udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
617
találat
lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-600 | 601-617
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2005. június 28.
A csernátoni művelődési napok harmadik napján került sor a IV. Ikavári Néptánctalálkozóra, melyre idén a szervezők pénzhiány miatt csak két csoportot hívtak meg. A szervezők nevében Niczuly Ödön emléklapot nyújtott át Gergely Zoltánnak, a Perkő Táncegyüttes vezetőjének, aki immár 29 esztendeje irányítja a szentléleki csoportot. A néptánctalálkozó késő estébe nyúló majálissal ért véget. /Iochom István: IV. Ikavári Néptánctalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./2005. június 28.
A 71 éves Szakács János kutató szenvedélye 1952-ben kezdődött, amikor a fémipari szakiskola diákjaként a kötelező szakirodalom helyett az újsággyűjteményeket kezdte lapozni a könyvtárban. A műszaki egyetem hallgatójaként figyelme a szakmai olvasmányok felé fordult. Minden délután munka után két órát olvasgatott a kolozsvári központi könyvtárban. Amióta nyugdíjas, több ideje jut szenvedélyére. Ez idáig legterjedelmesebb alkotása a Bonchidai Hírek. Öt év alatt 2577 újságcikket gyűjtött össze, ezek összesen 1600 oldalt töltenek ki. Az anyagok 1870 és 2000 között íródtak, s valamilyen szempontból kötődnek Bonchidához. Tűzesetekről, báli beszámolókról, a Bánffy család sorsáról, árvízi tudósításokról szólnak, de statisztikák, rendeletek, helyi hírek is vannak benne. A két kötetet fotók, képeslapok, különböző dokumentumok illusztrálják. A két vaskos kötettel hiába kilincselt a szerző, nem talált támogatókat a kiadásra. Az első kiadás 1997-ben „jelent meg”: a gyűjteményt eddig 28 példányban köttetett be saját költségén a szerző. Alapítványokhoz, művelődési egyesületekhez, könyvtárakhoz juttatta el a dokumentumgyűjteményt, de kedvező véleményt sehonnan sem kapott. Egy példány a Széchényi Könyvtár tulajdonában van. Elkészült újabb munkája: Válaszúti Hírek. A bonchidai kötet is kiegészítésre szorul, „megjelenése” óta még 800 cikk gyűlt össze. Jelenleg a szoborsorozaton dolgozik, de készített összeállítást Wass Albertről is. A ledöntött kolozsvári magyar szobrokról az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte Trianon megemlékezésen tartott előadást. Szakács János minden egyes napon bemegy a kolozsvári központi könyvtárba. Amikor a kutatott témához anyagot talál, szó szerint leírja egy kis papírlapra. Otthon pedig lemásolja egy A4-es lapra. /Szentes Szidónia: Régi lapok búvára. Szakács János régi folyóiratokat lapozgat. A ledöntött erdélyi magyar szobrokról szóló sorozatát az olvasók rendszeresen láthatják az Erdélyi Napló hasábjain. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 28./2005. június 28.
Bözöd közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozik. Bözöd faluban az 1992-es népszámláláskor 780 személyt jegyeztek, ebből 745-en magyarnak, 33-an romának és 2-en románnak vallották magukat. A faluban négy éve létrehoztak egy orvosi rendelőt, a családorvosok heti egy alkalommal rendelnek. Három hete az unitárius ifjúsági szervezetnek, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesületnek létrejött egy helyi szervezete, amit BÖDFIE-nek kereszteltek el, vezetője Tordai Kinga. A fiatalok már több alkalommal találkoztak, ugyanis Berei Kálmán irányítása alatt a falunapokra aratótánccal készülnek. A szalmák falvában egy régi hagyományt szeretnének újból életre kelteni. A Bözödi György Általános Iskolának 87 diákja van. Egy belga vállalkozó, cserkészcsapat-vezető házat vásárolt a faluban. Az épületben szállodát szeretne kialakítani. A belga befektető táborok szervezését tervezi, a helyi lakosságot az alapélelmiszerek felvásárlásával támogatná. /Mészely Réka: Szalmacsodák falva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./2005. június 28.
Október 29-én ünnepli megalakulásának félszázados évfordulóját Erdőszentgyörgy líceuma. Az alkalomra tervezik a névadó ünnepséget is – Rhédey Claudia grófnő mellszobrának felállításával a kastély előtti parkban. Alkotója Székely József, erdőszentgyörgyi származású, Székelyudvarhelyen élő szobrász-tanár. A Bodor Péter Művelődési Egyesület emlékkönyv megjelentetését tervezik az ötvenéves jubileumra. Kérik mindazokat, akik az iskolához fűződő emlékeiket szeretnék megosztani másokkal is, írásaikat juttassák el az Erdőszentgyörgyi Figyelő című helyi lap címére. /b. d.: Iskolaünnep – szoborral, emlékkönyvvel. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./2005. június 28.
Június 23-27. között hatodik alkalommal került sor a Szent László-legendához kapcsolódó Lármafa-találkozóra. Az EMKE védnöksége alatt, a Magyarok Székelyföldi Társasága, a Cserhalmi Művelődési Egyesület és a felvidéki Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség szervezte a Lármafa-találkozót. A rendezvény fő feladatának a Szent László kultusz megőrzését tekinti. Az idei találkozó vendégei azok a felvidékiek voltak, akik lehetővé tették a negyedik és ötödik Lármafa- találkozó megszervezését. A cserhalmi ütközetnek emléket állító Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkére a karaván tagjai június 26-án érkeztek. A cegőtelki emlékparkban a különböző régiók és települések képviselői kopjafát helyeztek el. /Lármafa-találkozó hatodszor. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./2005. június 28.
Ötödik éve emlékezik meg a maroknyi szászvárosi magyar közösség a város, a Hunyad megye, sőt egész Erdély életét meghatározó Kuun grófokról. Idén gróf Kuun Géza halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a helyi református templomban. Nagybátyja, a szászvárosi kollégiumot és az algyógyi földműves iskolát, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet alapító gróf Kun Kocsárd. Nagy idők nagy embere volt – emlékezett rá Dáné Tibor Kálmán, az EMKE mai ügyvezető elnöke. A Kun családban a kitartó, kemény munkával szerzett vagyon mellett különös érték szállt nemzedékről nemzedékre: a közösség, a nép, a nemzet szeretete és szolgálata. – A szórványban tartósan fenntartani csak intézményteremtéssel lehet – hangsúlyozta Dáné Tibor. A rendezvény zárásakor megkoszorúzták a templom előterében felállított két Kun mellszobrot. /Gáspár-Barra Réka: 100 éve hunyt el gróf Kuun Géza. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./2005. június 28.
A székelyudvarhelyi Nagy Péter festőművész /sz. Bikafalva, 1936. febr. 27./ nyugdíjazásáig munkásként, majd tervező technikusként dolgozott. 1960 óta fest, sok közös kiállításon vett részt, s egyéni tárlatainak száma is meghaladja a harmincat. Székelykeresztúron június 19-én, a Molnár István Múzeumban nyitották meg újabb kiállítását. Fülöp Lajos múzeumigazgató megnyitóbeszédében elmondta, hogy a papi családban született ifjú tehetségnek nem adatott meg a felsőfokú képzés lehetősége. Képein fel lehet fedezni a történelmi értékeket is hordozó falurészeket, utcákat, házakat – néhány közülük csak Nagy Péter ecsetje nyomán marad fenn. /László Miklós: Nagy Péter képzőművészeti kiállítása Keresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 29./2005. június 28.
A Hét hetilapban Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányának február 17-én történt közlése után kibontakozott vitát összegezte Parászka Boróka, a lap főszerkesztője. Parászka Boróka mást várt, elemzést, értelmezést. Nem akarja a vitát lezárni. Szerinte nem egy pör zajlott és reméli, előkerülnek új szempontok. Parászka szerint a vitában hallgatott a hazai irodalom, hallgatott a kolozsvári irodalom tanszék, hallgattak az irodalmi lapok szerkesztői, sorolta elmarasztalóan. Elárulta, hogy őt az RMDSZ csúcsvezetéséhez tartozók kérték arra, hogy „ne bolygassuk” a Sütő-ügyet. Parászka szerint helyére kell tenni Sütő életművét, az „önmagába forduló, magyar nacionalizmussal terhes közösségi tudat megtisztításának programjaként”. – Nagy Pál javasolta, hogy Sütő András mellett a Hajdu Győző egykori, huszonöt oldalas feljelentését is közöljék, de Parászka szerint ez szükségtelen. /Parászka Boróka: Sikeres kudarc A Hét (Marosvásárhely), 2005. június 28./2005. június 28.
Sófalvi András régész-történész tízéves munkáját összegezte Sóvidék a középkorban /Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely/ című munkájában. A szerző sófalvi származású, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem régész-történész szakán végzett, jelenleg a Haáz Rezső Múzeumban dolgozik. A Fejezetek a székelység középkori történelméből alcímet viselő könyv a Múzeumi Füzetek sorozat 23. darabja. A kötet legfontosabb részei az egyházi építészet, a sóvidéki várak, illetve a sóbányászat kérdéseinek taglalása. /Katona Zoltán: Sófalvi András: Sóvidék a középkorban. Igényes történelmi szakmunka. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 28./2005. június 28.
Baróti Szabó Dávid jeles költő, műfordító, nyelvújító Székelyudvarhelyen lépett be a jezsuita rendbe 1757-ben. Kassán szentelték pappá 1770-ben. Ezt követően egy évig a nagyváradi gimnázium tanára, onnan Besztercebányára kerül. Kassán (ahol 1777-től 1799-ig tanároskodott) indította útjára Kazinczyval és Batsányival az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot, Magyar Museum címmel. Tervezik, hogy Székelyudvarhelyen felállítják mellszobrát, Szabó Dávid alkotását. /Baróti Szabó Dávid emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./2005. június 28.
Könyvbemutatót tartanak június 29-én, Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A következő köteteket mutatják be: Szikszai Mária: Történetek története (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005); Kinda István–Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban (Kolozsvár, 2005); Jakab Albert Zsolt–Szabó A. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 4. Fiatal kutatók a népi kultúráról (Kolozsvár, 2005); Suba László: Torda és környéke fazekassága (Kolozsvár, 2005). /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2005. június 28.
Újra kiadták Nyirő József legismertebb regényét /Uz Bence, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005/. A mostani kiadáshoz Marosi Ildikó írt előszót, /Megjelent az Uz Bence. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./2005. június 28.
2003-ban George W. Bush elnök lengyelországi látogatása során időt szakított arra, hogy elmenjen Auschwitzba, és meglátogassa az emberiség elleni támadás egyik legirtózatosabb színhelyét. A következő nap Bush Szentpéterváron tartózkodott, de nem ment el a várostól húsz mérföldre fekvő Szoloveckij-szigetekig, a Gulag első táboráig, nem szólította fel a világot arra, hogy emlékezzenek azokra a milliókra, akik a szovjet koncentrációs táborokban pusztultak el, még mielőtt Auschwitzot létrehozták volna, és miután Auschwitzot már régen lerombolták. „A szovjet kommunizmus áldozatai, akiknek száma messze meghaladja a Hitler táboraiban elpusztultakét, és azok családjai áldást sem kaptak a szabad világ vezetőjétől” – kezdte Michael McFoul politológus könyvismertetését a The New York Timesban, és azt ajánlja nemcsak Bushnak, de a kollektív amnéziában szenvedő Nyugat többi vezetőjének is, hogy olvassák Anne Applebaum A Gulag története című könyvét. A Gulag története 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, azóta több mint két tucat nyelven adták ki. Anne Applebaum, a The Washington Post főmunkatársa elmondta, három fő oka volt, amiért a Nyugat igyekezett elfeledkezni erről a tragédiáról. Egyik ok, hogy a szovjet rendszer évtizedekig gondosan elzárt minden dokumentumot. A Gulagról nem készült fotó, film, ami az embereket felrázta volna. A lágerek helyszínét nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek. A mai napig sincs olyan megrázó képsor, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült. A Nyugat köztudatába nem jutott el a Gulag. A másik ok a II. világháború megítélésében gyökerezik. A szövetséges hatalmak meg kívánták őrizni a dicsőséges, felszabadító imázst. Nehéz lenne bevallani, hogy az egyik véreskezű diktátor, Sztálin segítségével győzték le a másik népirtót, Hitlert. A harmadik, talán legfontosabb ok a nyugati baloldali értelmiség kritika nélküli hozzáállása. Azok, akik évtizedekig fáradoztak azon, hogy a szocialista eszméket Nyugatra importálják, attól tartottak, hogy a szovjet rendszer bármely elemének bírálata magára az eszmére vetődött volna rá. A ’60-as években napvilágot látott Szolzsenyicin-kisregény, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, majd a ’70-es években kiadott Gulag-könyve kisebbfajta lázadást okozott, különösen a francia értelmiség körében. Sartre írta Camus-nek, hogy ugyan tűrhetetlennek tartja a lágereket, de még tűrhetetlenebb, ahogyan azokat a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni. A közvélemény a mai napig is a sztálini időkhöz köti a Gulagot, holott időben és térben lényegesen kiterjedtebb volt. Applebaum hangsúlyozta: a XX. század leghosszabb, azaz 1918-tól 1989-ig, Lenintől Gorbacsovig tartó koncentrációstábor-hálózatáról volt szó. Nehéz számokat mondani, de ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 18 millióan kerültek a lágerekbe, ehhez jön az a 6–7 millió, akiket száműzetésbe küldtek, és hozzáadhatjuk azokat, akiket még a táborba való kerülés előtt meggyilkoltak. A Gulag az egész országot behálózta, a Balti-tengertől Szibériáig, a Fehér-tengertől a Kaszpi-tóig. Voltak lágerek nagyvárosokban, és voltak közép-ázsiai eldugott településeken. A két rendszer valahol kapcsolatban állt. Hitler tudott a szovjet börtönökről, Sztálin ismerte a náci haláltáborokat. A nácik célirányosan elsősorban a zsidókat üldözték, addig a szovjet rendszer ,,ellenségképébe” mindenki beleférhetett, minden etnikum, réteg, a régi rendszer tagjaitól szabotőrökig, kulákoktól külföldi ügynökökig, lengyelektől zsidókig. A vérengzések csúcspontján már semmi logika sem volt, kiket, miért börtönöztek be. A Gulag börtöneit nem megsemmisítő tábornak szánták, az más kérdés, hányan haltak bele a börtönéletbe, azokba a munkatáborokba, ahol állati sorban tartották őket. A legnagyobb probléma, hogy a Gulag története nem lett része a köztudatnak, a tömegkultúrának. Számos sikeres filmadaptáció dolgozta fel a holokausztot. Ezzel szemben a szovjet rendszerről James Bond-, Rambo-kalandfilmeket láthat a néző a szovjet ellenség karikatúrafiguráival. /Balla Eszter (Heti Válasz, Budapest, máj. 12.): A háló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./2005. június 29.
Huszonegyedik napjába lépett és elmérgesedő légkörben tovább folytatódik a mozdonyvezetők általános sztrájkja. A felek egymást perelik, a vasút vezetősége a sztrájk törvényességét kimondó ítéletet támadta meg. Gheorghe Dobre közlekedési miniszter kijelentette, hogy a vasúti alkalmazottak a sztrájk idejére nem kapnak fizetést. /Elmérgesedő légkörben folytatódik a vasúti sztrájk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./2005. június 29.
Tőkés László püspök békés demonstrációra hívta Nagyvárad lakosságát, hogy tiltakozzanak a református középiskola sportpályájának az ortodox egyház által jogtalanul történő elsajátítása ellen. A minden áron területileg is terjeszkedni akaró görög-keleti egyház megragad minden alkalmat arra, hogy „államegyházként” érvényesítse akaratát. Tőkés László püspök felháborodása érthető. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője szerint a mostani tiltakozás türelmetlenség, „személyes kelletés”, éppen akkor, amikor a parlament olyan törvénycsomagot fogadott el, amely siettetni fogja az egyházi ingatlanok, telkek, egyéb javak visszaszolgáltatását. Gyarmath szerint a „végkifejlet ebben a mini és nevetségesnek tűnő ’vallásháborúban’ nem ismeretes, csak sejthető”. /Gyarmath János: Püspöki aránytévesztés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2005. június 29.
Kolozsváron a kábeltelevíziós társaságok csak két magyar adót közvetítenek, holott más erdélyi városokban hat vagy akár hét magyar adó is szerepel az ottani társaságok műsorlistáján. A Szabadság napilap elindított egy aláírásgyűjtést az elmúlt évben azzal a céllal, hogy hatásosabban képviselhessék az itteni magyar lakosság kérését. Több mint ötezren aláírták az írásba foglalt igénylést. Ennek ellenére a tévétársaságok műsorpolitikája semmit sem változott. Az RMDSZ vezetőségének is intézkednie kellene ebben az ügyben. /Simon István: Továbbra sincs több magyar tévéadó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./2005. június 29.
Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke nem sok szót vesztegetett a Demokrata Párt történelminek mondható kongresszusán a szociáldemokratából jobbközepessé való szemléletváltás magyarázatára. Erre szükség lett volna, hogy a kongresszuson jelen lévő euronéppárti vezetőnek meggyőzőnek tűnjön az átváltozás. Makkai János, a Népújság főszerkesztője szerint a néppárti konglomerátum a vak tyúkot is „integrálná”, csak hogy az Európai Parlamentben növelhessék befolyásukat. Makkai kimondta, hogy ebben a pártcsaládban nem számítanak a szemléletbeli finomságok. Nem létező doktrínájukhoz magukra öltik a keresztény jelzőt (tisztelet azoknak, akik a konjunktúralovagokkal szemben ezt komolyan is gondolják) – állapította meg. /Makkai János: Átváltozás.= Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./2005. június 29.
Alig másfél hónapja indult, máris a közönség kedvence az önálló szatmári magyar rádió. Dancs Artúr, a Romániai Magyar Szó külső munkatársa, akit a Tarom-iroda éléről csábítottak el a City Rádióhoz, egészen fiatal csapattal tette igen hamar népszerűvé. Mondják, a Cityt hallgatják a határon túl is, egészen Mátészalkáig. Az egyik legnépszerűbb műsorvezető Bartos Erzsébet Magyarországra ment, de később hazajött, hiányzott a család. Nagyon szeretik a városban, szereti a munkáját. Egy öreg embert kiraktak a kórházból, és nem volt hova mennie. A City Rádió közbenjárására estére befogadták a Hans Lindner Alapítvány menhelyére. „Lám, jók az emberek, sokan mozdulnak, ha akár ismeretlen társuk is bajba kerül.” – mondja Bartos Erzsébet. /Sike Lajos: Akit durván hazaparancsolt a sors! Bartos Erzsike a szatmári City Rádió csapatában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2005. június 29.
Az Artera Alapítvány 1999-ben alakult Székelyudvarhelyen, tájékoztatott Lőrincz Zsuzsanna, az alapítvány igazgatója. Alapvető céljuk a hagyományos kézművesség rangjának visszaadása, valamint a kézműves ismeretek terjesztése. Egyedi rendezvényük a Míves Emberek Sokadalma, amely nem más, mint egy nagyobb szabású nemzetközi népművészeti kirakodóvásár. 2001-től bővült tevékenységi körük, ugyanis sok más hagyományőrző, közösségépítő programjuk is van. Ilyenek például a székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok, Máréfalvi Mirákulum stb. Az Artera Alapítvány hat éve önerőből létezik. 2004-től nagy segítség volt számukra, hogy pályázat útján megnyerték a Csíkszerdai Polgár-Társ Alapítvány egyik Élő Örökség projektjét. Mintegy ötven önkéntesük van és három állandó alkalmazottjuk. /Gegő Erika: Nemsokára saját nevelésű kézműveseink is lesznek… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2005. június 29.
Június 21-én Kolozsváron, a Piarista Öregdiákok Baráti Körének székhelyén Máthé János diafilmjei révén ismerkedhettek meg a régi Kolozsvár és a Házsongárdi temető épületeivel, fába és kőbe faragott kapuival, valamint a temető sok évszázaddal ezelőtt felállított síremlékeivel. Mind az egyes régi épületek, mind a temető sok értékes síremléke immár csak fényképen maradt meg az utókor számára. /Nagy Ernő és Balázs Kornél piarista öregdiákok: Vetített képes előadás Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./