Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 45 találat lapozás: 1-30 | 31-45

Helymutató: Úz völgye

1994. február 2.

A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődésügyi Egyesület, támogatva a Volt Hadifoglyok Szövetségének kezdeményezését, közvetít és közreműködik a második világháborúban a Kárpátokban és másutt elpusztult katonák, munkaszolgálatosok emlékműveinek tervezésében és kivitelezésében. Kérnek mindenkit, hogy az elesett katonák személyi adatait, csapattestük megnevezését, elhalálozási helyét és körülményeit, nemzetiségét és állampolgárságát juttassa el az egyesületnek. Az egyesület a Volt Hadifoglyok Szövetségével együtt az Úz völgyébe, Katrosába, a Bereck és Ojtoz közötti Mogyoróstetőre, a Nyergestetőre és a sepsiszentgyörgyi temetőbe kíván emlékművet, emlékoszlopot állítani. Az adományokat Sepsiszentgyörgyre, a Gábor Áron utcai székházba várják, adta hírül a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődésügyi Egyesület elnöke, Sylvester Lajos és titkára Kiss Jenő. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

1994. augusztus 26.

Aug. 26-án az 1944. aug. 26-án az Úz völgyében elesettek emlékére állított emlékművet a Volt Hadifoglyok Háromszéki Szövetsége és a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület. Hasonló emlékművet lepleztek le Csíkszentmártonban is. A román sajtó rosszindulatúan, vádaskodóan számolt be minderről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug, 30./

1996. március 2.

Sylvester Lajos az 1944 végi Úz-völgyi csatára emlékezik kollektív riportregényben /Úz-völgyi hegyomlás (Háromszék Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1996, Kaláka Könyvek) igazságot szolgáltat a túlélőknek. Hősök voltak? Nem ez a lényeg, egy véres háborúban csak vesztesek vannak. Ez a kollektív székely memoárkötet a szenvedésre, a veszteségekre koncentrál. A könyv a névtelen katonahősöknek és mártíroknak is emléket állít, s teszi ezt méltóságteljesen. Hiányt pótolva hozzájárul a közös történelem fehér foltjainak eltüntetéséhez. /Bogdán László: Visszaperelt történelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./

1996. április 10.

Sepsiszentgyörgyön máj. 11-én mutatják be Sylvester Lajos-Buglya Sándor Úz-völgyi hegyomlás /A székely határőrség második világháborús krónikája/ című dokumentumfilmjét és az eseményeket továbbgörgető azonos című regényét. A könyv a sepsiszentgyörgyi Kaláka Könyvek sorozatban jelentet meg. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./ Sylvester Lajos: Úz-völgyi hegyomás. /H-Press Kft, Sepsiszentgyörgy, 1996/, Kaláka könyvek sorozat. Előszót Farkas Árpád írt a könyvhöz, melyben a szerző emléket állított az 1944 augusztusában, a román fordulat után az Úz völgyében hadállásukat megőrző honvédszázadok és a székely határőrség pusztulásának. A túlélők beszélnek erről az időszakról, amelyről hallgatni kellett évtizedeken át. "Könnyeinket visszafojtva kaparjuk elő porladó múltunk maradékait" - kezdte könyvét Sylvester Lajos.

1996. május 15.

Sylvester Lajos, az Úz-völgyi hegyomlás című könyv szerzője és a Buglya Sándorral közösen erről rendezett film forgatókönyv írója elmondta, hogy az 1944. augusztusi, az z Úz-völgyében lezajlott harcok túlélői már negyed százada minden év augusztus első szombat-vasárnapján eljöttek az egykori csaták színhelyére, kitéve magukat a szekuritátés zaklatásoknak. Emlékművet állítanak a hajdani csaták színhelyén. Az emléket ápolók megalakították a Háborús Veteránok Háromszéki Szövetségét. /Úz-völgyi hegyomlás. Riportkönyv és történelmi dokumentumfilm a székely határőrség történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

1996. augusztus 26.

Immár harmadik éve gyűltek össze aug. 26-án azok a csíkszentmártoni és háromszéki székelyek, akik három évvel ezelőtt emlékművet állítottak a második világháborúban az Úz völgyében elesett áldozatoknak, a hősöknek. Gergely Andrásnak, Csíkszentmárton polgármesterének megnyitója után Sylvester Lajos író leplezte le az új márványtáblát, az Úz-völgyi harcokban elesettek újabb névsorát. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, országgyűlési képviselő is jelen volt a megemlékezésen. Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor is köszöntötte az egybegyűlteket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./ Az Úz-völgyben elesettek névsorát, kilencven nevet véstek fel az 1994-ben felállított emlékműre. Mára százötvenre emelkedett a számuk, a listán az ő nevüket is el kell helyezni, írta Sylvester Lajos, aki az Úz-völgyi harcokra emlékező könyvet írt, azóta újabb szemtanúk, túlélők keresték fel. Köztük van Gyergyószárhegyről Keresztes András zászlós, aki azt a feladatot kapta Kásás Andor vezérőrnagytól, feledhetetlen parancsnokától valahol Németországban, hogy szakaszát épségben hozza haza. Keresztes ezt teljesítette: a foksáni /Focsani/ internálótáborba kerültek, ahonnan vitték volna őket tovább Szibériába. Paradicsomszedésre kértek önként vállalkozókat, Keresztes egész szakaszával jelentkezett, majd megszöktek. Keresztes román katonaként ugyanis éppen itt szolgált 1938-39-ben, jól ismerte a terepet, így mind a negyven embert, egész szakaszát épségben hazahozta. /Sylvester Lajos: Úz-völgyi arcképcsarnok. = Új Magyarország, jún. 27./ Sylvester Lajos jún. 26-án vette át Budapesten a MÚK /Magyar Újságírók Közössége/ Petőfi Sándor Sajtószabadság-díját. Előzmény: 598. sz. jegyzet.

1996. augusztus 26.

1999. augusztus 28.

A második világháború Úz-völgyi csatájára emlékezők ismét összegyűltek a hősi halottak temetőjében. Sylvester Lajos találóan írhatta, hogy vesztes csaták győzedelmes serege gyűlt össze. Győzedelmes, mert legyőzték a félelmet, hagyományt teremtettek: "a hősi halottak leszármazottai mellett az egész Kárpát-medencéből erre sereglenek az emberek minden évben, emlékművel, filmmel, könyvvel, könnyel, emelkedett hangú bibliás, zsoltáros ünnepi beszédekkel hódolt a szülőföld egykori védelmezői emlékének, s hadtudományi munkákkal a nemzetközi köztudatba is beépíti az úzi s az egész Kárpát-karéj háborús eseményeit." /Sylvester Lajos: Fénynyaláb a völgy fölött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./ Sylvester Lajos könyve állított emléket ennek az emlékezésnek, továbbá az Úz-völgyi csatának: Úz-völgyi hegyomlás /H-Press Kft, Sepsiszentgyörgy, 1996/

2000. március 22.

Dr. Szabó József János hadtörténész, az Árpád-vonal kutatója többször megfordult már Erdélyben. Hasznosnak tartja a Hargita Népében megjelent visszaemlékezéseket, a Történetek a fogságból, a Hadak útjában című sorozatokat, mert sok a fehér folt ezen a területen, a második világháború hadszínterén, magyar vonatkozásban számos tisztáznivaló kérdés merült fel, hisz csak egy évtizede vált lehetővé az, hogy megszólalhattak a visszaemlékezők, a közlők. - Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyve Sylvester Lajos Úz-völgyi hegyomlás című munkája mellett jelentős lépés a Keleti-Kárpátok vonalán történt harcok rekonstruálását illetően. Szükség lenne további emlékezésekre. Kevés adat van ugyanis az alakulatok szervezéséről: kik voltak a parancsnokok, a katonák, hogyan történt a kiképzés, miként zajlottak le a harcok stb. Fontos tudnivaló, hogy a Székelyföld katonai kiüresítése után kik harcoltak Magyarország területén, és milyen alakulatokba kaptak beosztást, például érdekes a 16-os gyaloghadosztály története, amely magába szívta a visszavonulókat. /Ferencz Imre: Töredékes veszteséglista. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./

2001. március 9.

Háromszék megyeközpontjának testvérvárosában, Veszprémben a márc. 15-i ünnepség díszvendége egy népes sepsiszentgyörgyi küldöttség lesz. A Hetedhét ország - hetedhét város néven meghirdetett programot a veszprémiek háromnaposra tervezték, a rendezvényen a minden, a városban tartózkodó sepsiszentgyörgyi lakos részvételére számítanak. Márc. 15-én a Dózsa György téren tartandó központi ünnepségen beszédet mond Sepsiszentgyörgy polgármestere, Albert Álmos, a Háromszék Táncegyüttes ünnepi folklórműsorral mutatkozik be, este erdélyi táncház lesz. Márc. 16-án bemutatják Sylvester Lajos Úz-völgyi hegyomlás című dokumentumfilmjét. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója tart előadást. A harmadik napon az Osonó Diákszínpad drámajátékokat mutat be, majd a táncegyüttes Váróterem című egyfelvonásos táncjátéka követezik. /Március 15. Veszprémben Sepsiszentgyörgy lesz az attrakció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

2001. április 27.

Az erdélyi magyarság száma vészesen fogy. Nincs ez másként Kézdivásárhelyen sem. Több mint három hónap alatt Kézdivásárhely katolikus templomaiban csupán tizenhat gyermeket kereszteltek. A város lakosságának többsége római-katolikus, a hívek lélekszáma valamivel több mint tizenhatezer, ebből a Szent Özséb plébániához kb. tizenháromezren tartoznak, ott tíz keresztelőt tartottak az idén, a mindössze háromezer lelket számláló Kantában pedig csak hatot. A temetés háromszor annyi, mint a keresztelő. Bodó Imre főesperes elmondta, vannak olyanok is, akik vállalhatnák a gyermekáldást, mégsem teszik, s ez már a gyermekellenes szellem mentalitása. Háromszéki viszonylatban évente egy közepes falu néptelenedik el. /K. C.: Évente egy közepes falu néptelenedik el. Fogy a magyar Kézdiszéken. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely ápr. 27./

2001. július 31.

A Bákó megyei rendőrség elküldte jelentését az egy héttel ezelőtti, Úz-völgyi italozást követő szóváltás, majd dulakodás ügyéről, amelyben Adrian Nastase miniszterelnök belügyminiszteri vizsgálatot kért. Egy román gyerekeket tömörítő alkotóközösség és egy, a hősök temetője és a környékbeli kápolna gondozására érkezett hargitai társaság táborozott két héttel ezelőtt az Úz völgyében. Július 22-én nézeteltérés tört ki a két csoport között, amelyet a két fél különböző módon kommentál. Az esetet kivizsgáló rendőrség jelentése szerint magyar fiatalok zavarták meg a román fiatalok szórakozását, és az általuk hangoztatott soviniszta jelszavak nyomán csetepaté tört ki a táborozók között. A tábor igazgatója által kihívott rendőrök végül négy magyar fiatalt találtak vétkesnek a botrány kirobbantásában, őket fejenként 700 ezer lejes pénzbírsággal sújtották csendháborítás címén. Gergely András, a Csíki Területi RMDSZ helyi szervezetekért felelős alelnöke, a magyar tábor egyik résztvevője szerint egészen másképpen történtek az események. Elmondta, az Úz völgyében felújították az ott lévő kápolnát. Az egyik este négy csíkszentmártoni fiatal egy táboron kívüli bárban sörözött, amikor egy pásztor kötekedni kezdett velük, majd egyiküket megütötte és "lebozgorozta". A fiatalok ütésre ütéssel válaszoltak. A táborzárást ünneplő román csoport és a magyar fiatalok között azonban semmilyen összetűzés nem volt, csak Aurel Stanciu, a román gyermekcsoport vezetője ment oda, és kezdett kötekedni a magyar fiatalokkal. Adrian Nastasénak az ügy újabb kivizsgálását célzó rendeletéről Gergely András úgy vélekedik, hogy a miniszterelnöknek jogában áll ilyen vizsgálatot elrendelni, és reméli, a tények ismeretében hamarosan lezárják az ügyet. /Csinta Samu, Kiss Edit: Nacionalista botrány a csetepatéból. Bukarestben az Úz-völgyi virtuskodásról szóló jelentés. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

2001. augusztus 4.

A tévé jelentette, hogy az Úz völgyében békésen táborozó gyermekekre néhány csíkszentmártoni "vadmagyar" rátört és tettlegesen bántalmazták őket. A hírre Nastase kormányfő megfenyegette az itthoni magyar szélsőségeseket, s külön utasította a belügyminisztérium egyik vezetőjét, hogy azonnal vizsgálják ki az ügyet, a vétkeseket pedig büntessék meg. Ezzel kapcsolatban Sógor Csaba szenátor nyílt levelet Adrian Nastasénak, ebben leszögezte, hogy egy hibásan, torzítva megkapott információ felesleges állásfoglalásra késztetett több állami szervet. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem kevesen vannak azok, akik a pontatlan információkat nem késlelkednek kihasználni. "Tisztelettel felkérem a miniszterelnök urat, hasson oda, hogy az állami szervek ne váljanak hangulatkeltés eszközévé. A pontos tájékoztatás és a tárgyilagos, elfogultságtól mentes eljárásmód alapfeltétele az országon belüli stabilitásnak és a békés együttélésnek - melyért Önnek mint az ország miniszterelnökének, személyesen is garanciát kell vállalnia" - hangzik a szenátori levél. /Csíki szenátorunk szerint. Az Úz-völgyi incidenst felfújták. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

2001. augusztus 7.

Sógor Csaba Hargita megyei RMDSZ-szenátor nyílt levelet írt Nastase miniszterelnöknek az Úz-völgyében történtek ügyében. Egy hibásan, torzítva megkapott információ felesleges állásfoglalásra késztetett több állami szervet. Óvatosan és tárgyilagosan kell kezelni minden olyan elemet, mely az interetnikus kapcsolatokat érint, mert nem kevesen vannak azok, akik a pontatlan információkat nem késlekednek kihasználni. A szenátor felkérte a miniszterelnököt, hasson oda, hogy az állami szervek ne váljanak hangulatkeltés eszközévé. A pontos tájékoztatás alapfeltétele az országon belüli stabilitásnak és a békés együttélésnek, melyért Nastasénak személyesen garanciát kell vállalnia. /Sógor Csaba Hargita megyei RMDSZ-szenátor: Tisztelt miniszterelnök úr! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 7./

2001. augusztus 16.

Nem tudja pontosan, mi történt az Úz-völgyében, de még emlékszik arra a kultúrműsorra, amit a Görgény-völgyi román parasztok rendeztek Marosvásárhelyen /1990 márciusában/. Az 1990-es alattomos támadást az akkori miniszterelnök sem fújta fel olyan értelemben, hogy a törvény erejét alkalmazta volna a támadásokkal szemben. Most azonban néhány magyar fiatal román nemzetiségekel szembeni csetepatéára Nastase tiltakozott. - Egy több mint 80 éve szakadatlanul szidott, mocskolt, rágalmakkal beszennyezett, vagyonából, iskoláiból kiforgatott, anyanyelvében megtámadott, tanrendszerében aláásott nemzet természetes reakciójában kell keresni az esemény okát. Hiszen voltunk mi már "topor"-ok (fejsze), "coada de topor"-ok (fejszenyél), "bangyen"-ok (?) és kedves keresztény ortodox román honfitársaink jóvoltából a legutolsó közművelődési kreáció, "bozgor"-ok is, állapította meg Kalmár Zoltán. A mindenkori román kormány már 1920 után megkezdte diszkriminatórius, asszimilációs politikáját, amely a Ceausescu korszakban érte el csúcspontját. Az óvodáktól kezdve az egyetemig hamis beállítottsággal tanították Románia (újabban a románok) történelmét, elhitetve a fiatal nemzedékkel, hogy "a magyarok barbár módra betörtek a románok földjére, elfoglalták azt és leigázták a népet", szítva ezáltal ellenünk a túlzott ellenséges nacionalista magatartást. /Kalmár Zoltán: Az Úz-völgyi csetepaté és a múlt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2002. augusztus 6.

A Csíkszentmártoni Ifjúsági Társaság második alkalommal szervezett egyhetes tematikus tábort az Úz völgyében. Fő témájuk: A székely határőrök nyomdokain. A résztvevők megismerkednek a határőrség intézményével, a határőrség úz-völgyi világháborús cselekedeteit is rekonstruálják. A Tenni közösen próbálunk mottójú táborozás - bekapcsolódás a nemzetismeretbe. A résztvevők a magyarság honfoglalás kori harcművészetéről is hallgattak előadást, az úzi temetőben a katonasírokat rendbe rakták. Élményeiket kiadványba foglalják. /Tábori kis trakta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./

2002. augusztus 28.

Aug. 26-án, immár hagyományosan megemlékező ünnepségekre gyűltek össze az Úz-völgyében csíkiak és a háromszékiek, hogy a világháborúban elesett magyar katonák síremlékénél leróják kegyeletüket. Dr. Szabó József hadtörténész összmagyar temetőnek nevezte a helyet, hisz az ország számos megyéjéből szolgálatot teljesítő katonák estek itt el. Ráduly Róbert parlamenti képviselő emlékeztetett, hogy nem csak a katonák estek itt el, hanem később a település is, hisz az ötvenes-hatvanas években még iskola működött itt. Az ezeréves határként emlegetett hely. A csíkszentmártoni fúvósok katonadalokat fújtak. /Ferencz Imre: Úz-völgye napja. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./

2002. október 7.

Okt. 5-én harmadik alkalommal találkoztak Baróton az erdővidéki második világháborús frontharcosok és foglyok. A baróti református egyházközség szervezésében hagyományossá vált bajtársi összejövetelre közel háromszázan jöttek el, hogy a harctereken vagy fogolytáborokban életüket vesztett, illetve az évtizedek során azóta elhunyt társaikra emlékezzenek és emlékeztessenek. Boér Imre nyugalmazott tanár, volt frontszolgálatos a magyarhermányi katonák sorsát mutatta be, de szólt a gyimesi, csobánosi és Úz-völgyi véres csatákról is. Dr. Szőts Dániel nyugalmazott orvos, a frontharcosok sepsiszentgyörgyi elnöke az átélt borzalmakról beszélt. A frontszolgálatosok és a földvári foglyok nevében a nagybaconi Benedek József, az olaszteleki Bartha János, a bibarcfalvi Veress András, a bölöni Nagy Dénes, a köpeci Józsa Vilmos, a szárazajtai Nagy B. Imre szólt az emlékezőkhöz. /(hecser): Emlékezés igaz történetre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

2003. szeptember 10.

Székely határőrök nyomdokain címmel immár harmadik alkalommal szervezte meg augusztus 21-30. között a Tenni Közösen Próbálunk Szentmártoni Ifjúsági Társulat történelmi és honismereti táborát az Úz völgyében, több mint 40 hazai és határon túli fiatal részvételével. A táborban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói is megjelentek. A táborozás alatt a résztvevők bejárhatták az I. és II. világháborús hadszíntereket, ismerkedtek a vidékkel és az egykori történelmi eseményekkel. Dr. Szabó József János hadtörténész érdekes, terepbejárással egybekötött előadások keretében ismertette meg a hallgatókkal az Úz völgyében lezajlott eseményeket, valamint az Árpád-vonal hadászati jelentőségét. Külön színfoltot jelentett a háromszéki veteránok csoportja. A fiatalok a haditemetőt is rendbe tették. /Gergely András, Csíkszentmárton: Székely határőrök nyomdokain. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 10./

2003. október 17.

Megjelent Marosi Ildikó: Kis/Nyirő/könyv (Úz Bence esetei) /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003/ című könyve Nyirő József halálának ötvenedik évfordulójára. Eredetileg a Keleti Újságban jelent meg az Úz Bence, műfaja akkor még közelebb állt a riporthoz, mint a novellához. Nyirő legtöbb nyelvre lefordított sikerkönyve valójában a Keleti Újság hasábjain megjelent szövegek regényesített változata. Marosi Ildikó ezeket a szövegeket szerkesztette egybe, megmutatva így azt a szövegállapotot, ami megelőzte a regénnyé válást. /Pallas-Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

2003. december 30.

Gergely András irodavezető (Hargita megye tanácsa), a Szentmártoni Ifjak Társaságának (SZIT) elnöke, a hősi halottak Úz-völgyi emlékművének egyik kezdeményezője jelezte, elhatározták, hogy jövőben, amikor az úzi események 60. és a II. világháborús emlékmű felállításának 10. évfordulójára fognak emlékezni, a hősök temetőjének bejáratához egy szép székely kaput állítanak. Adományokat várnak a székely kapu felállítására. /(sylvester): Úz-völgyi székely kapu. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 30./

1997. december 31.

Huszonegy éves lettem címmel egy pályadíjnyertes kéziratos dokumentumregény folytatásokban történő közlését fogja elindítani a Romániai Magyar Szó. Szerzője a Kolozsváron élő jeles közíró-író-jogász-politikus-pedagógus-szerkesztő Dáné Tibor, akinek ismertek regényei /például Athá Rá, a fáraó írnoka, A Tau Ceti hívójele, Négy tenger hajósa, A varázsvessző lovagja/, továbbá Kultúrkuriózumok kalendáriuma című munkája, de vannak gyermekszíndarabjai és fordításai is. - Új dokumentumregényében harctéri élményeit dolgozta fel. Arra a kérdésre, hogy mi késztette olyan témához nyúlni, amiről úgy tűnik, mindent elmondtak már, így felelt. Tudta, hogy az volt a szemlélet: a szegény magyar hadsereget brutális tisztikara odalökte a dicsőséges Vörös Hadsereg elé, melynek méltatlan ellenfele volt. A másik, hogy belevittek, de nem sokat verekedtünk, inkább csetlettünk-botlottunk, a tizedes meg a többiek voltunk... Dáné Tibor hangsúlyozta: "engem egyszerűen megdöbbent" az, "ha egy katonának azt vetik a szemére, hogy önfeláldozóan harcolt." "Szemére vetni a katonánk azt, hogy minden eszközzel és minden erejével meg akarta állítani az ellenséget", ez hihetetlen, ez őt mindig bosszantotta. Dáné emlékezett: hadosztályával megállították az oroszokat a Tatár-hágó előterében és utána a Torda melletti harcokban, addig, amíg az erdélyi zsákból a többi csapatok kivonulhattak. Az Úz völgyében a székely népfelkelőknek meg kellett állítaniuk az oroszokat addig, amíg ebből a zsákból, Sepsiszentgyörgy, Udvarhely, egész a Maros szintjéig a csapatok kivonultak. Utána még volt egy próbálkozás, a híres debreceni csata, a keleti arcvonal második legnagyobb harckocsi ütközete, melyről ugyancsak ritkán esik szó, mint a kurszki csatáról. "Mert a kurszki csata eldöntetlen volt, a debreceni csatában pedig megverték az oroszokat." A "magyar hadsereg a leggyengébben felszerelt hadsereg volt, de az ez a hadsereg nem omlott össze!" Dáné a hadifogságot is kiemeli: a magyar katonák a hadifogságban is megtartották a katonai fegyelmet. "És ez mentett meg ezer és ezer embert." /Miklós László: Előszó helyett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

2004. január 23.

Három évvel ezelőtt szerveztek a csíkszentmártoni ifjak első ízben ifjúsági tábort az Úz völgyében. Azóta minden év augusztus 26-án 50–60 székelyföldi és anyaországi fiatal jön táborozni. Neves (had)történészek tartanak előadást, a fiatalok felújították a hadikápolnát, turistaösvényeket létesítettek, s ápolják, gondozzák a sírkertet. Idén lesz tíz éve, hogy emlékművet állítottak a csatában életüket vesztett hősöknek, most pedig az itt eltemetett székely határőrök emlékére székely kaput is állítanak. Gergely András, a csíkszentmártoni ifjúsági szervezet programfelelőset, az Úz völgyi táborozások főszervezője leszögezte, a román állam nem fordít kellő figyelmet a háborús hősök kegyeleti helyeinek gondozására. Márpedig az egyszerű katona bármelyik oldalon is harcolt, s ha csatában vesztette életét, az háborús hősnek tekintendő mindenütt a világon. /Kristó Tibor: Székely kaput állítanak az Úz völgyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

2004. július 31.

Hatvan esztendő telt el azóta, hogy a szovjet csapatok 1944. aug. 26–27-én elfoglalták az Észak-Erdéllyel kiegészült akkori Magyarország első lakott helyiségét, az Úzvölgy-telepet. Dr. Szabó József János hadtörténész Ivás István Az utolsó székely határőrök című könyvéhez írt tanulmányában hadműveleti sorrendbe helyezte az eseményeket. Az észak-erdélyi harcok során fogságba esett vagy a szovjet csapatok átvonulása után a román hatóságok és félkatonai csoportok által elhurcolt és eltűnt férfiak hozzátartozói még ma, hatvan esztendő múltán is keresik hozzátartozóikat és ápolják emléküket. /Sylvester Lajos: Én már többet nem tudok írni…. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

2004. augusztus 26.

Székelyvarság tanyavilága leírása után (Varság a székely tanyaközség, 2001) most az Úz völgyéről jelent meg Bárth János kecskeméti néprajzkutató újabb könyve, Úz-völgyi magyarok címmel. Ez a településnéprajzi és népességtörténeti tanulmány az Úz-völgyi tanyavilág sajátosságait, az ott lakó emberek életmódját, a tájegység történelmi mutatta be. A könyv értékesítése utáni teljes bevételt a szerző az Úz-völgyi templomok (kápolnák) gazdagítására ajánlotta fel. /(Dr. Kardalus János): Úz-völgyi magyarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

2004. augusztus 27.

Aug. 26-án került sor a már hagyományossá vált megemlékező ünnepségre az Úz völgyében, a második világháború idején zajlott véres csatákra. Emlékművet állíttattak tíz éve, itt róják le kegyeletüket. Az ünnepség keretében leleplezték a gelencei Kelemen Dénes fafaragó készítette kopjafát, megszentelték a csíkszentmártoni egyházkerület által állíttatott keresztfát, felavatták az emlékkert bejáratánál felállított székely kaput is, melyet Vass József készített. Jelen volt Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter; Sógor Csaba szenátor és Kedves Imre képviselő, valamint számos hazai és magyarországi hagyomány- és emlékőrző egyesület képviselője. /Kovács Mária: Emlékezés az elhunyt magyar honvédekre. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 27./

2004. szeptember 14.

Az anyaországi Dr. Bárth János a legismertebb kortárs magyar néprajzkutatók közé tartozik. Három könyvét mutatták be Marosvásárhelyen. Elsőként a Varság, a székely tanyaközség /2001/ című kötetet méltatta Asztalos Enikő néprajzkutató. A munka Varság monográfiájának is mondható. A második könyv címe Gyimes-felsőloki emléklap, valójában a gyimesfelsőloki hitélet és egyházi élet monográfiája. A harmadik, legutóbbi kötet címe Úz-völgyi magyarok. A szerző saját munkaterületét történeti néprajznak nevezi. /N. B.: Erdélyi hegynézés. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./ Dr. Bárth János néprajzkutató a kecskeméti múzeum igazgatója elmondta, hogy 1990-től Zepeczáner Jenő, a székelyudvarhelyi múzeum igazgatójának a meghívására rendszeresítette erdélyi útjait. A varsági kutatás eredményeként látott napvilágot a Havasalja havasa című tanulmánykötet (1998). A vigasztaló Napbaöltözött Asszony (2000), Gyimesfelsőloki emléklapok (2003) című tanulmánykötetei népszerűek lettek. Legújabb könyve a z Úz-völgyi magyarok című vaskos tanulmánykötet. Tanulmányozta a település szerkezetrendszerét, interjúkat készített a település 76 lakójával. /Kristó Tibor: Úz-völgyi magyarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 14./

2004. szeptember 23.

Szeptemberben két jeles szakember is megfordult Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum vendégeként, akik a hetvenes években kezdtek érdeklődni az erdélyi valóság iránt, s azóta is hűséges barátai a vidéknek. Bárth János, a kecskeméti múzeum igazgatója évtizedekig járta Erdélyt, a rendszeres erdélyi levéltári kutatás mellett nagy terepbejárást végzett Zetelaka, Korond, Székelyszentkirály, Székelyszentlélek, Felsősófalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Homoródalmás hegyi tanyavilágában, az Úz-völgyi csángók szórványtelepein, valamint a gyimesi patakvölgyek tanyái között. Mindezekről tanulmányokat, monográfiákat írt. A másik vendég, Wagner Péter szept. 21-én mutatta be Csíkszeredában – Budapest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szék után – a hagyományos széki építészetet feltérképező kutatásainak gazdag képanyagát. /Cseke Gábor: Jófajta látogatók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

2004. október 4.

Okt. 3-án félszáznál több, csatát és lágert megjárt ember gyűlt össze Baróton, a református templomban, s emlékezett bajtársaira. Az ötödik alkalommal megtartott találkozó nevét Rekviem a fronton, lágerekben és a Földváron elhaltakért, hálaadás a hazatértekért, megemlékezés a voroctai ütközetben elesettekről címre változtatták a szervezők. Krizbai Imre református lelkipásztor üdvözölte a résztvevőket. Ifj. Csiki Béla, az MPSZ erdővidéki szervezetének ügyvezető elnöke az emlékezés fontosságáról beszélt. Boér Imre a Frontszolgálatosok Baráti Köre nevében az Úz-völgyi csatákra, majd a Földvár rabságát megjártakról emlékezett. Farkas Vilmos, Bardoc-Miklósvárszék Székely Nemzeti Tanácsának elnöke után volt honvédek vallottak az életükről. /(hecser): Bajtársak találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

2004. november 22.

Dr. Bárth János néprajzkutató a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója Úz-völgyi magyarok című kötetet mutatták be nov. 20-án Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A szerzője negyedik erdélyi vonatkozású munkáját tette le az asztalra. Kató Zoltán múzeumigazgató elmondta, a gyimesi csángó eredetű magyarokat bemutató, településtörténeti és népesedési tanulmány az első önálló néprajzi kötet Úz völgye népéről. A kötet bemutatja, miként kovácsolódott közösségé a Gyimesekből a múlt század elején érkezett, majd szétszórtan letelepedett népcsoport. /Mózes László: Önszerveződés az Úz völgyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

lapozás: 1-30 | 31-45