udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3
találat
lapozás: 1-3
Intézménymutató:
Szatm%C3%A1ri%20Irgalmas%20N%C5%91v%C3%A9rek%20Kongreg%C3%A1ci%C3%B3ja
1996. július 19.
A Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációja három rendtartománya van, a romániai, a szlovákiai és a magyarországi. Szép hagyomány, hogy fogadalomtételük ötven, illetve hatvanéves jubileumán ünnepélyesen megújítják azt. Idén Esztergomban, júl. 20-án lesz ez az ünnepség. Az erdélyi rendtartomány hét tagja ünnepel, közülük öten utaznak Esztergomba, kettejük egészségi állapota ezt nem teszi lehetővé. A személyi jubileum alkalmas arra, hogy felidézzük, írja a lap: a Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációja felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nemzetiségi oktatásügy magas szintű kibontakoztatásáért. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./2003. október 14.
A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregációja egyszerű fogadalmas női szerzetesrend. A két világháború közti időszakban a Notre-Dame apácák a Bánságban több óvodát, illetve iskolát is fenntartottak, 1990 után a szerzetesrend mégis arra kényszerült, hogy a kommunisták által felszámolt intézményeit új ingatlanok felhúzásával pótolja. Hathatós külföldi segítséggel Temesváron, a józsefvárosi plébániatemplom udvarában magasodó emeletes épületben német és román napközisek mellett idén ősszel külön csoportot alkotó húsz magyar anyanyelvű óvodás is van. A kicsikkel egyelőre öt óvodapedagógus foglalkozik. /Gurzó K. Enikő: Temesvár. Megnyílt a nővérek óvodája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 14./2006. június 22.
XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
lapozás: 1-3