Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 10 találat lapozás: 1-10

Intézménymutató: Sz%C3%A9kelyudvarhelyi%20Csereh%C3%A1ti%20Kiseg%C3%ADt%C5%91%20Iskola

1997. május 20.

Antal István Hargita megyei képviselő máj. 20-án, napirend előtti felszólalásában válaszolt Nicolae Ionescu RNEP-es képviselő múlt heti felszólalására a csereháti kisegítő iskola ügyében a koalíciós kormány március 14-én hozott, a Vacaroiu-kormány utolsó, 1346. számú határozatát semmisnek nyilvánító kormányrendeletével kapcsolatban. Az RMDSZ képviselője rámutatott arra, hogy mind az Adevarulban május 12-én megjelent cikk szerzője, akit a legjobb indulattal sem lehet újságírónak nevezni, hiszen egyetlen célja a közvélemény félretájékoztatás és az etnikai feszültségek szítása -, mind pedig a nemzeti egységpárti képviselő, aki valótlan, állításaival ugyancsak félre akarta vezetni a T. Házat és viszályt akart kelteni a kormánykoalíciós partnerek között teljesen hamisan állítják be a Ciorbea-kormány e kérdésben hozott határozatát. Antal István ismertette a valós helyzetet, és azt, hogy a kormány döntése nem változtat az adományozók eredeti célján - jelesül, hogy kisegítő iskola működjön a székelyudvarhelyi árvák számára ?, csupán visszaállítja jogaiba a városi tanácsot, és kifejezte reményét, hogy az illetékes hatóságok érvényt szereznek a szerződés eredeti kitételeinek, és ellenőrzik, hogy a szerződő felek eleget tettek-e kötelezettségeiknek. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 21., 1031. sz./

1997. június 3.

A jún. 3-i képviselőházi ülésén, a napirend előtti nyilatkozatok sorában, a Nagy-Románia Párt részéről újabb vehemens támadás érte az RMDSZ-t a székelyudvarhelyi csereháti kisegítő iskola vitás kérdése ürügyén. Asztalos István képviselő erre válaszolva, a Székelyudvarhely városi RMDSZ-elnökével és a Hargita Megyei Tanács elnökével egyeztetett véleményt ismertetett. Elhatároljuk magunkat bármely erőszakos cselekedettől - mondotta és a problémák megoldásához vezető egyetlen járható útnak a törvényesség útját tartjuk. Félreértelmzetteknek nevezte azokat az országos lapokban és tévéadásokban közzétett híradásokat, melyek szerint etnikumok illetve felekezetek közötti konfliktusról volna itt szó. A viszály tárgyát kezdettől fogva az épület tulajdonjoga képezte, nem pedig az árvaházi gyermekek sorsa. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy az udvarhelyi közösség és a Szeplőtelen Szív Kongregációjának az apácái tulajdonképpen egy hajóban utaznak, egyaránt áldozatai a svájci adományozót képviselő Cyrill Bürgel kétes manipulációinak. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 1040. sz./

1997. június 24.

Antal István Hargita megyei képviselő beszámolt a székelyudvarhelyi csereháti kisegítő iskola körül kialakult helyzet újabb fejleményeivel kapcsolatosan. Az RMDSZ-es politikus elmondta, hogy múlt héten kedden a kormánybizottság udvarhelyi kiszállása nyomán a tárgyaló felek helyi, illetve megyei tanács Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus, valamint az ifjúsági minisztérium gyerekekkel foglalkozó államtitkárságának képviselője megállapodtak abban, hogy a felek tanulmányozzák hogyan lehet folytatni az építkezést az eredeti dokumentumoknak megfelelően, elkészítik az Udvarhelyen és környékén élő hátrányos helyzetű gyerekek pontos jegyzékét, valamint 30 napon belül tárgyalást kezdenek az épület adminisztrálását illetően. Az RNEP képviselőjének kérésére a parlament emberjogi bizottsága által az ügyben tartott meghallgatáson többek között a Hargita megyei küldöttség kifejtette, hogy 1995-ben a vita tulajdonképpen jogi kérdések miatt robbant ki. Antal István elmondta ugyanakkor, hogy az építkezéssel kapcsolatos valamennyi okmány értelmében a székelyudvarhelyi hátrányos helyzetű gyerekek számára épül kisegítő iskola, és a helyi tanács ennek tudatában döntött úgy, hogy bérbe adja a területet. A képviselő szerint a kérdésnek a nyitja ott van, hogy az adományt néhány év múlva "valakik, számunkra ismeretlen érdekek eltérítették, és az eredetitől eltérő egészen más célra akarják használni". Az RMDSZ-es politikus elmondta továbbá, hogy a június 12-én megjelent kormányrendelet, mely szabályozza a hátrányos helyzetű gyerekek helyzetét, kimondja, hogy bármilyen intézmény, amely szociális létesítményt akar felállítani, csak az illető helyi területi egységhez tartozó, a megyei tanács mellett létrehozott bizottságnak a jóváhagyásával teheti azt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

1997. július 3.

A szenátus júl. 3-án újból elnapolta a székelyudvarhelyi, csereháti kisegítő iskola ügyének, illetve a Hargita és Kovászna megyei állítólagos törvénysértések kivizsgálására alakítandó bizottság létrehozásával kapcsolatos vitát. A jövő hétre halasztott esetleges vitáig újabb pártközi egyeztetések lesznek. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 3., 1063. sz./

1997. július 7.

Júl. 7-én Kolozsváron ülésezett az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. A tanácskozáson jelen voltak Takács Csaba ügyvezető elnök, Kötő József, Székely István és Nagy Zsolt ügyvezető alelnökök, Birtalan József megbízott gazdasági ügyvezető alelnök, valamint meghívottként Boros János önkormányzati főelőadó és Balogh István, a számítástechnikai csoport vezetője. Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatta a testületet a székelyudvarhelyi csereháti létesítmény ügyében folytatott tárgyalásokról és az ezzel kapcsolatos további feladatokról. A helyi elöljárókkal lebonyolított találkozón az ügyvezető elnök javaslatot tett egy cselekvési program kidolgozására, amely a csereháti kisegítő iskolával kapcsolatosan kialakult konfliktus tulajdonjogi szintű megoldását célozza. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége vállalta, hogy támogatni fogja a kérdés megoldását. A kormánykoalícióban való részvétel kapcsán felmerült annak a fontossága, hogy az Ügyvezető Elnökségnek állandó kapcsolata legyen az RMDSZ parlamenti frakcióival. Napirenden szerepelt az állami költségvetésből a kisebbségeknek juttatott, a Művelődés- és Egyházügyi Főosztály által előterjesztett sajtó- és kultúratámogatás jóváhagyása. Kötő József ismertette azokat a kritériumokat, amelyek alapján a különböző kategóriájú sajtótermékek kiadásának támogatását elbírálták. A sajtótermékek esetében a támogatás a lapok gazdálkodásának javítását célzó feltételekhez van kötve. A kulturális események támogatása kapcsán felmerült, hogy az elbírálások tárgyilagosabbá tétele érdekében a területi szervezetek küldjék be a főosztályhoz prioritási listáikat a körzetükhöz tartozó kulturális rendezvényekről. Ugyanakkor ügyvezető elnökségi döntés született arra vonatkozóan, hogy a kulturális támogatások elbírálását ezután az EMKE, az Ifjúsági Főosztály, a SZET művelődési szaktestülete, az SZKT művelődési szaktestülete által létrehozott kuratórium végezze. Az Ügyvezető Elnökség a továbbiakban megtárgyalta a július 12-i SZKT-val és az RMDSZ-kongresszussal kapcsolatos operatív feladatokat. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 9., 1067. sz./

1998. május 21.

Székelyudvarhely város polgármesterének, alpolgármesterének, városi és megyei önkormányzati képviselőinek, valamint a magyar történelmi egyházak képviselőinek közös elhatározásával máj. 21-én megalakult a Csereháti Iskoláért Egyesület. Az egyesület célja, hogy a város lakosainak elvárása szerint a csereháti kisegítő iskola végső megoldásából nem maradhat ki Székelyudvarhely városa. A cél megvalósításához pénzintézeti számlaszámot nyitottak, hogy mindenki hozzájárulhasson a város e nagy gondjának megoldásához. A Csereháti Iskoláért Egyesület vezetőtanácsa: Szász Jenő polgármester az elnök, Kovács Sándor római katolikus főesperes az alelnök, Szőke László önkormányzati képviselő, a Csereháti Bizottság elnöke a titkár. A tagok: Sófalvi László alpolgármester, a városi RMDSZ elnöke, Hegyi Sándor református lelkész, Kedei József unitárius esperes, Derzsy András önkormányzati képviselő. /Felhívás. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./

1999. június 18.

A csereháti iskola építkezési engedélyének meghosszabbítási perét elveszítette Székelyudvarhely Bukarestben. Borbély László államtitkár a tárgyalás előtt egy nappal írta alá azt a dokumentumot, melyre a Szeplőtelen Szív apácarend jogi képviselete alapozott, és amellyel nyert a tárgyaláson. Borbély László, az RMDSZ színeiben lett kormánytisztviselő, azután írta alá az általunk is mellékelt dokumentumot, miután lezajlott a találkozó a minisztériumban Székelyudvarhely képviselete, valamint a Szeplőtelen Szív görög-katolikus kongregáció érdekeit képviselők között. Ott ígéretet tett Szász Jenő polgármesternek: nem ír alá semmi olyat, ami a bírósági tárgyalás átpolitizálását jelenthetné. Nem így történt. Kérdés, hogy lehet-e egy valamilyen szempontból kisebbségi érdeket feláldozni a többségi érdekekért. Marad a kérdésfelvetés akkor is, ha a többséget a romániai magyarság, a kisebbséget pedig a még utolsó, majdnem száz százalékosan magyar Székelyudvarhely város jelenti. Bár érthető, hogy az RMDSZ politikájának a csereháti kérdés csupán egy kérdés, Udvarhely számára sok tekintetben a kérdést jelenti. A Szeplőtelen Szív kongregáció ugyanis teljesen kizárja az önkormányzattal való együttműködést, valamint kisegítő iskola helyett árvaházat akar működtetni az épületben, ami nem felel meg a területbérbeadási szerződésben foglaltaknak, melyben a román görög- katolikus apácarend érdekeit képviselő ARIS INDUSTRIE Rt., valamint az udvarhelyi polgármesteri hivatal megállapodott. Az önkormányzat azzal tudta ez idáig befagyasztani a megállíthatatlant, hogy az alapperben (a területbérbeadási szerződés megszegésének kérdésében) születendő végleges bírósági döntésig a csereháti kisegítő iskola építése fel volt függesztve. Ugyanis ez az egyetlen olyan adminisztratív döntés, melyben nem lehet megkerülni az önkormányzatot. A sors, vagy a politika (?) fintora, hogy éppen egy RMDSZ államtitkár kézjegye miatt veszítette el utolsó aduját az utolsó, 98 százalékban magyarlakta romániai város. /Szőke László: Feláldozta-e Udvarhelyet az RMDSZ? = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), jún. 18./

2001. október 30.

Okt. 26-án megszűntnek nyilvánította az Udvarhelyért Polgári Egyesület listáján Székelyudvarhelyen megválasztott képviselők mandátumát a Hargita Megyei Tanács. A határozat tervezetét Sófalvi László udvarhelyi képviselő terjesztette a közgyűlés elé azzal a magyarázattal, hogy bírósági döntés mondta ki az UPE bejegyzésének szabálytalanságát, így az egyesület de jure soha nem létezett, nem vett részt a választásokon (!), és a listáján induló tanácsosok törvénytelenül jutottak mandátumhoz. A már másfél éve húzódó székelyudvarhelyi UPE-RMDSZ-konfliktus legutóbbi mozzanataként megszületett tervezetet 23-13 arányban elfogadta a magyar többségű tanács. Kizárásukat követően a négy érintett magyar nemzetiségű tanácsos elhagyta a termet, és rögtönzött sajtótájékoztatót tartott, amelyen elmondták: sajnálják, hogy politikai játékszernek használják egyesek a megyei tanácsot, nem jogi, hanem erőfitogtató politikai döntés született ügyükben. Furcsának találják, hogy Verestóy Attila szenátor és irodavezetője, Sófalvi László udvarhelyszéki mandátummal kizárat négy udvarhelyi magyar tanácsost, és arra kéri a plénumot, hogy helyükbe két APR-s román és két RMDSZ-es póttag kerüljön be. (Nota bene: az APR ma már nem is létezik, beolvadt egy másik román pártba.) A mandátumuktól megfosztott tanácsosok bírósági úton fogják megtámadni a kizárásukról szóló határozatot. Mint ismeretes, a 2000. évi helyhatósági választásokon az RMDSZ-ben és exponenseiben csalódott polgárok jelentős számban szavaztak a frissen megalakult érdekvédelmi és közképviseleti egyesületre, ám az egyeduralomra törő RMDSZ az UPE bejegyzését formai okokra hivatkozva megtámadta a román bíróságon, s noha a formai hibát nem a szervezet, hanem a legalizáló hatóság követte el, az Eckstein Kovács Péter jogász-szenátor képviselte RMDSZ a Legfelsőbb Bíróságig menően pereskedve érte el a választások eredményét visszamenőleges hatállyal megváltoztatni amúgy sem tudó ítéletet. Adódik a kérdés: vajon ugyanilyen kitartó szívóssággal küzdöttek az RMDSZ jogászai a kézdivásárhelyi politikai foglyok szabadságáért, az elbitorolt közösségi vagyonokért, a csereháti kisegítő iskoláért, az állami magyar egyetemért? /T. P.: Hargita megye Magyarellenes RMDSZ-akció. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./

2001. december 11.

A bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácáinak a Csereháti Kisegítő Iskolába karhatalmi erőkkel történő beköltöztetése elleni tiltakozásul Csereháti Napokat szervezett december 9-én a Székelyudvarhely-szombatfalvi református gyülekezet lelkésze, Hegyi Sándor. Mint ismeretes, a csereháti ingatlan svájci adományokból épült iskolás korú udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára, de az adományozó alapítvány akkori vezetője, Cyrill Bürger a bukaresti székhelyű francia-román építtető cégnek, az Aris Industrie-nek ajándékozta - máig tisztázatlan indíttatásból -, amely aztán a félkész épületet a székelyudvarhelyi önkormányzat vehemens tiltakozása ellenére továbbadományozta a Bukarestben frissiben bejegyzett görög katolikus apácarendnek. Az apácák idővel 60 román ajkú gyermeket telepítettek be az épületbe, mialatt több politikai szó- és nyilatkozatváltás, parlamenti interpelláció és tucatnyi per tárgyát képezte az eset. Legutóbbi székelyudvarhelyi látogatásán maga Ion Iliescu államfő kereste fel az iskolát, ahol a város polgármesterével folytatott zárt tárgyaláson - a kiszivárgott információk szerint - egyoldalú ajánlatokat tett a csereháti ügy lezárására. A mostani rendezvényre több székelyföldi településről érkeztek az udvarhelyiek tiltakozását felvállaló küldöttségek. Így jelen volt és beszédet mondott: Borsos Géza Hargita megyei tanácsos Gyergyócsomafalváról, Krizbai Imre református tiszteletes Barótról, Kincses Előd ügyvéd és Kolcsár Sándor unitárius esperes Marosvásárhelyről, Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnök, a Maros Megyei Tanács tagja. A nyilatkozatban, amelyet a jelen lévő tiltakozók egyöntetűen elfogadtak, Hegyi Sándor tiszteletes felhívást intézett az RMDSZ-politikusokhoz, hogy számoljanak be arról, mit tettek Cserehátért, a magyar nemzeti közösség figyelmét felhívta az RMDSZ-en belüli visszás folyamatokra. /Z. Nagy István: Csereháti Napok - negyedszer. A betelepítés immáron tény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./

2002. június 19.

Kincses Előd ügyvéd, aki a székelyudvarhelyi önkormányzat érdekeit képviseli a csereháti kisegítő iskolával kapcsolatos perekben, kérte, hogy szó szerint idézze a lap a következő mondatát: "Aki Székelyudvarhelyen vagy bárhol érvényes telekkönyvi adatok nélkül aláír adásvételi szerződést, annak én felajánlom a félévi fizetésemet, és utána a börtönben is meglátogatom, mert ilyen cselekményt nem lehet másképpen megúszni". De úgy tűnik, van eset, amikor mégis lehet, mert az ügyvéd úgy véli, hogy május 30-án a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék a valós helyzet értékelése nélkül utasította el a székelyudvarhelyiek keresetét, amelyben kérték a csereháti terület bérbeadásának, illetve az Aris Industrie és a Szeplőtelen Szívek Kongregáció között létrejött ajándékozási okmány semmissé nyilvánítását. A 99 évre kötött koncessziós szerződés azért támadható jogilag, mert a bérlő időközben megváltoztatta az épület rendeltetését és a fogyatékos gyermekek gondozására szánt iskola helyett árvaház létesítésén fáradozott, ami ellentmond az okmány szövegének. Az ajándékozási szerződés azért jogtalan – véli az ügyvéd –, mert az építtető cég a csereháti iskolát úgy adta át a kongregáció apácáinak, hogy nem volt tulajdonosi minősége, de egy bukaresti közjegyző telekkönyvi adatok hiányában is szentesítette az adásvételi szerződést. Mindezen visszaélések ellenére most a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék elutasította az udvarhelyiek beadványát. Kincses Előd szerint politikai hátterű ítéletről van szó, amely elfogadhatatlan. A döntést meg fogják támadni, fellebbezést nyújtanak be a Táblabíróságra és azután a Legfelsőbb Törvényszékre is, ha szükséges. /Fülöp D. Dénes: Politikai hátterű bírósági döntés? Újabb fejlemények a csereháti ügyben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

lapozás: 1-10