udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
566
találat
lapozás: 1-30 ... 481-510 | 511-540 | 541-566
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2009. november 27.
Erdélyben – és Bukarestben – Traian Basescu államfő kapta a legtöbb szavazatot: Geoana csupán Hunyad megyében, melynek iparvidékeire tömegesen telepítettek moldvaiakat és oltyánokat, végzett az élen, Kelemen Atilla pedig a két székely megyében. /Chirmiciu András: Törésvonalak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2009. november 27.
Az RMDSZ leghatározottabban cáfolja a sajtóban felkapott hírt, miszerint Szeben megyében létezik egy megállapodás a RMDSZ és a Nagy-Románia Párt között. Az RMDSZ nem kötött és soha nem is fog kötni semmiféle egyezséget ezzel a párttal, az RMDSZ elutasítja mindazt a szélsőséget, amit a Corneliu Vadim Tudor neve által fémjelzett párt képvisel. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos szinten együttműködési egyezményt írt alá a Nemzeti Liberális Párttal, és ehhez tartja magát. /Kelemen Hunor, ügyvezető elnök: Nem létezik megállapodás az RMDSZ és a PRM között. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2009. november 27.
A magyarok megszavazzák a PSD jelöltjét, „még ha reszketni is fog kissé a kezük”, vélte Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke. Hozzátette, csak az RMDSZ és a PNL között létezik egyezség, az RMDSZ ás a PSD között még nem. Leszögezte ugyanakkor, hogy amennyiben lesz egy egyezség az RMDSZ és a szociáldemokraták /PSD/ között, az nem jelenti azt, hogy a szövetség helyi vezetői letagadják, hogy bizonyos PDL-s miniszterekkel jól együttműködtek. /Antal: a magyarok reszkető kézzel szavazzák meg Geoanat. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2009. november 27.
A kisebbségi egyházak védelme volt a témája az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának Velencében tartott vezetőségi ülésének, amelyen Sógor Csaba erdélyi magyar EP-képviselő is részt vett. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa keleti felén a kisebbségi egyházakhoz tartozó személyek nagyon sokszor az adott ország nemzeti kisebbségeivel esnek egybe, ezért nehéz a párbeszéd a kisebbségi és többségi egyházak között. „A többségi egyházak a térségben gyakran a mindenkori kormányok asszimilációs és kolonizációs eszközei is egyben, ennek ellenére mi, kisebbségiek továbbra is nyitottak vagyunk a velük való dialógusra” – fogalmazott az EP-képviselő. /Sógor a kisebbségi egyházakról. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára az utolsó, még hivatalban lévő magyar államtitkár. 2005 januárjában nevezte ki Calin Popescu-Tariceanu akkori miniszterelnök. /Salamon Márton László: Egy hosszútávfutó magányossága. Beszélgetés Markó Attila DRI-elnökkel, az utolsó, még hivatalban lévő magyar államtitkárral. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./2009. november 27.
Hosszabb ideje megromlott a viszony, és hiányzik az együttműködés a Kolozs Megyei Tanácsban. A tanács november 27-én tartott ülésén Alin Tise elnök lezárta a megbeszélést, miután a tanácsosok többsége azért nem szavazta meg az idei megyei költségvetést kiegészítő határozattervezetet, mert annak dokumentációját csak formálisan, az utolsó percekben kapták kézhez. Alin Tise megyei elnök berekesztette az ülés munkálatait, és megfenyegette a testület – szerinte – felelőtlen, bűnös tagjait: a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), az RMDSZ és Nagy-Románia Párt (PRM) tanácsosait. Fekete Emőke megyei elnök-helyettes elmondta, Alin Tise kirakat-együttműködésre törekedett a többi párt embereivel. Az ülések napirendjét önkényesen állapította meg, és senkivel sem konzultált. Néhány hónapja, a fejlesztési támogatások elosztásakor az RMDSZ-nek 13 százalékot terveztek, ezzel nem értettünk ezzel egyet, mondta el Fekete Emőke. Egyrészt, mert Kolozs megye lakosságának 20 százaléka magyar, másrészt pedig a magyar települések a kommunizmus idején módszeresen kevesebb támogatást kaptak, mint a többiek. Tise folyamatosan nyirbálta helyettese, Fekete Emőke hatáskörét. /Ördög I. Béla: Fekete Emőke: „Elérkeztünk türelmünk határához” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács /EMNT/ Beszterce-Naszód megyei szervezete. A Bethlenben megtartott alakuló közgyűlés résztvevői Kerekes Zoltánt választották a megyei szervezet elnökévé. /Hír. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
A Hargita megyei önkormányzat döntése révén a székely zászló lett a megye hivatalos lobogója. Borboly Csaba megyei tanácselnök szerint a zászló elfogadásával a tanács a székely szimbólumok széles körű elterjedéséhez, a székely identitás erősítéséhez is hozzá tud járulni. A kék és aranyszínű, napot és félholdat tartalmazó megyezászló hasonlít ahhoz a lobogóhoz, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett székelyudvarhelyi székely nagygyűlésen fogadtak el. A tervezet ellen szavazott a román képviselőkön kívül a Magyar Polgári Pártot képviselő Árus Zsolt is, hét polgári párti tanácsos tartózkodott. Farkas Csaba, Ferencz Csaba és Árus Zsolt – a házbizottság tagjai – közölték: nem értenek egyet azzal, hogy Hargita megye kisajátítsa a Székelyföld lobogóját. „A székely zászlót és a címert a Székely Nemzeti Tanács saját jelképeiként fogadta el. /Gyergyai Csaba: A székely zászló a hivatalos lobogó Hargita megyében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Kolozsvár egyik fő látványossága, a Főtér elveszett. Valakit, valakiket zavart ez a Főtér, állapította meg Vekov Károly történész. Kár, hogy nem volt, aki elmagyarázta volna román polgártársainknak, miért nem lenne szabad megváltoztatni a Főtér kinézetét. Nem a miénk a tér, amíg így néz ki, és nem is Kolozsváré, hanem másoké, idegeneké, akik nem élték meg és nem szerették ezt a várost. Nincs mit keresnünk és főleg rendezvényekkel az elcsúfított Főtéren! – hangsúlyozta a cikkíró. /Vekov Károly: Pótcselekvés? Nem, annál is rosszabb! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Igazi kollégiummá vált a kolozsvári Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, azt követően, hogy november 26-án hivatalosan is felavatták a lakhatóvá alakított épületet. Szőcs Endre, a szakkollégium elnöke szerint: “Eddig is léteztünk, hiszen tíz éves a szakkollégium. De eddig volt egy irodánk, ahol találkoztunk, különböző programokat, szakmai napokat szerveztünk. Most 22 tagunknak megadtuk azt a lehetőséget, hogy ne csak esténként találkozzanak egy bizonyos helyen, hanem együtt éljenek is. Ebbe belefér a reggeli kávézás, belefér a tudományos munka is. ” – részletezte az Szőcs Endre. Az épületet béreli a szakkollégium, a diákok rendezték be, szerezték a bútort és tették lakhatóvá támogatóik segítségével. A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégiumot 2000 tavaszán alapították. /Kiss Előd-Gergely: Bővült a kolozsvári Mikó Imre-szakkollégium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Könyvbemutatóval egybekötött szimpóziumot tartottak az Arad Megyei Múzeum történelmi részlegén a Romániában élő nemzeti kisebbségek problémáiról. Elena Rodica Colta aradi etnográfus beszélt az 1999 óta rendszeresen megszervezett tanácskozásokról és a kisebbségekről megjelentett tanulmánykötetekről, majd Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet elnöke mutatta be a hivatal tevékenységét. A Folyamatok és léthelyzetek – kisebbségek Romániában című román és magyar nyelvű kötetről a szerkesztők, Jakab Albert Zsolt és Peti Lehel beszéltek, Fosztó Lászlónak a romániai cigányokról írt román tanulmánykötetét és Kiss Tamásnak a magyarság demográfiát taglaló (szintén román nyelvű) könyvét Horváth István mutatta be. /Pataky Lehel Zsolt: Szimpózium a kisebbségekről. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2009. november 27.
Stefano Bottoni a bolognai egyetem oktatója, történész, aki az 1944 utáni magyar kisebbségtörténettől jutott el a székelyek 20. századi történelméhez, a Magyar Autonóm Tartomány kutatásához. Sztálin a székelyeknél című kötete nagy érdeklődést váltott ki. Bottoni az 1944 utáni magyar kisebbségtörténetből diplomázott. Románia volt az egyetlen a kelet-európai államok közül, ahol a második világháború után nem történt lakosságcsere. Amikor a szovjet vezetés előkészítette az autonóm tartomány megvalósítását 1950-51-ben, olyan pontos demográfiai kimutatással rendelkeztek, hogy Bottoni szerint a román és a magyar statisztikák nem értek fel ezzel. Észak-Erdélyről 1944. november és 1945. március között kiutasították a román polgári közigazgatást és szovjet katonai közigazgatást vezettek be, abban nagy szerepet kaptak a magyar kommunisták és baloldaliak. A szovjet vezetés rendet akart teremteni, hogy a szovjet katonák tovább mehessenek, ne kelljen partizánakcikkal szembesülniük. Nagyon kemény harcok voltak a keleti fronton augusztus-szeptemberben, nagyon sok embert veszítettek a szovjetek. Ekkor született meg a döntés, hogy a magyar lakosság a helyén maradhat, sőt, mivel erősebb baloldali hagyományokkal rendelkezett, mint a helyi románság, továbbá van közigazgatási kultúrájuk, a szovjetek inkább rájuk támaszkodtak, mint a visszakerülő román közigazgatásra. Így a közigazgatási és kulturális pozíciók nemhogy nem szűnnek meg, de konzerválódnak a negyvenes évek második felében, és a magyar kisebbség számára lassú átmenet történt az úgynevezett népi demokráciától a proletárdiktatúráig. A nyelvi és kulturális jogok, amelyeket a Petru Groza-féle kormányzat biztosított, megmaradtak. 1952-ben módosult ez a helyzet, kijelöltek egy olyan területet, ahol a magyar dolgokat kiemelt módon lehet művelni, de a kívül maradt területeken elkezdték csökkenteni ezeket a jogokat. A magyar lakosság kétharmada a Magyar Autonóm Tartományon kívül élt, a nagyobb városok – Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad – magyar többségűek voltak, nagy városi tömegek éltek itt, ezért ez a csökkentés nagy érvágást jelentett. Érdekes, hogy a szovjetek két tervezetben gondolkodtak: az első tervezetben benne volt Kolozsvár, az egész Mezőséget magába foglalta volna, emellett egy nagy közép-erdélyi régióban gondolkodtak. Azután ezt elvetették, érezték, hogy Kolozsvárnak a bevonása román szempontból tragédia lenne, és akkor választották a B megoldást, ami az akkori Magyar Autonóm Tartomány. Miután 1952-ben létrehozták az autonóm tartományt, 1954-55-ben már elkezdték a periférián felszámolni vagy gyengíteni a magyar kulturális vagy oktatási intézményeket. 1969-ben elindult a nagy iskolaösszevonási folyamat, továbbá Kolozsvárt erőltetett románosítása. A többi városok románosítása is folyt, Zilah, Nagyvárad, Szatmárnémeti a ‘70-es évekig elveszítették a magyar jelleget, és a nagyobb városokban, Brassóban, Temesváron már inkább szórvány lesz a magyarság. Az 1960-as átszervezésnek, amikor a MAT-ból Maros Magyar Autonóm Tartomány lesz, nincs sok nyoma az emlékezetben, inkább emlékeznek az iskolák összevonására, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetésére. A kommunista magyar vezetők lojális állampolgárok voltak, romániai kommunistának érezték magukat, és ez nagyon későn változott meg, az 1960-70-es években. Stefano Bottoni (Bologna, 1977) szülővárosában szerzett egyetemi diplomát 2001-ben. 2005-ben doktorált, azóta óraadó tanár a Bolognai Egyetemen. A Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa volt, együttműködött a Teleki László Intézettel. Kutatási területe Közép-Európa politika- és társadalomtörténete, történelme a legújabb korban, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre; nemzetépítés és államépítés Romániában a kommunizmus időszakában; a Magyar Autonóm Tartomány (1952–1960) mint társadalomtörténeti probléma és hatalmi szerkezet. /Antal Erika: Olasz szemmel a székelyek. Stefano Bottoni történész szerint érzelmeken túllépve elemezhető reálisan egy-egy múltbeli időszak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./2009. november 27.
Templomának építtetőjére, Árva Bethlen Katára emlékezett a fogarasi református közösség. A 700 lelket számláló szórványgyülekezet fel szeretné újítani a 250 éves istenházát. Az erdélyi református templomokat és iskolákat támogató Bethlen Kata 1759. július 19-én halt meg Fogarason, sírja a református templomkertben található. Az ünnepi istentiszteleten Balázs János újságíró Árva Bethlen Kata és Fogaras címmel tartott előadást, majd fellépett a fogarasi és kőhalmi ökumenikus kórus. Fogarason nincs magyar iskola, a nyelv megtartó ereje elsősorban a templomban érvényesül, mondta Szász Tibor lelkész. A szórványsorsnak összetartó ereje is van, az ünnepeket együtt üli meg a magyar közösség, reformátusok, római katolikusok, evangélikusok és unitáriusok egyaránt. A református gyülekezet legnagyobb gondja, hogy kevés a fiatal, a közösséget 80 százalékban idősek alkotják, mesélte a lelkipásztor. A 35 ezer lakossal rendelkező Fogarason a fiatal lakosok jelentős része, mintegy 15 ezer fő külföldön dolgozik. A templom megérett a teljes felújításra. Tavaly új tetőszerkezetet húztak fel. A felújításra kértek támogatást a kultuszminisztériumtól, azonban a bukaresti tárca válaszra sem méltatta beadványukat. /Pap Melinda: Árva Bethlen Kata emléke előtt tisztelgett a fogarasi református közösség. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Szigethi Gyula Mihály-emlékévet hirdetett a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár 2009-ben, mivel 250 éve született Székelyudvarhely neves helytörténésze, drámaírója. „Szigethi Gyula Mihály méltatlanul elfelejtett nagy tudású embere a városnak, aki többek között a világi színjátszást is meghonosította Székelyudvarhelyen” – ismertette életét Szabó Károly, a városi könyvtár igazgatója. Novemberben két rendezvénnyel tisztelegtek Szigethi emléke előtt. November 13-án Csáki Árpád történész Szigethi Gyula Mihály emlékezete és Róth András Lajos történész Szigethi Gyula Mihály tartalomjegyzéke címmel tartott előadást, bemutatva a neves professzor munkásságát. 25-én telt ház előtt zajlott a Tomcsa Sándor Színház színművészei és diákok közreműködésével Szigethi Gyula Mihály Százszorszép című vígjátékának felolvasószínházi előadása. Szigethi Gyula Mihály Marosvásárhelyen született 1759-ben, de Székelyudvarhelyen élt és alkotott, itt hunyt el 1837-ben. Drámaíró, Székelyudvarhely helytörténetírója, tanár. 1797-től a székelyudvarhelyi református kollégium bölcsészeti tanára volt. 1801-ben megalapította a Székelyudvarhelyen a diákszínjátszás kezdetét jelentő „Játzdó-Színt”. Több kötetben jelentette meg Székelyudvarhely történetének leírását, drámákat írt és fordított. /Csáki Emese: Szigethi Gyula Mihályra emlékezett a székelyudvarhelyi könyvtár. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Szamosújváron november 28-án ünneplik a helyi fúvószenekar fennállásának 125. születésnapját. Az ünnepi hangverseny a főtéri kultúrház nagytermében lesz. /Erkedi Csaba: 125 éves a szamosújvári fúvószenekar. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 27.
Nyolc vadonatúj, webkamerával, fülhallgatóval felszerelt számítógéppel, egy lapolvasóval és egy nyomtatóval gazdagodott a napokban a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár a Biblionet – A világ az én könyvtáram elnevezésű fejlesztési projektre leadott sikeres pályázat révén. A könyvtárakat számítógépes technikai eszközökkel, támogató Bill és Melinda Gates Alapítvány által finanszírozott ötéves program célja, hogy a lakosság minél szélesebb rétegének lehetőséget nyújtson megbarátkozni a korszerű eszközökkel. /Lázár Emese: Ingyenes internet a könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./2009. november 27.
Új előadást próbálnak a Figura színészei, akik ezúttal William Shakespeare Minden jó, ha vége jó című komédiáját viszik színpadra. A darab rendezője Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója, aki már több alkalommal rendezett a gyergyói társulattal. A bemutatót december 20-án tartják. /Bemutatóra készül a Figura. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./2009. november 27.
A domahidai Kraszna Közösségi Egyesület november 29-én egy kiállítást nyit meg a helyi művelődési házban, melyben bemutatják térségük néphagyományait, elsősorban a sásból és gyékényből font eszközökön keresztül. A tárlat anyagát egy pályázat segítségével gyűjtötték össze. A projekt célja a hagyományok felelevenítése és népszerűsítése a fiatal nemzedék körében. Kulturális előadás-sorozatot tartottak, bemutatták a sás- és a gyékényfonás technikáját. /Tárlat Domahidán. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 27./2009. november 27.
Megjelent Máthé Levente újságíró egykori és jelenlegi marosvásárhelyi utcaneveket tartalmazó Állnak még az utcakövek című kötete, melyen a szerző másfél évtizedet dolgozott. A kötet egyik fejezetében a régi és mai utcanevekhez fűződő legszükségesebb tudnivalókat is ismertette. A könyv kiadását egykori osztálytársa, a Magyarországon élő Kovács Péter finanszírozta. Fodor Sándor nyugalmazott történelemtanár – aki maga is írt már könyvet Marosvásárhely múltjáról – ismertette a település rövid történetét, majd azokat a korábbi kiadványokat, amelyek a vásárhelyi utcák, terek nevével foglalkoznak. Törvény van arra, hogy magyarul is ki kellene írni az utcák nevét, kizárólag maga az utca és tér szó jelzi, hogy a város lakosságának majdnem fele magyar nemzetiségű. Egy „beszédes” adat: 1918, a román hatalomváltás után 178 utca és tér nevét változtatták meg a városban. /Máthé Éva: Régi és mai marosvásárhelyi elnevezések legújabb gyűjteménye. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./2009. november 28.
Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) az ülésén értékelték a november 22-i elnökválasztás eredményeit. László Attila, RMDSZ Kolozs megyei elnöke gratulált Kelemen Hunornak, hogy a magas részvétel mellett ilyen eredményt ért el. Ezzel szemben Horváth Márton, Mocs polgármestere elégedetlen azzal az eredménnyel, amelyet az RMDSZ elnökjelöltjének sikerült Kolozs megyében teljesítenie. /Jakab Judit: MKT: Mircea Geoanára kell szavazni. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./