udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 2 találat lapozás: 1-2

Intézménymutató: 1-es%20sz%C3%A1m%C3%BA%20Ipari%20L%C3%ADceum%20(Marosv%C3%A1s%C3%A1rhely)

1990. november 21.

A magyar anyanyelvű oktatást nap mint nap támadások érik. Az a benyomás alakulhat ki, hogy kitervelt akcióról van szó, amelynek célja, hogy állandó zavart keltve ne hagyja kibontakozni a magyar nyelvű oktatási rendszert. A szakképzett tanárok hiánya miatt, meg az elavult iskolapolitika következtében, főleg faluhelyen az oktatási színvonal mélypontra zuhant. Sok iskolában egyetlen szakképzett tanár sincs. A magyar iskolahálózatban közel háromezer szakképzetlen pedagógus működik. Közöttük természetesen vannak lelkes, értékes emberek, de jelentős azon képesítés nélküliek száma, akik csupán állást akarnak betölteni, fizetést felvenni. Csak minőségi munkával lehet előbbre jutni. Az anyanyelvű oktatás a kisebbségi élet meghatározó tényezője. Az ellenséges légkör, az állandó támadások miatt nem sikerült Marosvásárhelyen, Nagybányán, Máramarosszigeten és Bukarestben kormányhatározatok és jóváhagyások ellenére önálló magyar líceumokat létrehozni. Maros megyében sorra lemondanak a magyar tanfelügyelők, mert semmibe veszik véleményüket. A népharag elűzte a régi rendszer hű kiszolgálóit, de ezek az emberek most sorra visszaszivárognak. Marosvásárhelyen a magyar oktatás élére, főtanfelügyelő-helyettesnek Kocsis Alexandrut nevezték ki, hiába tiltakoztak a magyar tanfelügyelők és tanárok. Marosvásárhelyen az 1-es Számú Ipari Líceum igazgatójának Aurel Hategan testneveléstanárt nevezték ki igazgatónak Csegzi Sándor helyére. /Bíró István: Offenzíva a magyar iskolák ellen! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

1999. december 15.

Fodor Csaba, a Hargita Állami Székely Népi együttes táncmestere idén megkapta az EMKE Kacsó Sándor-díját. A Csíkrákosról származó díjazott 1970-1990 között oktatómesterként dolgozott Csíkszeredán, az 1-es számú Ipari Líceumban, ahol délutánonként néptáncot tanított a diákoknak. A táncoktatást szabadidős tevékenységként végezte, heti négy alkalommal. Anyagi juttatást nem kapott ezért a tevékenységért, de abban az időben a megmaradást szolgálta a népi tánc. Fodor Csaba hangsúlyozta, hogy történelmünk és őseink szokásainak ismerete által tudjuk, hogy kik vagyunk, hagyományaink feladásával elveszítjük a lábunk alól a talajt. - A Hargita együtteshez kerülve Fodor Csaba életében a tánc életformájává vált. /Hátsekné Kovács Kinga: "Végigtáncolt" élet után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék