udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
267
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 241-267
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. április 6.
Csángókról beszéltek az Európai Parlamentben
A magyar európai uniós elnökség további céljainak teljesülését segítõ szavazatokra kérte az Európai Parlament képviselõit a Fidesz EP-képviselõcsoportjának vezetõje, Gyürk András napirenden kívüli hétfõ esti felszólalásban az EP strasbourgi plenáris ülésén.
A felvidéki Mészáros Alajos (MKP) az EU szégyenének nevezte, hogy gróf Esterházy Jánosnak, a szlovákiai magyarság egykori politikai vezetõjének rehabilitálása továbbra is várat magára. Felszólította képviselõtársait, hogy viseljék jobban szívükön a közös európai értékek védelmét. Sógor Csaba (RMDSZ) arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európa Tanács tíz évvel ezelõtt született ajánlása konkrét lépéseket irányoz elõ a moldvai csángók kultúrájának megmentésére. ?gy véli, az eddigi elõrelépések nem kielégítõek, az Európa Tanácsnak viszont nem áll rendelkezésére olyan számonkérési mechanizmus, amely lehetõvé tenné az ajánlás betartatását. Azt kérte, hogy az EU a gyakorlatban is tegyen meg mindent a kulturális sokszínûség elvének tiszteletben tartatásáért, és ezt kezdje a csángó kultúra ügyével.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 6.
?nálló intézmény és egyenjogúság
Amíg a mai állapotokon nem tudunk gyökeresen változtatni, az erdélyi magyar felsõoktatásról nem lehet eleget beszélni. Amíg a körülbelül 35 000 magyar egyetemistának mindössze egyharmada végzi tanulmányait anyanyelvén, addig a tényfeltárást nem lehet nem a bajok forrásának felkutatásával és orvoslására tett javaslatokkal kiegészíteni.
A Kolozsvárott nemrég bemutatott új kiadvány, Az erdélyi magyar felsõoktatás helyzete és kilátásai szerint a magyarul tanulók alacsony számarányát diszkriminatív hatású szûk keresztmetszet okozza. A hazai szakkínálatnak ugyanis mindössze egyharmada hallgatható magyarul. Az állami román felsõoktatási rendszer tehát a magyart mint tannyelvet, a magyar diákot mint potenciális hallgatót eleve hátrányos helyzetbe hozza azzal, hogy az egyetemi felépítmény a román tannyelv hegemóniájára épül, s már eleve aszimmetrikus. Minden három szakból csak egyben kínálkozik lehetõség arra, hogy magyarul is oktassák, illetve válasszák, s ezzel három közül két magyar diákot megfosztanak a választás lehetõségétõl. Ilyen körülmények között azt sem tudhatjuk tisztán, a magyar pályázók közül ki az, aki, ha tehetné, önként döntene a román tannyelv mellett, abban viszont biztosak lehetünk, sokan kényszerûségbõl folyamodnak e megoldáshoz. A diszkrimináció ténye tagadhatatlan, s a helyzetet csak úgy lehetne orvosolni, ha az állam szimmetrikus szakkínálati rendszer felállítására törekedne. Lévén szó egy társnemzeti státust igénylõ és érdemlõ népközösségrõl. E státus hasonló nemzetrészeket (számarány, mûvelõdési hagyományok és helyzet) több uniós országban már megillet.
Kiderül a fentiekbõl, hogy a magyar állam által támogatott Sapientia - EMTE, bár nagyban enyhített a szakkínálat csonka voltán, s ezrek számára tette hozzáférhetõvé új régiókban is az anyanyelvû képzést és érvényesülést, az alapvetõen hátrányos helyzetet felszámolni nem tudta, nem is tudhatta. Nem vitás, hogy az orvoslás fõleg és mindenekelõtt román állami feladat és kötelesség volt és marad. Minden 1990 utáni relatív, kisebb-nagyobb javulás ellenére, ami az állami rendszerbõl nekünk jutott, egy másik alapvetõ rákfenében is szenved. A megoldáskeresést és a kibontakozást elgáncsolja a magyar, ún. vonalak teljes önállótlansága, úgyszólván betervezett szervezeti bénasága. Egy önálló egyetem, ami nincs, egy valóban önigazgató tagozat, ami szintén nincs, és aminek létrejöttét jobb ügyhöz méltó makacssággal és leleményességgel gáncsolják el húsz éve - az tudná felmérni a magyar diákság reális továbbtanulási igényeit, az lenne képes a szûkös szakkínálatot oly módon bõvíteni, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és gondoskodjék a minõségiszint-emelésrõl. Amíg ezzel nem rendelkezünk, a mai állapotok csak az érettségizettek kiszolgáltatottságát növelik, a beolvasztást erõltetik, a magyar kultúrát pedig súlyosan károsítják.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 6.
Lakatosi út
Az utóbbi idõben az RMDSZ néhány politikusa úgy viselkedik, mint az anekdotabeli szõlõsgazda, akinek elõbb az aszály, majd a jégesõ, végül pedig a seregélyek szinte teljesen elpusztítják a termését, a maradék néhány tõkét aztán Lássuk, Istenem, mire megyünk ketten! felkiáltással õ maga vágja ki.
A politikusok ahelyett, hogy a megbékülés útját keresnék, durva odamondásaikkal csak tovább mérgezik a magyar kormány és az RMDSZ közötti viszonyt - legutóbb Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei politikusa érezte kötelességének, hogy kioktassa Orbán Viktort és Füzes Oszkár nagykövetet. Nem titok amúgy, hogy az új budapesti vezetés nem kívánja az elõzõ kabinet gyakorlatát folytatni, miszerint az RMDSZ-t tekintették egyedüli partnernek. Persze tény, hogy az RMDSZ a választók akarata nyomán képviseli a romániai magyarokat a parlamentben, ezt pedig még akkor sem kell figyelmen kívül hagyni, ha tudjuk, hogy a szövetség mindent megtett az egypártrendszer fenntartásáért és az egész romániai magyar társadalom maga alá gyûréséért.
Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt években az egyenlõ távolságtartás jegyében igencsak készséges partnere volt az ország tönkretételében és a nemzetrészek összeugrasztásában szerzett elévülhetetlen érdemei miatt a választók által keményen megbüntetett MSZP-kormánynak, amely imázs- és klientúra építésére is alkalmas anyagi források biztosításával honorálta a szövetség baráti közeledését. A levitézlett egykori kormánypártokhoz közel álló politikusnak tekinthetõ Lakatos is, aki annó sajtóhírek szerint nem talált kivetnivalót az õszödi beszédben, és beszélgetõs estre invitálta Kuncze Gábort Nagyváradra.
Ehhez persze joga van - csak akkor az RMDSZ-ben ne csodálkozzanak, ha a kormány inkább nem kér Gyurcsány és Kuncze barátaiból, és esze ágában sincs a közpénzek kreatív kezelésében jeleskedõ MSZP-vel cimboráló szervezetet megbízni például a határon túliaknak járó pénzek osztogatásával. (Nota bene: számos konfliktusnak és vádaskodásnak lehetne elejét venni, ha a támogatások szétosztása végre tényleg kikerülne a politikum hatáskörébõl.) Kérdés, hogy Lakatos valóban csak saját véleményét hangoztatta, vagy az RMDSZ-ben a lakatosi út számít a fõ csapásiránynak. Utóbbi esetben kevés az esély arra, hogy a magyar kormány és a szövetség közötti viszony megjavuljon.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2011. április 6.
?j tisztségek, új elképzelések és új tervek az RMDSZ-ben
A Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) április 2-i, szombati ülésén Borbély László környezetvédelmi minisztert, az RMDSZ volt ügyvezetõ alelnökét politikai alelnöknek, Kovács Pétert pedig, aki szintén a szervezet ügyvezetõ alelnöki szerepkörét töltötte be, a szövetség fõtitkárává választották. Az új tisztségviselõket terveikrõl, elképzeléseikrõl kérdeztük.
Borbély László lapunknak elmondta: a kormányzati kapcsolattartás terén látványos változások nem lesznek, ugyanis ahogyan eddig, ezentúl is felelõssége marad a kormányzati kérdéskör, a kapcsolattartás az RMDSZ dekoncentrált intézményeivel, kinevezett tisztségviselõivel. Politikai alelnökként megfogalmazott bizonyos prioritásokat, amelyeket Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel, a szövetség elnökével is egyeztetett. Tájékoztatott arról, hogy kormányzati hírlevél indult be annak céljából, hogy az RMDSZ önkormányzatai, területi szervezetei könnyített formában, több információban részesülhessenek a beruházásokról, kormányzati programokról.
?j elemnek minõsül a külügyi hatáskör, amelynek koordinálása a szövetség politikai alelnökére hárul. Ez három pillérre, éspedig a brüsszeli, vagyis az európai uniós kapcsolatrendszerre, a magyar-magyar viszonyra, valamint az RMDSZ többi külkapcsolataira épül - magyarázta Borbély László. Hozzátette: hamarosan megalakulnak az úgynevezett külpolitikai tanácsadó testületek, felelõsökkel, titkárokkal. - Aktív részesei leszünk a Kelemen Hunor által kezdeményezett erdélyi konzultációs folyamatnak, amelynek célja, hogy minél több emberrel találkozzunk, beszélgessünk, azonosítsuk a problémákat és nehézségeket - mondta a politikus. Kifejtette: februárban egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a romániai magyarság nem sokat tud az RMDSZ kormányzati szerepérõl, és mindazokról a kérdéskörökrõl, amelyekben a végrehajtó hatalomban szerepet vállaló magyar érdekképviselet a közösségen és az embereken segíthet.
Borbély László hangsúlyozta: nem helytálló a kritika, miszerint a politikai alelnök tisztségének bevezetése háttérbe szorítja a szövetségi elnök hatáskörét. Mint kiemelte, az RMDSZ alapszabályzata értelmében a politikai alelnök feladatkörét az elnök megbízásából kapja, szó nincs arról, hogy autoritását megkérdõjelezné. Hozzátette: a vezetõség nem egyszemélyes, hanem csapatmunkát végez, amelyben mindenkinek megvan a maga meghatározott feladatköre.
- Az ügyvezetõ elnökség fõtitkársággá való alakulásának lényege, hogy kiemelt hangsúlyt fektessünk a társadalomszervezésre, és a szervezeti ügyintézésre - mondta lapunknak Kovács Péter. Az ügyvezetõ elnökség politikai döntéshozó hatásköre megszûnt, kiemelt szerepet kap ellenben a szervezeti menedzsment, szervezetépítés és pénzügyigazgatás, a kommunikáció, a választási kampányokra való megfelelõ felkészülés, s természetesen a társadalomszervezés, azaz a közösségfejlesztõ kezdeményezések, tevékenységek koordinálása.
A fõtitkárság keretében az egyes szakterületeket (önkormányzatok, kultúra, társadalomszervezés, oktatás, ifjúság, kommunikáció és kampány) négy-öt fõtitkárhelyettes koordinálja majd, akiknek kinevezésére rövidesen sor kerül. ?ket a fõtitkár javasolja, ideiglenesen a szövetségi elnök nevezi ki, majd a következõ, június végén tartandó SZKT fogadja el. A Kelemen Hunor szövetségi elnök megválasztásával elindított, úgymond fiatalítási folyamat a fõtitkárság keretében is érvényesül, a kinevezendõ fõtitkárhelyettesek által vezetett fõosztályoknak pontos határidõkre lebontott tevékenysége lesz, folyamatos programokkal - mondta Kovács Péter. Kiemelte: idén a fõtitkárság három nagymérvû programot szándékszik lebonyolítani: a következõ három hónap folyamán zajlik majd a Kelemen Hunor által kezdeményezett, mega közvélemény-kutatásként felfogható erdélyi konzultáció, amelynek során 250-300 ezer embert szándékoznak megszólítani, kétirányú párbeszédet elindítani az RMDSZ és a romániai magyar emberek között. - Célunk, hogy úgynevezett röntgenképet kapjunk arról, hogy a helyi közösségeknek milyen gondjaik, igényeik vannak, hogyan ítélik meg az RMDSZ helyi, megyei és országos szintû vezetõit, ezáltal pedig a további feladataink is körvonalazódnak - magyarázta Kovács Péter. Az általa vezetett fõtitkárság közvetlen találkozókat, rétegtalálkozókat, fórumokat szervez majd a fent említett cél megvalósítása érdekében, amelyben szerepet szánnak a sajtó közvetítésének, az internetes felületeknek is.
A fõtitkárság elõtt álló másik nagy kihívás az október végén megrendezendõ népszámlálás kapcsán bontakozik ki: a testület nagymérvû tájékoztatási, tudatosítási kampányt indít annak érdekében, hogy minél több ember vállalja magyarságát. Végül a fõtitkárságra hárul a Kulturális Autonómia Tanács megalakításának feladata is, amely az említett társadalomszervezési tevékenység keretét képezné, érték-, és érdekegyeztetõ fórumként. A cél az, hogy laza hálót alakítsunk ki a partner civil szervezetekkel - részletezte Kovács Péter.
Zay ?va
Szabadság (Kolozsvár)2011. április 6.
Az aranyosgyéresi táblaügy
A jelek szerint hiába örültünk a példátlan sikernek tavaly márciusban, amikor Aranyosgyéres határában elhelyezték a háromnyelvû - román, magyar és német - helységnévtáblát. Câmpia Turzii, Aranyosgyéres, Jerischmarkt - jelezték mindmáig az Aranyos menti város nevét az arra járók számára a településjelzõk, ezeket azonban a legújabb bírósági - március 30-i -határozat szerint most el kell távolítani. Csoma Botond kolozsvári önkormányzati képviselõ, aki kollégáival együtt szívügyének tekinti az aranyosgyéresi többnyelvû településjelzõk ügyét, szomorúan jelentette be a Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) szombati ülésén, hogy azokat most le kell szerelni.
A háromnyelvû táblák kifüggesztését az utóbbi években Kolozs megyében elért egyik legnagyobb eredményként könyvelték el a kisebbségi jogok terén. Annak ellenére, hogy a város lakosságának csak nyolc százaléka magyar és a 19 tagú városi tanácsban csak ketten képviselik az RMDSZ-t - értelemszerûen a magyarságot -, 2008 decemberében sikerült elérni, hogy a település bejáratainál (kezdetben) kétnyelvû helységnévtáblákat helyeztek el. A döntést elõzmény jellegûnek tekintették, hiszen hivatkozási alapként szolgálhatott más olyan települések esetében, mint például Kolozsvár, ahol a magyarság számaránya nem éri el azt a 20 százalékos küszöböt, amely a közigazgatási törvény szerint feltétele a két-, vagy többnyelvû helységnévtáblák használatának.
Az aranyosgyéresi határozat érvényre juttatása nem ment simán, ugyanis a Kolozs megyei prefektúra 2009 márciusában a közigazgatási bíróságon megtámadta azt, és elsõ fokon meg is nyerte a pert. A Kolozs megyei táblabíróság azonban 2009 novemberében jogerõsen a gyéresi önkormányzatnak adott igazat. Ennek nyomán 2010 februárjában a helyi tanács eldöntötte, hogy a román és a magyar mellé a település német nevét is kiírják. Legújabban azonban egy aranyosgyéresi magánszemély támadta meg a tanácsi határozatot - amelyrõl korábban a kolozsvári táblabíróság pozitívan döntött -, ezúttal azonban a bíróságon a gyéresi tanács szempontjából negatív ítélet született, így a magyar és a német helységnévtáblákat el kell távolítani. A döntés hivatalos indoklása egyelõre nem ismeretes, ennek közzététele a napokban várható.
Egyszerre nevetséges és felháborító, hogy egy többnyelvû helységnévtábla kifüggesztése ilyen nagy problémát okozzon, hiszen ennek teljesen természetes dolognak kellene lennie. Mindentõl függetlenül az eset meglehetõsen egyértelmûen jelzi a román igazságszolgáltatásban uralkodó összevisszaságot, és egyben megkérdõjelezi a harmadik hatalom hitelességét. Hiszen lám, ugyanabban az ügyben ugyanaz az intézmény hol így, hol úgy dönt. Ilyen alapon mennyire lehet megbízni az igazságszolgáltatásban, és mi a biztosíték arra, hogy hasonló esetek nem fordulnak elõ máskor is? Hacsak nem aszerint módosítanak a korábbi ítéleteken, hogy éppen milyen szelek fújnak a belpolitikában. Ami egyáltalán nem meglepõ, hiszen számos eset visszaigazolta már a politikum és az igazságszolgáltatás összefonódását. Nagy a valószínûsége annak, hogy az aranyosgyéresi táblaügyben hozott újabb döntés sem mentes a napi politika alakulásától, és jó lenne nem gondolni arra, hogy az utóbbi idõben felerõsödõ nacionalista retorika az igazságszolgáltatás berkeit is áthatja.
A magyarellenes diskurzus felerõsödését igazolja az a tény is, hogy csupán egy szavazaton múlott a magyarországi politikusok március 15-i kijelentéseit elítélõ, a képviselõház külügyi bizottsága által megszavazott nyilatkozat elfogadása az alsóház plénumán. Ezeket az aggályokat támasztja alá a héten nyilvánosságra hozott CURS-felmérés is, amely szerint a Nagy-Románia Párt (PRM) legújabban ötszázalékos népszerûséget tudhat magáénak, tehát a C. V. Tudor vezette szélsõséges alakulat - ideológiájával együtt - a parlamentbe való visszajutás küszöbén áll.
Az aranyosgyéresi eset mindenképpen visszalépést jelent a nemzetiségi jogok érvényre jutása terén. Csoma Botond szerint a gyéresihez hasonló helyzeteket a közigazgatási törvény módosításával lehetne megelõzni, vagyis azzal, hogy a jogszabályban egyértelmûen rögzítsék: a helyi tanácsok (önkormányzatok) azokban a helységekben is dönthessenek a két-, vagy többnyelvû településjelzõk használatáról, ahol valamely nemzeti közösség aránya nem éri el a 20 százalékot. Hogy sikerül-e ezt a javaslatot keresztülvinni a parlamentben, nos, minden kétséget kizáróan: ez is politikai akaraton múlik.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)2011. április 6.
Replika Tusványosra, az egyetem alapkõ letételén elhangzottakra, új tanügyi törvényre
Gesztusok korszakát éljük
A Sapientia egyetem tízéves. Visszatekintésre érdemes múlt, lehet ünnepelni. Ez az egyetemi hálózat a magyarság stratégiai kérdésévé vált, és a magyar tudományos élet jelentõs központjait alakította ki, azonban a magyarságérdek szempontjából igen fontos, hogy mekkora most ez az egyetem, és mekkora lehetne? A nagyságrendjével és hatósugarával hogyan illeszkedik az erdélyi magyarság nagyságrendjéhez és elvárásaihoz? Mit tud lefedni ez az intézet az erdélyi magyar felsõoktatási igénybõl, mert az öröm teljességéhez ez is hozzátartozik. Ennek az intézetnek a diákjai sajnos, a jelenleg felsõoktatásban tanuló magyaroknak alig 8%-a, s még sajnálatosabb, hogy ez az arány jóval kevesebb, ha elfogadjuk azt az állítást, hogy arányainkhoz mérten s az egyenlõ esélyek biztosításához 65 ezer magyar gyereknek kellene tanulnia a felsõoktatásban Romániában.
?römünkre szolgál, hogy mindebbe a magyar állam évi két milliárd forintot fektet. Szép anyaországi gesztus, s a lelke rajta, hogy ez mindig ilyen nagy maradjon. Várható azonban, hogy míg a világ, ez így legyen? Így is, ebben az egysíkúan strukturált felsõoktatási rendszerben a magyar egyetemistáknak több mint a fele román nyelven tanul. A kérdés, hogy az a közel 8% mennyire oldhatja meg a jövõben a már beszûkített oktatás miatt kialakult alulképzettség nyomorát? Ha van ilyen nyomor, az diszkrimináció. Akkor még inkább igaz az, hogy a magyar állam, a nagyságrendtõl eltekintve is szépen teljesíti erkölcsi kötelességét, míg a román állam a kutyakötelezettségét sem. Az egyik fizet, a másik hunyó marad.
Ha megnézzük jobban, hogy kire is tartozik saját polgárai oktatási-nevelési költségeinek a fedezése, másként látjuk román-magyar közéletünket. Kérdés, hogy miért veszi át a magyar állam ezt a kötelességet a román államtól? Nincs helye milliárdjainak akár otthon, akár határokon túl? Igaz, jó helyre került az eddig elköltött kb. 20 milliárd. Átvenni a kötelezettséget a román államtól nem tekinthetõ ugyan pazarló gesztusnak, de felmerül a kérdés: a magyar adomány a román költségvetés mentesítésére szolgál? Szép gesztus: nemcsak az erdélyi magyarok gondjainak enyhítésére, hanem történelmileg is, nemzetközi téren is izgalmas újdonság a román költségvetést kímélõ gesztus.
Nemcsak nagy öröm az erdélyi magyarok számára egy önálló magyar egyetem létrehozása, még ha az olyan pici is, mint a Sapientia, hanem megoldást keresõ nagy ügy. De kérdezhetjük: miféle egyetem ez? Magánegyetem? Nem, mert állam finanszírozza, még ha idegen is. Tulajdonosa van? Ki az? Az egyházak? Ez világkuriózum mert más állam finanszírozza más állam magánegyetemét és az egyháztól költségmentes patronálást élvez. Milyen egyveleg ez? - vette ki a szót a kétkedõk szájából, a Sapientia alapításakor a kõletétel alkalmából beszélõ, erdélyi szívekhez nõtt magyar államtitkár. Ha nem is akadémikus szóhasználat az egyveleg mégis van valami igaz benne. Még jobban hangzik az a fogalom, hogy ez egy sikeres és dicséretes pótmegoldás. Nehéz azonban szemet hunyni a tények felett, mely szerint könnyebb egy államnak elfogadni, hogy más állam költségvetésébõl egyetemet hozzanak létre és tartsanak fenn, mint teljesíteni kötelességét saját állampolgáraival szemben. Sõt, a haszonélvezõk (az erdélyi magyarok) politikusainak is könnyebb erre hangolódni, mint kiharcolni védenceik jogát egy önálló állami felsõoktatási intézményhez.
Megalapozottan kérdezzük, hogy mindez helyettesítheti az állami magyar egyetemet? Lemondunk eddigi igényeinkrõl, s beletörõdünk magyar egyetemünk megszüntetésének történelmi gyalázatába. abba, hogy nincs esély rehabilitációra?
Igaza van Kató Bélának, amikor az Erdélyi Magyar Tudományegyetem kõletételének az ünnepségen azt mondta: annyi levert fészek után most új hajlékot kívánunk építeni. Az a meggyõzõdése viszont, hogy az elkövetkezõ néhány hónapban, amikor jóváhagyják az egyetem teljes akkreditációját, elmondható lesz, hogy az erdélyi magyar közösség jelentõs lépést tett az egyenjogúság felé - bennem igencsak kételyeket ébreszt. Mindez valójában csak az egyenjogúság hiányának bizonyítása, mert ha adófizetõként egyenlõk vagyunk, akkor ráfordítások szempontjából is egyenlõknek kellene lennünk az állam számára, és eszerint - visszaérdemelhetnénk nagy hagyományokkal rendelkezõ egyetemeinket.
Az alapkõ letételénél jelenlevõ, a határon túliak által nagyrabecsült magyar államtitkár szerint, a Sapientia ugyanakkor egészen egyedülálló példája a magyar történelmi egyházak és az anyaország együttmûködésének. Ez is szép és igaz, ha csak ez lenne az egyedüli út. Tíz éve nagyon sokan szkeptikusan fogadták az egyházak által létrehozott, magyarországi finanszírozású magánegyetem hírét - mondta az államtitkár. ?s lám, a Sapientia ma már ott tart, hogy szakmai akkreditációval rendelkezik, és csak a politikai akkreditáció hiányzik - összegezte az eddigi eredményeket. Az a meglátása, miszerint: az alagútból kiértünk, itt vagyunk, új lendülettel állunk neki ennek a munkának. Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar külpolitikának és nemzetpolitikának újra kiemelkedõ jelentõségû intézménye lesz Erdély vonatkozásában a Sapientia - részben igaz, de ugyanakkor kételyeket is ébreszt. Vitathatatlan, hogy mindez magyar külpolitikai siker, azonban túlontúl kis siker ahhoz, hogy kint legyünk az alagútból, hiszen egyetemi alulképzettségünk nem oldódott meg, a román állam pedig semmi lényegeset nem tett az ügyben. ?szlelni kellene, hogy ez a kissé felnagyított siker elhomályosíthatja a valós jogokat. Külpolitikai sikerrõl akkor beszélhetünk, ha államközi egyezmény kötelezné Romániát az állami magyar egyetem újraindítására.
Kós Károly hagyakozik így a Kiáltó Szóban: Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. Ezt idézi a Sapientia rektora az alapkõ-letételkor. Nehéz hinni, hogy az idézet értelmezése alapján egyik ország építsen egyetemet a másik országnak, mert a Kiáltó Szóban az is benne foglaltatik: Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. Ez örök igazság, ha társítjuk a mondáshoz a gondolatot, hogy önálló, saját oktatási rendszer nélkül nincs autonómia sem.
A Sapientia egyetem része az erdélyi önálló magyar oktatási rendszernek. De, ha egy egyetem jövõképe több száz évet ölel fel, arra is kell garancia, hogy soha senki nem zárja el a finanszírozási csapot. Tudott dolog, hogy tíz év alatt vékonyabban is folyt a csap. Tehát a gesztus szép, de ki biztosítja, hogy ez a támogatási forma korszakokat átívelõen idõtálló lesz?
Tavaly Tusnádon, a nyári szabadegyetemen, Az állami magyar egyetem lehetõségérõl - nyílt lapokkal címû panelen az egyik elõadáónak, Hantz Péternek nem akadt támogató partnere az állami magyar egyetem visszaállításának ügyében, a három magyar egyetemi képviselõvel szemben. Ez a kérdés komolyabb, életbevágóbb ügye a magyarságnak egy tusványosra erõszakolt show-mutatványnál, ahol négy színpadi szereplõ okosakat mond a bámuló közönségnek. Sajnos, húsz év alatt sem a számtalan, kompetens szakmegnyilvánulás, sem a többszázezres aláírás, sem az államügyekbe keveredett politikai hõzöngõink nem vitték sikerre az állami magyar egyetem ügyét, a tusványosi show-mûsor sem volt más, mint kipipálása egy mégiscsak fontos ügynek. Hantz állítására, miszerint: a magyar tagozatoknak nincs se anyagi, se nyelvi, se szakmai önállósága hogy a magyar oktatók mindig csak ilyen-olyan helyettesek, ez örök infantilizmust idéz elõ illetve, hogy nem az a gond, hogy nincsenek szakemberek, hanem az, hogy személyzeti kérdésben nem dönthet önállóan a magyar vonal - az egyik intézményvezetõ ellentmondó kérdésfelvetéssel válaszolt: Hány magyar fiatal maradt le az egyetemi oktatásról, mert nincs magyar állami egyetem? (sicc!) A másik egyetemvezetõ szerint: Lassan lasszóval fogjuk a jelentkezõket az egyetemre, nemigen sikerül betölteni a magyar fiatalok számára rendelkezésre bocsátott helyeket. (sicc!) A harmadik vezetõ szerint a Bolyai Egyetem ma már messze nem azt jelenti, amit 1990-ben annak neveztünk. Nem kivitelezhetõ az, hogy a régi elképzelés szerint leválasztjuk a hajdani Bolyai Egyetemet a 2011. április 6.
Kifizetjük a tanároknak járó különbözetet, amikor lesz pénz
Emil Boc kormányfõ kedden kijelentette: a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszék tanügyi béremelésrõl szóló döntését tiszteletben tartják. Mint mondta, a 2008. október elseje és 2009. december 31-e között járó juttatásokat akkor fizetik ki, amikor az ország gazdasági helyzete ezt lehetõvé teszi.
Leszögezte: a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszék döntését tiszteletben tartják és tiszteletben fogják tartani hangsúlyozva, hogy Romániában nem merül fel az a probléma, hogy ne tartsák tiszteletben a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszék vagy bármely bíróság döntését.
A legfelsõbb bíróság döntése a 2008. október elseje és 2009. december 31-e közötti idõszakra vonatkozik. Azokról a fizetéskülönbözetekrõl van szó, amelyet a tanároknak arra az idõszakra kell visszakapniuk. A törvény értelmében az említett összegeket akkor fizetjük ki fokozatosan, több szakaszban, miként az más társadalmi kategóriák esetében történt, amikor a gazdasági helyzet lehetõvé teszi ezt - fejtette ki Emil Boc.
A Legfelsõbb Ítélõ és Semmítõszék elfogadta a Galaci Ítélõtábla vezetõtanácsának és a Legfelsõbb ?gyészség fõügyészének fellebbezését a tanügyi fizetések emelésére vonatkozó 221/2008-as törvény alkalmazásával kapcsolatosan, így a pedagógusok jogosultak a fizetés-különbözetekre.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)2011. április 6.
Tõkés László nyomora
Nyilvános elszámolásra szólítja fel az RMDSZ-t Tõkés László európai parlamenti képviselõ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Tõkés tegnapi közleményében kifejti, a magyarországi szociálliberális kormányzás alatt a Szülõföld Alap Erdélyre jutó támogatás-részét az RMDSZ kézivezérlésû kuratóriumai klientúraépítésre használták fel.
Az EMNT elnöke az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében azt is követeli, hogy a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel az RMDSZ ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el.
Felszólítjuk az RMDSZ új vezetõségét - fogalmaz királyi többesben Tõkés -, hogy tételes formában, összegszerûen és öt évre visszamenõleg tegyék közzé, mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány, (...) mennyit fordított saját mûködésére (...), hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából (...) a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány, található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és (...) milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett?
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már korábban visszautasította Tõkés vádjait. Az RMDSZ soha nem kapott pénzt egyetlen magyar kormánytól sem. Azok az alapítványok pedig, amelyek a magyarországi támogatásokat intézték, a román-magyar kormányközi megállapodás szerint minden évben elszámoltak a pénzzel. Az ilyen rágalmakat visszautasítjuk - jelentette ki a Szövetségi Képviselõk Tanácsa ülésén Kelemen.
?j Magyar Szó-replika
Tõkés ezúttal sem mulasztotta el az alkalmat, hogy lapunkat - a budapesti kormánnyal szembeni kritikus hangneme miatt - minõsítgesse. Lapunk visszautasítja a minõsítgetéseket, és biztosítja Tõkést: a 2005 és 2009 között számunkra megítélt Szülõföld Alap-támogatásokat - amelyek arányaikban nem érték el költségvetésünk 5%-át sem - rendeltetésszerûen használtuk fel, s azokkal a pályázati szabályzatnak megfelelõen elszámoltunk.
Az ?MSZ reményét fejezi ki, hogy Tõkés hasonló figyelemmel követi a Bethlen Gábor Alap által kiutalandó támogatások sorsát is, és töretlen lendülettel figyelmeztet majd a támogatási összegeket illetõ aránytalanságokra.
Szintén a hétvégi SZKT-n kérte fel Tõkést Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-képviselõ: tisztázza a 2002-es Református Világtalálkozó, illetve az egyházi földvásárlások elszámolását. Ezen tisztázatlan elszámolások kapcsán tegnap az ?MSZ megkérdezte Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetõ elnökét, aki viszont azzal hárított, hogy Tõkés László püspöki minõségét nem kell összekeverni európai parlamenti képviselõi minõségével. Ahogy én ismerem õt, mindennel elszámolt annak idején, de errõl a püspökséget kell megkérdezni - tette hozzá Toró.
Kovács Péter RMDSZ-fõtitkár tegnap este blogbejegyzésben reagált a Tõkés-féle közleményre. Kovács hangsúlyozza, az RMDSZ és az általa mûködtetett alapítványok az utolsó baniig, fillérig elszámoltak és elszámolnak. A folyamatos ellenõrzések során soha, semmilyen állami szerv nem talált kivetnivalót az RMDSZ pénzügyvitelében.
A fõtitkár szerint Tõkés alighanem azért rukkolt elõ ezzel az újabb támadásával, hogy elterelje a figyelmet a demokrácia-központokban, a magyarországi adófizetõk pénzén folyó pártépítési próbálkozásról.
Vajon nem azért ködösít, hogy könnyebben pazaroljon forintszázmilliókat? Vajon van még valaki, aki elhiszi azt a maszlagot, miszerint az EMNT irodáiban boldog önkéntesek hada kizárólag a könnyített honosítással foglalkozik? Senki nem teszi fel azt a kérdést, hogy vajon hány ezer, hány tízezer közpénzbõl kifizetett forintba került egy párttámogató aláírás? Vajon nem a tolvaj kiállt tolvajt? - sorolja kérdéseit Kovács.
Iskola Alapítvány helyett RMPSZ?
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) bízná meg a magyar kormány az oktatási-nevelési támogatások kezelésével - értesült a Krónika. A szervezet elnöke, a kolozsvári lapnak nyilatkozó Burus Siklódi Botond szerint Budapest még nem kereste meg õket ebben az ügyben, ám ha felkérik az RMPSZ-t, el tudnák látni a feladatot.
Mint ismert, egy korábbi román-magyar kormányegyezmény értelmében az oktatási-nevelési támogatásokat jelenleg az Iskola Alapítvány kezeli. Az alapítvány igazgatója, Nagy Zoltán korábban azt nyilatkozta: az államközi egyezmény módosítására van szükség, ha ezen Budapest változtatni akar.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. április 6.
Terjeszkedik az Erdély Tv
Székelyföldön is egyre több kábeltévé-társaság veszi be mûsorai kínálatába az Erdélyi Magyar Televíziót - tájékoztat lapunkhoz eljuttatott közleményében a televízió. A szovátai Digi Communication nemrég indította kábeltelevízió szolgáltatását.
Székelyföldön is egyre több kábeltévé-társaság veszi be mûsorai kínálatába az Erdélyi Magyar Televíziót - tájékoztat lapunkhoz eljuttatott közleményében a televízió.
A szovátai Digi Communication nemrég indította kábeltelevízió szolgáltatását. Fõ célkitûzésük a magyar nyelvû mûsorok minél nagyobb számban történõ továbbítása, ugyanakkor a helyiek kérésének is igyekeznek eleget tenni.
Erõt, fáradtságot és pénzt nem kímélve mindent megtettünk, hogy az Erdélyi Magyar Televízió adását eljuttassuk a sóvidéki régió elõfizetõihez - hangsúlyozta Kupás János a Digi Communication igazgatója. Így Szovátán, Sóváradon és Parajdon év elejétõl, Alsó- és Felsõsófalván, a tervek szerint, májustól nézhetõ az Erdély TV.
Emellett márciustól Székelykeresztúron és 20 km-es vonzáskörzetében, is nézhetõ az Erdélyi Magyar Televízió.
Az elõfizetõk kérték, másrészrõl pedig mi is igyekszünk minél több magyar nyelvû adót iktatni a kínálatukba - nyilatkozta Gyõri Balázs a keresztúri Hargita Line technikai igazgatója.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. április 6.
Az irónia védelmében
?vakodjunk azoktól a politikusoktól és újságíróktól, akik õrizkednek az iróniától!
Néhány nap alatt két ízben is szembesültem azzal, hogy komor politikusok, sótlan diplomaták, értetlen kormányszakértõk és a hozzájuk csapódott újságírók az eiron és az alazon, az ironizáló agyafúrt kópé és az ostoba fickó azonnali elítélését követelték, illetve elhangzott az irónia azonnali mellõzésének a parancsa is
Az elsõ eset szombaton Kolozsvárt esett. A második hétfõn, amikor a Boc-kormány gazdasági eredményeit elemzõ mûsorvezetõre, aki dicshimnuszba öltöztette kritikáját, ráadásul a képernyõn is feltûnt egy kétértelmû szöveg, betelefonált a mûsorba a miniszterelnök tanácsadója. Ne ironizáljanak a tévék! - rendelte el. Az iróniát a továbbiakban kínosan kerülõ másfél órás beszélgetés így vált igazán ironikussá és növesztette szinte elviselhetetlenné azokat a szigorú tényeket, amelyeket a hazai gazdaságról szárazon sorjázott.
De foglalkozzunk inkább a szombati történésekkel! A Szövetségi Képviselõk tanácsának ülésén Lakatos Péter kitalált egy kilenc év múlva született Wikileaks-iratot, és idézett is abból: Orbán Viktor a holland-magyar focimeccsre sietve elfelejtette megköszönni Kelemen Hunornak, hogy rá tudta venni Victor Pontát arra, az SZDP legalább egy képviselõje ne szavazza meg a parlamentben a magyarországi vezetõket nacionalista nyilatkozataik miatt elítélõ határozatot, így azt nem fogadta el a képviselõház.
Ekkor a magyar nagykövet, a kolozsvári és a csíkszeredai magyar fõkonzul kivonult a terembõl. A Lakatos Péter fejét követelõ újságírók értesülése szerint a diplomaták az Orbán-kormány bírálata miatt hagyták el az SZKT munkálatait.
Noha nem értek egyet Lakatos Péterrel - Kelemen Hunornak nem Orbán Viktor, hanem az erdélyi, és fõként a szórványmagyarság tartozik köszönettel a nacionalista szellem palackban való tartása miatt -, iróniáját értékelem. Akkor is, ha az nem féltétlenül eironra vall, mert az ironikus politikus föltétlen hasznosabb, mint a cinikus vagy a humortalan. ?s utóbbiak vannak fölényes túlsúlyban. Gúnyoros politikusok néznek le, és nem ránk, hanem minket.
Az ironizáló embert pedig éppen az különbözteti meg a gúnyolódótól, hogy õ nem felülrõl, kívülrõl ítélt, az (érték)veszésben érintett maga az ironizáló személy is. Keserû humora nem csata- hanem segélykiáltás, s mivel az iróniája csak akkor hat, ha hallgatósága egyvalamit ért, ha õ mást mond, illetve mást, ha õ egyvalamit, közösségi cselekvéssé válik. Paul De Man, az amerikai dekonstrukció fõ képviselõje állapította meg, hogy az az irónia performatív funkcióval is rendelkezik: vigasztal, ígér, felment, és ami a legfontosabb: a kételyek egész sorát indítja el az elménkben.
Az irónia katalizátora a haladó gondolkodást megelõzõ kétkedésnek, amely az állandóan változó világban a demokratikus politikai gondolkodás elõfeltétele is. Ezért nincs különösebb okunk arra, hogy az iróniát büntessük, irtsuk vagy betiltsuk. Nincs okunk arra, hogy a kételkedés végtelenbe vivõ folyamatát bármikor is megszakítsuk - írja De Man is.
Ugyan a hatalom megrészegít, s e kábultság galádságra is hajlamosít. Erre figyelmeztette egy pedagógus kedden a miniszterelnöki tanácsadót, aki az általa inkriminált mûsorban továbbra is védte álláspontját és követelte az iróniastop betartását. Ion Luca Caragiale karcolatait küldte az élces tanár az érces miniszterelnöknek ajándékba, azzal az ajánlással, hogy gondolkodjon el a kormányfõ azon, milyen groteszk is lenne, ha az iróniát éppen száz évvel Jankó bá halála után, a következõ választások évében számûznék e szomorú országból.
Bizarr és lelketlen intézkedés lenne, hiszen Kelet-Európa népe rendszerint akkor nevet, amikor rosszul megy sora. Nem a mi hibánk, hanem a kigúnyoltaké, hogy a Caragiale szájából kibukkanó poénokon immár folyamatosan nevetünk másfél évszázada. A tisztára piszkos ügyeken.
?n pedig Mikszáth Kálmán parlamenti beszámolóit ajánlom szeretettel vezetõknek és vezetetteknek, no meg azt tanácsolom, hogy óvakodjunk azoktól a politikusoktól és újságíróktól, akik õrizkednek az iróniától! Az ilyen ember fél. Így hát félember.
Ambrus Attila
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. április 6.
Elszámolás? Leszámolás?
A történet teljesen hiteles. Képzeljünk el az országúttól jó messzire esõ, a dombok között megbúvó, színtiszta magyar lakosságú, kis erdélyi falut, ahol hála a földrajzi viszonyoknak, 1990 elõtt még a kollektivizálást is megúszták.
A történet teljesen hiteles. Képzeljünk el az országúttól jó messzire esõ, a dombok között megbúvó, színtiszta magyar lakosságú, kis erdélyi falut, ahol hála a földrajzi viszonyoknak, 1990 elõtt még a kollektivizálást is megúszták. A mezõgazdálkodó-állattenyésztõ parasztemberek télen-nyáron keményen dolgoztak, és még a rendszerváltás után is jó néhány évig nem csupán egymást, hanem az arra vetõdõ idegent mindig az Isten áldja! köszöntéssel fogadták.
Ám egyszer csak történt valami: az egyik nyugat-európai országban felfedezték a kis falut, és néhány napos terepszemle után megérkeztek az elsõ segélycsomagok. Nagy volt az öröm az elsõ és a második évben is, hiszen a csomagosztást megismételték, a harmadik évben azonban már történt valami: miközben a helybeliek kapálni, kaszálni vagy éppen aratni igyekeztek, felfedezték, hogy egyiküknek jobb ajándékcipõ van a lábán, mint a másiknak, sõt az is kiderült, hogy akad, aki nem egy, hanem két pár cipõt kapott. Ugyan miért?
A gyanakvás felütötte a fejét a faluban, mire a következõ segélycsomagok elosztására sor került, már megpróbálták megszerezni a nyugat-európai családok címeit és személyesen kérték, hogy számukra mit hozzanak, és ha megkapták, akkor igyekeztek úgy eldugni, hogy ne lássa a másik. Még eltelt néhány esztendõ, ma már a faluban senki nem mondja a másiknak, hogy Isten áldja, a hagyományos kaláka megszûnt, egymásnak nem segítenek, a nehéz években is jól mûködõ néptánccsoport felbomlott, az egyház meg nem értett szolgáit meglehetõsen sûrûn cserélik a feletteseik, a fiatalok elmentek, a földek java része pedig a parlagon maradt.
Csupán néhány esztendõ kellett ahhoz, hogy a jó szívvel hozott-adott ajándékok megmérgezzék az emberek közötti viszonyokat és szétverjenek egy olyan közösséget, amely addig emberségesen tudta önmagát mûködtetni.
A kinyújtott kéz, az állandó kérés, könyörgés, rimánkodás az emberi méltóságot rombolja, márpedig kissé tágítva a kört, az erdélyi magyarságnak a saját méltóságára igen nagy szüksége van. A magyarországi pénzekkel kapcsolatos perpatvar mintha azt igyekezne sugallni, hogy a romániai magyarok nem a saját munkájukból, hanem a Magyarországról csurgatott forintokból élnének meg, különben kiszáradt sivatag lenne itt minden. Errõl pedig szó sincs, a romániai magyarok mindenekelõtt a saját lábukon állnak, mindenekelõtt a saját jövedelmükbõl taníttatják a gyermekeiket, elszámolással pedig önmaguknak és családjuknak tartoznak.
Ezt egy pillanatra sem szabadna feledni, amikor a magyarországi támogatáspénzeket a politikai iszapbirkózás eszközeként mindegyre fõszerepbe helyezik, mikor az elszámoltatást politikai leszámolás pallosaként villogtatják, amikor a megértés helyett a gyûlölet árát próbálják felbecsülni. Mindenki megéri a saját pénzét - tartja a népi bölcsesség. A pénz gladiátorai nem rólunk beszélnek.
Székedi Ferenc
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. április 6.
Eltávolíthatják az aranyosgyéresi háromnyelvû helységnévtáblát
Eltávolíthatják az aranyosgyéresi háromnyelvû helységnévtáblát
Bár az Ítélõtábla döntése szerint el kell távolítani, legalább egy hónapig még a helyén marad a helységnévtábla.
A Kolozs Megyei Ítélõtábla március végén hozott végleges döntése érvénytelenítette a városi tanácsnak azt a két határozatát, amely a háromnyelvû - román-magyar-német - helységnévtábla kihelyezését rendelte el. Az ítélõtábla döntésének kiközlését követõen le kellene bontani a város be- és kijárataihoz tavaly, nem kis erõfeszítés árán kihelyezett helységnévtáblákat. Mint ismeretes, a 215/2001-es közigazgatási törvény ugyan kimondja, hogy többnyelvû helységnévtábla kihelyezése azoknak a településeknek az esetében kötelezõ, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20%-ot, azonban értelmezésnek ad helyet. Nem rendelkezik ugyanis arról, hogy a helyi önkormányzatoknak van-e joguktöbbnyelvû táblák kihelyezésérõl dönteni ott, ahol a kisebbség számaránya nem éri el a 20%-os küszöböt.
Aranyosgyéresen a magyarság számaránya 8%-os, a helyi tanács az RMDSZ-frakció hosszú ideig tartó lobbitevékenysége eredményeképpen hozta meg a helységnévtábla kihelyezésérõl szóló döntést. Azonban a tanácsi határozatot Cãlin Platon, Kolozs megye korábbi prefektusa megtámadta, arra hivatkozva, hogy ami nem tiltott, az szabad elve nem tartható: a tanácsosok nem tehetnek hozzá a törvényhez olyan dolgokat, amelyet az nem tartalmaz.
A prefektus keresete elsõ körben igen, de a felfolyamodásnál azonban már nem járt sikerrel, így a tanács határozata érvényes maradt. A tábla kihelyezését követõen Mircea Criºan aranyosgyéresi lakos ismét pert indított, indokait elsõ körben, a Törvényszék szintjén ugyancsak nem vetették el. Ezt követõen az Aranyosgyéresi Tanács felfolyamodást nyújtott be a döntés ellen, azonban ezt március 30-án elutasította az Ítélõtábla. A döntés végleges, ennek kiközléséig, tehát körülbelül egy hónapi még helyén maradhat a háromnyelvû helységnévtábla, de további sorsa kérdéses. Czika Tihamér kolozsvári jogász volt az egyike azoknak a személyeknek, akiknek közremûködésével terjesztette fel a táblabíróságra a felfolyamodást az aranyosgyéresi tanács. Hangsúlyozta, amíg a tanács nem kapja meg az ítélõtábla döntését, nem kell lépnie. Nagyon kíváncsi vagyok a döntés magyarázatára. Minden bizonyára igencsak bonyolult jogi csavarokkal tudta a bíró megmagyarázni, hogy miért nem tehette ki a városháza a háromnyelvû táblát - mondta el kérdésünkre. Arról is tájékoztatott, hogy március 29-én a kirendelt bíró visszalépett, így egy nappal késõbb egy kollégája döntött a helységnévtábla kapcsán beterjesztett felfolyamodás ügyében.
Ez az eset egyértelmûen azt jelzi, hogy az ítélõtáblán belül is léteznek viták a kérdésben. Kíváncsi vagyok, hogy az eredetileg kirendelt bíró miért nem vállalta a döntést. Talán nem akart a kollégája ellen dönteni (a tavaly pozitív döntés született ugyanezen a szinten, szerk.)? Vagy ellenkezõleg, nem akart mellette dönteni? - találgat Czika. Az ítélõtábla döntésének kézbesítéséig, tehát körülbelül egy hónapig a tábla a helyén marad. Lévén, hogy a döntése végleges, Czika szerint a hónap lejártával nincs más lehetõség, mint idõhúzásra játszani.
Elmondta, az ítélõtábla döntésének kézbesítését követõen a helyi tanács elsõ ülésén megtehetné azt, hogy egy új határozatot fogad el, amelyben ismét elrendeli a tábla kihelyezését, azonban körültekintõbben jár el: más megfontolásokra alapozza a határozatot, kihagyva azokat a megalapozó érveléseket, amelyekkel megtámadták ez utóbbi perben, pl. a magyar testvérvárosokra való hivatkozást, vagy egyértelmûen foglalják bele az új határozatba, hogy ezzel az intézkedéssel nem a a helység nevét kívánják megváltoztatni. Emellett körültekintõbb jogi megalapozásra is szükség van: több jogszabályra kell utalni, elõre kivédve a támadásokat.
A jogász szerint, amennyiben a tanács egy új határozat mellett dönt, a prefektus minden valószínûség szerint újból perelni fog, de addig is telik az idõ, és a tábla a helyén marad.
Czika az ügy megoldására két lehetõséget vázolt. Mivel két ítélõszéki döntés született az aranyosgyéresi helységnévtábla ügyében, jogegyesítést lehetne kérni a Legfelsõbb Semmítõszék és Ítélõtáblától (ICCJ). Ez a procedúra úgy zajlana, hogy az igazságügyi miniszter kérésére a fõügyésznek kellene benyújtania egy jogegységesítési folyamodványt az ICCJ-hez, ugyanis itt lényegében ugyanabban a kérdésben két különbözõ döntés született, tehát nem egységes a jogalkalmazás. Az igazságügyi miniszterrel politikai vonalon valószínûleg lehet errõl egyeztetni. Ebben az esetben tulajdonképpen az ICCJ döntené el, hogy mi megengedett a 20%-os küszöb alatt - mondta, és hozzátette, ez a lehetõség rizikós, hiszen nem biztos, hogy pozitív lenne a végkimenetele.
Ha kedvezõtlenül sül el, akkor országosan kötelezné a bíróságokat ezután minden egyes per esetében - így Czika, aki szerint a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény módosítása lenne a járhatóbb út.
Bele kellene foglalni egy cikkelyt, amely egyértelmûen kimondaná, hogy minden olyan helységben, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20%-ot, a helyi tanácsnak jogában áll elfogadni nyelvi jogokat (így a többnyelvû táblázást is) érvényesítõ határozatokat. Készíteni fogunk egy javaslatcsomagot, amit eljuttatunk az RMDSZ képviselõházai frakciójának. Errõl már Csoma Botond kolozsvári tanácsossal és a Nyelvijogok.ro aktivistáival is egyeztettünk. Amint az anyag elkészül, az RMDSZ vezetõségével és a parlamenti frakcióinak a lehetõ legtöbb tagjával is beszélünk. Itt egy csomagba több módosításról is szó lehet, nemcsak a 20% alatti helyzetek lefedésérõl, hanem akár a 20%-os küszöb 15 vagy 10%-ra való csökkentésérõl is. Meglátjuk, mit tart a frakció és a vezetõség is átvihetõnek a jelenlegi körülmények között. Mindenesetre ezt addig kell megoldani, amíg koalícióban vagyunk. Addig pedig egy kis könyökléssel a gyéresi táblának ki kellene húznia - mondta.
Máté András ügyvéd, a képviselõház RMDSZ-frakciójának vezetõje kérdésünkre elmondta, téves döntésnek tartja az ítélõtábla határozatát, ugyanakkor szerinte nem feltétlenül a közigazgatási törvény módosítása jelenti a megoldást, elég lehetne ennek alkalmazását módosítani az önkormányzatok hatáskörének világos szabályozásával.
Amúgy egy ilyen jellegû módosítás nemcsak Aranyosgyéres esetében jönne jól: Erdélyszerte több olyan település határában is ki vannak helyezve a többnyelvû táblák, ahol a kisebbség számaránya nem éri el a közigazgatási törvényben megszabott küszöböt. Az alkalmazás módosításával például Brassó, Déva, Nagyenyed, Vajdahunyad, Medgyes, Nagyszeben vagy Szinérváralja többnyelvû helységnévtáblája esetében felmerülõ jogi vitáknak is elejét lehetne venni.
Németi András, az aranyosgyéresi RMDSZ vezetõje egyébként nem adja fel a többnyelvû helységnévtáblának a helyben maradásáért folyó küzdelmet. Egyelõre várja az ítélõtábla indoklását, de úgy látja, nehéz lesz egy újabb tanácsi határozat elfogadásáról meggyõzni a város vezetõ testületét. Mint mondta, gyakorlatilag újból kell kezdeni a lobbitevékenységet és a PDL-frakciótól függ, hogy egy újabb per kilátásának dacára is megszavazna-e egy, a háromnyelvû helységnévtáblára vonatkozó határozatot.
Kertész Melinda
Transindex.ro2011. április 7.
A Bethlen Gábor Alap támogatja a határon túli magyarokat
A Kárpát-medencében tevékenykedõ magyar térségfejlesztési szakemberek legutóbb a kárpátaljai Antalócon találkoztak, ahol Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a magyar állam támogatásáról biztosította a hét országból érkezett részvevõket. Arról is beszámolt, hogy hamarosan megkezdi mûködését az új nemzetpolitikai elképzeléseknek megfelelõen létrehozott, a határon túli szervezetek mûködését segítõ Bethlen Gábor Alap.
Kárpátalján igencsak szükség van fejlesztésre. Ocskay Gyula, a CESCI fõtitkára elmondta, az a céljuk, hogy minél több térségfejlesztési szakembert vonjanak be a közös munkába, hálózati együttmûködésbe. Nyolcvan-száz érdeklõdõ szervezetrõl tudnak eddig.
A gazdasági szakemberek szerint nem szabad hagyni, hogy egy-egy régió jelentõsen elmaradjon, mert az magával rántja a többit is. Baranyi András, a Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna ENPI CBC program igazgatója elmondta, a fejlesztésekre az Európai Unió is biztosít forrásokat.
Oláh Gyárfás, Alcsútdoboz polgármestere testvér települési kapcsolatokat szeretne kiépíteni Kárpátalján. Elsõsorban kulturális, sport és gazdasági együttmûködésre gondolnak.
Az új Bethlen Gábor Alapon keresztül a határon túl mûködõ magyar vállalkozókat és civil szervezeteket a magyar állam anyagilag is támogatni fogja. Ulicsák Szilárd elmondta, az oktatásnak kiemelt szerepe lesz. Mint mondta, korábban több minisztériumon, szervezeten át folyósították a támogatásokat, a rendszer átláthatatlan volt. A Bethlen Gábor Alap jelenti az egységesített, átlátható rendszert. Kossuth Rádió
Erdély.ma2011. április 7.
Erdélyi körúton Szent László ereklyéje
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány kezelõje, Böjte Csaba Erdély felvirágoztatását szolgáló Szent István-terve, azon beül is a Tündérkert program sok embert megmozgatott. A most erdélyi körúton levõ Szent László-ereklye is jó alkalom arra, hogy Csaba testvér megszólítsa az embereket.
Böjte Csaba tizenhét-állomásos erdélyi zarándoklatra hozta el a gyõri püspökségrõl Szent László csontereklyéjét. Az ereklyét elsõsorban olyan településekre vagy azok közelébe viszik el, ahol a Szent Ferenc Alapítványnak otthonai mûködnek. Ezek vezetõit Csaba testvér arra biztatta, hogy nagyböjti feladatként Szent László életérõl elmélkedjenek, beszélgessenek a gyerekekkel, imájukba foglalva készüljenek az ereklye fogadására.
Szent László ereklyéje útjának egyetlen célját Csaba testvér úgy határozta meg, a nagyböjti szentidõben Szent László segítségével megújulni hitben, reményben, szeretetben. Elmélyülni Isten és testvéreink, népünk iránti elkötelezettségben.
Erdély.ma2011. április 7.
Vádat emeltek Rácz Károly ellen (Elõzetesben marad a polgármester)
Csúszópénz elfogadása miatt vádat emelt a Brassó megyei Korrupcióellenes ?gyészség Rácz Károly, Kézdivásárhely tisztségébõl felfüggesztett polgármestere ellen. Tegnap délután a Kovásza Megyei Törvényszék is döntött, elutasította Rácz Károly kérését, és meghosszabbította a 29 napos elõzetes letartóztatást.
A Korrupcióellenes ?gyészség tegnap közzétett vádirata szerint 2010. február 20-án Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester egy vállalkozótól (a feljelentõtõl) csúszópénzt kért, hogy biztosítsa a polgármesteri hivatal és a feljelentõ cége közötti szolgáltatási keretszerzõdés lebonyolítását. A szerzõdés összértéke áfa nélkül 2 123 224,5 lej, és a cég homok, kavics szállítását vállalta. A polgármesternek kellett volna biztosítania a megrendelést és az áru kifizetését, s ezért 2010. április-október és 2011. február-március között összesen 51 000 lejt kért és kapott a feljelentõtõl. Az ügyészség március 11-én tettenérést szervezett, ekkor bukott le Rácz Károly, és másnap a Kovászna Megyei Törvényszék elrendelte 29 napos elõzetes letartóztatását. A tegnap délután lezajlott zárt tárgyaláson a törvényszék jóváhagyta az ügyészek kérését, és meghosszabbította az elõzetes letartóztatást. Rácz Károlyt ezúttal nem az eddigi két ügyvéd, a sepsiszentgyörgyi Sorin Vidican és a bukaresti Eduard Predescu képviselte, hanem az ugyancsak szentgyörgyi Ioan Avram. A döntés értelmében Rácz Károly szombattól számítva még legalább harminc napig a Kovászna Megyei Rendõrség fogdájában marad.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 7.
EMNT-felszólítás: mi lett az állami pénzekkel? (Elszámolási csörte az EMNT és az RMDSZ között)
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) újabb felhívásban szólította fel az RMDSZ-t, hogy számoljon el mind a magyar, mind a román államtól kapott pénzekkel, mégpedig ne csupán a pénzt juttató szerveknek, hanem az erdélyi magyar közösségnek is, tételesen, összegszerûen és öt évre visszamenõen.
A Tõkés László EMNT-elnök és Toró T. Tibor ügyvezetõ elnök aláírását viselõ dokumentumban másodszor intéztek felhívást az RMDSZ-hez. Tõkés László február 28-án szólította fel elõször a szövetséget: adjon számot az általa kezelt román és magyar költségvetési pénzekrõl. Az EMNT elnöke ráadásul a magyarországi elszámoltatási biztost kérte fel e pénzek erdélyi felhasználásának ellenõrzésére. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök legutóbb Kolozsváron visszautasította Tõkés feltételezését, miszerint a magyarok e szervezete ,,rosszul bánik a magyarországi pénzekkel. Erre reagálva adta ki Tõkés és Toró az újabb állásfoglalást, amelyben hangsúlyozzák, hogy felhívásuk a nyilvános elszámolásra irányult. A dokumentum aláírói azt is követelik, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel is számoljon el, ne csupán a Román Állami Számvevõszéknek, hanem az erdélyi magyar közösségnek, saját választóiknak, vagyis a romániai adófizetõknek.
Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára blogbejegyzésben reagált a felszólításra: ,,Az RMDSZ és az általa mûködtetett alapítványok az utolsó baniig, fillérig elszámoltak és elszámolnak. A folyamatos ellenõrzések során soha semmilyen állami szerv nem talált kivetnivalót az RMDSZ pénzügyvitelében. A fõtitkár szerint Tõkés alighanem azért rukkolt elõ ezzel az újabb támadásával, hogy elterelje a figyelmet a demokráciaközpontokban a magyarországi adófizetõk pénzén folyó pártépítési próbálkozásról.
Az EMNT tegnap újabb közleményben minõsítette Kovács Péter reagálását. ,,A fõtitkár blogbejegyzésben reagált felszólításunkra. (...) Sajnáljuk, hogy csak annyira méltatja választóit, vagy akár a sajtó képviselõit, hogy az alternatív nyilvánosságban félkézbõl odakent szöveggel fedi el a lényeget, pedig tanulhatott volna abból a 2008-as esetbõl, amikor az RMDSZ rövid idõre kiesett a hatalomból, és a Korrupcióellenes Fõügyészség rögtön vizsgálni kezdte a pénzügyeiket. Kovács Péter elhallgatja, ami számunkra rövid kutakodás után kiderült, hogy például a Hivatalos Közlönyben közölt adatok, illetve a román sajtó szerint 2010-ben az RMDSZ - mint az erdélyi magyar közösség erre kizárólagosan jogosult szervezete - közel 15 millió lejt kapott, a kormányfõtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel egészítette ki, adományokból, tagdíjakból 1,2 millió új lej gyûlt össze. Az adományokat kivéve ezek az összegek - mintegy 5 millió euró - a mi adólejeinkbõl származnak - áll a közleményben. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által mûködtetett demokráciaközpontok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekbõl mûködnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jó szándékú támogatóinknak tartoznak, fogalmaznak az EMNT vezetõi. Ugyanakkor felszólítják Kovács Pétert, hogy tartsa tiszteletben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiáját, és illetéktelenül ne csorbítsa pénzügyi és intézményi autonómiáját.
Az EMNT kérdései - Mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve - amíg a pártpénzre is igényt tartott - az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány? - Ezen összegekbõl mennyit osztott vissza az erdélyi magyar közösségnek nyilvánosan; továbbá mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan juttatott ,,baráti igények kielégítésére; végül pedig mennyit fordított saját mûködésére? - Az RMDSZ mûködési költségei összegszerûen milyen tételekbõl állnak? - Hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából további közpénzek fölött rendelkezõ Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, továbbá a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány? - Található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és amennyiben igen, milyen funkcióban, milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett? - A magyar és román közpénzek fölött rendelkezõ alapítványok utaltak-e adományokat az RMDSZ számlájára, és ha igen, mekkora összegeket? - A közpénzek elköltésérõl az elõbb felsorolt esetek és viszonylatok rendjén milyen erre hivatott grémiumok és mely költségvetési és mûködési szabályok alapján rendelkeztek?
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 7.
Készül a jövõ évi választásokra az RMDSZ
A nyár végéig nevesítik nem csak az RMDSZ-polgármesterjelölteket, de összeállítják a tanácstagok listáját is, a megye városaiban pedig közvélemény-kutatás segítségével döntenek majd - mondta el Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök, tanácselnök.
Tamást az erdõvidéki polgármesterek Bölönben tartott alálkozóján kérdeztük arról, hogy elkészült-e a még tavaly bejelentett felmérés, amely segít majd négy-öt jelölt közül kiválasztani, ki képviseli Baróton a legnagyobb eséllyel az RMDSZ-t a következõ helyhatósági választásokon.
Tamás Sándor elmondta: a decemberben bejelentett felmérés nem készült el, de valószínûleg még ebben a hónapban nekikezdenek, s május végéig kiértékelik és közzéteszik az eredményeket. Barót mellett közvélemény-kutatást végeznek Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Kovásznán is. A városi és községi tanácstagokat a nyár folyamán választják ki. Mint mondotta, azért sietnek a nevesítéssel, mert az MPP mellé felsorakozni látszik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is, ezért idejében szeretnének felkészülni a megmérettetésre. El kell ismernünk, az RMDSZ-en kívül is létezik magyar politikai élet, ezért úgy vélem, minél markánsabban kell megjelenítenünk arcunkat. Ezért is hozzuk létre például a Székelyföldi ?nkormányzati Tanácsot. Meggyõzõdésem, hogy Kovászna megyében minden jelentõsebb településen gyõzni fogunk, hiszen igenis, bebizonyítottuk, ahol mi vagyunk vezetõ tisztségben, ott fejlõdik a közösség, ahol pedig az MPP, ott minden stagnál. Ez látszik Baróton és Kézdivásárhelyen is. Mindannak ellenére, hogy Kézdivásárhely jelentõs, mintegy tízmillió eurós költségvetéssel rendelkezik. Rácz Károlynak még lefestenie sem sikerült azt, amit mi építettünk. Baróton személyesen fogok kiállni az RMDSZ jelöltje mellett, mert meggyõzõdésem, hogy Barót többet érdemel - mondotta Tamás Sándor.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 7.
Kollégiumépítésért fogtak össze
Egy közösségépítõ szerepet is betöltõ csíkszeredai kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást önkormányzatok, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, közéleti szereplõk, neves tudósok és kutatók. A Márton Áron és Segítõ Mária gimnáziumoknak helyet adó épületben ugyanis a jelenleg zajló felújítás után már nem mûködhet tovább a bentlakás.
Példaértékû összefogás kezdõdött két évvel ezelõtt Csíkszereda és Hargita megye önkormányzata, valamint az egyház között. Ennek eredményeként újul meg a 100 éve épült római katolikus gimnázium, Csíkszereda legmonumentálisabb mûemlék épülete. A felújítás után azonban az épületben többé már nem kaphat helyet a bentlakás, melynek így megszûnésével a gimnázium elveszíti regionális elitképzõ szerepét.
Egy közösségépítõ szerepet is betöltõ kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást - amely egyben szándéknyilatkozat is - a megyei és a helyi tanács, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, valamint közéleti szereplõk, neves tudósok, kutatók, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium volt diákjai és bentlakói tegnap a csíkszeredai megyeházán. A dokumentumot aláírta Hargita Megye Tanácsa részérõl Borboly Csaba elnök és Petres Sándor alelnök, Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, Sárosi Béla helyi tanácsos, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) örökös tiszteletbeli elnöke, a Márton Áron Gimnázium egykori iskolaigazgatója, Ferencz S. Alpár fõtanfelügyelõ, Korodi Szabolcs építész és Darvas-Kozma József fõesperes. A kollégium megépítésének kezdeményezõi továbbá Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, Fülöp Tünde egykori bentlakó, jelenleg a göteborgi egyetem professzora, Korodi Attila parlamenti képviselõ, dr. Kristály Sándor, Románia kiemelkedõ matematikusa, egyetemi docens, valamint Rafain Zoltán megyei tanácsos, a csíki közbirtokossági szövetség vezetõje. Mint azt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a dokumentum aláírásakor elmondta, várják a további támogatók csatlakozását. A felhívás és szándéknyilatkozat aláírói egyetértettek a kollégium megépítésének fontosságában, és lehetõségeik függvényében mindannyian támogatni szeretnék a terv megvalósulását. Sárosi Béla a tervismertetõ során a száz évvel ezelõtt történtekre emlékeztetett - szerinte az akkori példaértékû összefogást kell megismételni a jelenben is, hogy felépülhessen a kollégium. Borboly Csaba, a Márton Áron Gimnázium egykori végzõseként és bentlakójaként kiemelte, Székelyföldnek szüksége van ma is az elitképzésre, amely olyan intézményekben valósulhat meg, amely a tanórák utáni közösségépítést is biztosítja. Szerinte ide kell gyökereztetni a fiatalokat, ebben fontos szerepet tölthet be a kollégium közösségépítõ jellege.
Korodi Szabolcs ismertette a kollégium építésére vonatkozó eddigi terveket. Szerinte a Márton Áron és a Segítõ Mária gimnázium, valamint a Nagy István Mûvészeti Líceum számára elképzelt kollégium egy tágabb kulturális régiótervezés is egyben, amely az eddig történtek feltérképezésén alapul. Elképzelésük szerint a jelenlegi igényeknek egy 200-400 fõs, 4000-6000 négyzetméteres kollégium felelne meg. Ezt 3,5-5 millió euróból lehetne megvalósítani. Az építész szerint a gimnázium udvara lenne a legmegfelelõbb helyszín a kollégium felépítésére, azonban errõl még nem született döntés.
Lászlófy Pál István tapasztalataira alapozva elmondta, ez a kollégium sokat adna a térség magyar közösségének. Emlékeztetett, a gimnáziumhoz kötõdõ két nagy magyar püspök, Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron is mennyire fontosnak tartotta a kollégium közösségépítõ, nevelõ szerepét. Ferencz S. Alpár az infrastruktúra mellett a tehetséggondozás fontosságát hangsúlyozta, és e téren támogatásáról biztosította az elképzelést. Antal Attila - mint Csíkszereda oktatásért felelõs alpolgármestere - szerint a jelenlegi törvényes keretek mellett nagy kihívás egy ilyen kollégium megépítése és fenntartása mind infrastruktúra, mind tartalommal való feltöltés szempontjából. Folytatjuk az eddig elkezdett folyamatot, partnerek vagyunk a megvalósításban - mondta az elöljáró. Darvas-Kozma József az egyház támogatásáról biztosította a terv kivitelezését. Kiemelte, a kollégium erõsíti az intézményt, neveléssel egészíti ki az oktatást. A fõesperes ugyanakkor elmondta, amennyiben a gyakorlatban is visszakapja az egyház azt az épületét, amelyet jelenleg az erdészeti hivatal foglal el, ezt felajánlanák egy kollégium mûködtetésére. Korodi Attila, Kristály Sándor és Fülöp Tünde levélben fejezte ki támogatását a kollégium felépítése kapcsán. Petres Sándor szerint - aki számára a családi hagyomány továbbvitele szempontjából is fontos lenne a kollégium megépítése - hosszú úton indultak el, a jelenlegi esemény, a szándékuk kinyilvánítása az elsõ lépés a megvalósítás felé. A konkrét tervezési folyamattal Korodi Szabolcs foglalkozik, a megye, a város és a parlamenti képviselet pedig a lehetséges pénzügyi forrásokat igyekszik megszerezni.
Hargita Népe (Csíkszereda)2011. április 7.
Magyarellenes fellépés a Székelyföldön
Akciócsoportot hoz létre a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma, hogy megakadályozzák a kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadását és az ország régióinak újrafelosztását. Ioan Sãlãjan érsek, a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség vezetõje elnökölte azt a gyûlést, amelyen a magyarok románellenes tetteit elemezték, köztük Csibi Barna március 15-i Iancu-akasztását és elhatározták a csoport létrehozását. Az akciót azonban sem a székelyföldi román, sem pedig a magyar politikusok szerint nem kell komolyan venni.
Ioan Lãcãtuºu, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának alelnöke a Krónikának elmondta, az akciócsoportba bevonnak civileket és politikusokat, s minden erejükkel megpróbálják meggyõzni a Demokrata-Liberális Párt honatyáit, hogy ne a politikai érdeket, hanem a román nemzeti érdeket tartsák szem elõtt, amikor ezekrõl a törvényekrõl szavaznak. A jelenlegi kormánykoalíció mulandó, de Románia örök, ezért meg kell akadályozni, hogy az ország szívében etnikai enklávó jöjjön létre - szögezte le a fórum alelnöke. Lãcãtuºu szerint a nemzeti kisebbségek jogállást szabályozó törvényre nincs semmi szükség, valójában a Hargita és Kovászna megyei románok szorulnak védelemre, hiszen például Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen évek óta nincs képviselõjük a helyi tanácsban. Az új oktatási törvénnyel szemben is komoly fenntartásaik vannak, s mint mondják, nem szabad engedniük, hogy ahhoz hasonlóan a PDL-RMDSZ-koalíció más, a román népre veszélyes törvényeket megszavazzon.
Elhatárolódnak a románok
A Kovászna megyei román politikusok azonban nem tartják hitelesnek Ioan Lãcãtuºut arra, hogy képviselje a Maros, Kovászna és Hargita megyében élõ románok érdekeit. Dan Manolãchescu, a Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei elnöke lapunknak elmondta, ha a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma meghívná a rendezvényeire a kormánypártok képviselõit, akkor tudná, hogy a kisebbségi törvény és a régiók átszervezése nem szerepel a kormány napirendjén. (Az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt között a közelmúltban megkötött paktum tételesen tartalmazza, hogy a folyó parlamenti ülésszak végéig a döntéshozók elfogadják a kisebbségi törvényt. - szerk. megj.)
Manolãchescu ugyanakkor leszögezte, a kisebbségek jogállását szabályozó törvény sorsát vagy annak tartalmát nem Kovászna és Hargita megyében kell megvitatni, hiszen ebben a térségben nem lesz szükség annak alkalmazására.
Ez a törvény nem jelent semmilyen veszélyt az országra nézve, a szellemiségével nincs semmi baj, viszont még javítani kell rajta, mert ellentmondásokat is tartalmaz - közölte Dan Manolãchescu. A demokrata-liberális politikus szerint a civil fórum megmozdulása valójában az ellenzék kormány elleni támadása, hiszen a fórum a pártkönyvek nélküli szociáldemokraták szószólója. Mãdãlin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei elnöke megkeresésünkre leszögezte, Ioan Lãcãtuºu kommunista múltú vad nacionalistaként ismert ezért nincs joga a román-magyar kérdésekben állást foglalnia a Kovászna és Hargita megyei románság nevében. Nem a törvényektõl kell félnünk, nem a törvények elfogadását kell megakadályoznunk, hanem mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek elsõsorban a helyi közösségek érdekeit szolgálják - szögezte le a liberális politikus.
A magyarok sem veszik komolyan
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ városi elnöke lapunk megkeresésére mintegy válaszként Ioan Lãcãtuºu kijelentésére úgy fogalmazott, az õ magyarellenes eszméi mulandók, a Székelyföld viszont örök. Az idõ nekünk dolgozik - szögezte le a háromszéki politikus. Hozzátette: a kisebbségek jogállását szabályozó törvény által szavatolt kulturális autonómiára nem a székelyföldi magyaroknak, hanem éppen a székelyföldi románoknak van szükségük. Ha nincs kulturális autonómia, egy csúnya székelyföldi polgármester a román közösség megkérdezése nélkül nevezhet ki igazgatót például a Mihai Viteazul Fõgimnázium vagy az Andrei Mureºanu Színház élére - replikázott.
Antal Árpád kifejtette, meggyõzõdése, hogy az egész országban senki nem veszi már komolyan Ioan Lãcãtuºut, ezért nem kíván ennél mélyrehatóbban foglalkozni az általa felvetettekkel vagy a tervezett akciócsoporttal. Hasonlóképpen vélekedik Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Mint a Krónikának elmondta, nem hajlandó foglalkozni a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumával, viszont megismételte, amit az RMDSZ kongresszusán is megfogalmazott, hogy ha a kisebbségek jogállását szabályozó törvényt és a régiók átszervezését júniusig nem rendezi a kormány, akkor az RMDSZ-nek ki kell lépnie a Boc-kabinetbõl. Kelemen Hunor szövetségi elnöknek jelenleg ez a két legfontosabb feladata - összegzett Ráduly Róbert.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)2011. április 7.
Tõkés László: adatokat hallgat el Kovács Péter
Tõkés László, az EMNT elnöke nyilatkozatban reagált Kovács Péter kijelentéseire, és felrója az RMDSZ fõtitkárának, hogy elhallgatja az állami kisebbségi támogatásokkal kapcsolatos adatokat. Tõkés ismételten a közpénzekkel való elszámolásra szólítja fel az RMDSZ vezetõségét.
Mint szerdai közleményében írja, Tõkés László sajnálja, hogy Kovács Péter csak annyira méltatja választóit, hogy az alternatív nyilvánosságban félkézbõl odakent szöveggel fedi el a lényeget blogbejegyzésében, amelyben reagál az EMNT-vezetõk arra irányuló felszólítására, hogy az RMDSZ a választói elõtt is számoljon el, mire költi a az erdélyi magyar közösségünk által befizetett adólejeket.
[.] pedig tanulhatott volna abból a 2008-as esetbõl, amikor az RMDSZ rövid idõre kiesett a hatalomból, és a Korrupcióellenes Fõügyészség (DNA) rögtön vizsgálni kezdte a pénzügyeiket - írja Tõkés.
Az EMNT-elnök felrója Kovács Péternek, hogy elhallgatja a Hivatalos Közlönyben és a román sajtóban közölt adatokat, amelyek szerint 2010-ben az RMDSZ - mint az erdélyi magyar közösség erre kizárólagosan jogosult szervezete - közel 15 millió lejt kapott (kb. 3,65 millió euró), a kormányfõtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel egészítette ki (kb. 1,39 millió euró), adományokból, tagdíjakból 1,2 millió új lej gyûlt össze (majdnem 300 000 euró).
Tõkés hangsúlyozza: az adományokat kivéve ezek az összeget - mintegy 5 millió euró - a mi adólejeinkbõl származnak.
Kovács Péter vonatkozó kérdéseire reagálva Tõkés leszögezi: az EMNT által mûködtetett demokrácia központok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekbõl mûködnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jó szándékú támogatóinknak tartozunk.
Felszólítjuk Kovács Péter újonnan választott fõtitkárt, hogy tartsa tiszteletben szervezetünk autonómiáját, és illetéktelenül ne csorbítsa pénzügyi és intézményi autonómiánkat - olvasható Tõkés nyilatkozatában.
Az EMNT elnöke ismét felteszi az egy nappal korábban megfogalmazott hat kérdését, abban a reményben, hogy az RMDSZ-fõtitkár hajlandó végre érdemben válaszolni ezekre, és nem alaptalan vádaskodásokkal próbálja elkenni azt a tényt, hogy mindenezekrõl saját választóik elõtt még soha nem tartották fontosnak és szükségesnek elszámolni.
A kérdések listája kiegészül továbbá egy hetedikkel, arra vonatkozóan, hogy a közpénzek elköltésérõl [...] milyen erre hivatott grémiumok és mely költségvetési és mûködési szabályok alapján rendelkeztek?
Krónika (Kolozsvár)