udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4
találat
lapozás: 1-4
Intézménymutató:
N%C3%A9pi%20Egys%C3%A9g
1990. szeptember 2.
Vita Zsigmond emlékezett a moldvai csángók magyar iskoláira, amelyek 1947-ben nyíltak meg, Bákóban pedig magyar tanítóképző létesült. 1947 nyarán Czikó Lőrinc parlamenti képviselő és Antal Árpád moldvai útjuk után arról számoltak be, hogy "Bákó megyében ma mintegy 60 000 csángó él, ezen kívül kisebb-nagyobb települések vannak a környező megyékben." /Népi Egység, 1947. szept. 12./ A Groza-kormány támogatásával "1947 őszén megnyíltak az első állami magyar iskolák Moldvában. Először a történelem folyamán" írta Beke György /Magyar gondok Erdélyben, Budapest, 1990/. A csángómagyar falvak lakói hozzáláttak az új iskolák berendezéséhez. A lészpedi szülők új épületet emeltek a magyar iskolának. Egyes idehelyezett tanítók igyekeztek elkerülni a szegény falvakból, emlékezett Beke György Régi erdélyi skólák /Budapest, 1988/ című könyvében. A moldvai magyarság nemcsak Bákó megyében őrizte meg nyelvét, hanem a Szabófalva környékén is, sőt kirajzottak egészen a Dnyeszterig, Csöbörcsökig. Ezt tanúsíthatták az ötvenes években a falvakba kiszálló kolozsvári nyelvészek és néprajzosok /köztük dr. Kós Károly, Nagy Jenő, Nagy Olga, Faragó József és Almási István/munkái a moldvai csángó népművészetről, továbbá a népdal és népballada gyűjtemények. /Vita Zsigmond: Kitekintés a moldvai csángók iskoláira. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./ 1995. január 28.
Jan. 28-án ünnepelték Brassóban, a Reménység Házában a Brassói Lapok centenáriumi ünnepségét. Gellérd Lajos, a BL igazgatója fogadta a vendégeket. 1895 januárjában indult a Brassói Lapok /BL/ első sorozata, a lap 1940. október 4-ig jelent meg, néhány napos vagy hetes betiltásokat nem számítva. A legionárius hatalomátvétel azzal elkezdődött, hogy lefoglalták a "zsidó nyomdát", ezzel a BL megszűnt. 1944 októberében a városban indult a Népi Egység, a Magyar Népi Szövetség lapja. A Népi Egységet 1946 szeptemberétől Sepsiszentgyörgyön szerkesztették, 1948 tavaszán az újság visszaköltözött Brassóba, címét Népújságra változtatták. A lap 1948 augusztusában Marosvásárhelyre költözött, ahol 1951-ig viselte a Népújság címet, azután Előre lett, 1952-től pedig a fordulatig Vörös Zászló. Brassó viszont 1948 után magyar újság nélkül maradt. 1963-ban látott napvilágot Brassóban újra magyar hetilap, az Új Idő, amely 1969-ben felvette a Brassói Lapok nevet. Az évfordulóra ünnepi kiadvánnyal állt elő a szerkesztőség: Volt egyszer egy szerkesztőség... Brassói Lapok emlékkönyv. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 8./1999. április 27.
A Brassói Lapok kisebb-nagyobb megszakításokkal immár 150 éve magyar nyelven jelenik meg Brassóban. 1944 után Népi Egység néven jelent meg a lap, amit a Népújság követett, rövid ideig Vörös Zászló, Új Idő s végül 1969-től a mai napig - Brassói Lapok. Megalakulásának százötvenedik évfordulóját ünnepelte április 16-án a szerkesztőség olvasóival együtt. A színház nagytermében ünnepi előadás volt, fellépett többek között a Brassói Magyar Dalárda, a Búzavirág népi együttes. Gellérd Lajos, a Brassói Lapok igazgatója köszöntötte a nagyszámú közönséget. /Adamovits Sándor. = A brassói magyarság ünnepe. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 27./2003. június 7.
Húsz éve halt meg Kurkó Gyárfás erdélyi magyar író, újságíró, politikus /Csíkszentdomokos, 1909. dec. 2. - Brassó, 1983. máj. 21./ Szászrégenben lett lakatosinas, majd 1927-ben Brassóban telepedett le, ahol később lakatos- és asztalosműhelyt nyitott. Műveltségét autodidakta módon szerezte meg. Bekapcsolódott az erdélyi politikai mozgalmakba, 1934-ben részt vett a Magyar Dolgozók Szövetségének (MADOSZ) alapításában, a szervezet Brassó megyei, majd országos elnöke lett. 1937-ben jelöltette magát a parlamenti választásokon, de választási visszaélések miatt nem nyert mandátumot. A politikai pártok 1938-as feloszlatása után a MADOSZ az ő vezetésével illegálisan folytatta tevékenységét, 1940-ben népi találkozót szervezett Brassóban. Ezután az Antonescu-diktatúra Caracalba internálta, majd a második bécsi döntés (1940 augusztus 30.) után Magyarországra toloncolták. A magyar hatóságok azonban nem fogadták be, Brassóba visszakerülve egy ideig a fellegvárban tartották fogva. A háborús munkaszolgálattól csak súlyos gyomorműtéte miatt menekült meg. 1944. október 16-án az újra megalakuló MADOSZ, majd az örökébe lépő Magyar Népi Szövetség (MNSZ) elnöke lett. 1946-ban parlamenti képviselővé választották. Az egypártrendszer kialakulásának idején kezdődött el a politikai életből való kiszorítása: 1947-ben a temesvári pártkongresszuson a szélsőbal frakció nyomására leváltották. Ekkor kezdett neki - Gaál Gábor biztatására - önéletrajzi regényének. Az 1944-1947 közti időszak publicisztikája virágkora: írásai az általa alapított brassói Népi Egységben (melynek két évig főszerkesztője is volt), valamint Balogh Edgár kolozsvári Világosságában jelentek meg. Lapjában, cikkeiben igyekezett megvédeni a magyarságot a román nacionalizmus támadásaitól, a kollektív bűnösség vádjával szemben. Szót emelt az anyanyelvi oktatásért, a magyar művelődési intézményekért. Nem értett egyet a magyar szövetkezetek államosításával, ezért azzal vádolták, hogy az erdélyi magyarságot "elvtelen magyar egységben" tömöríti az MNSZ köré. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Lakatos Istvánnal együtt elítélték. A börtönévek egy részét a dicsőszentmártoni elmegyógyintézetben töltötte. 1964-es szabadulása után szellemileg megrokkanva tért vissza Brassóba, ahol 1974-ig, nyugdíjazásáig egy textilgyárban dolgozott. 1968-ban a Román Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. Híres önéletrajzi regénye a Nehéz kenyér, ez a szociológiai értékű alkotás először 1949-ben jelent meg, majd 1970-ben a bukaresti Kriterionnál. Szülőfaluja, Csíkszentdomokos parasztságának nehéz életét, munkáját, a székely fortélyosságot és ügyességet nagy nyelvi erővel, az erdélyi irodalmi hagyományokhoz méltóan ábrázolta. Szabadulása után Kurkó tovább írta élete történetét, ebből csak egy töredék jelent meg a Korunkban, Inasévek 1933 címmel. Publicisztikájából 1987-ben jelent meg egy válogatás Magyarországon. /Fábri Ferenc (MTI-Sajtóadatbank): A mozgalmi élet, a publicisztika és az irodalom keresztútjánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./
lapozás: 1-4