udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 6 találat lapozás: 1-6

Helymutató: Ulm

2000. március 30.

Fennállásának hatodik évfordulóját ünnepelte a nagyváradi Kiss Stúdió Színház, melyet Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színész házaspár alapított. A Kiss Stúdió egy évvel ezelőtt szervezte meg, Középen a színész címmel a Kárpátmedencei Stúdiószínházak Fesztiválját, mely a maga nemében egyedülálló kezdeményezés volt. A mostani ünnepségen a színész házaspár elmondta, hogy a hat év alatt állandó támogatás nélkül folyamatosan működtek. Minden itthon játszott előadásuk ráfizetéses, hiszen nagyon olcsó jegyeket árusítanak. Pályázatokból, egyéni műsorokból és támogatók felajánlásából teremtik meg estéről-estére a gázsit, a terembért. Ezen évek alatt kialakult a törzsközönségük, nemcsak Nagyváradon. Brassóba visszavárják őket, a budapesti Vigadóba is többször tértek vissza, akárcsak a németországi Kastl-i Gimnáziumba, Nürnbergbe, Ulmba és Münchenbe. Céljuk a szórvány-települések közönségének látogatása. Tervezik egy új stúdióterem létrehozását is. A Kiss Stúdió Alapítvány elindította az Ady Endre Emlékmúzeum épületének a felújítását. Az Illyés, a Magyar Kultúra és a Pro Professione Alapítványok támogatásukról biztosították a Kiss Stúdiót. /Nyílt nap a Kiss Stúdióban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

2003. június 21.

A június eleji, Tübingenben (Németország) megtartott ülésen megegyezés született az elmúlt négy évben végzett, a sváb kultúrát, településeket és történelmüket illető etnográfiai kutatások folytatásáról. Az eddigi kutatások a népviselet, az építészet, a vallás és a gazdaság kérdésköreit ölelték fel. Az anyagi támogatást ezután is a Baden-Württemberg tartomány kormánya, valamint a romániai Kultuszminisztérium biztosítja. Az eddigi munkálatok eredményeinek bemutatására szeptemberben kerül sor Szatmárnémetiben. A régióban még jelentékeny a sváb származásúak száma, akik kompakt közösségekben élve identitásuk megőrzéséért küzdenek. Ezen közösségek fontos kapcsolópontot jelentenek Románia és Németország között - hangzott el Tübingenben. A romániai küldöttség a szatmári svábok idei, ulmi találkozóján is részt vett. /(Josef Hölczli): Tovább kutatják a szatmári svábok kultúráját. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 21./

2003. december 6.

Tófalvi Zoltán emlékezett Balogh Zoltánra, akinek a nagyváradi köztemetőben örök nyugalomra helyezték Ulmból hazahozott hamvait. Balogh Zoltánt az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnökeként, a Magyarok Világszövetsége Németországi Országos Tanácsának egykori vezetőjeként, az Etikai Bizottság tagjaként, az erdélyi magyarságért oly sokat tevékenykedő közéleti emberként ismerték. Az erdélyi magyarok egyik leghűségesebb, Nyugaton élő szószólójukat veszítették el, aki Nagyvárad szülötteként az Antall-kormány idején Jeszenszky Géza külügyminiszterrel, a Horn-kormány idején magával a miniszterelnökkel, az akkori és jelenlegi külügyminiszterrel, Kovács Lászlóval perelt és levelezett, hogy a kárpátaljai, romániai, felvidéki magyarság számára a már ismert szövegnél jóval kedvezőbb változatban kössék meg az éppen soron következő alapszerződést. Konok küzdelmet folytatott a Duna Tv fennmaradásáért, anyagi támogatásáért. Tíz év távlatából is igaz, amit 1993. június 22-én Jeszenszky Géza akkori külügyminiszternek írt: "A Népköztársaság évtizedeiben nagy erővel folyt a magyarság egészséges nemzeti öntudatának megtörése, jogos szellemi önvédelmének csírájában való elfojtása. Az utódállamokban pedig a magyar kultúra megsemmisítését és az ősi területeikről való kiűzést célzó etnikai tisztogatást végzik ma is." Akkor még az érintettek válaszoltak leveleire, azután megkezdődött az a lassú, de következetes aknamunka, amelynek eredményeként Balogh Zoltán lemondott nemcsak az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnöki tisztségéről, hanem minden más megbízatásról is. Balogh Zoltán kiváló grafikus volt, Marosvásárhelyen, a Bernády Házban 1998 júliusában Tófalvi nyitotta meg gyűjteményes kiállítását. Ez a kiállítás bejárta a világnak azt a részét, ahol magyarok élnek. A marosvásárhelyi kiállítást megelőzte a nagysikerű nagyváradi, kolozsvári, majd követte a sepsiszentgyörgyi és a kovásznai tárlat. Balogh Zoltán 1971-ben telepedett ki Németországba, mindvégig megmaradt Erdély, Várad szerelmesének. A világ orvosi egyetemein veszik kézbe Balogh Zoltán rajzaival illusztrált német nyelvű anatómiai atlaszt. Az anatómiai rajz készítése volt a mindennapi kenyere, harminc éven át az ulmi Természettudományi Egyetem grafikusaként dolgozott. Balogh Zoltánt 61 évesen vitte el a rák. /Tófalvi Zoltán: Megkésett Balogh Zoltán-sirató. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./

2005. augusztus 4.

Mezőpetri tipikus sváb falu a Nagyvárad–Szatmárnémeti országút mentén. Lakói sváb származásúak, de magyar nyelven beszélnek. A vidék egyik legrégibb települése, amely a törökvész, a kuruc–labanc háborúk alatt szinte teljesen elnéptelenedett. Károlyi Sándor gróf 1738-tól kezdődően népesítette be Württemberg környékéről származó telepesekkel. Mezőpetriben emlékoszlopot állítottak az utódok a község jeles szülötte, dr. Vonház István nyelvész (1881–1945) tiszteletére. A pécsi egyetem professzora, a nemzetközileg elismert svábkutató több évtizedes kutatás nyomán írta meg az ősök Württembergből Szatmárba telepedésének történetét. Legutóbb Augsburgban, a nyelvjáráskutatók konferenciáján Szabó József ismertette a német–magyar nyelvi kölcsönhatás néhány kérdését a Nagykároly környéki Csanálos, Mezőfény és Mezőpetri nyelvjárásában. Bura László, Szatmárnémeti tudós tanára pedig egy Bécsben megtartott élőnyelvi konferencián értekezett „a sváb alapnyelvi réteg hatásáról Mezőpetri tájnyelvére”. Ugyanő névtani kutatásokat is végzett, s önálló kötetben jelentette meg Mezőpetri ragadványneveit. – Az ulmi székhelyű Dunai Svábok Központi Múzeuma vándortárlatot szervezett Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén címmel. A kiállításon négy ország tizenkét lakóházának példáján mutatják be a 18–19. században szétszóródott svábok történelmét, kultúráját és életkörülményeit. – Mezőpetriben óvoda és négyosztályos iskola működik német nyelven. A tanulók nem otthon sajátították, sajátítják el a német nyelvet, hiszen otthon magyarul beszéltek. Mezőpetribe hazalátogatnak a németországi rokonok. Több mint ezer van belőlük. A hetvenes-nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is zajlott a kivándorlás. Mára 1600 lélek körül stabilizálódott Mezőpetri lakosságának száma. /Szilágyi Aladár: A Bodeni-tó mellől a Kraszna mellékére cseréltek hazát. Sváb természetű magyarok között (2.). = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 4./

2006. február 20.

A bukaresti Ziua napilap Sorin Rosca Stanescu irányítása alatt magyarellenes kampányba kezdett. Február 15-én az Erdélyben évekkel ezelőtt felállított Wass Albert-emlékműveket tüntette ki figyelmével. Nehezményezte, hogy amíg Ion Antonescu marsallnak tilos szobrot emelni, ez nem vonatkozik Wass Albertre is, noha 1946-ban mint háborús bűnöst halálra ítélték. A lap szerint Frunda György RMDSZ-szenátor 2002-ben kezdeményezte az író rehabilitálását. Február 18-án a Ziua hasábjain Göncz Árpád, és Orbán Viktor mellett tűnt fel Frunda György és az RMDSZ réme. Az öles cím önmagáért beszél: Budapest nem mond le Nagy-Magyarország álmáról: a Kárpát-medence magyar hegemóniájának visszaszerzését tervezi. Az olvasó megtudhatja, milyen messzire nyúlnak a gyökerek: 1992. június 13-án Horvát Attila diplomata Ulmban felvázolta Magyarország politikai stratégiáját, utalva arra, hogy Trianon területrablást szentesített. Mindaz, amit a diplomata akkor elmondott, ma is érvényes Magyarország külpolitikájára, csak ezzel magyarázható az RMDSZ-nek az utóbbi időben tanúsított, rendkívüli agresszivitása. Nagy-Magyarország visszaállításának stratégiájába illeszkedik két közismert politikus megnyilatkozása is. Göncz Árpád volt államelnök kijelentette (a Ziua természetesen nem jelzi, mikor, hol, kinek): „A magyar nemzet ragaszkodik jogához, hogy Erdély az övé legyen, ezért bármely pillanatban készen áll, hogy akár fegyvert is ragadjon”. Orbán Viktor volt kormányfő 1999. június 18-án utasította Kövér Lászlót, a titkosszolgálatok főnökét, hogy indítsa be a Duna fedőnevű akciót azzal a céllal, hogy az Egyesült Államok mintájára megalakuljon a Dél-keleti Magyar Régió, vagyis az új Nagy-Magyarország, benne Erdéllyel, majd Kárpátalja és a Felvidék bekebelezésével, de a román kémelhárítás idejében értesült a tervről, és sikerült ellenlépéseket tennie. Ugyanebben a lapszámban a Ziua betekintést nyújtott a magyar sovinizmus előzményeibe. Hivatkozott Petőfi Sándor 1848-as verseire és Dücső Csabára, aki Erdély minden románjának kiirtására buzdított. A történelemhamisításokat leleplezték olyan kiváló román hazafiak, mint Raoul Sorban és Petre Turlea. – Evenimentul Zilei című lap, február 16.: Sorin Rosca Stanescut a főügyészség vád alá helyezte a Rompetrol-ügyben. Miután az ügyészek beidézték kihallgatásra, a nyomozati anyag alapján közölték vele a vádat: szövetkezés szervezett bűnözői csoporttal. Erdélyi Riport /Nagyvárad/, február 16.: A kérdésre, hogy miben látja okát a személye ellen indított támadásoknak, Frunda György szenátor többek között így válaszolt: „El akarták terelni az emberek figyelmét a látványos korrupcióellenes harc sajtóvisszhangjáról. Nem véletlen, hogy ellenem a Ziua napilapban indult meg a támadás, abban az újságban, amelynek igazgatóját, Sorin Rosca Stanescut másnapra idézték be a korrupcióellenes igazgatóságra, pénzmosás és megvesztegetés vádjával.” /Barabás István: Magyar rémek Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

2006. március 8.

Az Ulmba települt volt kolozsvári polgár, Eisler Benedek magyar szíve nem tudta túlélni a népszavazás eredményét, szívinfarktus végzett vele egy éve. Eisler Benedek Egeresen született 1925-ben,ka Kolozsvári Piarista Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Soproni Bányászati Főiskolán kezdte, a háború miatt ezt abba kellett hagynia és 1945-ben hazatért Erdélybe. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett közgazdász oklevelet 1949-ben. Dolgozott Kolozsvárott és Brassóban, majd 1980-ban családjával kitelepül Németországba. 1985-ben nyugdíjaztatja magát. Az Ulmi Magyar Kultúregyesületben elkezdett munkáját folytatta, ugyanakkor alapító tagja és pénztárosa volt a Nagyenyedi Bethlen Kollégium Segélyszervezetének. 1992-ben személyesen vitt Nagyenyedre egy teherautó élelmiszert. Tagja volt az Erdélyi Világszövetség Németországi Csoportjának és az Erdélyi Szászok Egyesületének, minden jó magyar és erdélyi ügy pártfogója. /V. ajtai Bakó Árpád: In memoriam Eisler Benedek (Egeres, 1925. IX. 15 – Ulm 2005. III. 7). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék