udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 45 találat lapozás: 1-30 | 31-45

Intézménymutató: Györkös Mányi Albert Emlékház

2002. július 13.

Júl. 12-én Erdélyben a jövő? címmel szervezett tanácskozást az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége (ÜE) Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban, ahol szakértők, szociológusok, RMDSZ-képviselők és szenátorok jelenlétében a népszámlálás ideiglenes eredményeiről, valamint a szülőföldön való megmaradás stratégiájáról beszélgettek. Markó Béla szövetségi elnök szerint nagyon fontos adatcsomagról van szó, hiszen tízévenként megadatik a lehetőség, hogy elvégezzék a társadalom bonyolult elemzését ezen adatok tükrében. Stratégiát kell kialakítani: hogyan lehet itthon tartani a fiatalságot. Veress Valér szociológus szerint a magyar lakosság csökkenése beilleszkedik az általános európai jelenségbe, ami a termékenység csökkenését illeti. A magyar lakosság csökkenéséhez hozzájárul a kisebbségi helyzet is. A jelen levő szakemberek elhatározták, hogy munkacsoportot alakítanak a helyzet elemzésére. Markó Béla szerint országos jelenség a születések számának csökkenése, ehhez a magyar anyanyelvű lakosságnál még két további tényező is hozzátevődik. Egyik az asszimiláció, amely nem feltétlenül csak az erőszakos beolvadást jelenti. A harmadik tényező az emigrálás, főként az anyaországba való távozás. Az RMDSZ feladata: ajánlatokat nyújtani a fiatal generáció számára, ami a gazdasági perspektívát illeti, ezen belül az infrastrukturális fejlődést, és a megfelelő jövőképet. Markó Magyarországtól azt kéri, hogy ne könnyítsék meg a kitelepedési lehetőségeket." /Köllő Katalin: Tanácskozás a megmaradás stratégiájáról. Megállítható-e a magyarság létszámának csökkenése? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

2002. szeptember 18.

A korábbi évek két nagy könyvsikerét, Cseh Gusztáv Hatvan főember és Jeles házak című rézkarcsorozatát K. Jakab Antal új szövegével, egy harmadik kötettel kiegészítve (Megrajzolt pátria) jelentette meg bibliofil kiadásban a Korunk Baráti Társaság, Cseh Gusztáv pátriája címmel. - A Korunk legújabb száma a modern vizualitással foglalkozik. /Az erdélyi főemberektől a római performanszig (a Györkös Mányi Albert Emlékházban). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

2003. május 14.

A Szabédi-napok záróakkordjaként került sor a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban arra a kerekasztal megbeszélésre, amelyen az erdélyi közgyűjtemények sorsáról tárgyaltak a résztvevők. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke előadásában az állami és a magántulajdonban lévő közgyűjtemények fenntartásának és működtetésének legfontosabb kérdéseit taglalta. A Belső-Erdélyben és Partiumban lévő állami közgyűjteményeknél rendkívül kevés a magyar szakember. Székelyföldön sem jobb a helyzet. Ott kevés a minősített szakember. Közismert a torockói példa. A néprajzi múzeum megüresedett igazgatói állására kiírt versenyvizsgát - a helyi önkormányzat döntése alapján - nem a fiatal angol-magyar-néprajz szakos tanár, hanem az intézmény takarítónője nyerte meg. Az idők során felbecsülhetetlen értékek vesznek el. Tönkremennek az értékes régi bútorok, szőttesek, úri hímzések, műalkotások. Pozsony szerint a magángyűjtemények sorsa sem rendezett. Mind az egyesületi, mind a magánszemélyek tulajdonában lévő gyűjtemények javarésze nincs szakszerűen feldolgozva, nem megfelelő a tárgyak tárolása, restaurálása. A kolozsvári Szabédi-ház vezetője, Ábrahám Iza az 1996 óta EMKE-tulajdonban lévő gyűjtemény hosszú távú fejlesztési tervét ismertette. Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója a helyi hivatalos szervek nemtörődömségéről beszélt, amelynek következtében például a város legrégebbi, párszáz éves faházát egyszerűen felaprították, és elhasználták tűzifának. Pozitív példák is elhangzottak. Székelyhídon például az önkormányzat és az Illyés Közalapítvány támogatásával sikeresen működik Wilhelm Sándor halász-vadász múzeuma, Tötszegi Tekla pedig a mérai tájház eredményes és sokrétű tevékenységét ismertette. /Németh Júlia: Csomagolom csöndesen a ládám... Közösen a közgyűjteményekről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Jakobovits Miklós festőművész előadásában kifejtette, hogy a Barabás Miklós Céh vezetését inkább mint muzeológus, mint az erdélyi magyar műkincsek ismerője vállalta el. Levelekkel s a cikkek egész sorával hívta fel a különböző felekezetek püspökeinek figyelmét, hogy a felekezetükhöz tartozó művészek életművére éberebben vigyázzanak, valamint az RMDSZ vezetőket, hogy ez a tevékenység az EMKE egyik legnyomatékosabb aktivitása lenne. Sehonnan nem jött válasz, s az elmúlt 13 év alatt a nagybányai, a kolozsvári művészeti remekművek nagyrésze külföldre került, élelmes műkereskedők, gyűjtők és történészek révén. Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre egységes múzeumát már nehéz lenne megszervezni a szétszóródás miatt. Pozitív példákat is felhozott: Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Szabó Árpád unitárius püspök sokat tett a Nagy Albert hagyatékért, Czirják Árpád kanonok a Szervátiusz, a Ferenczi házaspár és Gy. Szabó Béla életművéért. Létre kell hozni Kolozsváron azokat az emlékházakat, múzeumokat, ahol Mohy Sándor, Szolnay Sándor, Benczédi Sándor, Nagy Imre, Kós András, Nagy Albert alkotott. /Jakobovits Miklós: Gondolatok a képzőművészeti emlékszobákról emlékházakról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

2003. július 3.

Györkös Mányi Albert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére viszonylag későn, negyvenévesen próbálkozott meg a művészi mondanivaló képi megjelenítésével, hogy aztán a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítsék. Először szülőfalujában, Tordaszentlászlón mutatta be festői próbálkozása eredményeit, később pedig Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, majd az országhatárokon túl, Budapesten, Kecskeméten és Kölnben is megnyíltak előtte a kiállítótermek. Munkássága különleges színfoltot jelent Kolozsvár festészeti életében. Tordaszentlászló és általában az erdélyi falu sajátos világa elevenedik meg alkotásain. A művész állandó kiállításán nem vagy ritkábban szereplő alkotásaiból nyílik tárlat júl. 5-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. /Németh Júlia: Tíz éve hunyt el Györkös Mányi Albert. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

2003. október 1.

Incze Ferenc kolozsvári festőművész halálának 15. évfordulóján emlékkiállítás nyílt szept. 30-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A rendezvényt Kötő József, az EMKE elnöke nyitotta meg. /Önarckép-parádé. Incze Ferenc emlékkiállítás a Györkös Mányi Albert Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

2003. október 16.

Okt. 15-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházba az RMDSZ Művelődési Főosztálya tanácskozásra hívta a területi szervezetek kulturális alelnökeit. A tanácskozáson leszögezték a jövő évi eseménynaptár összeállításának forgatókönyvét. Kötő József alelnök a Fehér folt program folytatásának fontosságát hangsúlyozta, amely a magyarlakta településeken alakuló jogi személyek bejegyzésére vonatkozik. A hálózatnak két éven belül működőképessé kell válnia: ezek lesznek azok a szervezetek, amelyek majd a közösség életét fogják szervezni, és fel fogják vállalni a jellegzetes problémákat - mondta Kötő József. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ szórvány- és szociális problémákért felelős alelnöke a Magyar Házak maximális kihasználtságának fontosságát hangsúlyozta. Célkitűzéseik között szerepel információs rendszer kialakítása, amely összekötné a szövetség szakosztályait és az érdekelt szervezeteket. /Művelődési alelnökök Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

2003. november 7.

Jakab Lajosra, az Állami Magyar Opera volt munkatársára emlékeztek nov. 6-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Házban. Énekes, zongorista, színész volt, pótolhatatlan, sokoldalú tehetség. /F. I.: Tisztelettel emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

2004. április 10.

Ápr. 8-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban kiosztották az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kritika-pályázatának díjait. Az alapítvány kilenc éve Székelyudvarhelyen azzal a szándékkal alakult, hogy a hazai tollforgatók számára kiírt pályázatokkal tehetségeket részesítsen kitüntetésekben, ezzel szolgálva az erdélyi magyar irodalom fejlődését. Eddig kisregények, esszék és novellák szerzői számára hirdettek pályázatokat, tavaly viszont a kritikaírás következett. Lőrincz György alapítványi elnök elmondta: a pályázat szülőatyjai Kántor Lajos és Pomogáts Béla. A díjazottak – valamennyien fiatal tanárok, diákok, reményteljes művészetrajongók – a következők: 1. Végh Balázs, 2. Vári Csaba, 3-4. Gál Andrea és Petres László. /Ö. I. B.: Fiatal kritikusok elismerése. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

2004. április 16.

Ápr. 8-án a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban átnyújtották az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kritika-pályázatának díjait. Az első díjat Végh Balázs Béla, a Szatmárnémeti Tanítóképző Főiskola adjunktusa, az irodalomtudományok doktora kapta. A kritika-pályázat további díjazottai: 2. díj – Vári Csaba; a két 3. díjas – Gál Andrea, illetve Petres László. Az első díjas szatmári kritikus 2003 októberében védte meg nyilvánosan a Babes-Bolyai Tudományegyetem kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszékén a Kanonizáció a kisebbségi irodalomban c. doktori értekezését. /Kinál György: Az erdélyi magyar irodalom Szerb Antala: Végh Balázs-Béla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

2004. május 24.

Paulovics László 45 erdélyi magyar íróról készített portréja tekinthető meg Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Galériában. Kántor Lajos a kiállított munkák változatosságára hívta fel a figyelmet. A diktatúra elől 1985-ben Németországba áttelepült művész jelenleg Szentendrén él. Erőteljes szülőföldhöz kötődését jelenlegi kiállításának tematikája is jelzi. /Németh Júlia: Erdélyi írók panteonja. Paulovics László kiállítása a Györkös Mányi Albert Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

2004. május 29.

Paulovics László 1985-ben települt át Szatmárnémetiből Németországba, Iserlohnba. Paulovics László megörökítette a kortárs magyar írók és az erdélyi szellemiség megalapozóinak arcvonásait. Ezek a munkái a budapesti Vármegye Galéria után most a Györkös Mányi Albert Emlékházban is láthatók. /Németh Júlia: Utak és állomások. Paulovics László kiállítása a Györkös Mányi Albert Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

2004. június 1.

Borzalmak laboratóriuma – így jellemezte A Pitesti szigetcsoport című munkájában Virgil Ierunca az iszonyat román Gulágját, a pitesti-i átnevelőbörtönt. Nagy Géza nyugalmazott sáromberki lelkész hat hónapot töltött el ebben a pokolban, majd egy évet és hat hónapot Szamosújváron és most papírra vetette rettenetes emlékeit Ha túlélted, hallgass! /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2004/ címen. 1949–1952 között a pitesti-i börtön a kommunista új ember kikísérletezésének titkos laboratóriuma volt, ahol a rendszer által ellenségként számon tartott „banditákból” „becsületes” embereket faragtak az elhivatott átnevelők. A módszerek? A megfélemlítés, a kegyetlenség, az állandó presszió és agymosás, a szenvedés olyan fokának előidézése, ahol az ember már megszűnik embernek lenni, géppé válik, a hatalom alázatos kiszolgálójává. „Ebben az átnevelésben – írja a szerző – az ország egyetlen börtöne sem bizonyult olyan »sikeresnek«, mint Pitesti. Innen nem jöttek ki sem vitézek, sem hősök, legfeljebb mártírok gyalulatlan deszkakoporsóban.” /Ha túlélted, hallgass! = Krónika (Kolozsvár), jún. 1./ Nagy Géza: Ha túlélted, hallgass! című könyvét mutatták be jún. 2-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A kötetet Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője ismertette. Az egybegyűltek elsőkként tekinthették meg Boros Zoltán és B. Nagy Veronika e témáról készült: Az átnevelés poklában című dokumentumfilmjét. Dávid Gyula elmondta: nehéz dolga van annak, aki a ’44–47-es időszakot kutatja, de majdnem ugyanolyan nehéz az 1947 utáni éveket feltérképezni. Mindenképpen azokra kell alapozni, akik túlélőként a maguk élményeit meg tudják osztani. Az akkori periratok egy részét elrejtették, ami előkerül, annak hitelességét meg lehet kérdőjelezni. A szerző Nagy Géza, hetvenöt esztendős nyugalmazott sáromberki lelkipásztor. /F. I.: "Emlékezni vissza? ...csak rosszat emlékezünk..." . = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

2004. december 13.

Dec. 11-én Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban tartotta meg a VI. Honismereti Napot a Kőváry László Honismereti Kör. Murádin Jenő, Asztalos Lajos és Starmüller Géza előadását hallgatták meg a Kárpát-medencében történt emlékmű állításokról. Bemutatták Kolozsvár régi köztéri szobrait és emlékműveit. A lista hosszú: Mária-szobor fogadalmi oszlop, Fogadalmi kapu, Karolina-oszlop (Státua), Donát-szobor, Gróf Mikó Imre mellszobra, szamosfalvi honvédvértanú emlékmű, Sétatéri szökőkút, Erzsébet királyné szobra a Fellegvár oldalában, Mátyás-szobor, Szent György-szobor, Kárpátok Őre, Széchenyi mellszobra, Rákóczi emlékoszlop, Fellegvári szoborcsoport, Szent Mihály-dombormű és Báthory István mellszobra. /Ö. I. B.: VI. Honismereti Nap. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

2005. július 2.

Nagy érdeklődés övezte Asztalos Lajos Kolozsvár – Helynév- és településtörténeti adattár című kötetének bemutatóját Kolozsváron, június 30-án, a Györkös Mányi Emlékházban. A több évtizedes munka eredményeként létrejött összeállításról – amelynek fejezeteit a Szabadság napilap sorozatban közli – Dávid Gyula, a kötetet gondozó Polis Kiadó igazgatója beszélt. Az adattár jelentőségét Kiss András történész méltatta. Úgy vélte, alapos, kitartó kutatói munka eredménye az összeállítás, kiemelve a szerző tájékozottságát. Asztalos Lajos kifejtette, milyen fontossággal bír a helynevek eredetének ismerete mind a történelmi, mind pedig a nyelvészeti kutatásokban. Az eseményen jelen volt ifj. Krisztya Imre is, aki a kötetet illusztrálta. /Sz. K.: Bemutatták Kolozsvár helynév- és településtörténeti adattárát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./

2005. október 1.

Megjelent Dáné Tibor A gálánskor breviáriuma /Appendix Könyvkiadó, Marosvásárhely/ című művelődéstörténeti kötete, amelyet a szerző jelenlétében ismertettek szeptember 29-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A XVIII. század Európáját, főként a francia udvart idézi fel a szerző, a frivolsággal telített kort. Dáné Tibor elmesélte, hogy könyve mintegy 30 éve elkészült, kiadására azonban nem kerülhetett sor, mivel nem illett az 1990 előtti kiadópolitikába. Az 1975-ben befejezett kézirathoz mintegy 35 éven át gyűjtötte az anyagot. /F. I.: A gálánskor breviáriuma. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./


lapozás: 1-30 | 31-45




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék