Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 14 találat lapozás: 1-14

Helymutató: Vadasd

1999. február 19.

Sütő András is jelen volt a Pusztakamarásról Vadasdra elszármazott néprajzos, Székely Ferenc /szül. 1951/ könyvének /Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/ febr. 19-i marosvásárhelyi bemutatóján. Olyan szerzőt avatunk, mondotta Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, aki a Művelődés hasábjain kezdett közölni. /Bölöni Domokos: Kik fogják a ceruzánkat? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./

1999. március 6.

Székely Ferenc Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/ című könyvét Keszeg Vilmos mutatta be. /Népújság (Marosvásárhely), Múzsa rovat, márc. 6./

1999. április 17.

A romániai magyar néprajztudomány évek óta számon tartja a Vadasdon élő Székely Ferenc nevét, aki több kitűnő tanulmány után könyvvel állt elő: Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/. Munkájában arra is kiért, hogy az egyes szokások elmaradásának milyen társadalmi okai vannak. /Ráduly János: Székely Ferenc néprajzkötete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17-18./

1995. január folyamán

A romániai börtönök, gulágok történetét nem dolgozták fel, állapítja meg Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/, ezért fontos az Emberi Jogokat Védő Liga /LADO/ kezdeményezése, hogy a "kommunizmus perét" nem lehet tovább halogatni. Nem leszámolásról van szó, hanem a tények, a gyilkosságok pontos feltárásáról. A kisebbségi létben ebben az időszakban a gazdasági önállóság, az egyházi és világi intézmények utolsó bástyáit is lerombolták. Ez az időszak jelentette a döntő lépést Erdély etnikai térképének átrajzolására, a közel 2,5 milliós román tömeg betelepítésével. A LADO országos alelnöke és Maros megyei elnöke, Sipos János tanár - akit halálosan megfenyegettek - ezért harcol a gyilkosok megnevezéséért és az ártatlanul kivégzettek névsorának összeállításáért. Maros megyében elkészítették az 1949-ben kivégzettek névsorát. Közöttük van Sántha József, Vadasd falu kántortanítója, akit 1949-ben megkínoztak és agyonlőttek. Feleségét /a többi elhurcolt, megölt feleségével együtt/ elhurcolták Cernavodába, onnan Sántha József özvegyét Mircea Voda faluba. Az asszony szalmán aludt, egész nap dolgoztatták őket, télen fűtetlen szobákban fagyoskodtak. Hét és fél évig szenvedett az asszony ilyen körülmények között, majd Dicsőszentmártonban jelöltek ki számára kényszerlakhelyet, ahonnan csak a hatvanas években térhetett haza. /Kapu, jan./

2000. február 22.

Elhunyt Molnár Dénes, a tollrajz szerelmese. Molnár Dénes 1947-ben született Vadasdon, a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet (1975), majd Marosvásárhelyen tanárkodott (1990-ig a művészeti középiskolában). 1997-től a Maros Megyei Művelődési Felügyelőség tanácsosa volt. 1990-1996 között harminc albuma jelent meg fametszetekkel, szitanyomatokkal. Az elmúlt években gyermekeivel közösen állított ki. /Elhunyt Molnár Dénes. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./ Molnár Dénes /Vadasd, 1947. júl. 22. - Marosvásárhely, 2000. febr. 21./

2000. augusztus 7.

A 380 lelkes Vadasd falu tavaly felújított temploma kicsinek bizonyult aug. 5-én. 1981-ben határozták el, hogy tízévenként találkoznak, úgyhogy ez már a harmadik falunap volt. Igét hirdetett dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki a református egyház kis drágagyöngyének nevezte Vadasdot, hiszen megfogyatkozott lakóinak összefogása példaadó. A gyülekezet egyperces csenddel emlékezett meg minden elhunytra, közöttük Sántha József kántortanítóra, akit 1949. augusztus 7-én meggyilkoltak a kommunista uralom pribékjei. Vadasdon megnyílt a falu képzőművész szülöttének, Molnár Dénesnek a kiállítása, a másikban pedig a székelyszentistváni faragóművész, Sándor János állította ki az erdélyi fejedelmek és nemesi családok címereiből álló gyűjteményét. A falunapra készült el Székely Ferenc Vadasdi krónikája. A falu kis történelemkönyve percek alatt elfogyott. /Bölöni Domokos: Vadasd gabonája. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7.

2001. július 19.

Molnár Dénesnek /Vadasd, 1947. júl. 22. - Marosvásárhely, 2000. febr. 21./ 1997-ben, ötvenedik születésnapján nyílt meg ötvenedik egyéni tárlata. Falujában, Vadasdon tavaly tavasszal nyitották meg munkáinak, fametszeteinek állandó tárlatát. Megérdemelne egy eligazító táblát: Molnár Dénes állandó tárlata. /(bölöni): Szíve csücske volt ez a táj. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2002. augusztus 2.

Molnár Dénes (Démol) festőművész Vadasdon született. Falujában kis képtár őrzi néhány alkotását. Ezek egy részét a Szent István-napok alkalmából rövidesen megnyíló kiállításon is megtekintheti a közönség Székelyszentistvánon, az általános iskolában. Molnár Dénes nagy tisztelője a Vadasdon élő Székely házaspár. Kezdeményezésükre - a gyulakuti önkormányzat jóváhagyásával - négynyelvű tábla hirdeti Havadtőn a Nyárádszereda irányába (és Vadasdra) elágazó út elején, hogy alig három kilométernyire mit láthatnak a turisták, az érdeklődők. /(bölöni): Vadasdi képtár. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

2004. március 9.

Marosvásárhelyen havonta egyszer összeül a magyartanárok módszertani köre. Márc. 6-án a George Cosbuc Általános Iskolában találkoztak. Kónya László aligazgató mutatta be az iskolát, külön kiemelve a 16.000 kötetes könyvtárat. A magyar tagozaton 230 gyermek tanul és az iskola számítógépekkel és internet-hozzáféréssel is rendelkezik. Nagy Pál irodalomtörténész arról beszélt, hogy mi a szerepe az iskolának az irodalom tanításában. Nagy Pál kiemelte, hogy az érettségire készülő diákok anyanyelvi követelményrendszerében túl sok a szakszó, a posztmodern túltengése a feltűnő. Ellenben szinte teljesen hiányzik az erdélyi magyar irodalom, a diákok nem tanulnak Kós Károlyról, Kuncz Aladárról és másokról. Az ifjú nemzedéket inkább az olvasás élvezetére kellene nevelni, mintsem elriasztani őket a "posztmodern esztétizálással". Csizmadia Irma Kalendáris szokások Vadasdon című dolgozatát mutatta be. Széll Éva a mesék szimbolikájáról szólt, a mese és mítosz viszonyáról. /Demeter Ignác Attila: Magyartanárok köre. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

2004. március 26.

Ráduly János folklorista régóta foglalkozik rovásírással, az utóbbi években meglátásait rendszeresen közölte is. Ezekből állt össze Titkok a rovásírásban című kötete. A kötet alcíme: Adalékok rovásírásunk ismeretéhez. A Romániai Magyar Szóban, a marosvásárhelyi Népújságban, a Művelődésben és a korondi Hazanézőben közölt cikkek több olyan felirattal foglalkoznak, amelyek az utóbbi években kerültek a kutatók figyelmébe. A szerző kiemelte, hogy 1990 előtt 14 rovásfeliratról tudtak Erdélyben, 14 év alatt számuk több mint negyvenre emelkedett. Több felirat (alsószentmihályi, vargyasi, székelydályai, berekeresztúri) olvasatát is megadja, illetve másokat ismertet: 1998-ban Székelykeresztúron egy kályhacsempén felfedezett vegyes (latin és rovásjeles) feliratot, a berekeresztúri torony jeleit, a vadasdi lőporszarun és egy istállóajtón felfedezettet, a szolokmai faedényre, a makfalvi fakulacsra, a kibédi rovásjeles lőporszarura és körzőre stb. vésetteket. /(pbá): Rovásírásos emlékeinkről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 26./

2005. augusztus 2.

Augusztus 5-én lesz ötéves az eddig egyedülálló Molnár Dénes-képtár, amely nem sokkal a művész halála után (2000. II. 19.) jött létre Vadasdon, Molnár Dénes szülőfalujában. A vadasdi képtár avatása falutalálkozóval egybekötött ünnepség keretében zajlott, amelyen szép számmal jelentek meg írók, művészek, festők, grafikusok, pályatársak Erdélyből és Magyarországról. A képtár vendégkönyvében a sok bejegyzés között vannak Sütő András sorai: „Molnár Dénes emlékét népének emlékezetében Erdélyország Árpád-kori templomairól készült csodálatos grafikái is őrzik, hirdetik a magyar nemzet fiai számára.” Vadasd, a mindössze négyszáz lelket számláló tiszta magyar falu mindig büszke lesz nagy fiára. /Székely Ferenc: Ötéves a vadasdi Molnár Dénes- képtár. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

2006. július 7.

Terjedelmes kötetet jelentettek meg Parajd múltjának elkötelezett kutatói, Csiki Zoltán magyartanár irányításával mindent begyűjtöttek, ami e sóvidéki nagyközség történetével kapcsolatosan fellelhető. A Rapsóné öröksége /Corvin Kiadó, Déva, 2006/– így, egy n-nel él a hétköznapi nyelvhasználatban e név – című kötet tudományos igényességgel dolgozza fel a település földrajzát, történelmét, művelődési hagyományait. A legtöbb írás szerzője a kötetet gondozó Csiki Zoltán, kívüle Horváth István, Ozsvát Pál, Vécsei András vállalkozott egy-egy szakterület feldolgozására. Esetenként nem volt könnyű hozzájutni a forrásanyagokhoz. Ezzel kapcsolatban megjegyezte Csiki Zoltán: „Jó lenne, ha a Csíkszeredai Állami Levéltárban csökkenne a bürokrácia, és elkelne egy-két magyar nemzetiségű alkalmazott is. A csak bizonyos napokban működő, napi 3-4 órai konzultálási lehetőség évekre nyújtja a kutatást, amit másképpen néhány hét alatt is el lehetne végezni.” /Borbély László: Tanulmányok Parajd múltjából. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ Egy fejezet a könyvből:Adalékok a tanügyben uralkodó légkör megismeréséhez az 1989 előtti évtizedekben Új élet, új nevelő című füzetecske (1946), majd a Hogyan tanítsunk? lesz az új rendszer nevelési vezérkönyve. Kezdetben még a lelkészek oktatják a vallást az iskolában, megünnepelhetik március 15-ét, október 6-át, a reformáció napját, mindenszentek, halottak, Gyümölcsoltó Boldogasszony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, gyertyaszentelő, karácsony, madarak és fák napját. Az olvasmányok, versek között még ott van A rab gólya, Árpád sírja, Mátyás anyja, E rab föld mind az én hazám, és a Hideg szelek fújdogálnak című dalt is énekelhetik. Földrajzból még Erdély, a vármegyék, Küküllő vidéke, Udvarhely vármegye a kiindulópont. Történelemből a fontosabb magyar királyok, Szent István, A magyarok Levédiában típusú leckék szerepelnek. Új: Sf. Dumitru, január 24-e mint nemzeti ünnep, Mihály román király, november 7. és augusztus 23. az átállás napjának megünneplése. A falon még a román király arcképe van. Megtiltották a Bocskai-sapkák hordását (1946), Magyarország térképének el kell tűnnie az iskolákból, és rendelkezés szerint „a tanszemélyzet engedély nélkül állomáshelyét nem hagyhatja el”. Felettesekkel csak a fokozatokat betartva léphettek kapcsolatba. A tanítóktól életrajzokat kérnek, összeszedik és máglyán égetik el a tiltott könyveket, a múlt emlékeit, a nyugdíjasoknak megtiltják a tanítást (1947), külön rendelkezés foglalkozik a megszólításokkal és köszönéssel (1949), az orosz nyelv kötelezővé válik a IV. osztálytól, újjászervezik a tanfelügyelőségeket (1948. XI. 15.), megszüntetik az iskolatanácsokat (1949), kötelező a Szovjetunió népszerűsítését szolgáló ARLUS helyi szervezeteinek megalakítása (1948), Lenin halálának, a szovjet hadsereg megalakulásának megünneplése. A tanítók fejadag szerint kapják a cukrot, a kenyér- és ruhapótlékot, 1947-ben három hónapig nincs fizetés, vezényszóra alakulnak a szövetkezetek, amelyeknek létrehozásában a kádereknek elöl kell járniuk: iskolaszövetkezetek, „Összetartás” fogyasztási szövetkezet, Székelység elnevezésű szövetkezet, Economat (1946–1947). 1948-ban a román király képét kötelezően Groza Petru képe váltja fel az osztályfalakon, a címerek is megfelelően változnak. Annyi gyűjtést kell végezni, hogy még a puszta felsorolásuk is nehéz, s ma már kevesen tudnák megmondani ezek hasznát: vadgesztenyegyűjtés, fahamu-, cserebogár-, üveg-, csont-, szurok-, kalász-, bükkmag-, gyümölcs-, gyümölcsmag-, később kökényvirág- és csalánlevélgyűjtés, kötelező selyemhernyó-tenyésztés ott, ahol az egész faluban két kézen meg lehet számolni az eperfákat. De gyűjtöttek a napközi otthon, a moldovai magyar tanítók és iskolák megsegítésére, míg kimondatott, hogy a csángóság nem „igényli” az ördög nyelvének tanítását. Kötelező gyermek- és ifjúsági kórusok megfelelő repertoárral, állandó kórusünnepségekkel, színjátszó versenyek, szervezett rádióhallgatások felnőttek és tanulók számára, havi jelentések a népművelésről, faliújságversenyek, a kádereknek részt kellett venniük a vetési mozgósításokban (ún. vetési csata), állandó ideológiai előadások, a vizuális agitáció frissen tartása stb. Aki saját fejével mer gondolkozni, annak az eltávolítás, nehéz börtönévek, emberi lényének megsemmisítése következnek. Nem egyedülálló Parajd tanügyi helyzetében Fülpösi Jenő magyar szakos esete. (Kilenc évre ítélték el nyelvtanórán diktált példamondatai miatt.) A tanító mozgósító plakátokat ír, gyűlésekre hívó megjelenésre kilincsel, házal a szükségletek szerint. A falvakat a „fekete autók” járják, s ha valaki ellene mer agitálni, azonnal elviszik, kanálisokban hálatják, a fogait az első találkozáskor beverik, sortüzeket adnak le a falvakra, éppen templomból távozó lakosságára, hogy aztán a kultúrotthonokba térített közösségekkel aláírassák a belépési nyilatkozatot. Az erdőcsináldi, nyárádszeredai vagy a vadasdi tanítót és másokat főbelőttek, ezrek élnek a Kárpátokon túli csupasz területekre száműzve (soknak az új nevét és megválasztott nemzetiségét is a hatalom adja a kezébe), mások a Duna-deltában vívják élethalálharcukat a létért! Például Fülöp Ferenc innen való későbbi erdőszentgyörgyi református esperes, sok más környékbeli különböző rangú emberrel együtt. Parajdon sokan átmenetileg nem mutatkoznak, s ha nappal is zárt kapuk előtt népesebb agitáló csoport jelenik meg, a gazda begyakorolt mozdulatokkal távozik a telek hátsó részén valamelyik erdőrengeteg felé. Az évtizedekig uralkodó politikai szellemet jól bizonyítják a kor tankönyvei. Az V. osztály számára írt Énekeskönyv, Állami Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest, 1960, a hangszerek bemutatása mellett a nagy tömegeket mozgató kórusok képe, Románia állami himnusza és a kötelező Internacionálé mellett, román és magyar nyelven hirdeti a határtalan derűlátást. Ennek az alapja a közösbe terelt gazdálkodás, a hadsereg, a bányászat, a traktorokról, szovjet hatalomról, pártról szóló dicshimnuszok, indulók.

2006. szeptember 13.

Vadasdi és pusztakamarási, valamint Vadasdhoz kötődő magyar gyerekek vettek részt azon a közös gyermekevangelizáción, amit augusztus 28. és szeptember elseje között tartottak Vadasd református templomában. A találkozó egyik fő célja: szórványban élő magyar gyermekeket hozni egy tömbmagyar helységbe, ezáltal is segítve a nyelvi erózióban élő mezőségi magyarokat, hogy „találkozzanak” anyanyelvükkel. /Székely Ferenc: Evangelizáció pusztakamarási magyar gyerekekkel. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2006. október 24.

Havad községnek is van lapja, a Kolompszó. Az indítást a Milvus Csoport ajánlotta fel, legyen a lap a kisközség életének a tükre. Az első szám köszöntőjében az egyik szerkesztő, László János tanár, néprajzgyűjtő írt arról, hogy „öregedő falvak veszendőbe hanyatló értékeit szeretnők megtartani legalább az írott szó szintjén”. A háromhavonta megjelenő A4-es alakú, 12 oldalas lapot szerkeszti László János, Balogh Irma és Domokos Csaba. Az első két számban Adorjáni Judith bemutatta a község falvait (Geges, Rigmány, Nyárádszentsimon, Havad, Vadasd), melyekben 1545 személy él. Az első szám 2006 májusában látott napvilágot. /(bölöni): Kolompszó. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

lapozás: 1-14