udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 560 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 541-560 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2005. február 1.

Január 31-én Londonban Traian Basescu román elnök és Tony Blair brit miniszterelnök Románia EU-csatlakozásáról, a fekete-tengeri együttműködésről, a korrupció problémájáról és a vízumkérdésről folytatott eszmecserét. Basescu elmondta: Nagy-Britannia teljes mértékben támogatja Romániát az uniós csatlakozási tárgyalások teljesítésében. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

2005. február 1.

Szakmai találkozóra érkeztek Budapestre, az Andrássy úti kormányépületbe a magyarországi és a határon túli magyar szervezetek képviselői. A megbeszélésről a sajtó nem tudott. A Duna Televízió információi szerint a kormány öt pontos programjáról, a Szülőföld-programról, az útlevél-, a vízumkibocsátás kérdéseiről, valamint az egyszerűsített honosítási eljárás lehetőségéről tanácskoztak. A határon túli szervezetek bizakodóan érkeztek a megbeszélésre. Véleményük szerint csak közösen lehet helyes nemzetpolitikát kialakítani. E szakmai találkozónak az összehívására Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tett ígéretet. /Titokzatos szakmai találkozó Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

A 2004 végén megszületett Szülőföld program gazdaságfejlesztési területén belül kínált támogatásokra már vannak működő konstrukciók, amelyeket máris igénybe vehetnek a vállalkozások. További konstrukciókat, egyéb támogatási formákat készítenek elő a Szülőföld program keretében a feladattal megbízott intézmények: az Eximbank, a Mehib, a Corvinus, az MFB, az ITDH, az Új Kézfogás Közalapítvány. Egyelőre úgy néz ki, a költségvetésből az idén közvetlenül mintegy 12 milliárd forintot fordítanak erre, és emellett 25 milliárd forintos hitelprogram is indul. A Szülőföld program érdekében három fő területen folyik munka, jelezte Gilyán György, a koordinációért felelős Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közigazgatási államtitkára. Egyrészt a forrásteremtés, másrészt a tapasztalat- és tudástranszfer, harmadrészt az intézményi-üzleti szálak erősítése a feladat. Benke Ákos, a Corvinus Rt. vezérigazgatója kifejtette: szükség van a hálózattal rendelkezők és a termékgazdák közötti megállapodásra. /N. Vadász Zsuzsa: Indulnak a Szülőföld-termékek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2005. február 1.

Hála az RMDSZ Operatív Tanácsának, a parlamenti választásokon, illetve az előválasztásokon kikopott honatyák jobbnál jobb prefektusi, államtitkári székhez jutnak, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Háromszéken egyelőre mélységes titok övezi a leendő intézményvezetők névsorát. Úgy tudni, a kulisszák mögött minden székért kegyetlen küzdelem folyik. Meglepetés érte a magyar államtitkárok nevesítésekor, jegyezte meg, például a volt Bihar megyei képviselőnek, Székely Ervinnek az egészségügyi államtitkári tisztségbe való kinevezése. Az előválasztásokon Székely harmadik lett, ami azt jelenti, hogy saját hívei között sem elismerésnek. Több mint tíz évig volt képviselő, de alig hallatta hangját. Publicisztikája ellenben figyelemfelkeltő volt, a pártaktivista tipikus megszólalása miatt. Székely Ervin annak idején a Bihari Naplóban amatörizmussal vádolta meg az autonómiastatútum elkészítőit, a Krónikában meg azt nyilatkozta, hogy ,,ilyesmit még Adolf Hitler sem merészelt volna papírra vetni”. Nos, ez az ember államtitkári székébe huppant. /Simó Erzsébet: Jótett helyébe jót várj! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./ Székel Ervin idézett nyilatkozata: Pengő Zoltán: Hitler és a székelyföldi autonómia. = Krónika (Kolozsvár), 2004. márc. 8./

2005. február 1.

A Székely Nemzeti Tanács elnapolt ülése előtt, amelyet Gyergyószentmiklóson tartottak volna január 29-én, Kovács Attila kovásznai csendőr felkereste Cseh Béla zenetanárt, a Magyar Polgári Szövetség orbaiszéki elnökét, hogy megtudja tőle: Kovásznáról kik utaznak az SZNT ülésére. A csendőr bevallotta, hogy a hírszerzőktől kapott megbízást, mivel ők nem akartak feltűnést kelteni. Sejteni lehet, nem akarták, hogy Cseh Béla megtudja, kik a titkosszolgálat(ok) kovásznai emberei. A hírszerzők február 12-én menjenek el az SZNT ülésére Gyergyószentmiklósra, nem lesz ott semmi titok, és jegyzeteljenek, mint ahogy az a sötétkék ballonkabátos férfiú tette a sepsiszentgyörgyi Gábor Árom Terem folyosóján újságírók közé vegyülve, amikor 2003 őszén az SZNT alakult, és aki pár hónappal később, a következő ülésen is ott volt. /Bodor János: Szimatolnak a hírszerzők. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./

2005. február 1.

Kissé túllőtt a célon Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, amikor autonómia- törekvéseket támogató ajánlatot tett a szlovákiai magyaroknak – jelentette ki az egyik szlovák kereskedelmi televízióban Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MK) ügyvezető alelnöke. A szlovák vádakat elutasítva Duray az MKP kulturális önkormányzatiságot elmélyítő törekvéseiről azt mondta, hogy azok semmiképpen sem minősíthetők autonómia-törekvéseknek, és az ilyen autonómia szóba sem jöhet Szlovákiában, ahol ennek megvalósításához az alkotmány módosításával kellene megteremteni a feltételeteket. Vitapartnere, Dusan Caplovic, az ellenzéki Smer képviselője azzal vádaskodott, hogy Duray mindaddig nem marad nyugton, amíg nem Budapestet tudhatja ismét e térség fővárosának. „Ön hosszú távon tekint a jövőbe és azzal az eshetőséggel számol, hogy ha úgy fél évszázad múltán az Európai Unió valamilyen okból összeomlana, akkor maguk magyarok ismét kikiálthatnák a történelmi Magyarországot.” Duray határozottan visszautasította a gyanakvó véleményt. /Duray szerint Gyurcsány az autonómiával túllőtt a célon. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

2005. február 1.

Cristinel Glodeanu, a csíkszeredai Kájoni János Gazdasági Középiskola tanára azzal vádolta Ráduly Róbertet, a város polgármesterét, hogy nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy az egyik helybéli vegyes tannyelvű iskola élére ne nevezzenek ki román nemzetiségű aligazgatót. Glodeanu emlékeztetőt küldött az oktatásügyi szaktárcának, a Hargita Megyei Tanfelügyelőségnek, a prefektúrának, valamint a Belügyminisztériumnak, amelyben közli, hogy a múlt héten őt javasolták a Kájoni János középiskola aligazgatói tisztségébe. Ráduly Róbert azt nyilatkozta, hogy vele nem konzultáltak és egyebet nem tett, mint hogy kérte az igazgatót a törvények tiszteletben tartására. Hozzátette, Cristinel Glodeanu ellen szankciót foganatosított az iskola igazgatótanácsa, mivel a választási kampány idején nem tartotta meg óráit. /Kinevezési botrány Csíkszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

2005. február 1.

A fejkvótarendszer kísérleti alkalmazása szerint megszűnne az a gyakorlat, miszerint az egyetlen községen belül működő tanintézeteknek külön-külön igazgatója van. Ilyen értelemben távoznia kellene igazgatói székéből a vajdakamarási és a tordaszentlászlói iskola igazgatójának. A helybeliek úgy érzik, a magyar igazgatók menesztése a magyar nyelvű oktatás minőségét és létét veszélyeztetné. Megoldásért a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséghez és Kötő József oktatásügyi államtitkárhoz fordulnak. A vajdakamarási iskola igazgatónője, Mihályfalvi Katalin semmiféle hivatalos értesítést nem kapott arról, hogy esetleg megszűnne a munkahelye. Különleges esetben, minisztériumi engedéllyel lehetne továbbra is fenntartani az igazgatói állást. Kötő József kifejtette, a pontos helyzetet nem ismeri. A megoldás az lehetne, ha Vajdakamaráson, a 98 százalékban magyarlakta faluban magyar iskolaközpontot létesítenének, ahová a szórványvidékről is eljárhatnának a gyerekek. A magyar iskola sorsa miatt aggódnak Tordaszentlászlón is. Tordaszentlászló község falvaiban három I–VIII. és négy I–IV. osztályos iskola működik. Ezekben az iskolákban összesen 214 magyar és 250 román diák tanul. Az egyetlen magyar nyelvű I–VIII. osztályos iskola Tordaszentlászlón, a községközpontban van. Hesdáton 80, Kisfenesen 127 diákkal működik az I–VIII. osztályos iskola. Jelenleg minden iskolának külön igazgatója van. Az iskolaigazgatói tisztségek megszüntetése kapcsán a helybeliek amiatt aggódnak, hogy az új helyzet a magyar oktatás rovására lesz. /F. I., K. E.: Lesz-e magyar iskolaigazgató Vajdakamaráson és Tordaszentlászlón? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

Silvian Ionescről, a frissen kinevezett bukaresti kormánybiztosról kiderült, hogy a Szekuritateban indult, Bukarestben a 90-es években is bányászokat irányította, mindezért beadta lemondását. Dicséretes, de akad még jó néhány frissen kinevezett kormánybiztos és kormánybiztos-helyettes, aki “pettyes” múltú. Például a Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Az is érthetetlen, hogy a brassói Madaras Lázár miért Mehedinti megyében lett prefektus, ahol nemigen nyüzsögnek a magyarok. Román Győző újságíró az egyik vezető liberális politikustól megkérdezte, hogy nem túlhaladott-e a párt nevében a nemzeti jelző? Azt válaszolta, hogy nem, mert ők továbbra is kitartanak az alkotmány első szakasza mellett, amely szerint Románia nemzeti, független stb. állam. Szavalta, hogy nem hagyják elveszni Erdélyt, és Bukovinát is románnak tartják. A román politikusok többsége előtt, még ha liberális vagy demokrata pártiak is, amikor a magyarokról van szó, mindjárt az országot elorozni akaró ellenség képe jelenik meg. Még a jelenlegi művelődési miniszternek, Mona Muscának is Trianon című film vetítésének hallatán mindjárt Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsváron egy utca továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol a “régi szép időkre” emlékeztető filmeket vetítenek. Az újságárus bódéknál a legionáriusok lapjai meg könyvei találhatók. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

Nagyváradot szokták a tolerancia városának nevezni, azonban a város egyre inkább a gyávaság települése, írta Csűry István. Azok a “magyarok” voltak a “toleráns hazafiak”, akik segédkeztek beolvasztani Tisza Kálmán közeli bronzszobrát (1945-ben), melynek talapzatán Barbu Stefanescu Delavreancea szobra áll 1970 óta háborítatlanul. Barátságtalan magyar polgároknak bizonyultak azok, akik nem törődtek bele, hogy a kommunista párt inasiskolájává degradált Református Egyházkerületi Székház (épült 1937-ben) a katonaság, vagy az 1989 után állami egyetem karmai között maradjon. Egészen “kiváló” magyarnak bizonyultak azok, akik a Református Leánynevelő Intézetet még a közelmúltban is engedték átkeresztelni Andrei Saguna nevére, ahelyett hogy jogos tulajdonosának, a református egyháznak visszaszolgáltatták volna. Ippen nemcsak azt írják ki a bejáratoknál, hogy mártír falu, hanem a magyarok állítólagos bűnét kőbe vésve megörökítik. Hadd szégyenkezzen minden utód. Cserében Gyantán elnézik, hogy a magyarok megemlékezzenek áldozataikról. Sőt, a magyarokkal megértetik, hogy nem kell a magyaroknak saját mártírjaikról meg feliratokról beszélni. – Nagyváradon már ástak el szobrot, már öntöttek be szobrot, már vettek el templomot, és bontottak el templomot, megalázták számtalanszor a magyart... és nemcsak Nagyváradon. Meddig tolerálhatjuk? – kérdezte Csűry István. /Csűry István: Tolerancia többségi óhajra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

A státustörvény eleve a kettős állampolgárság felvetésének lehetősége okozta szorongásokból született. A kettős állampolgárságról való szavazás ötlete pedig a státustörvény kizsigerelése és elértéktelenedése következtében született, írta Szász István Tas. Mind a státustörvény, mind a kettős állampolgárság Európa-szerte ismert megoldás volt. Miközben erőteljes mozdulatokkal próbál a gondolkodó magyar eltávolodni az összeesküvés-elméletek veszedelmes örvényétől, egyre erőteljesebb és végzetesebb szívóhatást érez, állapította meg. /Szász István Tas: Drága velem együtt kutakodásra kényszerült Barátaim! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

Nem igaz, hogy a magyar nemzet bűnösebb a többinél, és kollektív bűnök sincsenek. A baj az elbutított, történelmét nem ismerő, istenhit és magyarságtudat nélkül, kommunista elveken felnevelkedett népben van. Ezeket nem elítélni, hanem segítni kell, írta Plesa Vass Magda. „Kormányuk élén egy olyan lárvalelkű miniszterelnök áll, akiből soha egy tiszta gondolat nem kapott még szárnyra, akiből dől a hazugság, akinek sikerült elhitetnie a néppel december 5-én, hogy mi majd elárasztjuk az országot mint a sáskák.” Megszületett a szabadkai „kis MÁÉRT”, a cikkíró reménykedik a politikusok helytállásában. Gyurcsány ne hangsúlyozza folyton, hogy „tizenötmillió magyar miniszterelnöke”. Bugár Béla hangsúlyozta, hogy: „Velünk egyeztetni kell. Nem a fejünk felett és mellettünk, hanem velünk”. Imádkozó, hitvalló magyarokra van szükség, mert Szent István országát több mint ezer éve Isten keze védi – írta Plesa Vass Magda /Plesa Vass Magda: Mindig voltak bátrak, akik mertek… = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

A magyar nyelvben kell gondolkodnunk, és nem a magyarországi magyar nyelvben – összegezte Péntek János tanszékvezető professzor a hétvégén lezajlott, Szótárak és szakterminológiák című konferencia célját. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Tanszéke, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a Bolyai Társaság közös szervezésében létrejött tanácskozásra magyarországi és felvidéki vendégek érkeztek, illetve magyartanárok, anyanyelvápolók Erdély minden részéből. Péntek János szerint a szaknyelvben olyan zavar uralkodik, amely nem oldható meg a Magyarországon használatos terminológia automatikus átvételével. Külön kell megoldást találni Erdélyben, külön Felvidéken, és erre a kísérletre derített fényt Szabómihály Gizella A szlovák-magyar nagyszótár és a nyelvi tervezés című előadása is. „Itt, Erdélyben a román-magyar nyelvközi viszonyban kell gondolkodni” – fejtette ki Péntek János, az újonnan megjelent magyar-román Közigazgatási szótárt bemutatva, amelynek román-magyar kötete két évvel ezelőtt jelent meg. Somai József a készülő közgazdasági szótárról, Benő Attila a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben szerkesztett szótárakról számolt be. A legfrissebb, magyar nyelvű tankönyvekről Székely Győző tartott előadást, aki elrettentő példákkal is illusztrálta a fordítás minőségét. A szakterminológia egységesítésére hívta fel a figyelmet, és elmondta, munkacsoportjával jelenleg gyűjteményeket készítenek az egyes tudományterületek iskolában használatos kifejezéseiből. /(Rostás-Péter Emese): Egységes nyelvhasználatra van szükség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2005. február 1.

Teljes a káosz a hazai fordítótársadalomban azután, hogy fél éven belül többször is megváltoztatták a hiteles fordítói engedélyekre vonatkozó törvényi szabályozást. Először a fordítók arról értesültek, hogy a korábban letett vizsgáikat már nem ismerik el, majd kiderült, hogy az új törvény megjelenését követő első rendes vizsgaidőszakra, 2004 októberére beteltek a helyek, és az újabb alkalomra fél évig még várni kell. Most pedig az új kormány első rendelkezéseinek egyikeként eltörölte a fordítók újravizsgáztatásának kötelezettségét. Nem derül ki azonban egyértelműen a szövegből, hogy a kormányrendelet csak a bölcsészkaron szerzett oklevelekkel rendelkező fordítókra vonatkozik-e, vagy valamennyi olyan fordítóra és tolmácsra, akik még a tavalyi törvény megjelenése előtt szerezték meg az engedélyüket. Ennek a kétértelműségnek estek áldozatul azok a fordítók, akik mégis elutaztak Bukarestbe vizsgázni. A minisztériumban nem tájékoztatták a vizsgázókat arról, hogy az új rendelkezések alapján már nem lenne szükség a tesztelésre. /Salamon Márton László: Véget ért a fordítók kálváriája? = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

A múlt év decemberi népszavazás a kettős állampolgárságról „egy életre szóló fájdalmat és csalódást váltott ki belőlünk, hogy az édesanyának nem kellenek (nem hiányoznak) elszakított gyermekei: Erdély, a Bánság, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja” – írta olvasói levelében Makkai Endre. Romániában bozgornak neveznek egyesek, ami azt jelenti, hogy „hazátlan”. Mi „a hazát akartuk magunkévá tenni, amely hazához mi is tartoztunk, amely haza valamikor méltó volt a kulturált Európához” – írta. /Makkai Endre, Backamadaras: Rendezni végre közös dolgainkat…= Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

2005. február 1.

A civil polgári életből jött egy kezdeményezés Magyarországon: mindazok, akik a népszavazás utáni lelki traumából erőt szeretnének meríteni, azok küldjenek egy lapot a határon túli magyarságnak – elevenítette fel Kupper András az Összetartozunk képeslapküldő mozgalom kezdetét. Vaszilov Eszter, a mozgalom kezdeményezője elmondta, noha a kezdeményezés nem kapott nagy nyilvánosságot, mégis több mint 3 ezer képeslap érkezett. Böjte atya nagyon szép gesztusnak nevezte a kezdeményezést. Fontosnak tartja, hogy élő kapcsolatok, barátságok szövődhetnek. Felidézte, hogy az erdélyi magyaroknak is vannak határon túl szakadtjaik, ők a moldvai csángók. Azt mondta a gyerekeknek az árvaházban, hogy ők is szavazzanak. Úgy szavaztak, hogy minden gyerek hozott egy játékot. Több mint 700 játék gyűlt össze, és azokat elvitték a moldvai csángó magyar gyerekeknek. Böjte atya szerint szükség lenne egy ottani magyar iskolára, és ennek a támogatására biztat mindenkit. Kupper András frakcióvezető a fővárosi Fidesz segítségéről biztosította Böjte atya új kezdeményezését. Tirts Tamás országgyűlési képviselő szerint további nemes akciókkal erősíteni lehet az összetartozást a kárpát-medencei magyarságban. A politikus azt javasolja, hogy az oktatási intézmények is kezdeményezzenek: a hazai gyerekeket Erdélybe vigyék táborozni, az erdélyi gyerekek pedig idejöhetnének nyáron. Kupper András végül átadta Böjte atyának, több mint négyszáz erdélyi árva nevelőjének, az összegyűlt adományjátékokat. /Ajándékok erdélyi gyermekeknek és felnőtteknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 1.

Erdőszentgyörgyön 211 kisbaba jött világra, 72-vel több, mint 2003-ban. Tavaly 15-tel többen hunytak el, összesen 86-an, olvasható az Erdőszentgyörgyi Figyelő, januári számában. /b. d.: Több az újszülött. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

2005. február 1.

Marosvásárhelyen a város egykori helytörténészéről, a kétszáz éve született Benkő Károlyról hangzott el előadás a Belvárosi szerdák januári rendezvényén. Pál-Antal Sándort kérdezte Spielmann Mihály. Pál-Antal Sándor adta ki 2001-ben az Erdély emlékezete sorozatban Benkő Károly Marosvásárhely Szabad Királyi Város leírása 1862-ben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvét. A mű eddig csak kézirat formájában létezett és máig hiteles kútfő és forrásanyag. Benkő Károly marosszéki levéltáros volt, majd járási segédtisztviselő, ezután Csíkban dolgozott, 1861-től ismét levéltáros. Benkő Károly elsőként az Erdélyi történelmi életrajz című lexikont írta meg. Csíkban gyűjtötte a Marosszék ismertetése című kétkötetes mű első kötetét. Egy év alatt összeállította Marosvásárhely leírását. Orbán Balázsnak nagy segítséget nyújtott a Benkő-gyűjtések anyaga. /Nagy Botond: Orbán Balázs elődje. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

2005. február 1.

Az óradnai római katolikus templomban került sor január 29-én a fakultatív magyar nyelvű oktatás ünnepélyes megnyitójára. Közel 100 elemi iskolás gyerek fog újra anyanyelvén, nagyapái nyelvén tanulni, mert szüleik közül is már csak kevesen beszélik a magyar nyelvet. Óradnán 1965-ben számolták fel minden szinten a magyar nyelvű oktatást, akkor több mint 140 tanulót írtak át román tagozatra. A cél az asszimiláció volt. Ezzel ért véget Óradnán a több mint 150 éves múltra visszatekintő magyar oktatás. 1968-ban Antal Árpád plébános megszervezte az iskolán kívüli magyar oktatást, de a hatóságok ezt betiltották. Az 1990-ben megalakult helyi RMDSZ az anyanyelvi oktatás visszaállítását tűzte ki. Beindult a magyar nyelvű oktatás a római katolikus plébánián, alsó és felső fokozaton, két szakképzett pedagógussal. Bauerné Madarász Ilona és a köré tömörülők lelkes munkájának köszönhetően sikerült kibővíteni a folyamatot. Oktatásukra bel- és külföldi alapítványoktól és szervezetektől kaptak támogatást. Jelenleg több mint 70 óradnai diák tanul magyarul szakiskolában, középiskolában. 2000-ben sikerült újraindítani az állami magyar óvodát. A végső cél: újraindítani Óradnán az alsófokú állami magyar iskolát. A fakultatív magyar nyelvű oktatást kezdeményező csoport tagjai: Strimbuné Asztrovszki Erzsébet, a helyi RMDSZ-elnök, Bauerné Madarász Ilona tanárnő, Kovács Attila római katolikus plébános és Debreczeni Júlia óvónő. Borsós K. László segédtankönyveket adott át a diákoknak. /Kresz Béla: Ismét a nagyapák nyelvén. Fakultatív magyar nyelvű oktatás Óradnán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2005. február 1.

Január 29-én telt házat vonzott Szentivánlaborfalván a helyi férfikórus névadó és zászlóavató ünnepsége. A zömmel nyugdíjas korú éneklőket a más falvakból érkezett dalostársak is köszöntötték. A kórus első karnagya, Székely István nevét vette fel. A faluban 1946-ban alakult az első vegyes kar. A hajdan hatvantagú kórus ma már csak 20–23 tagot számlál. Az ünnepségre egy emlékfüzetet is kiadtak. /(Demeter): Énekelni jó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 541-560




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék