éve" című tudományos tanácskozást rendeztek, előadást tartott Egyed Ákos kolozsvári akadémikus. A tudós emlékeztetett a száz évvel korábban megfogalmazott kívánalomra, miszerint "a székelységet szülőföldjén kell életképessé tenni". Székelyhidi Ágoston, a tanácskozást rendező Erdélyi Szövetség tiszteletbeli elnöke elmondta: a tanácskozás ajánlásokat fogad el, amelyeket a magyar kormány elé terjesztenek arra vonatkozóan, hogy mire figyeljen oda az erdélyi magyarság fejlődése érdekében. /Erdély száz éve - tanácskozás Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

2003. május 26.

Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

2003. december 19.

Tizennégy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön és nyomtatásban is megjelenhessen a szekus tisztek korántsem teljes névsora. Az Academia Catavencu immár második hete közli azoknak a felsorolásával, akik szerepelnek a lakosság által áttanulmányozott szekus-dossziékban. 1989-ben tizenegyezer aktív szekus tiszt volt. Nyilvánosságra hozott dokumentumként viszont a lista - eddig A-tól F-ig jutottak közlésével, 171 valódi szekus nevét tartalmazza. Például Ion Bodunescu volt szekus ezredes pillanatnyilag a herkulesfürdői Dacia Egyetem Jogi Karának dékánja. Ennek az egyetemecskének még 2001-ben bevonták a működési engedélyét. Ennek ellenére folytatja tovább tevékenységét, ugyanis egy Ureche nevezetű még híresebb szekus támogatását élvezi, aki ez év nyaráig az Igazságügyi Minisztérium információs osztályát vezette. Ott újságírói közbenjárásra kegyvesztetté vált ugyan, herkulesfürdői részvényei birtokában azonban jól érzi magát. Mindez nem zavarja például a nagy-romániás vezér, Corneliu Vadim Tudort abban, hogy megpályázza az államelnöki széket. Sőt, attól sem riad vissza, hogy célja elérésére éppen azzal az izraeli céggel, nevezetesen az Arad Communication-nel kössön szerződést, amely 2001-ben magának az elnöknek, Ariel Sharonnak a kampányát irányította. A zsidóellenes kirohanásairól, hírhedt antiszemita megnyilvánulásairól ismert politikus a Ziua című fővárosi lap értesülései szerint előszerződés formájában megállapodást kötött az izraeli cég bukaresti képviselőjével, Nati Meir-rel, akit ki is nevezett pártja külpolitikai tanácsadójának. A folyamatban levő megállapodás zsidó körökben szerte a világon heves tiltakozást váltott ki. Nati Meir már imázsjavító munkába lendült, és a Ziua riportereit arról igyekezett meggyőzni, hogy Vadim Tudort igazságtalanul támadja a sajtó. Fennen bizonygatta: protezsáltja megváltozott, mindenkivel békében szeretne élni. /Németh Júlia: Szekus névsorolvasás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

2002. május 24.

A gyergyószentmiklósi népfőiskolai mozgalom keretében nyolcadik esztendeje szervez dr. Garda Dezső történész találkozókat. Az idei konferencián Károly Róbertről, Nagy Lajosról és Mária királynőről tartott előadást dr. Bertényi Iván (ELTE). Más előadók után dr. Kötő József (EMKE) a két világháború közötti magyar színházi élet alakulásáról beszélt. Az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, dr. Egyed Ákos akadémikus az egyesület történetének ismertetése után bejelentette, hogy a már működő orvosi-gyógyszerészeti fiók mellett megalakult az EME bölcsészet, történelem, nyelv szakosztályának gyergyói fiókja is. A tagok elnöknek dr. Garda Dezsőt, titkárnak Erős Nándor történelemtanárt választották az első (alakuló) ülésen. /Bajna György: Önbizalmunkat erősítő találkozások. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./ A Gyergyói Népfőiskolai Társaság május 24-25-én történészkonferenciát rendezett Gyergyószentmiklóson. dr. Bertényi Iván után dr. Draskoczy István professzor a XIV-XV. századi Magyarország, s ezen belül Erdély gazdasági életét ismertette. Dr. Horn Ildikó A Báthoriak Erdélye c. előadásában új képet nyújtott Báthori Andrásról. Dr. Vörös Boldizsár bemutatta, hogy pl. Marosvásárhelyen szobrok tönkretétele és új szobrok felállítása miként tükrözte a hatalom erőszakos beavatkozását az emberi mentalitások alakulásába. Dr. Egyed Ákos akadémikus Mikó Imréről értekezett, dr. Bona Gábor Kossuth Lajos katonai irányító szerepéről tartott előadást, Dr. Vincze Gábor a kolozsvári magyar konzulátus kérdéséről beszélt az 1948-1988 közti időszakban. Dr. Garda Dezső történész a csíktusnádi Székely Kongresszus 100. évfordulója kapcsán, kitérve arra, miért volt szükség az eseményre és kik voltak a szervezői. /Gál Éva Emese: Történészkonferencia a Székely Kongresszus centenáriumán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

2002. május 24.

2004. április 3.

Tavaszköszöntő rítusokból készült összeállítással kezdődött ápr. 2-án a VII. Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó Csíkszeredában. Fellépett a csíkszeredai Tanulók Háza gyermektánccsoportja, továbbá a csíkszentimrei, a csíkszentdomokosi és balánbányai, a csíkmindszenti, kászoni, csíkdánfalvi, csíkszeredai, kápolnásfalusi, csíkmadarasi, tusnádi és csíkrákosi együttesek. Volt kézműves foglalkozás is. A közel 450 gyermeket megmozgató nagyszabású rendezvény szervezője az András Alapítvány, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, valamint a Romániai Magyar Táncszövetség volt. /Sarány István: Tavaszköszöntő Csűrdöngölő néptánctalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

2004. április 23.

A nyugati gondolkodás egyik köteléke a most felavatott első romániai borvízút – fogalmazott Michael Guest, az Egyesült Államok romániai nagykövete, aki részt vett a Borvízút avató ünnepségén. A csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány által támogatott projektek keretében a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE) az elmúlt években több borvíz forrást, borvízfürdőt újított fel, és szintén az ő kivitelezésük a most felavatott borvízút, amely az Olt mentén lévő települések, források és fürdők között jelent összeköttetést. Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány elnöke emlékeztetett, a Borvízút ötlete három évvel ezelőtt született meg, a CSTTE tapasztalatát felhasználva készült el az út első szakasza. A Borvízút Csíkszereda, Zsögöd, Szeredai- fürdő, Borsfürdő, Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Csatószeg, Verebes, Újtusnád, Tusnád, Sószékfürdő, Lázárfalva, Nádasfürdő és Nyírfürdő településeket, fürdőket érinti. A csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány öt éve fejti ki tevékenységét a környezetért és a közösségért. /(Daczó Dénes): A Polgár-Társ Alapítvány ötödik születésnapján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

2004. június 2.

Május 23-án Kászonaltízen első alkalommal rendezték meg az alcsíki települések gyermekszínjátszóinak találkozóját. Ezzel hagyományt szeretnének teremteni. Tima Mária Magdolna, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola tanítónője, a találkozó egyik kezdeményezője elmondta, hogy régóta tervezték a találkozót, melyet a kászonaltízi Kazun Közművelődési Egyesület, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatott. Hat alcsíki településből (Bánkfalva, Csíkszentmárton, Kozmás, Nagytusnád, Kászonaltíz, Kászonfeltíz) tíz csoport mutatkozott be a színpadon. /Kristó Tibor: Gyermekszínjátszók találkozója Kászonaltízen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

2005. április 12.

Közgyűlésre hívta össze Csík Terület Ifjúsági Tanácsának elnöksége a tagszervezeteket. A közgyűlésen 31 szervezet küldöttei vettek részt. Megjelent Korodi Attila államtitkár (Környezetvédelmi Minisztérium) is. A közgyűlés hat új szervezet tagfelvétele mellett döntött /Borzsovai Ifjúsági Szervezet, Kolonits István Egyesület (Csatószeg), Fitód-Szentlélek Ifjúsági Szervezet, Lázárfalvi Ifjúsági Szervezet (LISZ), Szentmiklósi Ifjúsági Szervezet, Tusnád Községi Ifjúsági Szervezet (TISZ)/. /(A CSTIT sajtószolgálata): Közgyűlést tartott a CSTIT. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./

2005. április 25.

Április 23-án megnyílt az ország első borvíz múzeuma az alcsíki településen, Nagytusnádon, a Baglyos borvízkútnál. A csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány volt a múzeum létrehozásának anyagi támogatója. A jurtára hasonlító, kör alakú épületben gazdag képet kap az érdeklődő a természetes italról. Gyarmathi Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója reméli: sikerül a borvízmúzeumot a Csíki Székely Múzeum tudományos ernyője alá bevonni. /(Daczó Dénes): Az országban elsőként. Múzeum az „angyalok italának”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./

2005. április 27.

Április 23-án második alkalommal szervezte meg Kászonaltízben a helyi iskola tanítói közössége a Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület és Hargita Megye Kulturális Központja közreműködésével a II. Alcsíki Gyermekszínjátszó Találkozót. Tíz faluból – Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkszentmárton, Kozmás, Bánkfalva, Nagytusnád, Újtusnád, Kászonújfalu, Kászonfeltíz és Kászonaltíz – 18 csoport (220 gyermek) lépett fel. /Antal Teréz, Kászonaltíz: Gyermekszínjátszó találkozó a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

2005. április 29.

Olvasói levél emlékezett Jakabos Ödönre, aki Kőrösi Csoma Sándor nyomában végigjárta a hosszú utat Darzsilingig és onnan vissza Csomakőrösig. Jakabos Ödön. autodidaktaként nyelveket tanult, és több ország városaiban, levelezés útján kapcsolatokat szervezett. Öt dollárral a zsebében, székely harisnyával, váltás fehérneművel és maroknyi földdel Kőrösi Csoma Sándor szobra mellől eljutott Darzsilingbe. Megtakarította eszményképének sírhantját, rászórta szülőfalujának földjét, majd a sírról vett maroknyi rögöt a tudós orientalista szobra mellé helyezte, annak szülőfalujában. Útinaplója 1983-ban jelent meg /Indiai útinapló. Kőrösi Csoma Sándor nyomában, Kriterion Könyvkiadó/. 2001-ben róla nevezték el a nyujtódi általános iskolát. Nevéről és önfeláldozó, nagyszerű tettéről Incze Dénes esperes, tusnádi plébános Erdély katolikus nagyjai / 2003/ című munkájában is megemlékezett. Jakabos Ödönt /Nyujtód, 1940. jan. 25. – Brassó, 1979. okt. 22./ kopjafa illetné meg Csomakőrös templomának fala mellett. Újra ki kellene adni útinaplóját. /Tibád Sándor nyugalmazott történelemtanár, Budapest: Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek…= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

2005. július 25.

A kormány 50 milliárd lej gyorssegélyt különített el a Hargita megyei árvízkárok helyreállítására – jelentette Hargita megyei körútján Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Az RMDSZ elnöke tusnádfürdői megbeszéléseit követően az árvíz sújtotta Tusnádközségbe, Csíkszentsimonba, valamint Csíkszentmártonba látogatott, ahol a károk helyreállításáról tárgyalt a települések vezetőivel. Markó kifejtette, az RMDSZ továbbra is határozottan szorgalmazni fogja Székelyföld hathatósabb költségvetési támogatását. Az árvízkárok helyreállítását célzó keretből a kormány eredetileg egyetlen lejjel sem akarta támogatni a magyar megyéket, hozzáállása csupán az RMDSZ minisztereinek kemény fellépése után változott meg. Markó hangsúlyozta, a Székelyföld fejlesztése terén máris nagy előrelépés történt, a kormány tervei szerint ugyanis még ebben az évben felújítják a Balavásár-Csíkszereda útvonalat, valamint a Székelyföld közlekedésében alapvetően fontos bucsini utat is. Korodi Attila államtitkár beszámolt róla, hogy sikerült további tízmilliárd lejes támogatást szerezni a környezetvédelmi tárca költségvetéséből a Hargita megyei gátak újjáépítésére. /Kárelhárításra, árvízvédelemre is jut. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

2005. augusztus 8.

Augusztus 7-én felavatták Csíkszentkirályon az újjáépített és kibővített Borsáros fürdőtelepet. A helyi önkormányzat, a budapesti Ars Topia Alapítvány tájépítői (egyetemisták, építészek), Hargita Megye Tanácsa, CSTTE, közbirtokosság, a Hargita Gyöngye Rt., magánszemélyek, közületek és a helyi lakosság közös összefogásával 10 nap alatt kemény munka árán újjávarázsolták a lepusztult telepet. Herczeg Ágnes budapesti kert- és tájépítő, a munkálatok vezetője vázolta az eddigi alcsíki fürdőhelyek (Lázárfalva, Tusnád, Kászonújfalu, Csíkkozmás) felújításában vállalt szerepüket. /Kristó Tibor: Fürdőavatás Csíkszentkirályon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

2005. augusztus 12.

Augusztus 11-én került sor Csíkszentmártonban a magyarországi Jászapáti 2000 Rt. által Hargita megyébe irányított búzaszállítmány kiosztására. A küldemény 20,8 tonna csávázott őszi búza, amelyet gyergyói és csíki községek, illetve a csíkszentkirályi Agromec, a tusnádi Dako és a helyi Burgabotek vehettek át. Az adomány kiosztása előtt Bunta Levente megyei tanácselnök és Török Jenő mezőgazdasági és vidékfejlesztési vezérigazgató tájékoztatták a sajtót és az adomány átvételére érkezett polgármestereket, delegáltakat arról, hogy a megye árvízkárainak enyhítésére milyen segítségadásban részesültek. Az adomány legalább 80 hektár bevetéséhez elég, talán továbbszaporításra is alkalmas lesz a vidéken, ahol külön gond azon fajták hiánya, amelyek korábban érnek be, és amelyek bírják az itteni éghajlatot. Az adományozók korán érő és az itteni természeti viszonyainkat tűrő őszi búzát küldtek. A megye vezetősége, az igazgatóság köszönetet mondott Keresztes Vencel mérnöknek és a Burgaboteknek, hogy részt vállalt a raktározásban és szétosztásban. /Magyar búza megyénknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 12./

2005. szeptember 19.

Szeptember 18-án felavatták a Csobotfalva határában található középbükki gyógyfürdőt. Csobotfalva ma már Csíkszereda része. Összegyűltek a közös munka eredményeként megújult fürdő avatóünnepségén, melyet kalákában építettek újra a helyi közösség, a közbirtokosság, magyarországi vendégkalákások segítségével, az Ars Topia és a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE) kezdeményezésére. A CSTTE kezdeményezésére eddig a kászoni Sóskút, a csíkkozmási Sószék, a lázárfalvi Nyíres, a tusnádi Nádas és a csíkszentkirályi Borsáros fürdőket újították fel. /Székely Judit: Gyógyfürdő Csobotfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./

2005. október 20.

Az augusztusi árvíz által lerombolt házak újjáépítése az eredeti határidőig, november 30-ig befejeződhet Hargita megye településein – ígérték meg a polgármesterek október 19-én a prefektusi hivatal által szervezett találkozón. Siménfalva községben tizenkét házat építenek, ezekből tizenegynek elkészült az alapozása, tíznek az alsó szintje, nyolcnak már a teljes falazata. Farkaslakán a 16 újjáépítendő házból nyolcat csak jövőben építenek fel a tulajdonosok kérésére, akik nagyobb épületeket szeretnének, mint ami a típustervekben szerepel. A másik nyolc ház néhány hét alatt elkészül. Farkaslakán egy újabb szakértői felmérésre lesz szükség, mert a megerősítésre szoruló házak száma nagyobb a korábban megállapított 19-nél. A Bögözhöz tartozó Dobóban Kovács Árpádék otthona is lakható lesz télre. Hasonlóan bíznak a határidő betartásában Tusnád, Felsőboldogfalva és Tölgyes elöljárói is. /Kovács Attila: Határidőre befejezhető az újjáépítés. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

2006. március 31.

Egyre több helyen öntenek ki a folyók országszerte. Az illetékesek nem mindenütt készültek fel a természeti csapásra. A Dunán is árhullám várható. Marosvásárhelyen a Maros vízhozama több mint hatszorosa volt a sokévi átlagnak. Nagyarányú olvadás kezdődött, Gödemesterházán, Galonyán és Marossárpatakon. A Maros Maroshévízen tizenkilenc háztáji gazdaságot és százkét hektár mezőgazdasági területet öntött el. Gyergyóremetén százötven hektár mezőgazdasági területet és a helyi óvoda udvarát árasztotta el a Maros és a Kőpatak. Székelyföldön a patakok is kiöntöttek. Megáradt a Fitód pataka, amely Csíkszereda zsögödi részén harminc udvart öntött el. Csíkszentimrén az Olt lépett ki medréből, elöntve gazdasági épületeket. Tusnádfaluban az Olton kívül a Mitács pataka is kiöntött, tizenhat háztáji gazdaságot árasztott el. Dánfalván, Csíkszentkirályon, Csíkszentsimonban, Madéfalván, Csicsóban, Csíkszentgyörgyön, Gyergyóhollón is komoly árvízkárok keletkeztek a patakok miatt. Bihar megyében a Fekete-Körös Belényesnél és Tenkénél tetőzött, míg a Sebes-Körös Rév, Élesd, Kopácsfalva, Fugyivásárhely és Váradszentmárton területén haladta meg a védelmi szintet. Arad megyében a Fehér-Körös árasztott el több száz hektár mezőgazdasági területet, és több községi utat. A Bánságban is, Zsombolya és Gyertyámos környékén több mint száz hektár került víz alá. /Olvadás duzzasztja a folyókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

2006. április 8.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyről Csíkszereda felé haladva állt meg Csíkszentimrén, hogy a tavaszi áradások okozta károkról tájékozódjon. Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere kifejtette, hogy a két éve különvált település az önállósodással járó többlettevékenység mellett kell megküzdjön minden évben a természeti csapással. Ezután az árvíz által érintett települések – Karcfalva, Madéfalva, Csíkszentkirály, Csíkszentsimon, Tusnád, Tusnádfürdő és Kászonaltíz – polgármesterei vázolták a településeket ért károkat. Miklós Géza, a Hargita Megyei Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ha nem folytatják az Olt mentén a tavaly megkezdett árvízvédelmi munkálatokat, továbbra is árvizekkel kell számolni a környéken. Markó Béla úgy értékelte, hogy az árvíz elleni védekezés a hosszú távú székelyföldi árvízvédelmi stratégia kidolgozásán múlik. /Orbán Ferenc: Markó Béla a Székelyföldön. Alcsíkon az árvízhelyzetről tájékozódott. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 8./

2006. május 29.

A Csíkdánfalváért Alapítvány újra kiadja Antal Áron Köderdő mellől /Szent Bonaventúra Könyvnyomda, Kolozsvár, 1927/ című könyvét. Készül a csíkszeredai Alutus nyomdában az új kiadás. A szerzőt elfelejtették. Antal Áron 1881-ben született Csíkdánfalván, 1966-ban halt meg. Történelem- és latintanárként brassói, székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi főgimnáziumokban tanított, 1910-től 1943-ig pedig a csíkszeredai főgimnázium tanára volt. Az 1960-ban papírra vetett Önéletírásában közéleti tevékenységéről, ugyanakkor az őt ért megpróbáltatásokról is beszámolt. Többnyire elbeszéléseket, anekdotikus történeteket írt. Ő írt először Úz Bencéről mielőtt Nyirő József megmintázta volna a népszerű székely figurát. Ugyancsak Antal Áron nevéhez fűződik, hogy megírta a moldvai csángó-magyar egyházközségeket meglátogató Imets Fülöp Jákó életrajzát. Imetsről az utóbbi években iskolát neveztek el Nagytusnádon. A csíki székelyek életét – Tamási Áron és Nyirő József mellett – Antal Áron mutatta be. /Ferencz Imre: Egy elfelejtett író. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29

2006. augusztus 3.

Az elnéptelenedett erdélyi szász falvak templomaiból a székelyföldi templomokba kellene „átköltöztetni” az orgonákat – javasolta László Ferenc kolozsvári zenetörténész-professzor a székelyföldi orgonákról július közepén tartott csíkszeredai kerekasztal-beszélgetésen. A zenetudós szerint így ezek megmenekülnének az enyészettől, az erdélyi magyar közösség pedig értékes kulturális örökséghez jutna. A szakmai beszélgetés kezdeményezője a Magyarországon élő, kolozsvári származású Barta Tibor volt. Az idegsebészként is dolgozó orgonaművész az orgonák szakavatott ismerőjeként a hetvenes évek óta járja a Székelyföldet, hogy megismerje az itt található, történelmi múltra visszatekintő orgonákat. Szerinte kedvező változás történt a rendszerváltás után a székelyföldi orgonák állapotának megőrzésében. Példaként említette a tusnádi és a csíkdánfalvi katolikus templomok orgonáinak rendkívül szép hangzását. Barta Tibor szerint koncertezésre alkalmas orgonák vannak Gyergyószentmiklóson, Csomafalván, Csíksomlyón, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Farkas-lakán, Csíkszentsimonban, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kovásznán. /Szász orgonák Székelyföldre? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

2006. augusztus 8.

Az utóbbi években ismét fellendülőben van az orgonaépítő, restauráló szakma. Ezt bizonyítja az is, hogy létrejött a jelenleg tizenkét erdélyi műhelyt tömörítő egyesületük, melynek tagjai között ismert orgonaművészeket is találni. Tavalyelőtt Brassó megyében svájci támogatással orgonaépítő iskolát is nyitottak. A jövőben az itt képzett szakemberekből alakuló bizottság fog dönteni a nagyobb szabású javítási munkálatok módozatairól – jelezte a Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő Barta Tibor. A „civilben” idegsebész orgonaművész nemrég székelyföldi turnéra indult, és több Hargita megyei orgonát is megszólaltatott. A 19. századi, erdélyi, ezen belül székelyföldi orgonák szakértője elmondta: a rendszerváltozás előtti években a székelyföldi és Maros menti orgonákat a marosvásárhelyi Mesnyi János tartotta karban. Az időközben elhunyt restaurátor és orgonaépítő főként a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját gondozta. Feladatát a nagyszebeni volt fizikatanár, Wieder Hermann vette át, aki napjainkban is széles körű tevékenységet folytat a régióban. A székelyföldi orgonák zöme nem koncertorgona, ezeket többnyire azzal a céllal építették Kolonics István műhelyében (Kolonics 1851-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, és több mint 200 orgonát készített), hogy a liturgiákat kísérjék. Ennek ellenére vannak kivételek, ilyen a csíksomlyói kegytemplomban lévő hangszer is. A gyergyóditrói orgona szerényebb kivitelezésű. A restaurált orgonák közül szakértelem hiányában vagy a szűkös anyagiak miatt sok hangszert „elrontottak” az évek során. Kolonics legnagyobb orgonája a gyulafehérvári katedrálisban található. Barta külön felhívta a figyelmet a csíkbánkfalvi, a csíkszentgyörgyi és a tusnádi orgonák egyediségére: az itt játszó orgonistáknak nincs szükségük segédekre ahhoz, hogy előadás közben hangszínt vagy regisztert váltsanak. Hasonló mechanikai megoldást, Bécs kivételével, sehol nem alkalmaztak Nyugat-Európában. /Jakab Lőrinc: Székelyföldi orgonák és építők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

lapozás: 1-30 | 31-31