udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2
találat
lapozás: 1-2
Intézménymutató:
Gestapo
2005. április 30.
115 évvel ezelőtt, 1890. április 30-án Budapesten született Lakatos Géza vezérezredes, Magyarország 1944. augusztus 29. – október 16. közötti miniszterelnöke. Családjának gyökerei Csíkszentsimonba nyúlnak vissza, ezért csíkszentsimoni előnévvel szerepelt. Pár éve a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére emléktáblát állítottak Lakatos Gézának, méghozzá Csíkbánkfalván, mivel Csíkszentsimonban nem mutatkozott erre fogadókészség. Lakatos Géza 1910-ben végzett a Ludovika Akadémián. 1940 márciusától 1941 augusztusáig a II. hadsereg vezérkari főnöke, 1940 augusztusától 1943 májusáig a VIII. hadtest parancsnoka. 1943 májusától 1944 áprilisáig a keleti fronton a magyar megszálló erők parancsnoka (szovjet területen). Miniszterelnöksége alatt eltávolították a szélsőjobboldal leghíresebb képviselőit, a németek követelése ellenére biztosították a megmaradt zsidó lakosság bántatlanságát. Keresztül vitte, hogy a német megszállás után letartóztatott 3000 politikus egy részét a Gestapo szabadon engedje. Lakatos Gézát a nyilasok letartóztatták. A háború befejezése után a szovjet katonai parancsnokság közel egy évig internálta, ahonnan 1946 januárjában szabadult. Kitelepítették Budapestről, fizikai munkát vállalt, hogy megélhessen. Érden harangozó volt, majd zsebkendőket festett, a nyugdíját megvonták. 1960-ban Ausztráliába távozott, Adelhaidban halt meg 1967. május 21-én 77 éves korában. /Erőss István: 115 éve született Lakatos Géza. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./2005. november 8.
A Volt Politikai Foglyok Szövetsége megtartotta XII. kongresszusát. Akik végigszenvedték a kommunizmus poklait, a hírhedt Szekuritáté állati kegyetlenségeit, azokat felháborít mindaz, amit a kongresszus résztvevői megállapíthattak. Az elmúlt 15 esztendő alatt a gyilkosoknak, a hóhéroknak a haja szála sem görbült. Iliescuék senkit nem vontak felelősségre. A vétkesek ma büszkén, nyugodtan élvezik busás nyugdíjaikat. „Döbbenetes, hogy a posztkommunista kormány többet juttat a gyilkosoknak, mint az áldozatoknak, s közben szende mosollyal ’általános kiengesztelődést’ hirdet” – olvasható a kongresszus anyagában. Ahogyan elítéli a világ a nácizmust, ugyanúgy kellene elítélni a kommunizmust is, és annak hűséges kiszolgálóit, akik kegyetlenkedéseikben nem maradtak el a leghírhedtebb náciktól és a Gestapo gaztetteitől. Állítsák hadbíróság elé mindazokat, akikről bebizonyosodik, hogy ártatlanul börtönöztek be embereket, hogy erőszakkal köteleztek hamis tanúvallomásra, kényszerítettek besúgásra, és állati módon bántak az elítéltekkel! /Szilágyi Domokos, Marosvásárhely: Adalék egy kongresszus munkálataihoz. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./
lapozás: 1-2