Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 9 találat lapozás: 1-9

Intézménymutató: Havi%20Szemle

1990. március folyamán

Megjelent márciusban a Havi Szemle /Arad/ irodalmi folyóirat első száma, a városban újraindult Kölcsey Kör kiadásában. [Mindössze négy száma látott napvilágot, az utolsó 1990 júniusában.]

1990. június 8.

A januárban újraalakult aradi Kölcsey Egyesület elnöke, Pávai Gyula ismertette eddig végzett munkájukat. A magyar művelődési élet egyeztető, befogadó központja akarnak lenni. A negyvenes években megjelent Havi Szemle új sorozatát elindították. Az első számot Ficzay Dénes kiváló helytörténész halála ötödik évfordulójának szentelték. Az egyesület részt vesz az aradi emlékmű visszaállításáért folytatott harcban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

1998. január 14.

A jan. 1-jén elhunyt Vita Zsigmondra emlékezett Szász János. A bécsi döntés után a Romániában maradt dél-erdélyiek éheztek a magyar szóra, hiszen nem maradt magyar újság. Mindentől elzártan éltek. És akkor megjelent a Havi Szemle. A folyóiratot Kacsó Sándor, Olosz Lajos, Szemlér Ferenc, Kakassy Endre és Vita Zsigmond szerkesztette. Ennek a "dél-erdélyi szemlének nemzetiségmentő volt a küldetése. Furcsa, hogy az Új Magyar Irodalmi Lexikon /1994/ nem említi Vita Zsigmond nevét. /Szász János: Vitam et sanguinem. - Levél Sütő Andrásnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

1998. április 14.

Aradon az irodalmárok 1990 márciusában feltámasztották a Havi Szemlét, amely 1943 és 1944 között jelent meg. Anyagi gondok miatt azonban 1990-ben csak négy száma látott napvilágot. Azóta Pávai Gyula tanárnak, az aradi Kölcsey Egyesület elnökének a közbenjárására a városban megjelenő Jelen napilap vasárnapi számában biztosított számukra helyet. A közölt anyagokból állt össze a tavaly megjelent antológia /Feltámadunk! Az aradi Kölcsey Egyesület antológiája, Irodalmi Társaságok Szövetsége, Budapest, 1997/, melyet Pávai Gyula és Varga Domokos budapesti író szerkesztett. Ez a kiadvány mutatja, hogy a dél-partiumi szórványmagyarság keresi a kiutat a szellemi válságból, a szegénységből. /Dánielisz Endre: Aradi feltámadás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 14./

2000. február 24.

Febr. 22-én a Csiky Gergely Iskolacsoportba /Arad/ kötetlen beszélgetésre hívta meg a Szövétnek munkatársait, barátait a kiadvány alapító-szerkesztője, Réhon József. A találkozó célja az immár negyedik éve Aradon megjelenő "időszakos kiadvány" szerkesztésének jobb megszervezése. Bevezetőjében Réhon József elmondotta: meggyőződése, hogy a Szövétneknek jól meghatározott helye van Arad megye magyarságát szolgáló sajtótermékek sorában a Nyugati Jelen, az ennek mellékleteként megjelenő Havi Szemle és a rapszodikusan megjelentetett A Hang mellett. Hangsúlyozta, hogy a kéthavonként 500 példányban kinyomtatott lap a támogatásokból eltartja magát és Aradon kívül eljut Kölnbe, Münchenbe, Kastlba (az ottani magyar gimnáziumba), Izraelbe, de Paksra is. Megítélése szerint a lapot inkább a lelkesedés lendíti előre, mint a szakértelem, hiszen állandó és alkalmi munkatársai a legcsekélyebb honorárium nélkül dolgoznak. A tavaly októberi Szövétnek kérdőívekkel próbálta felmérni az olvasói igényeket, elvárásokat, és a visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak. Megjelenésének negyedik évében a kéthavonként rendszeresen napvilágot látó Szövétneket túlzott szerénység "időszakos kiadványnak" nevezni. Több javaslat után a jelenlévők egyetértettek az "aradi kulturális szemle" elnevezéssel. Hasznos javaslatnak tűnt az is, hogy a Szövétnek minden számából küldjenek el néhány példányt a Széchényi Könyvtárba, illetve a kolozsvári Egyetemi Könyvtárba. A Szövétnek főbb rovatainak szerkesztését a Nyugati Jelen munkatársai vállalták el, köztük Jámbor Gyula, Pávai Gyula, Puskel Péter és Ujj János. /(P. P.) [Puskel Péter]: Jobbító szándékkal. A Szövétnek jellegéről, rovatairól. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), febr. 24./

2002. február 2.

Aradon a Kölcsey Szabadegyetemen, jan. 31-én tucatnyi hűséges hallgató gyűlt össze. Pávai Gyula a XX. század aradi magyar irodalmáról beszélt. Ebből fél évszázad fölött hamar napirendre lehet térni, jegyezte meg az előadó, mert majd semmi nem történt. A "megmaradt" ötven évet egy-egy könyv kapcsán tekintette át Pávai Gyula. Az aradi prózaírás valóban Török Gyulával kezdődött (1888—1918) és Szántó Györggyel jutott el a csúcsra. Szó esett a kevésbé ismert Dálnoki Nagy Jenőről (Ficzay Dénes annak idején róla írta diplomadolgozatát) és Kiss Erzsébetről. Az igazán nagyok közül Tóth Árpád kétéves korában elkerült Aradról, Horváth Imre riportereként töltött néhány évet a városban. A Tóth Árpád Irodalmi Kör legjobb időszakától a Havi Szemléig és az ott közlési lehetőséghez jutó tollforgatókig rövid volt az út. /(puskel): Kölcsey-szabadegyetem. Dióhéjban a múlt század aradi magyar irodalmáról. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./

2003. május 14.

Ilyen se volt rég Aradon! Máj. 13-án két magyar könyvet mutattak be. A Tulipánban 17 órakor a Kölcsey Egyesület gondozásában, Pávai Gyula összeállításában napvilágot látott Lehetőség című, a Havi Szemle 1997-1999 között megjelent cikkeiből készült válogatást, 18 órakor pedig a Jelen Házban dr. Brauch Magda Nyugati Jelenben publikált nyelvművelő cikkeinek válogatását: Közös anyanyelvünkért. /Egy napon két könyvbemutató. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

2003. június 10.

Aradon a Kölcsey Egyesület támogatásával Lehetőség címmel antológiát adtak ki a Havi Szemle 1997 és 1999 között megjelent anyagaiból. Anyaországi segítséggel 1997-ben már megjelent az egyesület egy antológiája. A mostani kötet anyagát Pávai Gyula válogatta. A legtartalmasabb fejezete az antológiának az Emlékek, dokumentumok, illetve a Műhely, ahol többek között Ficzay Dénes, Hankó Karola, Ujj János, illetve dr. Brauch Magda, Ruzsa Ildikó, Szabóné Ferencz Irma és Pávai Gyula írásai kaptak helyet. /Puskel Péter: Havi Szemle Antológia 1997-1999. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

2006. december 30.

Lehoczky Attila fiatal történelemtanár felvázolta az aradi magyarság sorsát. 1919 után az aradi magyarság jelentős része helyben maradt. Több mint tízezer magyar költözött Magyarországra, ennek ellenére a város nemzetiségi arányszáma tekintetében lényeges változás nem állott be: 1930-ig abszolút, 1948-ig pedig még mindig relatív többséget képezett az Arad városi magyarság. Nem változott a jelentős mértékben a magyar intézményrendszer sem (az iskolarendszer kivételével), a lakosság a fontosabb repatriáló embereket sikeresen pótolta, a helyi problémákat többé-kevésbé megfelelően rendezte. A magyar kulturális élet jobban virágzott, mint valaha, az egyesületek szinte minden igényt kielégítően működtek, a sajtó ekkor élte fénykorát, sőt 1948-ig csak magyar nyelvű színház működött a városban. 1945 után azonban jelentős változás állott be az aradi magyarság életében: kisebbségbe került, nemcsak arányban, hanem számszerűleg is csökkenni kezdett, és ez a folyamat a mai napig tart. 1948-ban 35 326, 2002-ben már csak 22 492 magát magyarnak valló ember lakott a városban, miközben a románság száma 45 819-ről 1992-re 151 438-ra nőtt (2002-re 142 968-ra csökkent). A kommunista érában magyar közéletről és kulturális mozgalomról csak csekély mértékben beszélhetünk. A magyar szervezeteket felszámolták, az iskolák működését ellehetetlenítették. 1989 változása a 24. órában következett be. 1989 után az elvándorlás hihetetlen méreteket öltött, számszerűen kb. 9000 magyarral kevesebb lakik most Aradon, mint 1989-ben, ebből legalább 75% kivándorolt. Mindennek ellenére a magyar intézményrendszer újraépült: megalakult egy önálló középiskola, újjászülettek a nagy hagyományú művelődési szervezetek (Kölcsey Egyesület, EMKE), sőt újak is alakultak. A középiskolának azonban a társbérlő román nyelvű szakközépiskolával, az általános iskoláknak pedig a gazdasági helyzet és a nagymértékű repatriálás miatt fellépő fokozódó gyermekhiánnyal kellett számolnia. A kulturális egyesületek nem tudták 40 éves álmából felrázni a helyi magyarságot. Az 1948-ban bezárt magyar színház nem alakult újjá, a színházi próbálkozások sorra elbuktak, újraindult viszont a magyar nyelvű könyvkiadás: 1995 óta több mint 75 magyar nyelvű kiadvány jelent meg Aradon! A periódus végére szép sikereket könyvelhettek el a Csiky Gergely Iskolacsoport azóta már végzett generációi (tantárgyversenyeken, majd az egyetemen való remek szereplések), a diákszínjátszók közül sokan később elvégezték a színművészeti főiskolát. Az iskola 2001-re végre önálló lett, az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Nyugati Jelen kilábalt a pénzügyi hullámvölgyből. A kulturális folyóiratok közül megszűnt a Havi Szemle és a Hang, prosperál azonban a Szövétnek és az immár nemzeti küldetést teljesítő Irodalmi Jelen. A művelődési szervezetek azonban képtelenek a fiatal generáció megszólítására, ennek következményei roppant súlyosak lehetnek a jövőre nézve. Politikai szempontból az 1989 végén létrejött RMDSZ felvállalta a két világháború közötti korszakban tevékenykedő Országos Magyar Párt küldetését. Az aradi szervezet országos viszonylatban is méltó helyet vívott ki magának, hiszen jelen volt a parlamentben. Nehezen oldotta meg a kádercserét és későn fiatalított, ez pedig sok értékes szavazatba került az elmúlt két választáson. Nehézkes a kapcsolattartás a választókkal és fiatalsággal. Jelenleg nem tudják felmérni, hogy a csökkenő magyar népesség mit tartogat a jövőre nézve. Most már kevesebben mennek külföldre. Egyes szociológiai felmérések szerint az erdélyi magyarság 2015-2020 környékén kilábal a demográfiai hullámvölgyből, a halálozási és születési számok kiegyenlíthetik egymást. Problémát jelent viszont a lakosság fokozottabb elöregedése, valamint a felívelő gazdaság helyzet miatt a más vidékekről való munkaerő-bevándorlás. Számolni kell egy nyugati mintájú elnemzettelenedéssel, valamint a szórványvidékekre jellemző elrománosodással. Kérdés az is, hány tanár vállalja fel a nemzetiségi nevelést, hányan tartják ezt fontosnak. Az iskolai nemzeti nevelés elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata. A román állam nem mond le nemzetállami utópiáról és az asszimilációról. A határok eltűnésével lehetőség nyílik a magyar nemzet újraegyesítésére. Ehhez azonban politikai akarat, valamint jó helyzetfelismerés kell nemcsak a vezetés, hanem a magyar lakosság körében is. Aradon a magyar gyerekek száma a demográfiai hullám miatt erősen csökkent, viszont tapasztalható bizonyos bizalomnövekedés a magyar iskolák iránt a szülők részéről. A szórványoktatás problémáinak megoldására egy 1–12 osztályos iskola felállítása lenne szükséges, például, Kisjenőn vagy Borosjenőn, amely a Fehér- és Fekete-Körös völgyének magyar gyerekeit gyűjtené össze kollégiumi ellátás révén, ellensúlyozva a Nagyszalonta és a Magyarország felé való diák-exportot és a román iskolák felé való orientálódást. A helyi magyar oktatás megpróbálja az összes elérhető magyar gyereket beiskolázni és középiskolába juttatni. Ez egyrészt érthető, másrészt súlyos csapás a minőségi oktatásra. Aradon a magyar fiatalok helyben végezhetnek egyetemet, de csak román nyelven. Így ezek a fiatalok helyben maradnak, a magyar közösséget erősítik. Az aradi magyar kulturális élet egyik súlyosbodó problémája a vezetésben részt vevő személyek elöregedése. A helyi íróknak és művészeknek nincs hol publikálniuk Jelenleg az egyik legfontosabb egyházi probléma a Csiky Gergely Iskolacsoport versus Római Katolikus Státus. Alapvető fontosságú olyan helyek és megmozdulások kialakítása, ahol a magyar fiatalok egymással találkozhatnak. Jelenleg nincs egyetlen olyan bár vagy klub sem, ahol a magyar fiatalság testületileg összegyűlhet a hét valamely napján. Jelenleg nincs a városban magyar vagy olyan buli, amit főleg a magyar fiataloknak szerveznek. /Lehoczky Attila: Gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./

lapozás: 1-9