udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
612
találat
lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-600 | 601-612
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2006. június 28.
Romániában először Kolozsváron osztják ki a Demján Sándor Alapítvány által a nehéz anyagi helyzetben levő, de rendkívüli tanulmányi eredményeket elérő egyetemi hallgatóknak felajánlott ösztöndíjat – jelentette be Pászkány Árpád Zoltán, a Polus Transilvania elnök-vezérigazgatója. Pászkány elmondta: az ösztöndíjalap 1 millió euró, a pénzből összesen 1250 diák részesül. További követelmény, hogy a pályázók fejezzék is be az egyetemi évet. Az ösztöndíjra ősztől lehet pályázni. /K. O.: Évi 800 eurós ösztöndíj egyetemistáknak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2006. június 28.
Kisvárdán Nyakó Béla fesztiváligazgató kifejtette: minden, ami előrevinné ezt a lassan huszadik évfordulójához közeledő rendezvényt – az infrastruktúra javítása, a szálláshelyek korszerűsítése, az új színház megépítése –, nem szándék, hanem pénz kérdése. A vita a rendezvényt jó egy hónappal megelőző időszakban pattant ki, amikor Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója fogalmazott meg sérelmeket, előbb a szervezőkhöz intézett levélben, majd A Hét című hetilapban megjelent interjúban. Parászka végül egyedül maradt ebben a vitában. A versenyjelleg megszüntetése ellen berzenkedtek legtöbben, hiszen a színházak számára fontos lenne a megmérettetés. – Fontosnak tartom, hogy legyen egy ilyen találkozó, mert pillanatnyilag egyedüli alkalom, ahol sor kerül az erdélyi színházak találkozására, a szakmával való szembesülésre – vélte Béres András, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rektora. Dr. Kötő József színháztörténész ugyancsak a határon túli színházak versenyét látja helyénvalónak, és véleménye szerint a különböző fejlesztési elképzeléseket végrehajtva Kisvárda valóban fesztiválvárossá válhatna. /Köllő Katalin: Merre tovább kisvárdai fesztivál? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2006. június 28.
Kisvárdán van már a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. A Figura eltelt évadjára a gondok voltak jellemzőek. A színház tavaly ősztől ugyan helyet kapott a művelődési házban, de télen majd mindegyik gyergyói színész megfázott a próbák, előadások alatt. Csupán fizetésekre elegendő az önkormányzati támogatás, a magyarországi pénzosztók is zárogatják a csapokat. A Figura Stúdió Színház igazgatója, Béres László elmondta, nem ritka, hogy előadás közben szólal meg a szomszédos diszkóban a manele-muzsika. Így készült az elmúlt évadban öt bemutató, a március 15-i fellépés, így vettek részt több fesztiválon, így sikerült bérletrendszert indítani. A Figurának 2500 bérletese van. Eltökélt szándékuk, hogy kétévente ők rendezhessék meg a Kisebbségi Színházak Kollokviumát. /Balázs Katalin: Sanyarú sors Figurásan. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./2006. június 28.
Évadzáró rendezvényét tartotta június 26-án Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre. Toldi Éva, a veszprémi Napló kulturális rovatának munkatársa tartott előadást Váci Mihály költészetének biblikus jellegéről. Toldi Éva romániai körútját a Partiumban kezdte: Érdmindszenten és Sződemeteren járt, ezt követően jött Kolozsvárra Váci Mihály költészetének bemutatására. Toldi Éva szerint Váci Mihály (1924–1970) félreállított költő volt, aki nem kellett se a szocialista rendszernek, se a változás utáni demokráciának. Váci szerint az élet a szeretet műve, adomány, ajándék. /Nagy-Hintós Diana: Váci Mihály: a szegénység lírikusa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2006. június 28.
Az EU-csatlakozás után már nem lesz annyira kínos egy ilyen könyv megjelenése, mint most, amikor a frissen mondottak alapján a fejére olvassák, hogy hazudott vagy nem – vélekedett Csutak István integrációs államtitkár Agyagási Levente Régió – fejlesztési törekvések a Székelyföldön című kötetéről, mely a Marosvásárhelyi Rádió első, riportokból összeállított könyve. /Bögözi Attila: Kínos, de érdekfeszítő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./2006. június 28.
A Hargita Megyei Tanács idősek és nyugdíjasok egyesületeivel közös programjának pályázatán a Pro Ditró Egyesület zarándokút céljára nyert pályázatot. Az út fő célja a templomépítő Takó János főesperes-plébános sírjának meglátogatása és rendbetétele volt – Vízaknán. A ditrói nyugdíjasok egy csoportja és a Takó János nevét viselő cserkészcsapat hat tagja június 11-én utazott Vízaknára. Takó János főesperes-plébános 1853-ban született Baróton. Ditróból Vízaknára kérte áthelyezését, itt is halt meg 1933-ban. A katolikus temető Vízaknán van, ahol katolikus hívek már nincsenek. /Madaras Albert, Gyergyóditró: Zarándokút Vízaknára. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./2006. június 28.
Június 25-én, vasárnap búcsúzott el 49 évig szolgált egyetlen gyülekezetétől Kolozsváron Kiss Béla evangélikus lutheránus lelkipásztor. Reményik Sándor „fehér temploma” zsúfolásig telt, a magyar és a német ajkú hívek egyaránt ragaszkodtak ahhoz, hogy jelen lehessenek. A lelkész életéből nem hiányoztak a megpróbáltatások sem: koncepciós per áldozataként hat évig sínylődött a Duna-delta mocsaraiban. A hit ott is megtartotta, sorsát isteni rendelésnek fogta fel. Sorstársaival együtt a rabság körülményei között is szolgált istentiszteletet tartottak, máléval és erjesztett marmaládéval osztottak úrvacsorát. Visszatérésekor, 1964-ben lelkésztársai befogadták. Kiss Bélának Kolozsváron kellett hirdetnie az evangéliumot, méghozzá „alkalmas és alkalmatlan időben” egyaránt. A nyugdíjba vonuló lelkipásztor továbbra is itt marad. Gyülekezete és lelkésztársai is jelezték: segítségére, szolgálatára továbbra is szükség lesz. /E.-R. F.: „Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál” Elbúcsúzott Kiss Béla evangélikus lelkipásztor. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2006. június 28.
Nyitás az európai szellemiség felé, szakítás a több évtizednyi nacionalizmussal, a kincses város mai sokkultúrájú helyzetének tükrözése. Ezt gondolhatták az egyik kolozsvári raktáráruház bejáratánál olvasható többnyelvű tábla láttán, amelyen magyarul is szerepelt: Üdvözöljük az áruházban. Azonban az információs ablaknál bármit kérdeznek, a válasz félreérthetetlen: „Vorbiti romaneste!” (Beszéljen románul!) /Ö. I. B.: Multikulturalitás, à la Románia. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2006. június 28.
A Hargita Megyei Kulturális Központ udvarhelyszéki irodája szervezésében június 29-én nyílik meg Székelyudvarhelyen Jakab Csaba építész, belsőépítész, bútortervező kiállítása. Az 1965-ben Farkaslakán született Jakab Csabát és munkásságát Mihály János, a HMKK munkatársa méltatja. /(bb): Építészeti kiállítás az udvarhelyi könyvtárban Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 28./2006. június 29.
Június 28-án a parlament két háza elutasította a Szociáldemokrata Párt (SZDP) által benyújtott, „Tariceanu-kormány – Tettek és Hazugságok” című bizalmatlansági indítványt. A fő ellenzéki párt elégedetlen azzal, ahogyan a kormány kezeli a mezőgazdasági, egészségügyi, pénzügyi, oktatási és környezetvédelmi problémákat. Puskás Bálint, az RMDSZ szenátora úgy értékelte: az SZDP által benyújtott indítvány demagóg, pontatlan és becsületsértő megfogalmazásokkal telített. /Megbukott az SZDP bizalmatlansági indítványa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./2006. június 29.
A volt elnökök közül többen aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy június 30-án jogutód nélkül megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az 1989-es rendszerváltás utáni korszak egyik sajátos állami intézménye. Az új kormányzati struktúrában közvetlenül a kancellária-miniszter alá besorolt Gémesi Ferenc szakállamtitkár felügyeli majd a határon túli magyarok ügyét. A főosztály vezetőjét még nem nevezték meg. Entz Gézát Antall József magyar miniszterelnök bízta meg a határon túli magyarság ügyeinek vitelével, 1990 és 1992 között politikai államtitkárként tevékenykedett a MeH-ben, majd a vezetése alatt megalakuló HTMH elnöke lett 1994-ig. Antall József koncepciója az volt, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos ágazati ügyek egy helyen, a kormányfő közvetlen irányítása alatt álló MeH-ben legyenek. Entz Géza szerint a területnek ma is a MeH-ben lenne a helye, de megfelelő súllyal. Főosztályként „az ügy politikailag (...) súlyát veszti”, így nem érvényesíthető a kormánypolitika – figyelmeztetett. Véleménye szerint sodródás figyelhető meg Antall József óta, a határon túli magyarok ügye gyakran alárendelődött a belpolitikának. Lábody László, aki 1997-ig vezette a HTMH-t, és jelenleg az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedik, az MTI-nek korábban „szigorúan magánemberként” kifejtette, hogy jó megoldásnak találná, ha a jövőben a határon túli magyarok ügye a MeH-hez kerülne. Szabó Tibor, aki a Fidesz-kormány idején elnökölte a HTMH-t, úgy értékelte, hogy a hivatal a Magyar Állandó Értekezlet, valamint a közalapítványok mellett az elmúlt 15 évben kialakult intézményrendszer része. Szerinte a HTMH a magyar közigazgatás határon túliakat érintő ügyeiben gyakorlatilag koordinációs feladatokat látott el. A HTMH megszüntetése helyett inkább az említett intézményrendszert kellene megerősíteni. Szerinte a támogatási rendszer átalakítását mindenképpen el kéne végezni, azzal a céllal, hogy a támogatások és a segélyek helyett a fejlesztést szolgáló forrásokat nyújthassanak. A magyar közigazgatáson belül kell tehát egy megerősített egység, „amilyen egy megerősített HTMH lehet”. A MeH-ben létrejövő, alacsonyabb közigazgatási szintű főosztály nem lesz képes ezt a koordinációt ellátni – figyelmeztetett. Kitért arra is, hogy a közalapítványi rendszer átalakítását nem csak a sok átfedés és az „esetlegességek” indokolják, hanem az is, hogy az uniós fejlesztési források elnyerése érdekében ahhoz kell igazítani a magyarországi támogatási rendszert. Bálint-Pataki József, aki 2002 júniusától három évig állt a HTMH élén, örömtelinek tartja, hogy a határon túli magyarok ügye újra a MeH-be kerül. A kérdés számára az, lesz-e ugyanakkora súlya, mint 1990–92 között volt? Mint mondta, örülne annak is, ha nem csökkennének a határon túlra szánt források. Komlós Attila, a HTMH jelenlegi, utolsó elnöke, aki január 1-je óta tölti be hivatalát, elmondta, „szerencsés és előrevivő dolognak” tartja, hogy a határon túli magyarok ügye a MeH-be kerül be. Kérdésesnek mondta ugyanakkor, hogy a hivatal által eddig ellátott „bonyolult és összetett feladatsort” egy főosztály keretében hogyan oldják meg. (MTI) /Megoszlik a volt elnökök véleménye a megszűnő Határon Túli Magyarok Hivataláról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29., Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./2006. június 29.
A Szekuritáté megmaradt az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerzésében. A rabokat is törvénytelenül kihallgató, nagyrészt a szeku embereiből álló szolgálat felszámolás alatt áll, de a személyzet a rendszerben marad. Munkamódszereik sem igazán különböztek sokkal a szekusokétól – emlékezett vissza az Igazságügyi Minisztérium keretén belül működő SIPA (Belső Korrupcióellenes Szolgálat) embereivel való találkozására a marosvásárhelyi börtönben raboskodott egykori elítélt. A SIPA fő feladata a börtönökben büntetéseket töltőktől való információgyűjtés volt, az igazságszolgáltatásban elkövetett korrupciós esetek feltárása érdekében. Aki ismeri egy börtön belső viszonyait, az nagyon jól tudja, hogy mennyire lehet megbízható az olyan információ, amit a raboktól őrzőik gyűjtenek össze” – mesélte egy neve elhallgatását kérő volt rab. A fogoly egy csomag cigiért szinte bármit elmond, amit hallani akarnak tőle. A „besúgó osztályként” emlegetett ügynökség felszámolás alatt áll. Ennek ellenére a marosvásárhelyi börtönben még fenntartanak egy irodát is. A SIPA emberei továbbra is bejárnak a börtönbe. A Börtönigazgatóságon megerősítették: az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerző szolgálataként emlegetett SIPA ügyosztály még mindig létezik. A SIPA felszámolásának már le kellett volna zárulnia, de a minisztérium halasztást kért. A „besúgó osztály” felszámolásában a tét az archívumok megszerzése. A SIPA-t 1997-ben hozta létre az akkori igazságügyi miniszter, Valeriu Stoica. Létrehozása eleve alkotmányellenes volt, mert egy ilyen szolgálatot nem lett volna szabad létrehozni és működtetni miniszteri határozat alapján. A szociáldemokrata kormányzás alatt sem helyezték törvényes alapokra a működését, csupán átkeresztelték. Cristian Diaconescu PSD-s igazságügyi miniszter a DGPA (Korrupcióellenes Védelmi Ügyosztály) nevet adta neki, a működését azonban nem törvényben szabályozzák, hanem kormányhatározatban. A 637/2004-es kormányhatározat alapján a DGPA országos börtönigazgatóságot, valamint a bíróságokat érintő, a nemzetbiztonságra vonatkozó információkat megszerezheti, feldolgozhatja és felhasználhatja. Ezzel az átkereszteléssel a szolgálat nemcsak más nevet, hanem kiterjesztett hatásköröket nyert. A „besúgó osztály” közvetlenül a miniszternek számolt be tevékenységéről. A DGPA alkalmazottai hatvan százalékban a volt Szekuritáté reaktivált embereiből kerültek ki. A szolgálat egyik parancsnokáról a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) ki is mutatta, hogy politikai rendőrségi feladatokat látott el 1989 előtt. Marian Ureche parancsnoksága alatt a DGPA nem mutatott be tevékenységéről egyetlen jelentést sem a parlament védelmi bizottságának. A börtönöket felügyelő igazgatóság többször is jelezte, hogy a DGPA tudtuk nélkül folytat információszerző tevékenységet a börtönökben. A szolgálat emberei speciális igazolvánnyal vagy titkosügynökök és informátorok beszerzésével behálózták a börtönöket. A szolgálatnak irodái voltak a börtönökben, kihallgattak embereket, nyomást gyakoroltak rájuk, hírszerző tevékenységekhez használták fel őket. A civil szervezetek képviselőjeként akkor a jelenlegi igazságügyi miniszter, Monica Macovei is követelte ennek a szolgálatnak a beszüntetését. A kihágások sora nagyon hosszú, a DGPA a javítóintézetekben is folytatott tevékenységet. Kiskorúaktól csikartak ki a szüleikre, rokonaikra vonatkozó információkat. De bírák és ügyészek megfigyelésével is foglalkoztak. Az eddigi titkosügynökökből egyszerű börtönőrök válhatnak. Azért csak válhatnak, mert Alexandru Serban, az országos börtönigazgatóság vezetője a közelmúltban javasolta egy, a SIPA-hoz hasonló hírszerzési szolgálat létrehozását az igazgatóságon belül, csak „más működési elvek mentén.” Amennyiben a miniszter elfogadja ezt a javaslatot, akkor a börtönkápók újra akcióba lendülhetnek. /Felszámolás alatt van a SIPA, de az ügynökök a rendszerben maradnak. Aktívak maradtak a szeku börtönkápói. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2006. június 29.
Valóban át kell gondolni a határon túli magyarsággal kapcsolatos politika prioritásait, de helytelen lenne azt hinni, hogy ezeknek a közösségeknek nincs szükségük továbbra is hathatós politikai és anyagi támogatásra – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó emlékeztetett: a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel Budapesten zajlott megbeszélésen szó volt arról, hogy mielőbb kétoldalú találkozókat szervezzenek, például az RMDSZ és a miniszterelnök, illetve a kormányzati tisztségviselők között. Markó szerint el kell fogadni, hogy az elmúlt másfél évtizedben valóban változtak a különböző országokban élő magyar közösségek körülményei és kilátásai. Vitathatatlan, amit a magyar miniszterelnök is mondott, miszerint a prioritásokat újra kell gondolni. Megállapította, hogy a magyar közösségek tekintetében az elmúlt tizenöt évben sikerült „megerősíteni a múltat”, azaz a hagyományt, e közösségek identitástudatát. Az RMDSZ-elnök szerint most már tovább kell lépni, a határon túli magyarság európai versenyképességét, a modernizációt kell elsőrendű szempontnak tekinteni, ennek érdekében kell a megfelelő intézményeket, programokat támogatni. Ebben a szellemben valóban újra kell gondolni az egész támogatáspolitikát – tette hozzá Markó, elutasítva ugyanakkor azt a szemléletet, amely szerint a határon túli magyar közösségeknek már „olyan jól megy”, hogy nincs is szükségük támogatásra. A Szülőföld Alapot illetően az RMDSZ-nek egyelőre kevés információja van. Tudni kellene, mi lesz a jövőben az alapítványokkal, mi lesz a különböző tárcáknál a határon túli magyarsággal való együttműködést szolgáló osztályokkal – mondta Markó Béla. /Markó: Versenyképesség- növelő támogatásra van szükség. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./2006. június 29.
A HTMH átalakításáról kétfajtaképpen lehet beszélni. Az első a hivatalos kormánynyilatkozatok nyelve. Mindenkit megnyugtathatnak, hogy funkciók maradnak, és hogy azok ellátásához a maradék másfél tucat ember biztos, hogy elégnek bizonyul. A néhány hónapja kijelölt új elnök a strukturális adottságokon nem tudott változtatni. Tamás Pál /Budapest/ megmagyarázta: a gyors cselekvés programjából következően nem maradhatott idő külső konzultációra a határon túli magyar politikai elitekkel. Ők a HTMH jóindulatától fontos részkérdésben erősen függenek. Végül is a magyar államigazgatás paternalista. Tamás Pál szerint a magyarországi politikai közvéleményben szinte egyöntetű az a hit, hogy a HTMH egyfajta nemzeti segélyelosztási hálózat. A cikkíró szerint olyan jelentős apparátust működtető hivatal EU-tagállamban nincsen, „amely bármilyen okból kiterjedt támogató és elosztó rendszert működtetne más tagállamok területén.” Tamás Pál romániai vagy vajdasági barátaitól hallott a HTMH lassúságáról, esetenként nehezen kiszámíthatóságáról. Magyarországon nem volt az államnak gyakorlata abban, hogy milyen kritériumok alapján, és milyen ellenőrzéssel vihet ki korrektül adóforintokat az államhatárokon kívülre. A határon túli magyar közösségek támogatása igen speciális helyi ismereteket igényel. A kilencvenes évek első felében a magyarországi társadalom keveset tudott a határon túli magyar társadalmakról. Fontosnak tűnt, hogy a határon túli szellemi kezdeményezések számára külön platformok alakuljanak. Nem ismerték Magyarországon a kinti magyar színházakat. Hát akkor hozzunk létre számukra egy külön fesztivált, ahol megmutathatják magukat – írta Tamás Pál. A „határon túli magyar kultúra ügye szakralizálódott”. Hasonló jó szándékú, „ma azonban nehezen indokolható ötletekkel tele van a padlás”. Értelmesebb lenne nagyobb blokkokat kialakítani és a blokkokon belül az érdekeltekre bízni az összegek feldarabolását. Lehet, hogy ezt valaki HTMH-nekrológként olvassa. Tamás Pál a kényszerből inkább erényt kovácsolna. /Tamás Pál. Szükségből erényt. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jún. 29./2006. június 29.
Ha egyáltalán igaz, hát gesztusnak igen rossz a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése és maradékának beépítése a Miniszterelnöki Hivatalba. A HTMH-nak szimbolikus szerepe is van. Mint a Szent Koronának az Országház kupolatermében, írta Bodor Pál egy internetes portálon /klubhalo.hu/ rendszeresen jelentkező rovatában. Megértené, ha a HTMH személyzeti állományát csökkentenék. Azt is megértené, ha a csökkent létszámú hivatalt máshová költöztetnék, és a Bérc utcai, gyönyörű kis palotát eladnák. Föltéve, hogy a HTMH-t olyan helyre költöztetnék, ahol könnyen meglátogathatnák a határon túliak. A Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése – merő takarékosságból! – érthetetlen. „Kik a kormány tanácsadói a nemzeti érzelmek, a trianoni határokon túli magyarok, a hazai és a külmagyar hangulatok tekintetében? Valóban azt hiszik, hogy akiknek mindez fontos, azok kemény, elvakult nacionalisták?” – kérdezte. /Diurnus (Bodor Pál): A kormány testbeszéde. = Klubháló.hu/ Bodor Pálnak ez az írása megjelent a Klubhálón és a Népszabadság Online-on. Az utóbbin Bodor a következő választ kapta egy Morvax szignójú blogostól: „Amíg a határon túliaknak szánt pénz informális utakon pártemberek folyószámlájára fut, én még sóval is behinteném az összes ilyen irányú hivatalt. Miért csak a mi kisnyugdíjasainkon, nagycsaládosainkon spóroljunk? Spóroljunk a határon túliakon is, hiszen eddig is csak hitelből tudtuk folyósítani azt, amit ott aztán jól szétloptak. A só, az jó módszer most. Aztán később, ha e két párt megszűnik, vagy átalakul, lehet a nulláról kezdeni a támogatást. Addig a só jó. S ha az ország rendben lesz újra, hát istenem, jöjjön a Fidesz. Akkor már talán azt is kibírjuk gazdaságilag. Meg lelkileg is. Addig felkészülünk rá.” Bodor válasza: a spórolás megtörtént, az anyaországi összmagyar politizálás szimbolikáján hülyeség és baromság spórolni. A HTMH százhúsz alkalmazott helyett hússzal is létezhet egy ideig, aztán ha jobban megy sorunk, az akkori szükség szerint megerősíthető. Ami most történt, az csak príma ziccer a szocialista-liberális koalíció ellenében. Éppen amikor a miniszterelnök kimondta: tízmillió nevében, tizenöt érdekében politizálunk. Morvax írásában az általánosító, korrupciós vádaskodás zavaró. Morvaxnak nem sok fogalma lehet, milyen volt magyarnak lenni ott, Trianontól talán máig. /Diurnus (Bodor Pál): Válasz Morvaxnak HTMH-ügyben. = Klubháló.hu, jún. 29./2006. június 29.
Jóval kevesebb pénzt költenek majd a határon túli magyarok ügyét koordináló új főosztályra, mint annak jogelődjére, a Határon Túli Magyarok Hivatalára (HTMH), nyilatkozta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára. Gémesi azt még nem tudja, hogy pontosan mennyi pénzből gazdálkodhatnak majd, ez akkor derülhet ki, amikor meghatározzák a MeH pénzkeretét. A következő hónapban megszűnő és főosztályként a Miniszterelnöki Hivatalba integrálódó HTMH tavaly csak működésre mintegy 900 millió forintot kapott. A HTMH ügye napirend előtt szóba került a parlamentben. Az MDF-es Herényi Károly nehezményezte, hogy a hivatal megszüntetéséről sem szakértőkkel, sem a határon túli szervezetekkel nem egyeztetett a kormány. /Olcsóbb lesz az új főosztály. = Népszava, jún. 28./2006. június 29.
Nyílt levélben fordult Emil Boc kolozsvári polgármesterhez a Babes–Bolyai Tudományegyetem Diákjainak Szövetsége (BBTEDSZ). A szervezet azt kéri a városi elöljárótól, hogy a tömegközlekedési közszállítási kedvezményeket ne a diákkártya, hanem az egyetemi igazolvány, esetleg egy másik, az egyetem által kibocsátott okmány alapján adják, ahogy az a vasúti kedvezmény esetében is történik. /(ercsey): BBTE-tiltakozás a diákkártya miatt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./2006. június 29.
1945 telén Kolozsváron az Agronómia Monostor úti falkerítésén megjelent egy román felirat (magyarul: „Eddig tart a demokrácia és itt kezdődik a Monostor”). A Monostoron lakó magyarokat terrorizálták, a magyarul beszélő vagy közismerten baloldali beállítottságú személyeket is megverték. Nagy Károlynak ez jut eszébe, 61 év után, amikor a sajtóban a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai ellen indított hadjáratról olvas. Nagy bűnük, az, hogy a nagy nyilvánosság előtt is szóvá tették, amit majd mindenki tud. A minden tantárgyra kiterjedő magyar nyelvű oktatás jelene és jövője a „multikulturális” Babes–Bolyai Egyetemen nem biztosított. Az efféle mesterséges egyetemi képződmények helyett önálló állami magyar egyetemre, vagy legalább magyar tagozatra, illetve fakultásokra van szükség! Nagy Károly az egyetemen pedagógiát adott elő, láthatta a „multikulturálitást”. A 45 év tapasztalatai egyértelműen bizonyították azt, ami már az erőszakos egyetem-egyesítéskor előre látható volt: az egybeolvasztásnak egyetlen be nem vallott célja a magyar nyelvű egyetemi oktatás felszámolása, távlatilag pedig a magyar nemzeti tudattal rendelkező értelmiség elsorvasztása. Olyan közismert magyar értelmiségiek mint Balogh Edgár, Demeter János, Gáll Ernő, Jordáki Lajos, Márton Gyula, Nagy István, s ha megkésve is Takács Lajos, követelték Gheorghiu-Dej jelenlétében az akkori közoktatási minisztertől, hogy ha az okmány a korábbi ígéretek ellenére nem tartalmazza a magyar egyetemi tagozat létrehozását, legalább sorolja fel azokat a fakultásokat, amelyek keretében magyar nyelvű oktatás is folyik, valamint azokat a tantárgyakat, amelyek magyarul taníthatók. Ez megtörtént. (Ennek nyomán a magyar nyelven oktatható tantárgyak köre lényegesen kibővült, és mintegy tíz tantárgyat ölelt fel. Mindennek ellenére már 1961-ben kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás további korlátozása. A Bolyain több karon úgynevezett kettős szakok léteztek, olyanok például mint matematika-fizika, földrajz-geológia, román-magyar, pedagógia-magyar. Az új egyetemen ezeket a kettős szakokat megszüntették (szétválasztották), s azzal az ürüggyel, hogy az egyetem működési szabályzatában nem szerepelnek egyszakos karok, kísérletet tettek a magyar nyelvű oktatás teljes felszámolására. Ameddig Demeter János volt a magyar prorektor, ezt a támadást sikerült elhárítani. Később azonban az olyan funkciókba, mint a prorektori, prodékáni, tanszékvezetői, eleve csak olyan magyarokat neveztek ki, akik mindenben beleegyeztek. Egy másik a 70-es évektől alkalmazott gyakorlat a magyarul tanítható tantárgyak pénzügyi fedezetének az elvonása volt. Igaz több katedrán került olyan magyar tanár, aki önként vállalta, hogy az illető órákat ingyenesen megtartja, a pszichológián pedig egy tantárgy anyanyelvű tanításának költségeit Nagy István író fedezte titokban, egészen haláláig. Sokszor úgy akadályozták a magyar nyelvű tanítást, hogy az illető órát kifelejtették az órarendből, vagy olymódon, hogy nem volt terem. Az emlékező Nagy Károly például évekig a lakásán volt kénytelen órákat tartani. A főveszélyt a magyar tanári kar fokozatos elsorvasztása jelentette. Már az egyetemek egyesítésekor több magyar tanári állás megszűnt. Később, amikor egy-egy tanár nyugdíjba ment, meghalt vagy kivándorolt, a helyébe nem vettek fel mást, hanem az óráit másodállásban plusz óránként fizették. Ami a Bolyai Kezdeményező Bizottság körül folyik, a különböző szintű fenyegetések és esetleges büntetések, nem más, mint egy megfélemlítési kampány. /Nagy Károly: Meddig tart a demokrácia? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./2006. június 29.
Nem tagja a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) annak a Kolozsvári Diákszervezetek Konzorciumának, amely a Demján Sándor Alapítvány által felajánlott 1 millió eurós ösztöndíjalapot fogja kezelni. Emiatt tagjai gyakorlatilag nem részesülnek ebből az ösztöndíjból. Béres Csaba, a KMDSZ elnöke elmondta, már léteztek megkeresések, valószínűnek tartja, hogy a közeljövőben a KMDSZ is tagja legyen a konzorciumnak. Pászkány Árpád, a Demján Sándor vezette TriGránit Fejlesztési Részvénytársaság részét képező kolozsvári Polus Transilvania elnök-vezérigazgatója június 27-én jelentette be, hogy Demján Sándor Romániában első ízben Kolozsváron ajánl fel ösztöndíjat, amely a nehéz anyagi helyzetű és rendkívüli tanulmányi eredményeket felmutató egyetemi hallgatóknak szól. Az ösztöndíjalapból 1250 diákot támogathatnak. Az alapot a Kolozsvári Diákszervezetek Konzorciuma kezeli. A BBTE Diákszövetsége bejelentette, gyanúsnak találja ezt az ösztöndíjalapot, mivel szerintük az a szándék húzódik mögötte, hogy minél több diákot és diákszervezetet vonjanak egy, szerintük kétes létű ernyőszervezet alá. A BBTE diákszervezete azt rója fel Iancu Serbanescunak, a konzorcium elnökének, hogy 2004-ben politikai propagandát folytatott a diákok között a PSD mellett. /Debreczeni Hajnal: Ösztöndíj: magyarok nélkül? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2006. június 29.
Vizsgalázban égnek a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem diákjai. A Sapientia–EMTE román–angol szakának történetében immár a második évjárat is a végső vizsga előtt áll. Tavaly huszonheten, idén huszonhatan végeznek. A tavaly végzettek mintegy 85–90%-a a tanügyben helyezkedett el, de van, aki fordítói állást tölt be, mások pedig nyelvtudást igénylő, rangosabb irodákban dolgoznak. A csíkszeredai Sapientián a román–angol az egyetlen olyan szak, ahol a végzős diákoknak nem kell más városban államvizsgázniuk. A szociológus végzősök a napokban vizsgáznak Kolozsváron, a leendő közgazdászok egy része szintén a Kincses Városba, illetve Temesvárra utazik. /Antal Ildikó: Tételek, vizsgák, államvizsgák. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./