udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5
találat
lapozás: 1-5
Intézménymutató:
Sz%C3%A9pirodalmi%20K%C3%B6nyvkiad%C3%B3
1993. augusztus 11.
Sütő András nyilatkozott egy évtized munkásságáról, terméséről. Otthon 1980-ban jelent meg könyve, majd 1982-ben a korábban játszott Szuzai menyegző, ezután a cenzúra nem engedélyezte az író műveinek kiadását, a korábbi munkák újbóli megjelentetését sem. Ez alatt az évtized alatt Magyarországon láttak napvilágot kötetei. A budapesti Szépirodalmi Kiadó 1989-ben megkezdte Sütő András válogatott munkáinak kiadását. A sorozatból 1993-ig öt kötet jelent meg, az ötödik idén /Csipkerózsika ébresztése/. Az idei könyvhétre jelent meg a Szemet szóért /Csokonai Kiadó, Debrecen/ című kötete, ebben naplórészletei olvashatók. Még idén várható a Naplójegyzeteim /Csokonai Kiadó, Debrecen/ és az életmű sorozatban a hatodik kötet. 1993-ban végre otthon is közölték munkáját Naplójegyzetek /Romániai Magyar Szó kiadása/. A nyolcvanas években már nem engedték drámái bemutatását. Az ugató madár című darabját Harag György akarta színpadra venni, de a hatalom nem engedte. Végül Az ugató madár című drámát Erdélyben is bemutatják, Marosvásárhelyen már műsorra tűzték. Az ősbemutató Budapesten volt, a Nemzeti Színházban. Jelenleg a romániai magyar könyvkiadás összeomlott, a hazai szerkesztők pedig a népi-nemzetinek nevezett írásokat nem karolják föl. Ezért nem jelennek meg Sütő András munkái Erdélyben. A Magyarországon dúló szellemi belháború igen komolyan érezteti közvetlen hatását az erdélyi szellemi életben. Sütő András óvott a türelmetlenségtől, amely minden eddigit semmisnek óhajt nyilvánítani, mert ez önpusztítás. /Marosi Barna: Beszélgetés Sütő Andrással egy évtized terméséről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./2000. március 28.
Lőrincz Józsefnek, a Tamási Áron Gimnázium /Székelyudvarhely/ tanárának számos tévhitet sikerül cáfolnia kutatásai alapján, ezt mutatja frissen megjelent könyve (Tamási Áron hazatérése, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely). Tamási Áron udvarhelyi diákéveit illetően a Szűzmáriás királyfi c. munkáját vették alapul, amelynek hősét kizárták a gimnáziumból, hazakerült falura. Lőrincz József munkájában cáfolta ezt, valójában Tamási Áron jól érezte magát az székelyudvarhelyi gimnáziumban, itt jegyezte el magát az irodalommal. Tandíjmentességet kapott, és a Király Lajos-féle alapítvány pénzjutalomban részesítette mint olyan diákot, "aki magyarosan ír és jó magyar dolgozatokat készített". A megjelent monográfiák szerint rosszul érezte magát az író Udvarhelyen, Izsák József 1969-ben megjelent könyvében ezt állította, Z. Szalay Sándor újabb monográfiája (Hit a harcban, remény a bajban, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1991) is azt tartalmazta, hogy az iskola lehetetlenné tette a Farkaslakáról jött diák irodalmi képességeinek érvényesülését. /P. Buzogány Árpád: Lőrincz József eloszlatja a Tamásiról kialakult tévhiteket. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 28./2001. április 12.
A 2001. esztendő a XX. századi egyetemes magyar szellemi élet és irodalom egyik legnagyobb alakjának, Németh Lászlónak születési centenáriuma. A jeles eseményt az író nevét viselő társaság rendezvényekkel köszönti. Németh László s Erdély sokoldalú, több évtizedes kapcsolatát mutatja be az író és Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy/ több évtizedes /1959-197/ levélváltása, melynek kiadását tervezi a Pallas-Akadémia Kiadó /Csíkszereda/ a Bibliotheca Transsylvanica sorozatában. Veress Dániel tervezte, hogy kismonográfiát ír Németh László munkásságáról, felajánlva munkáját az Arcok és vallomások sorozatnak. Ekkor, 1969-ben, Németh László egy terjedelmes levelében felvázolta életcélját, melyet A minőség forradalma című munkájában fejtett ki: a minőség igényét akarta "értelmiségünkön át népünk közkincsévé tenni." Illés Endre, a Szépirodalmi Kiadó igazgatója azzal hárította el Veress Dániel jelentkezését, hogy a magyar irodalom örök szégyene lenne, ha az anyaországban nem találnának senkit, aki megrajzolná Németh László pályaképét. A művet végül Vekerdi László írta meg /Németh László alkotásai és vallomásai tükrében /Budapest, 1970./ /Száz éve született Németh László. Veress Dániel: Erdélyi levelek. = A Hét (Bukarest), ápr. 12./ Vekerdi László pozitív pályaképet rajzolt, ezért a kommunista kultúrpolitika annak idején kirohant ellene. Tamás Gáspár Miklós Az éleslátó vak. Száz éve született Németh László /Népszabadság, ápr. 14./ címmel a tőle megszokott durva hangon elutasította az író életművét.2003. január 4.
Az Illyés-centenárium irodalma minden bizonnyal igen gazdag, fölleltározásához kell még egy kis idő. Illyés Gyula jelenleg valamiért "nem aktuális". A Marosvásárhelyen élő 81 éves Izsák József professzor egy életen át tanulmányozta és elemezte az illyési életművet. Munkája a nyolcvanas években jelent meg: Illyés Gyula költői világképe (1920-1950), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982; Illyés Gyula költői világképe (1950-1983), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986. Izsák József reménykedett abban, hogy megérheti a teljes, a cenzúrázatlan mű kiadását is. Napvilágot láthatott teljes munkája /Illyés Gyula. Második, átdolgozott kiadás, Püski, Budapest, 2002/. /Bölöni Domokos: Jelen időben élt, és jövő időben gondolkodott. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./ 2003. április 7.
Szabó Dezső, a XX. század magyar irodalmának nagy egyénisége Kolozsvárt született, a Református Kollégiumban nevelkedett, és itt bontakozott ki írói tehetsége. A Segítség és az Elsodort falu korában nagyhatású regényei után, élete főművének szánta az Életeim: születéseim, halálaim, feltámadásaim című önéletrajzát, amelyet tizennyolc részre tervezett, s amely 1945. január 13-án bekövetkezett halálakor a hatodik résznél félbeszakadt. Szabó Dezső hagyatéka az író műveinek szerzői jogából, könyvtárából és kézirataiból állott, köztük volt a megírt önéletrajz 2000 oldala. Az önéletrajz kéziratának lapjait Hőgye Mihály református lelkész összeszedte és elrejtette. 1950-ben Keresztúri Dezsőhöz juttatta el, aki az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában helyezte el. Innen került kiadásra Életeim címmel 1965-ben a Szépirodalmi Kiadónál, majd 1982-ben a bukaresti Kriterion Kiadónál. Annak idején megjelent Szabó Dezső végrendelete Búcsú és testamentum címmel. Eszerint "Összes, bárhol található már kinyomtatott vagy még kézírásban levő írásaim minden szerzői jogát (magyar nyelvű kiadás, fordítás, dramatizálás, részek közlése stb.) hagyom második Édesanyámra, a kolozsvári református főgimnáziumra. Azzal a hagyással, hogy a jogok jövedelméből erdélyi magyar parasztgyermekek nevelése és tanítása összes költségeit (ruháztatás, lakás, koszt beleértve) vállalja a nyolc gimnázium évek alatt...". Végrendeletét Szabó Dezső nem íratta alá két tanúval, nem hitelesítette közjegyzőnél, ahogy a törvények előírták, s így azt a bíróság nem fogadhatta el bizonyító okiratként. A hagyatékról hosszú tárgyalássorozat után bírósági döntés született. Miután két örökös a végrendeletnek a kollégiumra vonatkozó részét elismerte, kettő pedig nem, a bíróság a kolozsvári Református Kollégiumnak ítélte a szerzői jogok 50%-át, s a másik 50%-ra újabb per megindítását rendelte el. A könyvtárat Szabó Dezső rokonságának: testvéreinek és Jenő nevű elhalt fivére gyermekeinek ítélték. A magyar kultuszminisztérium a könyvállományt az örökösöktől megvásárolta, és az Eötvös Kollégiumba szállíttatta, azzal a szándékkal, hogy azt a kolozsvári Református Kollégiumnak ajándékozza. Később a mindkét országban meghozott államosítási törvények megakadályozták a bírósági határozatok gyakorlatba ültetését, valamint a könyvtár Kolozsvárra szállítását. Talán még ma sem késő, hogy a Szabó Dezső műveinek szerzői jogáról szóló törvényszéki határozatot a mai Református Kollégium, az Erdélyi Református Egyházkerület a maga számára érvényesítse, s az író könyvtárát végre megszerezze. A Kolozsvárt működő Szabó Dezső Egyesület is segíthetne. /Kolozsvári József : Szabó Dezső hagyatékáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
lapozás: 1-5