udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
39
találat
lapozás: 1-30 | 31-39
Intézménymutató:
El%C5%91retolt%20Hely%C5%91rs%C3%A9g
2005. május 6.
Fekete Vince költő-szerkesztő a vele készült beszélgetésben leszögezte, ő soha nem volt transzközép. A transzközépet később találta ki Sántha Attila és Orbán János Dénes, és – amint azt később maguk is bevallották – nagy blöff volt az egész. Ezt a csapatot még most is sokan a szabadszájúsággal, a trágársággal azonosítják. Fekete Vince kifejtette, ők az úgynevezett messianisztikus transzszilvanizmussal szakítottak, „a szenvelgő és szenvedő ideológiával”. A megmaradásozással, a sorok közötti olvasással, az olvasóval való cinkos összekacsintással tele volt a hócipője mindannyiunknak, valami mást, újat akartunk, és mindezt úgy, hogy egyaránt fontos volt számunkra mind az elődökre való építkezés, mind az a határtalan nyelvi kincs, amit Erdély és az Erdélyben születő irodalom nyújtott és nyújtani tudott.” Mindannyiuk munkáira jellemző volt a játékosság, a különböző formai játékok, a komikum és a tragikum ötvözése. Fekete Vincének a Serény Múmia szerkesztőjeként éveken keresztül nagy szerepe volt a fiatal tehetségek pályán való elindításában. Tavaly viszont lemondott a Múmia szerkesztéséről. A Serény Múmia egy nemzedék lapja volt, az a nemzedék már lassan a középgenerációhoz tartozik. Fekete Vince 2004 februárjától – tíz év Múmia-szerkesztés után – jött át teljes állásban a csíkszeredai Székelyföld folyóirathoz. Igazi, szerves irodalmi folyóirat-hagyomány nem volt Csíkban, és lassan már a századik számnál tartanak. Fekete Vince /sz. Kézdivásárhely, 1965. ápr. 7./ a BBTE magyar–orosz szakán végzett 1994-ben Kolozsváron, majd a szegedi JATE doktorandusa volt 1996–1999 között. A Helikon (Serény Múmia) szerkesztője (1993–2004), az Előretolt Helyőrség szerkesztője (1996-tól), jelenleg a Székelyföld főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Parázskönyv (1995), Ütköző (1996), A Jóisten a hintaszékből (2002); Lesz maga juszt isa (2004). /Papp Attila Zsolt: Szigetépítés szekértáborokon kívül. Beszélgetés Fekete Vince költő-szerkesztővel. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./2005. november 12.
György Attila második könyve /A boszorkányok feltámadása, Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség, Kolozsvár, 1997/ pontosan kijelölte a tudatos szerző további útját. Az ,,igazságot” történetekben igyekszik leképezni /Történetek a nyereg alól, Pro Print, Csíkszereda, 1999/, ugyanúgy a sorskatalógusban (Harminchárom, Magyar Könyvklub, 2002), meditatív, elmélkedő, az esszéhez közelítő, aforizmatikus megfogalmazásokat kedvelő leírásokban /Harcosok könyve, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2005/ vagy éppen direkt állásfoglalásokra törő publicisztikákban: Az én státusom, Havas Kiadó, Kézdivásárhely, 2005. /Bogdán László: Tél és tavasz közt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./2005. november 28.
November 25-én Székelyudvarhelyen bemutattak két novelláskötetet az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében. A két szerző – Zsidó Ferenc és Szántai János – egymást faggatva elemezte a megjelent könyvek írásait. Zsidó Ferenc, a Csigaterpesz címmel kiadott novelláskötet szerzője elmondta, mindkettejük kötete ugyanannál a kiadónál jelent meg, az Előretolt Helyőrség /Kolozsvár/ című sorozatban. Ez a csoport az erdélyi irodalom hagyományaival próbál szakítani, amit Zsidó Ferenc úgy fogalmazott meg, hogy a nemzetét elsirató íróval szemben a „helyőrségesek” a szórakoztató, sok esetben vulgáris, poénirodalmat részesítik előnyben. Szántai Sziszüphosz továbblép című novelláskötetének írásaira a filmnovellaszerű vetítés a jellemző. /bágyi: Két fiatal szerző az „előretolt helyőrségből”. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 28./2005. december 13.
Egy évtizedes fennállásának megünneplésére irodalmi hetet tart az Előretolt Helyőrség december 11–17. között Kolozsváron, a Bulgakov Kávézóban. Az irodalmi hét minden napján egy-egy kötetet mutatnak be, december 16-án nosztalgia-estet rendeznek a legelső Helyőrség-könyvekből. /Tízéves az Előretolt Helyőrség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./2005. december 20.
Az Előretolt Helyőrség tízéves fennállására szervezett rendezvénysorozat részeként rendhagyó irodalmi estet tartottak december 17-én Kolozsváron, Bulgakov Kávézóban. Irodalom az írókért mottóval, az olvasóközönség, a szakma és a támogatók bevonása nélkül mutattak be tizenhat minikönyvet. – Ez a kiadvány kereskedelmi forgalomba nem hozható. Mivel a mai magyar irodalom már a saját nyelvterületén is eladhatatlan (a közvélemény szerint), ennek a kiadványnak nincs kereskedelmi értéke. Pénzben kifejezett ára 0, 00 – „ajánlják magukat” a könyvek. A corsART-nál megjelent kiadványok ötletgazdái, Kopacz Attila és Bogdán László. /-f-: Nem írunk, nem olvasunk? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2006. január 13.
Nemrég volt az első Előretolt Helyőrség-nemzedék indulásának tízéves évfordulója. – Nem könnyű az elmúlt évek fényében beszélni az 1989 utáni időszakról, emlékezett László Noémi kolozsvári költő, műfordító. Akkor új irodalmi lapok indultak, új könyvkiadók alakultak Erdélyben, és különböző irodalmi körök, csoportosulások születtek. Manapság már nem tapasztalható ilyen intenzitású lelkesedés. László Noéminak eddig négy verseskötete jelent meg. Legutóbbi kötetének címe Százegy. Azért ez a címe, mert 101 vers van benne. Budapesten, az ELTE-n töltött három év, az angol irodalommal való közelség jelentős mértékben befolyásolta László Noémi irodalomról való gondolkodását. Műfordítóként is aktív, ezenkívül tolmácskodik is. László Noémi /sz. Kolozsvár, 1973/ 1996-ban végzett a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán. Jelenleg Kolozsváron él. Verseskötetei: Nonó (1995), Az ébredés előterében (1996), Esés után (2002), Százegy (2004). /Kiss Judit: „A költészet nem lehet termelőerő” Beszélgetés László Noémi kolozsvári költővel, műfordítóval. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./2006. május 30.
Május 27-én Kolozsváron, a Bulgakov kávézóban, amint Orbán János Dénes jelezte, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Előretolt Helyőrség Irodalmi Páholy első közös rendezvényét tartotta. Az Előretolt Helyőrség alapítóját, Szőcs Gézát hívták meg elsőként, aki a Liberté – 1956 c. könyvéről beszélt. Az identitásom elsősorban költő, nem lapszerkesztő, drámaíró – fejtette ki Szőcs Géza. A Liberté dráma lett, de eredetileg filmszüzsének íródott azon eszme alapján, hogy minden nemzetnek meg kell találnia azt a történetet, amely a legtöbbet mondja el róla. A történelem órája Magyarországon 1956-ban ütött. A fiktív dráma alapját az 56-os események kortörténeti leírásai adják. A könyv nemcsak a drámát, hanem jegyzeteket, szemelvényeket és sok eddig még nem publikált fotót tartalmaz. Nyártól a film forgatására is sor kerül, és októbertől a debreceni színház előadásában is megtekinthető lesz. /Vetési Júlia: Liberté –1956. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./2006. június 6.
„Ez a szöveg nem a magyar olvasónak készült. Egyáltalán: nem is olvasóknak készült, hanem nézőknek. Olyanoknak, akik soha semmit nem hallottak 1956-ról, de talán még a magyarokról sem. Azt is lehetne mondani: a szerző egyféle nemes értelemben vett történelmi ország-reklámot, még inkább: nemzet-imázst próbált szolgáltatni e történettel, mely talán naiv, mint olykor mi magunk, és éppoly egyszerű, mint annyi minden, ami megesett velünk.” – olvasható Szőcs Géza legújabb, Liberté 56 című könyvének előszavában. A ma Budapesten élő kolozsvári költő a Bulgakov kávéházban az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Előretolt Helyőrség közös rendezvényén mutatta be a Libertét, amely eredetileg nem drámának, hanem filmnek készült. Idén nyáron forgatnak egy filmet belőle, de nem az eredeti elképzelések szerint, a darabot pedig a szegedi színház fogja játszani. Az Irodalmi Jelen Könyvek által kiadott kötetben a drámán kívül szemelvények találhatók orosz, német, angol és orosz fordításokból, valamint több rövid tanulmány a műről és a szerző kutatásairól. /Bagoly Zsolt: Szőcs Géza drámája 56-ról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 6./2006. december 11.
Könyvbemutató-kavalkádot kínál az évzáró irodalmi fesztivál-hét Kolozsváron, az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) szervezésében. /Évzáró irodalmi fesztivál. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./