udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 141 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-141 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1993. január 2.

Dávid Gyula, a Kriterion Kiadó kolozsvári szerkesztőségének nyugdíjas vezetője elmondta, hogy a Kriterion 1990-ben az 1986-os év termésének a felét sem tudta kiadni: 41 könyv, 640 ezer példányban /1986-ban 1 millió 250 ezer pl./, 1991-ben csak 29 könyv jelent meg, 390 ezer példányban, 1992-ben pedig 20 kötet, 149 ezer példányban. - Elavultak a nyomdagépek, drága a papír, nagy az infláció, megjelentek a magánkiadók. A megoldás a Kriterion privatizációja lehetne. /Magyar Hírlap, jan. 2./

1993. január 4.

Teodor Melescanu külügyminiszter nyilatkozott a Népszabadságnak a magyar-román viszonyról. Kijelentette többek között, hogy "Románia útja Nyugat-Európa felé egy eléggé jelentős szakaszon Magyarországon át vezet." A "kisebbségi kérdés belügy ugyan, de nem úgy, hogy teljes mértékben ki van szolgáltatva az illető állam önkényes akaratának." Melescanu szükségesnek tartja a magyar-román magas szintű találkozót, de hozzátette, a két elnöknek nem kell bizonyos előkészített okmányokkal találkozniuk, amit azután aláírnak. A két ország közötti szerződésről lehet konzultálni az RMDSZ-szel, de arról "semmi esetre sem lehet szó", hogy az RMDSZ képviseltesse magát a tárgyaláson. /Mag Péter: Konkrét lépéseket a viszony javítására. = Népszabadság, jan. 4./

1993. január 4.

Antall József miniszterelnök a rádió Világóra című műsorának nyilatkozott jan. 3-án. Kifejtette, hogy Magyarország a jövőben is segíteni kívánja a környező országokban élő magyar kisebbségek érdekvédelmét és a magyar-román viszony javítására törekszik. Kifejtette, hogy indokolt lehet mind a személyi jogú autonómia, mind a kulturális, területi autonómia elve. /Antall: javuljon a magyar-román viszony. = Magyar Hírlap, jan. 4./

1993. január 5.

Jeszenszky Géza külügyminiszter nyilatkozott: megkapta Melescanu külügyminiszter válaszát, amelyben megerősítette meghívását egy romániai látogatásra. A békeszerződés garancia a határok tiszteletben tartása, s a magyar kormány többször megerősítette, hogy nincsenek területi követelései. A magyar fél a romániai magyar kisebbséget be akarja vonni az alapszerződés előkészítésébe, ahogy ez a német-román alapszerződésben megtörtént. /Füzes Oszkár: Interjú Jeszenszky Géza külügyminiszterrel. = Népszabadság, jan. 5./

1993. január 5.

Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere 30 ezer lejes pénzbüntetést szabott ki a Báthory Líceumnak, mert engedélye nélkül kétnyelvű névtáblát tettek ki. A középiskola vezetősége fellebbezett a törvényszékhez, igazat is adtak nekik, törölték a büntetést. Azonban Funar újabb jegyzőkönyvet készíttetett és - noha szövege azonos az előzővel -, ezt már helybenhagyták. Az iskola újból fellebbezést nyújt be. /B. Á.: Folytatódik a feliratháború a Báthoryban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

1993. január 6.

Tőkés László püspök annak a "kétes kiválóságnak" örvend, hogy Románia egyik legtöbbet támadott polgára. Az utóbbi időben az ellenséges külső propagandát belülről jövő támadások egészítik ki. A Szabadság dec. 22-i számában megjelent cikk szerint a "minket képviselők" lesüllyednek a balkáni mocsárba. Ezt Tőkés László magatartásával illusztrálta a cikk szerzője: a püspök hevesen támadta Eckstein-Kovács Péter cikkét, majd a vitát megelőzendően távozott. Tőkés László tisztázta, mi is történt. A pusztaújlaki templom felszentelésére kellett sietnie, ezt a küldöttgyűlésen közölte. Eckstein-Kovács Péter cikkéből mint valótlanságot elutasította azt, hogy a szobor-ügy kapcsán az egész román társadalmat tették volna felelőssé. Ezzel szemben tárgyaltak a román demokratákkal, akik vállalták a Mátyás-szobor miatti tüntetésben való részvételt. A dec. 6-i tüntetés a legnagyobb közösségi megnyilvánulása volt a megalázott romániai magyarságnak. /Tőkés László: Nem hagyhatom szó nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./ A jelzett cikkek: Király András: A tyúk és a tojás vitája avagy a december 6-i KOT. = Szabadság, 1992. dec. 22., Eckstein-Kovács Péter: A tüntetés szervezőihez. = Szabadság, 1992. dec. 5.

1993. január 6.

Fey László szerint Tőkés László püspök nem alkalmas az RMDSZ vezetésére, mert a "hősre és politikusra jellemző személyiségjegyek nem fedik egymást teljesen." A cikkíró Tőkés László 1990-es /!/ nyilatkozatát hozza fel, amikor a Corriere della Serában félreérthetően nyilatkozott, az 1991-es egri tanácskozáson "végveszélyről" beszélve túlzásokra ragadtatta magát. Fey szerint Tőkés László éhségsztrájkja "mindenkit meglepett, mégpedig kellemetlenül, mert nem egyeztette az elképzelését sem az RMDSZ vezetőségével, sem a Demokratikus Konvencióval..." És tovább sorolja vádpontjait Tőkés ellen: nem jó munkatársakat gyűjt maga köré, óriási tekintélye "jócskán erodálódott", ha ő lenne az elnök, az RMDSZ-t újból keményen támadnák... /Fey László: Kongresszus előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

1993. január 6.

Cs. Gyimesi Éva szerint az RMDSZ fő irányvonala az egyoldalú nemzeti program, az önrendelkezésnek Borbély Imre által kidolgozott programja. Ez a program nem veszi figyelembe a társadalom valóságos helyzetét, a demokratikus hagyományok hiányát. A cikkíró szerint nem valósítható meg magyar autonómia, amikor az országban az önkormányzati autonómia sem vált gyakorlattá. Ezután jön Cs. Gyimesi Éva többször hangoztatott elutasító értékelése: az RMDSZ-vezetők messianisztikus küldetéstudattal nem figyelnek azokra, akiket képviselnek: "antidemokratikus szellemiséget" hordoznak. Nem világosítják fel a közvéleményt döntéseik indokáról, sem szándékaikról. Az RMDSZ-en belül szükség van a "nemzeti és demokratikus értékek egyidejű felvállalására", ezt képviseli a liberális közép az RMDSZ III. kongresszusán. /Cs. Gyimesi Éva: Félszárnyú madár. Az autonómia-program egyoldalúsága. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

1993. január 6.

A Maros megyei RMDSZ nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy Marosvásárhelyen jan. 5-én negyedszer hívták össze a megválasztott tanácsosokat, azonban még most sem alakulhatott meg a tanács, mert a Román Nemzeti Egységpárt soraiból választott tanácsosok ezúttal sem jelentek meg, továbbra is bojkottálják a tanács megalakulását. Az a céljuk, hogy Maros megye kormányozhatatlanná váljon. /Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

1993. január 6.

Balázs Sándor közreadta a népcsoporti belső önkormányzat változatát, ez az autonómiának csak egyik, vitára bocsátandó formája. Előfeltétel a Kisebbségi Statútum /vagy más elnevezésű/ kerettörvény kidolgozása és elfogadása. Ehhez nyújthat támpontot dr. Csapó József dolgozata. /Balázs Sándor: A népcsoporti belső önkormányzat statútuma (Egy lehetséges modell) = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

1993. január 6.

Bányai Péter több ponton vitatta Borbély Imre tanulmányának állításait. Bányai Péter leszögezte, hogy a marxista-leninista ideológia klasszikusainak szövegeit eléggé ismeri. Megalkotóinak eszméiről kiderült, hogy utópia. Borbély Imre elmélete és javasolt stratégiája első olvasatra meggyőző. Egy eszményi, civilizáltabb Romániában talán alkalmazható is lenne. Borbély Imre a mai romániai rendszert fasiztoid-kommunista féldiktatúrának ítéli meg, ebben egyetért vele Bányai Péter. Azonban Borbély alábecsüli a hatalom stabilitását. Ez a hatalom erős, változás nem várhat. A romániai magyar önkormányzat létrehozását Bányai komolytalannak érzi. Ki fog elmenni az önkormányzati választásra, ki fedezi a költségeket? ? tette fel a kérdést. Bányai Péter utóiratként megjegyezte, hogy amikor az RMDSZ elnökségében el akarták távolítani őt politikai tanácsadó státusából, egyetlen elnökségi tag védte meg, mégpedig Borbély Imre. /Bányai Péter: Most vagy soha? /Borbély Imre tanulmányának margójára/. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./ Borbély Imre tanulmánya: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. dec. 22.

1993. január 6.

Beder Tibor, a Hargita megyei főtanfelügyelő vázolta fel a megye oktatási helyzetét. Az anyanyelvi oktatást sikerült biztosítani, de kevés a szakképzett tanár, elavultak az iskolai épületek. A Gödöllői Egyetem kihelyezett kara második éve képez mezőgazdászokat Csíkszeredában. /B. Kovács András: Beszélgetés Beder Tiborral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

1993. január 6.

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság elnöke, Oláh Tibor számolt be az elmúlt évi tevékenységükről. Tonk Sándor alelnökkel és Fülöp Géza főtitkárral arra törekedtek, hogy minél változatosabbak legyenek az estek. Az elmúlt évben többek között Izsák József Kortársunk Illyés Gyula címmel emlékezett. 1991-ben Benda Kálmán történész /Budapest/ a csángók múltját idézte fel. Havonta rangos rendezvényekkel jelentkeztek, kiemelkedő volt az októberi Sütő András-est. A helyi színészek, muzsikusok is közreműködnek az előadásokon. /Jászberényi Emese: KZST a mérlegen. Beszélgetés Oláh Tiborral. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

1993. január 6.

Lészpeden százan aláírtak egy kérvényt: szeretnék, ha gyermekeik néhány órát magyarul tanulhatnának az iskolában. Nincs akadálya, nyilatkozta a minisztériumi felelős a román tévé magyar adásában. Ennek ellenére nem kapták meg az engedélyt. Lészpeden Fehér Katalin munkásnő lakásán tizenkét, Fazakas József, szintén otthonában negyven gyermeket tanít magyarul írni, olvasni. Fehér Katalin elmondta, hogy kis gyermekcsoportját meghívták Borszékre kirándulni, útjukat a borszéki plébánia fizette. Bákó megyében kellene a csángó értelmiségi sejteket kiépíteni, állapította meg Sylvester Lajos, az Erdélyi Magyar Művelődési Egyesület /EMKE/ ügyvezető igazgatója, de nincs helyben magyar értelmiség. A legértelmesebb csángó gyermekeket elhozzák Sepsiszentgyörgyre tanulni, külön foglalkoznak velük. Nem sajnálni kell a csángókat, hanem segíteni, vallja Ősz Erőss Péter, a csángó szövetség vezetője. /Tóth Erzsébet: Lesz-e magyaróra Lészpeden? = Magyar Nemzet, jan. 6./

1993. január 7.

Tőkés László püspök válaszolt Ágoston Vilmos írására: nem igaz, hogy ő Budapesten az autonómia gáncsolója, Kolozsváron viszont a kezdeményezője lett volna. A püspök mindig is elkötelezett híve volt az önrendelkezésnek, a kisebbségi autonómiának. Visszautasította Ágoston Vilmos állítását, hogy Magyarországon kormánypárti tévét követelt, továbbá, hogy értelmetlen kifejezés az RMDSZ belső autonómia-megfogalmazása, végül azt, hogy Ágoston Vilmos szerint "az autonómia-törekvések fegyveres konfliktushoz vezettek. Ennek oka a kisebbségek türelmetlensége...". Tőkés László leszögezte, hogy Románia alkotmánya nem tiltja az autonómiát. Bántó, hogy erdélyi származású anyaországi a "kisebbségek türelmetlenségéről" példálózik, "nekünk, türelmes megalázatosítottaknak."- írta Tőkés László. Ezt egy vatrás is írhatta volna. Ismerős motívum. Legutóbb Iliescu elnök Párizsban nyilatkozta, hogy Funar polgármester és társai intoleráns nacionalizmusa csupán válasz a szélsőséges kisebbségi megnyilvánulásokra. /Tőkés László: Helyesbítés és hozzászólás. Cs. Gyimesi Évának és körének. = Erdélyi Híradó (Nagyvárad), jan. 7./ Ágoston Vilmos cikke: Köztársaság (Budapest), 1992. nov. 27. - 29. sz. 104. p./ Mindkét írást /Tőkés Lászlóét és Ágoston Vilmosét/ egymás mellett közölte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9-10. 5. p. A Köztársaság is közölte Tőkés László írását "Tőkés László hozzánkszólása" című rövid kommentárral. Nem értik, hogy Tőkés László miért közölte a "hozzánk írt levelét előzetesen máshol" és miért ajánlotta Cs. Gyímesi Évának és körének? "Egyesek úgy vélik, hogy ezzel szeretné megfenyegetni az RMDSZ-választások előtt az irányítható egységtől eltérő "máskéntgondolkozókat". /Köztársaság (Budapest), jan. 15./

1993. január 7.

1992. szeptembere óta gyűjt a romániai magyarság két ártatlanul elítélt sorstársa, Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc megsegítésére. Őket ugyanis nemcsak súlyos börtönbüntetésre ítélték, hanem pénzbüntetésre is. A gyűjtés a Maros megyei RMDSZ elnöksége felhívása alapján indult el. Eddig három millió lej gyűlt össze. A Legfelsőbb Törvényszék még mindig nem mondta ki az ítélet indoklását. Egyelőre a befolyt összegből havonta csomagot küldenek a két elítéltnek és segélyezik egyikük édesanyját, aki nincstelen. /Három millió. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./ Cseresznyés Pált 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én tíz év börtönre és több mint egymillió lej kártérítésre ítélték, az összeg kamatait is fizetnie kell. /Népújság, 1992. júl. 8./ Egy hónapon belül meg kellett volna hozni az ítélet indoklását, de ez még nem történt meg. Addig ugyanis nem lehet fellebbezni sem.

1993. január 7.

A román hatóságok a Független Államok Közössége és Grúzia állampolgárait érintő utazási korlátozásokat léptettek életbe, jelentette be jan. 6-án a román külügyminisztérium szóvivője. Az intézkedés Moldova polgáraira nem vonatkozik. A rendelkezés szerint az érintett országok lakosai akkor kaphatnak román beutazó vízumot, ha egy román állampolgár közjegyzővel hitelesített meghívólevelét fel tudják mutatni, illetve igazolják, hogy menettérti jegyük van. /AFP, MTI/

1993. január 7.

A román külügyminisztérium megelégedéssel nyugtázta Jeszenszky Géza külügyminiszter levelére adott Melescanu-válasz magyarországi visszhangját. - Traian Chebeleu külügyi államtitkárt felmentették hivatalából, mert kinevezték Ion Iliescu elnök külügyi tanácsosának. Chebeleu utóda Ion Gorita. /Mag Péter: Javul a román-magyar viszony. = Népszabadság, jan. 7./

1993. január 7.

Nagyon bonyolult Romániából külföldre csomagot küldeni, Marosvásárhelyen például egy héten csak egyszer, 8 és 12 óra között lehet feladni, a vásárolt áruról elismervényt kell hozni stb. /(végyé): A külföldi csomagküldés kálváriája, = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

1993. január 8.

A román elnök véleményét tükröző Dimineata című lap ismét elmarasztalta Magyarországot: "Magyarország 75 év óta Erdélyt akarja, s erre most tételesen is figyelmeztette Bukarestet Antall József, amikor a budapesti rádiónyilatkozatában megalapozottnak nevezte az erdélyi magyarság politikai törekvéseit." A lap szerint Budapest feszültségekre törekszik. /Bogdán Tibor: A Dimineata bírálja Antallat. = Magyar Hírlap, jan. 8./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-141




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék