udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3
találat
lapozás: 1-3
Intézménymutató:
Forg%C3%B3s%20N%C3%A9pt%C3%A1ncegy%C3%BCttes
2005. január 24.
Második alkalommal gyűltek össze az elmúlt hét végén Nagyszebenben az erdélyi magyar diaszpóra képviselői. A www.világhirnev.ro nevű internetes névsorolvasó – ahogyan a virtuális folyóiratot Szabó Csaba szerkesztő nevezi – és a nagyszebeni RMDSZ közös munkája a Szórványtengelyek elnevezésű rendezvény. Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök elmondta: az RMDSZ feladata megváltozik a szórványban, elsősorban a kulturális értékek megőrzésére kell odafigyelnie. Szabó Csaba kifejtette: a „kerítés” és a kerettelenség égisze alatt szervezték meg a Szórványtengelyeket. A „kerítőmunka” abban áll, hogy összehoznak embereket, kapcsolatot teremtenek bizonyos civil szervezetek és szórványtelepülések között. A szórványtelepülések ugyanis a szomszédos magyarlakta vidéken élőkkel alig vagy egyáltalán nem érintkeznek. A találkozón szilágysági, zilahi, fogarasi magyarok vettek részt. A magyar és a német együttélés kérdését taglalta Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Magyar Polgári Kör elnöke. A vízaknai, oltszakadáti, nagydisznódi, nagyenyedi, fogarasi felszólalók beszámoltak az eltűnő magyar közösségekről. Nagyszebenben megoldatlan a helyi magyar tagozat megmaradásának kérdése, az idei tanévben már nem indult kilencedik osztály, miközben a református egyházközség nemrég felavatott diákotthonában húsz, magyar oktatásban részt vevő tanuló kaphat szállást. A találkozón ismertették Szabó Csaba Gertrudis vére című kötetét. Bemutatkozott néhány, a szórványban megjelenő kiadvány is, így a szilágysági Hepehupa irodalmi folyóirat, az aradi Nyugati Jelen napilap, valamint a Krónika erdélyi közéleti napilap. Fellépett a Szebeni Magyar Ifjak Szervezete keretében működő Forgós néptánccsoport. A találkozón több Nagyszeben környéki települést is egy-egy ember vagy család képviselt. Így jelen volt Felek község egyetlen, egymás között még magyarul beszélő famíliája, a Kulcsár család. Eljött Vöröstorony egyetlen magyar lakosa, Korenth József is. Szutyáki Jenő nagydisznódi lakos elmondta: a városban 55 magyar van – a 2002-es hivatalos statisztikák 170 magyarról „tudnak” –, de közülük húszan már nem beszélnek magyarul. /Fám Erika: „Szórványkerítők” Nagyszebenben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./2005. február 16.
Hagyománnyá vált a farsangi mulatság megrendezése a nagyszebeni magyarok körében, amelyet az utóbbi években a SZMISZ (Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet) rendez. Idén is összegyűlt a város apraja-nagyja. Fellépett a Forgós néptánccsoport. A magyar egyetemisták is eljöttek, és ezzel is bebizonyosodott, hogy nagy szükség van az ilyen és hasonló rendezvényekre, ahol magyar muzsika szól és magyarul énekelnek. /(F. E.): Farsangi bál Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./2005. február 19.
Magyarok és székelyek Erdélyben címmel nyílt Nagyszebenben kiállítás az Astra Múzeum, a Szeben megyei tanács és az Emil Sigerus Szász Népi és Antropológiai Múzeum szervezésében. A kiállítás fénypontja a kalotaszegi szoba. A megnyitón a Forgós Néptáncegyüttes is fellépett. /Sz. Cs.: Magyarok és székelyek Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
lapozás: 1-3