udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 2 találat lapozás: 1-2

Helymutató: Borospatak

2005. március 8.

A Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakán egy fiatal helybeli vállalkozó, Antal Csaba, vagy ahogy a helyiek emlegetik, Szölek Csaba terrorizálja a közösséget. Többen a Krónika szerkesztőihez fordultak, segítsenek rajtuk. Antal Csaba dühének már többen is áldozatul estek, az elmúlt években több ártatlan embert is bántalmazott, többek között a helyi állatorvost, illetve az erdészt is. Ez utóbbi bántalmazásából törvényszéki ügy lett, s bár a faluban többen látták az esetet, senki nem merte vállalni a tanúskodást, féltek a bosszútól. Antal Csaba rendszerint ittasan, fejszével vagy villával jelenik meg az úton, és ok nélkül fenyegetőzik, provokálja a falubelieket. Antal a szomszédai életét is megkeseríti. Mentek már a rendőrségre is, de hiába. Petru Hangan helyi rendőrparancsnok elmondta, nem ajánlja, hogy az újságíró felkeresse Antal Csabát, ő is csak a kerítésen át beszélt vele. /G. Á.: Terrorhangulat uralkodik a gyimesi faluban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./

2006. június 7.

Rövid hír az egyik erdélyi napilapban, május 29-én: „Erdélyi táncház-muzsikusok találkozóját szervezték meg a hétvégén a Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakon. A rendezvényen a zenészek kerekasztal-beszélgetést tartottak, népdalokat oktattak, esténként táncház várta az érdeklődőket”. Csupán ennyit írtak a mi bolondulásig gyönyörűséges ünnepünkről, tette hozzá Panek Kati. Valóban népzenész-találkozó volt, előadást tartott dr. Pávai István és Könczei Csongor az erdélyi táncház kezdeteiről. Deák Gyula, a Néptánc Szövetség elnöke a népzenész szövetség létrehozásának szükségességéről és mikéntjéről beszélt. Közel 50 zenész muzsikált együtt. A zenészek népdalokat oktattak, ez túlzás. Ő például sms-t kapott: „Itt a helyed az erdélyi zenészek között Panek Kati, itt a helyed mellettünk-velünk. Igyál, mulass, ahogy csak te tudsz, ereszd ki erős bátor hangodat, hadd töltse be az egész tájat s mindannyiunk szívét...” Borospatakán szüntelen muzsikálnak, soha nem kevesebb zenész mint mondjuk 17. Pávai István a zenetudományok doktora, 6 gyerek édesapja, mégsem restellte elővenni a brácsáját. Ezen a találkozón beérni látszott a fiatalkori álmuk: az utánuk jövök is olyan megszállottan akarják – szeretik a népzenét. És folyt az erdélyi népzene frissen csobogva napokon át, nőttön nőtt a zenészek tábora, ahogy sorra érkeztek Bécsből, majd Budapestről, Nagyváradról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkból, Gyergyóból, Sepsiszentgyörgyről vagy Máréfalváról. /Panek Kati: Erdélyi táncház-zenészek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék