Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 12 találat lapozás: 1-12

Helymutató: Udvarhely megye

1990. január 7.

Az RMDSZ megtartotta első országos tanácskozását Kolozsvárott jan. 7-én. Ezen megjelentek Bánát, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Szilágy, Kolozs, Szeben, Fehér, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyék megalakult szervezeteinek képviselői, a helyi ideiglenes választmány tagjai és a bukaresti ideiglenes koordinációs bizottság képviseletében Domokos Géza és Horváth Andor. Domokos Géza fontosnak ítélte, hogy az RMDSZ szövetség maradjon, ne alakuljon át párttá, így gyűjtő helye legyen a romániai magyarság összes erőinek. Sütő András részletes nemzetiségi statútum kidolgozását sürgette. Annak ellenére, hogy Nemzeti Megmentési Front megyei és helyi tanácsaiban sok helyen nem megfelelő a nemzetiségi képviselet, a megyei küldöttek számos pozitív eredményről adtak számot a szervezés területéről. - Gyakorlatilag a magyarlakta területeket behálózzák az RMDSZ szervezetei. Kolozs megyében 10 000, az egykori Udvarhely megye területén közel 13 000, Hargita megyében 30 000, Arad megyében 3000, Maros megyében 6-7000, a Barcaságban 1700 bejegyzett tag van. Legtöbb helyen már aktívan tevékenykednek. Síkra kell szállni a több helyen tapasztalható visszarendeződés ellen. Többen hangsúlyozták, hogy a magyarság kulturális, közéleti, politikai újjászületésének központjának mindenképpen Erdélyben kell lennie, Bukarestben pedig erős, elnökségi képviselet biztosítsa a kormánnyal való kapcsolattartást /Az RMDSZ első országos tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./ Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. jan. 8-án közleményt adott ki az előző napi, Kolozsváron tartott ülésről. Felszólalt Domokos Géza, Sütő András, Kányádi Sándor, Dáné Tibor, Bodó Barna, Bárányi Ferenc, Nagy Béla, Varga Sándor, Ferenczes István, Katona Ádám, Pálfalvi Attila, Csép Sándor, Hosszú Zoltán, Markó Béla, Sylvester Lajos, Madaras Lázás, Jakab Elek, Cs. Gyimesi Éva, Pillich László, Balogh Edgár, Benkő Samu, Brassai Zoltán, Balázs Sándor, Tófalvi Zoltán, Patrubány Miklós, Csiszár Zsuzsa és Kántor Lajos. Domokos Géza felhívta a figyelmet arra, hogy a Nemzeti Megmentési Front jan. 5-i nyilatkozata tartalmazza az egyéni és kollektív kisebbségi jogok szavatolását. /Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. január 8-i közleménye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

1990. február 25.

Febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartották meg az RMDSZ harmadik küldöttértekezletét. Megválasztották az RMDSZ Országos Ideiglenes Bizottságát. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László, elnök: Domokos Géza, az elnökség 11 tagú. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./ Az elnökség tagjai: Domokos Géza elnök, alelnökök: Balázs Sándor /Kolozsvár/, Borbély Zsolt Attila /MISZSZ - Temesvár/, Folticska Ferenc /Bukarest/, Formanek Ferenc /Szatmár/, Verestóy Attila /Bukarest/, tagok: Antal István /Székelyudvarhely/, Béres András /Marosvásárhely/, Nagy Béla /Nagyvárad/, Sylvester Lajos /Sepsiszentgyörgy/, Zólya László /Csíkszereda/. A bukaresti titkárság: Bitay Ödön, Ágoston Hugó, Czédly József. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Intéző bizottsági tagok: Bodó Barna /Temesvár/, Csávossy György /Fehér megye/, Hosszú Zoltán /Arad/, Jakab Elek /Szeben megye/, Lányi Szabolcs /Bukarest/, Madaras Lázár /Brassó/, Szilágyi Zsolt /MISZSZ-Nagyvárad/, Takács Csaba /Hunyad m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Zöld Péter /Moldva/. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./ A febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartott küldöttértekezletről folytatásokban beszámolt a Romániai Magyar Szó. Sylvester Lajos, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke nyitotta meg az értekezletet. Domokos Géza elnök az egység megőrzésének fontosságára tért ki. Az RMDSZ-nek közel 600 ezer beiratkozott tagja van. Romániában erősödnek az egypártszerű reflexek. Aggasztóak a rendkívüli módon aktivizálódó sovén és nacionalista tendenciák, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalomra, hogy levegye a napirendről a kisebbségi jogok visszaállítását. Ne legyenek illúzióink, hangsúlyozta Domokos Géza, a nacionalista román politika hamar éreztette befolyását a kormányban, a politikai pártok egy részénél, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsában, a minisztériumokban, a diplomáciában, sőt a külföldi sajtó egy részénél is. Katona Ádám /székelyudvarhelyi RMDSZ/: szervezetük a régi Udvarhelyszéket fogja át. Programjukban szerepel az önálló Udvarhely megye, a bányakatonáskodás megszüntetése stb. Taglétszámuk vidéken 52 763, városban 22 325. Aktiválják a gazdaköröket. Garda Dezső /Gyergyó és vidéke/: az iskolaügyben tettek a legtöbbet, érződik a román kollégák ellenállása. Aláírást gyűjtöttek a Bolyai és a marosvásárhelyi egyetem érdekében, a Bolyai Farkas Líceum ügyében. A szervezet 20 ezer tagot számlál. Csávossy György /Fehér megye/: 10 ezer körüli a taglétszámuk. Sikerült a Bethlen Gábor Kollégiumban /Nagyenyed/ leválasztani a román osztályokat. Szeretnél bevezetni a kántortanító-képzést és talpra állítani a csombodi magyar nyelvű kertészeti oktatást. Takács Csaba /Hunyad megye/: taglétszámuk nem haladja meg az 5000-ret. Sikerült székházat szerezni, önálló magyar óvoda indult Déván. Megoldásra vár az iskolaügy. Megindult a Hunyad Megyei Hírlap Déván. Balázs Sándor /Kolozs megye/:50 ezres az RMDSZ-taglétszám a megyében, súlyosak a Vatra Romaneasca támadásai. A dialógus érdekében létrehozták a Puntea című lapot. Sikerült visszaállítani az önálló volt piarista gimnáziumot. Megalakult az egyetem érdekében a Bolyai-bizottság. Célszerű lenne a magyar egyetemet támogató százezer aláírást eljuttatni az ENSZ-hez, egyben könyvet kellene kiadni az egyetem történetéről. Pillich László /Kolozsvár/ javasolta: induljon a kolozsvári magyar újságíróközösség szerkesztésében önálló RMDSZ-lap. Sylvester Lajos /Háromszék megye/: taglétszámuk 55 ezer. A hagyományos magyar iskolák visszaállítása ősszel lesz. Mellettük működik a szórványbizottság, elkezdték a kapcsolatfelvételt a csángókkal. Káli Király István /Maros megye/: taglétszámuk százezren felüli. Jelenleg a feszült helyzet központja Marosvásárhelyen van. Megalakult a magyar orvosok és a magyar egyetemisták országos szövetsége. Kiadják román nyelven a Dialog című lapot. Tőkés László elnökké választását javasolta. András György /Marosvásárhely/ a teljes vallásszabadságot, a sajtó- és tévéhálózat megszervezését, a csángók problémájának megoldását és az RMDSZ Erdély-központúságát szorgalmazta. Leopold Lászó /nagybányai RMDSZ/: a vidéken összesen 15 ezer tagjuk van. Újraindult a megszűnt líceumi magyar osztály. Zonda Attila /Máramarossziget/ mintegy 6 ezer fős a taglétszámuk a két városban s a kilenc községben. 1848-as emlékmű visszaállításán dolgoznak. Újjáéledt a vegyeskórus. 2500 kötetes könyvtárat hoztak létre. Megindították a Máramarosszigeti Naplót. Bura László, a Kölcsey Ferenc Líceum /Szatmárnémeti/ igazgatója /Szatmár megye/ 50 ezer tagról adott hírt. Elkezdték a dialógust az Impreuna-Együtt című kétnyelvű lap kiadásával. A Kölcsey Líceumban az eddigi 8 helyett 33 magyar osztály működik. Jakab Elek /Szeben megye/: taglétszámuk 3500 körül mozog, központjuk Medgyesen van. Medgyesen I-VIII. osztályos iskolát biztosítottak. Vida Gyula /Szilágy megye/: 20 ezer fős a taglétszámuk. Figyelni kell a gazdasági életre, a magyarokat sorra kiszorítják a vezető állásokból. László László a Szilágy megyei oktatásról: Szilágysomlyón és Sarmaságon megtörtént az átszervezés. Jellemző Selymesilosva esete: ebben a magyar községben magyar gyermek magyar tanároktól voltak kénytelenek huszonöt éven át minden tantárgyat románul tanulni. Éltes Imre /Csíkszereda/, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnöke: a párt febr. 22-én jött létre két hasonló párt egyesülésével. Az RMDSZ kollektív tagjai akarnak lenni. A teremben először hevesen elutasították, hogy Kocsis Sándor, a Független Magyar Párt képviselője kapjon szót, végül mégis beszélt, de nem volt meggyőző. Bejelentette, hogy Vincze Jánost megfosztották elnöki funkciójától. Csutak István, a MISZSZ /Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége/ képviselője helyesli a politikai sokszínűséget. Nem tartják elég határozottnak az RMDSZ fellépését. Ezután bizottságokban folytatódott a vita. Az újságíró, Cseke Gábor a legnépesebb, a programszövegező bizottság munkáját kísérte nyomon. Rengeteg felszólalás volt, indulatos és hosszú vita. Febr. 25-én reggel Verestóy Attila /Bukarest/ volt az első felszólaló. Sokan hallani sem akarnak a Független Magyar Pártról /FMP/, pedig szükség van arra, hogy ne maradjunk egyedül a politikai küzdőtéren, jelentette ki Verestóy. Kincses Előd /Marosvásárhely/ szerint el kell gondolkodni azon, miért tudta az FMP a kritikus pillanatban a hangját hallatni. Az RMDSZ párttá válhatna. Lányi Szabolcs /Bukarest/ szerint FMP-t el kell fogadni realitásnak. Tőkés László bejelentette a jan. 24-én megalakult Magyar Keresztény Egyházak Szövetsége csatlakozását az RMDSZ-hez. Markó Béla /Marosvásárhely/ az ideiglenes vezetőséget jelölő bizottság megbízásából javasolta: a küldöttközgyűlés válassza meg az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót. A javaslatra felcsattant a taps a teremben. Erőss Péter /Háromszék/ kérte az Amerikába készülő Tőkés Lászlót, hogy ne feledkezzen meg útja során a csángók nehéz helyzetéről. Tőkés László ezt megígérte. Demény Lajos /Bukarest/ elégedetlen: még mindig nincs állandó kapcsolat Bukarest, Marosvásárhely és Kolozsvár között. Nyilatkozatban ki kell mondani, hogy az RMDSZ az önrendelkezés alapján áll. Erdélyben hivatalosnak kellene lennie a magyar nyelvnek. Össze kell állítani a nemzetiségi törvény tervezetét. Domokos Géza figyelmeztetett: túl sok idő ment el pártkérdésekre. Szép a helyi autonómia, de ha bekerül a programba, akkor az egész alkotóelemeire hull szét. Végül megszavazták a vezetőség személyi összetételét. /Cseke Gábor: Ágyúöntők unokái. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1.- /6 folytatásban/ márc. 8./

1993. április 21.

A régi megszüntetett Udvarhely megye visszaállítását követelték többen Székelyudvarhelyen. Élükön áll Katona Ádám, aki bejárta Udvarhely szék falvait. Az Udvarhelyi Híradó márc. 16-i számában már úgy fogalmazott, hogy csak az Iliescu-rezsim magyar kiszolgálói ragaszkodnak a mostani Hargita megyéhez. Az Erőszakkal Megszüntetett Megyék Ligája 1991 tavaszán Iliescu elnöktől 21 történelmi megye visszaállítását kérte. Akkor az elnök 7-8 megye visszaállítását ígérte meg, újabban pedig már csak háromról van szó, de Udvarhely megye benne szerepel. Székelyudvarhely 41 ezer lakosának 95 százaléka magyar, mindössze 750 román él a városban. Marosi Barna felhívta a figyelmet arra, amennyiben újra megyeközpont lenne a város, 72 megyei intézményt kellene felállítani, ez 4000 embert jelentene, családtagokkal 12 000 fő. A megyei intézményekben jóformán nincs is magyar, ezért a hatalom az új megyében is románokat nevezne ki, megindulhatna a románok betelepítése. Emiatt nem célszerű most megyésíteni. /Marosi Barna: Etnikai csapda: Udvarhely megye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

1994. augusztus 2.

Katona Ádám, az RMDSZ Udvarhely széki alelnöke, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szóvivője kiállt amellett, hogy állítsák vissza Udvarhely megyét. Nem fogadta el azt az ellenérvet, hogy ez lehetőséget nyújtana újabb románosításra. /Új Magyarország, aug. 2./

1994. december 15.

A Romániai Magyar Szó közölte Sütő András és Katona Ádám levélváltását. Ennek lényege: Sütő András szorgalmazta, hogy Orbán Balázs Székelyudvarhelyen felállítandó szobrára meghirdetett gyűjtésre befolyt pénzt utalják át a polgármesteri hivatalnak, a szobor költségeinek fedezésére. Sütő András nem fogadta el Katona Ádám érvelését, hogy az összeget könyvkiadásra kell fordítani. Ugyancsak nem ért egyet azzal, hogy Udvarhely megyét most vissza kell állítani, mert az egyetlen magyar várost is elrománosítanák, ezt jelzi Csíkszerda és Sepsiszentgyörgy példája is. Mindezek miatt Sütő András lemondott az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület tiszteltbeli elnöki tisztségéről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

1997. május 26.

Székelykeresztúron a helyi RMDSZ tisztújító közgyűlést tartott, Fülöp Lajos múzeumigazgatót újraválasztották elnöki tisztségében. A közgyűlés támogatja az önálló Udvarhely megye visszaállítását, a Bolyai Egyetem újraindítását, szorgalmazza a magyar nemzeti közösség autonómiájának törvénybe iktatását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

2000. január 6.

Több mint harminc éve alakult meg Hargita megye Csík és Udvarhely megye összeolvasztásával. Azóta a régi és új megyeszékhely, Székelyudvarhely és Csíkszereda állandóan versengett egymással, hogy melyiknek fejlettebb a gazdasága. Dávid László hivatalos adatok fölhasználásával adott hiteles képet a megye három régiója, Csík, Gyergyó és Udvarhely gazdasági helyzetéről. 1998 végén Székelyudvarhely lakossága 38.459 fő volt, Csíkszeredáé 45.819 fő, míg Gyergyószentmiklósé 21.192 fő. 1998-ban a legtöbb cég, vállalat a megyeszékhelyen működött, 29 lakosra jutott egy vállalkozás, Udvarhelyen 33 lakosra, Gyergyóban pedig majdnem 40 lakosra. Az 1998-as összforgalom szintén Csíkban volt a legnagyobb, átlagban 1,64 milliárd lej cégenként, a második Udvarhely volt 1,27 milliárd lejes összforgalommal, végül Gyergyó következett, ahol 0,9 milliárd lej volt az összforgalom. Az első három negyedévben a legnagyobb jövedelmet a megyeszékhely valósította meg, a költségvetési tervnek 68,8 százalékát, Gyergyó a tervezetnek 60,2 százalékát, míg Udvarhely alig a felét, 51,3 százalékát. Székelyudvarhelyen, a székely anyavárosban 1994 és 1996 között egyharmaddal csökkentették a helyi közigazgatásra szánt összeget, 21 százalékkal a városgazdálkodásra fordítottat, míg a szociális védelemre nagyjából ugyanannyit szántak. Az új városvezetőség két év alatt négyszer nagyobb arányban költött a helyi közigazgatásra, a városgazdálkodás és a szociális védelem rovására. A megyeszékhelyen a helyi közigazgatás terén a helyzet hasonló volt az udvarhelyihez, azonban a városgazdálkodásra egyharmaddal többet fordítottak, mint a székely anyavárosban. Gyergyószentmiklóson a helyi közigazgatásra 1996-ban kétszer kevesebbet költöttek, mint két évvel korábban, és majdnem háromszor kevesebbet, mint 1998-ban. /Dávid László: Megyénk három régiója közül melyik a fejlettebb? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 6./

2002. szeptember 11.

Önkormányzati vezetők, az RMDSZ színeiben megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok részére tartottak képzését Sarmaságon szeptember első hétvégén. Seres Dénes szenátor ismertette a jogszabályokat és azok módosításait. Nagy Máté András, a Bihar megyei Határmenti Vállalkozásfejlesztési Információs Iroda (HVII) ügyvezető igazgatója az Új Kézfogás alapítványi támogatásait ismertette. Vida Gyula parlamenti képviselő figyelmeztette az önkormányzati vezetőket az októberrel kezdődő új gondjaikra, feladataikra: az egészségügyi intézmények felügyeletét, finanszírozását a helyi tanácsok hatáskörébe utalják. Péter Pál, Székelyudvarhely megyei jogú város alpolgármestere a pályázás módszertana és a vidékfejlesztés összekapcsolásáról értekezett. Ismertette a székelyföldi, pontosabban az udvarhely- és csíkszéki 15 kistérséget, azok kialakulásának történetét. A képzés idején bemutatták Vincze Mária Vidéki helyzetelemzés - kászoni esettanulmány /Hargita Kiadó, Csíkszereda/ című munkáját. /Fejér László: Pályázás és vidékfejlesztés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

2002. október 4.

Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala közleményben tudatta a város lakosaival, hogy a Ladányi László vezette RMDSZ-frakció tagjai, akik 2001-ben megszavazták, hogy nyolc UPE-képviselőnek menni kell, nem nyugodtak bele az alapfokon hozott döntésbe, a Marosvásárhelyi Táblabíróságra vitték az ügyet. Ezek az emberek nem vette figyelembe ötezer székelyudvarhelyi akaratát, az RMDSZ-frakció, vagyis tizenegy ember döntött úgy, hogy az UPE képviselőinek nincs helye az önkormányzati testületben. Feltehető a kérdés, áll a közleményben, hogy miért érzi többnek önmagát Bondor István tanfelügyelő, Ványolós István tanár Máthé András iskolaigazgatónál, mivel adott többet Borbáth István vállalkozó Székelyudvarhelynek, mint Páll Dénes üzletember? A nagyvállalkozó Albert András miként ítélkezhet az ugyancsak nagyvállalkozó László János felett? Nyugodt lelkiismerettel mondhatja-e Simon Károly Incze Bélának, aki felépített egy bútorgyárat és negyven évig szolgálta a közérdeket, hogy neked többé nincs helyed itt? Netán ígéretesebb ifjú utánpótlás Ladányi László Szabó Attilánál, vagy megállapíthatja-e Incze Zoltán, hogy tőle mérföldekkel lemaradva kullog Simó Ferenc, s ezért nem méltó tanácsosnak? Bálint Miklós, Magyari Dénes és Csáki Jenő hárman elégnek érezték magukat, hogy megmutassák a gyűlésterem ajtaját dr. Lőrinczi Csaba belgyógyász főorvosnak? Erre szeretne választ kapni a polgármester mellett a város lakossága is. Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Sajtóosztálya: Közlemény. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 4./

2002. október 15.

Székelyudvarhelyen addig-addig áskálódott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amíg sikerült peres úton kialakítani a pártállami időket idéző egypártrendszert a helyi hatalomban, szögezte le Szász Jenő polgármester. 2000-es helyhatósági választásokon nyolc magyar képviselőt demokratikus úton a városi tanácsba bejuttató Udvarhelyért Polgári Egyesületet a román bíróságokon addig perelte az RMDSZ, amíg megfosztatta őket mandátumuktól. Így ezentúl a 21 fős képviselőtestület helyett egy 11 fősre zsugorodott csonka tanács fog a székely anyaváros fölött uralkodni, a román kormánypárt csatlósául szegődött RMDSZ nevében. Az UPE által jelölt alpolgármestert is megfúrta a tulipános többség, egy ideje pedig őellene, a polgármester ellen folyik a városban - az RMDSZ-nek alárendelt helyi média segítségével - kíméletlen politikai harc. Szász Jenő a város lakosságához fordult, kifejtve, hogy mi történt: a Borbáth István és Ladányi László vezette RMDSZ-frakció a bírósághoz fordult, hogy nyolc képviselőt kizárjanak a városi tanácsból. Nem a táblabíróság nem vette figyelembe ötezer székelyudvarhelyi akaratát, hanem ez a tizenegy ember döntött úgy, hogy képviselőiknek nincs helye az önkormányzati testületben. Szász Jenő feltette a kérdést: miért érzi többnek önmagát Bondor István tanfelügyelő, Ványolós István tanár Máthé András iskolaigazgatónál, mivel adott többet Borbáth István vállalkozó Székelyudvarhelynek, mint Páll Dénes üzletember? A nagyvállalkozó Albert András miként ítélkezhet az ugyancsak nagyvállalkozó László János felett, Simon Károly Incze Béla felett? Ígéretesebb ifjú utánpótlás Ladányi László Szabó Attilánál, vagy különb-e Incze Zoltán Simó Ferencnél? Bálint Miklós, Magyari Dénes és Csáki Jenő ajtót mutathatnak dr. Lőrinczi Csaba belgyógyász főorvosnak? /Szász Jenő, Székelyudvarhely megyei jogú város polgármestere: Udvarhelyi egypártrendszer. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 15./

2003. szeptember 18.

A fegyverrel őrzött levéltárak szégyenfoltjai egy demokratikus rendszernek. A z újságíró,Oláh-Gál Elvíra jó tíz éve próbálja kiharcolni a csíkszeredai levéltárban, hogy hozzáférjen Csík és Udvarhely megye 20. századi dokumentumaihoz, amelyet szakszerű levéltári feldolgozás hiányában nem bocsátanak a kutató rendelkezésére. Hogy egyáltalán feldolgozzák-e valaha, kétséges, hiszen főleg magyar nyelvű dokumentumokról van szó. Még a királyi Romániában sem száműzték a magyar nyelvet a hivatalos iratokról. A csíkszeredai levéltárban nincs magyar szakember. Így maradnak a dokumentumok - levéltári szempontból - feldolgozatlanul, és "hála" a levéltári törvény egy kis rejtett mondatának, nem bocsáthatók a kutató rendelkezésére. A Belügyminisztériumhoz tartozó levéltárakat még mindig fegyverrel őrzik. /Oláh-Gál Elvíra: Fegyverrel őrzött történelem. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./

2003. november 29.

A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941).

lapozás: 1-12