Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 13 találat lapozás: 1-13

Helymutató: Világos

1996. szeptember 6.

Az RMDSZ SZKT és a Szövetségi Egyeztető Tanács szept. 6-án Marosvásárhelyen tartott együttes ülést. Markó Béla elnök ismertette a szerződés kidolgozásának történetét, az RMDSZ elvárásait, újból leszögezte legfontosabb kifogásait: az 1201-es ajánlás leszűkített értelmezését és azt, hogy az alapszerződés befolyásolja a romániai választásokat. Markó Béla hangsúlyozta, hogy a szervezetnek komoly kifogásai vannak az alapszerződéssel kapcsolatban. Az RMDSZ jogot formál arra, hogy elmondhassa véleményét, hogy ne a feje fölött döntsenek. Voltak konzultációk, de az RMDSZ álláspontját, követeléseit figyelmen kívül hagyták és ezek a konzultációk pusztán tájékoztatási jellegűekké váltak. Kifogásolta a szerződés szűkítő lábjegyzetét. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy értékelte, hogy az RMDSZ-nek ragaszkodnia kell érdemi álláspontjához, hiszen minderről a történelem és az utókor előtt számot kell adnia. Élesen bírálta a Horn-kormány magatartását, amely figyelmen kívül hagyta az RMDSZ próbálkozásait, noha a magyar miniszterelnök megígérte, hogy nem ír alá olyan alapszerződést, amely sértené a romániai magyar közösség érdekeit. Tőkés László külön indítványt nyújtott be, javasolva, hogy az SZKT kérje fel a szerződő feleket az alapszerződés szövegének megváltoztatására, az RMDSZ követeléseinek megfelelően, halasszák el az aláírást, a helyszín ne Temesvár, hanem Világos legyen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./ Figyelmeztetett arra, hogy miközben a román külügyminiszter a világ előtt a kormány hajlandóságát bizonygatja az elkobzott egyházi javak rendezésére, az egyházügyi főosztály átiratban fejtegeti, hogy a magyar egyházaknak nincs joguk ingatlanjaikhoz, mert azokat a románok kizsákmányolása árán építették, ugyanakkor az állam fizetést biztosít a papoknak, tekintsék ezt kártérítésnek. Takács Csaba alelnök a román kormány felelősségére irányította a figyelmet. Csapó József szenátor az állítólagos pozitív vonásokat vonta kétségbe. Arra figyelmeztetett, hogy a tervezet 15. szakaszában megfogalmazott kisebbségi jogok még a jelenleg érvényben levő kereteket is szűkítik. Frunda György szenátor ezzel szemben azt javasolta, hogy semmiképpen se hozzanak olyan döntést, amely elítéli az alapszerződés aláírását. Tokay György szerint nincs miért világvége hangulatot táplálni, hiszen a kollektív jogokat nem lehet egy lábjegyzettel kétségbe vonni. Nagy István az Erdélyi Kezdeményezésnek az alapszerződést elítélő állásfoglalását olvasta fel. Borbély Imre írásban kiosztott álláspontjával összhangban javasolta: az RMDSZ csak azon lépésekre összpontosítson, amelyek tőle függenek. Ezek között az autonomista politikai akarat jogi megfogalmazását, a romániai magyarság számbevételét és a belső választások megrendezését említette. - Több tervezet és állásfoglalás alapján folyt a vita arról, hogyan foglaljon állást az RMDSZ a magyar-román alapszerződéssel kapcsolatban. Végül a nyilatkozatot, hogy az RMDSZ "tudomásul vette" a szerződést, 65 szavazattal elfogadták 3 ellenében és 11 tartózkodással. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./ Kiadott nyilatkozatuk szerint az RMDSZ tudomásul veszi az alapszerződést, "bár a dokumentum több vonatkozásban nem elégíti ki az romániai magyar nemzeti közösséget, mivel jelenlegi formájában nem lép túl a szándéknyilatkozat szintjén." Az Európa Tanács 1201-es ajánlása jogi érvényű kötelezettséggé válik, azonban "csak megfelelő törvényalkotás, végrehajtás és ellenőrzés esetén lesz lehetőség arra, hogy az anyanyelvű oktatásra, a kétnyelvű feliratokra, a saját médiára, az erőszakos asszimiláció tiltására vonatkozó rendelkezések már a közeljövőben helyzetünk jó irányú változásához vezessenek." Az RMDSZ változatlanul kiáll a programjában szereplő jogállamiság, a kisebbségi kérdés rendezése, a különböző autonómia-formák érvényesítése mellett. A kollektív jogok elvetése, a nyelvhasználatot korlátozó rendelkezés nem felel meg az RMDSZ törekvéseinek. Az RMDSZ elengedhetetlen követelménynek tartja az elkobzott egyházi és közösségi javak helyzetének rendezését és nem tartja kielégítőnek a dokumentumban foglaltak betartását biztosító garanciát sem. "Aláírás előtt még egyszer figyelmeztetjük az aláíró feleket politikai és történelmi felelősségükre." A romániai magyar nemzeti közösségnek a jövőben még inkább olyan közképviseletre van szüksége, amely hatékonyan lép fel e célok megvalósításáért. Ezt a közképviseletet csak a romániai magyar nemzeti közösség egységes és aktív hozzáállása biztosíthatja. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 9., 861. sz./ A nyilatkozatot szintén közölte: Magyar Szó (Újvidék), szept. 10./

1996. október 23.

Nagy érdeklődés kísérte okt. 23-án az RMDSZ vezetőinek Kovászna megyei útját. Vargyason, a lakossági fórumon Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a legégetőbb helyi problémákról beszélt, a munkanélküliségről és az elvándorlás csökkentéséről. Baróton részt vettek az 1956-os forradalom 40. évfordulója alkalmából megrendezett millecentenáriumi emlékműavató ünnepségen. A keresztből és két kopjafából álló emlékmű egyaránt állít emléket a honalapítóknak, az 56-os forradalmároknak és a kommunista diktatúra áldozatául esett egykori katolikus temetőnek. Markó Béla hangsúlyozta "a mohi csata, a mohácsi vész, Világos vagy Trianon nem a kudarcot jelenti, hanem azt, hogy a magyarság 1100 éves történelme során mindig talpra tudott állni." /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 24., 894. sz./

2001. október 8.

Szentegyházán a Gábor Áron Művelődési Házban Dézsi Zoltán Remény című kötetének bemutatójával kezdődtek meg a III. Szentegyházi Napok. A rendezvénysorozaton részt vettek Szentegyháza testvértelepülései, Balatonboglár, Balatonlelle, valamint Szarvas képviselői is. Az ünnepi beszédeket és koszorúzást követően a helyi hagyományőrző lovas huszárok jelenítették meg a világosi fegyverletételt, valamint a 13 aradi vértanú elítélését és kivégzését. /Városnapok Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./

2002. augusztus 16.

Évtizedeken keresztül nem lehetett Világoson az 1944-es szeptemberi eseményekről beszélni, mert az akkori atrocitások elkövetői még befolyásos emberek voltak a községben. Az 1944. szeptember végi napokon közönséges gyilkosságok történtek Világoson. Csizmadia Sándor már nem Világos község lakója, bátrabban meri feleleveníteni az eseményeket. Szeptember 19-én a magyar egységek már visszavonultak a településről, amikor megjelentek a faluból elmenekült Maniu-gárdisták. Csizmadia édesanyja kiszaladt az utcára, hogy megnézze, mi történik. A románok figyelmeztetés nélkül agyonlőtték. Petcovici Teodor, a csendőr és a falu bírája vezette a románokat. Összefogdostak a faluból néhány magyar embert: Kiss Györgyöt, Herrlingéket, apát és fiát, Frajna Istvánt és fiát, apját, Csizmadia Sándort, két ismeretlen gyorokit. Csizmadia Sándor ennyiükre emlékszik. Kivitték a falu szélére, s agyonlőtték őket. A cigány drótot kötött a lábukra, úgy húzta be őket a vályogvető gödrökbe, s betemette őket egy földréteggel. A tettesek ráparancsoltak, hogy hallgasson az esetről, mert megjárhatja. Utólag azt hazudták a faluba bevonult, s a helyi lakosság elleni bosszúhadjáratot leállító oroszoknak, hogy géppuskát találtak a magyaroknál, de azt a fegyvert senki sem látta soha. Nem is volt fegyvere egyetlen civilnek sem. Petica Stefan volt a bíró, nagyon jól ismerte a település minden lakójának vagyoni helyzetét. Miután Csizmadia Sándort és feleségét lelőtték, azonnal elhajtottak tőlünk 56 merinói juhot, elvitték a kocsit és a lovat. Soha vissza nem adták, semmiféle papír nem készült a rekvirálásról. Hárman maradtak árvák: a 16 éves nővére, a 6 éves húgom ő, ifjabb és ő, ifjabb Csizmadia Sándor. Árvák és szegények. A gyilkosság után három nappal kiásta apja holttestét. Fehér ládakoporsóban eltemették. A gyilkosok lelkiismeret-furdalás nélkül hagyták, hogy egész az árvák szegények maradjanak. Később szüleinek sikerült tisztességes síremléket állítania: Itt nyugszanak CSIZMADIA SÁNDOR élt 45 évet és neje GIZELLA élt 34 évet. Hősi halált haltak 1944. szept. 23-án Nyugodjanak békében. A sír mellett a Frajna család meggyilkolt tagjainak síremléke, a Herrling család, István, az apa, illetve fia, a mindössze 16 éves György emlékműve. - Ferenczes István Székely apokalipszis címmel megdöbbentő dokumentumkönyvet közölt a Maniu-gárdisták garázdálkodásairól, a lefejezett, agyonlőtt áldozatokról, a megetetett magyar trikolórról. A vasgárdista, nacionál-kommunista ideológián nevelkedett többségiek a mai napig nem hajlandók elismerni a tagadhatatlan történelmi tényt. A magyarországi Sarusi Mihály Fekete- Zaránd címmel nemrég közölt sokkoló hatású kötetet az egykori történelmi Zaránd megyében a két világháború végén elkövetett gyilkosságokról. /Ujj János: "Hideg napok" Világoson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

2003. szeptember 23.

Az elkövetkező időkben dől el, hogy Aradon szimbolikusan megismétlődik-e a százötvennégy esztendővel ezelőtti világosi fegyverletétel. Iliescu államelnök budapesti diadalútja arra vall, hogy mindez lehetséges. Iliescu azt is vendéglátói tudomására hozta, hogy a Kossuth-Balcescu megbékélő kiegyezésére azért nem lehet hivatkozni, mert erre post factum került sor, mikor a szabadságharc sorsa már rég eldőlt. Iliescu Budapesten azt is szóvá tette, hogy a tizenhárom tábornoknak Aradon van egy obeliszkje, és a forradalmár tábornokok közül tizenegy e mellé (?) van elhantolva. Vagyis nincs szükség a Szabadság-szobor visszaállítására. Számos, aláírással ellátott megállapodás is született, már az avatóünnepség programját is kifundálták. Azonban mi a szószegések történelmi tapasztalatainak bőségével rendelkezünk írta Sylvester Lajos."Itt állott Árpád vezér szobra, 1916-ban az oláh ledöntötte." Hosszú időn keresztül volt olvasható e felirat a Brassó fölé magasodó Cenk tetején, egy hajdani szobortalapzaton - aztán a talapzatot magát is felrobbantották, széthordták, mint annyi mást. Ennyi maradt a hajdan tíz méter magasan álló, háromméteres Árpád-katonából, amely valamikor a magyar birodalom legdélkeletibb határát jelképezte, emlékezett György Attila. Mert Erdélyben magyar szobornak lenni sem könnyű, tette hozzá. A szimbolikus térfoglalás Romulus és Remus-szobrokban, román hősök emlékművében manifesztálódott. Később kolostorokban, templomokban, egyházi létesítményekben. Nem állhat magyar felirat Mátyás király kolozsvári lovas szobrán. "Ezért kellett rajta táblát elhelyezni, amely a király román származását és a magyarok galádságát hirdeti. Ezért kellett őt román nemzetiszínű zászlókkal körülvenni, és ezért kellett felásni a teret.Ezért nem lehetett Nagyváradon a nagyságos fejedelemnek, Bethlen Gábornak a szobrára felírni magyarul a nevét. Annak a fejedelemnek, aki román nyelvre fordíttatta a Szentírást. Ezért kenik be szinte naponta fekáliával Fehéregyházán a költő síremlékét. Ezért kellett eltávolítani a Wass Albert-szobrokat. És ezért nem állhat újra Aradon a Szabadság-szobor." És fájdalmas a megadás, amellyel e pusztítást fogadja a magyarság. A magyar kormány tehetetlensége, az RMDSZ gyávasága. Kovács László szemforgató álszentsége és Markó Béla szánalmas, ezredik "kiegyezése". És még sincs veszve minden. A lebontott, meggyalázott szobrok helyén mégiscsak ott marad valami, amit nem lehet eltüntetni. Árpád, Mátyás, Bethlen Gábor vagy éppen Wass Albert szelleme. Gyergyóalfaluban fehér márványba vésett felirat áll, hosszú évtizedek óta, és rendszerektől, hazáktól és hazaárulásoktól függetlenül hirdeti az igazságot, országnyi hitet adva: "Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad". /György Attila: Szabadság, szobor. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 23./A ,,megbékélési parkot" Kovács László külügyminiszter nem utasítja el. A román történelemszemlélet szerint berendezett ,,megbékélési emlékparkban" bizonyára helyet kap Avram Iancu, Balcescu és Axente Sever. Nem kellene-e az osztrákokat is a kerítésen belülre bevenni, hiszen ők is tettek ezt-azt 48/49-ben? Sylvester Lajos felidézte, hogy amikor Dózsa szülőfalujában, a háromszéki Dálnokban a parasztvezér számára emlékművet állítottunk, Bukarestben a méretek után érdeklődtek. Közölték, hogy Stefan cel Mare emlékművénál nem lehet magasabb. /Sylvester Lajos: A magyar szabadságharc aradi sírkertje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

2003. október 25.

Az Országgyűlés jegyzői karának küldöttsége látogatott el okt. 24-én Nagyváradra, a Szacsvay emléknap alkalmából. A küldöttség első útja az RMDSZ-székházba vezetett. Németh Zsoltot és a többi képviselőt a szövetség elöljárói, valamint Cseh Áron kolozsvári főkonzul fogadta. Lakatos Péter területi elnök az RMDSZ-szervezetre és a Bihar megyei magyarságra vonatkozó statisztikai adatokat ismertette a vendégekkel, akik elmondták, hogy szinte már "hazajárnak" Váradra. A küldöttség találkozott a megyeházán Florian Serac prefektussal, Kiss Sándor és Teodor Fericeanu megyei önkormányzati alelnökökkel és Bíró Rozália alpolgármesterrel. A magyar küldöttség tiszteletét tette Tempfli József megyés püspöknél, majd megkoszorúzta Szacsvay szobrát. Az Állami Színházban díszelőadást tartottak. A rendezvény keretében Világosi Gábor képviselő átadta a Szacsvay-díjakat, melyeket fiatal művészeknek, jogászoknak, a közösségért munkálkodó embereknek ítélnek oda. Az idei díjazottak Kiss Melinda képzőművész, Szabó Ödön történész, megyei tanácsos és Cseke Attila jogász. Szacsvay Imre a függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója volt, akit a Habsburgok kivégeztettek. Szacsvayról az Országgyűlés jegyzői kara évente megemlékezik halála évfordulóján, felváltva Nagyváradon, illetve Budapesten. /Pengő Zoltán: Főhajtás Szacsvay emléke előtt. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

2003. november 6.

Ujj János gyakorló történelemtanárként hívta fel a figyelmet arra, hogy a most is használt hazai tankönyvekben is vannak bántó adatok. A XII. osztályos egyik alternatív történelemkönyv szerint Erdélyben a magyarok behatolásával megkezdődött az erőszakos katolizálás, s a katolikus püspökségek elfoglalták az ortodox püspökségek helyét. (Így!) Az egyetemes történelemmel három évvel korábban megismerkedett tanulók valószínűleg rég elfelejtették, hogy a kelet-nyugati egyház szakadása 1054-ben következett be, addig legfeljebb keleti vagy nyugati rítusú egyházról beszélhetünk. Azt meg kevesen tudják, hogy a nyolc történelmi magyar püspökséget Szent István királyunk alapította még 1038-ban bekövetkezett halála előtt. Tehát az egyetlen erdélyi, a gyulafehérvári katolikus püspökség már jóval az egyházszakadás előtt működött (!). Az sem mellékes, hogy a keleti rítusú püspökségek (tehát több?) létezéséről egyetlen római, vagy konstantinápolyi dokumentum sem tesz említést. - A középiskolás tankönyv szerint az 1848-49-es erdélyi román forradalom úgy ér véget, hogy a forradalmi csapatokat a világosi csatában legyőzte az ide behatolt orosz hadsereg, s azok előtt tették le a fegyvert! A fegyvert valójában nem a román csapatok, hanem a Görgey vezette forradalmi magyar hadsereg egységei tették le. Generációk nőnek fel tévhitben, hogy a hódító magyarok elfoglalták országukat. Ilyen történelemszemlélet mellett nehéz lesz a többségi polgárt az ellenkezőjéről meggyőzni. S még nehezebb szobrot állítani a szabadság magyar mártírjainak! /Ujj János: Történelemszemlélet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

2003. november 13.

Erdélyben csönd van, Kasza József és vajdasági társai azonban nem fogadták el a magyar kormány álláspontját, és Kasza József VMSZ-elnök kijelentette: "A vajdasági magyarok már nem kérik, hanem követelik a kettős állampolgárságot, mert az igényük jogos. Hiszek abban, hogy az anyaország végérvényesen felfogja: a kettős állampolgárság igénye nem a vajdasági pártok, hanem a vajdasági magyar polgárok igénye. Ha egész Európában más nemzeteknek megadatott a jog a kettős állampolgárságra, akkor a vajdasági magyarok igényét sem kérdőjelezheti meg senki, legkevésbé Magyarország, amely jóvoltából veszítettük el az állampolgárságunkat az első és második világháború eseményei miatt. Nem a vajdasági magyarok okozták a világháborút és sorakoztak fel rossz oldalra, ezért nem lehet azt mondani, hogy saját hibájukból veszítették el a magyar állampolgárságukat. A délvidéki magyarok e történelmi igazságtalanság kiigazítását követelik. Sajnálatos, hogy nincs kellő politikai akarat a magyarországi parlamenti pártokban a kettős állampolgárság kérdésének rendezésére."Az MDF Herényi Károly frakcióvezető révén törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében "...minden olyan, idegen országban élő állampolgár, akinek felmenői magyar állampolgárságúak voltak, és egyénileg honosítási eljárást kezdeményez, mentesülne a minimum három évig fennálló magyarországi állandó lakhely, a magyarországi megélhetést biztosító jövedelem és az állampolgári vizsga kötelezettsége alól." A javaslatot az Országgyűlés rendészeti bizottsága elutasította. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal képviselője szerint nem lehet érzelmi és főleg származáson alapuló kapcsolat. Világosi Gábor /SZDSZ/ ugyancsak azzal érvelt, hogy az állampolgárság jogintézménye nem érzelmi kérdés, s az állampolgársággal járó kötelezettségnek a nem Magyarországon lakó, ha magát magyarnak vallja is, nem tud eleget tenni. Gál Zoltán bizottsági elnök (MSZP) a határokon túliak szülőföldön való boldogulását látja veszélyeztetettnek. /Sylvester Lajos: Úgy szeretnek, majd megesznek... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

2002. január 28.

Jan. 26-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendezésében emlékülést tartottak Debreczeni Márton erdélyi tudós bányamérnök és költő munkásságának tiszteletére, születésének 200. évfordulóján. Debreczeni Márton részt vett a német-magyar bányászati műszótárnak, többezer szakszó magyar megfelelőjének a megalkotásában. Debreczeni fellendítette Erdély bányászatát, feldolgozóiparát. 1848-ban tagja az Unió-bizottságnak, a szabadságharc leveréséig Erdély pénzügyminiszteri biztosa. Világos után elbocsátották, alkalmi munkákból tengődött nyolcgyermekes családjával együtt. 1851. febr. 18-án halt meg Kolozsváron. /Ördög I. Béla: Egy erdélyi mérnök-költő méltatása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

2002. március 5.

Aradon, a Kölcsey Egyesület rendezésében a Kölcsey-délutánon Ujj János történész Arad megye nevezetes műemlékeiről beszélt, majd levetítette azt a kultúrtörténeti filmet, amelyet pár évvel ezelőtt Csép Sándorral és dr. Kovách Gézával forgattak Arad megyében. Bemutatta a film többek között a világosi várat, Borosjenő várát, a máriaradnai búcsúhelyet, a marospetri várat, a búlcsi és a pompás kápolnási kastélyt, végül a pankotai kastélyt. /Regéczy Szabina Perle: Emlékezetes Kölcsey-délután. Arad megye nevezetes műemlékei. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

2004. szeptember 3.

Megjelent a védett emlékművek listája, de ebből kimaradt az aradi Szabadság-szobor. Darida János műépítész kb. másfél-két évvel ezelőtt elkészítette a megyei listát és abban szerepelt a szobor, bár annak felállításában akkor még csak reménykedtek. A megyéből a minisztérium listáján szerepel többek között a Vértanúk Emlékműve, a Bohus-, Szántay-, Kovács-, Herman-, Andrényi-, Neuman-palota, a templomok, a Régiszínház, a Fehér Kereszt, az újaradi Maros-híd melletti vámház, a kaszinó, a Lakatház, a szeszgyár, a Nepomuki Szent János szobor, Tóth Árpád szülőháza is. A vidéki emlékművek közül hivatalosan is védik, például, a borosjenei, világosi, solymosi várakat, a világosi Bohus-kastélyt és az előtte lévő szobrot, az angyalkúti Kövér-kastélyt, a feketegyarmati református templomot, a sofronyai Purgly-kastélyt és az apatelki Solymosi-kastélyt. /Történelmi emlékművek a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

2005. október 6.

A már hagyományossá vált Nyílt történelemóra rendezvény keretében idén hatodszor Arad város VI. osztályosai végigjárták azokat a tájakat, ahol 1849. augusztusának szomorú eseményei zajlottak, s amelyek az október 6-i végkifejlethez vezettek. A világosi Bohus-kastélyt – ma Slavici Múzeum – övező parkban a ház egykori úrnője, Bohusné Szögyény Antónia szobrának megtekintése után indultak a világosi vár romjai felé. Innen a szőllősi malomhoz mentek, ahol Farkas Réka tanárnő beszélt a 33 ezer fős honvédsereg fegyverletételéről. Két kerületi iskola – diákhiány miatt – idén nem képviseltette magát. /Homolka Ervin: Nyílt történelemóra – hatodszor. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

2006. március 9.

Csapó I. József nyílt levelében védőhatalmi státust kért Székelyföld felett – Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöktől. Kuszálik Péter ebből kiindulva nyílt levelet írt az olvasóknak. Először Katona Ádám kért védőhatalmi kötelezettséget az utódállamok magyarsága számára. (Új Magyarország, 1993. nov. 3.) Két évvel később szintén Katona Ádám kérte a védőhatalmi státust – ugyancsak nyílt levélben (Szabadság, 1995. aug. 22.), a címzett a magyar kormányfő és Göncz Árpád államfő. Válasz nem érkezett Budapestről. Kuszálik kiemelte, hogy Csapó József kukoricatermesztésből doktorált, nem veszi figyelembe a szakember véleményét. Kuszálik elmagyarázta, Magyarország majd Románia belépett a NATO-ba. Ez kizárja, hogy a két szomszédos állam között védőhatalmi „ez meg az jöhessen létre.” A cikkíró emlékeztetett, Tőkés László 1996 őszén azt javasolta, hogy az alapszerződést ne Temesvárott, hanem Világoson írják alá (RMSZ, 1996. szept. 9.). Ehhez Kuszálik Gabriel Andreescut idézte, aki szerint Tőkés különös élvezettel törekszik a mártíromságra. A baj ott kezdődik, írta Kuszálik, hogy a román hatalom úgy kezeli az ügyet, „mintha a fölvetett kérdéseket az egész erdélyi magyarság fogalmazná meg, a Szász Jenő vagy Csapó doktor által meghirdetett balgatag dolgokat máson kéri számon.” Valójában Katona Ádám mögött áll a nyolctagú Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Csapó doktor a Székely Nemzeti Tanács nevében és elnökeként írta alá nyílt levelét, „de ez az alakulat csak elméletben – ha úgy tetszik: a mesékben – létezik.” Kuszálik ítélkezett: „az egész nemzeti-polgári-nemzetpolgári mozgalom (Reform Tömörülés, Polgári Szövetség, Fórum-mozgalom, EMNT, SZNT stb.) nem több lelkes amatőrök gyülekezeténél”. /Kuszálik Péter: Nyílt levél. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

lapozás: 1-13