udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3
találat
lapozás: 1-3
Intézménymutató:
H%C3%ADrszerz%C5%91.hu
2005. szeptember 2.
Kémügy mégis van. A Magyar Nemzet értesülése szerint éppen Gyurcsány Ferenc kormányfő volt a ludas, aki március környékén, ,,a balliberális médiának tartott szokásos háttérbeszélgetésen említést tett a történtekről, ám tanácsadója jelzésére részleteket nem árult el az ügyről”. Azt, hogy a kormányfő már tavasszal tudott a történetről, azt az Index internetes portál erősítette meg. A Hírszerző.hu úgy tudja, márciusban ,,egy határon túli ügyekkel korábban hivatásszerűen foglalkozó magyarországi közszereplőtől” érkeztek néhány budapesti és erdélyi médiumhoz az első jelzések az NBH vizsgálatáról és Szatmáriék tevékenységéről. A napilap informátora szerint ,,szinte kizárt, hogy erre vonatkozó információkat bárki legális csatornákon megszerezhet”. A bizottságban történtek, a NBH-jelentés megrendelése és az államtitoksértés vizsgálatának ténye a lap forrásai szerint arra engednek következtetni, hogy a ,,kémtörténetnek” van valóságalapja. A portál úgy tudja, az NBH valóban vizsgálódott Szatmári Ildikó és a miniszterek kapcsolata után is; továbbá igazak az ügyről megjelent írásokban használt, Kiszorítás fedőnevű akcióról szóló hírek is, ám itt – a Magyar Nemzet állításával szemben – nem az országból, hanem a felderítő tevékenységet lehetővé tevő pozíciókból történő kiszorításról volt szó. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./2005. szeptember 6.
A kémügyben lassan mindenki tényként kezeli, hogy Lorin azonos Markó Béla korábbi munkatársának feleségével, Szatmári Ildikóval. A magyar titkosszolgálati jelentésnek tűnő anyagok hitelességét ugyan nem erősítették meg hivatalos forrásból, de a magyar titkosszolgálat vizsgálja, hogy miként kerülhettek azok napvilágra, az NBH munkatársai már megjelentek az Index és a Hírszerző internetes portálok szerkesztőségében. Az ügyben szokatlan keménységgel szólalt meg a lassan kormánypárttá avanzsáló MDF is. Karsai Péter, a párt frakcióvezető-helyettese követelte, hogy Magyar Bálint valljon színt az ügyben, s aggasztónak mondta, hogy nemzetbiztonsági dokumentumokat szivárogtatnak ki a sajtónak. Almássy Kornél, a párt alelnöke arra is visszautalt, hogy Magyar Bálint szakmai és morális felelőssége már korábban is többször felmerült, elég csak a kétes közbeszerzési eljárásokra és az érettségi botrányra gondolni. /Dorozsmai Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 6./2006. április 28.
A véleménykorlátozás fogalmával írható le az, amivel a Hírszerző.hu internetes portál szerkesztője-szerzője megvádolta Ágoston Hugót egy anyagának – kényszerű, az írott lap terjedelmi korlátai miatt szükséges – megrövidítése, „manipulálása” miatt. Ágoston válaszában a jóhiszeműség vélelmére hivatkozott. Egy másik vitában a véleménynyilvánítás túlzott szabadsága, szabadossága, merült fel a szerkesztővel szemben. Isán Csongor – Női praktikák címmel – más megközelítésben és stílusban írt Dávid Ibolyáról, mint addig a lap szerzői, erre Cs. Gyimesi Éva reagált – Ez a véleményszabadság? címmel -, a mondanivalón kívül felróva némi politikai inkorrektséget is. Jobb lett volna, ha mindkét írásból hiányoznak a személyes(kedő) mozzanatok, ifjú kollégánk joggal érzi sértve magát egy-két minősítés miatt. Azonban jogsértés nem történt. /Ágoston Hugó: A szükséges jóhiszeműség. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./
lapozás: 1-3