udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7
találat
lapozás: 1-7
Intézménymutató:
Unit%C3%A1rius%20Lelk%C3%A9szek%20Orsz%C3%A1gos%20Sz%C3%B6vets%C3%A9ge
1995. november 27.
Az Unitárius Lelkészek III. Egyetemes Konferenciáját Brassóban tartották. Nyilatkozatukban elítélték a Tőkés László püspök alternatív megbékélési javaslatára adott ízléstelen hatalmi választ, kifejezték szolidaritásukat a tanügyi törvény ellen tiltakozó éhségsztrájkolókkal, követelték a kisebbségi törvény megalkotását. Elhatározták, hogy advent első vasárnapján a hívekkel együtt ima- és böjtnapot tartanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./ Ennek szükségszerű előzménye volt az Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetségének újraalakulása 1991-ben. Ezzel csaknem százesztendős hagyományt ébresztettek fel, állapította meg Kedei Mózes székelyudvarhelyi unitárius lelkész. A lelkészek szövetsége a továbbképzés és a szolgálatban felmerülő problémák megoldásának belső műhelye. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9-10./2000. január 8.
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége újabb kis könyvet jelentetett meg: imakönyvet a betegek, haldoklók részére. /Kisgyörgy Réka: Imakönyv betegek részére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./2001. július 20.
Júl. 19-én tartotta az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) évi szokásos konferenciáját a kolozsvári Unitárius Kollégiumban. Kovács István, az ULOSZ elnöke beszámolójában a lelkészszövetség évi tevékenységét értékelte. Jelentése pozitív kicsengésű volt. A konferencia keretében mutatták be Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 című forráskiadványt. Kovács Sándor teológiai tanár tájékoztatása szerint a mű az Unitárius Egyház Gyűjtő Levéltárának és Nagykönyvtárának első kiadványa. /Ülésezett az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége. Bemutatták Boros György püspök naplóját. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./2001. július 21.
Kétnapos ülését tartja Kolozsváron az Unitárius Egyház Főtanácsa. A közgyűlést megelőzően került sor az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) záróülésére, amelyen a testület az átvilágító törvénnyel és a státustörvénnyel kapcsolatban fogadott el állásfoglalást. Az Unitárius Egyház Főtanácsa a Zsinat mellett az unitárius egyház legfőbb kormányzó szerve. A Zsinattal ellentétben, amely három évben egyszer ülésezik, az Egyházi Főtanács évente ül össze. Szabó Árpád püspök a Szabadságnak elmondta: a püspöki jelentés meghallgatása után az Egyházi Képviselő Tanács, a Nyugdíjpénztár, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége, az Unitárius Nők Országos Szövetsége, a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és az unitárius gimnáziumok vezetői számolnak be egyéves tevékenységükről. Az ULOSZ nyilatkozatában megállapította, hogy az elmúlt tizenegy évben a nacionál-kommunista államhatalmi és egyéni érdekek nagyfokú átmentése következtében nem volt átfogó igazságtétel, így nem került sor erkölcsi megtisztulásra és a kommunista rendszer áldozatainak méltányos kárpótlására. Az erkölcsi megújulás egyik előfeltételét az államvédelmi és titkosszolgálati szervek, valamint az azokkal együttműködő személyek tevékenységének teljes leleplezése képezi. A státustörvénnyel kapcsolatban leszögezik: A törvény elleni nacionalista hangulatkeltést és hadakozást teljesen alaptalannak és rosszindulatúnak tartják. Ezért megnyugvással veszik tudomásul, hogy az Európai Unió irányadó vezetői nem engednek teret hódítani a törvényt szándékosan félreértelmező és alkalmazását meggátolni szándékszó fellépésnek. /Papp Annamária: Üdvözlik a státustörvényt az unitáriusok Kiáll az egyháziak átvilágítása mellett a lelkészek szövetsége. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./2001. augusztus 5.
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége július 19-20-án tartotta éves konferenciáját. Kiadott állásfoglalásuk szerint az elmúlt tizenegy évben társadalmi szinten elodázódott az átfogó igazságtétel, így nem került sor erkölcsi megtisztulásra és a kommunista rendszer áldozatainak méltányos kárpótlására. Az egyházak kötelessége saját hatáskörükben is elősegíteni ezen előfeltétel megvalósulását. - A nyilatkozat üdvözölte a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt. E törvény eszmei téren helyreállítja a magyar nemzet egységét, ugyanakkor elősegíti az anyaország határain túli nemzetének szülőföldön való megmaradását és fejlődését. /Állásfoglalás közéleti kérdésekben. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 5./2002. április 13.
A magyar nemzet egészének sorsáért felelősséget érző háromszékiekhez intézett felhívást több háromszéki értelmiségi. Ápr. 21-én, a múlt század békediktátumai után tízmilliós lakosságúra zsugorodott Magyarország, amely az új évezred egyik legnagyobb próbatétele előtt áll: otthon tartózkodó állampogárainak dönteniük kell, hogy az országgyűlési választások második fordulójában az otthonteremtés és a társadalomépítés, az egyéni és közösségi boldogulás milyen útját jelöljék ki maguknak. De nem csak ezt kell eldönteniük. A nyolcmilliónyi, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárnak határoznia kell arról is, hogy a Kárpát-medencében, a mai Magyarország határain kívül élő, és a nagyvilágban szétszóródott nemzetrészeket és csoportokat milyen gazdasági, kulturális és érzelmi szálak, az együvé tartozás és az azonosságtudat milyen kötelékei kapcsolhatják majd az anyaország szerepkörének a betöltésére hivatott Magyar Köztársasághoz. A most lezáruló négyéves választási ciklusban a magyar nép belső erőfeszítései, gazdasági, kulturális teljesítménye, polgári többségű országgyűlése és nemzeti elkötelezettségű kormánya révén az európai országokhoz viszonyítva kiemelkedő, önnön korábbi állapotához képest kiváló teljesítményt mutathat föl, a volt kommunista országok közül állampolgárainak anyagiakban és szellemiekben a legtöbbet tudta nyújtani, s a határokon kívül élő nemzettársak gondjai egy részének felvállalásával mindannyiunk által érzékelhető, az összmagyarság Trianon utáni történetében előzmények nélküli nemzeti összefogást eredményezett. Önmagunkat áltatnók, ha nem érzékelnők, és nem adnók egymás tudtára: a magyar ország- és nemzetépítés eddigi útja és esélyei veszélybe kerültek. A választóknak voksukkal kell eldönteniük, hogy tízmilliomod-magukkal összezárkózva kívánnak-e a nemzetfogyás aláhajló útján tévelyegni, vagy virtuálisan és a gyakorlatban is a nemzeti erők egészét egybefogva óhajtanak maguknak az új Európában, nemzeti önazonosságukat is megőrizve, helyet teremteni. Ápr. 21-én dől el, hogy a szomszédos vagy velünk együtt élő népekhez hasonlóan, és ezekkel békességben élve, a határokat átjárhatóvá téve lélekben egységes nemzetként próbálnak/próbálunk-e évezredünk új kihívásai között is helytállni, vagy mint oldott kéve hullunk szét. Történelmi determináltság és a múlt századi kataklizmák következménye, hogy a mai Magyar Köztársaság állampolgárai között alig van olyan, akinek ne lennének a határokon átívelő családi, rokoni, baráti kötődései. Írjanak, üzenjenek magyarországi nemzettársaiknak, vegyenek részt az ápr. 21-i választásokon, és vigyenek magukkal ismeretségi körükből legalább egy olyan személyt, aki felelősséget érez a polgári Magyarország sorsának alakulásáért. A nemzet egészének sorsáért mi is felelősek vagyunk. A mai Magyarországhoz ne csak támogatásért folyamodjunk, hanem segítsük is bizakodóvá tenni a bizonytalankodókat. A mai kommunikációs feltételek lehetőséget nyújtanak, hogy a hátralévő bő hét alatt kapcsolatot teremtsünk rokonainkkal és barátainkkal, és figyelmeztessük egymást legelemibb, de legszentebb kötelességünkről, amelyet egyik történelmi imánk így fogalmaz meg: (...) ,,Magyarországról, édes hazánkról, / ne feledkezzél meg, szegény magyarokról".Balogh Attila, a Mikes Kelemen Líceum igazgatóhelyettese, Beder Tibor tanár, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Benkő Levente újságíró, Czimbalmos Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Farkas Árpád, a Háromszék napilap főszerkesztője, Gazda Zoltán színész, önkormányzati képviselő, a Sepsi Reform Egyesület elnöke, Incze Sándor lelkész, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Kónya Ádám szakíró, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, Kovács István, a Romániai Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke, Krizsovánszky Szidónia színművész, Márkó Imre közíró, szakorvos, Nagy Gábor tanár, a Szent György Alapítvány kuratórium tagja, Nemes Levente, a serpsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Pál Ferenc, a Mikes Kelemen Líceum igazgatója, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, Pethő István, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Simó Erzsébet újságíró, Sylvester Lajos, újságíró, a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület elnöke, dr. Szőts Dániel nyugalmazott igazgató-főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő, Tulit Attila, a T3 Könyvkiadó igazgatója, városi önkormányzati képviselő, Váry O. Péter újságíró. /Felhívás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./ 2005. szeptember 7.
A vidék unitárius lelkészei, élükön Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperessel, már a tragédia másnapján az árvízsújtotta székelyföldiek segítségére siettek. Csakhamar 60–80 ember érkezett a környékbeli falvakból, Gagy völgyéből, de Nagyajtáról, Vargyasról is. Annyi önkéntes érkezett, hogy minden családhoz akár 4–5 ember is mehetett iszapot hordani, takarítani. A hétvégi segítő akciót az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége szervezte, szeptember 2-án összesen 56 lelkész dolgozott a sáros-romos udvarokon. Az árvíz pusztította falvak segítésében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet is kivette részét. Szabó László ODFIE-elnök és csapata Kobátfalván, Nagykadácson, Székelyszentmihályon is tevékenykedett, gyakorlatilag reggeltől estig. /Közmunkázó unitárius lelkészek Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./
lapozás: 1-7