udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 470 találat lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-470

Névmutató: Barra Réka

2016. augusztus 31.

Vas megyeiek keze nyomán újul meg a Téglás aulája
Hétfőtől javában folyik a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájának felújítása. A „mesteremberek” több száz kilométerről érkeztek mindenféle festő eszközzel és jókora segítőszándékkal felszerelkezve. – A Vas megyei Ikervár, Győrvár és Jánosháza községekből érkeztünk, összesen 13-an – mutatja be a csapatot Fehér Ferenc, Ikervár polgármestere, aki maga is festőhengerrel a kezében segédkezik az aula megújulásában. – Vas és Hunyad megye között immár több mint két évtizede működik a testvérmegyei kapcsolat, melynek megteremtésében magam is bábáskodtam 23 esztendővel ezelőtt az első Vajdahunyadra érkező szombathelyi küldöttség tagjaként. Így örömmel csatlakoztam Marton Ferenc, a Vas megyei Közgyűlés elnökhelyettesének, valamint Fehér Ferenc ikervári polgármester kezdeményezéséhez, hogy újabb két Vas megyei község keressen testvértelepülést Hunyad megyében. Négy héttel ezelőtt történt az első találkozás ez ügyben, és akkor a Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója említette, hogy az iskola aulájára nagyon ráférne egy kis felújítás, hiszen ez biztosít teret a helyi magyar közösség számos rendezvényének. A testvértelepülés-nézőben lévő küldöttség ott helyben felajánlotta segítségét – ismerteti az aula felújításának a történetét a szombathelyi Kovács Jenő, aki immár bő két évtizede járja Alsó-Fehér és Hunyad megyét, kutatja ennek történelmi emlékhelyeit, és aktívan részt vállal emlékművek helyreállításában, évszázados temetők kitisztításában is. Ezúttal ő is része az iskolajavításra érkezett Vas megyei csapatnak.
A négy héttel ezelőtti dévai látogatást követően, Ikerváron és Győrváron toborzás kezdődött. – Csupán a mi községünkben 16 civilszervezet működik. Miután Erdélyből hazautaztunk, szóltam néhány szervezetben arról, hogy önkéntes munkával segíteni kéne a dévai iskolának. Elsősorban a polgárőrök és a motoros egyesület tagjai jelentkeztek, eredetileg jóval többen, de sajnos a munkahelyi kötöttségek miatt végül hatan tudtunk eljönni Ikervárról, négyen Győrvárról, illetve jánosháziak is csatlakoztak hozzánk. A csapat legifjabb tagja a 8 éves Koroknai Lilla, aki szüleivel együtt vállalkozott az útra, és nagyon lelkesen segít a munkában – meséli Ikervár polgármestere. Mint kiderül, mindhárom településről egy-egy hivatásos festőt is magukkal hoztak, hogy szakszerű irányítás alatt végezhessék a munkát. Terveik szerint hétfőtől szerda délig sikerül kimeszelni az aulát. A festéket, mázolóeszközöket maguk hozták, Ikervár és Győrvár önkormányzatának jóvoltából. Helyi szinten csupán állványt kellett szerezni, hogy a 9 m magas falakat szép egyenletesen lefesthessék.
Hétfői helyszíni szemlénken igen jó hangulatban és eredményesen folyt a munka. – Az alsó szinttel már meg is volnánk. Nagyon remélem, hogy szerda délig sikerül teljességében kifesteni az aulát. Esténként még szeretnénk egy kis helyismereti sétát is beszorítani a programba, hogy a több száz kilométerről érkezett társaink is megismerjék Vajdahunyad és Déva várát – mondja Fehér Ferenc polgármester. A testvértelepülési kapcsolatra kiszemelt Piski és Csernakeresztúr képviselőivel valószínűleg nem sikerül találkozni e pár nap alatt. – Részünkről azonban elhangzott a határozott meghívás. Szeptember 24–25-én tartjuk a szüreti rendezvényünket Ikerváron, melyre tisztelettel meghívtuk az említett települések küldöttségeit.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2016. szeptember 6.

Küküllő menti vendégek a dévai reformátusoknál
Szorosabbra fűzhetnék a kapcsolatot
Kis-Küküllő menti gyülekezetek tagjait látta vendégül a vasárnapi istentiszteleten a dévai református közösség. – Kirándulás részeként álltunk meg Déván, mintegy negyvenöten a sövényfalvi, királyfalvi és dicsőszentmártoni gyülekezetekből – mutatta be a vendégeket Fazakas Csaba Árpád, sövényfalvi lelkipásztor. A vendéglelkész az igehirdetést is felvállalta, a zsidó nép Kánaán felé vezető útjának egy mozzanatát elevenítve fel hangsúlyozta: minden nehézségünkkel, megpróbáltatásunkkal forduljunk Istenhez és mindig fogadjuk el társaink segítő jobbját, megerősítését, mert csak így őrizhetjük meg életünket, és mAradhatunk a helyes úton. Az igehirdetést követően Rátoni Csaba, dévai lelkipásztor köszöntötte a Küküllő menti gyülekezetek tagjait, illetve kísérő lelkipásztorukat. Utóbbi elmondta: örömmel venné, ha a dévaiak viszonoznák a látogatást és szorosabbra fűzhetnék a kapcsolatot a gyülekezetek között. – Sövényfalván is hasonlóan szép nagy templomot tart fenn a 300 lelkes gyülekezet, szívesen látjuk ott vendégül a dévaiakat, annál is inkább, mivel tudom sokan élnek itt Hunyad megyében Küküllő menti gyökerekkel – fogalmazott a lelkipásztor. Elmondta továbbá, hogy a közeli Magyarkirályfalván (ahonnan amúgy a zamatos Királyleánka bor ered – szerk. megj.) valamivel nagyobb, 550 lelkes református gyülekezet él, középkori templomukat itt is érdemes meglátogatni.
Az istentiszteletet követően a Küküllő mentieket kaláccsal vendégelték meg a Melite gyülekezeti házban, majd meglátogatták Déva és Vajdahunyad várát is.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2016. szeptember 8.

IKE-vezetőképző Algyógyon
Tele vannak lelkesedéssel a fiatalok
Algyógyon szervezte meg szeptember elején első vezetőképző táborát a 95. évi fennállását ünneplő Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE). Az egyhetes rendezvényre tíz egyházmegyéből érkeztek fiatalok. – 2014-ben született meg a döntés az Erdélyi Református Egyházkerületben, hogy az IKE-t, mint egyházi ifjúsági szervezetet megpróbáljuk az eredeti struktúrájában újraépíteni, ami gyülekezeti, egyházmegyei és kerületi szinten való szerveződést jelent. Így épült fel a kommunizmus évei után, 1992-ben újraszerveződő IKE is, de az évek során az egyházmegyei szint kimAradt és egyre nehezebb volt közvetlen kapcsolatot tartani az országos vezetőség és az egyes gyülekezeti ifjúsági csoportok között. Ezért az utóbbi másfél évben az egyházkerület 15 egyházmegyéjében állítottuk vissza a megyei szintű vezetőséget, és ez alkalommal számukra szerveztünk képzést – magyarázta az algyógyi rendezvény hátterét Tussay Szilárd, ifjúsági referens.
Az egyhetes tábort már négy képzéshétvége előzte meg, ahol a 15 erdélyi református egyházmegye ifjúsági vezetői területi leosztásban találkozhattak, ismerkedhettek egymással, illetve vezetői önmagukkal, lehetőségeikkel, feladataikkal. E hétvégék zárását jelentette tulajdonképpen az algyógyi tábor. – Úgy érzem itt tudott igazán kiteljesedni az elindított kapcsolatépítés. A különböző megyékből, helységekből érkezett fiatalok napról-napra nyitottabbá váltak, és olyan őszinte beszélgetések alakultak ki, melyeken sikerült választ kapniuk számos egyéni, közösségi problémára. Szinte általános jelenség, hogy ezek a fiatalok tele vannak lelkesedéssel, tenni akarással, de társaik közömbössége hamar letöri őket. Most Algyógyon megérezhették, hogy nincsenek ezzel egyedül, számíthatnak a társaikra, és a személyes beszámolók, megosztások során nagyon sok megoldás is elhangzott az említett problémákra. A fiatalok egymásnak tudtak tanácsot adni, arról hogyan lehet egy-egy kirándulás, játék, közös étkezés során olyan bizalmi légkört kialakítani, amire aztán építeni lehet az ifjúsági csoportot – fogalmazott Gál Adél, aki IKE-vezetőségi tagként aktívan kivette részét az algyógyi képzésből. Elmondta továbbá: igyekeztek odafigyelni a fiatalok egyéni lelki épülésére is, a reggeli áhítatok, a kiscsoportos és személyes beszélgetések során megerősíteni hitüket, hivatástudatukat, bibliai példákkal is illusztrálva a követhető vezetői magatartást.
– Számomra nagy élményt jelentett, hogy bár csak rövid ideig lehettem itt, azt láttam, hogy a fiatalok még a késő esti órákat is beszélgetésre, problémamegoldásra fordítják. A tábor ideje alatt nagyon intenzíven folyt a képzés, sokszor csak tízpercnyi szünet szakította meg a többórás előadásokat, de úgy láttam, mindenki szívvel-lélekkel jelen volt – értékelt Kozma Anita IKE-munkatárs.
A képzésbe külső szakemberek, vezetőségi tagok, illetve „öreg-ikések” is besegítettek. – Tulajdonképpen már évek óta létezik az IKÉ-ben egy munkatársképző tanfolyam, erre építettük most a vezetőképzést is, és a hagyományokhoz híven a hétvégi képzésekre, illetve ide a táborba is meghívtunk külső szakembereket. Elsőként említeném Fülöp Lórándot, aki kommunikációs tréninget tartott, majd Bartos Károly IKE-elnököt, aki a szervezet struktúráját, céljait ismertette és Gál Adélt, valamint Kozma Anitát, akikkel közösen bonyolítottuk le az egész heti programot. Ennek hátterében pedig Kocsis András, senior-IKE-s állt, aki a képzési programot felépítette, és aktívan részt vállalt a levezetésében is – fogalmazott Tussay Szilárd.
Az egyhetes rendezvényen részt vevő fiatalok a zárónapon rendkívül pozitívan értékelték a képzést. A közel százig terjedő értékskálán mindenki 80 feletti minősítést adott szervezés, hangulat, egyéni, szakmai (vezetői) fejlődés szempontjából. Az egyetlen komolyabb hiányérzet a résztvevők számára vonatkozott. A rendezvényre ugyanis kereken 75 fiatal kapott meghívást: a 15 egyházmegyei IKE vezetőség 5-5 tagja (elnök, alelnök, pénztáros, titkár és ifjúsági előadó). Bár az egy hét alatt elég sokan megfordultak a táborban, az utolsó napon már csak huszonegynéhányan búcsúztak egymástól. A nemrégiben újraalakult Hunyad megyei IKE-t azonban szép számban képviselték: János Zsuzsa elnök, Rátoni Csaba lelkipásztor, ifjúsági előadó, valamint Gergely Izabella és Gáspár-Barra Áron. Igaz ketten csupán a hét első felében lehettek jelen, amikor az országos IKE-közgyűlést is sikerült beszorítani a sűrű programba. – A képzésről, ideértve a hétvégeket is, tulajdonképpen csak a Nagyenyedi és a Brassói egyházmegyék hiányoztak teljesen. A többi megyéből sikerült legalább egy-két képviselővel találkozni a képzés-hétvégeken vagy a tábor idején. Úgy érzem mindannyiunknak erősítésként szolgáltak ezek a találkozások, és külön örülök a Hunyad megyeieknek, ahol nagyon kevesen vannak, mégis lelkesedést éreztem részükről és az algyógyi helyszínválasztással is meg kívántuk erősíteni a jelzést, hogy igyekszünk imával, tudásunkkal, eszköztárunkkal támogatni a legkisebb gyülekezetek ifjúsági tevékenységét is – fogalmazott a tábori kiértékelést követően Tussay Szilárd.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2016. szeptember 12.

Beszélgetés Kocsis Attila Levente dévai iskolaigazgatóval
Indul a tanév!
Küszöbön az új tanév. Milyen újdonságokat hoz? – kérdeztük Kocsis Attila Leventét, a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatóját.
– Az idei tanév érdekesen indul, kezdve azzal, hogy a miniszter úr egy korábbi rendeletben szeptember 15-ét jelölte a hivatalos tanévnyitás napjaként, de már 12-től iskolába kellett volna járni. Ez nem tűnt szerencsés megoldásnak, így a jelenleg érvényben lévő döntés szerint mindenki egységesen szeptember 12-én kezd. A tanítási hetek száma nem változott, mAradt a 36 hét. A nagy változás s egyben előrelépés, hogy Az iskola másként hetet sikerült a decentralizáció szellemében átszervezni, úgy hogy az országosan meghatározott időintervallumokban minden tanintézmény vezetőtanácsa választja ki a megfelelő időpontot, hogy az oktatási menetet se borítsa fel, de felüdülésként hasson diákok, pedagógusok számára egyaránt.
– Konkrétan itt az iskolában, mikorra tervezik a „másként iskolát”?
– Tárgyaltunk már róla, és jó néhány szempont elhangzott, amiket mind jó lenne figyelembe venni. A mi tanintézményünkben az óvoda mellett három oktatási ciklus működik, és a jelek szerint nem lesz könnyű ezeknek a tevékenységét összehangolni, de igyekszünk optimális megoldást találni, hogy lehetőleg minden korosztálynak megfelelő legyen az időpont.
– Ez azt jelenti, hogy szeptember 12-én rendes tanítással és nem másként indul az iskola?
– Igen, tanulással kezdünk és mindenkit szeretettel várunk szeptember 12-én, reggel 9 órára az ünnepélyes tanévnyitóra. Az iskola másként hetet pedig valamikor télidőre tervezzük, de még nincs leszögezve.
– Közvetlenül beszélgetésünk előtt zajlott egy megbeszélés a tanító nénikkel. Minden bizonnyal terítékre került a délutáni foglalkozás kérdése is. Lesz-e az idén erre lehetőség?
– A délutáni program egy nagyon érdekes helyzet, mindenki szeretné, óriási igény van rá, de a jogi keret teljes mértékben hiányzik. 2011-ben kiadott a minisztérium egy olyan metodológiát, ami szerint fel lehetne ezt építeni, de jogilag nem tisztázódtak a dolgok. Mi eleve, az iskolaalapításkor azt szerettük volna, ha a gyermek skandináv példára úgy menne haza az iskolából, hogy a leckéjét megtanulta, és otthon már csak egy rövid ismétlésre van szükség. Jogi keret hiányában azonban főleg azoknak a gyermekeknek biztosítjuk a délutáni foglalkozást, akiknek a szülei későig dolgoznak, és egyszerűen nincs, ki foglalkozzon a gyermekkel. A tanítóink igény szerint ezt bevállalják, önkéntes alapon, de nagyon szeretnénk, ha lenne rá jogi keret, országos szintű szabályozás. Jelenleg arra építünk, hogy a tanító munkaideje is heti 40 óra, mint mindenki másnak, ebből egy részt tesz ki a délelőtti tanítás és a fennmAradt időben besegítenek a szülőknek.
– Hogyan alakul idén a diáklétszám? Hányan iratkoztak előkészítőbe? Gyarapodott-e az ötödikesek, kilencedikesek száma?
– Először általánosan mondanám: a tavalyhoz képest egy picit emelkedett a diáklétszámunk. Ez azért is, mert a tavalyi végzős osztályok kis létszámúak voltak. Az idei előkészítő osztályunkba pedig 26 kisdiákot írattak be. Ötödikben is gyarapodott a létszám. Tudniillik tanintézményünk egy gyűjtő iskola, amely anyanyelven való továbbtanulási lehetőséget biztosít a környékbeli helységek magyar diákjainak, miután az illető településen lezárul az elemi vagy általános iskolai ciklus, és nincs lehetőség a folytatásra. Így Vajdahunyadról, Lupényból, Petrozsényből középiskolába jönnek hozzánk diákok, Szászvárosról, Csernakeresztúrról pedig már ötödiktől. Az idei gyereklétszámunk a beiratkozások, illetve leadott kérvények alapján 530-540 között fog mozogni. Mint említettem, előkészítőben 26 diákunk lesz, egy osztályban. Eredetileg kettőt kérvényeztünk, de mivel ebből 4 kisdiák a csernakeresztúri kihelyezett tagozatunkon tanul majd, Déván csak egy osztály indul. Ötödikbe viszont egy végzős negyedik után 2 osztályunk lesz. Most ősszel igényeltük a második osztályt, lévén hogy várakozásainkon felüli a létszám: 32 diák iratkozott ide. És mArad a két középiskolai osztályunk, a matematika–informatika ezúttal is kisebb létszámmal, de a turizmus kompenzál, összesen 37 kilencedikes diákunk lesz.
– Mi a helyzet az iskolaépülettel? Sikerült-e a nyár folyamán elvégezni a szükséges javításokat?
– A törvény értelmében a fenntartónak kötelessége minden évben anyagi forrást biztosítani, hogy a nyár folyamán a tanintézményekben elvégezhessék a felújítást, javítási munkálatokat, megfelelő körülményeket biztosítva a diákok számára. Sajnos az önkormányzat, minden próbálkozásunk dacára, idén sem támogatott ebben. Mikor ez kiderült, megpróbáltunk minden mást megmozgatni. Kisebb osztályokban viszonylag egyszerű volt, mert ott a szülők, tanító, sőt utóbbiak családtagjai is nagyon példás hozzáállással jöttek, kimeszelték a termeket, amit hálásan köszönünk, mert tényleg szükség volt a segítségre. A festéket igyekeztünk mi biztosítani, mint amúgy a nagyobb osztályok rendbetételét is. Ehhez az anyagi fedezetet saját bevételekből álltuk. Abból a saját bevételből, amit a polgármesteri hivatal már egyszer megfelezett. Mert ugye minden bevételt, amit a szállóvendégeink vagy terembérlés stb. után kapunk, az az önkormányzathoz irányul, és a határozat értelmében 20, illetve 50 százalék közötti részt juttatnak vissza az iskolának. Mi 50%-ot kapunk vissza, ebből próbáltuk fedezni a felújítási költségeket, a munkát pedig mi végeztük – a kapus, a gondnok, az igazgató... Az óvoda, mint minden évben, ezúttal is gyönyörűen megújult, az óvónők, takarítók segítségével minden ragyog, minden átfestve, kimosva, kiporolva. Óriási segítség volt továbbá a Vas megyeiek részéről jött konkrét támogatás. A Vas Megyei Közgyűlés alelnöke annyira szívén viseli a Hunyad megyei magyarok sorsát, hogy több települést is mozgósított, így az Ikervárról, illetve Győrvárról ide látogató polgármesterek felajánlották, hogy az aulát, amit minden diákunk, sőt a helyi magyar közösség is rendszeresen használ, saját munkával, eszközökkel, fogyóanyaggal felújítják. Isten fizesse a jóságukat! Ezenkívül a szülői bizottságnak a 2%-os felajánlásokból befolyt tartalékait költöttük el, mert nagyon nagy szükség volt bútorzatra, elsősorban székekre. A mai székek nem olyanok, mint a nyolcvanas években, hogy kalapáccsal lehetett csak szétverni. Most ha a gyerek egy kicsit izeg-mozog rajta, a csavarok rögtön meglazulnak, a lábak kitörnek. Egyszóval veszélyessé válnak. Ezért 100 új széket rendeltünk, melyeknek a napokban kell megérkezniük, és ezekkel 3-4 osztálytermet fogunk ellátni, az innen kikerülő jobb székekkel pedig lecseréljük a többi teremből leselejtezetteket. Amit még javítani lehet, azt természetesen meg is javítjuk. Még meg kell említenem a soron következő bentlakás-felújítást. A Bethlen Gábor Alap tavaszi kiírásán pályáztunk erre, és 2,2 millió forintot nyertünk. A szerződéskötés még folyamatban van, ezért a felújítási munkálatokra csak az ősz folyamán kerül majd sor. Mindenképp szükség van e befektetésre, mert nyáron csoportokat fogadtunk, a tanév idején pedig 30 és 45 között mozog a bentlakóink száma. Ennek körülbelül felét teszik ki a mi diákjaink, a többiek pedig más dévai középiskolák diákjai (a Hurmuzescu Szakiskolától a Decebal Kollégiumig), akik számára vonzóak az itteni körülmények, a bentlakás, az étkezde, az ellátás.
– Tankönyvekről is beszéljünk egy kicsit. Milyen az idei ellátottság? Kapnak-e a diákok új tankönyveket? Illetve a végzős évfolyamok valóban számíthatnak-e ingyenes tankönyvre?
– Az országos rendelkezések értelmében a XI–XII.-esek valóban ingyen kapnak tankönyvet idén. De tizenkettedik osztály matematikatanáraként elmondhatom, hogy matematikatankönyv egyelőre nincs, nem jelent meg az országosan elfogadott listán sem. Tehát elvileg lesz ingyen tankönyv, de gyakorlatilag nem tudni mikor. Mint minden évben idén is leadtuk a tankönyvigényléseinket. Néhány megérkezett, de sajnos nagyon sok évfolyamnál foghíjas az ellátottság, mert a tankönyvlicitek a korábbi évekhez hasonlóan elhúzódnak. Az előbb említette a harmadikos tanítónő, hogy román tankönyve egyetlenegy sincs. Keressük az áthidaló megoldásokat. Talán a román tagozatos másodikos tankönyv megfelelne nekünk harmadikban, de ez korántsem az ideális megoldás. Sajnos nagyon rosszul állunk tankönyvekkel. Remélem, hogy a szeptemberi hajrában még érkeznek a megrendeléseink alapján könyvek, de úgy érzem, ez egy olyan probléma a hazai tanügyben, amit már nagyon ideje lenne pontra tenni. Az ideális az volna, ha szeptember 12-én, a tanévnyitó napján minden gyermek szépen masnival átkötve vehetné át tankönyveit. Hát ez nem így lesz, sajnos. Azt azonban elmondhatom, hogy a más erdélyi megyékben hagyománnyal rendelkező Iskolatáska programot idén az RMDSZ és az RMPSZ Hunyad megyei szervezetei is felvállalták. De úgy láttuk, hogy hatékonyabb lenne az iskola küszöbét első ízben átlépő kisdiákokat támogatni. Ők még nem hordanak iskolatáskát, ezért nálunk a program neve és tartalma is változik: megyeszerte a magyar előkészítősök padján ott lesz egy gazdag tanévkezdő csomag, jó minőségben kivitelezett munkafüzetekkel, írószerekkel és egy-egy kis játékkal, hogy örömmel induljon az iskolai életük.
– Pedagógusmozgás szempontjából hogy indul a tanév? Történetek-e nyugdíjazások, áthelyezések, jöttek-e új tanárok, tanítók?
– Minden felsorolt folyamatra van példa idén. Nyugdíjba is vonultak kollégák, jött ügyes új tanító nénink is. Áthelyezés is történt, kérésre. De összességében elmondhatom, hogy jelenleg csupán a csernakeresztúri óvodába várunk még kollégát, azon kívül minden katedrán teljes a létszám, minden tantárgyból szakképzett pedagógusok oktatják a diákjainkat, és minden kollégának lefedett a szükséges óraszáma.
– Az idén várható változásokkal indítottuk a beszélgetést. Erre kanyarodnék most vissza, zárásképp. A végzős évfolyamok (nyolcadikosok, tizenkettedikesek) minden bizonnyal már az első hetekben tudni szeretnék, milyenformán kell majd év végén vizsgázniuk. Van-e már konkrét újdonság e téren?
– A vizsgákra vonatkozó metodológiák sajnos rendszeresen tanévkezdés után jelennek meg. Idén sem tudok róla, hogy már lenne hivatalos rendelkezés e téren. Ráadásul az őszi választás nyomán új tárcavezetőnk lesz. Tehát számítani kell a késői változásokra is. Remélhetőleg ezek csak kis mértékben módosítják a jelenlegi rendszert. Olyanról hallani, hogy a nyolcadikosok esetében változik a tanulmányi eredmény és a vizsgajegy aránya a bejutási általános kiszámolásában. De a konkrétumokra még várni kell.
– Köszönöm a tájékoztatást és sikeres tanévet kívánok!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2016. szeptember 17.

Dévai küldöttség a szigetvári Zrínyi-napokon
Sokrétű tapasztalattal gazdagodtak
A közeljövőben szeretnénk új tartalommal feltölteni a másfél évtizedes Szigetvár–Déva testvérkapcsolatot – fogalmazott dr. Máté Márta, dévai RMDSZ-es tanácsos múlt heti szigetvári látogatása kapcsán. – Szigetváron idén tartották a Zrínyi Miklós nevével fémjelzett 1566-os nagy történelmi esemény 450. évfordulóját. Ez alkalomból egyhetes ünnepségsorozatot szerveztek, melyre meghívást kapott Szigetvár valamennyi testvérvárosa: Finn-, Német-, Horvát- és Törökországból, valamint Romániából. Az ünnepség kiemelkedő mozzanata magas szintű politikai képviselők jelenlétében zajlott: a Szigetvár 1566-os védőinek emlékére emelt szoborcsoport avatóján jelen volt Áder János magyar és Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfő, valamint Veysi Kaynak török miniszterelnök-helyettes. Déváról Mircia Muntean polgármester és Răzvan Mareş alpolgármester kapott meghívást e mozzanatra – magyarázta dr. Máté Márta, aki további négy tanácsos társával, köztük Pogocsán Ferdinánd dévai RMDSZ-elnökkel és a helyi önkormányzat néhány alkalmazottjával az egy hétig tartó ünnepség zárónapjain vett részt.
Láttunk és tanultunk
– Dr. Vass Péter, szigetvári polgármester már érkezésünk napján fogadott, ismertette a település utóbbi években elért megvalósításait, és felajánlotta a testvértelepülések fejlesztési terveiben való együttműködést – fogalmazott dr. Máté Márta. A dévaiak elsősorban a középkori vár, a történelmi hagyaték turisztikai értékesítésében követnék a magyar testvérváros példáját. – Szigetváron a modern termálfürdő, illetve a vár és a falai közt helyet kapó kulturális programok is vonzó turisztikai célpontnak számítanak, de ellátogattunk a közel 80 km-re fekvő Bikal nevű élménybirtokra is, ahol a szó szoros értelmében életre kel a középkor. A korhűen kiépített városban, faluban meglátogatható a boszorkányház, a malom, a pékműhely, a mesterségek háza, az apródképző és számtalan egyéb tartozéka a hajdani településeknek, ahol korhű termékeket, korabeli mesterségeket próbálhatnak ki az érdeklődök. Tanácsos társaink többször megjegyezték: hasonló jellegűvé kellene alakítani a dévai vár alatti teret is – meséli az RMDSZ-tanácsos. A látogatás során alkalmuk nyílt a kulisszatitkokba is betekinteni, és a dévaiak meglepődve tapasztalták, hogy a településfejlesztési tervekben milyen jelentős arányban vannak jelen a magánvállalkozók. Továbbá a városi ünnepségek megrendezését is nagymértékben a civilszervezetek bonyolítják le. Ők pályázták meg, főleg kormányzati forrásokból az egy hétig tartó rendezvénysorozat anyagi hátterét és így sikerült a fiatalokat, családokat, turistákat egyaránt megkapó színvonalas programot összeállítani. – Alkalmunk volt megnézni a hagyományos történelmi játékot, mely Zrínyiék 1566-os várbeli kitörését eleveníti fel. És megnézhettük a Zrínyi Rock musicalt is, melynek kapcsán a dévai küldöttségből többen is úgy vélték: az előadás nagyszerűen illeszkedne a Hunyad megyei Opera Nights fesztivál programjába.
Zrínyi, Szulejmán és az „odaérkező törökök”
A dévai delegáció tagjait nem csupán turisztikai és kulturális vonatkozásban érintették pozitívan a Szigetváron látottak, de meglepődve álltak a magyar–török megbékélésre irányuló alkotások előtt is. Szigetváron ugyanis 1994-ben avatták fel a Török Köztársaság kezdeményezésére és anyagi támogatásával a Magyar–Török Barátság parkot, melyben eredetileg az akkor 500 éve született és a szigetvári ostrom idején meghalt Szulejman szobrát helyezték el. Két évvel később, szintén török költségen és török művész alkotásaként került a szultán szomszédságába Zríny Miklós szobra is.
A török–magyar barátság parkjának földjét 450 évvel ezelőtt magyar, horváth, török katonák vére áztatta. A Magyarország jelentős részét meghódító I. Szulejmán 1566 augusztusában Szigetvárt vette ostrom alá, hatalmas sereggel. A fáma szerint százezren voltak, a történelmi források 60 ezerre utalnak, de mindenképp jókora fölénnyel álltak Zrínyi Miklós 2500 lelkes seregével szemben. Utóbbiak mégis több mint egy hónapig védték hősiesen a várat, míg Zrínyi pár száz katonája élén szeptember 8-án kitört a várból, a biztos halálba. Hősies helytállásukat az idei ünnepségen részt vevő magas rangú magyar és horvát politikusok is követendő példaként méltatták. A 450 évvel ezelőtti vérontás ellenére a magyarországi Szigetvár török testvértelepülést választott, és magyar régészek vezetésével tárták fel tavaly Szulejmán feltételezett türbéjét (sírhelyét), ahová a szigetvári ostrom idején betegségben elhunyt szultán szívét és belső szerveit helyezték örök nyugalomra. A dévai küldöttség tagjai meglepődve figyelték a történelmi tények elismerése mellett kialakult megbékélési szándékot. Megtapasztalhatták: Szulejmán emlékének ápolása mit sem csorbít Zrínyi, illetve magyar és horvát katonái dicső emlékén.
Az aktuálpolitika fényében idén mégis sajátos megvilágításba került a Zrínyi-ünnepség török vonatkozása. Az emlékparkban felszólaló török miniszterelnök-helyettes kijelentése, miszerint azokat a területeket, ahol az Oszmán Birodalom terjeszkedett, nem elfoglalta, nem legyőzte, hanem csak odaérkezett – történelmi szövegkörnyezetben is nagyon aktuálisan hangzott.
A konkrétumok következnek
– A tanácsbeli kollegákkal alkalmunk volt megismerni Szulejmán kései leszármazottait is, a nyugaton élő oszmán hercegnőket, akik szintén meghívást kaptak a 450 éves megemlékezésre. Úgy gondolom, szigetvári tartózkodásunk nagyon sokrétű tapasztalatot nyújtott, mind kulturális, mind gazdasági, szervezési és talán eszmei téren is. A zsúfolt program miatt konkrét együttműködési tervek ez alkalommal nem születtek. De biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben elkezd gyümölcsözni ez a látogatás és kulturális, oktatási sőt gazdasági szinten is megújul a testvérvárosi kapcsolat. Meggyőződésem, hogy nagyon rövid időn belül lesznek közös projektjeink – fogalmazott dr. Máté Márta.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2016. szeptember 19.

Beszélgetés Koppándi Benczédi Zoltánnal, a Délnyugat-erdélyi Unitárius Egyházközség lelkipásztorával
Életpéldánk által gyarapíthatjuk közösségeinket!
Dolgosan telt az idei nyár is a dévai unitárius szórványközpontban. Még a kora őszi napokban is építőmunkások, gyülekezeti tagok, zarándokok adják egymásnak a kilincset, Koppándi Benczédi Zoltán lelkipásztor pedig bizakodóan irányítja az álmok valóra válását.
– Igen, régi álmot viszünk tovább, hiszen egy olyan zarándok- és szórványközpont megépítésén munkálkodunk, amelyben lelki felüdülést kaphatnak a helyi közösség tagjai és a Déva várában 1579-ben mártírhalált halt Dávid Ferenc egyházalapító püspökünk emlékcellájához érkező zarándokok is. Az 1900-as évek elején már elindult az álom megvalósítása. Pákey Lajos neves Kolozsvári építész nagyon szép unitárius templomot tervezett Déva várának tövébe. A megépítéséhez szükséges pénz is összegyűlt, de jött az első világháború, és az álmok szertefoszlottak. Majdnem száz év múltán, 2003-ban sikerült újjáéleszteni ezt az álmot, amikor egyházunk úgy döntött, ingatlant vásárol Déva központjában, amely megfelel az említett céloknak. Hármas pillére épült elképzelésünk: elsősorban legyen egy templom, imaház a helyi hívek és zarándokok számára, alakítsunk ki egy lelkészi lakást a mindenkori lelkész számára és harmadik pillérként tegyük önfenntartóvá e központot, vendégszobák kialakítása, működtetése által. Idén tulajdonképpen mosdókat, illemhelyeket építettünk a hívek, zarándokok számára és a lelkészi lakást bővítettük. Eddig másfél szobában laktunk. Ezt a részt szeretnénk szeptember végére befejezni, és az akkorra várható amerikai testvérgyülekezeti küldöttség jelenlétében felszentelni. Meg kell említenem, hogy nagyon sokan mellénk álltak. A helyi hívek adományából, az unitárius egyház támogatásából próbálunk haladni a munkával. De a legjelentősebb támogatást Magyarország kormányától kaptuk, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma révén éveken keresztül támogatták a központ megépülését, amiért ezúton is szeretnék ezért köszönetet mondani.
– Említette, hogy a helyi gyülekezet mellett a zarándokok lelki felüdülését is szolgálja e központ. Évente hányan zarándokolnak Dávid Ferenc emlékcellájához?
– Nem vagyok pontos számadatok birtokában. Azokról tudok, akik bejelentkeznek és igénylik a várban való kalauzolást. Van egy nagy zarándoklatunk, amit az Unitárius Egyház és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervez minden november első szombatján, Dávid Ferenc halálának évfordulója táján. Erre az alkalomra évente átlagosan ezren érkeznek. Emellett egész évben jönnek zarándokok elsősorban Erdélyből, de rendszeresen érkeznek az Amerikai Egyesült Államokból is, illetve Európa különböző részeiről. Sokan felkérnek, hogy kalauzoljam őket Déva várában. Köztudott, hogy a belső várudvar évek óta le van zárva, így igen körülményes feltételek mellett időnként bejutunk mi is Dávid Ferenc emlékoszlopához. A zarándokok természetesen azzal a céllal érkeznek, hogy lelkileg töltekezzenek. Mindannyiuk számára fontos, amit Dávid Ferenc képvisel, hiszen ő volt az első, aki törvénybe iktatta, János Zsigmond fejedelem segítségével, a vallásszabadságot. Napjainkban, amikor Európában igyekszünk megfelelő formát találni a vallásszabadság megélésére, büszkén mondhatjuk unitáriusként, magyarként, hogy mi voltunk azok, akik több mint 400 évvel ezelőtt, 1568-ban törvényes keretet biztosítottunk a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásának. Ez egy olyan törvény, olyan hagyomány, amire ma is szilárdan építkezhetünk. Ezért is jönnek a zarándokok, mert fontos számukra Dávid Ferenc tanítása, fontos újratanulni az ő elveit, mindazt, amit ő képviselt és megtalálni a módját, hogy napjainkban is alkalmazni tudjuk.
– Mennyire sikerült a szórványközpont jelleget kialakítani?
– Több mint 30 éven keresztül a lupényi egyházközséghez tartozott Déva A mindenkori lupényi lelkész járt fel ide és próbálta összetartani az unitáriusokat. Akkoriban nem volt épületünk, a református egyház jóvoltából a református templomban tartottuk istentiszteleteinket. Amióta azonban megépült a szórványközpontunk, folyamatosan erősödik a közösség. Különösképpen 2012-től, amikor az egyházunk tudatosan felvállalta a szórványközpontok megerősítését. Nem csupán Déván, hanem fenn, északon és lenn, Bukarestben is. Mert rádöbbentek, hogy mennyire fontos a végvárakat védő, szórványban élő unitárius és más felekezetű híveket összetartani, mennyire fontos minden egyes lélekre odafigyelni. Személy szerint ezt a munkát vállaltam fel és nagy szeretettel végzem nap mind nap. És örömmel tapasztalom, hogy a közösség megerősödött. Úgy érzem, fontos a lelkész állandó jelenléte, a közösségi élet körforgásában való jelenlét. És fontos a lelki építkezés is, a költő szavaival élve lélektől-lélekig haladni, megtalálni mindazokat, akik számára fontos ez a hely, akik együvé akarnak tartozni és nap mint nap nyújtani szeretnének valamit egymásnak.
– Hány lelkes jelenleg a dévai unitárius gyülekezet?
– Nagyjából 80 unitárius lélekről beszélünk. Ide tartozik Vajdahunyad is, ott kevesebben vannak, de annál összetartóbb a közösség. Az egyházközségünk része továbbá Temesvár és Arad is. Temesváron sikerült összekovácsolni a híveket. Nagyon lelkesek és nagyon lelkes Szász Enikő gondnokasszonyunk is, aki társaival együtt mindent megtesz azért, hogy a gyülekezet együtt legyen. Kihívás számunkra Arad és ezúton is kérem azokat, akik unitárius hívekről tudnak, akik szeretnének az unitárius közösséghez tartozni, jelezzék azt mielőbb, hogy Aradon is állandóvá tehessük a találkozásokat, legalább havi rendszerességgel.
– Említette, mennyire fontos a közösségi élet körforgásában való jelenlét. Az unitárius közösség mennyire aktív ilyen téren?
– Déván újdonságként hatott az unitárius gyülekezet megerősödése. Bár a történelem folyamán létezett e közösség, de mindig nagyon kevesen voltak. Úgyhogy amikor bekerültünk a köztudatba, sokan furcsán néztek ránk. Meglepődtek. Testvérekről, szomszédokról, rokonokról beszélek. Én úgy érzem, a vallás nem választhat el minket, hiszen a vallás lényege éppen az Isten és felebarát iránti szeretetnek a megélése. Ezt a fajta szeretetet igyekszem megélni magam is, és erre buzdítom a híveinket is. Igyekszünk bekapcsolódni a helyi kulturális rendezvényekbe. Közösségünk tagjai közül sokan különböző érdekvédelmi illetve civilszervezetek tagjaiként tevékenykednek. Szórványközpontunkban pedig számos rendezvénynek adunk otthont, gyakran nyújtunk segítséget a szervezésben is.
– Jó egy gyülekezet megerősödéséről hallani. Jelent ez számbeli gyarapodást is?
– Sajnos mi sem jelentünk kivételt, a tág körben tapasztalt demográfiai fogyás minket is befolyásol. Matematikai hármasszabállyal minden egyes gyülekezetben ki lehetne számolni, hogy esetleg mikor következne be a vég. De én soha nem számolok így. A vallás, a hit területén nem csak a matematika valósága van. Én úgy érzem, hogy jelenleg stabil a gyülekezet. És bízom benne, hogy gyarapodni fogunk. Meg fogjuk találni a „szabadúszó” híveket, illetve azokat, akik eddig nem kívántak a gyülekezethez tartozni. Azt látom továbbá, hogy nagyon sok az olyan fiatal, itt Erdélyben is, akit egyáltalán nem érdekel a vallás. Úgy gondolom, életpéldánkkal őket is megnyerhetjük a gyülekezet számára. Nem kell kimennünk az utcára, szórólapokon, plakátokon hirdetni az elveinket, hanem aszerint élve, olyan példát mutatni, mely mások számára is vonzóvá teszi a közösségünket. Így meg tudjuk tartani, sőt gyarapítani is tudnánk a mindenkori gyülekezeteinket.
– Kolozsvár szülöttjeként hogyan éli meg a szórvány-létet?
– Újra idézet jut eszembe: meglátni s megszeretni egy pillanat műve volt. Tényleg e vidék nagyon hamar otthonommá vált. Bármennyire is furcsán hangzik, ma már idegenként megyek haza Kolozsvárra. Itthonról megyek haza. Olyan emberek lakják e földet – és itt Hunyad és Temes megyere gondolok –, akik tudatában vannak a szórványlétnek, tudatosan törekednek identitásuk megőrzésére. Többségük a történelem különböző időszakában vándorolt ide, többnyire megélhetést keresve. Családot alapítottak és otthonukká tették e helyet. Jól érzik itt magukat. Én is elmondhatom ezt magamról: jó nekem itt lenni és a közeljövőmet is itt tudom elképzelni. Mindent megteszek azért, hogy itt megmAradjunk. Unitáriusként pedig büszkék lehetünk arra, hogy itt, Déva vára tövében Dávid Ferenc szellemiségét mindannyiunk lelki fáklyájával megvilágíthatjuk, ez történelmi kihívás számunkra és óriási felelősség is. Hálásak lehetünk, hogy a Gondviselés minket választott arra, hogy ezt megtegyük.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. január 28.

Átadták a 2016-os Ezüstfenyő-díjakat, kitüntették a leköszönő honatyákat
Huszonkilenc személynek és egy intézmény képviselőjének adott át a 2016-os Ezüstfenyő-díjakat Kelemen Hunor szombaton, Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése előtt. A szövetségi elnök kitüntette a volt ügyvezető elnököt és a leköszönő RMDSZ-es honatyákat is.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában ünnepi beszédében Kelemen Hunor emlékeztetett, az RMDSZ megalakulásának 13. évfordulóján adták át először az Ezüstfenyő-díjat mindazok munkájának elismeréséért, akik szerepet vállaltak a közösségi javak visszaszerzésében, a szövetség programjának megvalósításában. A 2016-os díjban 29 személy és egy intézmény részesült.
Az elzárkózás, a közöny nem célravezető, a közösség meggyengüléséhez vezethet – hangsúlyozta az RMDSZ-elnök, hozzátéve, hogy nem csupán a jog és az intézményes keretek befolyásolják a közösség fennmaradását. Ez azoknak a személyekhez is köthető, akik az általuk kiválasztott területen tudásukat a közvetlen környezetükben élők, a helyi közösségek szolgálatába állítják.
 „Szükség van a hősökre, a kis- és nagybetűs hősökre, olyan példaképekre, akik összekapcsolják a múltat a jövővel, akik cselekvő részesei, hétköznapi hősei a kultúránk értékeinek megőrzésében, a közösségünk javainak ápolásában, hogy ez az ország ne csak lakcímünk, de otthonunk is legyen. Ezeknek a hősöknek a létük nélkülözhetetlen, hiszen követendő példák, hősök hiányában mindaz, amit 27 év alatt kivívott a romániai magyar közösség, visszafordítható, egy tollvonással áthúzható” – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ 2016-os Ezüstfenyő-díjazottjai a következők: 
Balázs Antal nyugalmazott néptanító, faragómester,
Balázs Dénes tanár,
Barcsy Lajos, a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Klub vezetője,
Biró Albin, a Szövetség csíki szervezetének alapító tagja, a Biztosítási Felügyelet vezetőtanácsi tagja,
Csibi László az RMDSZ tölgyesi szervezetének elnöke,
Fábián Emese humánerőforrás-felelős,
Fornvald András erdészeti jogi szakértő,
Gábor Árpád János, az RMDSZ búzásbocsárdi szervezetének elnöke, a község alpolgármestere,
Gáspár-Barra Réka újságíró,
Gáspár Attila-Adalbert karnagy, zenetanár,
Hajdú Géza színművész,
a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium,
Ilkei Árpád unitárius lelkész,
Keresztes Kálmán, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Szeben megyei kirendeltségének elnöke, oktatási szakértő,
Kilyén Ilka színészművésznő,
Kovács Imre Németpereg polgármestere,
Máté András Levente, az RMDSZ volt parlamenti képviselője,
Meleg Vilmos színművész,
Dr. Molnár Csaba állatorvos,
Nits János nyugdíjas, egykori városi tanácsos Szatmárnémetiben,
Pál József Csaba főesperes,
Pauer Andrea főkönyvelő,
Petki Pál tanár,
Pop Piroska pénztáros,
Sipos Ilona, az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének irodavezetője,
Szabó Anna nyugdíjas,
Szabó Levente-György, Kémer polgármestere,
Szakács Imre nyugdíjas tanító, egykori alpolgármester,
Székely Levente, az RMDSZ Galac Megyei Szervezetének elnöke,
Tánczos Vilmos néprajzkutató.
Az Ezüstfenyő-díjak átadása után az RMDSZ szövetségi elnöke megköszönte Kovács Péter volt ügyvezető elnök, illetve a leköszönő szenátorok és képviselők munkáját, oklevéllel és Részegh Botond képzőművész alkotásával díjazva őket.
Antal Erika
maszol.ro

2017. január 30.

Huszonöt éves a Hunyad megyei RMPSZ
Hétvégén a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum adott otthont a Hunyad megyei RMPSZ 25 éves évfordulója alkalmából szervezett ünnepségnek.
A Romániai Magyar Pedagógusszövetség tavaly decemberben, Sepsiszentgyörgyön ünnepelte megalakulásának 25 éves jubileumát, melyen számos kitüntetést osztottak ki azon pedagógusoknak, akik az elmúlt időszakban aktívan vettek részt a szövetség munkájában, arra törekedve, hogy jobbá tegyék a romániai magyar oktatást. – Hunyad megyéből többtagú küldöttséggel vettünk részt a jubileumon, a kitüntetések jó részét azonban ünnepélyes keretek között itthon továbbítottuk díjazott pedagógustársainknak a hétvégén megtartott Hunyad megyei RMPSZ-évforduló alkalmával – számolt be Csatlós Zsófia, a pedagógusszövetség megyei elnöke, akit odaadó munkájáért emlékplakettel jutalmaztak Sepsiszentgyörgyön. Kitüntetésben részesült továbbá Kocsis Attila-Levente, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója, dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes és Winkler Gyula EP-képviselő, akik partneri minőségben támogatják a pedagógusszövetség munkáját.
A hétvégi dévai ünnepségen további tizenhárom pedagógusnak adtak át emlékérmet, illetve oklevelet az RMPSZ törekvéseit támogató tevékenységükért. Kitüntetésben részesült Kofity Magda, volt RMPSZ-elnök, Széll Zoltán a Tudományos Tanács volt tagja, Balázs Amália megyei alelnök, Szabó Ildikó pénztáros, Vlaic Ágnes, Sáfár Csaba és Lengyel Izabella volt kisebbségi tanfelügyelők, Ács Éva, Balogh-Botár Károly Csaba, Illyés Katalin, Şoacă Erika és Kiss Mihály, a magyar (tagozatos) oktatási intézmények aligazgatói, illetve Palkó Cecilia, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke. Az RMPSZ megyei szervezete emlékoklevélben részesítette továbbá aktív és nyugdíjas tagjait.
Az ünnepséget Pap Evelyn Karina szavalata és a Lengyel Izabella tanárnő vezette iskolakórus előadása gazdagította, melynek keretébe felcsendült az iskola himnusza is. A felszólalók soraiban jelen volt Széll Zoltán nyugalmazott számtantanár, aki kitartóan küzdött az önálló dévai magyar iskola megalakulásáért, Kofity Magda volt RMPSZ-elnök, valamint Acimov Margit nyugalmazott tanítónő.
Csatlós Zsófia megyei RMPSZ-elnök az ünnepséget követően elmondta: a pedagógusszövetség Hunyad megyében jelenleg közel 80 tagot számlál, köztük olyan román anyanyelvű kollégákat is, akik ismerve a szövetség munkáját, érdemesnek tartották részt venni e tevékenységben. – Az országos RMPSZ támogatásával évente legalább egy továbbképzőt szoktunk szervezni a megyében, melyen 20-30 kolléga vesz részt. Továbbá szép számban veszik igénybe a nyári Bolyai Akadémia keretében zajló továbbképzéseket is, melyekre már román ajkú kollégák közül is volt jelentkező – számolt be Csatlós Zsófia Erzsébet.
A hétvégi Hunyad megyei jubileumot annak rendje s módja szerint, dallal és tortával is megünnepelték a pedagógusok.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. január 31.

Folytatódik a Székely–Szórvány partnerség
Ismertetni a szórványvidékek kulturális értékeit!
Hunyad megyéből kéttagú küldöttség vett részt a hétvégén a Székely Szórvány partnerség első idei egyeztető találkozóján, a háromszéki Árkoson.
A tömbvidék és a szórványközösségek együttműködését szorgalmazó, RMDSZ által kezdeményezett program ezelőtt hét esztendővel indult, és gyümölcseként több száz olyan kulturális esemény említhető, mely nagyban hozzájárult az erdélyi magyar identitás erősítéséhez.
A Kovászna Megyei Tanács által szervezett hétvégi konferenciának az Árkosi Felnőttoktatási Központ adott otthont, ahol Brassó, Fehér, Hunyad, Szeben és Máramaros megyék magyar közösségeinek képviselői egyeztettek a háromszékiekkel az idei közös kulturális programokról
A találkozó alkalmával, Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke megerősítette: A székely–szórvány program valódi közösségépítő, identitáserősítő partnerség, amelyet Kovászna Megye Tanácsa a továbbiakban is prioritásként kezel.
A partnerségben már hagyománnyal rendelkező szórványmegyék mellett első ízben képviseltette magát az egyeztetésen Máramaros megye magyar közössége. Tavaly Fogaras jelentette az új színfoltot a székely-szórvány együttműködésben, melynek köszönhetően sikerült megszervezni az első Fogarasi Magar Napokat, egy olyan településen, ahol száz év alatt 2 százalékra csökkent a hajdan többségi magyar lakosság aránya. A partnerség keretében nyújtott támogatásnak köszönhetően azonban feléledt a kultúrélet Fogarason.
Kiss Csilla, a Kovászna Megyei Tanács szórványfelelőse elmondta: a háromszékiek idén is felvállalják a szórványbeli közösségek művelődési életének támogatását, és a feltérképezett igényeknek megfelelően különös figyelmet kívánnak fordítani a néptáncoktatásra, elsősorban a helyi közösségszervezők ilyen irányú képzésére.
Hunyad megyét Kun-Gazda Gergely és Kun-Gazda Kinga képviselte a találkozón. Utóbbi, a megyei Nőszervezet elnökeként, illetve a Téglás Gábor Elméleti Líceum pedagógusaként elmondta: A több éve működő partnerségben a résztvevő felek egyaránt nyertesek szellemiekben. Az együttműködés keretében ebben az évben még hatékonyabbá szeretnénk tenni a Kovászna megyei minta alapján a Hunyad Megyei Értéktár Bizottságnak a tevékenységét, amelynek célja a Hunyad megyei kiemelkedő értékek dokumentálása és széles körű ismertetése, azok éltetése, népszerűsítése és hasznosítása. Ennek értelmében szeptemberben Háromszéken sor kerül a szórvány megyék kulturális értékeinek bemutatására, ezzel is hozzájárulva a partnerség erősítéséhez.
Ami pedig a kapcsolat Hunyad megyei vetületét illeti, a háromszéki megbeszélés értelmében a helyi magyar közösségek idén is vendégül láthatnak majd háromszéki néptáncegyütteseket, kórusokat, színtársulatokat és kézműveseket. Az erre vonatkozó helyi egyeztetésre e héten kerül sor – tájékoztatott az árkosi találkozót követően Kun-Gazda Kinga Viola.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. február 6.

Ökumenikus imahét Déván
Krisztus szeretete megbékélésre szólít
Február 5-én úrvacsorával egybekötött istentisztelettel zárult az ökumenikus imahét Déván. Rátoni Csaba református lelkipásztor kezdeményezésére az idei istentiszteleti alkalmak a valós ökumené szellemében zajlottak, az Istennel, magunkkal és egymással való megbékélésre fordítva a figyelmet.
A január 29. és február 5. között megtartott istentiszteleteken különböző felekezetű lelkipásztorok hirdettek igét, arra buzdítva hallgatóságukat, hogy merjenek Istenben bízni, engedjék, hogy az Úr kegyelme megváltoztassa életüket, hogy erőt nyerjenek lebontani a fájdalomból, elégedetlenségből, önzésből, vádaskodásból és sok más emberi gyarlóságból épített falakat, megbéküljenek Istennel és egymással.
Az imahetet Rátoni Botond kisgalambfalvi református lelkipásztor nyitotta meg, majd dévai és környékbeli lelkészek szolgáltak: Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkipásztor, Albert Leánder OFM és Főcze Bonaventúra OFM, dévai plébános, Csontos József pünkösdi lelkész, valamint Szász Zoltán, Sipos Szabolcs és Rátoni Csaba református lelkipásztorok. Az istentiszteleti alkalmakon a jelenlévők betekintést nyerhettek a szolgálatot végző lelkipásztor hivatásába, illetve az illető gyülekezet életébe. Rövid műsorral gazdagította az alkalmakat a pünkösdi gyülekezet zenekara, Ursu Vladimir énekes, a dévai református ifjúsági és bibliaórás kórus, a dévai Szent Ferenc Alapítvány zenekara, a Téglás Gábor Elméleti Líceum kórusa. A gyülekezeti tagok hozzájárulásával valamennyi alkalom szeretetvendégséggel zárult. A minden esti finom kalács, sütemény és meleg tea külön örömet  jelentett  a nap mint nap hűségesen jelen lévő gyermekek számára. Rátoni Csaba lelkipásztor valamennyiüket külön oklevéllel tüntette ki a vasárnapi záró istentisztelet alkalmával. Az ökumenikus imahétről Csatlós Erzsébet és Orbán Ioana munkája nyomán rendszeres fotós tájékoztatás került fel a világhálóra. A lelkipásztorok igehirdetése összefoglalva elolvasható a Dévai Református Egyház közösségi oldalán.
Az ökumenikus imahét minden bizonnyal hozzájárult a résztvevők lelki épüléséhez és érezhető nyitást, közeledést jelentett a dévai kisközösségek számára. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. február 15.

Beszélgetés Bányai Sándor élmény- és kalandpedagógiai trénerrel
Erdélyben sokan érzik: a poroszos oktatás ideje lejárt!
Bányai Sándor egyetemi docenst, az élmény- és kalandpedagógia elkötelezett művelőjét, a Kalandok és álmok szakmai műhely vezetőjét egy pedagógusoknak tartott képzés alkalmával szólítottam meg, elsősorban arról érdeklődve, mit rejt magában az élménypedagógia fogalma.
- Az élménypedagógia történelmi gyökerei nagyon régi időkre nyúlnak vissza. Alapjában véve az élménypedagógia mai fogalma egy visszalépést sugall. Egy visszalépést ahhoz, amikor a tanulás örömet jelentett, amikor a gyermek saját tapasztalati alapján tanult. Nem állítom azt, hogy mindent a saját tapasztalatunkon keresztül kell megtanulni, mert vannak standerek: hatszor nyolc például az pont negyvennyolc és erről a saját tapasztalat sem mondhat mást. De a huszadik század végén sajátosan háttérbe szorult az a fajta oktatás, ami nagyobb teret adott a személyes felfedezésnek, a személyes tapasztalatszerzésnek, a gyermek élményekben gazdag tanulási folyamatának. Ezt szeretné az élménypedagógia újra a középpontba állítani. Elsősorban nem oktatási, hanem nevelési felhasználásról van szó. Arról, hogy ne tantárgyakat tanítsunk, hanem valami olyant, aminek hitünk szerint messze nagyobb hasznát látja, mint konkrét tárgyszerű tudásnak: egy szemléletet, egy együttműködési készséget, egy kommunikációs hajlandóságot adjunk át abból a célból, hogy a gyermek képes legyen párban, kis csoportban vagy nagyobb létszámú csoportban együtt dolgozni, de egyáltalán együtt létezni. Az a tapasztalatunk, hogy sajnálatosan háttérbe szorult az iskolák közösségépítő tevékenysége. Egy picit ezt is szeretné az élménypedagógia visszahozni, hogy közösen, csoportban dolgozva újra élménnyé váljon a tanulás, és újra élménnyé váljon a csoportban való lét, úgy hogy az fejlesztően visszahasson a gyerekekre.
– Az élménypedagógiai képzések iránt természetszerűen elsősorban a tanárok, tanítók mutatnak érdeklődést. Milyen visszajelzések érkeznek részükről? Mennyire tudják az itt szerzett tapasztalatokat alkalmazni, gyakorlatba ültetni olyan körülmények között, amikor folyamatosan arról szól a panasz, hogy óriási a tananyag, nyomaszt a tanterv szorít az időkeret.
– Nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. A képzésen megszerzett tapasztalat, tudás kipróbálásáig hosszú és nehéz út visz. Nagyon sok a felmerülő akadály: tanterv, tanmenet, órakeret. De a kipróbáláson túl sokan ítélik hatékonynak. Természetesen nem mindenki. Nem mindenkinek a pedagógiai személyiségéhez illeszkedik, mint ahogy más pedagógiai irányzatok sem. De akinek közel áll a szívéhez, felismeri az ebben rejlő lehetőséget, az hatékonyan fogja alkalmazni. Őt már nem fogja kielégíteni, hogy csak az iskola másként héten alkalmazza. Ő be fogja építeni az osztályfőnöki órákba, a kirándulásokba, a tanórákba is, mert látja a dolog fontosságát, hasznosságát, működőképességét. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy minél inkább törekedjenek arra a pedagógusok, hogy ne csak egymástól elszigetelt tantárgyakat, ne csak tárgyszerű tudást évszámokat, neveket, képletek adjanak át, hanem olyan képességeket, amik alkalmassá teszik a gyermekeket, fiatalokat ennek a tudásnak az alkotó és kreatív felhasználására. Nagyon-nagyon jó kezdeményezésnek tartom az iskola másként hetet. Irigylésre méltó. Magyarországon nincs ilyen. De azt remélem, hogy a pedagógusok fel fogják ismerni, hogy nem egy hétig kell másként csinálni az iskolát, hanem tapasztalataikat be kell építeni a mindennapjaikba.
– A most zajló képzés alkalmával említették pedagógusok: milyen frusztrációként élték meg, hogy olyan feladatokat kellett végrehajtaniuk, amihez nem igazán értenek. Nevezetesen rajzolni kellett, és ez nem mindenkinek ment. Gyermekeink naponta szembesülnek ezzel az érzéssel: van, aki tehetséges tornász, de a matematika terén folytonosan kudarc éri, vagy jó nyelvész, de mindig a kapu mellé rúgja a labdát. Hogyan látja Ön a mai oktatási rendszer felépítését? Kellene-e ezen változtatni, és ha igen, hogyan?
– Nem dolgozom iskolában. Felnőttekkel dolgozom, tanárképzésben, felnőtt továbbképzésben. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem a dologról, de napi gyakorlatom nincs ebben. E kérdésben sokkal inkább kompetensnek tartom azokat a pedagógusokat, akik naponta a gyermekek közt töltenek ötször, hatszor, nyolcszor ötven percet. Ezt ők tudják jobban megítélni. Én azt szeretném, ha minél több olyan képességgel felruházott gyermek lépne ki az iskolából, aki tud, akar, hajlandó csoportban élni, létezni, együttműködni. Akik a megfelelő szociális kompetenciákkal fel vannak vértezve. Hogy tanórán vagy tanórán kívüli keretben kapják ezt a tudás, az talán nem is fontos. Az biztos, hogy nem szeretném, és nem is szeretem, ha olyan dolgot kell tanulniuk akár a saját gyermekeimnek is, ami a feledésnek szól. Ami túl azon, hogy kötelező tananyag, nem ad használható értékes gyakorlatias ismeretet.
– Utalt arra, az élménypedagógia nem csupán az iskola keretei között képzelhető el. Kinek szoktak még hasonló képzést tartani? És mióta foglalkozik élménypedagógiai képzéssel?
– Most már több mint tíz éve tartunk képzéseket. Elsősorban gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakembereknek és önkénteseknek. Legtöbb képzésünk azért már gyakorló pedagógusoknak szól. De senki nincs kizárva. Mindenki, aki érdeklődik egy ilyenfajta megközelítés iránt, azt örömmel látjuk, és szeretettel várjuk a képzésekre. Részben egyéni jelentkezés útján, részben évközben is együtt dolgozó csoportok, tantestületek, civilszervezetek munkatársai együtt és közösen vesznek részt a képzésen. Ez a leghatékonyabb és nagyon jó szemléletformáló a közösség egészére. Egyéni jelentkezők esetében úgy-e nehéz, mert elvégzi a képzést, visszamegy az iskolába és azért jó, ha van kivel megbeszélni, egymásnak vetni a vállukat és együtt kipróbálni dolgokat. Szerencsére egyre több olyan tantestület, óvónői közösség és civilszervezet van, akik érdeklődnek és kifejezetten képezni is akarják magukat ezen a téren. Hát ez a Kalandok és álmok szakmai műhely dolga és örömmel vesszük tudomásul, hogy az utóbbi tíz évben folyamatosan bővül azok köre, akik általunk fedezik fel, ismerik meg e pedagógiai módszert.
– Erdélyben mennyire van igény és lehetőség képzésre?
– Az erdélyi magyar pedagógusok részéről nagyon nagy az igény. Pontosan érzik azt, hogy szükség van valami újra. Nagyon pontosan érzik, hogy a régi klasszikus poroszos oktatás nem állja meg a helyét. A nyári akadémiákon, magyarországi, erdélyi továbbképzéseken mindig sokszoros a túljelentkezés. Én azt látom, hogy motiváltak és nagyon törekszenek összeállítani azt a tudásegyveleget, ami nem egy pedagógiai megközelítést helyez központba, hanem bizonyos elemeket kiragadnak ebből, abból, harmadikból és kialakítanak egy olyan sajátos módszert, ami az ő pedagógiai személyiségükhöz, illetve a célcsoporthoz a leginkább illik. Amikor itt képzést tarthatok nagyon motivált, elszánt, kíváncsi pedagógusokkal dolgozom.
– Tulajdonképpen hogyan épül fel egy ilyen képzés?
– Arra törekszünk, hogy a résztvevők lehetőleg aktív cselekvőként legyenek jelen a képzés időtartamának jelentős százalékában. Ez nem olyan jellegű képzés, ahol egy felkészült előadó projektoros bemutatóval ad át tudást. Itt a képzés vezetője facilitátori tevékenységet végez, helyzetet teremt arra, hogy ők tanulhassanak. Ezek a helyzetek többnyire és leginkább játékos problémamegoldó szituációk párban, kiscsoportban, teljes csoportban. A képzés vezetőjének a feladata, hogy ilyen helyzeteket teremtsen. A résztvevők feladata pedig ezeket a helyzetek megoldani. Eközben természetesen sikerek és kudarcok érik, konfliktusok merülnek fel, megharagszanak az érthetetlen szabályokra vagy a túl nehéznek tűnő feladatra. Ezután kötelező módon feldolgozás következik, melynek során újraéljük, elemezzük az őket éret hatásokat, azzal a szándékkal, hogy képesek legyenek ezeket tudatosan és tervelten gyerekek fejlesztésére hasznosítani. Ez a célunk!
– Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy továbbra is bővüljön az élménypedagógia iránt érdeklődők, azt gyakorlatba ültetők száma!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. február 21.

Száznál többen törték fejüket a Zrínyin
Hunyad megyében több mint százan vettek részt a hétvégén a Mategye Alapítvány szervezésében zajló Zrínyi Ilona matematika versenyen. A Hunyad megyei szakasznak teret biztosító Téglás Gábor Elméleti Líceumba a megye több településéről: Petrozsényból, Lupényból, Szászvárosról, Vajdahunyadról érkeztek diákok és természetesen szép számban képviseltette magát a magyar iskolaközpont diáksága is. – Idén nagyon sok elemista jelentkezett a versenyre. Másodikosok 18-an neveztek be és nagyon komolyan készültek a megmérettetésre. A pedagóguskollégák is mellénk álltak. Idén első alkalommal Kásler Enikő számtanszakos tanárnő irányította a szervezést és igazán kifogástalan munkát végzett, kezdve az októberi meghirdetéstől, a bejelentkezések, az állandó kapcsolattartás a kecskemétiekkel és a tulajdonképpeni verseny mind zökkenőmentesen zajlottak. A tanárkollégák is szívesen vállalták a versenyen való felügyeletet és mindenben segédkeztek – számolt be Orbán Juliánna nyugalmazott tanárnő, a Zrínyi Ilona matematika verseny Hunyad megyei meghonosítója, aki 7 éven keresztül szervezte a dévai elődöntőt. Tanácsokkal, jelenlétével idén is besegített a szervezésbe.
A Hunyad megyei döntőre az elmúlt hétvégén került sor. A 102 versenyző korosztálytól függően 60, 75 illetve 90 perc alatt kellett megbirkózzon a furfangos feladatokkal. – A megoldásokat tartalmazó kódlapokat idén is Farkas László, a Grapho Tipex nyomda vezetője vitte Nagyváradra, hogy időben elérhessenek a kecskeméti javító bizottsághoz. A versenyzők egyénileg már vasárnap megnézhették pontszámaikat a Mategye Alapítvány honapján. A hivatalos eredményhirdetésre azonban március 7-én kerül sor Déván, szintén a Téglás Gábor Elméleti Líceumban. Ekkor derül ki az is, hogy idén ki képviseli a megyét a Debrecenben megszervezésre kerülő döntőn április 12–14. között – közölte Orbán Juliánna tanárnő. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. március 14.

Március idusára emlékeztek Szászvároson
A közösség megélése jövőbe mutat
Reményteli szép ünnepséggel indult idén a március 15-i megemlékezések sora Hunyad megyében. Vasárnap a szászvárosi református vártemplom tanácstermében Sipos Szabolcs lelkipásztor hirdetett igét, majd köszöntötte az egybegyűlteket, megemlékezve Fülöp Júliáról, aki hosszú évekig a szászvárosi magyarság lelkeként kutatta, ápolta a helyi értékeket és ünnepségek alkalmával mindig tartalmas előadásban osztotta meg tudását. – Idén immár harmadik éve hiányzik a szászvárosiak március 15-i ünnepségéről, de nagy történelmi hőseink mellett rá is emlékezve igyekszünk helyt állni, úgy szervezni közösségi életünket, ahogyan ő is tenné – fogalmazott Sipos Szabolcs lelkipásztor.
Fülöp Júlia közösségépítő munkáját fia, Fülöp Béla, helyi RMDSZ elnök igyekszik folytatni. Ő vállalta idén is az ünnepségen a történelmi felvezetést, felvázolva az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc főbb mozzanatait, politikai hátterét, történelmi vonatkozásait. Előadását követően Kun-Gazda Kinga-Viola megyei és dévai RMDSZ nőszervezeti elnök piros-fehér zöld kokárdával ajándékozta meg a jelenlévőket, majd felcsendült a magyarok Világhimnusza.
A megemlékezésnek üde, reménykeltő mozzanata volt a két helybeli gyermek Petőfi-szavalata. Maniu Noémi A magyar nemzet című verset olvasta fel, az alig öt és fél esztendős Sipos Robert pedig igazi gyermeki elszántsággal szavalta a Nemzeti dalt.
Az ünnepségen meghívottként jelen lévő Winkler Gyula EP-képviselő a gyermekek reménységet sugárzó jelenlétéhez, szavalatához kapcsolódva elmondta: számára a nemzeti ünnepek sorában kiemelt helye van március 15-ének. Mert ez ünnep a reménységről szól, itt a dél-erdélyi szórványban is. – Kétségtelen, hogy a demográfiai mutatók nem túl szívderítőek. Hunyad megyében a kilencvenes évek elején 35 ezres magyar közösségről beszéltünk, aztán 27 ezerről, ma körülbelül 15 ezerről. És aki pusztán tudományosan számol, az pontosan meg szokta mondani, hogy mikor fogyunk el egészen. Én azonban nem hiszek az ilyen lineáris folyamatokban. Tudom, hogy van egy akarat, ami fölöttünk dönt és történelmi példák sora bizonyítja számomra, hogy a tudomány által előrevetített folyamatok egészen váratlan fordulatot vehetnek – mondta az EP képviselő, majd hozzátette: – Hogy hogyan alakul a jövőnk Déván, Piskin, Szászvároson, Vajdahunyadon és megannyi dél-erdélyi településen, az a puszta számokon túl nagymértékben rajtunk múlik. Amíg együtt tudunk emlékezni a szabadságért, anyanyelvért, becsületért életüket áldozó hőseinkre, amíg rájuk tekintve együtt tudunk cselekedni, amíg egyszerre mosolyodik el a szívünk egy-egy kisgyermek szavalatán, addig közösségként többek vagyunk a fogyatkozó számú egyének gyülekezeténél. Ha ennek tudatában éljük meg mindennapjainkat, akkor képesek vagyunk tovább építkezni, és sok szép fejezettel gazdagítani a dél-erdélyi magyarság történetét – fogalmazott a képviselő.
Felszólalását követően Nemzeti imánk eléneklésével zárulté a megemlékezés, majd a gyülekezet jóvoltából szeretetvendégségre került sor.
Vasárnap délelőtt a dévai református gyülekezetben is megemlékeztek a magyar forradalomról és szabadságharcról. A Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjainak műsorát követően a hagyományhoz híven megkoszorúzták a református temetőben álló honvédsírt, illetve emlékoszlopot.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. március 14.

Gyímesfelsőloki diákkórus járt Déván
Szeretet hatotta át minden éneküket
Nagyböjt második hetében különleges lelki ajándékkal gazdagította a dévaiakat a Felsőgyímesloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum kórusa. P. Főcze Bonaventúra OFM dévai plébános meghívására a népes diákkórusból több mint húszan utazták keresztül Erdélyt, hogy a Szent Antal templomban tartott előadásukkal szebbé tegyék a húsvéti várakozás idejét. A gyermekeket elkísérte dr. Bálint Róbert, a tanintézmény aligazgatója, hittantanára, valamint Berszán Lajos, az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum alapítója is.
Az előadást felvezető köszöntésből kiderült: a gyímesfelsőloki római katolikus gimnáziumot 1994-ben alapították és azóta folyamatosan bővül, gyarapszik, jelenleg 400 diáknak nyújt tanulási lehetőséget óvodától középiskoláig. Iskolánk névadója Árpád-házi Szent Erzsébet, aki hivatásának tekintette a szegények megsegítését és a gyermekek nevelését, példaértékű az iskolánk minden diákja és tanára számára, hiszen azonos céljaink vannak: a szegény sorból származó, továbbtanulni vágyó gyermekek megsegítése, nevelése – fogalmazott felvezetőjében a kórust bemutató diáklány, majd Szent Erzsébetről szóló énekekkel nyitották meg az előadást. A további egyházi és népi énekek, kórusművek két nagy tematika köré csoportosultak. Szent László év lévén, a nagy magyar király életét, hőstetteit, a hozzá fűződő legendákat mesélték, énekelték a gyímesfelsőloki diákok. Előadásuk második részében pedig a fatimai Szűz Mária jelenések történetét ismertették, szívből előadott Mária-énekekkel töltve be a templomot és jelenlévők lelkét.
Az ékes gyímesi viseletbe öltözött diákok előadását tapssal jutalmazta hallgatóságuk. P. Főcze Bonaventúra OFM pedig hálás köszönőszavakkal fordult a diákokhoz, illetve az őket nevelő és Dévára kísérő Berszán Lajos kanonokhoz és dr. Bálint Róbert aligazgatóhoz. A gyermekekhez szólva úgy fogalmazott: előadásuk során nem csupán énekeltek a szeretetről, de át is élték, tovább is adták azt. Minden elhangzó szónak különleges gazdag töltete volt, amiért köszönet illeti az ifjú előadókat – mondta a dévai plébános.
A gyímesfelsőloki diákkórus a szombat délutáni előadását követően vasárnap a dévai Szent Antal templomban tartott nagymisén végzett zenei szolgálatot.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. március 16.

Koszorúzás Piskin
Kell, hogy történjenek csodák!
Hunyad megyében hagyományhoz híven a piski csata emlékére állított obeliszknél kezdődött a március 15-i rendezvények sora. Pontban déli 12 órakor toborzó csendült fel a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjainak ajkán, majd Kossuth-nótákkal köszöntötték az ünneplő helyi magyar közösséget illetve mindazokat, akik Déváról, Vajdahunyadról, Csernakeresztúrról jöttek el, fejet hajtani 1848–49 hősei előtt.
A piski maroknyi magyar közösség nevében Csáki Loránd helyi RMDSZ elnök mondott ünnepi beszédet, hangsúlyozva: a mai bizonytalan világban fontos megőrizni értékeinket, identitásunkat, hiszen ez adhat stabil alapot létünknek.
Burján Gergely, az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezetének politikai alelnöke az összefogás során születő közösség erejéről beszélt. Egymást bátorítva, egymásban bízva tudjuk csak megvalósítani céljainkat. Majd Jókait idézve zárta beszédét: Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen! Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősítik.
Széll Lőrincz, a Hunyad Megyei RMDSZ MKT elnöke az összefogás mellett bátorságra buzdította a Hunyad megyei magyar közösséget. Ma itt van előttünk egy újabb lehetőség. A világ gyorsan változik. (...) Megértettük, hogy két dolgot nem bocsát meg a történelem: a gyengeséget és a gyávaságot. Olyan időket élünk, amikor a gyengéknek nem osztanak lapot. A gyenge és gyáva nemzeteknek nincs jövőjük. Külön-külön felaprítva, szétforgácsolva könnyen elgyengülünk, inunkba száll a bátorságunk, de az egység a tétováknak is bátorságot, a gyengéknek is erőt ad. A megmaradáshoz, jövőteremtéshez pedig bátorságra, hitre, erőre van szükségünk – fogalmazott Széll Lőrinc.
A továbbiakban ismertette az idei március 15. alkalmából megfogalmazott RMDSZ kiáltványt: Mit kíván az Erdélyi magyarság 2017-ben?
A kiáltvány követelései között szerepel az új alkotmány, amely államalkotó tényezőként ismeri el a romániai, az erdélyi magyar közösséget. Kérik továbbá: a hatalmi ágak szétválasztását, a törvények betartását, etnikumközi szerződést, amely tartósan biztosítja a békés román–magyar együttélés, a személyi és közösségi jogok intézményének széleskörű biztosítását. A kiáltvány 4. pontja kéri Románia többnyelvűségének alkotmányba foglalását, illetve, hogy a magyar legyen a második hivatalos nyelv Erdélyben. Szabadon használhassuk közösségi szimbólumainkat, jelképeinket. Több tiszteletet a helyi közösségeknek. Nagyobb hatáskört az önkormányzatoknak. Az elkobzott javak visszaszolgáltatásának gyorsítását és befejezését. Anyanyelvű minőségi oktatást minden magyar gyermek számára bölcsödétől egyetemig. Az erdélyi autópályák befejezését, az utak és vasúti sínek korszerűsítését. Jóléti államot, tisztes megélhetést minden korosztálynak. És végül, a kiáltvány 12. pontja így szól: Legyen március 15. hivatalos ünnep Romániában.
Széll Lőrincz a kiáltvány zárógondolatával fejezte be ünnepi beszédét: A szabadságharc üzenete örök értékű. A 12 pontban megfogalmazott célok évről évre alkalmazkodnak a jelenhez. Hiszen ma is küzdenünk kell jogainkért, szabadságunkért. A végső cél nem változik, az akadályok és eszközök igen. Ezekhez kell alkalmazkodnunk. Legyen béke, szabadság és egyetértés!.
Piski város vezetőségét Pascu Liviu Viorel alpolgármester képviselte az ünnepségen, aki a polgármester üdvözletét tolmácsolta, majd rövid és nagyon gondosan felépített történelmi megemlékezésbe bocsátkozott, felelevenítve az 1848-as forradalmat kiváltó tényezőket, társadalmi és etnikai viszonyokat.
Az ünnepi műsor részeként a dévai magyar iskolaközpont Dalospacsirta kórusa Lengyel Izabella karvezető irányításával adott elő Kossuth nótákat, Zöldi Izabella és Papp Evelyn pedig szavalatukkal gazdagították az alkalmat. Czuhai Miklós Csaba piski református lelkipásztor Isten áldását kérte a jelenlévőkre.
Az ünnepi megemlékezést koszorúzás zárta. Széll Lőrincz MKT elnök, Burján Gergely és Borsai Zoltán megyei RMDSZ alelnökök, Pascu Liviu Viorel alpolgármester, valamint Pogocsán Ferdinánd dévai és Csáki Loránd piski RMDSZ elnök elhelyezték az emlékezés koszorúit a piski római katolikus templomkertben álló obeliszknél.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2017. április 1.

Kányádi Sándor szavalóverseny Vajdahunyadon
Rigófüttynek lenni
A dévai, vajdahunyadi, szászvárosi és csernakeresztúri magyar oktatás képviseletében negyven kisdiák vett részt csütörtökön a Kányádi Sándor szavalóverseny Hunyad megyei szakaszán, a vajdahunyadi Matei Corvin Kollégiumban. Kiss Mihály András aligazgató bátorító szavai után népdaltanulással oldották a gyermekek a verseny izgalmait. Lengyel Izabella tanító, zenetanár a Tavaszi szél vizet áraszt ismert népdallal nyitotta meg a kis gyermekszájakat és -szíveket, majd egy tréfás csángó bolhadal következett, amitől a kísérő tanítóknak is kisimult és mosolyra derült az arcuk.
A tulajdonképpeni verseny szintén üdítőleg hatott gyermekekre, pedagógusokra, szülőkre egyaránt. Már a költemények – Kányádi Sándor, László Noémi, és Kovács András Ferenc játékos rímbe szedett sorai – jó kedvet sugároztak, ehhez jött még a sok csengő gyermekhang, bátortalan vagy épp önfeledt mosoly, ragyogó szemecske. Az elemista kisdiákok meglepően nagy figyelemmel kísérték egymás szavalatát és őszinte elismeréssel tapsolták meg társaikat. A zsűrizés időben szinte felülmúlta a versenyt. A Vajdahunyadon betanító magyar szakos tanárnők – Kun Gazda Kinga Viola, Dulinszky Izabella és Mészáros Enikő – saját bevallásuk szerint meglehetősen nehezen rangsorolták a kis előadókat. A díjkiosztás előtt Kun-Gazda Kinga zsűrielnökként szólt a gyermekekhez, felemlegetve a Kányádi Sándorral való személyes találkozás feledhetetlen élményét. Majd sor került a részvételi oklevelek, dicséretek és díjak kiosztására, utóbbiakhoz a Corvin Kiadó jóvoltából könyvjutalom is társult. A zsűri döntése nyomán a versenyen meghirdetett három korcsoportban Casian Enric, Boboc Eduard és Székely Beatrice nyerte el az első díjat és ezzel együtt a Varsolcon megrendezendő országos döntőn való részvétel jogát.
Gratulálunk a nyerteseknek és minden kicsi versmondónak, felkészítőiknek, illetve a lelkes szervezőknek, Bíró Czeczília és Pampu Anna vajdahunyadi tanítóknak.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. április 1.

Dévára érkezik a történelmi tárlat
„Hátrahagyottak emlékezete”
Hétvégén kerül bemutatásra Déván a „Hátrahagyottak emlékezete” című nagysikerű kiállítás, mely a Magyar Honvédelmi Minisztérium Rendezvényszervező Hivatalának megrendelésére készült és a Carola Egyesület szervezésében járja be a különböző erdélyi helyszíneket.
– Hunyad megyébe sepsiszentgyörgyi barátaink, a Székely–Szórvány kapcsolat révén jut el a kiállítás, a Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ közvetítésével. Egyszóval sokan vállaltak munkát, áldozatot azért, hogy e tárlat itt is megtekinthető legyen – fogalmazott Kun-Gazda Gergely, a kiállítás dévai bemutatásának fő szervezője.
A tárlat újszerű témát dolgoz fel, az 1849-es aradi vértanúk szeretteinek állítva emléket. Nőknek és gyermekeknek, akik egy életen át hordozták férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit, sokszor a legnehezebb körülmények között. A nagyméretű pannók egy-egy vértanú-feleség, -menyasszony alakját jelenítik meg, kétnyelvű (magyar és román) felirattal ismertetve életútjukat. A Hernádi Zsolt történész által megírt szövegek rávilágítanak, hogyan hordozták az özvegyek és gyerekeik életük végéig férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit, sokszor a legnehezebb körülmények között.
A kiállítást Hunyad megyében elsőként a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál mutatják be vasárnap, 2017. április 2-án, a déli szentmisét követően. A megnyitón jelen lesz Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Balassi Intézet Kulturális Központ sepsiszentgyörgyi képviselője. A szervezők azon dolgoznak, hogy a kiállítás a következő hetekben több Hunyad megyei helyszínen is megtekinthető legyen. Egyelőre, április 9-ig a Szent Ferenc Alapítvány biztosít teret a tárlatnak.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. április 4.

Múzeumtörténeti kiállítás Déván
Kedden (április 4-én) délelőtt 11 órakor nyitják meg a dévai múzeumban az intézmény történetét bemutató tárlatot. A 30 pannót tartalmazó kiállításanyag Nagyszebenből érkezik, a Brukenthal Múzeum támogatásával. – A neves nagyszebeni múzeum tavaly kezdeményezett projektjének keretében került feldolgozásra és bemutatásra a legrégibb hazai múzeumok története. Ennek kapcsán keresték fel intézményünket is, és dr. Iosif Vasile Ferencz tudományos kutató segítségével állt össze a 19. század végén alapított dévai múzeum történetét bemutató anyag. Az erre épülő pannók tavaly október derekán kerültek kiállításra Nagyszebenben, most pedig „hazajönnek”, hogy a dévai közönség is megismerje intézményünk történetét – olvasható a dévai Dák és Római Civilizáció múzeumának közleményében.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. április 7.

Civilmegbeszélések Déván
Értéktár-bizottság és tömbvidéki kapcsolat
Április 4-én kettős megbeszélésre hívta össze a civilszervezetek és egyházak képviselőit Széll Lőrincz, a Hunyad megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) elnöke. Elsőként a tavaly megalakult értéktár-bizottság tagjai tanácskoztak, a közös munka fellendítésének lehetőségeiről. – Ezelőtt egy évvel az erdélyi törekvéshez kapcsolódva megalakult a Hunyad megyei értéktár-bizottság is, melynek azonban nem volt túl látványos tevékenysége. Most szeretnénk ezt a munkát, több más közösségi tevékenységgel együtt fellendíteni. Ezért hívtuk össze a bizottsági tagokat, hogy megbeszélhessék a közös munka menetét, a konkrét lépéseket annak érdekében, hogy a Hunyad megye gazdag kulturális örökségéből mielőbb felleltározásra kerüljenek az arra érdemes értékek. Az RMDSZ megyei szervezetének részéről Kun-Gazda Gergelyt javasoltuk e munka koordinálására. Az értéktár-bizottság tagjainak listája amúgy nem változott – közölte a megbeszélést követően Széll Lőrincz.
Kun-Gazda Gergely elmondta: szeretné, hogy a bizottság a következőkben legalább háromhavonta találkozzon, és a találkozók közötti időben interneten folyamatosan kommunikáljanak egymással, osszák meg az értékek felleltározásra irányuló munkájuk gyümölcsét, hogy a megbeszéléseken már konkrét javaslatokról lehessen dönteni. – Arra kértük a bizottság tagjait, hogy minden településen vegyék igénybe a helyi értékek ismerőinek tudását, és havonta legalább egy kiemelkedő műemlék, személyiség vagy egyéb értéket leltározzanak fel, készítsék el annak leírását, bemutatást, hogy továbbíthassuk az országos bizottság felé is – fogalmazott Kun-Gazda Gergely.
A találkozó második felében a székely–szórvány kapcsolat fellendítésére is kuratórium alakult, melyben a megye kistérségeinek képviseletében heten vesznek részt: Wersánszky Eduárd Petrozsényból, Benedekfi Dávid Lupényből, Kofity Zoltán Vajdahunyadról, Kocsis-Attila-Levente, Kun-Gazda Kinga-Viola, Gáspár-Barra Réka és Széll Lőrincz Déváról. A munka koordinálását ezúttal is Kun-Gazda Gergely vállalta. – A székely–szórvány kapcsolat az utóbbi években nagyon sok gyümölcsöt termett. Örömmel mondhatom azonban, hogy a Háromszék–Hunyad partnerség meglehetősen kibővült, idén már számos más szórványközösség is bekapcsolódott és ennek megfelelően kicsit átalakult az együttműködési keret. A kulturális programok támogatását, az e téren való együttműködést a Kovásza Megyei Kulturális Központ vette át, melynek vezetőivel idén már személyes megbeszélést folytattunk – számolt be Széll Lőrincz. A megbeszéléseken jelen lévő Kun-Gazda Kinga-Viola pedig elmondta: – az eddigi egyeztetések nyomán a Kovászna megyei intézmény három nagyobb lélegzetű Hunyad megyei rendezvényben vállalt partnerséget: a Hunyad megyei Magyar Napok, a Zsil-völgyi Kulturális Magyar Napok, valamint a Vajdahunyadi Napok, melyek keretében támogatja a Háromszék Táncegyüttes, valamint a Cantus Firmus Vegyeskar fellépését az említett településeken, és besegít kézműves-foglalkozások megszervezésébe. Továbbá a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság Reneszánsz kastélyfesztiválja keretében támogatja a Kájoni Consort Régizene-együttes fellépését Hunyad megyében, valamint a dévai Renaissance együttes fellépését Sepsiszentgyörgyön. Fontosnak tartanánk azt is, hogy az elmúlt években kialakult kisközösségi kapcsolatok tovább éljenek: egyházközségek, iskolák, civilszervetek szintjén és lehetőség szerint bővüljön is ezek köre. Ehhez azonban fontos a rendszeres kapcsolattartás, az illető kisközösség tagjainak a szerepvállalása, hogy tényleg élő partnerségek alakuljanak ki – fogalmazott Kun-Gazda Kinga-Viola.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. április 19.

Gyarmathy-tárlat Déván
Gyarmathy János Marosvásárhelyen élő szobrászművész egyéni tárlata nyílik meg e héten csütörtökön (április 20-án) 17 órakor a dévai Forma Galériában. A nyárádszeredei születésű alkotó művészi pályája a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán indult, Korondi Jenő irányítása alatt. Az elmúlt három évtizedben születő alkotásait erdélyi, bukaresti és budapesti egyéni tárlatokon, illetve európai nagyvárosokban szervezett közös kiállításokon ismerhette meg a közönség. Nagyméretű bronzszobrai hazai és németországi közterek díszei. A Románia Képzőművészek Egyesületének dévai és marosvásárhelyi fiókjai által közösen szervezett Nosztalgiák című dévai tárlatát Oliv Mircea műkritikus, a kiállítás kurátora nyitja meg. Minden érdeklődőt szeretettel várnak!
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-470




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék