udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
22
találat
lapozás: 1-22
Intézménymutató:
Emberi%20Jogok%20Eur%C3%B3pai%20B%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1ga%20/CEDO/%20(Strasbourg)
2004. január 13.
Az Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester zászlóperei különféleképpen alakulnak. Az első, 2002 nyarán kezdődött ügyben – amikor a prefektus azért rótt ki 50 millió lejes büntetést a polgármesterre, mert hiányzott a trikolór a polgármesteri hivatal tornyának csúcsáról, és ugyancsak 50 milliót azért, hogy a hivatal kétnyelvű fejléces papírt használt levelezésében –, a bákói törvényszék a prefektúrának adott igazat. Albert Álmos megfellebbezte az ítéletet, a kényszervégrehajtás elodázását kérve. Időközben a bákói törvényszék újra napirendjére tűzte a pert és maradt az ítélet, miszerint ki kell fizetnie a százmilliót. A polgármester elmondta, tovább fog fellebbezni a hazai fórumokon, illetve a strasbourgi Emberjogi Bíróságon is. A második, szintén 2002-ben indított zászlóper tárgyalásai Nagyszebenben zajlottak, ott a törvényszék jobb belátásúnak bizonyult. A szebeni törvényszék az első vádpontot visszautasította, arra hivatkozva, hogy bizonyíthatatlan a zászlók állapota, a második vádpontot viszont megalapozottnak találta, fenntartva a 15 milliós büntetés jogosságát. Ezzel az ítélettel a prefektus nem ért egyet, fellebbezett. /(vop): Egy vesztett, egy félig nyert (Zászlóperek) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./2004. február 27.
A véglegessé vált döntés után a megyei pénzügy kiküldte az értesítést Albert Álmosnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének: az első zászlóperként elhíresült ügyben Albert Álmosnak ki kell fizetnie a százmillió lejes büntetést. 2002-ben első ízben azért rótt ki bírságot a prefektus a polgármesterre, mert eltűnt a román trikolór a városháza tornyának csúcsáról, és mert a hivatal levelezésében kétnyelvű fejléces papírt használt. Albert Álmos a büntetést nem fizette ki, a prefektúra pert indított, és meg is nyerte. Hiába érvelt az alperes, hogy a törvény előírta helyeken – a hivatal bejáratának két oldalán – egy percig sem hiányoztak a zászlók, azt pedig semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy az épület csúcsán is lobognia kell egy trikolórnak, illetve, hogy a leveleknek csak a fejlécén írta román és magyar nyelven a hivatal megnevezését, a bíróság, majd a törvényszék is a prefektusnak adott igazat. Albert Álmos közölte: még nem döntött, hogy milyen formában fizeti ki a százmilliót, annyi bizonyos azonban, hogy az ügyet – ezen a szinten – most a fizetéssel le kell zárni (a százmillió egyébként a polgármester rendelkezésére áll, egy testvérvárosi adományból, illetve helyi vállalkozók adakozásából már régebb összegyűlt a pénz). Albert Álmos a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. /(vop): Fizetnie kell Albert Álmosnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./2004. március 8.
A kisebbségi közösségi ingatlanok restitúciójára vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet elfogadta a parlament és ezzel megoldódhat a temesvári Magyar Ház visszaszolgáltatásának kérdése. A bánsági magyarok közadakozásból megépített kulturális fellegvárának restitúciójáért immár másfél évtizede folyik a küzdelem, jelenleg is öt per van folyamatban. A temesvári Magyar Ház ügyéről Toró T. Tibor parlamenti képviselő leszögezte, a törvény szövege sok újat nem hoz. Az öt perből az egyik kereset Strasbourgban, az Emberjogi Bíróságon van a várakozó listán. /Pataki Zoltán: Temesvári Magyar Ház: újabb esély a restitúcióra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./2004. október 15.
Bepereli a román államot a strasbourgi Nemzetközi Emberjogi Bíróságon a Magyar Polgári Szövetség – közölte Szász Jenő, az MPSZ elnöke. Az új választási törvény továbbra is tartalmazza a helyhatósági választásokról szóló jogszabályból átvett előírást, amely korlátozza a nemzeti kisebbségek politikai alakulat-létrehozó kezdeményezését. /Perel az MPSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./2004. október 26.
Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy politikai döntések fosztják meg a választópolgárokat a választás szabadságától – nyilatkozta Szász Jenő. A Magyar Polgári Szövetség elnöke boszorkányüldözésnek minősítette, hogy az RMDSZ-szel szemben a választásokon indulni szándékozó szervezet aláírás-listáit az Országos Választási Iroda nem fogadta el. Szász Jenő elmondta, az MPSZ megfellebbezi az Országos Választási Iroda döntését a Legfelsőbb Törvényszéken, majd – akárcsak a helyhatósági választások esetében – a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz kíván fordulni jogorvoslatért. /Salamon Márton László: Szász Jenő: diktátor az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./2005. február 7.
Wass Albert ügye a strasbourgi Európai Emberijogi Bíróság elé kerülhet. Vekov Károly egykori parlamenti képviselő szerint az ügyészek döntése „a bonyodalmaktól való félelmet tükrözi”. Vekovot, akit írásban tájékoztatott a Legfőbb Ügyészség arról, hogy Wass Albert ügyében nem lehet semmítési eljárást indítani, a Mediafaxnak elmondta: a hazai bíróságokon támadja meg az ügyészségi döntést, de azt sem zárta ki, hogy szükség esetén a strasbourgi Európai Emberijogi Bírósághoz fordul. /Strasbourg elé kerülhet a Wass-ügy perújrafelvételének elutasítása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./2005. február 9.
1999-ben a Legfelső Bíróság elutasította a hírhedt Agache-perben elítélt kézdivásárhelyi polgárok fellebbezését. Frunda György, az ügyvédjük bejelentette, hogy a strasbourgi Emberjogi Bíróságnál megtámadja az ítéletet. Ennek alapján Filip Orbán Daniela Kamillát hét évre, Paizs Ottót és Héjja Dezsőt négy, Reiner Antalt és Kanabé Sándort három-három évre ítélték. Ketten börtönbe kerültek, mások elhagyták az országot. Február 8-ra tűzték ki a tárgyalást. Frunda kérte, hogy hosszabbítsák meg a dokumentáció beküldésének határidejét, ez megtörtént. Február 28-ában állapodtak meg, hogy minden bizonyító iratot beszerezhessenek. /Béres Katalin: Perújrafelvétel Strasbourgban. Az Agache-per elítéltjei reménykedhetnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./2005. február 25.
A gyergyószentmiklósi tanács kész a strasbourgi emberjogi bíróság elé vinni az autonómia-referendum ügyét. A város – többségében RMDSZ-es képviselőkből álló – tanácsa egyhangúlag szavazta meg a népszavazás kiírásáról szóló határozatát, és utólag nem vonta azt vissza a Hargita megyei prefektúra ismételt felszólítása ellenére sem. A Hargita megyei közigazgatási bíróság nemrég a határozatot megtámadó prefektúra mellett döntött. /Zilahi Imre: Gyergyó Strasbourgban fellebbezne autonómiaügyben. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./2005. március 4.
Reiner Antal neve, sorsa az Agache-per kapcsán vált közismertté. Egyike azoknak a kézivásárhelyi embereknek, akiket egy hírhedt, koncepciós perben ítéltek el, s aki a rá kiszabott börtönbüntetést le is töltötte. 1989. december 22-i napon Kézdivásárhelyen a tömeg közvetlen kínzójára támadt, egy pénzéhes, vad és örökös bosszúvágytól lihegő milicistára, Agache Aurelre. Sok embernek okozott bajt, bánatot, többeket megvert, kifosztott, volt, akit megerőszakolt. Agachével végzett a népharag. Teljesen ötletszerűen öt embert választottak ki és megvádoltak gyilkossággal. Az elítélés nem volt jogilag tiszta eljárás (2001. március 26-án a Legfelsőbb Bíróság megfellebbezhetetlen döntése értelmében Filip Orbán Gabriella Kamillát hét évre, Paizs Ottót és Héjja Dezsőt négy-négy évre, Reiner Antalt és az időközben elhunyt Konrád Jánost három-három év börtönbüntetésre ítélték). Börtönben valójában csak Reiner ült, mert a beteg Héjját néhány hét után kiengedték, Paizs és Filip Kamilla Magyarországra menekült, Konrád meghalt. A román állam a forradalom hősévé avatta a néhai milicistát, szobrot és díszsírhelyet állítottak neki, és egyik gyermeke, Agache Aurel Dionisie megfogadta, hogy bosszút áll apja úgynevezett gyilkosain, perelt és perelt, s a román bíróság mindig neki adott igazat. Így történhet meg, hogy az egyetlen emberen, akinek volt még valamije – Esztelneken egy kis házrésze –, Reiner Antalon fogja behajtani az apján esett sérelmet. Az elfogult és igazságtalan ítéletet Frunda György ügyvéd a strasbourgi emberjogi bírósághoz továbbította. 2005. március 15-én Agache egyik gyermeke elárverezteti Reiner Antal házát. Addig kellene Háromszék polgárainak az eddig gyűjtött 47 millióhoz még 47,6-ot összegyűjtenie. /Simó Erzsébet: Negyvenhétmillió lejen múlik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./2005. március 30.
A Maros megyei prefektúra alkotmányellenesen járt el, amikor megtámadta a balavásári tanács határozatát a népszavazás megszervezéséről a székelyföldi területi autonómia ügyében – jelentette ki március 29-én dr. Kincses Előd ügyvéd, a községi tanács jogi képviselője. Kincses Előd közölte, a törvényszék határozata ellen fellebbeznek. Az alkotmánybíróság március 18-án hozott döntést azokkal az alkotmányjogi kifogásokkal szemben, amelyeket Kincses Előd még tavaly, a választási törvény egyes, a kisebbségi szervezetek választásokon való indulására vonatkozó, diszkriminatívnak tartott előírásaival szemben emelt, és amelyek az ügyvéd szerint felháborító módon megjelennek a nemrég az RMDSZ képviselői által elkészített kisebbségi törvénytervezetben. A kisebbségi törvénytervezet szerint a kisebbségi szervezet tagjai között lehetnek más nemzetiségűek is, de nem haladhatják meg az alapító tagok 25 százalékát. Kincses Előd szerint az „eredetvizsgálat” a „legsötétebb fasiszta időket idézi”. „A kisebbségi törvénytervezet jelenlegi formájában arra enged következtetni, hogy az RMDSZ örökre be akarja betonozni magát a parlamentbe és a pénzelosztó szerepbe” – mondta. Kincses alkotmányjogi kifogásait az alkotmánybíróság elutasította, ezért az ügyvéd az európai Emberjogi Bírósághoz fordul. /(antalfi): „A prefektúra álláspontja alkotmányellenes”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./2005. július 7.
1993. szeptember 20-án a Maros megyei Hadréven 18 roma család házát felgyújtották, ezek közül 14 porrá égett. Az azóta eltelt időszakban több per zajlott ezzel kapcsolatban. Végül a marosvásárhelyi Pro Europa Liga és más emberjogi szervezetek segítségével a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak. Július 5-én precedens értékű, jogerős ítéletet hozott a nemzetközi igazságügyi fórum. Első ízben mondták ki hivatalosan, hogy Romániában olyan jogsértés történt, melynek alapja az etnikai, faji megkülönböztetés. A román állam első ízben elismerte, hogy valóban faji diszkrimináció állt a hadrévi események mögött. Az állam kártérítést fizet a sértett feleknek. Így 15 hadrévi roma lakos 11-25 ezer eurónyi kártérítésben részesül. További hét sértett személy nem fogadta el ezt a fajta jóvátételt. Ők azt szeretnék, ha tételesen olyan törvényszéki ítélet születne, mely kimondja, hogy igenis megtörtént a faji diszkrimináció. Tehát ebben az esetben nem lenne szó békés kiegyezésről, hanem az Európai Emberjogi Bíróság kötelezné a román államot a kártérítésre. Újabb ítélet július 12-én várható. /(Máthé Éva): Strasbourgi ítélet a hadrévi romák ügyében, = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./2005. augusztus 15.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem mond le a Székelyföld autonómiájáról, az erről szóló törvénytervezetet pedig egyszer, kétszer, százszor kell benyújtani a parlamentben – jelentette ki augusztus 13-án Marosvásárhelyen Csapó József, az SZNT elnöke. Csapó a Marosszéki Székely Tanács tagjai előtt kifejtette, Székelyföld autonómia-statútumának másodszori benyújtása június végén a parlamentben fontos volt. /Csapó következetes. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./ A Székely Nemzet Tanácsnak Székelyföld területi autonómiájának elnyerése érdekében a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz kell fordulnia – tanácsolta Csapó I. József azoknak a helyi tanácsoknak, amelyek az autonómia eléréséért népszavazás kiírásáról határoztak, azonban döntésüket a román igazságszolgáltatás megvétózta. Az SZNT nem ért egyet az RMDSZ azon véleményével, mely szerint először a Székelyföld gazdasági fejlesztését kell elérni, és csak ezután lehet tárgyalni az autonómiáról. /Strasbourgba az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./2005. augusztus 22.
A törvénykezésbe való beavatkozásnak ítélte Haller István, a Pro Europa Liga Emberjogi Irodájának elnöke a román külügyminisztérium azon átiratát, amelyben a tárca arra hívja fel a figyelmet, hogy a strasbourgi Emberjogi Bíróságon hozott döntések következtében nem kötelezhetők további kártérítés fizetésére a hadrévi pogromban vétkesnek ítélt személyek. Hadréven az 1993. szeptember 20–21-én kirobbant etnikai konfliktusban egy román és három roma nemzetiségű lakos vesztette életét, a többségi lakosok felgyújtották a faluban élő cigány családok házait, és elkergették őket a településről. 1997-ben egy 22 fős roma csoport a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordult, amely most ítéletében jóváhagyta 15 személy peren kívüli egyezségét a román állammal, mely szerint összesen 262 ezer eurót kapnak. Július 12-én a bíróság elmarasztalta Romániát hét roma állampolgárával szembeni rossz bánásmód és hátrányos megkülönböztetés miatt, és kötelezte a román államot, hogy a hét kérelmezőnek fizessen összesen 238 ezer eurót az őket ért anyagi és erkölcsi kár megtérítésére. /Külügyminisztérium–PEL-ellentét Hadrév-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./2005. szeptember 29.
Jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómia-népszavazási határozatát. A szeptember 15-ei tárgyaláson Kincses Előd ügyvéd képviselte a vargyasiakat. Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere kifejtette, folytatják a harcot. Romániában nincs fellebbezési lehetőségük, így valószínű, a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Kincses Előd hajlandó vállalni az ügy továbbvitelét, mint elmondta, a ditróiak hasonló ügyében már fogalmazza a Strasbourgba eljuttatandó beadványt. Ilkei Ferenc keserűen jegyezte meg: ,,azt sajnálom, hogy a többiek nem mertek csatlakozni az ügyhöz, más hangsúlyt kapott volna a helyi népszavazások kérdése, ha nem két, de harminc-negyven tanács állt volna ki mellette”. /Farkas Réka: Strasbourghoz fordulnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./2005. november 8.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felkéri azokat a helyi tanácsokat, amelyek határoztak a helyi népszavazás kiírásáról a székelyföldi autonómia tárgyában, de az igazságszolgáltatás semmissé nyilvánította döntésüket, tájékoztassák az illetékes SZNT-ket, hogy a végleges megsemmisítő határozatot a Strasbourgi Emberjogi Bíróságra küldhessék – áll Csapó József SZNT-elnök sajtónyilatkozatában. A gyergyóditrói helyi tanács ugyanis már megtette ezt, az emberjogi bizottság pedig iktatta is keresetüket. /G. Á.: Az emberjogi bírósághoz fordul az SZNT. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./2005. december 12.
Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szubszidiaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyergyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./2005. december 30.
„A Batthyaneum esetében nem lehet szó olyan megállapodásról, mint amilyet a nagyszebeni Brukenthal Múzeum esetében kötött az evangélikus egyház és a román állam” – tájékoztatott Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke. A katolikus egyházi elöljáró leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet, amelyet felajánlottak. Potyó felidézte a szeptember 29-én történt esetet, amikor Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségre érkezett Erdő Péter bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök, aki hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A Batthyaneum könyvtár ügye Strasbourgba került, miután a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítették. A katolikus egyház érdekeinek képviseletét a Nemzetközi Emberjogi Bíróságon Frunda György szenátor annak idején nem vállalta. Így az érsekség Monica Macoveit kérte fel a feladatra, aki elvállalta az ügyet, és miniszteri kinevezéséig képviselte az egyházat a strasbourgi bíróságon. Potyó Ferenc általános helynök elmondta, több ízben is kérte Markó Béla RMDSZ-elnököt, segítsen a Batthyaneum visszaszolgáltatásában, erre mindannyiszor ígéretet is kapott. „Legközelebb jövő év elején, januárban kellene tárgyalnunk a kérdésről a szövetségi elnökkel, de az általunk elfogadhatónak tartott megoldás csakis a mielőbbi és teljes restitúció lehet, és nemcsak jogilag, hanem gyakorlatilag is” – szögezte le a helynök. /Batthyaneum-ügyben nincs alku. Nem kér az állammal közös felügyelet lehetőségéből a katolikus egyház. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./2006. február 10.
A háromszéki Vargyas helyi tanácsa elküldte az Emberi Jogok Európai Bíróságának azt a romániai bírósági döntést, amely előírta a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírására hozott önkormányzati határozat visszavonását. A vargyasi önkormányzat a gyergyóditrói tanács után a második, amely az európai testülethez fordul a népszavazással kapcsolatos bírósági határozat miatt. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke elmondta, az Emberi Jogok Európai Bírósága a napokban iktatta a vargyasi önkormányzat kérését. Hozzátette, a vargyasi helyi tanács úgy értékelte, hogy sérült a védekezéshez való joga. A Brassó Megyei Fellebbviteli Bíróság 2005 szeptemberében törvénytelenek ítélte a vargyasi önkormányzat határozatát a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírásáról. A vargyasi helyi tanács 2005 februárjában fogadta el a határozatot az SZNT kérésére, de a Kovászna megyei prefektúra március végén megtámadta a döntést a közigazgatási bíróságon. /Strasbourgban az autonómia-referendum ügye. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./2006. június 8.
Akárcsak öt évvel ezelőtt, ismét összetűzéssé fajulhat a felső-háromszéki Ozsdola és Vrancea megye közötti legelővita. Az éveken át tartó pereskedés lezárult, három nappal ezelőtt a konstancai táblabíróság kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet: a terület a Vrancea megyeieket illeti. Tette ezt annak ellenére, hogy az ozsdolai közbirtokosság telekkönyvi kivonatokkal igazolta tulajdonjogát, és a két fél által megbízott szakértők egymástól függetlenül elismerték, a 2400 hektárból 1800 az ozsdolaiakat illeti. A tulnici-i polgármester rendőrségi felszólítást küldött az ozsdolai esztenafelügyelőknek, június 12-én reggel 9 órakor jelenjenek meg az őrsön. Az egykori ozsdolai legelőket az 1968-as megyésítéskor csatolták Vrancea megyéhez, és a község havasi legelői nélkül maradt. Még a kommunista hatalom idején is volt annyi belátás, hogy 500 hektárt használatra visszaadtak Ozsdolának, és ez 1991 után is a község leltárába került. A 2000/1-es törvény azonban lehetővé tette a magán- és közbirtokossági, községi és egyházi erdők, legelők visszaigénylését. Az ozsdolaiak kérték is a bizonyítottan nekik járó 2400 hektárt, ám a szomszéd megye helyi földosztó bizottsága elutasította igényüket. Ezért perelt a közbirtokosság éveken át, a politikai befolyás azonban a telekkönyveknél is erősebb bizonyítékká vált, és sorra veszítettek. A legeltetés körüli vita minden tavasszal megismétlődött, 2001-ben pedig verekedéssé fajult, rendőri segédlettel verték meg és üldözték át a megyehatáron az ozsdolai juhászokat. Ezt követően hallgatólagos egyezség született a két prefektúra között: amíg a bíróság végleges döntést hoz, legeltethetnek a területen az ozsdolaiak is. Azt a bizonyos 500 hektárt használták az elmúlt esztendőkben, de most innen is ki akarják szorítani őket – mondta Kovács Géza ozsdolai polgármester. ,,Nem jövünk el onnan, ha jószántunkból feladjuk, soha többé nem lesz esélyünk visszakapni, ami járna” – fejtette ki. Arról döntöttek, hogy Strasbourgban az Emberjogi Bíróságon keresik igazukat. ,,A tulnici-iaknak körülbelül 6000 hektárra volt telekkönyvük, a visszaszolgáltatás után mégis 13 000 hektár került birtokukba. Ez egy új honfoglalás” – véli a polgármester. Az ozsdolaiak nem engednek, nem is engedhetnek, nem csak mert őseik területéről van szó, de azért sem, mert nincs, ahol legeltetniük. /Farkas Réka: Elveszítik legelőjüket az ozsdolaiak (Fenyegetőznek a Vrancea megyeiek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./2006. július 14.
Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállalták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt. Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismertették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemutatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyugalom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2006. augusztus 19.
Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd közölte: a strasbourgi Emberjogi Bíróság (CEDO) elfogadta a meghiúsított székelyföldi autonómia-népszavazások ügyében benyújtott keresetét, annak tárgyalására azonban csak két-három év múlva lehet számítani. Erre reagált Borbély László miniszter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke: a CEDO-keresetek csupán az imázsépítést szolgálják, az autonómiát ugyanis kizárólag hazai egyezség útján lehet elérni. Leszögezte: az erdélyi magyarok 99 százaléka akarja az autonómiát, fölösleges tehát erről a magyarságot népszavazáson megkérdezni. Rámutatott, hogy az autonómia szerepel az RMDSZ programjában, s annak megvalósításáért a parlamentben küzdenek, hiszen azt csakis politika eszközökkel, a kiegyezés, a többség parlamentben történő meggyőzésének útján lehet elérni. /Az autonómia-csatát a parlamentben kell megnyerni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./2006. november 14.
Jövőre lesz tíz éve annak, hogy a Kovászna megyei ozsdolaiak sikertelenül próbálják visszaszerezni erdőségeiket a Vrancea megyei Tulnici községtől. Több mint kétezer hektárnyi erdőt veszített Háromszék az 1968-as megyésítéskor, ezt követelik vissza a volt tulajdonosok. A kárvallottak utolsó jogorvoslati reménye maradt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Amennyiben a szomszédos megyétől végre visszakapnák a hivatalos iratokkal igazolható 2400 hektárnyi erdőtulajdonukat, a közeljövőben akár száz munkahelyet lehetne teremteni az alig 40 százalékban foglalkoztatott Ozsdolának. A tulniciak arra hivatkoznak, hogy az erdőket Stefan cel Mare moldvai vajdától kapták adománylevél alapján a XVI. században. /!/ Az egyesület érdekképviseletét felvállaló Tamás Sándor háromszéki parlamenti képviselő a vranceai törvénytelenségekre, valamint a konstancai törvényszék és táblabíróság elpolitizálására hívta fel a figyelmet. Nem erősítik meg a tulniciak tulajdonjogát a háromszékiek levéltárakban fellelt dokumentumai sem. Például az 1934-es keltezésű tulajdonlap és az 1931-es telekkönyvi kivonat részletesen feltünteti a jelenleg részben Tulniciban található ozsdolai birtokokat. Mi több, az 1923-as tulnici-i alapszabályzatban világosan szerepel az Osztrák- Magyar Monarchia határáig tartó birtokperem-vonal. /Domokos Péter: Strasbourghoz fordulnak az ozsdolaiak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./
lapozás: 1-22