Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 163 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-163

Helymutató: Cserehát

1996. szeptember 7.

Székelyudvarhely önkormányzata igyekszik megakadályozni, hogy a Cserehát városrészen épülő szociális otthon egy eddig a városban nem honos bukaresti apácarend kezébe kerüljön. Egy svájci segélyszervezet és egy bukaresti cég ezen mesterkedik. Az önkormányzat arra hivatkozik, hogy Székelyudvarhelyen és környékén legalább ötszáz rászoruló, fogyatékos gyermek van, akik beköltözhetnének a szociális otthonba, méltánytalan tehát, hogy távoli vidékekről hoznának ide gyermekeket. /Új Magyarország, szept. 7./

1996. december 9.

Székelyudvarhely önkormányzata dec. 9-én nyilatkozatot tett közzé a leköszönő kormány egyik utolsó cselekedetével kapcsolatban. A Vacaroiu-kormány 1346. sz. határozatával a "Csereháti" kisegítő iskolához tartozó területet önkényesen átengedte a balázsfalvi székhelyű görög katolikus érsekség használatába, figyelmen kívül hagyva a lakosság érdekeit. Bíznak abban, olvasható a nyilatkozatban, hogy az új kormány nem egy antidemokratikus kormányhatározat megerősítésével kezdi tevékenységét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 10., 927. sz./

1998. január 13.

A székelyudvarhelyi tanács a Cserehátra vonatkozó összes adatot, dokumentumot, levelet az internetre vitte. Az érdeklődők a https://udv.csoft.ro/cserehat. honlapon olvashatják a háromnyelvű tájékoztatást. Innen tudható meg, hogy az apácarend, amely a román sajtó előtt oly nyitott, a Magyar Hírlap /Budapest/ napilap munkatársait nem engedte be az épületbe. A kisegítő iskolának szánt épületet változatlanul nagyszámú rendőri erő védi, újabb teherautónyi szállítmányt hoztak. A világháló adta hírül, hogy több Nyugaton élő magyar angol nyelvű tiltakozó levelet intézett Emil Constantinescu elnökhöz, a levél eljut az amerikai elnökhöz is. /Simó Erzsébet: Cserehát a világhálón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

1998. január 13.

Jan. 13-án tárgyalta a marosvásárhelyi Táblabíróság a csereháti árvaház ügyét, az újabb tárgyalást febr. 20-ra tűzték ki a két per tárgyalását. Az egyik felperese Székelyudvarhely önkormányzata, a másiké az ARIS. - Varga Lajos Svájcban élő magyar mérnök rájött, hogy a csereháti ügyben szereplő Basel Hilft egyesületet csak 1997. febr. 19-én jegyezték be Svájcban. Amennyiben ez igaz, akkor egy nem létező egyesületnek nincs honnan adományozni bármit is. - Ez is mutatja, hogy okos dolog volt internetre felvinni még 1997 decemberében a Székelyudvarhelyen levő csereháti ügy összes dokumentumát. /Légből szőtt adományozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

1998. február 3.

Nem tudja követni a román-magyar kapcsolatok alakulását, állapította meg Dénes László. Amikor a magyar és román államelnök szélesen mosolyogva magyarázza, hogy a magyar-román államközi viszony soha ilyen jó nem volt, akkor elkezd Dénes László előtt peregni egy szomorú dokumentum, Marosvásárhely fekete márciusa, a kirekesztő alkotmány elfogadása, Székelyföld katonai-rendőri "biztosítással" történő fokozása és nemzetstratégiai céltudatossággal erőszakolt elrománosítása, a cserehát iskola védelmezői elleni kommandós akció, az anyanyelvi oktatás amputálása, az önálló állami egyetem véglegesnek tűnő "elmismásolása", a vissza nem szolgáltatott közösségi, egyházi és magánjavak, a nyelvromlás, az elszórványosodás... /Dénes László: Mosolydiplomácia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

1998. február 11.

Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke állásfoglalást adott ki a román-magyar kapcsolatok helyzetéről. Románia és Magyarország vezetőinek hivatalos megnyilatkozásai a két ország viszonyának példaértékű alakulásáról szólnak. Tőkés László Tabajdi Csaba államtitkár és Tokay György romániai kisebbségvédelmi miniszter derűlátó nyilatkozatait idézte a kétoldalú kapcsolatok kedvező alakulásáról, hozzáfűzve, hogy "a nagy szavaknak, túlzó kijelentéseknek" se szeri, se száma, így volt ez Emil Constantinescu államelnök és népes küldöttsége legutóbbi magyarországi látogatásakor is. A két ország vezetése "nyugati megrendelésre és tetszésre kirakatpolitikát folytat" erre nézve beszédes Livia Plaksnak, a PER ügyvezető igazgatójának a figyelmeztetése: "amennyiben növekszik a zajszint, elmarad a kívülről jövő segítség". A püspök felsorolta a megoldásra váró kérdéseket, ezek között van az elkobzott közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatása, a felekezeti oktatás igények és lehetőségek szerinti helyreállítása, az állami magyar nyelvű felsőoktatás helyreállítása, a jogtalanul felszámolt Bolyai Tudományegyetem visszahelyezése jogaiba, az egyház- és kisebbségellenes megszorításokat kiiktató új tanügyi törvény elfogadása, Székelyföld és más magyar többségű vagy magyarok lakta vidékek etnikai összetétele mesterséges megváltoztatásának leállítása, a székelyudvarhelyi-csereháti helyzet törvényes megoldása, a kisebbségi felekezeteket sújtó vallási diszkrimináció megszüntetése, a magyarellenes gyűlöletkeltő hadjárat elítélése a kormány által és törvény általi büntetése stb. Fájdalmas, állapította meg Tőkés László, hogy "Románia, amelynek hűséges állampolgárai vagyunk, továbbra sem hajlandó a románokéval egyenlő jogokat biztosítani a határain belül élő magyaroknak". Hasonlóképpen fájdalmas, hogy Magyarország az integráció oltárán hajlamos feláldozni. "Sajnálatos továbbá, hogy a Horn Gyula vezette magyar kormány sikertelen szlovákiai kisebbségi politikáját Románia irányában - az erdélyi magyarság rovására - kívánja kompenzálni, másfelől pedig a súlyos belső politikai válsággal küszködő Románia továbbra is valós fedezet nélküli külpolitikai sikerek elérésére igyekszik felhasználni a kormánykoalícióba bevont - és ezáltal semlegesített - Romániai Magyar Demokrata Szövetséget" - olvasható Tőkés László állásfoglalásában. "A Göncz Árpád és Emil Constantinescu által hangoztatott és mindnyájunk által óhajtott történelmi megbékélés, kölcsönös bizalom és jó együttműködés" csak abban az esetben válhat valósággá, hogyha annak útjából "elhárul a legfőbb akadály, a romániai magyarság jogfosztása. A "a romániai magyar nemzeti közösség saját szülőföldjén és közös hazájukban még mindig nem érezheti magát egyenlőnek a többségi román nemzettel". /Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Állásfoglalás a román-magyar kapcsolatok tárgyában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

1998. február 11.

A marosvásárhelyi törvényszék febr. 10-i tárgyalásán február 24-ére napolta el a Szeplőtlen Szív görög katolikus apácarend és Székelyudvarhely tanácsa között az úgynevezett csereháti épület telkének tulajdonjogáról, illetve az adományozás szabályosságáról folyó per tárgyalását. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./ A Szeplőtlen Szív apácarend tagjai a még át nem adott és per tárgyát képező épületbe Remus Opris kormányfőtitkár segítségével költöztek be, a helyi tanács akarata ellenére.

1998. február 18.

Egyes pártok vezetői nem tartják be a koalíciós megállapodásokat, ez a politikai kultúra hiányára utal, állapította meg Varga Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője a vele készült interjúban. Az újságíró megjegyzésére, hogy a tanügyi törvény szenátusi kedvezőtlen elfogadása, a Cserehát-ügyben több mint visszafogott volt a magyar kormány, nem túlzott ez az óvatosság, Varga Attila azt válaszolta, hogy erre a magyarországi politikusok tudnának válaszolni. A képviselő szerint jó lenne, ha Cserehát ügye kikerülne a politika szférájából. /Sike Lajos: Ha lobbizik, az RMDSZ az országnak lobbizik! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

1998. március 21.

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága /VET/ nyílt levelet intézett Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez Bardóczy Csaba érdekében. Bardóczy Csaba meghatározó szerepet vállalt Székelyudvarhelyen a Cserehát-ügyben. Jelentős mértékben ezzel függ össze az ellene folytatott bűnvádi eljárás. A romániai börtönviszonyok ismeretében "alapos okunk van feltételezni, hogy egy estleges börtönbüntetés végrehajtása során Bardóczy Csaba testi épségét is veszély fenyegeti." Ezért fordult a VET az elnökhöz. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

1998. április 8.

Lőrincz György Zajlásban /Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1998/ című könyvéről eligazító az alcím: Tanulmányok, cikkek. A közelmúlt zajlásait foglalta kötetbe: az ötvenes évek kuláküldözéseitől a csereháti árvaházzal kapcsolatos eseményekig. Olvasható a könyvben a hagyományos faluközösségek kezdődő agóniájáról, továbbá az elszenvedett igazságtalanságokról és az embertelenségről. /Oláh István: Nemszép irodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

1998. május 13.

Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor, aki a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalt képviseli a Cserehát-perben úgy véli, az ügy fordulatára lehet számítani. A politikus-ügyvéd találkozott ugyanis a Basel Hilft Alapítvány alelnökével, Rudin Moranddal, aki leszögezte: nem osztja a másik alelnök, az amúgy erőszakosságáról híres Cyill Bürgel véleményét. Az alelnök székelyudvarhelyi látogatása során meglátogatta a Csereháton létesített intézményt, megállapítva, hogy azt nem az eredeti célnak megfelelően tervezték. A lap még megemlíti, az udvarhelyi Cserehát-bizottság internetes tájékoztatói eredményeként, az utóbbi időben igen sok üzenet érkezett, többségük pedig - a lap szerint - igen "kényelmetlenek" az alapítvány vezetősége számára; az internetes érdeklődők ugyanis arra keresik elsősorban a választ, hogy az alapítványi vezetőség miért avatkozik be egy helyi közösség életébe annak akarata ellenére. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

1998. május 21.

Székelyudvarhely város polgármesterének, alpolgármesterének, városi és megyei önkormányzati képviselőinek, valamint a magyar történelmi egyházak képviselőinek közös elhatározásával máj. 21-én megalakult a Csereháti Iskoláért Egyesület. Az egyesület célja, hogy a város lakosainak elvárása szerint a csereháti kisegítő iskola végső megoldásából nem maradhat ki Székelyudvarhely városa. A cél megvalósításához pénzintézeti számlaszámot nyitottak, hogy mindenki hozzájárulhasson a város e nagy gondjának megoldásához. A Csereháti Iskoláért Egyesület vezetőtanácsa: Szász Jenő polgármester az elnök, Kovács Sándor római katolikus főesperes az alelnök, Szőke László önkormányzati képviselő, a Csereháti Bizottság elnöke a titkár. A tagok: Sófalvi László alpolgármester, a városi RMDSZ elnöke, Hegyi Sándor református lelkész, Kedei József unitárius esperes, Derzsy András önkormányzati képviselő. /Felhívás. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./

1998. június 2.

A csereháti perben a bíróság döntése szerint a székelyudvarhelyi önkormányzatnak 482.114.092 lej bélyegilletéket kell fizetnie. Eckstein-Kovács Péter szenátor /Székelyudvarhely önkormányzatának ügyvédje/ kifejtette, hogy meg kell kérdőjelezni ennek az összegnek a jogosságát, ezért azt ajánlotta, hogy az összegnek csak két százalékát. 9642.000 lejt fizessék be. A tanácsülésen elfogadták a városatyák ezt a javaslatot. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 2./

1998. június 8.

Jún. 4-én Bukarestben újabb megbeszélést hívta össze Cserehát ügyében, melyen jelen voltak az építtető Aris Rt. és az apácák képviselői is. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a csereháti ügy jogi képviselője elmondta, hogy az épület még nem készült el és csendőri felügyelet alatt áll továbbra is. Az épület üzemeltetése, fogyatékos gyermekek ellátása horribilis pénzekbe kerül, az adományozó erre nem gondolt, nincs is pénze az üzemeltetésre. Az ellentábor nem akarja, hogy az épület a fogyatékos gyermekeket szolgálja. /Csomafáy Ferenc: Cserehát - zsandárok nélkül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

1998. június 16.

Bardóczy Csaba /Székelyudvarhely/ a Megyei Tanács jogi bizottságának elnöke volt februárig, amikor Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus felmentette. A felmentés egyik indoka a büntetett előélet volt. Bardóczy Csaba ugyanis ittasan vezette kocsiját, ezért felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Bardóczyt magánlaksértéssel is vádolják, csereháti épületbe való "erőszakos behatolás" miatt, ugyanis Bardóczy is részt vett az apácák eltávolításában. Most is hasonlóan cselekedne, nyilatkozta. Miért nem határolódott el az RMDSZ Remus Opris államtitkártól, aki erőszakosan, törvénytelenül elfoglalta a csereháti épületet? - kérdezte Bardóczy. Verestóy szenátor viszont azt nyilatkozata - és ezt átvette a román sajtó -, hogy egy ilyen ügyért az Egyesült Államokban Bardóczy Csaba tíz év börtönt érdemelne. - Bardóczy elmondta, hogy a csereháti ügyben az építkező Aris Industrie vezetője Aristide Roibu a Securitate tisztje volt, majd később, a Ceausescu-rendszerben nagykövet. Az építkezésnél a diktátor Svájcba mentett pénzének átmosásáról lehetett szó. Szakemberek szerint ugyanis az építkezés nem kerülhet többe másfél millió dollárnál, Cyrill Bürger viszont 7-11 milliós összeget emlegetett. - Kristály Lehel kérdésére válaszolva Bardóczy Csaba kijelentette, hogy egyes RMDSZ-tisztségviselőknek kifizetődő a koalíciósdi. Az egyik hetilap közölte név szerint, hogy egyes tisztségviselők mennyi pénzt kaptak. Nem számoltatták el őket, ugyanakkor "szembetűnő, hogy egyik-másik szenátorunk vagy képviselőnk mennyit utazik minden konkrét eredmény nélkül." "Látványos gazdagodásukról a tények beszélnek: birtokok, villák, bankbetétek, luxusautók, víkendházak itthon és külföldön..." / Kristály Lehel: Bardóczy vesszőfutása. Aki átlátott a szitán. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 16./

1998. július 1.

Aristide Roibu beperelte Kolumbán Gábort, aki a csereháti ügyről kiadott nyilatkozatában megállapította: Aristide Roibu szubverzív tevékenysége miatt a csereháti épületet a központi sajtó egyszerűen görög katolikus árvaháznak nevezi. Ebbe a nyilatkozatba kötött bele Roibu, mert szerinte a szubverzió államellenes összeesküvést jelent és azt állította, hogy Kolumbán Gábor ezzel vádolja őt. Vasluiban volt az első tárgyalás jún. 18-án, azonban Roibu nem jelent meg. Végül jún. 29-én elkezdődtek a tárgyalások. Roibu a tárgyaláson Kolumbán románellenes tevékenységét hangoztatta, az eredeti vádra nem is tért ki, a bíró azonban nem figyelmeztette ezért. - Kolumbán Gábort kormánytanácsosnak kinevezték, ő szerette volna megtartani Hargita megyei tanácselnöki tisztségét is. Nehéz helyzetbe került, ugyanis tanácselnöki tisztségéből felfüggesztették, a kormánynál pedig közölték vele, hogy amíg státusa nem tisztázódik, nem kap fizetést. /Ehrenkratz Judit: Kormány és törvényszék között. = Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), júl. 1-7./

1998. július 30.

Kovásznán egy bukaresti kft. tulajdonában levő szakszervezeti üdülőház tulajdonjogát át akarják játszani a Kovászna-Hargita megyei ortodox püspökség javára, ortodox apácák üdültetésére, illetve ortodox kápolna építésére. A terület tulajdonjogát a kovásznai polgármesteri hivatal és a bukaresti kft. 1992 óta vitatja. A kovásznaiak eddig alsó fokon elvesztették a pert. /Újabb "Cserehát" a láthatáron? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

1999. január 22.

Kolumbán Gábort, Hargita megyei tanács elnökét rágalmazási perben 20 millió lej büntetésre ítélték, igaz, hogy végrehajtását fölfüggesztették egy évre, priusszal jár. Ez károsítja a jóhírét, és nyilvánvaló, hogy ez is volt a cél. Kolumbán Gábor kifejtette: "véleményem szerint az a nyilatkozat, aminek az alapján elítéltek, semmi értelemben sem sértette Aristide Roibu úr személyiségét". A többi büntetés is mértéken felüli. "Az 1 milliárd lej erkölcsi kártérítés túlzottan nagy, nyilván, anyagi romlásba akarnak dönteni vele. Nekem nincs vagyonom. A keresetemből élek. Nem is tudják rajtam behajtani az 1 milliárd lejt." - nyilatkozta Kolumbán Gábor. "A csereháti konfliktus rendezésének semmiképpen sem kedvez ez a per, hiszen hasonló perek vannak folyamatban, és várható, hogy az érdekelt felek közötti viszony az eddiginél még rosszabb lesz. És a dolog furcsasága, "jogi fintora", hogy pontosan én voltam az a magyar politikus, aki a bázeli tárgyaláson ésszerű megoldást javasoltam, ezelőtt, immár, két évvel." A "csereháti intézmény bármikori provokáció forrása - lesz és marad - a megye területén." /Zsehránszky István: Rendkívül súlyos ítélet. Beszélgetés KOLUMBÁN GÁBORRAL, a Hargita megyei tanács elnökével a vaslui-i per után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

1999. január 29.

Tokay György lemondásának elfogadása csupán személycserét jelent, nem pedig koncepcióváltást az RMDSZ kisebbségi politikájában - hangsúlyozta a Kisebbségvédelmi Hivatal új vezetője, Eckstein-Kovács Péter a Szabadságnak adott interjújában. Kifejtette, hogy tevékenysége keretét a kormányprogram, illetve a hivatalnak a szervezési és működési szabályzata adja meg. Prioritásként akarja kezelni a kisebbségek oktatással kapcsolatos jogainak képviseletét, a nyelvhasználat kérdését a közigazgatásban és a bírósági gyakorlatban, valamint a közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatását. Célja az, hogy megjelenítse a kormány ülésein az RMDSZ álláspontját. Eckstein-Kovács Péter sorozatosan felvállalt jelenleg is folyamatban levő pereket (mint például Székelyudvarhely önkormányzatának jogi képviselete a csereháti árvaház ügyében), azonban új tisztsége összeférhetetlen az ügyvédi tevékenységgel. Csakis úgy vállalta el ezt a megbízatást, hogy ígéretet kapott: megfelelő színvonalon helyettesítik majd ezekben az ügyekben. /Sz. K.: Érvényesíteni az eddig megfogalmazott prioritásokat. Eckstein-Kovács Péter, a Kisebbségvédelmi Hivatal új vezetője nyilatkozik lapunknak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

1999. február 13.

Febr. 13-án Nyárádszeredában harmadik állomásához érkezett az RMDSZ-en belüli Fórum mozgalom. A Fórum mozgalom kezdeményezője, Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta: politikai opcióként artikulálódik az, amit eszmei szinten hirdettek meg. A tiszteletbeli elnök sajnálkozott, miért kellett akkora hűhót csapni, annyi akadályt állítani e fórum elé, hiszen végeredményben ma már bárki láthatja: nem kívülálló erőként jelentkezett a Fórum, hanem mindenkoron ragaszkodott a szövetségi keretekhez. Tőkés Lászlón kívül Toró T. Tibor és Izsák Balázs tartott előadást. Toró Politikai felelősségvállalás és alternatíva címmel járta körül az RMDSZ közösségi szerepvállalását. Szerinte egy csapat, amikor közösséget képvisel, soha nem vághat alternatíva nélkül a politikai szerepvállalásnak. Az alternatívanélküliség rossz politika. Saját erőinket kell mozgósítanunk a közösség ügyei érdekében, amit sajnos, az elmúlt két évben, a kormányzásra összpontosítva elmulasztottunk - vélte Toró T. Tibor. Izsák Balázs Elintézés vagy intézményes garanciák című elemzésében azt fejtegette, hogy az RMDSZ területi szervezeteit nem egyszer éri bírálat az országos vezetés részéről, mert nem elég hatékonyak a helyi szintű koalíciós tárgyalások. A kérdéskört kezdetben indokolatlan, művi titokzatosság lengte körül, majd a hamis információk tömkelege következet. Ha tisztán akarunk látni, akkor a diplomatikus szótekerés helyett ki kell mondanunk az igazat: az ún. "koalíciós tárgyalás" rendszerváltást takar-e a választói elvárásoknak megfelelően, vagy csak a konc elosztását, s a színfalak mögötti, de már színfalakat is feldöntő és letépő balkáni pankrációt a húsosfazék körül. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. Negyedik nekifutásra sikerült. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform nevében dr. Bartha András Nyílt levelet olvasott fel, amelyet az aláírók dr.Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő ügyében Románia belügy- és külügyminiszteréhez intéztek. Először az Iliescu-rendszer, a Vacaroiu kormány nyilvánította persona non gratának dr. Eva Maria Barkit. Az Iliescu-rezsim ugyanakkor, 1994. október 6-án minősítette Románia közellenségének Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformját, Katona Ádámot, az EMK platform elnökét, valamint dr. Csapó József szenátort, az RMDSZ autonómia tervezetének kidolgozóját. Másodszor pedig 1998 októberében a volt belügyminiszter, Gavril Dejeu egy diktatúra-korabeli törvényre (25/1979. dec. 17) hivatkozva tiltotta ki újabb három évre Románia területéről dr. Eva Maria Barkit, akinek az önrendelkezésről kifejtett gondolatai összhangban vannak az ezredvégi európaisággal, és nem veszélyeztetik egyetlen ország, így Románia érdekeit sem. A levél aláírói kérik Barki asszony kitiltásának haladéktalan feloldását. Katona Ádám a Magyar Köztársaság kormánypártjaihoz írt nyílt levelét olvasta fel. Levelében azt kérte, hogy - az 1998. szeptember 12.-i alsócsernátoni fórumon is támogatólag elfogadott - alábbi kérésüket a soron következő magyar-magyar csúcstalálkozón napirendre tűzni szíveskedjenek: biztosítson a Magyar Köztársaság kormánya védőhatalmi státust a jelenlegi magyarországi határokon kívül élő valamennyi magyar számára. - Katona Ádám, az EMK elnöke, és még néhányan az emlékezetes alsócsernátoni polgári fórum szereplői közül idézést kaptak a brassói táblabíróság ügyészéhez. Törvénysértő módon a brassói ügyészség nem tüntette föl, hogy milyen ügyet is rejt a 311/P/1998-as számú "Dosar penal. Katona Ádám beszélt az Agache-féle kézdivásárhelyi 89-es rendőrgyilkosság ügyéről, amelyben harmadszor is elhalasztották az ítélethozatalt, ami súlyos bírói hiba. A bíróság nem adott lehetőséget a védőtanúk meghallgatására, ami szintén súlyos jogi vétség. Mindezek mellett közismert az 1990. jan.4-i elnöki kegyelmi dekrétum, melyet az oroszhegyi és zetelaki ügyet kivéve mindenhol alkalmaztak. A vádlottak felkérésére az ügy monitorizálását vállalta az EMK. Hasonlóan cselekedett a Magyarok Világszövetsége is, melynek küldöttgyűlése egyöntetű szavazással fölvállalta ezen ügy nemzetközi szintre emelését. Tőkés András tömör hozzászólásában kimondta: Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz. Az erdélyi magyarság ragaszkodik anyanyelvéhez, akárcsak az erdélyi románság. Bardóczy Csaba Székelyudvarhelyről az követelte, hogy az RMDSZ hívja vissza, vonja felelősségre és büntesse meg a Verestóyék csapatát, Borbély Zsolt Attila pedig az autonómiának akár konfliktusok árán való megteremtése mellett tette le a garast. Tőkés László püspök a fórumról elmondta, hogy a fórum kezdeményezés elérte a célját. Erjedési folyamatot indított el. Nyárádszeredában határozat született arról is, hogy a kongresszusig minden hónapban tartanak hasonló jellegű fórum-találkozót, a legközelebbit éppen a Szilágyságban. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. "Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./ A fórumon mintegy 300-an voltak jelen. Tőkés László kifejtette, hogy a fórumok mozgalommá nőttek ki. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök úgy látja, "az RMDSZ-kormányzás" zsákutcába vezet: "Élni kell a mást csinálás alternatívájával, nyilván másokkal, mint a jelenlegi vezetés". A Népújság nehezményezte azt, hogy a "mást csinálás" mit is jelent valójában, a fórumon nem lehetett megtudni. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ A fórumon felolvasták a nemrég balesetben elhunyt szovátai Bíró István dolgozatát. Bíró hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság gazdasági és anyanyelvi elsorvasztása ma is folytatódik: az ortodox templomok és püspökségek egyre nagyobb teret hódítanak Székelyföldön, a székelyudvarhelyi Cserehát ügye megoldatlan, Sepsiszentgyörgyön laktanyákat hoznak létre, miközben a kisebbségi magyarság a túlélésért küzd. /Gergely László: Alsócsernátontól Nyárádszeredáig. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), febr. 19-25./

1999. február 24.

Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök védelmében nyílt levélben fordultak Emil Constantinescu államfőhöz, Radu Vasile miniszterelnökhöz és Valeriu Stoica igazságügy-miniszterhez a Hargita Megyei Tanács képviselőtestületének és a megye közigazgatási hivatalának tagjai. Kolumbánt - egy fordítási hiba miatt szándékosan félreértett szövegrészre hivatkozva - rágalmazás címén első fokon 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte a Vaslui-i bíróság, ezen túlmenően pedig egymilliárd lej kártérítés kifizetésére és 10 millió lej perköltség megtérítésére. A Hargita Megyei Tanács elnökét a csereháti árvaház épületének vitatott ügyével kapcsolatos közleménye miatt perelte be az ingatlant kivitelező cég igazgatója. Kolumbán Gábor sikeres megyei vezető, és ha az ítéletet a törvényszék megerősíti, s az jogerőre emelkedik, le kell mondania tanácselnöki tisztéről is. /Nyílt levél Kolumbán-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

1999. március 3.

Kolumbán Gábor a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke, és egyike a legtöbb nemzetközi tisztséget viselő RMDSZ-politikusoknak. Az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa tagja, és a Föderalizmus, Regionalizmus és Kisebbségi Munkabizottság elnöke, a Helyi és Regionális Információs Társadalmi Bizottság tagja, az Európai Régiók Gyűlése (AER) Kisebbségi Munkabizottságának elnöke. Kolumbán Gábort a vaslui-i bíróság rágalmazásért 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte, 1 milliárd lej (100 000 USD) erkölcsi kártérítés és 10 millió lej perköltség megfizetésére kötelezte. A magánvádló Aristide Roibu, aki a bukaresti székhelyű Aris Industry S. A. ügyvezetőjeként felépítette a székelyudvarhelyi csereháti ingatlant, és azt átjátszotta egy frissiben megalakított görög katolikus apácarendnek. A székelyudvarhelyi csereháti ingatlanról köztudott, hogy súlyosan terheli a román?magyar viszonyt, az ügyet a román sajtó nagy része magyarellenes uszításra használja fel. Kolumbán Gábor 1997. május 30-án hivatalos közleményt adott ki, amelyben rögzítette azt, hogy "minden, a beruházást elindító dokumentumban (haszonbérleti szerződés, építési engedély, a projekt témájának bemutatása) az épület székelyudvarhelyi gyermekek részére épített kisegítő iskolaként szerepel, azzal a céllal, hogy a kis befogadó képességűnek bizonyuló oklándi iskolát ide költöztessék." Aristide Roibu alattomos ténykedése révén ez az épület egy székelyudvarhelyi görög katolikus gyermekotthonná változott. Önként adódik tehát a kérdés, vajon a humanitárius beruházás ürügye nem egyéni üzleti érdekeket rejt? Az indulatosság és agresszivitás, amellyel Aristide Roibu kifejti nézetét anélkül, hogy a beszélgetések során felmerült kérdésekre válaszolna, arra késztet, hogy az illetékes szervekhez forduljunk, kérve a pénzügyi átutalások törvényességének, a behozatalnak és az építkezés költségeinek felülvizsgálását." - Aristide Roibu ezt rágalmazásnak vélte, és panasszal fordult a kijelölt vaslui-i bírósághoz, azt állítván, hogy e kijelentés szerint őt azzal rágalmazta meg Kolumbán Gábor, hogy "szubverzív" tevékenységet folytat, ergo, "veszélyeztette, aláásta az állam belső rendjét". A nyilvánvalóan elfogult vaslui-i bíróság elítélte Kolumbán Gábort. Kincses Előd megjegyezte: egész egyszerűen nem értette, hogyan is állapíthatta meg a vaslui-i bíróság: fennállnak a rágalmazás tényálladéki elemei. Mindenekelőtt nem a vitatott alattomos kifejezést tartja rágalmazónak, amelyet románul egyébként helyesen nem szubverzívnek, tehát Roibu olvasatában az állam belső rendjét aláásónak kellett volna fordítani, hanem perfidnek (e fogalomnak viszont semmi köze sincs az államrendhez). Az ítélet indoklása szerint a rágalmazást azáltal követte el Kolumbán Gábor, hogy azt állította: a sértett jogtalanul, a svájci Basel Hilft Alapítvány felhatalmazása nélkül ajándékozta a kérdéses csereháti ingatlant az apácarendnek. Ez az indoklás azért is érthetetlen, mert a csereháti ingatlan tulajdonjogi helyzetéről a marosvásárhelyi bíróságon folyamatban van egy per - mindaddig tehát, amíg a polgári bíróság jogerősen nem állapítja meg, hogy az ingatlan ajándékozása szabályos volt, hogy annak ki is a jogos tulajdonosa, bárkinek jogában van ebben a kérdésben szabadon véleményt nyilvánítani. Aristide Roibu panasza nem is vonatkozott az ajándékozással kapcsolatos véleményre, ő a szubverzív kifejezést panaszolta, tehát az ítélet ebből a szempontból is szakmailag elképesztően dilettáns. A vaslui-i megyei törvényszék - gyanús gyorsasággal - a fellebbezési tárgyalást már március 10-ére ki is tűzte. Kolumbán Gábor időközben a Román Legfelsőbb Ítélőtáblához fordult, és kérte az ügynek az áthelyezését, annál is inkább, mivel a bűncselekmény elkövetési helye szerint az illetékes bíróság a csíkszeredai lett volna. Ez az ítélet felveti a román hatóságoknak és igazságszolgáltatásnak az "Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről" 10. cikkelyéhez, a véleménynyilvánítás szabadságához való viszonyulásának kérdését. Ez a cikk kimondja azt, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és hogy e jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Elfogadhatatlan a politikai szólásszabadságnak a bírói út felhasználásával való korlátozása. Ezzel az ítélettel is a román igazságszolgáltatás túllépte az egyezmény biztosította szólásszabadság korlátozási lehetőségeket, s vétkesen korlátozta a politikus véleménynyilvánítási szabadságát. Kincses Előd szerint "jogosan elvárjuk, hogy a román állam az idézett egyezmény szellemében védje meg Kolumbán Gábort." /Kincses Előd: A véleménynyilvánítás szabadsága és a román igazságszolgáltatás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

1999. március 6.

Márc. 5-6-án tartotta meg Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban a Reform Tömörülés RMDSZ-platform kongresszusát. A rendezvényre sok hazai és határon túli politikus elküldte személyes üzenetét a mintegy 60 kongresszusi résztvevőhöz. Németh Zsolt külügyi államtitkár levelében hangsúlyozta: " A magyar nemzetpolitikai stratégia célja, hogy a szomszédos országok magyar kisebbségei egyénileg és közösségként megőrizzék önazonosságukat, megmaradjanak és gyarapodjanak szülőföldjükön, ott, ahol több mint ezer éve élnek." Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az ötven évvel ezelőtti helyzethez hasonlította a romániai magyarság jelenlegi helyzetét: "akkori vesztünk sorsszerű volt... ez esetben viszont úgy ítélem, hogy alapvetően más a helyzet". Patrubány Miklós VET-elnök levelében a zsákutcába jutott RMDSZ-ről úgy vélte, hogy vissza kell állítani a szövetség becsületét. Dr. Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője szerint a Reform Tömörülés, hasonlóan a Fideszhez, egy fiatalabb politikusi nemzedék életszemléletét mondhatja magáénak. A rendezvényen a küldöttek megegyeztek abban, hogy a közelgő RMDSZ-kongresszusra nem küldenek saját jelöltet az elnöki tisztségre. Határozatukat azzal indokolják, hogy alapszabályzat módosítási javaslatot nyújtanak be és kérni fogják, hogy a szövetségi elnököt ne a kongresszus válassza meg, hanem ennek kinevezését halasszák a belső választások utánra. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az RMDSZ politizálási centrumát Bukarestből Erdélybe kell áthelyezni. Az RT-kongresszus tiltakozó állásfoglalást fogadott el a romániai igazságszolgáltatás magyarellenes döntései ügyében: "Az utóbbi hónapokban olyan aggasztó jelenségsorozat bolygatta meg a romániai magyar közösséget, amely egyértelműen utal arra, hogy a magyarellenes politikum nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra. Mindenekelőtt az úgynevezett Agache-perben, a csereháti ingatlan, a Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök, valamint a csernátoni RMDSZ-fórum ügyében megnyilvánult ügyészségi-bírósági magatartásra gondolunk. Amennyiben nem történik meg az igazságtalan, diszkriminatív döntések korrigálása, joggal feltételezhetjük, hogy Romániában veszélybe került a jogállamiság, és a szélsőséges politika erőt vesz a pártatlan igazságszolgáltatáson." - A kongresszuson Borbély Zsolt Attila előterjesztette az RT ideológiai önmegfogalmazásának dokumentumát, amelynek értelmében a Reform Tömörülés az önálló magyar érdekeken alapuló politizálás híve. - A kongresszuson megvitatták és elfogadták a Reform Tömörülés 12 pontját, aminek vázlatát a platform hírlevele tette közzé: "1. Az RT ideológiai alapvetése. Helyünk az erdélyi magyar politikai palettán (keresztény értékeket hangsúlyosan felvállaló nemzeti szabadelvűség); 2. Milyen RMDSZ-t akarunk? (Plurális belső integráció, önkormányzati modell, Erdély-központúság, belső választások fontossága); 3. Autonomista politikát! (Autonómia versus nyelvi jogok); 4. Összmagyar integráció: az EU-atlanti integráció és a magyar nemzetrészek jogállása; 5. Regionalizmus, az erdélyi értékek és érdekek hangsúlyos megjelenítése; 6. Viszonyulás az RMDSZ kormányzati szerepvállalásához - az autonómia prizmáján keresztül, kritika, kiút a jelenlegi helyzetből; 7. Új típusú partnerség kialakítása a román demokratikus politikai erőkkel; 8. Oktatáspolitika - magyar egyetem!; 9. Gazdasági felemelkedésünk feltételei; 10. Az RT álláspontja az RMDSZ és a civil szféra viszonyáról; az egyházak kiemelt szerepe a közösségépítésben; 11. Az RT és a szervezett ifjúság, az ifjúság politikai és közéleti szerepvállalásának elősegítése; 12. Viszonyulás a csángó kérdéshez (erkölcsi kötelesség és politikai racionalitás)." /Nem küldenek saját jelöltet az elnöki tisztségre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

1999. március 23.

Egymás után kap ajándékba a kormánytól ingatlanokat a csíkszeredai ortodox püspökség. 1998 márciusában a kormány a püspökségnek adományozta az egyik kereskedelmi társaság ingatlanjait. Az RMDSZ vezetői szerint ezt a döntést nem a kormányzásban részt vevő RMDSZ-nek kellett volna megvétóznia, hanem a helyi önkormányzatnak. Később a kormány a Román Kereskedelmi Bank csíkszeredai volt székházát is az ortodox püspökségnek ajándékozta. Az RMSZ helyi szervezete közleményben tiltakozott, de ezzel nem változott semmi. Amennyiben Hargita megye térképén bejelöljük az ortodox egyház szerzeményeit, akkor látni kell, "hogy jól kifundált stratégia szerint rakják le a székelyföldi tömbmagyarság kellős közepén az elrománosítás pilléreit." Marosfőn görögkeleti kolostor épül. A Gyimesekben szintúgy. A csereháti példa ismert. Szentegyházán ortodox templomot akarnak építeni. Székelyföldön a belügyi, katonai /laktanyák/ és gazdasági téren is látható az előnyomulás. /Román Győző: Püspökség a bankban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 23./

1999. június 3.

A Legfelsőbb Törvényszék május 27-én tárgyalta Kolumbán Gábor megyei tanácselnök kérését, hogy az ellene folyó rágalmazási tárgyalást fellebbviteli fokon Vasluiból más megyei törvényszékre áthelyezzék. Az ítélet értelmében a következő per színhelye Máramaros megyében lesz, az időpontról még nem döntöttek. Mint ismeretes, alapfokon a vaslui-i bíróság úgy ítélkezett, hogy Aristide Roibunak, aki a székelyudvarhelyi csereháti ügyben mint adományozó szerepel, Kolumbán Gábor 1 milliárd lej erkölcsi kártérítést köteles fizetni, amiért egy nyilatkozatban rávilágított az üzleti érdekek összefonódására és "szubverzív"-nek nevezte Roibu udvarhelyi ténykedését. (A Hargita Népe nyomán) /Máramaros megyébe helyezték Kolumbán Gábor perét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

1999. június 16.

A csíksomlyói Szent Anna Iskola, az ország egyetlen magyar nyelvű kisegítő szakiskolája kilátástalan helyzetben van. A tulajdonképpen Hargita és Kovászna megyei enyhén és közepesen értelmi fogyatékos gyerekek tanítására hivatott iskola már évek óta nem tudja fogadni a háromszékieket, helyhiány miatt. A 136 diák így is eléggé nyomorúságos körülmények között lakik, étkezik. A Szent Anna Iskola gondja, hogy öt épületben szétforgácsoltan működik. A tanügy általános pénztelensége őket is komolyan érinti. Nincs miből élelmet venni a gyerekeknek, nincs ahol lakniuk, nincs műhely, ahol a szakmát tanulják. Gergely Borbála igazgatónő nagy szeretettel beszélt tanítványairól. Mindenki elsősorban Cserehátra /Székelyudvarhely/ gondol, arra az épületre, amely ilyen iskola számára épült, és amelyben most néhány apáca teng-leng. A kormány segítsége nélkül ez nem megy. /Adósságok és helyhiány hálójában. Túlélési gondok a csíksomlyói Szent Anna iskolánál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./

1999. június 18.

A csereháti iskola építkezési engedélyének meghosszabbítási perét elveszítette Székelyudvarhely Bukarestben. Borbély László államtitkár a tárgyalás előtt egy nappal írta alá azt a dokumentumot, melyre a Szeplőtelen Szív apácarend jogi képviselete alapozott, és amellyel nyert a tárgyaláson. Borbély László, az RMDSZ színeiben lett kormánytisztviselő, azután írta alá az általunk is mellékelt dokumentumot, miután lezajlott a találkozó a minisztériumban Székelyudvarhely képviselete, valamint a Szeplőtelen Szív görög-katolikus kongregáció érdekeit képviselők között. Ott ígéretet tett Szász Jenő polgármesternek: nem ír alá semmi olyat, ami a bírósági tárgyalás átpolitizálását jelenthetné. Nem így történt. Kérdés, hogy lehet-e egy valamilyen szempontból kisebbségi érdeket feláldozni a többségi érdekekért. Marad a kérdésfelvetés akkor is, ha a többséget a romániai magyarság, a kisebbséget pedig a még utolsó, majdnem száz százalékosan magyar Székelyudvarhely város jelenti. Bár érthető, hogy az RMDSZ politikájának a csereháti kérdés csupán egy kérdés, Udvarhely számára sok tekintetben a kérdést jelenti. A Szeplőtelen Szív kongregáció ugyanis teljesen kizárja az önkormányzattal való együttműködést, valamint kisegítő iskola helyett árvaházat akar működtetni az épületben, ami nem felel meg a területbérbeadási szerződésben foglaltaknak, melyben a román görög- katolikus apácarend érdekeit képviselő ARIS INDUSTRIE Rt., valamint az udvarhelyi polgármesteri hivatal megállapodott. Az önkormányzat azzal tudta ez idáig befagyasztani a megállíthatatlant, hogy az alapperben (a területbérbeadási szerződés megszegésének kérdésében) születendő végleges bírósági döntésig a csereháti kisegítő iskola építése fel volt függesztve. Ugyanis ez az egyetlen olyan adminisztratív döntés, melyben nem lehet megkerülni az önkormányzatot. A sors, vagy a politika (?) fintora, hogy éppen egy RMDSZ államtitkár kézjegye miatt veszítette el utolsó aduját az utolsó, 98 százalékban magyarlakta romániai város. /Szőke László: Feláldozta-e Udvarhelyet az RMDSZ? = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), jún. 18./

1999. június 19.

Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ Maros megyei elnöke átvette az időközben miniszterré kinevezett Eckstein-Kovács Pétertől a csereháti ügyben a székelyudvarhelyi tanács képviseletét. Összefoglalta a bonyolult ügy újabb fejleményeit. Jún. 15-én lett volna a bukaresti Legfelsőbb Ítélőtáblán a csereháti persorozat legújabb felvonása, azonban az Aris Industrie ügyvédje orvosi bizonyítványra hivatkozva kérte a halasztást, ennek helyt adtak. A következő tárgyalás szept. 29-én lesz, akkor a Legfelsőbb Ítélőtábla ítéletet hoz. /Máthé Éva: Újabb halasztás a csereháti ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

1999. október 5.

A bukaresti Legfelső Törvényszék helyt adott a székelyudvarhelyi önkormányzat felülvizsgálati kérésének és hatályon kívül helyezte a Maros Megyei Törvényszék és a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítéletét, egyben elrendelte az ügy újratárgyalását. Az udvarhelyiek által jól ismert területvitáról van szó, valamint az Aris Industrie Rt. ajándékozási szerződéséről, amelynek alapján ez a bukaresti cég az ingatlant (az épületet) a Szeplőtelen Szív görög katolikus apácarendnek adományozta. A felperes - vagyis a város - kéri az eredeti helyzet visszaállítását. Székelyudvarhely csereháti ügyvédje, dr. Kincses Előd közölte az udvarhelyi Polgármesteri Hivatallal azt is, hogy a bukaresti Legfelső Törvényszék kimondta: annak idején az udvarhelyiek szabályosan bélyegezték fel a felperesi kérelmeket, nem lett volna szabad az ellen kifogást emeljen a vásárhelyi táblabíróság, ugyanis a bélyegilletékek megállapítása, illetve elbírálása pénzügyi hatóságok dolga. /Székelyudvarhely: él a remény Csereháton. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

1999. október 12.

lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-163